Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-10 / 265. szám
Szerda, 1965. november 10. 5 SOMOGYI NÉPLAP tyMMfoMéiks t/ # tt//m M/9SWVM. A munkaviszony folyamatossága házasságkötés esetén A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendeletének 30. (2) bek. b) pontja szerint a dolgozó nem veszti el munka- viszonyának folyamatosságát, ha a munkaviszonyt azért mondja fel, mert házasságot kötött, vagy házastársát más helységbe helyezték, és annak lakóhelyére kíván költözni. A jogalkalmazás körében a gyakorlatban e szöveggel kapcsolatban fölmerült, hogy házasságkötés esetén is szükséges-e a munkaviszony e címen való felmondásához, hogy a dolgozó azért kívánja megszüntetni munkaviszonyát, mert házastársa lakóhelyére költözik, vagy erre csak ebben a pontban meghatározott másik esetben van szükség. Véleményünk szerint a rendelkezés helyes alkalmazásához ebben az esetben is előfeltétel, hogy a dolgozó házasAz ipari tanuló után A dolgozónak a tizenhatodik életévét betöltött első és másodéves ipari (műszaki), mező- gazdasági (erdészeti) és kereskedelmi tanuló gyermeke után a családi pótlék a tanulóviszony kezdőnapját magába foglaló hónap első napjától a tanulóviszony második évének utolsó napját, legföljebb a tanuló tizennyolcadik életévének betöltésének napját magába foglaló hónap végéig jár. A tanulószerződéseket általában szeptember 1-töl kötik meg. Ilyen esetben pl. 1963. szeptember 1-től 1965. augusztársának lakóhelyére költözés miatt kívánja munkaviszonyát megszüntetni. A személyi körülményekben bekövetkezett változás ugyanis csak akkor lehet alapja a folyamatosság fenntartását eredményező munkaviszony-megszüntetésnek, ha a dolgozó helyzete a munka- viszonyban végzett munkája szempontjából is megváltozik. Nincs ilyen változás akkor, ha a házastársak azonos helységben laknak. Ebből adódóan tehát a házasságkötés ténye még nem alap az ezen a címen való felmondáshoz. A felmondási joggal nem kell azonnal a házasságkötés vagy az áthelyezés után élni, előfordulhat pl., hogy a házastárs lakóhelyén csak később áll megtelelő lakás rendelkezésre. Az a lényeg, hogy ezen a címen csak egy ízben lehet felmondani. járó családi pótlék tus 31-ig járt a dolgozónak Családi pótlék ipari tanuló gyermeke után. Ha ettől eltérően, pl. június 1-től kötik meg a szerződést, akkor a családi pótlék 1963. június 1- től 1965. augusztus 31-ig járt, vagyis addig az időpontig, amíg a tanuló harmadéves lett. Természetes, ha a gyermek 18. életévét 1965. augusztus 31-e előtt tölti be, abban az esetben a családi pótlék annak a hónapnak a végéig jár, amelyben a gyermek a 18. életévét betölti. Dr. K. J. Ünnepélyes úttörőavatás, hangulatos műsor, iskolalátogatás Kaposvári úttörők szovjet pioníroknál A zöld fenyőágakkal, színes virágokkal földíszített klubterem tele jókedvű gyerekkel. A színpadon négy-ötéves csöppségek karikáznak összefogózva a harmonika hangjára. A vidám zsivaj, a jó hangulat betölti az egész épületet. A kör zönség csupa műértő — nyolc-tízéves általános iskolás —, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonák gyermekei. Az óvodások után ők következnek harsány szavalatokkal, vidám énekekkel, majd a fiúk förgeteges gyorsaságú kozáktáncával. Dobog a színpad a fürge lábak alatt; a többiek ütemesen tapsolnak. A színes, hangulatos műsor a vendégeknek szólt — a Kaposvári Gárdonyi Géza Általános Iskola úttörőküldöttségének —, akik a szovjet pajtások meglepetésére ugyancsak műsorral készültek a találkozásra. A lányok közül többen már az első percekben régi ismerőseikre találtak. Ott Vali egy percre sem maradt el Tamarától, akivel már egyszer találkozott Kaposváron, amikor Valiék látták vendégül őket. Amíg a műsor tart, ők a kulisszák mögött a szünidőről és a tanulásról beszélgetnek. Előfordul, hogy néha magyar szavak is vegvülnek Vali mondataiba, de Tamara mosolyából, bólintásaiból arra lehet következtetni, hogy jól megértik egymást. Elcsöndesül a nézőtér, és egy nyurga, szőke kislány, Natasa Netyerevszkaja bejelenti, hogy ünnepélyes úttörőavatás következik. A felsorakozó fehér inges iskolások mellére katonák tűzik fel a vörös csillagot, és nyakukba kötik a piros nyakkendőt. A Cogadalomtétel után ismét felharsan a harmonikaszó, és az egész terem egyetlen zsibongó. kavargó forgataggá változik. A gyerekek énekétől alig hallani a harmonika hangját. Együtt örülnek, ünnepelnek a magyar és a szovjet pajtások. A szülők, akik eljöttek erre a találkozóra, barátságosan magukhoz szólítják a kaposvári gyerekeket is. Oroszul, magyarul beszélgetnek. Az ünneplők figyelme megint a színpadra irányul. Antal Zsuzsa oroszul köszönti az egybegyűlt felnőtteket, gyerekeket, majd elkezdődik a kaposvári úttörők műsora. A tapsból egyaránt kijut a szavaló Senket Katinak és a «•zenészeknek«. Horváth Irén- kének meg Várdai Istvánnak. A Gárdoi után orosz dalokkal kedveskednek. A hatás óriási. Amint a műsor véget ér, közös fénykép készül. Jobbról is, balról is villog a fényképész vakuja. — Sok fölvételt készítsen — mondja Irina Ivanova Viktorovna igazgatónő —, mert mindenkinek kell majd belőle. Az uzsonna után végigjárják közösen az osztálytermeket. A kaposvári gyerekeknek sok a megjegyeznivalójuk és az észrevételük. Kipróbálják a padokat, betűzgetik a faliújságokat. Nehéz a búcsúzás. Már jó ideje jár az autóbusz motorja, amikor végképp búcsút int egymásnak a két úttörőcsapat. — Viszontlátásra Kaposváron — mondják magyarul is, oroszul is. N. J. Hol a leggyorsabb a lakásépítés üteme? Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának európai gazdasági bizottsága most kiadott jelentéséből kitűnik, hogy a múlt évben Svédország állott a vezető helyen a lakásépítések ütemét illetően. Svédországban ezer főre 11,4 lakást, az NSZK-ban 10,7 lakást, a Szovjetunióban pedig 10,2 lakást építettek. Az 1958-tól 1963-ig terjedő időben a Szovjetunió foglalta el a vezető helyet Európában a házépítési ütem tekintetében. Az igazságért áldozta életét? o.) «Vasárnap reggel egy diáklány holttestére bukkantak a Kaposvári Táncsics M'-hály .'Stmrá/.inm- ban. Megállapították, hogy Gyurcsek Mén a harmadikos tanuld, jutái lakos — föltehetően azért, mert két tantárgyból megbukott — az iskola máscdik emeleti ablakából kiugrott, és szörnyethalt.