Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
H3BBCTIR-y^ttawasa. fleicpen» o mife* nptwmwS eAMHornao<o Ha aacfcAwiiH Bee- poíciflcnaro Cttsjia CoafcTOB-b Padomon», Co«AaTCRKx> m KpecTMmaaon. flenyTarow, 28 OKTHÖp» 1917 r. Jevgenyíj üoun.t■ >vszkij: IGAZSÁG Igazság hány van? Egy vagy kettő? S ha. egy van,.akkor m ly k az, amely nem einéző. felejtő, hanem könyörtelen-igaz? Nos, azt, hogy két igazság volna, én még; ostyában sem veszem be — ám vállalt igazságomra a testem-lelkem felteszem. Lenintől kaptuk ezt az egyet, s az ínség iskoláin át október szabta sorsunk ez lett: fekete liszt, do tisztaság, tisztesség, lelkiismeret, katonaeskünk s rendületlen bizalmunk: együttvéve lett igazságunk, mely egy. Egyetlen. sadé György ******** Petrograd munkásgárdái a döntő ütközetre indulnak a forradalmi balti matrózokkal együtt. Borisz Laszkin: MOSZKVAIAK Afrikában történt, a daka- ri repülőtéren. A műszerészek és mechanikusok a rek- kenő, déli melegben távoli útra készítették elő az Air France négymotoros személy- szállító repülőgépet Nekem is ezzel kellett utaznom, át az Atlanti-óceánon. A repülőtér épülete előtti kis kertben üldögéltem egy alacsony pálma árnyékában, és szorgalmasan tanulmányoztam Zorkij fényképezőgépem használati utasításait Amint felpillantottam, szemembe tűnt egy középkorú férfi. Világosszürke ruha volt rajta, szalmakalap a fején. Észrevettem, hogy érdeklődéssel legelteti rajtam a szemét. Mosolygott A fényképezőgépem felé bólintott — Zorkij, extra klassz! — Yes — helyeseltem angolul. — Oui — ismétlem meg franciául, és hogy hitelesítsem, hozzátettem oroszul: — Da. Nagyon jó készülék! Egy perc sem telt bele, összeismerkedtünk. Aleksze- jevics az egyik afrikai ország szovjet követségének munkatársa, repült haza Moszkvába, szabadságra. — Ugye, hol találkoznak olykor a moszkvaiak? — mondta vidáman. — Hát igen. Kicsiny a világ. — Maga Moszkvából jön, én oda utazom. Ügy találkoztunk, mintha Kurszkba lennénk a vasúti peronon. — V. Alekszejevics az órájára nézett. Kérem, tegye félre azt a technikai irodalmat. Amíg átrepül az óceánon, megtanulhatja a fotográfus bölcsességeket. Gyerünk a teraszra, lehörpintünk egy pohár jeges italt, maga pedig mesél nekem Moszkváról. A teraszon tömérdek ember volt. — Azt hiszem, az ott szabad hely. Egy fiatal afrikai ült a kerek asztal mellett. Kávézott, és szórakozottan lapozott egy francia képes folyóiratban. — Bocsánat, szabad ez a két hely? — kérdezte V. Alekszejevics franciául. Az afrikai udvariasan bólintott, és elmélyült az újságban. Jégbehűtött gyümölcsszörpöt hoztak. — A követségen megkapunk minden újságot és folyóiratot — magyarázta Alekszejevics. — De más a sajtó és más az élőszó. Kérdezett, minden érdekelte: milyen az Új Arbat, és mi a címe annak a színdarabnak, melyet legutóbb a Vahtangov színházban bemutattak, és hogyan játszott a Szpartak futballcsapata a rosztoviakkal. Alig győztem válaszolni. — Micsoda hőség van itt! — folytatta. Tréfás szemrehányással afrikai szomszédunkra, mintha tőle függne a higanyoszlop emelkedése a hőmérőn. Lehunyom a szemem és elképzelem: megyek a .Krasznaja Presznen, majd beülök a földalattiba, kiszállok a Kultúra Parkja állomáson, pontosan szembe velem a Moszkva uszoda. — A Csajka — javítom ki. — Ennek az uszodának a neve Csajka. — Moszkva! — Téved — mondom. — Nem, ebben maga téved — erősítgette. — Én is moszkvai vagyok. Igaz, már régen eljöttem Moszkvából, maga pedig még tegnap ott volt, de azért nekem van igazam. — Nem! A Kultúra Parkjával szemben levő uszoda neve... — Fogadjunk? — V. Alekszejevics felém nyújtotta a kezét. — Fogadjunk. Megkérjük a szomszédunkat, hogy üsse szét a kezünket... Asztaltársunk félretolta a csészét, és nyájasan, szinte gyengéden tekintett V. Alek- szejevicsre. Oroszul szólalt meg: — Bocsánatot kérek, de az elvtársnak igaza van. A Moszkva nevű uszoda ott van, ahol 4 Kro-pot-kinsz- kaja állomás. Alekszejevicsnefc tátva maradt a szája. Rám nézett. Én is ugyanolyan ütődött arc- kifejezéssel bámulhattam rá. Ha a szomszédunk elvált volna az asztaltól, hogy a levegőbe emelkedjék, talán kevésbé csodálkozunk. A fiatal afrikai szavai any- nyira váratlanok voltak, hogy mi tovább is csak némán néztük egymást, mukkanni sem tudtunk. — Bocsásson meg — törte meg a csendet végre Alekszejevics —, ön ezt honnan tudja? — Én is moszkvainak érzem magam — mondta a néger, és mosolyogva csillogtatta meg a fogait. — Fürediem ebben az uszodában. A Patrice Lumumba Egyetem hallgatója vagyok. Most utazom vissza Moszkvába. — Hogy mik vannak? — nevetett Alekszejevics. — Kiderül, hogy körülöttünk csupa moszkvaiak vannak!... V. Alekszejevics és az afrikai elrepült Moszkva felé, Eltelt egy negyedóra. A mi gépünk is indult. Kényelmesen helyet foglaltam. Eszembe jutott a találkozás, és elmosolyoghattam magam. — Valami kellemes dologra gondolt, monsieur? — kérdezte a stewardess kicsit pajkos mosollyal. — Oui, madamoiselle — mondtam. — Da!... Igen . . Kinéztem az ablakon, és néztem az alattunk hullámzó, végtelen óceánt. Oroszból fordította: Pogonyi Antal fa a lenini f&nadaiőnt Már évek óta folyt az irtózatos öldöklés az első világháború különböző frontjain. Galíciában, Wolhyniában, a Prí- pet-mocsarak rengetegében, a Doberdón, Flandriában és a Keleti-tenger mellékén szakadatlanul hullattak azok a szerencsétlenek, akiknek 1911 nyarán azt ígérték: »-Visszatértek, amikorra lehullanak a falevelek.« 1917 végére ez az iszonyú »hullás« a végletekig letörte a hatalom dölyfének és ostobaságának kiszolgáltatott embert Ámde ex Oriente lux — fény jött keletről: az orosz nép lenini forradalma megdöntötte és véglegesen elsöpörte a cári reakciót, és meghirdette a békét Pest és az ország felujjongott. Reménység támadt az emberek szívében. Mindenki Leninről beszélt és az orosz forradalomról, a békeüzenet- rőL A Népszavától a Pesti Hírlapig, a Budapesti Hírlaptól a Világig minden lap hasábjain az üzenet pozitív értékelésének betűi izzottak. Az általános közhangulatot fejezték kL A polgári Hberális Világ hasábjain Bíró Lajos írt az eseményről. A »Megjött az orosz békeüzenet« című vezércikkéből, amely 1917. november 30-án jelent meg, idézzük a következő sorokat: — Hogyan fékezzük meg az örömünket! Hogyan kénysze- rítsük magunkra a hideg mérlegelés köteles nyugalmát! Hogyan fojtsuk el felszabaduló szívünk dobogását hogy or» szágokon végighömpölygő mámoros üdvriadal ne legyen abból, ami egy kiforrt akarat és egy hideg megfontoltság elszánt kinyilatkoztatása kell hogy legyen. Az elektromos szikra láthatatlan szárnyán megjött a világosságot árasztó keletről az áldott híradás és a várva várt üzenet: az orosz kormány drótnélküli táviratban felszólította a hadviselő államok kormányait és népeit, hogy kezdjék meg a tárgyalást a fegyverszünetre és az általános békére nézve... — Hát ki gázolhatunk — szegény, megalázott emberiség — a vértengerből, amely a halottak vérét magába itta, de az élők egész erkölcsi létét bemocskolta. Hát elmúlhatik rólunk a kimondhatatlan szenvedéseknek ez a pokla, amelyben elpusztult lassanként minden, ami az életet érdemessé tette rá, hogy éljünk. Hát hozzáfoghatunk végre a sebek behegesztéséhez, a nagy építőmünkához, amely fájdalmas börtön helyett meleg otthonná akarja átalakítani sokat szenvedett gyermekei számára ezt a megcsúfolt földgolyót ... — Űristen, Űristen, kinek könyörögjünk, és hová fohászkodjunk, hogy ez a boldog reményekkel terhes perc el ne múljon meddőn? Hogyan imádkozzunk, és hogyan átkozód- junk, hogy ez a reménység szét ne foszoljon, hogy ezt az alkalmat el ne szala^szák, hogy szomjasan sóvárgott és epedve epedett jobb jövőnket vétkesen el ne játsszák! Bíró Lajos ezután köszönetét mond a lenini orosz népnek a kezdeményezésért, és így folytatja: — De nem hagyhatjuk ki az úgynevezett ellenséges országokat sem, és meghatva gondolunk azokra a nemes olasz, francia, angol vagy román és szerb férfiakra, nőkre, akik egy őrjöngő nemzeti gyűlölet tombolára közepette megálltak a testvériség gondolata és a béke követelése mellett. Nem feledkezünk meg Stockholmról, nem Bernről és nem Rómáról ... De a kibontakozás lényegét a lenini békeműben látja, és ezt félreérthetetlenül leszögezi, így: — Minthogy a szikratáviratban szétküldött békeüzenetben — az eddigi jelentések szerint —• részletes javaslatok nem voltak, az orosz kormány »eddig ismert javaslatai« csak azok lehetnek, amelyek már a nagy bolseviki-győzelem titán hárem héttel ezelőtt szétröp- pentek a világba, és amelyeket minden újságolvasó ember ismer. November kilencedikén a szovjetek kongresszusa békehatározatot fogadott el, amely egyebek között ezt mondja: »A béke ... csak azonnali béke A sxoTjethattIom első szava béke dekrétuma ▼olt. Az Európa harcmezéin folyó véres háború körülményei között ez különös erővel zengett. Ezelőtt soha« egyetlen kormány sem lépett fel Ilyen határozottan a háború ellen, nem fejezte ki ilyen világosan milliók akaratát és vágyát. s• ezek a sorok ma is időszerűek, ma is harcba hívnak a háború ellen, amely az emberiség ellen elkö. vetett legnagyobb bűntény. lehet annexiók, vagyis idegen területek eltulajdonítása nélkül és idegen nemzetiségek erőszakos bekebelezése nélkül, valamint kártalanítások nélkül is.« Az orosz kormány azt javasolja minden hadviselő félnek, tegyen azonnali lépéseket ilyen béke érdekében... Bíró tisztán látja a IL Vil- mos-i német imperializmust. Ennek ellenében a német néphez kiált. — Bár ki tudná szabadítani a lelkét teljesen a nagynémet részegség hálójából. Bár le tudná rázni magáról, és el tudná söpörni azokat, aikik a munka és a béke útja helyett az őrök vérontás és az örök gyűlölet útjára akarják vinni. A német nép ezekben a napokban a maga sorsát fogja eldönteni. A mi sorsunkat is. Egész Európa sorsát! A szovjetek ama emlékezetes gyűlése Anglia, Franciaország és Németország osztálytudatos munkásaihoz fordult segítségért a béke munkájában. Ha felhívása visszhang nélkül marad, és eredmény nélkül hangzott el, gyásza és bukása lesz az égés* emberiségnek. Az orosz műn» kásoké lesz az örök — bár tragikus — dicsőség; az egész többi Európáé az évezredes szégyen és gyalázat... Bíró a következő évben keményen beszélt a közelgő őszirózsás forradalom nevében: — A kormány és a pártja üssék fel a történelem könyvét. Értsék meg belőle a mát és a holnapot. Jó annak, aki megérti ezeket a példátlan időket. Aki nem érti meg, az megérdemli, hogy ellenfelei véresre karcolják, a barátai elhagyják, az irigyei kinevessék, és az események átgázoljanak felette... Az idők szavát a magyar proletariátus megértette, s ennek szellemében cselekedett És. A lenini békemű első nagy harcosai között örök dicsőség illeti meg a magyar proletariátust. A mai nemzedéknek pedig megmaradt a hatalmas tanulság: Támogatni a lenini békemüvet annyi, mint mává válni az eseményeknek a saját haza és az egész emberiség nagyra törő céljainak szolgálatában.., F. M. Földeák János: MINT ELSŐI A LENINI KORNAK Föl, barátaim, gyári munkások, munkás parasztok, nem kérkedés, ha nemzetünk sorsát mutatjuk meg az egész világnak; lássák, mint élünk: végre hazánk már Magyarország! Nem vagyunk urak, se diktátorok potom prédája* s erőnk sújtja, ki ellenünk lázad! Mint Európa legmarcangoltabb népét, úgy tisztel már bennünket a huszadik század. Két évtizede tördelték széjjel bilincseinket s állhattunk talpra őseink földjén; egünk is új csillagos s nemzeti erkölcsinkben a béke lett legféltettebb törvény. A világban harcokkal kiküzdött nemes helyünk van; tizenkilencben is példa lettünk, mint elsői a lenini kornaic, s ezt a jövendőt formálja híven szavunk és tettünk. (Summa) Megmérettek mind tragédiáink, és történelmi becsületünket ezer év fényli, s annyiszor dúlt hazánkban mindenki szivében öraá* hogy Lenintől tanultuk meg, miként kell győzni és Európa közepén élni!...
