Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

Szerda, 1965. november 10. 5 SOMOGYI NÉPLAP tyMMfoMéiks t/ # tt//m M/9SWVM. A munkaviszony folyamatossága házasságkötés esetén A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendeletének 30. (2) bek. b) pontja szerint a dolgozó nem veszti el munka- viszonyának folyamatosságát, ha a munkaviszonyt azért mondja fel, mert házasságot kötött, vagy házastársát más helységbe helyezték, és annak lakóhelyére kíván költözni. A jogalkalmazás körében a gya­korlatban e szöveggel kapcso­latban fölmerült, hogy házas­ságkötés esetén is szükséges-e a munkaviszony e címen való felmondásához, hogy a dolgo­zó azért kívánja megszüntetni munkaviszonyát, mert házas­társa lakóhelyére költözik, vagy erre csak ebben a pont­ban meghatározott másik eset­ben van szükség. Véleményünk szerint a ren­delkezés helyes alkalmazásá­hoz ebben az esetben is elő­feltétel, hogy a dolgozó házas­Az ipari tanuló után A dolgozónak a tizenhatodik életévét betöltött első és má­sodéves ipari (műszaki), mező- gazdasági (erdészeti) és keres­kedelmi tanuló gyermeke után a családi pótlék a tanulóvi­szony kezdőnapját magába foglaló hónap első napjától a tanulóviszony második évének utolsó napját, legföljebb a ta­nuló tizennyolcadik életévé­nek betöltésének napját magá­ba foglaló hónap végéig jár. A tanulószerződéseket álta­lában szeptember 1-töl kötik meg. Ilyen esetben pl. 1963. szeptember 1-től 1965. augusz­társának lakóhelyére költözés miatt kívánja munkaviszonyát megszüntetni. A személyi kö­rülményekben bekövetkezett változás ugyanis csak akkor lehet alapja a folyamatosság fenntartását eredményező mun­kaviszony-megszüntetésnek, ha a dolgozó helyzete a munka- viszonyban végzett munkája szempontjából is megváltozik. Nincs ilyen változás akkor, ha a házastársak azonos helység­ben laknak. Ebből adódóan tehát a házasságkötés ténye még nem alap az ezen a cí­men való felmondáshoz. A felmondási joggal nem kell azonnal a házasságkötés vagy az áthelyezés után élni, előfordulhat pl., hogy a házas­társ lakóhelyén csak később áll megtelelő lakás rendelke­zésre. Az a lényeg, hogy ezen a címen csak egy ízben lehet felmondani. járó családi pótlék tus 31-ig járt a dolgozónak Családi pótlék ipari tanuló gyermeke után. Ha ettől elté­rően, pl. június 1-től kötik meg a szerződést, akkor a családi pótlék 1963. június 1- től 1965. augusztus 31-ig járt, vagyis addig az időpontig, amíg a tanuló harmadéves lett. Természetes, ha a gyer­mek 18. életévét 1965. augusz­tus 31-e előtt tölti be, abban az esetben a családi pótlék annak a hónapnak a végéig jár, amelyben a gyermek a 18. életévét betölti. Dr. K. J. Ünnepélyes úttörőavatás, hangulatos műsor, iskolalátogatás Kaposvári úttörők szovjet pioníroknál A zöld fenyőágakkal, színes virágokkal földíszített klubte­rem tele jókedvű gyerekkel. A színpadon négy-ötéves csöpp­ségek karikáznak összefogózva a harmonika hangjára. A vi­dám zsivaj, a jó hangulat be­tölti az egész épületet. A kör zönség csupa műértő — nyolc-tízéves általános iskolás —, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonák gyermekei. Az óvodások után ők következnek harsány sza­valatokkal, vidám énekekkel, majd a fiúk förgeteges gyor­saságú kozáktáncával. Dobog a színpad a fürge lábak alatt; a többiek ütemesen tapsolnak. A színes, hangulatos műsor a vendégeknek szólt — a Ka­posvári Gárdonyi Géza Álta­lános Iskola úttörőküldöttsé­gének —, akik a szovjet paj­tások meglepetésére ugyan­csak műsorral készültek a ta­lálkozásra. A lányok közül többen már az első percekben régi isme­rőseikre találtak. Ott Vali egy percre sem maradt el Tama­rától, akivel már egyszer ta­lálkozott Kaposváron, amikor Valiék látták vendégül őket. Amíg a műsor tart, ők a ku­lisszák mögött a szünidőről és a tanulásról beszélgetnek. Elő­fordul, hogy néha magyar szavak is vegvülnek Vali mondataiba, de Tamara mo­solyából, bólintásaiból arra lehet következtetni, hogy jól megértik egymást. Elcsöndesül a nézőtér, és egy nyurga, szőke kislány, Natasa Netyerevszkaja beje­lenti, hogy ünnepélyes úttörő­avatás következik. A felsora­kozó fehér inges iskolások mellére katonák tűzik fel a vörös csillagot, és nyakukba kötik a piros nyakkendőt. A Cogadalomtétel után ismét fel­harsan a harmonikaszó, és az egész terem egyetlen zsibon­gó. kavargó forgataggá válto­zik. A gyerekek énekétől alig hallani a harmonika hangját. Együtt örülnek, ünnepelnek a magyar és a szovjet pajtások. A szülők, akik eljöttek erre a találkozóra, barátságosan ma­gukhoz szólítják a kaposvári gyerekeket is. Oroszul, ma­gyarul beszélgetnek. Az ünneplők figyelme me­gint a színpadra irányul. An­tal Zsuzsa oroszul köszönti az egybegyűlt felnőtteket, gyerekeket, majd elkezdődik a kaposvári úttörők műsora. A tapsból egyaránt kijut a szavaló Senket Katinak és a «•zenészeknek«. Horváth Irén- kének meg Várdai Istvánnak. A Gárdoi után orosz dalokkal kedves­kednek. A hatás óriási. Amint a műsor véget ér, közös fény­kép készül. Jobbról is, balról is villog a fényképész vakuja. — Sok fölvételt készítsen — mondja Irina Ivanova Vik­torovna igazgatónő —, mert mindenkinek kell majd belő­le. Az uzsonna után végigjár­ják közösen az osztályterme­ket. A kaposvári gyerekeknek sok a megjegyeznivalójuk és az észrevételük. Kipróbálják a padokat, betűzgetik a faliúj­ságokat. Nehéz a búcsúzás. Már jó ideje jár az autóbusz motor­ja, amikor végképp búcsút int egymásnak a két úttörőcsapat. — Viszontlátásra Kaposvá­ron — mondják magyarul is, oroszul is. N. J. Hol a leggyorsabb a lakásépítés üteme? Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának európai gazdasági bi­zottsága most kiadott jelentéséből kitűnik, hogy a múlt évben Svéd­ország állott a vezető helyen a lakásépítések ütemét illetően. Svédországban ezer főre 11,4 la­kást, az NSZK-ban 10,7 lakást, a Szovjetunióban pedig 10,2 lakást építettek. Az 1958-tól 1963-ig ter­jedő időben a Szovjetunió foglal­ta el a vezető helyet Európában a házépítési ütem tekintetében. Az igazságért áldozta életét? o.) «Vasárnap reggel egy diáklány holttestére buk­kantak a Kaposvári Tán­csics M'-hály .'Stmrá/.inm- ban. Megállapították, hogy Gyurcsek Mén a harmadi­kos tanuld, jutái lakos — föltehetően azért, mert két tantárgyból megbukott — az iskola máscdik eme­leti ablakából kiugrott, és szörnyethalt.- (Ojsághír a június 15-i ’? Jb/il.) Legendák keringenek a ka­posvári járásban arról, hogy mártír volt ez a jutni kislány. Hogy miért, ezt [alvónként mással magyarázzák, egyben azonban megegyeznek ezek a kósza hírek: általában az is­kolát, a tanárokat kiállják ki bűnbaknak. A legelterjedtebb legenda, hogy nem gyakorol­hatta szabadon a vallását a gimnáziumban. Némelyek sze­rint elnyomják a tanárok a falusiakat, mások azt mond­ják, fiatal volt a tanár, sze­met vetett a csinos harmadi­kos lányra. Azt is rebesgetik, hogy szerelmes volt a kis­lány, s a szülei tiltották a fiútól. Különben ez az egyet­len olyan föltevés, amely ott­hon, a családban kutatja a tragédia okát. De végül is honnan ered­nek ezek a mendemondák? Mi táplálja ezeket a lány szülő­falujában, Jutában? Először is a síremlék. Ahogy Jutának kanyarodik az út, ha Kaposvár felől kö­zelítjük meg a falut, ott van a temető. A síremlék az első sorban áll, a család kiirtatta előle a kilátást elfogó bokro­kat, így messziről szembeöt- lik. Az oszlopon ovális arany­keretben az öngyilkos lány matrózblúzos fényképe, jobb­ra tőle fekete feszület. A fe­hér márványba hosszú verset vósettek. A legenda alapja ez a négy sor, ezt variálják to­vább a környéken saját ízlés szerint: «Ha kijössz a temető­dombra, / Nézd meg, ki fek­szik e gyászsírban. í Szeret­tem mindenkit, és szót fogad­tam, / Igazságomért az életem áldoztam.« A síremléken kívül a szü­lők, a rokonok, néhány isme­rős és a lány udvarlója ad érveket a suttogáshoz. Feketébe öl­tözött, kisírt szemű asszony Gyurcsek Ist­vánná. Har­mincöt éves, a tragédia azon­ban teljesen összetörte, sok­kal többnek látszik. Megkér­deztem tőle, mit jelent a sír­vers. Fájdalmasan peregtek szájából a mondatok, mind­egyiket átsütötte a gyűlölet. — Azt, hogy azok a piszkos tanárok a gyilkosok, ők jut­tatták oda. Félévkor egy elég­telené volt, tudtuk, hogy rosszul áll ábrázolóból. Azt mondta, harmadikban nem buktathatják meg, arra a tárgyra nem lesz szüksége az életben. Sohasem panaszko­dott, hogy őt is nyomják az iskolában, magáról sohasem beszélt. Azt viszont többször említette, hogy a falusiakat nagyon nyomják. Az ábrázoló­tanár nem hagyta, hogy kija­vítsa a rossz jegyeit, akkor sem feleltette, ha annyira je­lentkezett, hogy majd kiesett a pádból. Most már könnyen védekeznek, nincs, aki tanús­kodjon ellenük. Ez az igaz­ság, semmi más. Ha nem úgy tanult, mint máskor, miért nem értesítettek? Az osztály­társak csak annyit mondtak, nem érdemelte meg. Arra számított, hogy kettessel át­engedik. Gyurcsekné fényképeket, okleveleket, emléklapot tesz a konyhaasztalra. — Négy év óta mindig győ­zelmet aratott, első volt a kulturális szemléken. Ha név­adó, ha KISZ-ünnepély volt, ha a templomban kellett sza­valni, mindig őt hívták, öt­éves korában mondott először verset a templomban, bérmá­láskor ő köszöntötte a püspö­köt ... A plébánosnak is min­dene volt. Az emberek mon­dogatták, hogy talán az volt a bűne, hogy katolikus. A megtört asszony megmu­tatja lánya ellenőrzőjét. Min­den tantárgyból ott sorakoz­nak az osztályzatok, csak fi­zikából és ábrázolóból nem, A kis könyvecske vadonatúj, egy gyűrődés sincs rajta, mint­ha nem is használta volna. — Bevitte a férjem a rend­őrségre, hogy ne tudjanak vé­dekezni ... Értesíteniük kel­lett volna bennünket. Bőd La­jos történelemtanár urat úgy szerette az én. Marikám, mini az édesapját ö azt mondta, átengedték kettessel, erre megbuktatták. Mindent rá­áldoztunk volna, ha tudjuk, hogy így áll. — Búcsúlevelet nem ha­gyott a lánya? — Legalábbis nem adták oda. Ha ép elmével tette, nem igaz, hogy nem volt rá esze. Csak megírta benne az igaz­ságot, azért tüntették el. Egy hét alatt két tragédia ért bennünket. Kedden kilőtték nyíllal a kisfiam jobb sze­mét, másik szombaton meg a lányom, jaj, istenem... Elcsuklik a hangja, már nem gyűlölködő, most őszinte fájdalmat érzek benne. Hűen a két évtizedes eskühöz H úsz esztendeje — a második vi­lágháború szörnyű tüze éppen- csak kialudt, Hirosima és Naga- szaki romjai alatt még emberek tízezrei fe­küdtek temetetlen — fiatalok siettek a szél­rózsa minden irányából Londoniba. Ki hajón, ki vonattal, ki katonai autón vagy repülőgé­pen. Sokan közülük még egyenruhában vol. tak, az elcsendesült harcterekről érkeztek. A fiúk és lányok sokfelől jöttek, sokféle néze­tet vallottak, sok nyelven beszéltek, bőrük színe, foglalkozásuk, hitük szerint is külön böztek. Ez a tarka, de elszánt és lelkes, újat akaró sereg — a világ ifjúságának képvise­letében— a fasizmus és a háború elleni egy­ség jegyében 1945 novemberében életre hívta a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. Eu­rópában és Amerikában, Ázsiában és Afriká­ban ünnepi évforduló ez, hiszen a DÍVSZ mindenütt jelen van, ahol az ifjú nemzedék korunk nagy küzdelmeit vívja, tevékenysége a szó szoros értelmében egész földgolyónkra kiterjed. Az eltelt két évtizedben a fiatalok hatal­mas világszervezete jelentős utat járt be, ak­tív, harcos szervezetté fejlődött, s tagjainak száma több mint százmillió! Az egykori lon­doni delegátusok hajába már ősz szálak lo­pakodtak, helyükre fiaik-lányaik léptek, s ko­runk ifjú generációja — a szülők példáját kö­vetve — harcol a háborúmentes világért, a jövendőért. Egykor a szülők Londonban, az Albert Hall­ban egymás kezét szorosan tartva szent eskü - vést tettek: — Esküszünk, hogy örökké élni fog szí­rünkben ez az egység, amely most, 1945 no­vemberében kovácsolódott ki. — Esküszünk, hogy szerte a világon az if­júság egységét építjük, bármely fajhoz vagy nemzethez tartozzunk is, bármilyen is bő­rünk színe vagy meggyőződésünk. Esküszünk, hogy megsemmisítjük a fasizmus nyomait is; hogy a népek között őszinte és széles körű barátságot teremtünk, megőrizzük az igazsá gos és tartós békét, megszüntetjük a nyomort, a kizsákmányolást és a munkanélküliséget. — Azért jöttünk el, hogy megerősítsük az egész ifjúság egységét, megemlékezzünk el­esett társainkról, és megesküdjünk, hogy a fiatalok ügyes kezét, kiváló szellemi képessé­geit és lelkesedését soha többé nem teszi tönkre a háború. A mai ifjú generáció zöme az es- küvésihez méltóan él és cselek­szik. A DÍVSZ százmillió fiatal nevében kiált álljt a háborús kalandoroknak, leplezi le a gyarmattartó imperializmust, a minden aljasságra, bűnre kész neokolonializ- must, a népek, az emberi lét esküdt ellensé­geit, s tesz hitet a béke, az emberi jövendő, a népek szabadsága és függetlensége mellett. És ez természetes, hiszen a DÍVSZ, melynek a ml ifjúsági szövetségünk, a KISZ is tevé­keny tagszervezete, a világ ifjúságának elis­mert, tekintélyes, erős, antiimperialista, de­mokratikus szövetsége, amely céltudatosan küzd az egyetemes emberi haladásért, az if­júság boldogabb holnapjáért. A DÍVSZ — hogy csak a legutóbbi nagyobb akciókat említsük — Olaszországban leszere­lési világkonferenciát, Moszkvában korunk legégetőbb kérdéseit tárgyaló szolidaritási vi­lágfórumot, Latm-Amerikában nagyszabású ifjúsági kongresszust, Lengyelországban és a demokratikus Németországban európai ifjú­sági találkozókat rendezett. Fővárosunk, Budapest ad otthont a DÍVSZ központjának. A csendes, Benczúr utcai épü­letben lázas munka folyik. Elkezdődött a saj­nálatos módon elmaradt IX. Világifjúsági Találkozó újbóli előkészítése. A jövő esztendő nagy jelentőségű eseménye lesz a világ ifjúsá­gának találkozója, amelyen földünk fiataljai nevében újra tízezrek tesznek hitet a két év­tizeddel ezelőtt meghirdetett magasztos célok mellett. I» E. Gyurcsek Ist­ván magas homlokú, erő­sen kopaszodó, negyvenes fér­fi. Lisztporos a ruhája,, a ter­melőszövetkezet darálóját ve­zeti, onnan jött át a tanácshá­zára. Ezt mondta a síremlék­ről. — A feleségem akarta, hogy ez álljon rajta. Nem mertem ellenkezni vele, mert még a kútba ugrott volna. Sokszor gondoltam, hogy bemegyek a Somogyi Néplaphoz, indítok egy vitát, gyilkosok-e a ta­nárok. Most mái- szabad de­mokrácia van ... Lityegték- lotyogták. hogy a tanár meg- környéhezte a lányomat, de ennek nincs alapja. A falu büszkesége volt az én Ids bo­garam, annyi dicsőséget szer­zett, ez nem elbuktatni való lány volt. Szegény csóró vol­tam a múltban, nekem sem­mit sem adott a Horthy-rend- szer. Neki mindent megad­tunk, mindenhová elengedtük, bejárta az egész országot Drá­ga kis bogaram, én nem jár­hattam iskolából, az volt a vágyam, hogy érettségizz le... Ha hinnék a túlvilág­ban, lett volna rá módom, hogy utánamenjek, s megkér­dezzem, miért tette. Megér­deklődte tőle a feleségem, ne fogadjon-e mellé külön ta­nárt. Azt felelte rá, hogy nem, majd ő kijavítja az elégte­lent. Szabó Tibor két évig udva­rolt a jutái kislánynak. Nem igaz, hogy tiltották őket egy­mástól a szülők, most is na­gyon jóban van a két család. Tibor az idén érettségizett, most leíró könyvelő a mező- csokonyai fmsz-nél. Az elnök szobájában faggattam az eset­ről. — A reáltárgyakból gyön­gébb volt, félévkor elhúzták ábrázolóból. Annyira tanulta, hogy elhanyagolta a többi tantárgyat. A tanár ellenszen­vesen viselkedett vele szem­ben. Ha jelentkezett, alig szó­lította fel. Egyszer előre ta­nult. Az ábrázolótanár gú­nyosan megkérdezte: «Mi az, Gyurcsek. maga ezt már tud­ja?« Neki az fájt, hogy kivé­teleznek. Jó kritikus volt, úgy érezte, megkülönböztetik, ide­gen az iskolában ... Nekem meg sem említette, hogy bu­kásra áll. Mindig azt mond­ta, hogy stabil kettese van fi­zikából. Azt viszont említette, hogyan állítson most haza. Biztattam, mondja csak meg, mi a helyzet. Félévkor szólt, hogy kiáll az iskolából, s be­iratkozik estire. Mintha a szü­lők is beszéltek volna erről.., Vörös Ilona volt a faluban a legjobb barátnője, együtt jártak be Kaposvárra. Mind a ketten tudtak egymás dol­gairól, noha nem ugyanabba az iskolába jártak. Búcsúra egyforma ruhát varrattak. Marika már nem vette föl, a búcsú napján találták meg holtan. — Biztosan volt nézeteltéré­se az osztályfőnökével, egy­szer említette, hogy majd megmondja, mi... Lehet, hogy azért haragudtak rá, mert mindenkinek a szemébe mond­ta, amit akart. Sokszor jött sírva a buszmegállóhoz az utóbbi időben. Nekem újsá­golta el, hogy Bőd tanár úr elintézte: átengedik ábrázoló­ból. • * • Ebben a riportban az ér­zelmeken alapuló vádak hang­zottak el. A következő rész­ben az értelem kap szót. (Folytatjuk.) Lajos Géza „A FALU BÜSZKESÉGE VOLT...” ~ 0000S08000 iHÍSáhoCfcnv fanydefra SZÖVETKEZETI BOLTBAN és a fcJZuSL 'fawyvTeyeS&fSfajiß (928d)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents