Somogyi Néplap, 1965. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-24 / 277. szám

Szerda, 1965. november 24. 5 PO Tucc&l% ÚtfovJt'ís Szeretném elmondani, hogyan végezték el a portala­nítást a Ságvár és Nyim közötti négy kilométeres szaka­szon. Ságvámál kezdték, anélkül, hogy eltüntették volna a kátyúkat. Amikor egy szakaszon elkészültek az olajo­zással, abbahagyták a munkát. A két községet összekötő útvonalon legalább harminc jármű fordul meg naponta. A tíz évvel ezelőtt épített makadámúdat erősen igénybe veszi, így két-három év múlva használhatatlanná válik. A tavalyi portalanítás minősége nem volt megfelelő. Ez­zel az úttal nem nagyon törődnek. Rendbe kellene hozni az országút menti árkokat is. Molnár Ernő nyimi tanácstitkár Hyuodtio*-tbtólk&zófo Siófokán Nyugdíjas-találkozót rendezett a közelmúltban a siófo­ki szakmaközi bizottság. Csaknem százhúsz nyugdíjas vett részt az ünnepségen. Az általános iskolások énekkel, ze­nével kedveskedtek az öregeknek. Hernádi János titkár megnyitó szavai után az SZMT képviselője köszöntötte a nyugdíjasokat. A szakmaközi bizottság megvendégelte öregeket. Teázás közben sok panasz is elhangzott. A há­romszázötven nyugdíjasnak nincs hol összejönnie a téli hónapokban. Kifogásolják azt is, hogy nincs közfürdője Siófoknak. Garamvölgyi Béla \/üjtyí<zat, őatesetuesoáty.! Jó lenne, ha az illetékesek megvizsgálnák panaszo­mat. Számtalan balesetnek voltam szemtanúja a kaposvá­ri Berzsenyi utca végén, a benzinkútnál, ahol kétfelé ágazik az út. Nagyon nagy itt a forgalom, s még sincs megfelelő jelzés. Pedig mindenképpen föl kellene hívni a gépkocsivezetők, a gyalogosok figyelmét a nagy forga­lomra. Id. Papp József Kaposvár TANKBÓL Jól fizetett a köztes bab Nágocson Jövőre újfajta babot szándékoznak termelni Nágocson régi hagyományai ▼annak a babtermelésnek. Kedv­vel, szívesen foglalkoznak vele az emberek, mert szép jövedelmet hoz. Az idén mind a 150 hold közös kapás kukoricában termeltek köztesként babot, s a legtöbb háztáji kukoricában is ott díszlett ez a növény. Jól bevált gyakor­lat, hogy év elején tervezéskor összeírják, ki mennyi vetőma­got igényel, illetve mekkora te­rületen szándékozik babot ter­melni. A szövetkezet megrendeli a vetőmagot, s árát a tagok megtérítik. Viszont az egész ter­més értéke azé lesz, aki meg­munkálta a földterületet. Az idén mintegy 450 mázsa ba­bot értékesítettek a gazdák. Jó kapcsolatot teremtettek az átve­vővel. A szerződéses és a_ nagy­üzemi felár az egész közösséget illeti. A tagoknak pedig —■ igaz, az idén többször, kellett válogat­ni, mint máskor — szép jövedel­met hozott a bab. Nem egy csa­ládnak, mint például Miraidcl Páléknak, Hirspold Bélaéknak há­romezer—háromezer-ötszáz forin­tot fizetett ki a felvásárló. Most arról beszélgetnek a gaz­dák, hogy jövőre egy még job­ban fizető, új fajtával, a gyöngy­babbal próbálkoznak. Egyelőre még csak tanácskoznak, vitatkoz­nak róla, de hamarosan össze­írják ismét, ki mennyit vállal, hogy kellő időben gondoskodhas­sanak a vetőmagról. Szakmai előd dássoroza tot iüdítottak Tabon (Tudósítónktól.) Klubszerű foglalkozással egybe­kapcsolt szakmai továbbképzést szervezett a járási tanács mező- gazdasági osztálya a járás vala­mennyi agronómusa részére Ta­bon. Délelőtt szakmai előadást hallgatnak a részvevők, délután pedig klubszerű beszélgetéseket folytatnak helyi problémákról. A hat előadásból álló sorozatra kü­lönböző egyetemekről és főisko­lákról biztosítanák neves előadó­kat. Az első foglalkozást hétfőn ren­dezték meg a járási művelődési házban. Dr. Fekete Zoltán, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola talajtani tanszékének professzora tartott előadást A talajerő-gaz­dálkodás legfontosabb kérdései címmel. Az előadó főleg a talaj­erő pótlásának legújabb módsze­reiről, a csapadék megkötésének módozatairól szólott. A jelenlevő harminc agronómus délután megtekintette a járási könyvtár több mint négyezer kö­tetes mezőgazdasági szakkönyv­tárát. Sokan megragadták az al­kalmat, és beiratkoztak, hogy ezután is kölcsönözhessenek szak- irodalmat. A járási könyvtár az előadás anyagával kapcsolatosan kiállítást rendezett. A jövőben a foglalkozásokat havonta tartják. Legközelebb, december 6-án a szántóföldi növényvédelemről lesz szó. Több mint ezer új televízió-előfizető (Tudósítónktól.) A kaposvári posta rádió- és televízió-csoportjánál közöl­ték, hogy a megyeszékhelyen jelenleg ötezer-ötszáz készülé­ket tartanak nyilván. Az év elején 4456 tv-előfizető volt Kaposváron. Emelkedett a rá­dió-előfizetők száma is. No­vember közepén 12 526 rádió volt Kaposváron. Az ország városai között az előkelő ötö­dik helyet foglaljuk el az ezer lakosra jutó rádió-előfi­zetők számát tekintve. Vezetékes rádió már csak 410 van a városban, de há­rom éven belül ezeket is le­szerelik. Az érdekelteket a megszüntetés határidejéről jó­val előbb értesítik. Az ipar ezzel egyidejűleg igen olcsó rádiót hoz forgalomba, melyet részletre is lehet majd vásá­rolni. Az új és olcsó rádió rövidesen forgalomba kerül. mein ffő ter” Egyik reggel a kaposvári restiben így szólt a felszolgá­ló a vendéghez, amikor letet­te a kávét az asztalra: »Bit­te. mein Herr!« A vendég föl­nézett a szőke fiúra, s úgy látszott, mintha azon gondol­kodna, jód hallott-e. Igen. jól hallott. Ugyanis a Német Demokratikus Köztár­saság egyik állampolgára, Achim Brüeckner szolgált föl neki. ö és kollégája, a barna Siegfried Fidorra ugyanis ta pasztalatcserére jött Magyar- országra. Harminckilenc na­pon át dolgoznak a kaposvári restiben. A két türingiai fiút szinte egy csapásra megkedvelték a törzsvendégek. Főként udva­riasságukkal, kedvességükkel, gyorsaságukkal lopták be ma­gukat a magyarok szívébe. Amikor megpillantják a ven­déget, szinte felvillanyozód- nak. Odasietnek az érkezőhöz, s széles gesztusokkal lesegítik kabátját. De nemcsak ők okoztak kel­lemes meglepetést a vendé­geknek: nekik is a vendégek. Feltűnt nekik, hogy a magya­rok nyugodtak, türelmesen várnak az ételre, italra. Lé­nyegesen különböznék a né­metektől. Ök — mondják a fiúk — türelmetlenek. A né­met vendéglátóipar nagyfokú automatizálással igyekszik meggyorsítani a kiszolgálást, így rövidebb idő alatt kapja meg a vendég a kért ételt vagy italt, mint nálunk. Ügy látszik azonban, a németek még ezzel a gyorsasággal Se elégedettek. Siegfried és Achim szerint azonban a né­metek is tanul­hatnak a ma­gyaroktól. A magyar étter­mekben sokkal nagyobb a vá­laszték, mint náluk. A ma­gyar ételek na­gyon ízletesek. Ití van például a gesztenyepü­ré tejszínhab­bal. Nagyon fi­nom, mondjak a németek. —• Hogyan készül? — kér­dezték Preller resti vezetőjétől, bő felvilágosítást kaptak. A német pincérek azonban nem­csak a gesztenyepüré felől ér­deklődnek: más ételek elké­szítésének módját is igyekez­nek elsajátítani. Persze nemcsak dolgoznak, tanulnak, hanem szórakoz­nak is. Voltaik már a színház­ban, a grillben. Még nem tud­ták eldönteni, hogy felszolgá­lónak vagy vendégnek nehe­zebb-e lenniük Magyarorszá­Achim bátját. udvariasan lesegíti a vendég ka­Antaltól, a A kérdésre gon. Egy bizonyos: annak, aki nem beszél magyarul, mindkét szerepben vannak gondjai. Sajnos, Achim és Siegfried egy szót se tudott magyarul, amikor megérke­zett. Nem így lesz majd, ami­kor eltávoznak. Ugyanis sze­retnének megtanulni jó né­hány magyar szót. A resti dol­gozói szorgalmasan tanítják őket. A város néhány néme­tül tudó fiatalja is jelezte, hogy szeretne németül társa­logni a fiúkkal. Ez a barátkozás mintha je­lezné, hogy Achim és Siegfried nemcsak a resti, hanem egy kicsit a város vendége is. Szegedi Nándor Kovács Gyuri, a resti felszolgálója igyekszik megma­gyarázni Siegfriednek, mit óhajt a vendég. A TIT ORSZÁGOS TANÄCSKOZÄSA Országos tanácskozást ren­dezett hétfőn a TIT vezetősé­ge a budapesti Kossuth Klub­ban a társulat fővárosi és megyei titkárainak, illetve szaktitkárainak részvételével. Dr. Ortuta.y Gyula akadé­mikus, a TIT elnökének meg­nyitója után dr. Köpeczi Bé­la, az MSZMP KB kulturális osztálya vezetője előadást tar— tott a pártmunka és az isko­lán kívüli népművelés idő­szerű kérdéseiről. Ezután meg­kezdődött a vita az ismeret- terjesztés következő 5t eszten­dejének tennivalóiról. Legénnyé cseperedett sze­lek hajtják felém az őszit. A másodikat, mióta bevonul­tam. Hogy elpucolt ez a húsz-egynéhány hónap! És mennyi emléket adott! Szép, talán örök emlékeket. Persze, volt olyan is, amit csak a múló idő szépít meg Azokon, összetalálkozván a régi cim­borákkal, később lah ólunk majd jóízűeket. Most búcsúzkodunk. És a tavasz meg a nyár ajándé­kozta emlékeket rendezget­jük. Többségüket odadobjuk a szélnek. Repüljenek. Néhá- nyukat magunkkal visszük. Ök társunkká szegődnek. Ilyen társaim nekem a ba­bák. Van egy régi szokásom. Ha egy-egy lányismerősömtől bú­csút veszek, emlékeztetőül egy kis fehér mackót adok. A mackóért cserébe babát kérek. Már sok játékbabám van. Minden baba egy tör­ténet. Most ráérünk, 'vasár­nap délután van. Előszedem hát őket, és mesélek róluk. Ancsának olyan szénfekete haja és hosszú pillákkal re­dőzött szeme volt, mint en­nek az alvóbabának. Képzőbe járt; az irodalmi színpad próbáján ismerkedtünk meg. Irwin Shaw Temessétek el a holtakat cimű drámájából mutattuk be a sírjeleneteket. Ö játszotta Mártha, én Web­ster szerepét. A próbák után sokat csa­varogtunk. ö ismertette meg velem a várost. Szép kis vá­ros volt. És Ancsa is szép volt. Egyik este a Duna-parton ültünk. A parti sétány für- dőző lámpáit — amelyek nagyra nőtt szentjánosbogár­ként csillogtak a vízen . számoltuk. — Párosak a fények — suttogta, s közben a vállam- boz dörzsölte haját, Most lezser leszek — hatá­roztam el. Beletúrtam szén­fekete hajába, és unottan megjegyeztem: — Gyere, igyunk meg egy kávét... Fölérve a sétányra, megfá­zásról panaszkodott. — Észrevettem. Azért nem csókoltalak meg. Nagyon vi­gyázok az egészségemre ... Aztán tájolni mentünk egy piciny, határmenti faluba. Szuroksötét éjszaka volt, mikor haza indultunk. Komisz hideg szél fújt, de akkor már nem vigyáztam azegész­Tavasz volt. Azon a vasár­napon százszínű ruhában pompázott az erdő, amikor gyöngyvirágot mentünk szed­ni. Ezek a kedves kis virá­gok tréfát űztek velünk. El­bújtak előlünk. Sehogy sem akart összejönni egy esokor- ravaló. Bosszankodtunk is emiatt, ment a mamájának megígértük, hogy anélkül nem megyünk haza. A szerencse azonban nem pártolt el tőlünk. Igaz, epy csomag cigarettámba került, de végül is az erdőben kó­száló kis kölyköktől sikerült egy csokorravalót venni. nyesebb ember sem ad rossz osztályzatot. Olyan 555-ös, akinél minden a helyén van. Jól tvisztelt. És emelett igen értelmes volt. Csak hát nincsen tövis nélkül: túlságo­san korán dobták a mély . i-„e. űes.-.élgettunk. Én ját­szottam. Adtam a rezignáltat, az éjszakáktól megcsömörlöt- tet. Nem bókoltam. Ez tet­szett neki. Éjféltájt megkér­dezte: — Nem kell bemenned? — Nem. Reggel hatig van papírom. J gém re. Jó meleg volt An- i mellett. Ennek a kis gumibabának rcsa története van. ... öcsi, az ágyszomszédom, iti-lelki jó barátom, eb- n a városban járt iskolába. , ismerkedett meg Rózsival, ast, hogy nagylánnyá nőtt jt.ását viszontlátta, föléledt nne egy érzés, ami több lt a barátságnál. — Tudod — mesélte ne­in —, szeretnék vele újra lálkozni. Találkoztak. És erről a ta­rozásról lógó orral jött. eg. — Rózsi, mielőtt megpendí­tem volna, hogy mi újság, lóled érdeklődött. Ki az fekete hajú katona, aki a 'ári ünnepségeken József ttila Hazám cimű szonett- klusát szavalta? Mondtam: barátom. Akkor jó, ielkende- tt, mutass be neki. — Hát ez van, öreg. Jó így nála. Azt hiszem, be­li esett. Megiifirry3‘rlf*vltiínk­Hazafelé jövet Rózsi áb­rándozott. — Milyen jó lesz akkor erre járni, amikor a fákon már érik a dió ... — Fogd rtieg ezt a szivacsbabát. Ugye, könnyű? Aki adta, éppen ilyen köny- nyű lány volt... ... Jocó, a Dió pisztonosa, szájéhoz emelte smaragdzöld hangszerét, és fújni kezdte a Gonsalest. Simán táncoltak rá; a város fiatalsága akkor ismerkedett a tviszttel. Talán egy hónapja, hogy otthon voltam Pesten, sza­bin. Hajniéknál, a házibulin elég jól belejöttem a test­csavarásba. A parketten én vittem a prímet. A táncosom megpróbált felnőni hozzám, nem ment neki. Leültettem. Fújtam a füstöt, és néztem a táncolókat. — Nem próbálná meg ve­lem? — ébresztett föl egy kellemesen csengő hang. Évi állt az asztalomnál, ö az a lány volt, akinek a legigé­Zárórakor Évi elszontyo­lodva mondta: — Jó lenne folytatni ezt a beszélgetést. Annyi mondani­valóm van ... Sóhajtva tártam szét a ka­rom. — Sajnos, nincs reggelig nyitva tartó bár. Ekkor, mintha most mond­ta volna ki először, szégyen­lősen előhozakodott a javas­latával. — Ha nem utasítod vissza, nálam tovább beszélgethe­tünk ... Tetszik ez a kis fehér kö­tényes baba? ... Ancsa, a Halászkert fel­szolgáló lánya viselt ilyet. Ö szőke volt, mint Juhász Gyula Annája. Jeszenyinnel bókoltam neki, annak a ver­séből idéztem: »Bokraink közt már az ősz barangol, / Kóró lett a fényes lobodat Zizegő szép zabkéve hajad­ról / Nem álmodom, többé már soha.­A füredi Anna-bálokról me­séltem. (Egyen sem vettem részt.) Azoknak a hangulatát festettem meg harsány szí­nekkel. Sohasem sajnáltam a festéket,.. Aztán megígértem neki, hogy a következő Anna-bálra majd együtt megyünk el. Hitt a szavaknak. Ez a szö­veg számára új volt. Nem látott át a szitán. Mi — él­veztük a helyzetet. Tú-sasá- gunknalc hozta a kisfröccsö- ket és a méregerős duplákat. Nekem meg önfeledten adta a csókokat . . . Ezt a barna hajú, tviszt­szoknyás babát az ősz hozta. ... Tavaly, a bevonulás előtt a járási KISZ-bizottság találkozókat rendezett kato­nákkal és bevonuló fiatalok­kal. Csanádra én mentem el Jutkával, a KISZ-bizottság munkatársával. A beszélgetés jól sikerült. Utána a tanácstitkár homoki fehérrel reprezentált. Köz­ben kiderült, hogy Jutka az­nap lett húszéves. Kicifrázott szóvirágokkal köszöntöttük. A szóvirágokat hubival ön­töztük. Az áliami gazdaság GAZ- kocsija vitt bennünket haza. A pilóta — egy éve szerelt le — a tükörből mindent lá­tott. Megértő volt. — Ki kell cserélnem az egyik gyertyát. Maradjatok itt a kocsival. Megpróbálok szerezni — mondta az égjük közbeeső falu végén. Egy óra múlva jött vissza. Az ősz láthatatlan piktorai átfestették a ligetet. Lábunk alatt száraz levelek zörögtek, szép ősz volt. Gyakran talál­koztunk. Jutka nagyon ra­gaszkodott hozz'ni. Másfél hónap múlva kijózanítottam. Neki is odaadtam a fehér mseit... Ezt a babát nem tudod összenyomni. Kemény. Por­celánból van. Gabinak is iiyen, kicsattanóan kemény teste volt öt biztosan isme­red. Gépírónőként dolgozik a »T« irodán. ... A strandon kábított a hőség. Gabi tarka ernyő alatt ült. Tompa vörösre fes­tett haja különös fényben csillogott az ernyő alá be­szökött napsugaraktól. — Kezét csókolom1 Egye­dül? Keserű legyintés, torz fin­tor volt a válasz. Ismertem az okát. Rosszul sikerült há­zasság, kiábrándulás. Fél éve különélt a férjétől. Kifeküd­tem a napra. Odajött. — Látom, maga is egyedül van. Ha nem zavarom, lete­lepszem. Nagyon rossz társ- talanul. Beleegyezően bólintottafn. Jól festett a bikiniben. Jev- tusenko-verseket olvastunk. A Rakéták és szekerekből. Tetszettek neki az Ahmaduli- nának ajánlott versek. Fullasztó lett a hőség, összemelegedtünk. A délután esőt hozott. Akaratlanul is az Esős va­sárnap slágerét dúdoltuk: »Nekünk szól az esőkoppa- nás«... Gabi szeretett. Hetek múltán azonban megérezte: számomra ő is kaland. Arra kért, csupán addig maradjak mellette, és fogjam a kezét, míg könny nélkül tud búcsúzni. Ezt nem tagadtam meg tőle. A szü­letésnapján mackóval aján­dékoztam meg... . . . Elfogytak a babák: nincs több történeit. Te még látsz valamit a szekrényben? Tényleg. Itt lapul a megma­radt mackó. Ibinek szántam. Erről nem akartam beszél­ni; ez még ma is fáj... Ibit... Ibit szerettem. Most ne haragúd i, lemegyek az udvarra, sétálok egyet. Gyö­nyörű ez a délután. Vén­asszonyok nyara van. Bracsok István .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents