Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-28 / 281. szám

f'asárnap, 1965. november 28. 3 SOM r YI NÉPLAP TEJPÓTLÓ A BORJAKNAK A Phylaxia premixüzeme borjútápszert gyártó részleggel bővült. A korszerűen berende­zett üzemben a por alakú új készítményből évente ezer ton­nát állítanak elő. Ez a mennyi­ség 50 000 borjú neveléséihez elegendő. Az állati és növényi eredetű, valamint a vitamino­kat és antibiotikumokat tar­talmazó tápszerkoncentrátum használata esetén mintegy 30 000 liter teljes tejet takarít­hatnak meg a mezőgazdasági nagyüzemek. Az új tápszerrel nevelt borjaknál az elhullás minimálisra csökkent, és eltar­tásuk 600—800 forinttal ol­csóbb, mint a hagyományosan tejjel nevelteké. Képünkön: Marcsi Gizella és Süpeki Gás­pár szállításra készíti elő a nylonnal bélelt, 25 kg-os pa­pírzsákba csomagolt borjú­tápszert. Az esztétikai nevelésről tartott előadást Nagyatádon a já­rás óvónőinek dr. Mészáros Ist­ván, az Országos Pedagógiai In­tézet tudományos munkatársa. Az előadáson a barcsi, a marcali és a csurgói járás vezető óvónői is részt vettek. 5200000 forint többletnyereség műszaki fejlesztésből Interjú Nagy Lajossal, a megyei tanács ipari osztályának főmérnökével Fölkerestük Nagy Lajost, a megyei tanács ipari osztályá­nak főmérnökét, és arra kér­tük, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit a műszaki fejlesztési tervek végrehajtásának ta­pasztalatairól. — Milyen irányelvek sze- rint állították össze műszaki fejlesztési tervüket a vállala­tok? — A múlt év őszén a tervek elkészítése előtt felhívtuk a vállalatok vezetőinek figyel­mét arra, hogy műszaki fejlesz­téssel növeljék a termelékeny­séget, csökkentsék a létszámot, lehetőleg kerülve a nagy beru­házásokat. — Teljesítették-e műszaki fejlesztési tervüket a vállala­tok? — A műszaki fejlesztési tervben 148 960 normaóra meg­takarítását irányoztuk elő. A háromnegyed év alatt 155146 normaórát takarítottak meg vállalataink, ötmillió-kétszáz­ezer forint többletnyereséget értek eL — Valamennyi tanácsi vállalat túlteljesítette a műszaki fejlesz­tési tervét? — Sajnos nem. Az Épület- szakipari és a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat nem hajtotta végre feladatát. Az Épület-szakipari Vállalat húszezer normaórával adós. A műszaki fejlesztésből szárma­zó 5 200 000 forint többletnye­reség annak köszönhető, hogy egy-két vállalat túlteljesítette tervét. A Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat például 40 000 normaóra helyett 64 000 KISZ-FIATALOK KOZOTT ZAMARDIBAN HETVEN KISZ-TITKÁRT, vezetőségi tagot kerestünk fel Zamárdiban a hagyomá­nyos egyhetes továbbképző tanfolyamon. Ezek a fiata» lok — tizenöttől huszonki­lenc évesekig — a termelő- szövetkezetekből, állami gaz­daságokból jöttek ide, hogy munkájukhoz az előadások­ból, a konzultációkból segít­séget kapjanak. Néhány fiatallal a kötött foglalkozások után különféle kérdésekről beszélgettünk. Amikor megkérdeztük, hogy milyen problémák foglalkozz tátják őket leginkább, felso­roltak néhányat: mezőgazda- sági szakképzés, nemzetközi politika, a felnőttek példa- mutatása a munkában, az ifjúság részvétele a szo­cialista munkaversenyben. — Sokan hangoztatják — elmarasztalóan —, hogy mi­lyenek a mai fiatalok... — mondta Kadlicskó Marika —, azt viszont már keveseb­ben, hoey ezért egy kicsit a felnőttek is felelősek. Ha a felnőttek lógnak munka he­lyett, ez károsan hat a fia­talokra is. Nem ösztönzi őket az sem, ha látják, hogy nem csak munkával lehet megél­ni. Nálunk, Ecsenyben, a tsz-ben akad olyan felnőtt, aki sokat pihen. Mit mond erre az a fiatal, aki látja? »•Én sem töröm össze ma­gam ...« Elmondta, hogy az ecsenyi tsz-szel kötött szakmunkás­tanuló-szerződést, azonban a tsz gyümölcsösében a szer­ződési idő alatt mindössze négy napot dolgozott... — Nem is volt kedvem. Nem volt oktató, senki sem mondta, hogy mit tegyek, hogvan csináljam. Elmentem cséplőgép mellé, s volt olyan nap, hogy száztíz forintot is kerestem. Anyagilag feltétlenül job­ban járt a kislány. Hangsú­lyozta, szerencsére nem oko­zott nagy hátrányt a szak­munkásiskolában, hogy a gyakorlati idő alatt nem a szakmájával foglalkozott, hi­szen megtanulhatja még, ami hiányzik. Viszont van­nak olyan osztálytársai, akikkel foCTlplkoztak, s akik már megtanulták a szaksze­rű metszést, a különböző munkálatokat a szerződtető tsz-ben. Egy szőke, hullámos hajú fiú egy kicsit csodálkozva fciellgatta Marika szavait. — Nálunk egészen más a helyzet — mondta —, én a Bogiári Állami Gazdaság szőlésztanulója vagyok, Fo­dor Józsefnek hívnak. Ne­künk, harmadéveseknek meg­engedték, hogy kifizetett tel­jesítményre dolgozzunk. De nemcsak ezért nagy nálunk a munkakedv, bár kapóra jön a pénz... Megtörtént szüretkor, hogy a munkások a sor végén melegedtek, mert leesett már a hó, de mi dolgoztunk. Átlag két- két és fél mázsa szőlőt szed­tünk le. A munkában is, a szakmunkásotthonban is rá­jöttem arra, hogy nagy ere­je van a közösségnek. Arról is beszélt, hogy na­gyon jó szakemberek fog­lalkoznak a szakmunkásr-ta- nulókkal. A gyakorlati órák után konzultációkat tarta­nak, az elvégzett munkával kapcsolatos kérdéseket vi­tatják meg. Jó a kollektíva, jó a vezetés, s ez olyan munkakedvet csinált, hogy szilvaszedéskor a tanulók 70—80 forintot is kerestek naponta. — Néha úgy érzem, nem is tudom, milyen nagyon örülök, hogy mindenki olyan jókedvvel dolgozik. Nincs széthúzás, úgy megy a mun­ka, mint a karikacsapás. MIVEL A FIATALOK KÖZÖTT szocialista brigád­tagok is vannak, a verseny­mozgalomról szintén beszél­gettünk. A bogiári Zeke Jó­zsef mondta el, hogy hét­tagú brigádjuk nagyon szép eredményeket ért el: húsz brigád közül harmadikak let­tek. Teljesítették vállalásai­kat, az első félévben kilenc holdon 90 000 forint értékű anyagot takarítottak meg. Arra a kérdésre viszont, hogy a megfelelő mennyisé­gű és jó minőségű munka mellett mi célja van a moz­galomnak, miért szocialista ez a munkaverseny, mi te­szi azzá, tanácstalanul néz­tek össze. — A munkaverseny hozzá­járul ahhoz, hogy ne tíz­millió, hanem tizenhárom­millió forint nyeresége le- gven a gazdaságnak — je­gyezte meg bátortalanul az egyik fiú. — Ha együtt végzik a munkát, jobban összeszoknak az emberek — válaszolta Koseluk Margit. Elhangzott még egy-két vé­lemény, hogy azért szocialis­ta a munka verseny, mert együtt néznek filmet a bri­gádtagok, vagy azért, mert a szocializmus építésének idő­szakában versenyeznek stb. Eléggé tanácstalanok voltak. Elgondolkoztató, hogy ne» kik, KISZ-vezetőknek csak halvány fogalmuk van olyan kérdésekről, amikkel napon­ta találkoznak munkahelyü­kön, az életben. Vajon meg­kérdezik-e a fiatal brigádta­gokat az idősebbek, vagy va­lamelyik párttag a tsz-ben, az állami gazdaságban, hogy az anyagiakon kivül miért versenyez a brigádban? SZŐ ESETT AZ ELŐ­ADÁSOKRÓL IS. Hogy mi­ről beszélt egy-egy előadó, azt »kívülről« nem tudták, de bizonygatták, hogy min­dent felírtak a jegyzetfüzet­be. Abban egyetértettek, hogy egy-egy előadás több kérdést tisztázott bennük. Kivágó István megjegyezte, hogy KISZ-taggyűlésen a burzsoá és a kommunista ideológiáról kell beszélni, s ehhez itt ka­pott segítséget. Elmondták, hogy volt egy művészeti elő­adás is a különféle izmusok­ról. Megemlítették a kubia- must, a dadaizmust, az expresszionizmust, de a ne­veken kívül vajmi kevés maradt a fejükben. — Elég keveset értettünk meg belőle — mondta hal­kan az egyik KISZ-titkár. — Én például egy tanyáról ke­rültem ide, most hallottam először ezekről a dolgokról. Valóban, szükséges volt mindjárt a futurizmussal vagy a dadaistákkal kezdeni egy ilyen összetételű gárda művészeti nevelését? Vidák Mihály, a tanfolyam vezetője elmondta, hogy még három héten keresztül vált­ják egymást a hallgatók a továbbképzésen, amely az eddigi tapasztalatok alapján eredményesnek ígérkezik. Ennek ellenére egy-két te­matikai módosításra feltét­lenül szükség lenne ... i Strubl Márta normaórát takarított meg. Jól dolgozott a kefeüzem és a Fa­ipari Vállalat is. A Vas- és Fémipari Vállalat többletnye­resége kétmillió-kétszázezer, a kefeüzemé kétmillió-négyszáz­ezer forint. Az Épület-szakipa­ri Vállalatnál 800 000 forinttal kevesebb a nyereség a terve­zettnél. Látható tehát, hogy ahol a műszaki fejlesztés jó volt, ott a nyereség is emel­kedett. — Hozzákezdtek-e a jövő évi műszaki fejlesztési tervek el­készítéséhez? v — A vállalatok már be is küldték hozzánk a jövő évi műszaki fejlesztési tervjavasla­tokat. Miután felülvizsgáljuk, felküldjük őket a miniszté­riumba. — Milyen elvek szerint ké­szültek a Jövő évi műszaki fejlesztési tervjavaslatok? — 1963-ig a vállalatok ké­sőbb készítették el a műszaki fejlesztési tervjavaslatokat, mint a termelési tervjavaslato­kat. Ezt helytelennek tartot­tuk. A műszaki fejlesztési tervjavaslatoknak együtt kell készülniük a többi (önköltségi, munkaügyi sitb.) tervjavaslat­tal. Csak így lehet azokat a változásokat, amelyek a mű­szaki fejlesztési terv végrehaj­tása után keletkeznek (létszám- csökkenés, anyagmegtakarítás stb.) keresztülvezetni a többi tervfejezeten. A múlt évben is és az idén is szeptemberben kértük a vállalatoktól a terv- javaslatokat. Ez az egyik fon­tos elv. A másik az, hogy a műszaiki fejlesztési tervet a dolgozók javaslatainak kikéré­se után kell összeállítani. így ugyanis mind a vezetők, mind pedig a dolgozók véleménye tükröződik benne. — Milyen mértékben szól bele a tanács a műszaki fej­lesztésbe? — A vállalatoknál végzett vizsgálataink során megálla­pítjuk, hogy milyen műsza­ki fejlesztésre van szükség, s ezt közöljük a vállalatok veze­tőivel. Beleszólunk a műszaki fejlesztésbe akkor is, amikor hozzánk érkeznek a tervjavas­latok. Ezeket felülvizsgáljuk. Azokat a javaslatokat, ame­lyeknek megvalósításához nem tudunk anyagi fedezetet bizto­sítani, töröljük a tervjavasla­tokból. Jövőre például 367 000 normaórát akarnak megtakarí­tani a vállalatok. Ebből előre­láthatólag 250—300 000 norma­órát tudunk visszaigazolná. — Idejében tudják-e biztosí­tani a műszaki fejlesztés költ­ségeinek fedezetét? — Azt a pénzt, amelyet mi adunk a fejlesztésre, kellő idő­ben a vállalatok rendelkezésé­re bocsátjuk. Későn kapják meg azonban azt a fedezetet, amelyet a Könnyűipari Minisz­térium biztosit számukra. Mi azt a pénzt (műszaiki fejlesztési alapot), amelyet a miniszté­riumtól kapunk, kísérletezésre fordítjuk. — Van-e módjuk kísérlete­zésre a vállalatoknak? — Van. Eddig még mindig szerepeltek kutatási feladatok a műszaki fejlesztési tervek­ben. A kutatást szeretnénk még jobban elmélyíteni. Ép­pen ezért a nagyobb vállala­toknál kisebb kísérletező cso­portokat alakítunk. Az lesz a fő feladatuk, hogy új gyártmá­nyokat vezessenek be, és kor­szerűsítsék a régieket. — A tanács iUetékesei két évvel ezelőtt közölték, hogy kísérleti műhelyt létesítenek a városban. Miért nem hozták létre ezt a műhelyt? — A terv tetszik a minisz­térium illetékeseinek. Sajnos azonban, még nem sikerült fe­dezetet biztosítani a szükséges gépek beszerzésére. Befejezésül a következőket mondta Nagy elvtárs: — Néhány vállalatnál azt ta­pasztaltuk, hogy rosszul készí­tik elő a műszaki fejlesztési tervben szereplő feladatok megvalósítását. Előfordult, hogy a rossz előkészítés miatt egy-egy feladatot nem is tud tak végrehajtani. Azt kérjük a vállalatoktól, hogy a jövőben idejében biztosítsák a felada­tok megoldásához szükséges föltételeket. Sz. N. KOMMUNISTÁK M ár több mint két évtizede épül hazánkban az új tár­sadalmi rend, fejlődik, gyarapodik, alakul új arcú országunk. Jó és rossz napok váltották egy­mást a két évtized során, öröm és gond egyaránt akadt. De az építők, a jó ügy katonái sohasem vol­tak egyedül. Nem kellett segítség nélkül állniuk a sa­rat. Előttük járt a párt, velük egv sorban küzdöttek a kommunisták. Egy sorban a néppel. Vállalni a tettek nehezét, pél­dát adni a munkában, mutatni az irányt, szítani a ked­vet, talpra állítani a csüggedőket. Ez a kommunisták hi­vatása minden időkben. Pedig ők sem valamiféle külö­nös emberek. Nem csalhatatlanok. Embereik, mint má­sok, tévednek és botladoznak is. Mégis messzebbre lát­nak másoknál, mert forradalmi elmélet az iránytűjük. Mégis ők bírják legjobban a harcot, mert több bennük a hit, a bizalom. S a csüggedés óráiban megújulnak a közös nagy erőforrásból, a párt erejéből és tapasztala­taiból. Ezért van erejük a gondok élén menetelni, ezért vállalhatnak sok-sok áldozatot. Kommunistának lenni annyit jelent, mint vállalni a jelen és a jövő közös terheit, törődni a mások dolgá­val, cipelni a közösség gondjait. Ez a kiállás eleve föl­tételezi az önzetlenséget, az áldozatvállalást. S a felelős­séget is, melyet a kor minden valamire való embere kell hogy vállaljon a jelenért és a jövendőért. Ez a nagy munka, ez a megalkuvást nem ismerő magatartás belső izzású embereket követel. Olyan embe­reket, aíciket a tettek kényszere hajt, a becsület, az élet és az emberek szeretete vezérel. Csak ilyen érzésekkel és elvekkel lehet helytállni, szinte pihenés nélkül alkotni, építeni. Hány kommunista mondta már el az évek so­rán, ha pihenésre figyelmeztették: »Ha mi elkezdünk pihenni, hogyan jutunk tovább?-« Pihenni ugyan szüksé­ges dolog, és mindenkinek kijár, aki a nagy munkában elfáradt. Mégis érthető ez a vélekedés. Hogyan is jutna tovább fejlődő világunk, ha azok megtorpannának, akik­nek a kedvelt kell szítaniuk, akiknek arra kell vigyáz­niuk, hogy ki ne hűljön az építés láza? A kommunista társai számára is erőforrás. Nemcsak az a fontos, hogy ő legyen képes megújulni a nagy tettek idején, de tar­talék erővel, optimizmussal is kell rendelkeznie, amely­ből másoknak is jut. F ejlődésünk sodrában igen gyakran kedvtelve vesz- szüfc sorra eredményeinket. Oj városok, erőművek, modem gyárak, termelőszövetkezetek látása gyö­nyörködtet. Dicsérjük az építőket, a kőművest, a szerelőt, a szövetkezeti parasztot. Arról azonban ritkán esik szó, hogy a kommunisták, ez a harcedzett csapat milyen oroszlánrészt vállalt és vállal a nagy munkából. Hiszen szívük és tehetségük legjavát adva állnak az új világ bölcsőjénél, vágyaikat, forradalmi éle­tük minden szép álmát beleépítik új hazánk falaiba. S hogy az nem nagyobb áldozatvállalás, mint a töb­bi építőé? Talán a család tudná legjobban megmondani. A feleség, aki maga viselte a gondokat. A gyerek, aki késő estig hiába várta apját-anyját, mert az sokszor még fia, lánya betegágya mellett sem tölthetett el egy-két órát rengeteg teendője miatt. A kommunisták nem várnak köszönetét azért, amit tesznek. Nem a kitüntetés, nem a hála, nem az egyéni boldogulás hajtja őket, hanem forradalmi küldetésüket teljesítik. Igazi kommunista másképp nem is tud élni, csak munkában és küzdelemben. Pedig sokan felmor­zsolódtak közülük. Betegséget szereztek, kimerültek a rengeteg munkában. A személyi kultusz évedben egy részüket kikezdte a gyanakvás. S a jó szívvel végzett munkáért meghurcoltatás, megalázás volt a jutalom. Miközben ők szétosztották emberségüket, ridegséggel, meg nem értéssel találkoztak. Néhányuknak szemére hányták, hogy nem tanul, elmarad a fejlődéstől. De va­lakinek tartania kellett a frontot, amikor a tudásra éhes nép tanulni özönlött A legerősebbek, a legharcedzetteb- bek ugyan ebben is állták a versenyt. Nem restelltek akár őszülő fejjel, a napi munkától fáradtan sem isko­lapadba ülni, megszerezni a tudás szép hatalmát. Akadt közöttük, aki megtévedt munka közben, és olyan is, aki elherdálta a bizalmat. De a csapat mindig elég bátor és erős volt ahhoz, hogy a hibákkal szembe­nézzen, és kijavítsa őket. Állják és kérik a bírálatot, kri­tikus szemmel figyelik önmaguk és egymás dolgait is. így töltődnek fel a leszűrt tanulságok erejével. Azzal a sok tanulsággal és tapasztalattal, melynek mai, ki­egyensúlyozottabb életünket is köszönhetjük. N em különös emberek. Akad közöttük is, aki elfárad, ideig-óráig kedvét veszti. De a legjobbak nem is­merik a kiábrándulást, mert nagyon szeretik az éle­tet, szeretik és megértik az embereket. S bárhogy sűrűsödjenek is a gondok, nem engedik legyőzni magukat. Töretlenül küzdenek tovább egymásért és az új társadalomért. Kékesdi Gyula A Somogy megyei Tanács V. B. ipari osztá­lyának és a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa közgazdasági bizottságának szervezésében a szakszervezetek székhazában (Kaposvár, Kossuth Lajos utca 7., I. em. 103. teremben) 1965. november 30-án és december 1-én reggel 9 órai kezdettel AIVYAGBÖRZENAPOT TART a következő termékekből: vaskohászati anyag, színesfém, villamossági és vízvezeték-szerelési anyagok, szerszámok, va­salások, műszaki anyagok, gépalkatrészek, fes­tékek és egyéb műszaki anyagok. Az anyagbörzén közvetlen vásárlások eszközölhetők. Kérjük, hogy a vásárolni szándékozók, vala­mint a bejelentő — eladó — vállalatok képvi­selői cégbélyegzőt hozzanak magukkal. (3423)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents