Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1965. november 1L Áramszünet az USA-ban Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: A táv-vezetékhálózatban be­következett és a késő éjsza­kai órákig ki nem derített hi­ba kedd délutántól teljesen megbénította az áramszolgál­tatást az Egyesült Államok északkeleti vidékén és Kana­da déli körzeteiben. A hiba a Niagara Falss-i erőmű- rendszertől kiinduló vezeték- hálózatban következett be. Becslések szerint a sötétbe borult területeken legalább harmincmillió lakos él. Meg­szűnt az áramszolgáltatás New Yorkban és környékén, Bostonban, Philadelphiában, Buffalóban, a kanadai Otta­wában, Torontóban és számos más nagyvárosban. New Yorkban a délutáni csúcsforgalom idején, helyi idő szerint 17 óra 37 perckor szakadt meg az áramszolgál­tatás. A földalatti vasút alag- útjaiba egyes jelentések sze­rint 850 000 ember szorult be. Az utasokat a vészkijáratokon távolították el, de így is több órába telt, amíg mindenki feljutott a felszínre, és köny- nyebb sérülések is előfordul­tak. Több ezren órákat töltöt­tek az automatikus felvonók kényszerű fogságában. Egy külföldi turistacsoport az Em­pire State Building tetején rekedt. Megbénult a föld fe­letti forgalom is, mivel a for­galmi jelzőlámpák nem mű­ködtek, és közvilágítás sem volt. A Manhattan kerületben önkéntesek igyekeztek rendet teremteni az útkereszteződé­seknél. Tízezrek nem tudtak munkahelyükről hazajutni New York környékére, mivel o helyi vonatok nagy része is leállt a nyílt pályán. Bár a nagyobb pánikot si­került elkerülni, a rádió- és. televízióadások szünetelése miatt a lakosságot csak nehe­zen tudták tájékoztatni a helyzetről. A háborús pszi­chózis hatásaként rövid idő alatt olyan hírek is elterjedi­tek, hogy az Egyesült Álla­mokat »nukleáris támadás* érte, sőt egyesek — nyilván a rémfilmek hatására — »föl­döntúli lények támadását* hirdették. Az áramszolgáltatás zavarát kihasználva néhány helyen szervezett bandák fosztogatni kezdték az üzleteket. A New York állambeli Rochesterben nagyobb rendőri erőket kel­lett kivezényelni a fosztoga­tás meggátlására. Massachu­setts állam Walpole nevű vá­rosában börtönlázadás tört ki, amelyet több száz rendőr csak órák múltával tudott megfékezni. Két államban ké­szenlétbe helyezték a rendőr­ségen kívül a nemzeti gárda alakulatait, és McNamara hadügyminiszter közölte, az érintett államok kormányzói igénybe vehetik a hadsereg egységeit is. Kilenc és és háromnegyed óra elteltével New York vá­rosban helyreállt az áram­szolgáltatás. Johnson elnök haladékta­lan vizsgálatot rendelt el a példátlan áramszolgáltatási zavar ügyében. Az elnök ki­jelentette: az ügy »drámai módon bizonyítja«, hogy az elektromos távvezetékhálózat egész rendszere átszervezést igényel, mivel nem sikerült az országos hálózat más részei­ből áramot juttatni az észak­keleti területekre. A helyi kisebb erőművek nem működ­tek, és felfűtésük hosszú órá­kat vesz igénybe. Az elnök környezete ugyan nem nyi­latkozott arról, hogy esetleges szabotázs veszélyére gyanak­szanak, Johnson utasítására azonban a vizsgálatba bekap­csolódott az FBI is. Erlander svéd miniszterel­nök, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Amerikában, ked­den Detroitból New Yorkba indult. Gépe épp akkor ért a Kennedy repülőtér fölé, ami­kor a város az áramszünet következtében elsötétedett. A menetrendszerű repülőgép