Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1965. november 88. BizonjHvánia jeles Mennyit ér a K. Honvéd bajnokcsapata? Hogyan tovább? A K. Honvéd egyik csapata (balról jobbra): ^Szekeres, Paulicsek, Földi, Balázs, Opova, Kerkai, boii, Daka, Fenyvesi, Erdösi, Tája és Tóth József edző. igaz AZ az ÁLLÍTÁS, hogy várható volt a Kaposvári Honvéd NB II-es labdarúgócsapatának baj­noksága. Már 1964-ben is közel vol­tak a honvédek az ígéret földjé­hez. Hogy mégsem sikerült az elő­relépés, annak több oka volt. A sportköri vezetők azt mondották, hogy még nem teremtődött meg ennek alapja. Ezért nem is erőltet­ték. A csapat ütőképes volt. Igen ám, de a bajnoki év vége felé va­lahogy megbomlott az egység. So­kan nem a jelent, hanem a jövőt kovácsolhatták. A történtekből a Honvéd vezetői leszűrték a tanul­ságot, s 1965-ben másként alakítot­ta ki az edző a hajrázó együttest. No de maradjunk az év kezdeté­nél. Mint minden esztendőben, Tóth József edzőnek most is újjá kellett szervezni a csapatot. Olyan kulcs- játékos óikat kellett pótolná, mint amilyenek Rátkai, Muzálai, Mül­ler vagy Schmidt voltak. Sikerült. Az újak mélt ó örökösnek bizonyul­tak. S ami még ennél is döntőbb, az edzőnek sikerült lebontani a korábbi válaszfalakat az öreg és az újonc játékosok között. Már a bajnokság első negyedében látni lehetett, hogy a Honvéd ott lesz a legjobbak versenyében. Különösen a vidéki mérkőzéseken elért ered­mények voltak figyelemreméltóak. Idehaza bizony gyengécskén m$nt a csapatnak. Ennek nem kis mér­tékben volt oka az a balszerencsés pályacsere, amelyre nem tudni, mi okból került sor. A Honvéd kez­detben ugyanis nem a Kinizsi-, ha­nem a Dózsa-pályán játszotta ha­jjal meccseit. Ennek a pályának a talaja ma már nem jobb, mint egy átlag falusi futballpályáé. Az együttes kifinomult játéka nem érvényesülhetett a göröngyös tala­jú játéktéren, ezért érték kellemet­len meglepetések otthonában. A csapat a »»divatos« 4—2—4 rend­szert gyakorolta be. Kiderült, hogy ez a játékstílus -fekszik« is. Min­den szerepkörre megvoltak a meg­felelő játékosok. S ha az ellenfél kitámadott, akkor a Honvéd szin­te bizonyosan egy vagy két ponttal vonult le a játéktérről. Az volt a baj, hogy a kaposvári csapat a hazai pólyán, amikor az ellenfél is beállt védekezni, foly­tatta defenzív játékát. Ilyenkor nem tudott hadrendjén változtatni, s ez sok pontba került. Az idegen­beli jó szereplés azonban annyi az élvonalban. Bobori is megérett i arra, hogy volt NB n-s anyaegye­sületét NB I B-s csapattal cserélje föl. Aztán még valami plusz volt a Honvéd esetében. Olykor öt-hat já­tékos volt sérült. Ezek helyére az edző mindenkor teljes értékű har­cost tudott állítani. A tizennyolca? keret valamennyi tagja megütötte az NB II mércéjét. Ez volt az a többlet, amely a csapatot elébe helyezte a Várpalotának, a Sparta- cusnak meg a többi együttesnek. Ezért vizsgázhatott jelesre az idei bajnoki évben a K. Honvéd labda­rúgócsapata. Ha a kétségkívül szép siker ko­vácsait keressük, a sportköri veze­tőkkel kell kezdenünk. Az idén új elnök került a Honvéd SE élére: Szabó Béla őrnagy. Szabó sporttárs rendet tudott teremteni valamennyi szakosztály háza táján. A labda­rúgók is megkapták tőle a szüksé­ges segítséget. A szakosztályvezetés gondja Szárics Sándor őrnagyra, hárult. A fiatal sportvezető nagy körültekin­téssel, hozzáértéssel és ügybuzga­lommal látta el egy csöppet sem könnyű tisztét. Igaz, jócskán akad­tak segítőtársai is. Éppen az vitte előbbre a Honvéd ügyét, hogy nem egy-egy személy vállalta a vezetés gondját-baját. Itt valóban kollektív volt az irányítás. Szólni kell Tóth József edző oda­adó mupkájáról. Tóth százados még fiatal labdarúgó-oktató. Rá­termettségét éppen az utóbbi esz­tendőkben bizonyította. Nemrég