Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-31 / 308. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1S65. december SÍ. Saragat Morót bízta meg a külügyminiszteri teendőkkel AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN TÖRTÉNT ßanditak a tengeren Róma, december 30. Aldo Moro olasz miniszterelnök csütörtökön fölkeres^ te Giuseppe Saragat köztársasági elnököt és aláírás végett átnyújtotta neki Amintore F tij ani külügyminiszter le­mondási nyilatkozatát. Az elnök tudomásul vett; Fanfáni lemondását, és ideiglenesen Morót bízta meg a külügyminisztérium veze­tésével. Csütörtökön a délelőtti ó ókban ülést tartott az Olasz Kommunista Párt vezetősége. Az ülésről kiadott közle­mény szerint a párt követeli az egész kormány lemon­dását. (MTI) Thaiföldi támadás Kambodzsa ellen CSAPATÖSSZEVONÁSOK LAOSZBAN A kambodzsai rádió beszá- és 30-án Xieng Khouang te­rületét bombázták, súlyosan megsértve ezzel az 1962-es genfi egyezményt. (MTI) mól arról a harcról, amely csütörtökön folyt le Oszmach határállomásnál. A harc igen heves volt. Mintegy kétszáz thaiföldi katona intézett tá­madást kambodzsai terület ellen, körülbelül 1500 méter­re a határtól. A csütörtökön lefolyt csata előtt utoljára december 13-án volt súlyo­sabb összetűzés a kambod­zsai—thaiföldi határon. Az UPI jelentése szerint Thaiföld csütörtökön ENSZ­Náci perek anyagához bi­zonyítékokat keresve, régi ak­ták között kutatva került nap­fényre egy elfeledett, de na­gyon érdekes első világhábo­rús ügy iratcsomója. Az U 86- os tengeralattjáró és a Llan­dovery Castle nevű brit kór- háshajó esete. ELSZABADULT POKOL 1918. június 27-én történt. Órákon át árnyékként követ­te a Llandovery Castle nevű angol kórházhajót az U 86-os német tengeralattjáró az ír partok közelében. Egykor csa­patszállításra használták a Llandovery Castle-t, de most messzire világított a ráfestett hatalmas vöröskereszt. Hirtelen megrázkódik a ne­héz hajótest. Pillanatok múl­va fülsiketítő láma hasít át az éjszaka csendjén. Elszabadul a pokol. Az U Boot telibe ta­lálta a kórhazhajót. Ám ezt nem tartja elégnek! A ten­geralattjáró ismét fölmerül, és a víz felszínéről szemléli ál­dozata vergődését. Helmuth Patzig főhadnagy, a parancs­nok és két adjutánsa, Dithmar és Boldt, mindketten ugyan­csak tengerész főhadnagyok, közelről akarják végignézni az angol hajó megsemmisülését. Később a mentőcsónakon me­nekülőket lövik. Végül is Sylvestre kapitánynak, a Llan­dovery Castle parancsnokának mentőcsónakjában huszonnégy ember maradt. Az U 86-os őket is hosszú ideig üldözte. Egyszer-kétszer csaknem el­gázolta a vízen, később grá­nátokkal is lőtte a csónakot. Harminchat órán át hánykoló­dott a nyílt tengeren a men­tőcsónak. A Lysander nevű KAUNDA ELNÖK: Felszámoljuk a Smith-rendszert A miniszterelnök kerékpározik képviselője útján levelet in­tézett a Biztonsági Tanács­hoz, ebben Kambodzsát vá­dolja a határincidensekért, és elhárít magától minden fe­lelősséget. Mint a Patet Lao Rádió jelenti, a laoszi népi felsza­badító hadsereg legfelső pa­rancsnokságának szóvivője leleplezte az amerikai impe­rializmus és a laoszi jobb­oldali csoport Laosz középső és déli területei ellen irá­nyuló agressziós terveit. _ A szóvivő szerint a 0-es számú közút hosszában 14 zászló- aljnyi erőt és Tha Thek tér­ségében 7 zászlóaljat vontak össze a Savannakhet és Cammon tartomány felszaba­dító térségei ellen intézendő támadásra. A thaiföldi reak­ciósok együttműködnek az amerikai imperialistákkal és a laoszi jobboldali csoporttal a támadások előkészítésében — hangsúlyozza a nyilatko­zat. A laoszi népi felszabadí­tó hadsereg legfelső parancs­nokságának szóvivője a lao­szi hazafias erők minden harcosát és az egész népet felszólította: álljanak készen az