há­rom órán át körözött, de nem kaphatott leszállási engedélyt; a kifutópálya koromfekete volt, a gép és a földi irányí­tóközpont között nem volt kapcsolat. Erlanderék végül egy New Jersey állambeli re­pülőtéren szálltak le, és vo­nattal mentek New Yorkba. A manhattani St. Regis szál­lodába fényszórózó rendőrau­tók kísérték őket a hajnali órákban. A biztonsági kíséret szuszogva követte Erlandert és kíséretét a szálloda kilen­cedik emeleti lakosztályába is, mert a lift természetesen nem működött. Tanácskozik a csehszlovák nemzetgyűlés Szerdán délelőtt kezdte meg nyitó szervek munkáját. A a háromnapos, nagy érdeklő­déssel várt ülésszakát a cseh­szlovák nemzetgyűlés. A vitát Jozef Lenárt miniszterelnök beszéde nyitotta meg. A miniszterelnök elmondta, hogy a párt központi bizottsá­ga a múlt héten részletesen megtárgyalta a központi irá­ott elfogadott határozatok alapján a kormány törvény- javaslatokat dolgozott ki. s ezeket a nemzetgyűlés elé tér jeszti. A miniszterelnök beszédét követően széles körű vita bon­takozott ki. (MTI) Megkezdődött az Olasz Szocialista Párt kongresszusa Szerdán Rómában megkezd­te munkáját az Olasz Szocia­lista Párt 36. kongresszusa. Az ülésen Francesco de Mar­tino főtitkár mondott beszá­molót. Külpolitikai kérdésekkel foglalkozva a főtitkár köve­telte, hogy a vietnami kon­fliktust tárgyalások útján old­ják meg, s ezekbe a tárgyalá­sokba vonják be Dél-Vietnam felszabadító erőit is. Elítélte az amerikaiak Santo Domin­gói agresszióját, követelte a Kínai Népköztársaság ENSZ- jogainak helyreállítását, a NATO multilaterális ,. atom­haderejére vonatkozó terv el­vetését. A jelenlegi kormánykoalíció alapjául szolgáló középbal po­litikát elemezve a főtitkár el­ismerte, hogy a kormány nem tartotta meg ígéreteinek nagy részét. Hangoztatta mégis, hogy a középbal politikát folytatni keT. (MTI) Mitterrand és WaSdeck Rochet választási beszéde Francois Mitterrand az el­nökválasztási kampány kere­tében sajtóértekezletet tartott Strasbourgban, a szomszédos Mulhouse-ben pedig nagy­gyűlésen beszélt több ezer fő­nyi hallgatóság előtt. A baloldal elnökjelöltje bí­rálta a De Gaulle-i rendszer gazdasági és szociális politi­káját. Rámutatott, hogy El- szászban az utóbbi években 372 ipari üzem zárta be ka­puit, és naponta 13 000 fran­cia munkás jár dolgozni Nyu- gat-Németországba. XIX. kerületében a kommu­nisták. szocialisták és más demokratikus szervezetek kö­zös választási gyűlésén be­szélt De Gaulle azt állítja — mondotta az FKP főtitkára , hogy Franciaország össze­omlik, ha ő visszavonul. Egx okkal több, hogy a demokra­ták szembehelyezkedjenek az egyszemélyi uralom rendsze­rével. Ha igaz az, hogy De Gaulle távozása zűrzavart okozna, akkor a köztársaság híveinek már most elő kell készíteniük egy demokratikus, Waldeck Rochet Párizs szilárd rendszer létrejöttét. SUKARNO: „Az egység hiánya Indonézia létét fenyegeti" Az An tara indonéz hírügy­nökség jelentése szerint kedd este Sukarno elnökletével ülést tartott a legfelső had­műveleti parancsnokság. Az ülésen elfogadott határozat megszünteti a statáriumot Djakarta térségében, és az éj­szakai kijárási tilalmat is csökkenti egy órával. Megfi­gyelők rámutatnak, hogy a hadiállapotnak véget vető in­tézkedés nem csökkenti a had­sereg befolyását a fővárosban, mivel a biztonsági szolgálatot ellátó rendőrség tulajdonkép­pen a fegyveres erők negye­dik fegyverneme. Ugyancsak az Antara jelen­ti, hogy Nasution hadügymi­niszter parancsot adott: a fegy­veres erők sorait »tisztítsák meg* azoktól, akik támogatták a Szeptember 30. mozgalmat. Sukarno elnök kedden fo­gadta az indonéz újságíró szö­vetség elnökét, és rosszallását fejezte ki, mivel nyilatkozatait, a sajtó eltorzítja. Az elnök hangoztatta, hogy az olyan la­pokat, amelyek felszítják a nép érzelmeit, ugyanú°v be lehet tiltani, mint a politikai pártokat. Az elnök konkrétan a szombaton elhangzott és Njoto államminiszter, az IKP slelnöke ellen intézett bírála­tát hozta fel példának, ame­lyet az indonéz sajtó az egész kommunista párt elleni tárna dásként tálalt. Djakarta! megfigyelők szerint az utóbbi hetek eseményei azt tanúsít­ják, hogy Sukarno elvesztette ellenőrzését az indonéz sajtó felett. A djaikartai rádió ismertette Subandrio külügyminiszter Erhard elmondta programbeszédét a bonni parlamentben Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti: Erhard kancellár szerdán a Bundestagban elmondott prog­rambeszédében áldozathoza­talra és az »igények csökken­tésére« szólította fel a nyu­gatnémet lakosságot, s hang­súlyozta, hogy a kormány el­lenzi a szakszervezetek által sürgetett munkaidő-csökken­tést, ellenkezőleg, a munka­idő meghosszabbítására van szükség. Erhard több mint kétórás beszédének — ez volt a leg­hosszabb kormánynyilatkozat, amely eddig elhangzott a bon­ni parlamentben — három­negyed részében gazdasági problémákkal foglalkozott. Kijelentette: »Nincs szá­munkra más kiút: csökkente­ni kell igényeinket, vagy pe­dig többet kell dolgoznunk* Ha a fogyasztás tovább nö­vekednék — mondotta — kül­kereskedelmi mérlegünk mély deficitbe zuhanna, s kemény munkával gyűjtött tartalé­kainkat elpazarolnánk. Beszédében a kancellár a külpolitikai kérdésekkel vi­szonylag röviden foglalkozott. Hangoztatta, hogy Bonn to­vábbra is kitart az »egyedüli képviseleti jog« (vagyis az NDK el nem ismerésének) politikája mellett, s kijelen­tette: kormánya továbbra is mindent elkövet, hogy meg­akadályozza az NDK »nem­zetközi felértékelését*. »Még ha az a veszély fenyeget is bennünket, hogy emiatt itt- ott zavaró elemet látnak majd bennünk — aaondotta —, nem íra­fogjuk csökkenteni erre nyúló erőfeszítéseinket.« Ezután azt hangoztatta, hogy az NSZK katonai poli­tikájának alapját a NATO képezi, szükség van azonban a NATO bizonyos megrefor­málására. »Elsősorban azt a problémát kell megoldani — mondotta —, amely abból a tényből adódik, hogy a szö­vetség néhány tagja saját atomfegyverekkel rendelkezik, mások azonban nem. Nyoma­tékosan hangsúlyozom: a kor­mány feltétlenül igényt tá­maszt arra, hogy beleszólást kapjon az atomfegyverek fö­lötti rendelkezésbe.« A kancellár által ismerte­tett programot két hét múlva, november. 24-én vitatja majd meg a Bundestag. (MTI) nyilatkozatát. amely szerint nem lesz változás Indonézia és a Kínai Népköztársaság kö­zött fennálló kapcsolatokban. Ezt a kormányhatározatot a djakartai kínai nagykövettel folytatott megbeszélések után hozták. * * * Sukarno elnök szerdán ve­zető politikusok és diploma­ták előtt mondott beszédében megbélyegezte az országban folyó antikommunista agitá- ciót. Ez a »boszorkányüldö- zés« csak az imperialistáknak szolgál, akiknek fő célpontja Délkelét-Ázsiában jelenleg In­donézia, mivel forradalma szilárdan baloldali — mondot­ta. Sukarno kijelentette, hogy még az október