- (Ojsághír a június 15-i ’? Jb/il.) Legendák keringenek a kaposvári járásban arról, hogy mártír volt ez a jutni kislány. Hogy miért, ezt [alvónként mással magyarázzák, egyben azonban megegyeznek ezek a kósza hírek: általában az iskolát, a tanárokat kiállják ki bűnbaknak. A legelterjedtebb legenda, hogy nem gyakorolhatta szabadon a vallását a gimnáziumban. Némelyek szerint elnyomják a tanárok a falusiakat, mások azt mondják, fiatal volt a tanár, szemet vetett a csinos harmadikos lányra. Azt is rebesgetik, hogy szerelmes volt a kislány, s a szülei tiltották a fiútól. Különben ez az egyetlen olyan föltevés, amely otthon, a családban kutatja a tragédia okát. De végül is honnan erednek ezek a mendemondák? Mi táplálja ezeket a lány szülőfalujában, Jutában? Először is a síremlék. Ahogy Jutának kanyarodik az út, ha Kaposvár felől közelítjük meg a falut, ott van a temető. A síremlék az első sorban áll, a család kiirtatta előle a kilátást elfogó bokrokat, így messziről szembeöt- lik. Az oszlopon ovális aranykeretben az öngyilkos lány matrózblúzos fényképe, jobbra tőle fekete feszület. A fehér márványba hosszú verset vósettek. A legenda alapja ez a négy sor, ezt variálják tovább a környéken saját ízlés szerint: «Ha kijössz a temetődombra, / Nézd meg, ki fekszik e gyászsírban. í Szerettem mindenkit, és szót fogadtam, / Igazságomért az életem áldoztam.« A síremléken kívül a szülők, a rokonok, néhány ismerős és a lány udvarlója ad érveket a suttogáshoz. Feketébe öltözött, kisírt szemű asszony Gyurcsek Istvánná. Harmincöt éves, a tragédia azonban teljesen összetörte, sokkal többnek látszik. Megkérdeztem tőle, mit jelent a sírvers. Fájdalmasan peregtek szájából a mondatok, mindegyiket átsütötte a gyűlölet. — Azt, hogy azok a piszkos tanárok a gyilkosok, ők juttatták oda. Félévkor egy elégtelené volt, tudtuk, hogy rosszul áll ábrázolóból. Azt mondta, harmadikban nem buktathatják meg, arra a tárgyra nem lesz szüksége az életben. Sohasem panaszkodott, hogy őt is nyomják az iskolában, magáról sohasem beszélt. Azt viszont többször említette, hogy a falusiakat nagyon nyomják. Az ábrázolótanár nem hagyta, hogy kijavítsa a rossz jegyeit, akkor sem feleltette, ha annyira jelentkezett, hogy majd kiesett a pádból. Most már könnyen védekeznek, nincs, aki tanúskodjon ellenük. Ez az igazság, semmi más. Ha nem úgy tanult, mint máskor, miért nem értesítettek? Az osztálytársak csak annyit mondtak, nem érdemelte meg. Arra számított, hogy kettessel átengedik. Gyurcsekné fényképeket, okleveleket, emléklapot tesz a konyhaasztalra. — Négy év óta mindig győzelmet aratott, első volt a kulturális szemléken. Ha névadó, ha KISZ-ünnepély volt, ha a templomban kellett szavalni, mindig őt hívták, ötéves korában mondott először verset a templomban, bérmáláskor ő köszöntötte a püspököt ... A plébánosnak is mindene volt. Az emberek mondogatták, hogy talán az volt a bűne, hogy katolikus. A megtört asszony megmutatja lánya ellenőrzőjét. Minden tantárgyból ott sorakoznak az osztályzatok, csak fizikából és ábrázolóból nem, A kis könyvecske vadonatúj, egy gyűrődés sincs rajta, mintha nem is használta volna. — Bevitte a férjem a rendőrségre, hogy ne tudjanak védekezni ... Értesíteniük kellett volna bennünket. Bőd Lajos történelemtanár urat úgy szerette az én. Marikám, mini az édesapját ö azt mondta, átengedték kettessel, erre megbuktatták. Mindent rááldoztunk volna, ha tudjuk, hogy így áll. — Búcsúlevelet nem hagyott a lánya? — Legalábbis nem adták oda. Ha ép elmével tette, nem igaz, hogy nem volt rá esze. Csak megírta benne az igazságot, azért tüntették el. Egy hét alatt két tragédia ért bennünket. Kedden kilőtték nyíllal a kisfiam jobb szemét, másik szombaton meg a lányom, jaj, istenem... Elcsuklik a hangja, már nem gyűlölködő, most őszinte fájdalmat érzek benne. Hűen a két évtizedes eskühöz H úsz esztendeje — a második világháború szörnyű tüze éppen- csak kialudt, Hirosima és Naga- szaki romjai alatt még emberek tízezrei feküdtek temetetlen — fiatalok siettek a szélrózsa minden irányából Londoniba. Ki hajón, ki vonattal, ki katonai autón vagy repülőgépen. Sokan közülük még egyenruhában vol. tak, az elcsendesült harcterekről érkeztek. A fiúk és lányok sokfelől jöttek, sokféle nézetet vallottak, sok nyelven beszéltek, bőrük színe, foglalkozásuk, hitük szerint is külön böztek. Ez a tarka, de elszánt és lelkes, újat akaró sereg — a világ ifjúságának képviseletében— a fasizmus és a háború elleni egység jegyében 1945 novemberében életre hívta a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. Európában és Amerikában, Ázsiában és Afrikában ünnepi évforduló ez, hiszen a DÍVSZ mindenütt jelen van, ahol az ifjú nemzedék korunk nagy küzdelmeit vívja, tevékenysége a szó szoros értelmében egész földgolyónkra kiterjed. Az eltelt két évtizedben a fiatalok hatalmas világszervezete jelentős utat járt be, aktív, harcos szervezetté fejlődött, s tagjainak száma több mint százmillió! Az egykori londoni delegátusok hajába már ősz szálak lopakodtak, helyükre fiaik-lányaik léptek, s korunk ifjú generációja — a szülők példáját követve — harcol a háborúmentes világért, a jövendőért. Egykor a szülők Londonban, az Albert Hallban egymás kezét szorosan tartva szent eskü - vést tettek: — Esküszünk, hogy örökké élni fog szírünkben ez az egység, amely most, 1945 novemberében kovácsolódott ki. — Esküszünk, hogy szerte a világon az ifjúság egységét építjük, bármely fajhoz vagy nemzethez tartozzunk is, bármilyen is bőrünk színe vagy meggyőződésünk. Esküszünk, hogy megsemmisítjük a fasizmus nyomait is; hogy a népek között őszinte és széles körű barátságot teremtünk, megőrizzük az igazsá gos és tartós békét, megszüntetjük a nyomort, a kizsákmányolást és a munkanélküliséget. — Azért jöttünk el, hogy megerősítsük az egész ifjúság egységét, megemlékezzünk elesett társainkról, és megesküdjünk, hogy a fiatalok ügyes kezét, kiváló szellemi képességeit és lelkesedését soha többé nem teszi tönkre a háború. A mai ifjú generáció zöme az es- küvésihez méltóan él és cselekszik. A DÍVSZ százmillió fiatal nevében kiált álljt a háborús kalandoroknak, leplezi le a gyarmattartó imperializmust, a minden aljasságra, bűnre kész neokolonializ- must, a népek, az emberi lét esküdt ellenségeit, s tesz hitet a béke, az emberi jövendő, a népek szabadsága és függetlensége mellett. És ez természetes, hiszen a DÍVSZ, melynek a ml ifjúsági szövetségünk, a KISZ is tevékeny tagszervezete, a világ ifjúságának elismert, tekintélyes, erős, antiimperialista, demokratikus szövetsége, amely céltudatosan küzd az egyetemes emberi haladásért, az ifjúság boldogabb holnapjáért. A DÍVSZ — hogy csak a legutóbbi nagyobb akciókat említsük — Olaszországban leszerelési világkonferenciát, Moszkvában korunk legégetőbb kérdéseit tárgyaló szolidaritási világfórumot, Latm-Amerikában nagyszabású ifjúsági kongresszust, Lengyelországban és a demokratikus Németországban európai ifjúsági találkozókat rendezett. Fővárosunk, Budapest ad otthont a DÍVSZ központjának. A csendes, Benczúr utcai épületben lázas munka folyik. Elkezdődött a sajnálatos módon elmaradt IX. Világifjúsági Találkozó újbóli előkészítése. A jövő esztendő nagy jelentőségű eseménye lesz a világ ifjúságának találkozója, amelyen földünk fiataljai nevében újra tízezrek tesznek hitet a két évtizeddel ezelőtt meghirdetett magasztos célok mellett. I» E. Gyurcsek István magas homlokú, erősen kopaszodó, negyvenes férfi. Lisztporos a ruhája,, a termelőszövetkezet darálóját vezeti, onnan jött át a tanácsházára. Ezt mondta a síremlékről. — A feleségem akarta, hogy ez álljon rajta. Nem mertem ellenkezni vele, mert még a kútba ugrott volna. Sokszor gondoltam, hogy bemegyek a Somogyi Néplaphoz, indítok egy vitát, gyilkosok-e a tanárok. Most mái- szabad demokrácia van ... Lityegték- lotyogták. hogy a tanár meg- környéhezte a lányomat, de ennek nincs alapja. A falu büszkesége volt az én Ids bogaram, annyi dicsőséget szerzett, ez nem elbuktatni való lány volt. Szegény csóró voltam a múltban, nekem semmit sem adott a Horthy-rend- szer. Neki mindent megadtunk, mindenhová elengedtük, bejárta az egész országot Drága kis bogaram, én nem járhattam iskolából, az volt a vágyam, hogy érettségizz le... Ha hinnék a túlvilágban, lett volna rá módom, hogy utánamenjek, s megkérdezzem, miért tette. Megérdeklődte tőle a feleségem, ne fogadjon-e mellé külön tanárt. Azt felelte rá, hogy nem, majd ő kijavítja az elégtelent. Szabó Tibor két évig udvarolt a jutái kislánynak. Nem igaz, hogy tiltották őket egymástól a szülők, most is nagyon jóban van a két család. Tibor az idén érettségizett, most leíró könyvelő a mező- csokonyai fmsz-nél. Az elnök szobájában faggattam az esetről. — A reáltárgyakból gyöngébb volt, félévkor elhúzták ábrázolóból. Annyira tanulta, hogy elhanyagolta a többi tantárgyat. A tanár ellenszenvesen viselkedett vele szemben. Ha jelentkezett, alig szólította fel. Egyszer előre tanult. Az ábrázolótanár gúnyosan megkérdezte: «Mi az, Gyurcsek. maga ezt már tudja?« Neki az fájt, hogy kivételeznek. Jó kritikus volt, úgy érezte, megkülönböztetik, idegen az iskolában ... Nekem meg sem említette, hogy bukásra áll. Mindig azt mondta, hogy stabil kettese van fizikából. Azt viszont említette, hogyan állítson most haza. Biztattam, mondja csak meg, mi a helyzet. Félévkor szólt, hogy kiáll az iskolából, s beiratkozik estire. Mintha a szülők is beszéltek volna erről.., Vörös Ilona volt a faluban a legjobb barátnője, együtt jártak be Kaposvárra. Mind a ketten tudtak egymás dolgairól, noha nem ugyanabba az iskolába jártak. Búcsúra egyforma ruhát varrattak. Marika már nem vette föl, a búcsú napján találták meg holtan. — Biztosan volt nézeteltérése az osztályfőnökével, egyszer említette, hogy majd megmondja, mi... Lehet, hogy azért haragudtak rá, mert mindenkinek a szemébe mondta, amit akart. Sokszor jött sírva a buszmegállóhoz az utóbbi időben. Nekem újságolta el, hogy Bőd tanár úr elintézte: átengedik ábrázolóból. • * • Ebben a riportban az érzelmeken alapuló vádak hangzottak el. A következő részben az értelem kap szót. (Folytatjuk.) Lajos Géza „A FALU BÜSZKESÉGE VOLT...” ~ 0000S08000 iHÍSáhoCfcnv fanydefra SZÖVETKEZETI BOLTBAN és a fcJZuSL 'fawyvTeyeS&fSfajiß (928d)