dolgozik a csapatnál, ezért nem is lehet még kellő tapasztalata. ö maga mondta el, hogy az idei év sok-sok tanulsággal szolgált neki. Ezeket később kívánja majd hasz­nosítani. A trénernek óriási szere­pe volt abban, hogy a csapatnak stílusa lett, hogy az együttes egy játékrendszert kitűnően alkalma­zott. Az edző és a vezetők vélemé­nye olykor nem találkozott egy- egy taktikai megoldás esetében. A szurkoló, az »ezerfejű Cézár« nem­egyszer ki is kezdte a fiatal ed­zőt. Szerencsére ez nem szegi* Tóth százados kedvét. A sportköri vezetők — helyesen — nem ke­resztezték az edző munkáját, ha­nem elősegítették. Ez is egyik tit­ka a sikernek. Tóth edző azt vallja, hogy az ér­dem elsősorban a játékosoké. Nem állított fel köztük rangsort. A vá­már a tavaszi bajnokság végén isI1 első számú várományosa volt baj n okságnak. AZ ŐSZI IDÉNY nem hozott 1< nyeges változást. Igaz, hogy ekk< már nem ment olyan jól a vidél játék. Elsősorban azért nem, mei az ellenfelek kiismerték a csap; eléggé sablonos hadrendjét, hónukban is beálltak védekezni a Honvéd ellen. Így következett be például a Pécsi Bányásztól elszen­vedett vereség. Ilyen előzmények után érkeztünk el az izgalmas baj­noki hajrához, ahol a Honvéd há­rompontos előnnyel indult a letört Budai Spartacusszal és a feljövő­ben levő Várpalotával szemben. A többi már itt játszódott le az utóbbi hetekben a szemünk előtt. Az eredmény is ismeretes. Bár a Honvéd idegei sem voltak teljesen rendben, ' az ellenfeleké azonban még kevésbé. A rossz nyelvek sze­rint a csapat »hátához vágták« a bajnokságot. Hadd szögezzük le, bogy ez korántsem így van. Ha hűek akarunk maradni az igazság­hoz, akkor elmondhatjuk, hogy a K Honvéd volt az NB II Nyugati csoportjának legjobb, legkiegyen­súlyozottabb együttese. Ha mér­legre tennénk a többi csapatot, aligha találnánk annyi kiváló játé­kost, mint' a Honvédnél. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy a Hon­véd leszerelő nyolc játékosa közül ötre NB I-es csapatok tartanak igényt. Tajti, Erdősi, Paulicsek, Földi, Daka meg is állhatja helyét Kerkai, Kincsei, Opova, Térj éki, Dauda. Egy ízben szóhoz jutott Tóth is. összesen 19 játékos szere­pelt a csapatban. A csapat legeredményesebb csa­tára Daka volt, aki egymaga ti­zennégy gólt szerzett. Csatártársai közül Földi és Kincsei hat-hat gólt rúgott. Meglepő, hogy a hátvéd Paulicsek szintén hatszor vette be az ellenfél hálóját. Balázs és Ter- jéki négyszer, Dauda és Fenyvesi háromszor, Kerkai és Szöllősi két­szer, Szekeres, Tajti, Opova és Kö­ves egy-egy ízben volt eredményes. AZ IDEI sikeres ÉV eredmé­nyeit lassacskán már csak a föl­jegyzések őrzik. A Honvéd SE ba­rátait inkább az érdekli, hogyan tovább. Azok, akik vészharangot kongattak, nem tették helyesen. Igaz ugyan, hogy sokan leszerel­tek, az idei gárdából mégis meg­maradt a csapat gerince. Saly, kapus. A Szekeres—Fenyvesi—Vá­mosi hátvédhármas, a Köves—Ba­lázs fedezetpár, no és négy csatár: Térj éki, Opova, Kerkai, Kincsei Tehát csaknem egy teljes csapat. Nyílt titok, hogy a Honvéd-veze­tők nem nézik tétlenül a mostani átigazolási kampányt. Éppen ezért jogos az a bizakodás, amellyel Honvéd híved várják az NB I B csatáit. A bizalom alapjait az utób­bi két-három esztendőben rakták le a K. Honvéd labda rúgó-szak osz­tályán ál. Ügy érezzük, szilárd ala­pot építettek. Kovács Sándor Ülést tartott a Somogy megyei TS elnöksége Megtárgyalta a Kaposvári Váro­si Testnevelési és Sportszövetség munkáját. Megállapította, hogy sok gátja van a niég eredménye­sebb munkának. Nincs a TS-nek megfelelő helyisége. A városi ta­nács a TS új otthonában még egy telefont sem tudott biztosítani a régi helyébe. Akadozva működnek a sportszövetség szakbizottságai is. Talán csak a gazdasági bizott­ság kivétel. Vermes Imre, az MTS Somogy megyei Tanácsának elnöke beszá­molt a sportköri vezetőségválasz­tó közgyűlések előkészítéséről. Már ezekben a napokban kezdőd­nek a közgyűlések megyeszerte, s január végéig kétszáznál több sportkörben kerül sor vezetőség­választásra. Már hét járásban tanácskoztak a kommunista sportvezetők Korábban beszámoltunk ar­ról, hogy a megyei pártbizott­ságon aktivaülést tartottak a kommunista sportvezetők be­vonásával. Most ezek a tanács­kozások járási szinten folyta­tódnak. Nemrég a barcsi és a nagyatádi járásban tárgyalták meg a járás sporthelyzetét a kommunisták. Szombaton öt újabb járásban tanácslcoztak az aktívaülések keretében. Csurgón, Marcaliban, Fonyó­don, Tabon és Siófokon ctdtak számot a járási pártbizottsá­gok és a sportszövetségek veze­tői, hogy mit tettek a pártha­tározat megvalósításáért a já­rás sportköreiben. Mindenütt megvizsgálták a járás tömeg­sportjának helyzetét. Sok szó esett a Kilián Testnevelési Mozgalom eredményeiről, hiá­nyosságairól, valamint a minő­ség megjavításáról is. Jó csapattal utazott a Dózsa Salgótarjánba Bénán hírül nritiilr hrtoir « ír I _______ ... J T egnap hírül adtuk, hogy a K. Dózsa edzője súlyos összeállítási gondokkal küzd. Szombaton reggel­re azonban valamelyest tisztázó­dott a helyzet. Sem Zsiga, sem Tóth nem vonult be, így mindkét w ■* versenyző rendelkezésre áll. Já­tékra jelentkezett Bedő is. Mint­hogy Tóbi felépült, ígv megcsap­pantak a gondok. A katonai szol­gálatra bevonult Alföldi helyén Balogh szerepel. A Gyékényes is visszalépett A megyei labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában kellett volna lejátszani a Gyékényesi VSK—Mar­cali VM bajnoki labdarúgó-mérkő­zést. A találkozó azonban nem jön létre, mert a gyékényesiek le­mondták a mérkőzést. Ezzel három­ra nőtt a visszalépett csapatok száma. Bár az időjárás megenyhült, csonka lesz a Magyar Népköztár­saság Kupa selejtező fordulója is. Itt a somogysziliek jelentették be, hogy lemondják a Toponárra ki­sorsolt meccsüket. Boksz-cirkusz — amerikai módra Utóhang a Clay - Patterson mérkőzésről Az üvöltő bokszhallban a kö­zönség fergeteges fújolása kísé­retében izomlazító, rángatózó ugrásokkal vonul a ringig Cas­sius Clay, hogy 15 menetes mérkőzésen megvívjon Floyd Pattersonnal. a kamerákat a ringre irányítják. Bemutatják a 23 éves Clay-t, a 37. évében járó Pattersont, akiket a hatás fokozása kedvéért többek kö­zött nem kisebb profi világ­nagyságok üdvözölnek, mint Joe Louis meg Max Schmelling. Nemhiába: az üzlet az üzlet. Minél nagyobb a felhajtás, an­nál jobb. Hiszen a tét óriási. A fogadások összege több millió dollár. Megszólal a gong, és megkezdődik a nagy cirkusz. Egy 15 menetre tervezett pro­fi ökölvívó-mérkőzésen jól kell az erejét beosztania a verseny­zőnek, hiszen azt nem hasz­nálhatja el három menet alatt. Azonban itt három menetben semmi sem történik. Könnye­dén ugrálnak, méregetik egy­mást, s jóformán csupán né­hány ütésváltás van. Clay fél fejjel magasabb ellenfelénél, és karja is hosszabb. Az egyéb­ként remek izomzatú Patterson- nak így természetesen nehe­zebb dolga van. Nyilvánvaló azonban, hogy mint régi, ruti­nos versenyzőnek ki kellene használnia azt, hogy Clay egy­általán nem védi a fejét. Csupán a 6. menetben látni némi komolyabb bokszolást. Ezt megelőzően és ezután azt hi­hetnénk, mintha Clay az ed­zőteremben a tréninglabdát ütögetné baljával. Sorra-rendre elüt Patterson feje fölött, és legföljebb a kesztyűjét éri üté­se. Egy-egy momentumot kivé­ve úgy látszik, mintha árnyék- bokszolást folytatnának. Nem véletlen tehát, hogy a BBC kommentátora »big puncs­nak, nagy paprikajancsinak ti­tulálja a mérhetetlen önhittsé­géről és botrányairól hírhedt Clay-t, és kerek perec, kétségbe vonja, hogy egy olyan jól kép­zett, nagy rutinnal rendelkező ökölvívó, mint Patterson, ne találná meg a megfelelő takti­kát ellenfelével szemben. A hét­nyolc menettől kezdve Patter­son fáradtabbnak látszik, és edzőjére támaszkodva vonul a ring sarkába. Diótöréssel ki­húzzák őt, ezt a komédiát több­ször megismétlik, jóllehet két gongütés között ennek a látszó­lag fáradt embernek könnyed a lábmunkája, s olykor-olykor arra is telik erejéből, hogy egyet-egyet odasózzon Clay-nek. Következik a 11. menet. A közönség fújol, Patterson adja a fáradtat. Clay ütései rendre eltalálják, mégsem roggyan meg, csupán a 12. menetben, de akkor sem annyira, hogy ki­számolják, mégis leléptetik. Patterson leléptetésének pil­lanatában a szó szoros értelmé­ben ellepik a rendőrök a rin­get. A versenyzőket a televí­ziós riporterhez cibálják. Pat­terson kókadt fejjel mondja: »Bocsánatot kérek közönségem­től, mert nem bírtam tovább a harcot. Mr. Clay jobb volt.« Clay pedig a tőle megszokott nagyképűségével ugrálva és őr­jöngve üvölti: »Jöhet minden­ki! ...« A BBC New York-i kommen­tátora a közvéleményt jellemez­ve megállapította: az ameri­kaiak is érzik, hogy ez a mér­kőzés irreális volt. Egy három­menetes, középszerű, amatőr ökölvívó-mérkőzésen izgalma­sabb és színvonalasabb öklözést látni. Ott több szívvel és len­dülettel küzdenek, mint a két nagy profi világnagyság. Az egész mérkőzést mintha forga­tókönyv alapján rendezték vol­na, menetről menetre minden­kinek kiosztva a szerepet. Az egész világon közismert, hogy az amerikai profi ökölví­vás a gengszterbandák kezében van, amelyeknek egyáltalán nem mindegy, mi lesz a több millió dolláros fogadások sor­sa. Az öreg Pattersont már nem futtathatják, ő már nem üzlet. A 23 éves Clay-ban van a fan­tázia! A bokszcirkusz bohócá­ban. Kérdés azonban, hogy meddig cirkusz ez és nem sport. íme, egy rövid kis in­termezzo az amerikai profi ökölvívósport »tisztaságáról.« Karácsonyi játékkiállítás pontot jelentett, hogy a K. Honvédfl la mennyi mérkőzésen szerepelt Da- * rr~il ka vagy Földi nem élvezett előnyt azokkal szemben, akik, esetleg csak öt-hat ízben jutottak szóhoz. Ha a játékosokat akarnánk értékelni, akkor a K. Honvéd—K. Kinizsi rangadó mérkőzés tudósításának egy részét volna legcélszerűbb idéz­ni. Ezen a találkozón kiviláglott, hogy a Honvéd tizenegy játékosa közül tíz egészen nagyvonalú já­tékot nyújtott. Hadd egészítsük ki ezt azzal, hogy nemcsak tíz jó já­tékosa volt az együttesnek. Erdősi biztos kezű, ruganyos, jó reflexű kapus volt, aki együtt élt a játékkal. Saly hasonló adottsá­gokkal rendelkezik, mégis csak hat ízben foglalhatta el Erdősi helyét a kapuban. A hátvédeknél nehéz volna rangsort készíteni. Tajti és Paulicsek mellett szól a múlt, a tapasztalat: Szekeres meg Fenyvesi a jelen és a jövő. Amikor Vámo­sinak kellett valamelyik sérült hát­védet helyettesíteni, kitűnőnek bi­zonyult. A mai modern játékban igen fon­tos szerep jut a fedezetpámak. Er­re a szerepkörre sok játékosa volt az edzőnek: Bobori, Balázs, Kö­ves, Szöllősi. Nagyszerűen oldották meg feladatukat. Ügy mondják, hogy a támadósor volt a csapat leggyengébb része. Ez az állítás — így odadobva — nem helytálló. Nem a csatársor tagjaival volt baj, hanem játékrendszerével. Ebben a csapatrészben volt legkevésbé jó az összhang. Pedig itt ilyen labda rugók szerepelték: Daka, Földi, Csurgói hirdetőink figyelmébe! jr Újsághirdetést feladhatnak Peti Erzsébetnél, könyvesbolt, Csurgó. A KAPOSVÁRI BÚTORÁRUHÁZBAN december 1-től (vasárnap is nyitva) Külföldi babák, mackók, mechanikai játékok, kirakós kockák, közlekedési és társasasjátékok Nagy választékban megtekinthetők és megvásárolhatók a kiállításon NE VÁRJON! Idejében szerezze be az ünnepi ajándékot a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiből

Next

/
Thumbnails
Contents