Somogyi Néplap, 1965. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-31 / 308. szám
Péntek, 1965. december 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP A megyei KISZ vb megtárgyalta ... EREDMÉNYEK A FALUSI IFJÜSÄG NEVELÉSÉBEN A tavalyi és az azelőtti i évet is több millió forintos veszteséggel zárta az Alsósomogyi Halgazdaság. — Az idén jobb kilátásotokéi indultunk, de azt hittük, hogy a rengeteg fáradozás ismét semmivé válik. A fiatalok száma, közülük — a | őszén, a kongresszusi felké- j tavasszal ugyanis somogycsi- ■ ..................... .... _ | szülés és a vezetőségválasz- csői halastavunkat elvitte az M egyénkben hozzávetőlege- : jék az oktatásokban részt vesén harmincötezer a falusi I vő fiatalok számát 1964 Nyereséges év Hétköznapok öröme és gondja bedolgozókkal ^§yűtt __,______ _„ _ __„ „„—<z> • ___ m indössze tíz és fél ezer j tások időszakában megnőtt az j árvíz, öt vagon hal úszott dolgozik a mezőgazdaságban, érdeklődés az ifjúsági moz- j el — mondta Csordás János, Ettől függetlenül feléién- gálám tevékenysége iránt. Az [a ^zea^ag^i^zgatoja. ^A dol- kült a versenyszellem a tsz- érdeklődés csökkent ezerrel többen jelentkeztek ek és az állami gazdaságok fiataljainak körében. Megyénkben 274 mezőgazdasági ifjúsági munkacsapat dolgozott az idén. Míg 1960-ban csak hatszáz fiatal vett részt a versenyakciókban, az idén már 8365-en versenyeztek. A nyári és az őszi mezőgazdasági munkák igen nagy feladatot jelentenek a termelő- szövetkezetek tagságának. Ez évben a falusi ifjúság 100 000 munkanappal segített az aratásban és a betakarításban. S mivel a mezőgazdasági munkákban nemcsak a tsz- ek fiataljai vettek részt — hisz középiskolások, ipari tanulók is segítettek —, ezek a termelési akciók fontos eszközévé váltak az ifjúság nevelésének; közelebb hozták egvmáshoz a különböző rétegeket, növelték az ifjúsági szövetség tekintélyét, a fiatalokban a fizikai munka megbecsülését 1964-ben a KISZ védnökséget vállalt a mezőgazdasági szakmunkásképzés fölött A megyei KTS^-bizottság szép eredményeket ért el ezen a téren. A beiskolázási tervet 100 százalékra teljesítették az idén. Helytelen azonban, hogy amikor a KISZ széles körű félvilágosító munkát folytat a szakmunkásképzés érdekében a fiatalok és a szülők között némelyik termelőszövetkezet nem az igényeknek megfelelően küldi a fiatalokat iskolára. Tervszerűen foglalkozott a KISZ a tsz-taggá neveléssel is. A kaposvári járási KISZ- bizottság 50, a többi járás pedig 25 fiatal visszavitelét vállalta a termelőszövetkezetekbe. Tervszerűen segítenek a pártépítésben is. A járási bizottságok egyénenként foglalkoztak azokkal a fiatalokkal, akik számba jöhettek mint párttagjelöltek, és feladatokkal bízták meg őket. A kaposvári járásban például 99 fiatalt ajánlottak tagjelöltnek az idén. A falusi fiatalok között végzett politikai, ideológiai nevelőmunka gerincét a KISZ-oktatás megyei rendszere adja. A múlt évben arra törekedtek, hogy növelaz idén sem i gozók azonban összefogtak az 1965-ben másfél I elemi csapás okozta kár pótlás'ra: 150 000 új ivadékot oktatásra, mint tavaly. A po- ; telepítettek a halastavakba litikai nevelőmunkát elősegí-1az árvíz levonulása után. tették az ifjúsági rr.egmozrtu- : összefogásuk eredményelások, találkozók. Az őszi i ként 95 vagon halat tenyész- megyed könyvheteken még j tettek az idén, s húsz vagon jobban felhívták a fiatalok I úgynevezett nyári halat ad- figyelmét a politikai iroda- jtak hazai fogyasztásra. Meglomra. Nőtt a politikai vetélkedők és ismeretterjesztő előadások száma is. A termelési feladatok állandó növelésével azonban nem tartott lényerték a Halászati Tröszt vállalatai között indított versenyt és az első díinl kitűzött 7000 forintot. Kiemelkedő munkát végzett Simongápést a nevelőmunka tartalmi |ton Bognár András főhaláazjavulása. mester, Móri cz.h egyen PeA KISZ megyei végrehajtó j resztpgi László üzemegység- bizottsága a közelmúltban t vezető, Homokszentgyörgyön megvitatta a nevelési és pa- Kiss János halász. E‘ rasztifjúsági osztály jelentését a falusi fiatalok neveléséről. Az anyag januárban a megyei párt-vb elé kerül, lenére S. M. Az Alsó-somogyi Halgazdaság a természeti csanás elgy fordítás a naptáron, még egy pohár bor, egy jókívánság, s elmúlt 1965., új évet kezdtünk. Családban, társaságban, országban egyaránt ilyenkor az a szokás, hogy egy percet az emlékeknek szentelünk, hogy visszanézzünk. Mert történelemben, személyes sorsban e ponton van valami közös: az ember szereti megvizsgálni poggyászát, mielőtt útnak indul, hisz tudni akarja, mit visz majd magával; csomagja segíti-e, avagy csupán terheli. Az év végi számadás törvénye talán annyi idős, mint maga az időszámítás. Bizonyos, hogy már akkor, az idők hajnalán is érdekelte a gondolkodót: Mire jutott, mennyiben gyümölcsözött sok erőfeszítése, előbb tart-e, mint ahol korábban volt, megérte-e a fáradozást az, amit elért? S ha annyi koron és századon át jó voltés hasznos ez a mérlegkészítés, ma kétszeresen az. Azért is, mert — akár papíron, akár gondolatban tesszük — kimutatja az egyén boldogulá- 700 000 forint nygre- sát, s azért is, mert rendünk séggel zárta az évet. I belső törvénye szerint az JÓL FIZETETT A MÁSODNÖVÉNYKÉNT* TERMESZTETT KÁPOSZTA ............ 5 4 holdon termeltek másod ‘3vényként káposztát a hár^mfal Űj Barázda Tsz-ben. 100 mázsa volt a holdankőnti átlagtermés. Húsz vagon káposztát külföldre szállítanak. KÉRVÉNY AZ ASZTALON A minap a Faipari Vállalat igazgatójának asztalára oda tett egy lakáskérvényt az üzem egyik fiatal mérnöke. Az igazgató elolvasta, aztán ezt mondta: — Édes fiam, amikor ide jött, én kereken megmondtam magának, hogy lakást nem tudok biztosítani. Maga akkor azt felelte, hogy nem követel lakást. Nézze, én elküldöm az illetékesekhez ezt a kérvényt. Ök bizonyára, mihelyt tudnak, adnak lakást. Ám ahogyan én a helyzetet ismerem, erre nem mostanában lehet számítaná. Egyébként szeretném megjegyezni azt, hogy a lakásokat a vállalatok kapják meg. A vállalatok vezetői mondják meg, hogy ki szorul rá legjobban az otthonra. Ismerem az üzem lakásproblémáit, éppen ezért bizton állíthatom, hogy jelenleg nem is egy olyan munkás dolgozik itt, aki magánál jobban rászorul a lakási'a. Kis szünetet tartott, azitán így folytatta: — Engedjen meg nekem egy megjegyzést. Maga ebben az üzemben még alig tett valami említésremél- tót Nem gondolja, hogy egy kicsit korai ez a lakáskérelem? Tulajdonképpen e kijelentés miatt érdekelt, közelebbről ez a lakásügy. Beleszóltam a párbeszédbe. részese lettem egv bosszú kesééigetésnek. A fiata' -n- ö min-Ug szerény é? a.-: ■ ra sűrűn bó. ling't • '-.esz "ügető partnernek bizonyult, őszinteségével hozzájárult, hogy jól megismerhessem körülményeit, és levonhassam a következtetéseket. íme a következtetés: 1. Ez a fiatalember először kapná akar, aztán adni. 2. önmaga szinte semmit sem tett azért, hogy sorsa megváltozzon. 3. Nem használja ki azokat a pénzszerzési lehetőségeket!, amelyek rendelkezésére állnak. Első állításomat az igazgató szavai bizonyítják. Az NDK-ban állami ösztöndíjjal tanult mérnök még semmi olyalt nem tett, ami meggyorsította volna a termelést, vagy növelte volna az üzem nyereségét. A második pontban foglaltakat az ő szavai alapján írtam le. Ugyanás kijelentette, hogy nem nevez be KISZ- vagy szövetkezeti lakásépítkezésbe. Úgymond: nincs pénze. Azt pedig, hogy nem használja ki a pé-i s erz sre kínálkozó lehetőségeket, bizc - nyitja az a tény, hagv nem tanúsít kellő érdeklődést az üzem műszaki és gazdasági problémái iránt, nem újít, nem korszerűsíti a termelést. S talán ez az utóbbi gondolkodtatja el legjobban az embert. Hát ki újítson, ha nem az n mérnök, aki ösztöndíjjal külföldön végezte el az egyelőmet: aki nemcsak szakmát, hanem nyelvet is tanulhatott, és úgv olvassa a külföldi folyóiratokat, mint a magyar szaklapokat? Igenis egy ilyen alaposan fölkészített szakembernek gyorsan észre kellene vennie, hol szűk a keresztmetszet, hol lehet változtatni az elavult termelési módszereken. Azt nem mondhatja, hogy nincs szűk keresztmetszet. Van bőven. Felhívta rá a figyelmet már az igazgató is. Ennek ellenére szinte semmit sem tesz e helyzet megváltoztatásáért. Valahol a fellegekben él, laboratóriumnak képzeli az üzemet, és a tanultakat nem igyekszik átvinni az életbe. Nem mondhatja, hogy papírmolyt csináltak belőle. Az egyik műhelybe tették a munkások mellé. Újításokkal, célfeladatok végrehajtásával ma igenis sok pénzre tehet szert egy műszaki. Ismerek szakmunkásokat, mérnököket, akik házat építettek, autót vásároltak az újításokért kapott pénzből. Nem rokkantak bele a munkába, ma is dolgoznak. Egy bizonyos: nem vártak epedve a munkaidő végét jelző csengőre. Ök nem szaladtak haza, amikor meghallották a csengőt. Dolgoztak. Ha úgy hozta a sor, egy kicsit öt óra után is benn maradtak a gyárban. Barátunk, sajnos, ilyesmire nem nagyon vállalkozik. Az idős igazgató járja végig a munkaidő után az üzemet, ő fedezi föl a hiányosságokat Hol van az ifjú mérnök ilyenkor? Lakáskérvényt fogalmaz? Talán kesereg, vagy ötleteken töri a fejét? Ámbár az ötletei sem valami jók. Egyetlen pél dát erre: albérletben lakik. Nemrég több mint tízezer forintért bútort vásárolt részletre. A bútort betette az albérleti szobába. A részlet is akadályozza őt abban — mondta —-, hogy szövetkeze® lakásra pénz gyűjtsön. Vajon ez a dolgok sorrendje? Előbb lakást kellene teremteni, aztán bútort venni. Nem akarom tovább sorolni a ballépéseket. Azt hiszem, az elmondottak is bizonyítják, hogy ez a fiatalember mennyire helytelen irányban indult éL Lehet, hogy md neveltük ilyenné? Nem. nem akarom megbántani őt e sorokkal. Mint mondtam, alapjában véve becsületes, jó szándékú fiatalember. Csupán elgondolkoztatni akarom egy kissé. Ha átgondolja azt, amit az igazgatói szobában beszéltünk, és a megfelelő következtetéseket is levonja, a következő évben a mostaninál bizonyára boldogabb lesz. Szegedi Nándor Önkéntes rendőrök tanácskozása A Nagyatádi Járási Rendőrkapitányság munkaértekezletre hívta össze a járás önkéntes rendőreit. A tanácskozáson értékelték a múlt év tapasztalatait. Jaifclovics Fereiic közrendvédeami parancsnok tizenhat önkéntes rendőrnek pénzjutalmat, egynek pedig Közbiztonsági Ürmét ado tt át. egyes ember életének és az ország sorsának kapcsolata, összefüggése egy és oszthatatlan. Nos hát: végezzük el ezt az év végi számvetést, álljon az újévi köszöntő pohár egy percig teletöltve az asztalon. J eles év, fontos dátum: nemcsak új esztendőt, hanem új tervidőszakot is kezdünk szilveszterről virradóra. Az a fejezet, amelyet második ötéves tervnek mondunk, véget ért, mögöttünk van immár örömeivel, gondjaival egyetemben. Van mire emlékeznünk: mire jutottunk? Eljutottunk előre kijelölt célunkhoz. Iparunk termelése a tervidőszakban 48—49 százalékkal növekedett (s emelkedett, bár szolidabb arányban 1965-ben is); növekedett a mezőgazdaság termelése; beruházásokra mintegy 208 milliárd forintot költöttünk; az országban több mint száz nagy és több ezei kisebb- nagyobb új alkotást, fontos létesítményt adtak át; körülbelül egymillió ember új lakásba költözött. Működik a Dunai Vasmű hideghenger- műve, cerpfnlet ad az építkezésekhez a váci óriás, üveg készül Orosháza gyönyörű üzemében és kcr.zerv Nyíregyháza modem, új gyárában. S folytathatnánk a sort, de tatán elég. ha megjegyezzük: nincs olyan része az országnak, ahol valamiben ne mérhetnénk le a tervidőszak hasznát, ahol ne látnánk az áldozatok és az erőfeszítések nyomait, s azt is hozzátehetjük: az erőkhöz és a lehetőségekhez mérne sok minden történt az emberek, a családok életkörülményeinek javításáért is. Emlékezzünk csak: ötszázmillió forint az alacsony nyugdíjak rendezésére, 540 millió a családi pótlékok fölemelésére; bérrendezés néhány kategóriában, ez 800 millióba került; csak 196S-ben az év közi árleszállítások és kiárusítások sorozata eredményeként egy- milliárd forintra tehető a megtakarítás a családok pénztárcáinak javára. S ha már számvetést készítünk, ne hallgassunk a milliókban nehezen kifejezhető változásokról és sikerekről sem. Arról, hogy befejeződött az ország villamosítása, hogy az egykor sötétségbe süppedt magyar falvakban ma villany ég, és a kis házakban ott a nagyvilág a televízió képernyőjén; beszélni kell az iskolát végzett százezrekről, a könyvek millióiról; beszélni kell a soha nem látott mértékű, mégis legyőzött dunai áradásról, a gyümölcskertté vált homokpusztákról, az öntözött zöldségkertekről, a Barátság távvezetéken áradó olajról, földünk méhének feltárt új kincseiről, a lakosságnak csaknem teljes egészére kiterjedő társadalombiztosítási rendszerünkről, a leküzdött népbetegségekről — igen, minderről beszélni kell, mert ez is hozzátartozik a kép teljességéhez. S beszélni kell arról is, hogy végbement társadalmunk életének újabb nagy forradalma: a falu szocialista átalakítása. Bizonyos, hogy ennek valódi hasznát igazán csak ezután érzi majd az egyes ember. De az is igaz, hogy az egyérdekű, egy- célú ország egyöntetű, egy anyagból formált szocialista arculata olyan űj vonás történelmünkben, amely döntő alapja gyorsabb fejlődésünknek. S zaporodtak egyéni és közös örömeink, de közben — mert az élet elkerülhetetlenül ezzel jár — gyarapodtak gondjaink is. Igaz, más módon, más szinten, mint mondjuk tizenöt-tizennyolc esztendeje, de éppen ezért terjedelmükben, tartalmukban és arányaikban is másként. Ma, ha gondot okoz a külföldi vagy a hazai piacon eladhatatlan termék, már nemcsak a miniszter gondja az: közvetlenül is megérzi az egyes ember. S ha az idő túlhaladta — márpedig túlhaladta — a gazdaságirányítási rendszer ma még érvényes módját, az befolyásolja az egyes ember életkörülményeit is. A régi módon elég volt, ha a különböző termékfajtákból nagy mennyiség készült, s más termékek ugyanakkor hiányoztak. Ma az ország, a világpiac, az egyes ember mesz^ sze igényesebb, mint volt. Korszerűbb termékeket követel, magasabb színvonalait mindenben, s nem utolsósorban rendet maga körül, a gazdaságban, a közéletben egyaránt. Márpedig ezt akarjuk valamennyien. Egyszer — kimondva vagy kimondatlanul minden gondolkodó ember vágya ez — véget kell vetni a toldozásnak-follózásnak a gazdaság szerkezetében, s a szilárd nóphatalomra, az egyöntetűen szocialista társadalomra építve végire meg kell teremteni e korszerű viszonyoknak megfelelő gazdasági formákat. Bizonyos, hogy nem volt könnyű sem elhatározni, sem bevezetni azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek a lakosság egyes rétegeire most kedvezőtlenek. De meg kellett tenni, az árakat arányosítana s a terhek elosztásával nagyobb súlyt hárítani a társadalomnak arra a i*észére, amely magasabb jövedelemmel rendelkezik. Egyszersmind az erők és a lehetőségek szerint adni és juttatni kellett és kell a kisebb keresetű rétegeknek. Hiba lenne a mostani intézkedéseknek csupán az árakat emelő vonatkozásait látni, s mellékesként kezelni a többi részt: az árcsökkentéseket, a bér- és fizetésjavításokait, a mintegy hat-nyolcszázezer család gondjait enyhítő elhatározásokat. A mezőgazdaságra vonatkozó intézkedések pedig abban az irányban hatnak, hogy a parasztságnak érdemesebb legyen még jobban gazdálkodni, még többet adni az országnak. Mert az új esztendőt ilyen intézkedések jegyében is kezdjük, 1966 első napjai nemcsak gondokat: szerény örömöket is hordoznak. j év, új tervidőszak: ez áll a naptár első lapján. Ennek indulunk ismert — és most ismerőssé váló — tervekkel, elhatározásokkal. Bizonyos, hogy fontos, munkával teli idő következik az egyes ember, az ország részére egyaránt. S az is bizonyos, hogy életünkben ezután is örömök és gondok elegyest váltogatják majd egymást. Attól függően természetesen, hogy az egyes ember mit tesz majd országáért, családjáért, önmagáért. Mert ha eddig is igaz volt az egyén és a társadalom elválaszthatatlan egymásra utaltsága és kapcsolata, fokozottabban így lesz a jövőben. Magyarán: az, hogy több legyen az öröm, mint a gond, az egyszerű, szürke hétköznapok egyszerű cselekedeteiben válik kézzelfogható valósággá. Ez viszont rajtunk áll: valamennyiünkön, jelenünk és jövőnk letéteményesein. L. L. ír A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára FÖLVESZ 15—17 éves, általános iskolai végzettségű lányokat fonóipari tanulónak Jelentkezés és felvételi vizsga 1966. január 18-án délelőtt 9 órakor a vállalat gyártelepén. (10000)
