Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-28 / 281. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. november 28. MIÉRT NEM FRISS A PÉKSÜTEMÉNY? Gyakran teszik fői ezt a kérdést a vásárlóik az élelmiszerboltok és a csemegeüzletek eladóinak meg a Sütőipari Vállalatnak, a megoldás mégis évek óta várat magára. Igaz, nemrégiben tanúi lehettünk egy jó kezdeményezésnek, ennek azonban csak rövid ideig örülhettek a vásárlók. Volt friss kenyér, ropogós kifli még a délutáni órákban is. A délelőtti sütésből szállította a Sütőipari Vállalat. Akik — sajnos kevesen — tudtak erről a kísérletről, szívesen vásárolták a friss péksüteményt. A kereskedelem délutáni rendelése azonban csakhamar jelentéktelen mennyiségre esett le, és a próbálkozás megbukott. — Kár veit ilyen hamar ítéletet mondani erről a kísérletről — jegyzi meg Talpai János, a Sütőipari Vállalat igazgatója. — A napközben is kapható friss süteménynek nem volt kellő propagandája. A vásárlók évek óta csak az esti sütésből maradt kiflit vehették egész nap. Friss pékáru nem volt, és mivel az estit szokták meg, nem is kértek másikat. Az igaz, hogy a kereskedelem nem szereti, ha az árut két vagy három részben kell átvennie, ez azonban nem lehet akadálya a lakosság friss kenyérrel és péksüteménnyel való ellátásának. Az igazgató elmondta, hogy a Sütőipari Vállalatnak kedvezőbb volna, ha délelőtt foglalkoztathatná dolgozóinak egy részét, és így napközben is szállíthatnának friss péksüteményt az üzleteknek. Megemlítette azt is, hogy az ÉDOSZ megyei bizottsága mindent elkövet a pékek délutáni és hajnali foglalkoztatásáért. vagyis csökkentem szeretnék az éjszakai munkát egy 1957-ben kiadott rendelet alapján. A szakszervezet elképzelése — melyet a megyei tanács ipari osztályán is támogatnak — viszont ütközik a boltok nyitva tartási idejével. A hajnali négyórai kezdés miatt ugyanis a Sütőipari Vállalat nyitásra nem tudná a boltokba szállítaná a szükséges mennyiségű péksüteményt. A kenyérrel még ennéd is több baj lenne, hiszen a kisütés utáni négy órán belül nem szabadna eladni, mert amíg ki nem hűl kellőképpen, addig veszít a súlyából, és deformálódik. Talpai János ismertette az Élelmezésügyi Minisztérium 1966. január 1-től érvényes rendeletét, mely szerint a pékáru kiszállítását az üzletnyitás utáni fél órával meg kell kezdeni, és a napi mennyiség ötven százalékát másfél órán belül I köteles kihordani a Sütőipari 1 Vállalat. Ez természetesen csak Nem figyelt oda! Egyetlen napirendi pont szerepelt a Hazafias Népfront kaposvári járási bizottságának a napokban megtartott ülésén. Nem kisebb dologról esett szó, mint a járás állattenyésztésének helyzetéről meg a rét- és legelőgazdálkodással kapcsolatos feladatokról. Csak dicsérni lehet, hogy a Népfront is segíteni akar ebben a nagy munkában a maga eszközeivel. Segíteni akarását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy olyan előadót kértek föl, derült, hogy az egész ülésből alig jegyzett meg az előadó és a hozzászólók nevén kívül mást. Pedig ott volt az ülésen, ott ült az előadó mellett, önként vetődik föl a kérdés: vajon hogyan válik a népfronttitkár hiteles szószólójává egy olyan munkának, amelynek megbeszélésén csak azért van ott, mert »hivatalból« kötelessége részt venni a rendezvényen? Azt hiszem, követelmény az is, hogy ne csak jelenlétével, hanem hozzászólásával, észrevételével aki jó ismerője ennek a nagy vaSY legalábbis érdeklődő fimunkának. Az előadás két és háromnegyed óra hosszat tartott, s — Tamás Gyula járási népfronttitkár szavaival ólgyelmével bizonyítsa: fontosnak tartja a napirendre tűzött témát. Nem beszélve arról, hogy egy jó tanácsve — a légy zümmögését is kozáson s ez a bizott- meg lehetett volna hallani, saSi ülés minden jel annyira figyelt mindenki. Az előadáshoz a járásbeli agro- nómusoik, a rét- és legelőjavítást irányító brigádvezetők meg vízrendezéssel foglalkozó szakemberek szóltak hozzá. Ök is elmondták tapasztalataikat. Minden mondatból a cselekedni akarás, a jobbra törekvés szándéka csendült ki, mert igen sokat kell még tenni ezen a téren. Ezit érezte a Hazafias Népfront járási bizottsága is, amikor több pontból álló határozati javaslatot fogadott el. S egy nappal az ülés után már legépelve vette lei fiókjából ezt a határozatot a járási titkár, s azt mondta: »Községenként megbeszéljük a problémákat, s a magunk módján igyekszünk társadalmi üggyé tenni a rét- és legelőjavítást.« Amikor azt kérdeztem, hogy tulajdonképpen miről esett szó azon a két és háromnegyed órás előadáson, és mivel foglalkoztak a hozzászólók, a következőket mondta: »őszintén szólva nem jegyzeteltem. A jegyzőkönyvet sem tudom megmutatni, mert nem vezettünk.« A végén kiszerint az volt — rengeteg megvalósításra váró ötlet, javaslat hangzik el. Olyan is, amely kisebb horderejénél fogva nem kerülhet be egy határozati javaslatba, de a határozat végrehajtásánál fontos szerepet játszik. Sokat beszél ünk a munka megjavításának fontosságáról. Ennek egyik módja az is, hogy a testületi tanácskozások hatékonyságát, értékét elsősorban ne azzal a csönddel mérjük, amelyben a légyzümmö gést is jól lehet hallani, hanem a jó talajra hullott értékes javaslatokkal, észrevételekkel. Ehhez pedig nem elég a fizikai jelenlét, hanem érdeklődő ember és ceruza is kell. Ez a járható útja a javaslatok megvalósításának, s csak így tehet a kaposvári járási népfrontti(kár is legtöbbet azoknak a határozatoknak a megvalósításáért, amelyek egy olyan értekezleten születtek, ahol szakemberek mondják el véleményüket, ismertetik tapasztalataikat. Mert csak a látszat kedvéért elmenni egy értekezletre — időpocsékolás. K. L a kaposvári üzletekre vonatkozik. Nagyon sok gondot okozott éveken át a szállítás is. Eddig a vidéki boltok csak a nyitva tartás idejében vették át a kenyeret és a péksüteményt, míg január I-től a kocsi érkezésekor kötelesek átvenni a pékárut. Csanádi József, az ÉDOSZ megyei bizottságának titkára arról tájékoztatott bennünket, hogy a jelenleg éjszaka is üzemelő sütödéket két műszakosra szeretnék átalakítani. — Ezek a változások a sütőipari dolgozók érdekeit szolgálják. Előreláthatólag! azonban nem lesz akadálya, hogy a vásárlók a nap bármelyik szakában friss kenyérhez és süteményhez jussanak. Ha a sütödék egyik része este, másik része délelőtt dolgozik, megoldjuk a sütőiparban dolgozók több éves problémáját is, ők sem lesznek kizárva az esti szórakozásból, a felnőttoktatásból. Hiába azonban a Sütőipari Vállalat és az ÉDOSZ igyekezete, ha a kereskedelem nem akar igazodni a szállítás és a sütés új rendjéhez. Tóth János, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője szerint a napközbeni szállítások azért maradtak abba, mert a vásárlók nem keresték a friss süteményt — Mi legalábbis erre következtettünk a délutáni rendelések csökkenéséből. Körlevelet adtunk ki, hogy a boltvezetők mérjék föl az igényeket, és bátran rendeljenek. A friss, ropogós zsemlét magam is nagyon szeretem, de azt hiszem, erre elsősorban reggel lenne szükség, mert ilyenkor fogy belőle a legtöbb. Jelenleg az éjszakai sütésű kenyér, kifli és zsemle kerül a boltokba, de már a reggeli órákban, a nyitáskor sem mondható egészen frissnek. Beszéltem boltvezetőkkel is. Molnár Gyula, a 323. számú csemegeüzlet vezetője elmondta, hogy a kétszeri szállítás nekik nagyon előnyös leime. Először reggel, a munkába és iskolába indulás előtt, másodszor a délutáni órákban kellene a friss pékáru. Hasonlóan nyilatkozott a fővárosi 120. számú csemegebolt vezetője, Fodor János is. A kenyérbolt igénye ugyancsak azonos a cse- megeboltokéval. Így csupán az illetékeseken és az ÉDOSZ megyei bizottságán, a Sütőipari Vállalaton meg az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalaton áll, hogy mikor lehet friss pék árut kapni a kenyér- és élei miszerboltofcban. Nagy József Egy baleseti jegyzőkönyv margójára NEM TUDOK SZABADULNI szemének kérdő tekintetétől, a falhoz támasztott két mankó hatásától. Szinte mozdulatlanságra van kárhoztatva a 18 éves Csonka Mária, pedig néhány héttel ezelőtt még vidáman, frissen dolgozott a Lábodi Állami Gazdaság nagybaráti kerületének földjein. Ugyanis egy baleset következtében medencecsonttörést, combcsontzúzódást szenvedett. Három hét kórházban, nyolc hét otthon, ágyban fekve. Hogyan történt a baleset? Akadozó hangon idézi föl az eseményeket. — Burgonyát böngésztünk október 4-én. A vontatóval húzatott pótkocsin ültem két társammal. Mivel nem tudtuk, hová visszük a rakományt, leugrottam, hogy megkérdezzem a brigádvezetőt, de az közben már intett a vontató- vezetőnek. Kiss Istvánnak, hogy hova álljon. Szaladok vissza, lépek föl a vonóhorogra, az egyik lábam fent van, a másik meg a levegőben, amikor a vezető hátra sem nézve indított. A rándulástól a kerék alá estem, s az keresztülment rajtam. Sikoltot- tam, ekkor a vontató megállt. Először nem éreztem fájdalmat. Pista bácsi leporolt, s azt mondta, ne szóljak senkinek, hogy a kerék keresztülment rajtam. Nemsokára fájdalmaim keletkeztek, lábam dagadni kezdett, majd a kerületvezető a gazdaság kocsijával Nagyatádra vitt orvoshoz. Kiss István vontatóvezető ingerülten beszél a történtekről. — Ez a lány az oka ... Még hányszor faggatnak, s mennyi jegyzőkönyvet kell aláírnom? Csak igen röviden vagyok hajlandó elmondani. — Hogyan történt? — A lány az oka! Haladtam a vontatóval, húzattam a pótkocsit, amikor menet közben felugrott, s visszaesett. Én nem láttam, hogy ugrani akar, különben rákiabálok vagy megállók. Azt sem tudom, átment-e rajta a kerék, vagy csak megnyomta. — Azt tudja, milyen sérülése van? — Ügy mondják, már itthon van, fenn jár, hát akkor nem lehet súlyos. — KI VIZSGÁLTA A BALESETET? — kérdeztük Stágl Lajos kerületvezetőtől. — Mi a központnak jelentettük már másnap vagy harmadnap, s ők vizsgálták. #n nem beszéltem a tanúkkal, csak a jegyzőkönyvből tudom, hogy a kislány volt vigyázatlan. Igaz, mulasztottam én is, hogy a baleset okait nem vizsgáltam meg, s nem hívtam fel rá a munkásvédelmi megbízott figyelmét sem, úgy érzem azonban, többet is tettem, mint ami kötelező volt. Valóban, a kerületvezető nem sokkal a baleset után orvoshoz vitte a kislányt, másnap is odaadta a gépkocsit, hogy ismét orvoshoz vigyék, s erre a célra máskor is biztosított fogatot. Csak az furcsa, hogy a beteget először megvizsgáló orvosnak azt mondták: leesett a pótkocsiról. így tudta a so- mogyszobi körzeti orvost helyettesítő segesdi doktor is, és azt mondta a kislánynak, hogy három nap múlva saját lábán mehet felülvizsgálatra. Amikor az aggódó szülők a fájdalmakkal küzdő leányt még aznap este ismét Nagyatádra vitették a mentőkkel, az ügyeletes orvos nemtetszését. fejezte ki emiatt. A fájdalomtól lépni is alig bíró leányt arra figyelmeztette, hogy ne szimuláljon, mozogjon gyorsabban. Azt sem engedte meg, hogy a vizsgálat befejezése után a hordagyat — bár azon vitték be — igénybe vegye. Vajon milyenek voltak a vizsgálatok, ha csak a negyedik orvos — akihez a szülők október 8-án vitték el gyermeküket — állapította meg a törést, és utalta Csonka Máriát kórházba? Az állami gazdaság biztonsági megbízottja, Druskóczi József ezeket mondja: — Nekem csak október 11- én (!) jelentették a balesetet, s másnap már kivizsgáltam. Kihallgattam egy érdektelen tanút meg a vontató vezetőt is, s megállapítottam, hogy a kislány hanyagsága okozta a balesetet. Mutatja a jegyzőkönyvet, melyben röviden leírták, mi történt. Tartalmazza az írás a vontatóvezető és a tanú, Nikolausz Anna vallomását is, s látszatra megnyugtatóan lezárja az ügyet... De csak látszatra. A balesetnek ugyanis még egy tanúja volt. Somogy- vári György, ő pedig határozottan ezt állítja: — Csonka Mária az álló pótkocsira akart föllépni. Kiss István nem győződött meg arról, hogy fent van-e, s elindította a vontatót. Munkatársam a kerék alá esett, az keresztülment rajta. Hallottam azt is, hogy a vontatóvezető figyelmeztette Máriát: erről ne szóljon senkinek. Ez a vallomás azonban nem került a jegyzőkönyvbe. NAGYON FURCSA AZ IS, hogy bár október 26-a óta otthon van a kislány, november 17-ig őt sem hallgatták meg. A jegyzőkönyvbe azonban már beírták, hogy a balesetet Csonka Mária hanyagsága idézte elő, s ezért fel- gyógyulása után azonnal szigorúan felelősségre kell vonni, A jegyzőkönyvet Stágl Lajos kerületvezető meg a nagybaráti munkásvédelmi felelős is aláírta. A sérült aláírása azonban hiányzik. A kerületvezető viszont nem írta alá Csonka Máriának az Állami Biztosítóhoz küldendő jelentését, mert az a vontató- vezető mulasztásáról szól. 0 készített egy másikat, hogy a balesetet a kislány vigyázatlansága okozta. Csonka Máriát a gazdaságban — jóllehet meg sem hallgatták — elmarasztalták. A tanúk ellentmondása miatt azonban még hátravan annak megállapítása, hogy ki milyen mértékben felelős a balesetért. Szalai László 150 000 forintot sikkasztott az Éttermi és Büfé Vállalat balatoni kirendeltségének raktárvezetője — Hatévi szabadságvesztésre ítélte a Siófoki Járásbíróság Kihasználva az ellenőrzés hiányát, öt éven át dézsmálta a közös vagyont, a társadalmi tulajdont Márvány Ferencné, az Éttermi és Büfé Vállalat balatoni kirendeltségének volt raktárvezetője. Nagy mennyiségű élelmiszert, cigarettát, kávét lopott el a vállalat raktárából. Visszaéléseit 1960-ban kezdte meg: 75 kiló zsírt, 50 kiló rizst, 70 kiló lisztet és 1 kiló fűszerpaprikát vitt haza a vállalat raktárából, nem sokkal később pedig a kávé következett: az első alkalommal 5 kiló babkávé vándorolt az otthoni »raktárba«. Jó segítőtársra talált a raktári segédmunkásként dolgozó férjében: az eltulajdonított holmit együtt vitték haza. Motorkerékpár-, kismotor-, kerékpár- és varrógép-tulajdonosok, figyelem! 70 %-kal leértékelt áron kaphatók EGYES CSEPEL 125 cm3 és 250 cm3 IZS 49 típusú 350 cm3 K—175 típusú, K—55 típusú, JAWA CZC típusú 125—150 cm3 JAWA 250—350 cm3 MOTORKERÉKPAR-ALKATRÉSZEK TÜNDE 175 cm3 ROBOGÓ-ALKATRÉSZEK Motor kér ékpár-felamrreléai cikkek, JAWA Pionír és SIMSON KISMOTOR-ALKATRÉSZEK DONGÓ SEGÉDMOTOR- ALKATRÉSZEK Kerékpár-alkatréaack, PANNÓNIA 66 típusú, CSEPEL 30 és 31 típusú, SINGER karikahajós, csónakos, vibratinos hosszú hajós, 88 típusú, 66—K típusú. LADA 122, 233, 121 típusú FREYA típusú VARRÓGÉP-ALKATRÉSZEK 1965. december 15-e után a leértékelt cikkek kereskedelmi forgalombahozatala megszűnik. A szakboltok az egyes cikkek tekintetében részletes felvilágosítást adnak. (828) Természetesen a nagy meny- nyiségű élelmiszer nem saját fogyasztásra kellett, különösen a sok kávé nem. Értékesítésének egyszerű módját választották: IKKA-tól jött külföldi kávéként adták el hiszékeny embereknek 200 forintért kilóját. A hiány leplezésére Már- ványné a darált babkávéhoz pótkávét kevert a raktárban, a húsárut pedig vízben áztatta, hogy súlyosabb legyen. A bűnügynek különösen érdekes része, hogyan manipuláltak az étolajjal. A siófoki Sió Büfében igen sok étolajat és lisztet takarítottak meg a keszegsütésnél. A büfé vezetői rávették Márványnét, hogy adjon szánját olyan olajról, amit nem szállítanak le részükre, így próbálták legalizálni többletüket. Márványné hajlandó volt erre, és összesen 1700 liter étolajról készített hamis számlát a Sió Büfé részére 1960-tól 1964-ig. Mivel azonban ez az olaj nála a raktárban szintén többletet jelentett, egyéb árukat vitt ki az olaj értékének megfelelő ösz- szegben. A Siófoki Járásbíróságon megtartott nyilvános tárgyaláson Márvány Ferencné a terhére rótt bűncselekményt — százötvenezer forint elsikkasz- tását — töredelmesen beismerte. A bíróság dr. Tenczer János tanácsa — figyelembe véve a cselekmény társadalmi veszélyességét — Márvány Fe- rencnét 6 évi szabadságvesztésre ítélte. Férjét bünsegédi közreműködés miatt egy év hathónapi, Lieber Józsefet 2 évi, Borbély Gyulát egy év nyolchónapi, Látrányi Józsefet egy év kilenchónapi, Horváth Lajost pedig nyolchónapi szabadságvesztésre ítélték. Kürtös Ferenc egy év kéthónapl javító-nevelő munka büntetést kapott. Az ítélet nem jogerős. P. Gy.
