Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-25 / 278. szám

tsCtörtök, 1965. november 25. GONDOLATOK EGY „RÁZÓS” TÉMÁRÓL )» egy társaságban ar­ról esik szó, hogy amikor a munkástól több figyelmet, odaadást, szervezett és in­tenzív munkát vár a társa­dalom, akkor elvárja, sőt megköveteli a hivatalok, az intézmények dolgozóitól és vezetőitől is, hogy teremtse­nek rendet saját portájukon, követeljék meg a fegyelmet és a munkaidő maximális ki­használását. Való igaz, sokszor szóvá tették már a kétkezi mun­kások, s visszatérő témája a jelenség a humoristáknak is, hogy némely hivatalba be­lépve az ember arra gondol: eszpresszóba tévedt; másutt a hivatalok dolgozói alig akarják befejezni a beszélge­tést, ha történetesen valaki érdeklődni szeretne náluk stb. Okkal bosszantja, fölhá­borítja mindez az embereket, de úgy érzem, sokkal mé­lyebben kell keresnünk a dolgok eredőjét, hogy ítél­kezhessünk. ELMONDOK NÉHÁNY PÉLDÁT, amit rövid két hét alatt tapasztaltam a megyé­ben. Egyik tanácsunk végre­hajtó bizottságának ülésén szenvedélyesen elmondja egy felszólaló, hogy a felsőbb szerv képviselője alaptalan ígérgetésekkel becsapta az embereket, s amikor számon kérték tőle ígéretét, így vé­dekezett: »Nem akartam ne­met mondani __« Vagyis már a z első pillanatban tisztában volt vele, hogy lehetetlent ígért, de valamiért nem mer­te szemtől szembe megmon­dani, hogy kár a fáradozá­sért, megvalósíthatatlan a kérés. Hogy ezzel a véle­ménnyel és módszerrel mi­lyen sokat ártott a közügyé­nek, arról fölösleges részlete­sen szólni, mindenki előtt világos. És fölvetődik a kér­dés: vajon hozzátartozik-e a hivatali rendhez, hogy nem ígérgetünk felelőtlenül, ha­nem szemtől szembe, nyíltan megmondjuk: igen vagy nem? Egy másik eset: kollégáimra várok egyik járási székhe­lyünk modern presszójában. Mellettem négytagú asztal- társaság sörözget — délután háromnegyed négykor. Egy­szer csak beállít egy kék köpenyes férfi, és odaszól az egyik társaságbeli embernek: »Egy vidéki szivar keres...« »Jöjjön ide, majd megbeszél­jük ...« — így a válasz, és folytatódik a koccintgaitás. Nagyon felháborított ez az elcsípett megjegyzés. Arra gondoltam, vajon ha fölötte- sei keresik telefonon vagy személyesen az illetőt, miilyen választ kapnak az irodában? Mert bizonyos vagyok ab­ban, hogy irodai dolgozóról — sőt, vezető beosztású dol­gozóról — volt szó. ÉS ITT VAN A HANG­NEM KÉRDÉSE IS. Sírva panaszkodik egy fiatal asz- szony, hogy főnöke minősít­hetetlen módon felelősségre vonta, pedig nem mulasztotta el kötelességét. Az történt, hogy az illető vezető megfe­ledkezett egy jelentésről, nem kérte, kereste kellő idő­ben, s amikor szüksége volt rá, nem találta. Ekkor »ro­hanta le« beosztottját, hogy »a kisasszonynak (0 márpe­dig az a kötelessége, hogy felhozza nekem a jelentést, ha én megfeledkezem róla*. A kisasszonynak titulált asz- szony érthető módon zokon vette a sértő modort, s még napok múltán is ezen rágó­dott, kérdezve: »Vajon napi­rendre lehet-e térni az ilyes­fajta viselkedés fölött?« Vé­leményem az volt, hogy nem lehet, hiszen senkit sem jo­gosít fel beosztása arra,hogy így beszéljen munkatársai­val. És végül egy utolsó példa: napokon át megjelent egy hirdetés az újságban, hogy EMBERT GYÖTRŐ NOVEMBER Egyik nap még sütött a nap, valaki elcserélné más város- I ?z,^n es° esett, s hamarosan ban levő lakását kaposvá­^Diák&tthoíifaóL ko-LLíqinni riért. Ott volt a telefonszám is, hogy hol érdeklődhetnek. Érdeklődtem. Kiderült, hogy egyik kaposvári vállalatunk főmérnöki irodájának a tele­fonszámán lehetett a maszek- lakáscsereügyet lebonyolítani. bebizonyosodott annak a pa­rasztembernek a mondása, aki azzal búcsúzott el tőlem a napokban, hogy »meglátja, ez az eső hóval áll meg«. Pedi,_ igazán várathatott volna még magára ez a fehír takaró. Hi­szen még sok tennivaló van a Nem tudom, hányán érdek- , határban: itt-ott répa maradt lődtek, hányszor csengett a <a tőidben, s ezer holdakban készülék egy-egy nap, de mérik a kinn levő kukoricát is. hogy hivatali telefonon ilyes- I — Pedig mentek mindennap mit nem szabadna intézni, az emberek — kezdi a beszél azt jól tudom. getést Bodor János, a vízvári NOS, AZ ELMONDOTT Vörös Csillag Tsz agronómusa. PÉLDÁK, úgy vélem, szem­léltetően bizonyítják, hogy a hivatali munkafegyelem nem éppen a kávézásnál kezdődik és végződik. Azért mondom el mindezt, mert némelyek hajlamosak arra, hogy csak a hivatali presszózásban lás­sák a bajok eredőjét. Pedig ha jól belegondolunk, a ká­véfőzéssel ártunk legkeve­sebbet a munkafegyelemnek, hiszen az akta akta marad, s mindenképpen rendezni kell, ha másképp nem megy, mun­kaidőn túl is. A nagyobb baj a lélektelen, a bürokratikus ügyintézésben rejlik, amikor emberek megfeledkeznek ar­ról, hogy miért állították őket az adott posztra, s ho­gyan kell viselkedniük a hozzájuk kéréssel vagy kér­déssel forduló — hivatali nyelven szólva — ügyfelekkel szemben. S a hivatali veze­tőknek éppen ezt kellene többször ellenőrizniük, hogy az ügyfélben az embert is meglássák az íróasztal túlsó oldalán ülő beosztottak, ne csak egy száraz aktaszámnak tekintsék őket vagy csak egy öntőnek, asztalosnak, segéd­munkásnak. Szerencsére nem jellemző a mi irodai dolgozóinkra a munkaidő alatti sörözés, a felelőtlen ígérgetés stb. De a jelenség élő valóság, snem hagyhatjuk szó nélkül, hi­szen ellentétben áll a szocia­lista erkölcs szabályaival, el­lentétben áll közös érde­künkkel. BIZONYOS, hogy néme­lyek önmagukra ismernek eb­ből az írásból, s ez nem baj. Rájöhetnek belőle arra, hogy e tekintetben már megvaló­sult a »kollektív ellenőrzés«, és ha egy ember észrevette a visszásságokat, akkor való­színűleg mások is észrevet­ték, beszélnek róla, s levon­ják a megfelelő következte­téseket. És éppen az volt a cél: mindenki vonja le a követ­keztetéseket a maga munka­területén. Poles/ György Ebben az istenverte időben is naponta száznegyvenen-száz- ötvenen törik a kukoricát. A minap is csak akikor hagy­ták abba, amikor már minden­ki bőrig ázott. S mégsem sikerült a jó idő­ben elvégezni. A hét elején még száz hold töretlen volt a kétszázhetvenből. Sok ez. Mert hiába volna öröm tömi a fej­lett csöveket, az embernek minden kedvét elveszi a csu­romvizes szár. Fázlak az em­berek, s a hideg ellen úgy vé­dekeztek, hogy rozséból tüzet raktak a tábla szélén. Aki nem bírta már fogni a csöveket, ott melegítette meg elgémberedett kezét. Ez pedig újra hátráltat­ta a munkát. Később mentek ki az emberek, s korábban jöt­tek be. De kimentek! S akadt kö­zöttük olyan is, aíkii nap nap után kigyalogolt a táblára. Azt mondja az agronómus, hogy Kálsecz Mihályné, Muzsek Já- nosné, Kuhár Ferencné, Mé­száros Istvánná, Darai Lajosné, Győri József né, Pintér István­ná meg Szakács Istvánná min­dennap kint volt a földön. — Pedig megkínozza az em­bereket ez az idő — fejezi be a felsorolást. S itt nemcsak azokra gondol, akik szedik, hanem azokra is, akik hordják. Mert ilyen bi­zonytalan időben nem marad­hat kint a földön a leszedett termés, azonnal szállítani kell. Az út viszont nagyon felázott mór. Gyakran előfordult, hogy két traktor húzott ki egy pót­kocsit. S most megjött a hó. Beta­kart mindent, s a fehér takaró alól még nehezebb lesz elő­szedni a kint maradt kukoricát. K. L Amikor az otthonban jár­tunk, nagy volt a nyüzsgés a fo­lyosókon, szólt a rádió, »ost­rom« előtti ál­lapotot, készü­lődést mutatott a diákotthon. Jártak-keltek a fiúk a folyosó­kon, mindegyik csinált vala­mit, tablókat hordtak, mázas köcsögöket szállítottak a klubterembe, mások lázasan takarítottak, fé­nyesítették a szobákban a ce- men tkockákat. Érthető volt a nagy-nagy ké­szülődés, hisz nagy nap kö­vetkezett más­nap: a Mü. M. 503. sz. iparita- szomszédos óvodának A köcsöggyűjtők birtokában több értékes darab van, töb­bek között egy 1870-ből szárm .zó mázas köcsög. Kovács Ernő és Sebők Lajos a kiállításra készíti elő a gyűjteményt. nuló-is'kola diákotthonának kollégiummá avatása. Az ott­honiban Vermes Vilmos igaz­gató kalauzolt bennünket vé­gig. — 1961 ápriliséiban vettük át ezt az épületet, addig munkás- szállás volt. Hiányos volt a be­rendezés, csupaszak, fehérek a falak. Százhúsz tanuló került ide, ők aztán megkezdték az épület otthonosabbá tételét — mondta az igazgató. A folyosók falad tele képek­kel, drótfigurák a modernül festett falakon. Kovácsoltvas virágtartók, lámpák, sok-sok zöld növény. Szívesen el lakhat itt bárki. — Ezt mind a gyerekeink csi­nálták — mutatott körül büsz­kén Vermes Vilmos. Elmond­ta, hogy kétszáz lakója van az otthonnak. A KISZ-szervezet irányítja őket, négy alapszerve­zetet fog össze a csúcsszerve­zet. Diákönkormányzat van, s ez nemcsak a tanulásra vagy arra vonatkozik, hogy a fiúk maguk takarítják szobáikat, hanem a versenyek, a kulturá­lis események szervezésére, a szabad idő jobb kihasználásá­ra, a társadalmi munkára is. Egy-két jellemző adat: három év óta minden tanulónak szín­házbérlete van; házon belül is szívesen végeznek társadalmi munkát a fiatalok; a városi KISZ-bizottság minden alka­lommal mozgósíthatja őket. A a játé­kait hosszú idő óta a diákott­hon lakói javítják, hasonló a kapcsolat a Zója nevelőotthon­nal is. A KISZ-vezetőség munkater­ve azonos az otthonvezető ter­vével, mindent együttesen megbeszélve végeznek. Az ön- kormányzat jelentősége — és az, hogy ezek a fiúk érettek Az agrárszakemberek megyei szervezete igyekszik előmozdítani a mezőgazdaság fejlesztését Munkaprogramot készítenek a szakbizottságok Mint hírül adtuk, a múlt hé­ten új vezetőség választásával újjáalakult a Magyar Agrártu­dományi Egyesület Somogy megyed szervezete. A termelés­ben, az igazgatásban és a szak­oktatásban dolgozó agrárszak­embereket egyesítő szervezet a magye sajátos mezőgazdasági feladatainak megoldását igyek­szik a maga módján előmozdí­tani. Ennék a célnak a szolgá­lata fejeződik ki a szakbizott­ságok készülő munkaprogram­jának elfogadott irányelveiben is. Az állattenyésztési és állat­egészségügyi csoport —- amely­nek elnöke Németh József, az állami gazdaságok megyei fő- állattenyésztője — először a stzarvasmarha-tenyésztés idő­szerű kérdéseit tűzi napirend­re. Evégből bekapcsolódik an­nak a rendezvénysorozatnak a megszervezésébe, amelyet de­cember első felére a társszer­Vasúti vagonrakó munkásokat keres fölvételre az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Jelentkezés a vállalat központjában, Május 1. u. 57. (9545) vek kaposvölgyi szarvasmarha- elnökletével ugyancsak készít tenyésztési napokként készíte­nek elő a szomszédos Tolna megye érdekelt szakembereivel együttműködve. A tervek sze­rint évenként megtartják ezt az országosan is figyelemre­méltó tanácskozást. A szakibi­zottság továbbá előirányozza a nagyüzemi állattenyésztés leg­fontosabb állategészségügyi kérdéseinek megvitatását. A program szerint a jövő évben a nagyüzemi baromfitenyésztés tudományos és gyakorlattá ta­pasztalatait is összegezik. Hasonlóan értékes munkára készül a növénytermelési és növényvédelmi szakbizottság is, amely Juhász Istvánt, a Sió­foki Járási Pártbizottság tit­kárát választotta elnökéül. A burgonyatermelés és a korsze­rű rét- éa legelőgazdálkodás tudnivalóinak és feladatainak megvitatása után a növényvé­dő szerek okszerű felhasználá­sáról tanácskoznak majd. A gépesítési szakcsoport munká­ját elnökként Keller László, a Tahi Gépállomás igazgatója irányítja. Azt tervezik, hogy a mezőgazdasági szállítások szer­vezésének alapvető kérdéseivel foglalkoznak először, majd pe­dig a termelőszövetkezetek gé­pesítési problémáinak megol­dásához igyekeznek gyakorlati útmutatásit adni. munikatervet. A javaslat sze rint a termelőszövetkezetek pénzgazdálkodásának és a hi­telrendszernek az összefüggé­seit elemzik, más alkalommal pedig vitát rendeznek a mező­gazdasági népesség alakulásá­nak közérdekű témájáról. Az ötödik munkacsoport, a fiatal szakemberek megyei bizottsá­ga — amelynek elnöki tisztét Tóth Károly, a kaposvári járás főagronómusa tölti be — az ag­rárértelmiségnek a falu gazda­sági, társadalmi életében be­töltött szerepének megvitatásá­ra készül, és szómba veszi a szakemberképzés eddigi ta­pasztalatait. A szakbizottságok készülő munkatervének ismertetett irányelvei egybevágnak a me­gyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak a mezőgazdaság további fejlesztésére kidolgozott prog­ramjával. Ezért az öt szakbi­zottság és együttvéve az ag­rárszakemberek újjáalakított megyei szervezete is eredmé­nyesen részt vehet a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának erősítésével a termelőszövetke­zetek, az állami gazdaságok és a gépállomások tevékenységé­nek javítását célzó, összehan­golt munkában, és sikeresen megoldhatja a Tegyünk többet Somogyért! -mozgalomból reá Nem férfimunka a cementfény esítés? — Bele lehet jönni — véli Üjhelyi Laci. —, Otthon is lehet hasznosítani. arra, hogy önkormányzatuk le­gyen — leginkább a tanulásban mutatkozik meg. Minden alap- szervezetnek külön tanulószo­bája van önálló tanulófelelő­sökkel. A négy nevelőnek itt nem az a feladata, hogy noszo­gassa a fiúkat, figyelmeztesse a lógókat. Bár az itt élő építő­ipari tanulók csaknem mind falusi, tanyai iskolából kerül­tek be sok pótolnivalóval, ta­nulmányi átlaguk mégis több mint két tizeddel magasabb az iskola átlagánál. Szabad idejét bárki remekül eltöltheti az otthonban, ha nem kíván kimenni a városba. Megindították a Ki mit gyűjt- mozgalmat. Sok tagja van: ka­vicsot, képeslapot, régi pénzt, mázas népművészeti köcsögö­ket, bélyeget stb. gyűjtenek a fiúk. Minden évben kiállítást rendeznek az új szerzemények­ből. Villamos-, barkácsoló, fo­tó-, képzőművészeti szakkör Az agrárgazdasági bizottság Bogó Lászlónak, a Tahi Járási háruló feladatokat. Pártbizottság első titkárának * K. J. van az otthonban. Mindegyiket egy-egy nevelő vezeti. Rádió, televízió van az épületben, minden szobába hangszórót szereltek. Nemsokára még egy televíziót is nézhetnek a fiúk, ugyanis egy összetett versenyt indítanak, amelynek nagyetíja egy tv-készülék lesz. Mind a négy alapszervezet részt vesz a versenyben. — Mit jelent az otthon és lakói életében az, hogy kollé­giummá avat« ják az intéz­ményt? — Nagyobb követelmény eb­nek kell meg­felelni. Nem lesz könnyű, hiszen szeptem­ber elejével erősen felhígult az intézet ősz- feEetétele, száz tanulót bocsá­tottunk ki, száz új gyereket kaptunk. De bízunk, mert nemcsak a ta­nulók alkotnak jó kollektívát, hanem a neve­lőtestület is. öt iparitanuló- kollégium van az országban, nagyon meg kell állni a he­lyünket — vá­laszolt az igaz­gató. Ez a fiúk véleménye is. A kérdezősködő látogatóval nem­igen törődtek, hisz mindegyi­küknek nagy munkát adott a készülődés. A második emelet huszonhatos szobájában se­rénykedett Markovics János, Újhelyi László és Medek Béla. Ha nem mondanák, akkor is látható volna a falakról, hogy festőipari tanulók. A szobát csinosították, miközben a rá­dió tánczenei koktól műsorá­ból az Exodust hallgatták. Ze­nére könnyebben megy a mun­ka... — Régóta készülünk az ava­tásra — mondta Markovics Jancsi. — Tavaly nyáron ha­tározta el az otthon tanácsa, hogy benevezünk a kollégium­má avatási pályázatba. Azóta igyekeztünk úgy dolgozni, hogy az iskolában is, a szakmában is megfeleljünk. Beneveztünk a KISZ országos kollégiumi nap- lőpályánatba, elsők lettünk. Nem szeretnénk ezután sem lemaradná a többi kollégium mögött... Strubi Márta A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT lömUveseksí és sei Éiláseta! vesz 1. JeLentkezé*'. fő-építé»ve*ető§ég, Siófok« Fő a. 200. sz. (9463)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents