Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
YILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK) ARAi 50 FILLÉR Mai számunk tartalmából Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 268. SZÁM SZOMBAT, 1965. NOVEMBER 13. Anyagias Herkules o.) Rádió-, URH- és tv-műsor (5. o.) Erkölcs és kötelesség (6. o.) A tanítóképző gyakorlóiskolájának növendékei virágcsokrokat nyújtottak át. KAUNYIN KÜLDÖTTEI SOMOGYBÁN Mindenütt baráti szeretettel fogadtál szovjet vendégeinket Pénteken te gazdag program várta kali- nyini vendégeinket. Szigeti Istvánnak, a megyei pártbizottság titkárénak kíséretében reggel Nagyatádra látogatott a szovjet pártmunkás küldöttség. A konzervgyárban Gajdos László, a járási pártbizottság első titkára, Kovács Ferenc vb-elnök és Sasvári Ferenc igazgató köszöntötte Ka- linyin képviselőit. Megkar pó, szeretetteljes ünneplésben részesítették őket az üzem dolgozói, a párt- és KISZ-szervezet tagjai s az úttörők. Nem maradhatott el itt sem a virágcsokor, a jelvénycsere, s Poór Éva nyolcadikos úttörő orosz nyelvű köszöntőt mondott. A hivatalos tájékoztató után megtekintették az üzemet, és több programon kívüli mozzanat is gazdagította vendégeink élménytárát. Az üzemben szívélyesen elbeszélgettek a dolgozókkal, örömmel hallgatták a gyár rekonstrukciós tervét, nem tudtak ellenállni az úttörők kívánságának sem, akik külön is beszélgetni óhajtottak Marija Efimovna Zverje- vával. Az üzemlátogatás kapcsán bíráló megjegyzések is hangzottak el, vendégeink túlságosan nagynak találták a gyár készletét, s kifogásolták azt is, hogy a szociális létesítményekkel még hadilábon állnak. Alekszandr Afrikanovics Kondrasov, a delegáció vezetője pohárköszöntőjében a következőket mondotta: — Sokat mesélünk majd a kalinyiniaknak erről a kedves, baráti fogadtatásról, beszámolunk a gyárról, ami nagyon tetszett nekünk, de még jobban tetszettek az emberek. A hékére és barátságra. önök munkásosztályára és vezetőikre ürítjük poharunkat — Ezután a gyár termékeivel ajándékozták meg vendégeinket, akik útban Kaposvár felé, megtekintették a nagybajomi szovjet hősi emlékművet. Kaposváron a Felsőfokú Tanítóképző Intézet növendékei és tanári kara várta testvér- városunk küldötteit. Megismerkedtek az intézet életével, s megígérték: az üdvözleteket átadják a kalinyini főiskola hallgatóinak, és segítenek abban is, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a két főiskola között. Vendégeink elismeréssel nyilatkoztak a politechnikai és képzőművészeti kiállításról, s amikor a tárlat egy-egy képét ajándékba kapták, elmondták, hogy nyilvánosan is bemutatják azokat testvérvárosunkban. Az esti órákban még egy program várta a küldöttséget, A Süketnéma Intézetbe látogattak, és az Európa-hírű óvodában megtekintettek egy foglalkozást. Duráczky József igazgató tájékoztatója nyomán több kérdést tettek föl, érdeklődtek a fogyatékos gyermekek előrehaladása iránt, és elismeréssel nyilatkoztak az óvodáról, pedagógusainak munkájáról. Vendégeinket mindenütt baráti szeretettel fogadták, s a dolgozók, a tanárok üdvözletüket tolmácsolták Kalinyin lakóinak. AZ OKTATÁSI REFORM VITÁJA A PARLAMENTBEN a Művelődési eredményeink szocialista rendszer erejéről, fölényéről beszélnek az A süketnéma óvodában megtekintettek egy foglalkozást. VendegemK szívélyese« — — Az országgyűlés pénteken folytatta a vitát az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról szóló beszámoló fölött. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a kormány tagjai. Az ülést Pólyák János, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. Cseterki Lajos elvtárs beszéde Cseterki Lajos bevezetőben hangsúlyozta, hogy az oktatási törvény végrehajtásában az elmúlt négy évben sokoldalú és nagyon fontos tapasztalatokat szereztünk. Az oktatási reform céljai az oktatás minden területén új lendületet adtak. Emelkedett az oktató- és nevelőmunka hatékonysága. A reform szellemében elkészült tankönyvek, tantervek és nevelési tervek először oktatásügyünk történetében az iskolai munka mindkét oldalát! az oktatást és a nevelést egységbe foglalják. A munka és a tanulás egységét mi úgy értelmezzük — hangsúlyozta —, hogy az iskola az életre neveljen. A korszerű technikai és szakmai ismeretek elsajátítása mellett derék, becsületes állampolgárokká szeretnénk nevelni gyermekeinket. Azt akarjuk, hogy közösségi érzésű emberekké váljanak, ikik szeretik népüket, szereik az embereket, bátrak és munkaeszeretőek. A továbbtanulás értelmezéséről Cseterki Lajos beszédében foglalkozott a továbbtanulás lehetőségével és annak értelmezésével. A munkáshatalom nagy eredménye — mondo.ta —, hogy az egységes képzést nyújtó általános iskolát ma a tanköteles gyermekek 90 százaléka eredményesen fejezi be, és az általános iskolát végzettek mintegy 80 százaléka tanul tovább valamilyen középfokú oktatási intézményben. A felnövekvő nemzedék ilyen nagy százalékának továbbtanulása azt bizonyítja, ma már nem arról van szó, hogy tanuljanak-e gyermekeink az általános iskola után, vagy sem, hanem arról, hogy mit, s hogyan tanuljanak. Ezért fokozott kötelességünk, hogy a továbbtanulás, a pályaválasztás kérdéseit alaposan megvizsgáljuk. Oktatási reformtörvényünk az olyan iskolatípusok továbbfejlesztését határozta meg, amelyek befejezése lehetővé teszi az ismeretek azonnali hasznosítását. Ennek m efílelően a Művelődésügyi Minisztérium életbe léptetett néhány intézkedést, de azok sokszor meg nem értés, vagy más akadály miatt nem voltak elég hatékonyak. Pl. a középiskolák belső arányát a szakközépiskolák javára nem változtatták meg. W Szakmunkásképző intéze- nk az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemelnek, mert az új munkásnemzedéket, a szakképzett fiatal mezőgazda- sági dolgozókat nevelik. Egy ország erejét a termelés fejlettsége, a technikai eszközök, a dolgozók képzettsége és műveltségi szintje adja. Ha emellett még azt is figyelembe vesszük, hogy a mi társadalmunk népünk munkájára épül, teljesen érthető, ha hangsúlyozzuk: A mi társadalmunk mindig értékelni és becsülni fogja a közvetlenül termelőmunkát végző embert, az anyagi és szellemi javak előállítóját. Az esti és a levelező oktatás hivatása A munka melletti továbbtanulás egyik legelterjedtebb formája az esti és levelező oktatás, mely a felszabadulás óta jelentősen hozzájárult a múlt rendszer bűneinek jóvátételéhez. Sok tízezer tehetséges, szorgalmas munkás- és parasztembernek adott módot arra, hogy élete derekán teljesedjék ifjúkori álma: technikussá, mérnökké, tanítóvá, tanárrá, közgazdásszá képezze magát. Ez az oktatási rendszer történelmi hivatását teljesítette. Fejlődésünk jelen szakaszában új tartalmat kell kapjon: a termelőmunkában dolgozók továbbképzésének feladatát kell hogy betöltse. Fejlődésünk már ma megköveteli, de holnapunk szét kell feszítse, és szét fogja feszíteni a csak iskolai keretekben való gondolkodást. Olyan gyakorlatot kell kialakítanunk, amely a tényleges tudás alapján mindenkinek lehetővé teszi, hogy bármely iskolán fölvételre jelentkezhessen, a megfelelő tudás bizonyítása esetén fölvehessék, illetve képesítést kaphasson, függetlenül attól: tudását hol és hogyan szerezte, szervezett oktatásban-e vagy iskolán kívül. Szükség van-e az érettségi vizsgára? Ez nem azt jelentené, hogy az egyetemi felvétel vagy az oklevél, a diplomamegszerzés követelményeit csökkentjük. Ellenkezőleg: növelni akarjuk. Az oklevélnek és a diplomának éppen az legyen az óriási jelentősége, hogy ' tényleges tudást igazoljon. Csak addig »papír«, amíg nincsen mögöt te tényleges szakismeret, megfelelő felkészültség. Ügy gondoljuk, hogy ennek az elvnek az érvényesülése oktatásunkban segít, például az érettségihez hozzátapadt meg nem félelő nézetek eloszlatásában, sőt néhány éven belül elvezet az érettségi vizsga felülvizsgálásához is. A múltban, amikor egy sor hivatal betöltését középiskolai végzettséghez kötötték, az érettségi társadalmi rangot jelentett, az úgynevezett »úri középosztály« presztízse érdekeit védte meg az érettségi bizonyítvánnyal. Megfelelő származás és társadalmi kapcsolatok esetén a hivatalszerzés eszköze volt, befejezett végzettséget nyújtott. Ezzel szemben az érettségi ma már a befejezettségnek csak illúzióját keltheti, hiszen csak közbülső állomás az egyetemi tanulás, illetve a munkába állás között. Az érettségi bizonyítvány tulajdonosa, ha nem kerül felsőoktatási intézmény- . be, ahhoz, hogy munkába állhasson, valamilyen szakmát kell tanuljon. Az érettségi bizonyítvány ma társadalmi rangot nem jelent, teljesen egyenértékű azzal, hogy »középiskolai végzettség«. Az érettségi számunkra a nagyobb tudást, a szélesebb körű műveltséget jelenti. Az a tény, hogy ez a külön vizsga a fiatalok különleges és fölösleges megterhelését jelenti, az érettségi eltörlésének kezdeményezésére ösztönöz bennünket. Természetesen nem volna helyes elhamarkodottan intézkedni. Ezért javasoljuk a Művelődésügyi Minisztériumnak: a pedagógusok, a tudományos dolgozók, a szülők meghallgatása és véleménye után döntse el: fenntartsuk-e az érettségit vagy nem? A gimnáziumot végzettek száma természetesen mindig több lesz, mint az egyetemekre és főiskolákra felvehetőké, és mindig lesznek olyanok — még eredményes felvételi vizsga esetén is —, akik nem véhetők föl. Szükségünk van e kérdésben is a szülők segítségére és a reális szemléletre. Azt javasoljuk, hogy minden szülő úgy gondolkodjék és gyermeke arra is számítva kezdje meg gimnáziumi tanulmányait, hogy annak befejeztével, 18 ér,es korában kell szakmát választania. Senki se tekintse társadalmi igazságtalanságnak, ha nem vették föl az általa elképzelt főiskolára vagy egyetemre. Két éve új felvételi rendszert vezettünk be, és a származás szerinti kategorizálást megszüntettük. Fejlődésünknek ahhoz a szakaszához értünk, amikor már az osztályerőviszonyok alapvetően megváltoztak, az alapokat leraktuk, és elkezdtük a szocializmus teljes fölépítését. Ebben az időszakban gyermekeinknél, akik már a mi rendszerünkben születtek, és az osztály nélküli társadalomban fognak élni, dolgozni, nincs szükség azt vizsgálni, hogy ki volt az apja. A munkás- és parasztszülők gyermeke nem is akar apja származásából, vagy apja érdemeiből élni. A társadalom sem nevelné helyesen őket, ha nem azt mondanánk: tanuljatok, sze(Folytatás a 2. oldalon
