Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-31 / 308. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1S65. december SÍ. Saragat Morót bízta meg a külügyminiszteri teendőkkel AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN TÖRTÉNT ßanditak a tengeren Róma, december 30. Aldo Moro olasz miniszterelnök csütörtökön fölkeres^ te Giuseppe Saragat köztársasági elnököt és aláírás végett átnyújtotta neki Amintore F tij ani külügyminiszter lemondási nyilatkozatát. Az elnök tudomásul vett; Fanfáni lemondását, és ideiglenesen Morót bízta meg a külügyminisztérium vezetésével. Csütörtökön a délelőtti ó ókban ülést tartott az Olasz Kommunista Párt vezetősége. Az ülésről kiadott közlemény szerint a párt követeli az egész kormány lemondását. (MTI) Thaiföldi támadás Kambodzsa ellen CSAPATÖSSZEVONÁSOK LAOSZBAN A kambodzsai rádió beszá- és 30-án Xieng Khouang területét bombázták, súlyosan megsértve ezzel az 1962-es genfi egyezményt. (MTI) mól arról a harcról, amely csütörtökön folyt le Oszmach határállomásnál. A harc igen heves volt. Mintegy kétszáz thaiföldi katona intézett támadást kambodzsai terület ellen, körülbelül 1500 méterre a határtól. A csütörtökön lefolyt csata előtt utoljára december 13-án volt súlyosabb összetűzés a kambodzsai—thaiföldi határon. Az UPI jelentése szerint Thaiföld csütörtökön ENSZNáci perek anyagához bizonyítékokat keresve, régi akták között kutatva került napfényre egy elfeledett, de nagyon érdekes első világháborús ügy iratcsomója. Az U 86- os tengeralattjáró és a Llandovery Castle nevű brit kór- háshajó esete. ELSZABADULT POKOL 1918. június 27-én történt. Órákon át árnyékként követte a Llandovery Castle nevű angol kórházhajót az U 86-os német tengeralattjáró az ír partok közelében. Egykor csapatszállításra használták a Llandovery Castle-t, de most messzire világított a ráfestett hatalmas vöröskereszt. Hirtelen megrázkódik a nehéz hajótest. Pillanatok múlva fülsiketítő láma hasít át az éjszaka csendjén. Elszabadul a pokol. Az U Boot telibe találta a kórhazhajót. Ám ezt nem tartja elégnek! A tengeralattjáró ismét fölmerül, és a víz felszínéről szemléli áldozata vergődését. Helmuth Patzig főhadnagy, a parancsnok és két adjutánsa, Dithmar és Boldt, mindketten ugyancsak tengerész főhadnagyok, közelről akarják végignézni az angol hajó megsemmisülését. Később a mentőcsónakon menekülőket lövik. Végül is Sylvestre kapitánynak, a Llandovery Castle parancsnokának mentőcsónakjában huszonnégy ember maradt. Az U 86-os őket is hosszú ideig üldözte. Egyszer-kétszer csaknem elgázolta a vízen, később gránátokkal is lőtte a csónakot. Harminchat órán át hánykolódott a nyílt tengeren a mentőcsónak. A Lysander nevű KAUNDA ELNÖK: Felszámoljuk a Smith-rendszert A miniszterelnök kerékpározik képviselője útján levelet intézett a Biztonsági Tanácshoz, ebben Kambodzsát vádolja a határincidensekért, és elhárít magától minden felelősséget. Mint a Patet Lao Rádió jelenti, a laoszi népi felszabadító hadsereg legfelső parancsnokságának szóvivője leleplezte az amerikai imperializmus és a laoszi jobboldali csoport Laosz középső és déli területei ellen irányuló agressziós terveit. _ A szóvivő szerint a 0-es számú közút hosszában 14 zászló- aljnyi erőt és Tha Thek térségében 7 zászlóaljat vontak össze a Savannakhet és Cammon tartomány felszabadító térségei ellen intézendő támadásra. A thaiföldi reakciósok együttműködnek az amerikai imperialistákkal és a laoszi jobboldali csoporttal a támadások előkészítésében — hangsúlyozza a nyilatkozat. A laoszi népi felszabadító hadsereg legfelső parancsnokságának szóvivője a laoszi hazafias erők minden harcosát és az egész népet felszólította: álljanak készen az ellenfél mindenfajta támadásának kivédésére. A laoszi semleges erők szóvivője csütörtökön erélyesen tiltakozott amiatt, hogy amerikai gépek december 29-én Lusaka, december 30. Kenneth Kaunda, Eambia elnöke csütörtökön újságíróknak kijelentette,; hogy Nagy- Britannia és Zambia határidőt tűzött ki a rhodesiai rendszer felszámolására. A két ország közötti megegyezés szerint, ha e határidőn belül a Smith- rendszerrel szemben életbe léptetett gazdasági szankciók eredménytelenek maradnak, katonai intervencióhoz folyamodnak. Kaunda a kitűzött határidőt nem közölte, de elmondta, hogy az időpontot a brit kormány javasolta. Salisburyben szerdán nyilvánosságra hozták Smith írásos nyilatkozatát, amelyben a rhodesiai minisztcrelpok hfm- goztatja, hogy a Nagy-Britannia által Rhodesia ügyében elkövetett »baklövéseknek« hamarosan súlyos következményei lehetnek Zambiában. Mint mondotta, a zambiai helyzet rosszabb, mint amilyennek gondolják, és hamarosan kaotikussá válhat. Ismételten azt állította, hogy Zambia gazdasági helyzetéért nem Rhodesia, hanem Nagy- Britannia felelős. A Reuter ismerteti azokat az adatokat, amelyeket Salisburyben szerdán közöltek a fehérek bevándorlása arányainak növekedéséről. Az adatok szerint idén novemberben ezer fehér bevándorló érkezett Rhodesiába, és csak 392 távozott, ami 639 fős emelkedést jelent. Ez év első tizenegy hónapjában a fehér lakosság száma 4260 bevándorlóval növekedett, szemben a múlt év azonos időszakával; anükor 6985 fehér ember hagyta el az országot. A Reuter olyan értesüléseket közöl, hogy a rhodesiai kormány esetleg még jobban megszigorítja az olaj és benzin adagolását. Smith miniszterelnök mindenesetre propagandát csinál az olyan közlekedési eszközöknek, amelyekhez nincs szükség benzinre. Nyugati hírügynökségek ' jelentik, hogy a miniszterelnök szerdán hivatalából kilépve kerékpárra szállt, az út egy darabján elkarikázott, majd visszafordult, és ismét bement hivatalába. Kape Kapwepwe, Zambia külügyminisztere amerikai látogatásáról útban hazafelé szerdán Londonba érkezett, és ott Bottomley-vel, a nemzet- közösségi ügyek miniszterével tanácskozott. Elmondotta, hogy az amerikai kormány igyekezni fog módot találni a Zambiának szállított olaj- mennyiség emelésére. Közölte továbbá, Londonban arról tárgyalt, hogy Zambiának szállított havi olajmennyiség eléri a 14 000 tonnát, ami az ország szükségletének fedezéséhez szükséges. Éddig tizennégy afrikai ország adta hozzájárulását az Afrikai Egység Szervezet csúcsértekezletének összehívásához Rhodesia ügyében — jelenti az AFP Addisz Abebá- ból. Az értekezlet összehívását nyolc afrikai ország ellenzi, köztük négy volt francia gyarmat. Az AESZ értekezletének összehívása jelentős mértékben függ a nemzetközösségi országok január 10-re kitűzött lagosi tanácskozásától, amelyre eddig mintegy húsz ország jelentette be részvételét. Legutóbb Pearson kanadai miniszterelnök közölte szerda délután, hogy hajlandó személyesen elmenni Lagosba. (MTI) angol romboló június 29-én vette fedélzetére a hajótörötteket. Angol és amerikai hajók még július elsejéig keres- íék-kutatták a Llandovery Castle többi hajótöröttjét a vizeken. Eredménytelenül. Nem maradt több túlélő! BIRODALMI TÖRVÉNY Patzig parancsnok a Llandovery Castle megtorpedózását nem jegyezte föl hajónaplójába. Sőt: hamis útvonalat írt be, a torpedózás színhelyétől távolesőt. Személyzetének pedig megparancsolta, hogy hallgassanak a történtekről. Az aljasság híre mégis kitudódott, a világ közvéleményén viharként száguldott végig a felháborodás. Hiszen nem kevesebb történt, mint az, hogy a hágai egyezménynek megfelelően világosan megjelölt kórházhajót torpedóztak meg'. Sőt, mi több: a hajótöröttekre a nyílt mentőcsónakokban lőttek, s huszonnégyük kivételével valamennyit lemészárolták! A császári német haditengerészet korábban nem merészelt ilyen fokú törvény- tiprásra vállalkozni! Végefelé járt már az első világháború: a szövetségesek összeállították a háborús bűnösök listáját. Patzig tengeralattjáró-parancsnok neve természetesen rákerült. Németország 1919. augusztus 19-én írta alá a versailles-i békeszerződést, és ebben a többi között kötelezte magát, hogy kiszolgáltatja a szövetségeseknek a listán szereplő háborús bűnösöket. Csakhamar kiderült, hogy ezt az ígéretet nem is könnyű teljesíteni. A háborús bűnösök közül sokan — akárcsak a második világháború után — jó időben elpályáztak Svájcba Argentínába vagy más latin-amerikai országba Esetleg Németországban maradtak ugyan, de ál-; néven bujkáltak, és vártak a »jobb időkre«. Tudták, hogy nincs sok félnivalójuk, hiszen a weiniari köztársaság gyengekezű kormánya Szinte teljes egészében örökölte a császári idők végrehajtó apparátusát. Ez pedig, valamint a rangjában és szellemiségében érintetlen maradt vezérkar a háborús bűnösöket a német nép becsülete védelmezőinek tekintette. Végül is külön birodalmi törvényt hoztak, mely szerint a német bíróságok maguk ítélkeznek majd a német háborús bűnösök felett. Barabás Tamás (Folytatjuk.) L , ’RÖVIDEN Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön Moszkvában fogadta Philippe Baudet francia nagykövetet. A találkozó a nagykövet kérésére történt. A Szovjet Vöröskereszt különrepülőgéppel gyógyszert, élelmiszert, ruházati cikkeket és textíliákat indított útnak Kelet-Pakisztánba a természeti csapásoktól sújtott lakosság megsegítésére. Patrick David Mathews Kaboyo herceg lett Torónak, az ugandai négv királyság egyikének királya. Az új király 20 éves. Kairóban Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Sukeir, az EÄK iparügyi és külkereskedelmi minisztere csütörtökön aláírta á két ország 1966—70-re szóló hosz- szúlejáratú árucsere-forgalmi egyezményét. Manila hatalmas parkjában félmilliós tömeg előtt csütörtökön letette az esküt Ferdinand E. Marcos, a Fülöp- szigetek új elnöke. Marcos a novemberi választásokon 650 000 szavazattal kapott többet, mint Macapagal volt elnök A rendőrség tüzet nyitott a sztráikoló munkáso'-ra Bombay-tól északra, Taraour- ban, egv atomerőmű építkezésen. Hét munkás meghalt, 18 munkás . megsebesült. A védekező sztrájkolok 52 rendőrt megsebesítettek. Avarell Harriman, Johnson amerikai elnök utazó nagykövete csütörtök este külön- renülőgépen Varsóból Belg- rádba érkezett. Harriman Varsóban találkozott Gomul- kával. és valószínűleg Tito elnök is fogadja majd. Hírek Indonéziából Az indonéz kormány csütörtökön szerződést irt alá az angol—holland kézben levő Shell-olajtársasággal. Eszerint az olajtársaság minden indonéziai vagyontárgya és érdekeltsége az indonéz kormány tulajdonába megy át. A kormány 110 millió dollárt fizet ki öt év alatt a Shellnek, amely így megszünteti indonéziai működését. » * * Az »afroázsiai újságírószervezet-« titkársága határozatot hozott, amely szerint az indonéziai események miatt a titkárság djakartai működése lehetetlenné vált. A titkárság újabb székhelyét később jelölik ki. (MTI) „ERRŐL NE BESZÉLJÜNK! Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a portugálok hazánkat »jól ismerik«. — A portugálok — mondotta Kenész Jenő, aki 1932- ben hagyta el hazáját — szeretik a magyar népet. Együtt- éreznek a Duna—Tisza mentén élő mártír neinzettel. A megjegyzés mellbe vágott. — Mondja már meg, Kenész úr, miért vagyunk mi mártír nemzet! — Mi jól tudjuk, mi van ma otthon. 1956-ban a szabadságharcos felkelés napjaiban demonstráltunk is. A tüntető lisszaboni magyarokhoz ezernyi portugál is csatlakozott. Közösen üdvözöltük a »hős szabadságharcosokat«. — De mi, akik otthon élünk, mégis csak jobban tudjuk, hogy a Magyarországon élők nem mártírok. Az 1956-os esemény nem szabadságharcos felkelés, hanem olyan ellen- forradalom volt, amelynek éppen az volt a célja, hogy a népet szolgaságba, rabságba süllyessze. — Ha ez így volna, akkor merne beszélni az 1956-os fegyveres harcok okáról. — Miért ne? Magyarországon mindenki beszél erről. Nem tagadjuk, hogy az 1950-es évek elején a népgazdaság fejlesztése közben a kormányzat súlyos hibákat is követett el. A dolgozók véleményét nem hallgatták meg, törvénysértések voltak. A helyzetet kihasználta a magyar és a külföldi reakció. Ellenforradalmat szított. A munkások és parasztok azonban felismerték az ellenforradalom igazi célját. Fegyvert fogtak rendszerük megvédéséért. E harcban — a munkás-paraszt hatalomért — sokan életüket adták. Ök a mi mártírjaink! — A legtöbbet — igyekeztem érvelni — a tények beszélnek. Az ön magyar származású kollégái közül az utóbbi időben jártak néhá- nyan Magyarországon. Biztosan beszélt velük. — Igen! — No®, mit tudtak elmondani az ön által állított már- tí romsó gról? —... Semmit! Azt mondták, hogy meglepődtek. Mindenütt nyugodt, élénk, lüktető életet találtak. — Pedig Magyarországon a kormányzat is és minden tiszAz Avenida da Liberdaden felvonulnak a vérebe« rendőrök. tességes ember még szebbet, még jobbat akar. Ezt senki sem titkolja De most hadd kérdezzek én. Beszéljen ön az érem másik oldaláról. Hogyan élnek a portugál munkásemberek és parasztok? — Erről ne beszéljünk. — Miért nem lehet erről beszélni? — Mert én nem politizálok! — De hiszen az imént tolmácsolta a társaságunkban levő H. Carpento újságíró kollégám ama megjegyzését, hogy a Magyarországról készített cikket a cenzúra nem engedte leközölni. — Az csak tolmácsolás volt és nem politizálás! — Megértem önt, kedves Kenész úr. Ám hadd jegyezzem meg, hogy nálunk nincs cenzúra és nyugodtan álhatók attól, hogy megírom, mennyi szépsége van Portugáliának és Lisszabon városának. Nálunk nemcsak Portugáliáról, hanem arról is lehet és szabad beszélni, hogy Magyarországon mi az ami nem tetszik a dolgozóknak. Persze azt is meg lehet írni, amiről ön nem beszélt. — Mit? — Szerdán történt. Délelőtt kipróbáltam a város földalatti vasútját. Tudtam, hogy az új lisszaboni létesítmény mindössze 4,5 kilométer hosszú. Gyorsan a végállomásra értem, és újabb másfél esendőért (másfél forint) a város főteréhez értem. A lisszaboni földalatti nem szép, nem is csúnya. Semmi érdekessége nincs. Annál inkább emlékezetessé vált az, ami a napfényre érve fogadott. — A főutcában díszes egyenruhában a várc»i rendőrség díszfelvonulása tárult elém. Századokra osztva vonult. Legelöl a zenekar. Aztán vállra feszülő fegyverrel gyalogos rendőrszázadok. Az egyik gyalogos század különösen emlékezetes márad. Minden rendőr vérebet is vezetett. A náci tíestapó félelmes képe elevenedett meg előttem. — A vérebes századot motoros és gépkocsis osztagok követték. Az autókban a rendőrök mellett géppuskák. Az újabb zenekar után a lovasrendőrök hosszú sora vonult. — Biztosra vettem, hogy valamely ország miniszterelnöke, vagy talán a portugál köztársasági elnök tiszteletére történik a díszelgés. De államfőt, diplomatát se a díszmenet elején, se a közepén, se a végén nem láttam. Nos, hát mi volt ez? A kérdésre csak másnap kaptam választ. — A lisszaboni rendőrség — mondotta az egyik áruház eladója — időnként nagy csinnadrattával felvonul. Tudják, hogy mi ezt nem szeretjük, ezért teszik. (Folytatjuk.) Lányai Sándor