ellenfél mindenfajta tá­madásának kivédésére. A laoszi semleges erők szó­vivője csütörtökön erélyesen tiltakozott amiatt, hogy ame­rikai gépek december 29-én Lusaka, december 30. Kenneth Kaunda, Eambia elnöke csütörtökön újságírók­nak kijelentette,; hogy Nagy- Britannia és Zambia határidőt tűzött ki a rhodesiai rendszer felszámolására. A két ország közötti megegyezés szerint, ha e határidőn belül a Smith- rendszerrel szemben életbe léptetett gazdasági szankciók eredménytelenek maradnak, katonai intervencióhoz folya­modnak. Kaunda a kitűzött határidőt nem közölte, de el­mondta, hogy az időpontot a brit kormány javasolta. Salisburyben szerdán nyil­vánosságra hozták Smith írá­sos nyilatkozatát, amelyben a rhodesiai minisztcrelpok hfm- goztatja, hogy ­a Nagy-Britannia által Rhodesia ügyében elkö­vetett »baklövéseknek« hamarosan súlyos kö­vetkezményei lehetnek Zambiában. Mint mondotta, a zambiai helyzet rosszabb, mint ami­lyennek gondolják, és hama­rosan kaotikussá válhat. Is­mételten azt állította, hogy Zambia gazdasági helyzetéért nem Rhodesia, hanem Nagy- Britannia felelős. A Reuter ismerteti azokat az adatokat, amelyeket Salis­buryben szerdán közöltek a fehérek bevándorlása ará­nyainak növekedéséről. Az adatok szerint idén november­ben ezer fehér bevándorló ér­kezett Rhodesiába, és csak 392 távozott, ami 639 fős emel­kedést jelent. Ez év első ti­zenegy hónapjában a fehér lakosság száma 4260 beván­dorlóval növekedett, szemben a múlt év azonos időszakával; anükor 6985 fehér ember hagyta el az országot. A Reuter olyan értesülése­ket közöl, hogy a rhodesiai kormány esetleg még jobban megszigorítja az olaj és ben­zin adagolását. Smith miniszterelnök mindenesetre propagan­dát csinál az olyan köz­lekedési eszközöknek, amelyekhez nincs szük­ség benzinre. Nyugati hírügynökségek ' je­lentik, hogy a miniszterelnök szerdán hivatalából kilépve kerékpárra szállt, az út egy darabján elkarikázott, majd visszafordult, és ismét bement hivatalába. Kape Kapwepwe, Zambia külügyminisztere amerikai lá­togatásáról útban hazafelé szerdán Londonba érkezett, és ott Bottomley-vel, a nemzet- közösségi ügyek miniszterével tanácskozott. Elmondotta, hogy az amerikai kormány igye­kezni fog módot találni a Zambiának szállított olaj- mennyiség emelésére. Közölte továbbá, Londonban arról tár­gyalt, hogy Zambiának szállított havi olajmennyiség eléri a 14 000 tonnát, ami az or­szág szükségletének fede­zéséhez szükséges. Éddig tizennégy afrikai or­szág adta hozzájárulását az Afrikai Egység Szervezet csúcsértekezletének összehívá­sához Rhodesia ügyében — jelenti az AFP Addisz Abebá- ból. Az értekezlet összehívá­sát nyolc afrikai ország ellen­zi, köztük négy volt francia gyarmat. Az AESZ értekezle­tének összehívása jelentős mértékben függ a nemzetkö­zösségi országok január 10-re kitűzött lagosi tanácskozásá­tól, amelyre eddig mintegy húsz ország jelentette be részvételét. Legutóbb Pearson kanadai miniszterelnök közöl­te szerda délután, hogy haj­landó személyesen elmenni Lagosba. (MTI) angol romboló június 29-én vette fedélzetére a hajótöröt­teket. Angol és amerikai ha­jók még július elsejéig keres- íék-kutatták a Llandovery Castle többi hajótöröttjét a vi­zeken. Eredménytelenül. Nem maradt több túlélő! BIRODALMI TÖRVÉNY Patzig parancsnok a Llan­dovery Castle megtorpedózá­sát nem jegyezte föl hajónap­lójába. Sőt: hamis útvonalat írt be, a torpedózás színhelyé­től távolesőt. Személyzetének pedig megparancsolta, hogy hallgassanak a történtekről. Az aljasság híre mégis kitu­dódott, a világ közvéleményén viharként száguldott végig a felháborodás. Hiszen nem ke­vesebb történt, mint az, hogy a hágai egyezménynek megfe­lelően világosan megjelölt kór­házhajót torpedóztak meg'. Sőt, mi több: a hajótöröttek­re a nyílt mentőcsónakokban lőttek, s huszonnégyük kivé­telével valamennyit lemészá­rolták! A császári német ha­ditengerészet korábban nem merészelt ilyen fokú törvény- tiprásra vállalkozni! Végefelé járt már az első világháború: a szövetségesek összeállították a háborús bű­nösök listáját. Patzig tenger­alattjáró-parancsnok neve ter­mészetesen rákerült. Németor­szág 1919. augusztus 19-én ír­ta alá a versailles-i békeszer­ződést, és ebben a többi kö­zött kötelezte magát, hogy kiszolgáltatja a szövetségesek­nek a listán szereplő háborús bűnösöket. Csakhamar kide­rült, hogy ezt az ígéretet nem is könnyű teljesíteni. A há­borús bűnösök közül sokan — akárcsak a második világhá­ború után — jó időben elpá­lyáztak Svájcba Argentínába vagy más latin-amerikai or­szágba Esetleg Németország­ban maradtak ugyan, de ál-; néven bujkáltak, és vártak a »jobb időkre«. Tudták, hogy nincs sok félnivalójuk, hiszen a weiniari köztársaság gyen­gekezű kormánya Szinte tel­jes egészében örökölte a csá­szári idők végrehajtó appará­tusát. Ez pedig, valamint a rangjában és szellemiségében érintetlen maradt vezérkar a háborús bűnösöket a német nép becsülete védelmezőinek tekintette. Végül is külön bi­rodalmi törvényt hoztak, mely szerint a német bíróságok ma­guk ítélkeznek majd a német háborús bűnösök felett. Barabás Tamás (Folytatjuk.) L , ’RÖVIDEN Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke csütörtökön Moszkvában fogadta Philippe Baudet francia nagykövetet. A találkozó a nagykövet ké­résére történt. A Szovjet Vöröskereszt kü­lönrepülőgéppel gyógyszert, élelmiszert, ruházati cikkeket és textíliákat indított útnak Kelet-Pakisztánba a termé­szeti csapásoktól sújtott la­kosság megsegítésére. Patrick David Mathews Kaboyo herceg lett Torónak, az ugandai négv királyság egyikének királya. Az új király 20 éves. Kairóban Patolicsev szov­jet külkereskedelmi miniszter és Sukeir, az EÄK iparügyi és külkereskedelmi miniszte­re csütörtökön aláírta á két ország 1966—70-re szóló hosz- szúlejáratú árucsere-forgalmi egyezményét. Manila hatalmas parkjában félmilliós tömeg előtt csü­törtökön letette az esküt Fer­dinand E. Marcos, a Fülöp- szigetek új elnöke. Marcos a novemberi választásokon 650 000 szavazattal kapott többet, mint Macapagal volt elnök A rendőrség tüzet nyitott a sztráikoló munkáso'-ra Bombay-tól északra, Taraour- ban, egv atomerőmű építke­zésen. Hét munkás meghalt, 18 munkás . megsebesült. A védekező sztrájkolok 52 rend­őrt megsebesítettek. Avarell Harriman, Johnson amerikai elnök utazó nagy­követe csütörtök este külön- renülőgépen Varsóból Belg- rádba érkezett. Harriman Varsóban találkozott Gomul- kával. és valószínűleg Tito elnök is fogadja majd. Hírek Indonéziából Az indonéz kormány csü­törtökön szerződést irt alá az angol—holland kézben levő Shell-olajtársasággal. Eszerint az olajtársaság minden indo­néziai vagyontárgya és érde­keltsége az indonéz kormány tulajdonába megy át. A kor­mány 110 millió dollárt fizet ki öt év alatt a Shellnek, amely így megszünteti indoné­ziai működését. » * * Az »afroázsiai újságírószer­vezet-« titkársága határozatot hozott, amely szerint az indo­néziai események miatt a tit­kárság djakartai működése le­hetetlenné vált. A titkárság újabb székhelyét később jelö­lik ki. (MTI) „ERRŐL NE BESZÉLJÜNK! Meglepődtem, amikor meg­tudtam, hogy a portugálok ha­zánkat »jól ismerik«. — A portugálok — mon­dotta Kenész Jenő, aki 1932- ben hagyta el hazáját — sze­retik a magyar népet. Együtt- éreznek a Duna—Tisza mentén élő mártír neinzettel. A megjegyzés mellbe vá­gott. — Mondja már meg, Ke­nész úr, miért vagyunk mi mártír nemzet! — Mi jól tudjuk, mi van ma otthon. 1956-ban a sza­badságharcos felkelés napjai­ban demonstráltunk is. A tün­tető lisszaboni magyarokhoz ezernyi portugál is csatlako­zott. Közösen üdvözöltük a »hős szabadságharcosokat«. — De mi, akik otthon élünk, mégis csak jobban tudjuk, hogy a Magyarországon élők nem mártírok. Az 1956-os ese­mény nem szabadságharcos felkelés, hanem olyan ellen- forradalom volt, amelynek éppen az volt a célja, hogy a népet szolgaságba, rabság­ba süllyessze. — Ha ez így volna, akkor merne beszélni az 1956-os fegyveres harcok okáról. — Miért ne? Magyarorszá­gon mindenki beszél erről. Nem tagadjuk, hogy az 1950-es évek elején a népgaz­daság fejlesztése közben a kormányzat súlyos hibákat is követett el. A dolgozók véle­ményét nem hallgatták meg, törvénysértések voltak. A hely­zetet kihasználta a magyar és a külföldi reakció. Ellenforra­dalmat szított. A munkások és parasztok azonban felismer­ték az ellenforradalom igazi célját. Fegyvert fogtak rend­szerük megvédéséért. E harc­ban — a munkás-paraszt ha­talomért — sokan életüket ad­ták. Ök a mi mártírjaink! — A legtöbbet — igyekez­tem érvelni — a tények be­szélnek. Az ön magyar szár­mazású kollégái közül az utóbbi időben jártak néhá- nyan Magyarországon. Bizto­san beszélt velük. — Igen! — No®, mit tudtak elmon­dani az ön által állított már- tí romsó gról? —... Semmit! Azt mondták, hogy meglepődtek. Mindenütt nyugodt, élénk, lüktető éle­tet találtak. — Pedig Magyarországon a kormányzat is és minden tisz­Az Avenida da Liberdaden felvonulnak a vérebe« rendőrök. tességes ember még szebbet, még jobbat akar. Ezt senki sem titkolja De most hadd kérdezzek én. Beszéljen ön az érem másik oldaláról. Hogyan élnek a portugál munkásem­berek és parasztok? — Erről ne beszéljünk. — Miért nem lehet erről beszélni? — Mert én nem politizálok! — De hiszen az imént tol­mácsolta a társaságunkban le­vő H. Carpento újságíró kol­légám ama megjegyzését, hogy a Magyarországról készített cikket a cenzúra nem engedte leközölni. — Az csak tolmácsolás volt és nem politizálás! — Megértem önt, kedves Kenész úr. Ám hadd jegyez­zem meg, hogy nálunk nincs cenzúra és nyugodtan álha­tók attól, hogy megírom, mennyi szépsége van Portu­gáliának és Lisszabon városá­nak. Nálunk nemcsak Portu­gáliáról, hanem arról is lehet és szabad beszélni, hogy Ma­gyarországon mi az ami nem tetszik a dolgozóknak. Persze azt is meg lehet írni, amiről ön nem beszélt. — Mit? — Szerdán történt. Délelőtt kipróbáltam a város földalat­ti vasútját. Tudtam, hogy az új lisszaboni létesítmény mind­össze 4,5 kilométer hosszú. Gyorsan a végállomásra ér­tem, és újabb másfél esen­dőért (másfél forint) a város főteréhez értem. A lisszaboni földalatti nem szép, nem is csúnya. Semmi érdekessége nincs. Annál inkább emlékeze­tessé vált az, ami a napfény­re érve fogadott. — A főutcában díszes egyenruhában a várc»i rendőr­ség díszfelvonulása tárult elém. Századokra osztva vo­nult. Legelöl a zenekar. Az­tán vállra feszülő fegyverrel gyalogos rendőrszázadok. Az egyik gyalogos század különö­sen emlékezetes márad. Min­den rendőr vérebet is veze­tett. A náci tíestapó félelmes képe elevenedett meg előttem. — A vérebes századot mo­toros és gépkocsis osztagok követték. Az autókban a rend­őrök mellett géppuskák. Az újabb zenekar után a lovas­rendőrök hosszú sora vonult. — Biztosra vettem, hogy valamely ország miniszterel­nöke, vagy talán a portugál köztársasági elnök tiszteletére történik a díszelgés. De ál­lamfőt, diplomatát se a dísz­menet elején, se a közepén, se a végén nem láttam. Nos, hát mi volt ez? A kérdésre csak másnap kaptam választ. — A lisszaboni rendőrség — mondotta az egyik áruház el­adója — időnként nagy csin­nadrattával felvonul. Tudják, hogy mi ezt nem szeretjük, ezért teszik. (Folytatjuk.) Lányai Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents