Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
Kedd, 1965. november 2. 3 SOM f ¥I NÉPLAP OTTHG »Az öregek napközi otthonát . . . avatják föl Se- gesden. Ez ideig több mint húszán kérték, hogy napközben az otthonban tartózkodhassanak.« (Újsághír.) Különös pillanat, az, amikor az embert két ellentétes érzés egy időben keríti hatalmába. Az öröm, a szeretet semmihez sem hasonlítható derűje és a szívet szorító szomorúság ... Ülnek a terített asztalok körül. Kezük az ölükben, az asztalon vagy éppen az újságot tartva. Nézem ezeket a kezeket. Bütykösek, remegők, görcsösen fáradtak. Parasztkezek ... Évtizedek kenyeret teremtő munkájának emlékét hordozzák. Arcuk barázdás, mint az el nem munkált őszi szántás; tekintetük fáradt, megtört. Egy élet története van bennük. Mindegyik egy regény. Mindegyikük munkás ember volt. A föld munkása. Öregségükre egyedül maradtak. — Senkim sincs... — Két unokám Pesten él... — Az asszonynép még elboldogul valahogy. De a magamfajta öregember mit kezdjen egyediül?... Roppannak a szavak. Ülnek a terített asztalok körül. Ha nyílik az ajtó, felpillantanak. — Ez is megérkezett... Egy rokkant asszonyt segítenek föl a lépcsőn. A szobában helyet készítenek neki. Egy másik asszonyt már tréfával fogadnak: — No, tegnap figyelmeztetni kellett? — Máris bemutatkozom. Megjöttem. Számon tartják egymást. — Tessék, üljön le, Bözsi néném... — Pa fi bácsi, biztosan elfáradt. Messze van a felső faluvég. Pihenjen egy kicsit, aztán mindjárt lesz ebéd. Nemcsak a tisztelet, hanem a szeretet hangját is érzem Gábor Jánosné szavaiban. Fehér köpenyében hol az egyikhez, hol a másikhoz lép. — Bölcsődében dolgoztam azelőtt. Ott az élet kezdete, a holnap, itt az alkonyat, a műit veszi körül. Másfajta öröm volt az, és más ez is ... Még könnyebben megszámolható, hogy hány napot töltöttek együtt. Még ki-ki maga veszi meg az olvasnivalót; meg kell javítani a rádiót is, hogy szóljon. — Lassan majd kialakul minden. — Jó néhányunknak akad még egy kis munkája otthon körül. Leginkább csak így délben jövünk össze. Megebédelünk. Egy kicsit elbeszélgelő- dik az ember. — Lassan összeszokunk. Jönnek a hosszú téli délutánok. — Nem volt senkink, most pedig van egy nagy családunk. Jó tudni, hogy mégsem vagyunk egyedül. Szép, hogy így törődnek velünk ... Segesden sok az öreg. És sok köztük a magányos. — Valamit tenni kellene értük — de minél előbb __ A volt KISZ-helyiség a művelődési ház elkészültével felszabadult. Ügy szedték össze az asztalokat, a székeket, mégis kellemes, otthonos a szoba. Mert a rendezkedő kezeket a szeretet vezérelte. Most huszonötén vannak, de mindig jönnek az újabb kérések; nagyon kellene a felsősegesdi részre is egy ilyen napközi. Ülnek az asztalok körül. A hang megremeg; — Az ember a családjában egyedül maradt... És egy nagyobb család most gondoskodik róla. Már nem olyan magányosaik. Délelőttönként botra támaszkodva vagy öreges, lassú lépésekkel ballagó öregeket látni, akik egy cél felé igyekeznek. Napról napra jobban második otthonuk lesz az a szerényen berendezett szoba. Vörös Márta FIGYELŐ SZEMMEL Gondolatok a nőtanács megyei küldött választó értekezletéről Az egész magyar nőtársadalmat megmozgató eseményeknek lehettünk tanúi az utóbbi hetekben, napokban. Községi, járási, megyei szinten tanácskoztak az asszonyok arról, hogy a felszabadulásunk óta eltelt húsz év milyen változásokat hozott a magyar nők életében, milyen problémáik vannak, hogy küldötteik a decemberi kongresszuson tolmácsolhassák őket. Nagyon sok olyan gondolat, javaslat vetődött fel ezeken az értekezleteken, amelyek arról tanúskodnak, hogy az asszonyok jó része már távolinak tartja azt az időt, amikor közömbösen — a fakanál mellől — szemlélték az ország eseményeit. A nők nagy része tevékeny szerepet vállal a nőmozgalomban, a közéletben is. Sok egyéb elfoglaltságuk mellett erre is Szakítanak időt. A napokban egy idősebb parasztasszony mondta a következőket: »Érdekelt is engem húsz évvel ezelőtt az újság! Most bizony elolvasom mindennap, mert tudni akarom, hogy mi történik körülöttem.-« Figyelő szemmel kísérik az eseményeket, szinte szeizmográfként reagálnak az asszonyok mindenre, véleményt alkotnak és nyilvánítanak az arra alkalmas fórumokon. Nagyon jó példája volt ennek az a küldöttválasztó értekezlet, amelyet a megyei nőtanács rendezett a napokban, s amelyről már tájékoztattuk olvasóinkat. Nagy aktivitás jellemezte az értekezletet. Sok mélyenszántó gondolat hangzott el. A városi, járási küldöttek a beszámolóhoz fűződő szavaikban azt bizonyították, hogy a nők megértették a társadalomban betöltött szerepük jelentőségét és azt, hogy cselekedniük kell alkotmányban biztosított jogaik érvényesítéséért, helyzetük megjavításáért, a demokráciáért, a háború meg- akadolyázásáért. A nőmozgalmi munkáról Több hozzászóló beszélt arról, hogy a nőtanácsok munkáját — főként a falvakban — sok tényező akadályozza. Csavart Jánosné taszári parasztasszony vetette föl, hogy még mindig nehéz a konzervatív nézetekkel megküzdeni, s azokkal, akik megszólják a politizáló asszonyt. Elmondta, hogy 1959 óta párttag, s amikor belépett az MSZMP-be, némelyek burkolt formában, sőt nyíltan is fény ' óta párttaggá nevelte a fiát is, s az négy barátjával együtt lépett a kommunisták soraiba. A falusi nőmozgalmi munkáról beszélt a siófoki járás asszonyainak egyik képviselője, Bíró Gyuláné is. Kifejtette, hogy a falusi nőmozgalom segít a népgazdaságnak, hisz zömében asszonyok dolgoznak a termelőszövetkezetekben. A közösen végzett munkának nevelő hatása van, ezt legjobban a nőd szocialista brigádok példázzák. A siófoki járás több termelőszövetkezetében például olyan állandó brigádokat szerveztek, amelyekre mindig számíthatnak. Fontos, hogy konkrét feladatokkal bízzák meg a nőket. A siófoki járásban például főként nők vesznek majd részt a Balaton-parti zöldövezet kialakításában. Hangsúlyozta a felszólaló, hogy a szocialista brigádok tagjainak nemcsak a termelésben kell példát mutatniuk, hanem a magán- és közéletben is. E cél eléréséhez nagy szükség van a nőtanácsokra. Természetesen megkívánják az asszonyok, hogy munkájukat megfelelően értékeljék az anyagiakon túl, erkölcsi vonatkozásban is. Nagy mozgósító ereje van ennek. A falusi nőmunka egyikmásik községben még támogatásra szorul. Nagyon fontos, hogy a falusi párt- és tömegszervezetek ne hagyják magára a nőmozgalmat. Ezzel foglalkozott többek között dr. Szokola Károlyné, a Fonyódi Járási Tanács vb- titkára. Elmondta, hogy a járásban a községi és járási nőtanácskozások előkészítéséből és lebonyolításából minden tömegszervezet kivette a részét, felelősségteljesen álltak hozzá a munkához. A segítségadásnak, az összefogásnak köszönhető az is, hogy a jár rásban nincsen egyetlen olyan község sem, ahol ne szervezték volna meg a nő tanácsot. A felszólalók a Tegyünk többet Somogyért mozgalom feladataival is foglalkoztak. Kifejtették az asz- szonyok: jól tudják, hogy a mozgalom nemcsak a mázsákban mérhető termelésre vonatkozik, hanem az élet minden területére. Arra, hogy ne maradjon vetetlen föld; hogy csökkenjen az analfabéták száma; hogy mind többen végezzék el a dolgozók iskoláját; hogy emelkedjen a mezőgazdasági szakmunkások száma; hogy kevesebb fiatal kerüljön a bíróság elé; hogy több nő vegyen részt a közéletben; hogy tanuljanak, művelődjenek az emberek. A mozgalom sikerének biztosításáért is sokat tehetnek a nőtanácsok, hiszen a női brigádoktól a különféle oktatási formákig megvannak erre a lehetőségek. A nőtanácsok őszi-téli művelődési programjában az oktatások, de a szakkörök is alkalmasak arra, hogy megfelelő politikai tartalommal elősegítsék az asszonyok fejlődését. Hisz — ahogy Csurgón is tapasztalható — a kézimunkázás mellett futja az időből egy-egy film vagy nemzetközi esemény megbeszélésére is. Természetesen a szakköri vezetőkön áll, hogy milyen eredménnyel járnak ezek a foglalkozások. Szó esett a pályaválasztásról, Csepel autótulajdonosok figyelem! A XIV. sz. Autójavító Vállalat 1966. évre Csepel D. 350—352 típusú gépkocsikra II. szemlé re, valamint futó és középjavításra szerző dést köt. írásban való jelentkezés a vállalat «« központjánál. Pécs w Munkácsy Mihály u. 35 g Időt, pénzt takarít meg a gépkocsi-előmelegítő B. Balogh Vendel, a Kaposvári Építőipari Ktsz dolgozója megfigyelte, hogy télen a gépjárművezetők igen sokat bajlódnak az autók indításával. Elhatározta, hogy j olyan eszközt készít, amely megkönnyíti a gépkocsik inKultúrházak, klubok! Rex-asztalok olcsón eladók! Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat, Budapest, IX., Közraktár u. 30. Telefon: 336-499. (5390) dítását Elhatározását tett követte. Elkészült az előmelegítő. A Közúti Üzemi Vállalat, a honvédség, a Kaposvári Építőipari Ktsz az újítást be is vezette. Az előmelegítő első változatának akadt hibája. Nem volt elég tűzbiztos. B. Balogh Vendel a tűzoltóság kívánságát is teljesítette: tűzbiztossá tette úűtását. A napokban megnéztük az előmelegítót B. Balogh Vendel bemutatta, hogyan működik. Az előmelegítő egyszerű munkaeszköz. Egyik végén az elporlasztott üzemanyagot (gázolajat) meg kell gyújtani. A láng egy vastag hengerbe lövell. A hengerben keletkezett meleg egy kályhacső vastagságú hengeren át ömüK a melegítésre szoruló a’katrészekhez. B. Balogh Vendelnek és közreműködő társának, Horváth Györgynek sikerült a hengerbe lövellő láng hőmérsékletét olyan alacsonyra csökkenteni, amilyenre a gépkocsiknak szükségük van. Vendel József, a ktsz gépkocsi-előadója ezt mondta az előmelegí tőről: — Mi már egy esztendeje használjuk. B. Balogh Vendel újítását. Nagyon meg vagyunk vele elégedve. Korábban sokat szenvedtek gépkocsivezetőink a hideg reggeleken. Rendszerint csak forró víz segítségével tudták elindítani kocsijukat. Ez igen sok időbe került. Az új előmelegítővei általában tíz perc alatt menetkész állapotba lehet hozni a gépjárműveket Ügy véljük, Balogh Vendel újítását érdemes minden olyan vállalatnál, szövetkezetnél alkalmazni, ahol a gépkocsik száma meghaladja a hármat a termelőszövetkezetek fiatalításáról, a szakmunkások nagyobb megbecsüléséről Nagyon tárgyilagosan vetettéle föl; a szü’őkön is múlik az, hogy a gyerekek nem kívánnak a szövetkezetekben dolgozni. Sokan nem értik meg, hogy nem tanulhat mindenki tovább, s — ahogy Lituper József né gyékényes! tsz-tag megjegyezte — sokszor a kettes tanuló a mezőgazdaságban többet keres, mint a jó tanuló az irodákban. Annak, hogy a fiatalokat »megfogják« a termelőszövetkezetekben, több föltétele van. A szabadi tsz-párttitkár például elmondta, hogy kertészetükben fiatalokból álló női brigádot alakítottak, s abba sikerült csaknem húsz olyan lányt is bevonni, aki eddig a parti üdülőkbe járt idénymunkára. Azért választották inkább a szövetkezetét, mert ott jobban megtalálják a számításukat. Rózsa Gyuláné so- mogyszentpáli felszólaló arról beszélt: nem szabad megengedni, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező fiatalokat nem a szakképzettségüknek megfelelő területen dolgoztatják. Ki kell harcolni azt is, hogy havonta fizessenek a fiataloknak, így meg lehet tartani őket a szövetkezetben. Fontos az is, hogy a szakmunkások nagyobb megbecsülése végett megszavaztassák a tagsággal a nekik járó plusz munkaegység-százalékot. Szó esett az egyenjogúságról is. Többen kifejtették, hogy bár szép számmal találhatunk asszonyokat a termelő- szövetkezetek vezetőségében, a tanácstagok között, a párfc- vezetőségekben, de még mindig sok az előítélet velük szemben, pedig a nők a termelésben való helytállásukkal bebizonyították egyenjogúságukat. Vincze Imre párttn-Kár elmondta, hogy meg kell győzni a vezetőket: partnerként kell tekintsék a nőket. A falusi asszonyok pedig követel í ék a vezetésbe való bevonásukat. Javasolta, hogy a községi, a járási nőtanácsi értekezletekre hívják meg a tsz-ek, a pártvezetőségek tagjait is, hadd hallják, lássák* milyen nehézségekkel küzdenek az asszonyok, miben kellene segíteni őket. Még sok visszásság tapasztalható a bérezéssel, a munkakörülményekkel kapcsolatban is, amelyek sértik a nőket. Itt is szükség van a többi szervezet* különösen a szakszervezetek segítségére. Meg kell követelni a gazdasági vezetőktől* hogy tartsák meg a nőkre vonatkozó jogszabályokat. A Hazafias Népfront is sokat segíthet a tudatformálásban* a közszellem alakításában. A fiatalok neveléséről A vitában nagy helyet fog- lpu el a felnőttek felelősségének hangsúlyozása a fiatalok nevelésében. Elmondták, hogy ma már nem az »én gyermekem, te gyereked« szemlélet uralkodik, hanem minden gyerek a »mi gyerekünk«, az egész társadalom felelős a nevelésért. Jakab Lászióné és még többen hivatkoztak Gyergyák Jancsika tragédiájára. Az emberek felelősségét vetették föl, azt, hogy nem szabad közömbösnek lenni mások gyermekeivel szemben. »Az a baj, hogy halott gyereket kellett keresni és találni, mert nem fogták meg az élőnek a kezét« — mondta Jakabné. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem* hogy milyen példát látnak a fiatalok a felnőttektől. Elsősorban a családon belüli élet nyomja rá bélyegét a gyermekek sorsának alakulására. Nem véletlen, hogy a legtöbb problémát okozó bűntényt elkövető fiatalok elvált szülők gyermekei. Több családban veszélyeztetett környezetben nő fel a gyermek. Többet kell foglalkozni a 14—18 év közötti fiatalokkal. Elsősorban munkaalkalmat kell találni számukra. Nagy gondot okoz* hogy Somogybán 226 olyan fiatal van, aki ebben az évben végezte el az általános* illetve középiskolát, és nem dolgozik sehol. Pedig be lehetne őket vonni társad Imi- lag szervezett munkába, akár a szövetkezetekben, akár az üzemekben. Központi téma volt a béke megvédésének kérdése is az értekezleten. Elmondták, hogy egyetlen asszonynak sem közömbös ez, s legfontosabb feladatuknak tartják harcolni a békéért. Kifejtették, hogy az édesanyák tudják legjobban, mit jelentene egy harmadik világháború. * * * Kérték az asszonyok, hogy a megválasztott kongresszusi küldöttek számoljanak majd be a somogyi nőmozgalomról* kívánságaikról, javaslataikról. A kongresszuson törvény- módosításokat is kérhetnek az asszonyok, és élni is fognak ezzel a joggal. Például a nő- és családvédelemmel kapcsolatos rendelkezések módosítását akarják kiharcolni, azt* hogy a hatóság beavatkozhasson, ha a családtagok biztonsága veszélyeztetve látszik. A javaslatokat az illetékes minisztériumok elé terjesztik' majd. Strubl Mária