I*i államcsíny­kísérlet előtt egy meg nem nevezett külföldi nagykövet­ség Djakartában 150 millió rúpiát adott át egy indonéz vezetőnek, hogy fejtsen ki propagandát »a szabad világ* mellett. Sukamo figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy az egy­ség hiánya Indonézia létét fe­nyegeti. »Ho bárki is eltér forradalmunk célkitűzéseitől, velem találja szemben magát. A Szeptember 30. mozgalmat elítéljük, de a jelenlegi bo- szorkányüldözés nemcsak az IKP ellen folyik, hanem az egész baloldal ellen. Tudom, hogy sokak véleménye nem egyezik az én felfogásommal, de én vagyok a felelős a for­radalomért«. Sukamo ismét hangsúlyozta, hogy az indonéz forradalom alapja a NASA- KOM. Az elnök erőfeszítései elle­nére — mint az indonéz sajtó írja — tovább tart a kommu­nisták és más baloldali szer­vezetek üldözése. Djakartá- tól nyugatra Tangeirang körze­tében az Antara jelentése sze­rint az IKP 346 tagját tartóz­tatták le. A közép-jávai Varu- ban 125 személyt, köztük 12 nőt, a szumatrai Belawan vá­rosában pedig 40 embert vet­tek őrizetbe. (MTI) ÜLDÖZÖTTEK, DE NEM MEGFÉLEMLÍTETTEK II. A Foley Sqiiare-i per Miután megesküdött, hogy az igazságot, a teljes igaz­ságot és semmi mást, csak az igazságot fogja monda­ni, isten őt úgy segélje, Charles W. Nicodemus 1949. április 19-én délután 4 óra 11 perckor a Foley Squa- re-on, a Szövetségi Bíróság 110-es szobájában föllépett az emelvényre. Medina bíró rendkívül szívélyesen for­dult a fekete hajú, tömzsi férfihez, s arra kérte, te­gyen vallomást a perben, amit ■ az Egyesült Államok Kommunista Pártja 11 ve­zetője ellen indítottak. 16 ezer oldalas jegyzőkönyv — Ismeri a vádat, ugye? — folytatta a bíró. — ösz- szeesküvést szőttek, hogy az Egyesült Államok kor­mányának megdöntését és szétzúzását mint köteles­ségszerű és szükséges cse­lekedetet hirdessék, és erre izgassanak... — idézte a vádiratot. Medina bíró szavai mint­ha zsilipet nyitottak volna fel, úgy ömlött egy álló na­pon át a szó a vád nyolca­dik tanújából. A 16 000 ol­dalas jegyzőkönyvben is te­kintélyes helyet foglalnak el azok a történetek, ame­lyekkel Charles W. Nicode­mus bizonyítani igyekezett a kommunista párt vád alá helyezett vezetőinek bűnös­ségét. — Mondjon el megtörtént eseteket is — hangzott Gordon államügyész felszó­lítása. Nicodemus kicsit gondol­kodott, majd arról kezdett beszélni, hogy még 1945- ben, amikor az AMCELLE gyár haditechnikai kutatá­sokat végzett, a kommunis­ta párt cumberlandi szer­vezője megparancsolta a telepen dolgozó párttagok­nak, készítsék el a telep részletes térképét, a be- és kijáratok pontos feltünteté­sével. — Látta, hogy valaki ilyen térképet rajzolt? — Nem ... — Látta, hogy valaki ilyen térképet adott át a szervezőnek? Ismét »nem* volt a vá­lasz. Medina bíró — a vé­dőügyvédek tiltakozása el­lenére — mégis elfogadta a körmönfontan nem vala­melyik vádlott személyéhez kötött, hanem a kommunis­ta párt egészére sötét gya­nút vető vádat, föltételez­ve, hogy az ügyész később majd összefüggést talál Ni­codemus szavai és a vádlot­tak terhére rótt cselekmé­nyek között. A védőügyvédek azonban nem hagyták annyiban a dolgot, s bizonyítékokat kö­veteltek. Medina bíró, aki egyébként multimilliomos, és hírhedt »vörösfaló« volt, ekkor sem jött zavarba. Az esküdtekhez fordult — s mint George Marion a tár­gyalásról szóló könyvében idézi — »arcrándulás nél­kül arra hívta fel az esküd­teket, hogy töröljék ki (!) a történetet emlékezetükből...« Ha az Egyesült Államok polgárai számára a negyve­nes évek végén reneszán­szát élő kommunistaellenes hisztéria eszközeinek, mód­szereinek, hazugságokra épí­tett vádaskodásainak lelep­lezésére ez sem volt elegen­dő, a majd kilenc hónapig tartó tárgyalás szép szám­mal szolgált hasonlókkal. A vád koronatanúi — ez a vé­dőügyvédek keresztkérdései nyomán egyre világosabban lelepleződött — egytől egyig az FBI beépített spiclijei voltak, s többen börtönbün­tetésük elengedéséért vál­lalták el a besúgói megbí­zatást. Ezek a spiclik nem­csak átlátszó és leleplezhe­tő módon hazudoztak, ha­nem emberi értéküket, sza­vahihetőségüket s rajtuk keresztül az igazságügyi szervek szerepét egyéb kö­rülmények is teljesen elfo­gadhatatlanná tették. A „teljes“ igazság A per végefelé bizonyos John V. Blanc lépett a ta­núk padjára. — Több munkással be­szélgettem — vallotta a »tel­jes« igazságot —, akiknek már előbb szószólója voltam az igazgatóságnál (a Park Drop Forge Company üze­méről volt szó. — A szerk.) bizonyos sérelmes ügyekben, és kértem tőlük, hogy a kedvemért lépjenek be a kommunista pártba. — És beléptek? — kér­dezte a védő. — Mikor később meg­mondtam nekik, hogy nem veszi el sok idejüket, s nem kerül semmibe, néhá- nyan beléptek. — Fizettek tagdíjat? — Nem. — Ki fizette a tagdíju­kat? Blanc egy pillanatra meg­hökkent, majd kicsúszott a száján: — Én . .. Medina nem zavartatja magát Az október 14-ig húzódó perben a védőügyvédek pontról pontra bebizonyí­tották a vád tarthatatlansá­gát, s a vád tanúinak ha­zugságait is sorra szétrom­bolták. A tények azonban nem zavarták Medina bírót abban, hogy az eleve elha­tározott elmarasztaló ver­diktet meghozza, s ennek szellemében »megmentse* az Egyesült Államokat a »kommunisták ördögi ösz- szeesküvésének veszélyétől*. A Foley Square-i tárgya­lás után — s ez a hideghá­borús légkör egyenes kö­vetkezménye volt — fellán­golt a boszorkányüldözés. New Yorktól San Francis- kóig folyt az invázió a kommunisták s általában minden haladó gondolkodá­sú amerikai állampolgár el­len. Százak kerültek bör­tönbe elveikért, meggyőző­désükért, de az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártja a második nagy oífenzíva ellenére sem szüntette be harcát világos, egyértelmű, az egész amerikai nép ér­dekeit szolgáló program megvalósítása érdekében. Önody György Következik: A harmadik menet Embercsempészeket ítéltek el Hans Günter Fehrmann és felesége, nyugatnémet állam­polgárok, magyarországi útjuk során Budapesten találkoztaK egy NDK-beli barátjukkal, Günter Küchenmeisterrel, aki turistacsoporttal érkezett ide Küchenmeister kérésére Fehrmannék vállalkoztak ar­ra, hogy gépkocsijukban el­rejtve megkísérlik kiszökteté- sét az NSZK-ba. A barát úti- podgyászok és üzemanyagkan­nák között a csomagtartóban helyezkedett el, majd pokróc­os! letakarták. A határállomá­son azonban, ahol éjszaka akartak áthaladni, leleplezték az embercsempészési kísérle­tet. A Központi Kerületi Bíróság tiltott határátlépés kísérleté­ben mint bűnsegédeket, Hans Günter Fehrmannt tízhónapi, feleségét négyhónapi szabad­ságvesztésre ítélte, s elrendel­te, hogy a büntetés kitöltése után utasítsák ki őket az or­szágból. Günter Küchenmeis­ter ügyét az államközi megál­lapodás alapján átadták az NDK hatóságainak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents