Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-15 / 243. szám

Péntek, 1965. október 15. 3 / SOM OVI NÉPLAP NAGYOBB ERŐFESZÍTÉST ■ ■ « A szocialista nemzeti egységről KOYETEL A VETES Miért utolsó a tobi járás? Amikor az MSZMP VIII. kongresszusának előkészítő téziseiben, majd pedig a kongresszuson felvetődött a szo­cialista nemzeti egység gondolata, az új politikai fogalom nem mindenütt talált megértésre és egyetértésre. Az ez­Lemaradtak az őszi mun­kákkal a tabi járás termelő- szövetkezetei. A szombati ér­tékelés szerint a megyei 49 százalékkal szemben csak 26 százalékát vetették el a ke­nyérgabonának. Azóta javult ugyan a helyzet, de az ütem­tervtől még így is lemaradtak 650—700 holddal. A megyei operatív bizottság szerdai ülé­sén arról számolt be Kővágó Gyula, a járási tanács vb-elnö- ke és Marosi József, a járási operatív bizottság elnöke, hogy kedden estig elvetették a rozs 98 százalékát, búzából pedig a tervezett 12 751 holdból 5697 holdon tették földbe a magot. Kevés a tsz-ekben a két műszak A járás közös gazdaságaiban a lemaradás okait kutatva elő­ször az ötlik szembe, hogy ke­vés a két műszakos traktor, s a meglevők egy részét sem használják ki megfelelően. A két műszakban dolgozó negy­venhat traktor nagy része a gépállomásoké. A termelőszö­vetkezetekben csak itt-ott akad ilyen gép. De nem hasz­nálják ki a nyújtott műszak adta lehetőségeket sem. Ando- cson is meg Törökkoppányban is a termelőszövetkezetek erő­gépei este a háztájiban dol­goznak. Törökkoppányban pél­dául a háztáji kukoricát si- lózza és hordja nagyon sok traktor. Pedig a búzavetéssel nem a legjobban állnak, hi­szen a tervezett 570 holdból eddig alig több mint száz hol­don tették földbe a magot. Hasonló a helyzet Nágocsom Is. A 640 holdas kenyérgabona- vetési terv teljesítéséből még nagyon sok hátravan. Itt fő­leg az akadályozza a munkát, hogy a traktorosokra is ki­mérték a kukoricát meg a cu­korrépát. A szövetkezet veze­tői azt mondják ugyan, hogy a termést a feleségeknek kel­lene betakarítaniuk, de előfor­dult már az, hogy a traktoro­sok leszálltak a gépről, és ők is gyalogmunkát végeztek. Drága munkaerő ez így! Hi­szen semmi biztosíték sincs arra, hogy hosszan tart a jó idő. Pedig a tabi járás adott­ságait figyelembe véve nagyon megnehezítené a munkákat a tartós esőzés. Hiszen sok he­lyütt most is arra hivatkoznak, hogy a domborzati viszonyok miatt nehéz megoldani az éj­szakai műszakot. Érdekes je­lenség, hogy a legdombosabb határú közös gazdaságokban jobban állnak a munkával, mint ahol egyenletesebbek a táblák. Torvajon például mindössze száz hold van még vetetten, s a kukorica kivéte­lével minden mást betakarítot­tak. Ráérős hangulat A munkák meggyorsításának egyik akadálya, hogy a gép­állomásokon viszonylag kevés a munkagép. Mégis van olyan szemlélet a traktorosok között a járásban, hogy nem érdemes éjjel-nappal dolgozni, mert ak­kor hamar elfogy a terület. Pedig aligha fenyeget ez a ve­szély, hiszen a hét elején még 3500—4000 hold föld várt szén­ásra. A járás vezetői a lemara­dást az elhúzódott nyári mun­kák rovására írják. Tény, hogy ez is befolyásolta, de csak ez­zel magyarázni nem lehet. Ré­sze van a lemaradásban az eddigi ráérős hangulatnak is. Ehelyett most már legalább olyan fokozott ütemre van szükség, amilyen a hét elején kezdődött a járásban. Hiszen vannak még tartalé­kok is. A Karádi Gépállomás 200, a tabi pedig ötszáz AKÖV- menetlevelet adott le ötödi­kén. Ezek a gépek pedig nem mezőigazdasági szállítást vé­geztek. Ha a mezőre irányítják őket, akkor ez is sokat segít abban, hogy a lemaradást pó­tolják. Segíthetne a helyzeten az is, ha a termelőszövetkezetek gé­pein is megszerveznék a kettős műszakot, vagy ha ez nem megy, legalább a nyújtottat, | zel kapcsolatos problémák jó része azóta — vitákban, cik­kekben — tisztázódott, bár még mindig nem elég széles körben. A jobb megértés végett mindenekelőtt két alapvető tényezőt kell figyelembe vennünk. Az egyik a nemzeti gondolat, a nemzeti egység gondolatának történelmi hát­tere, mondhatnánk előtörténete. A másik: társadalmunk mélyreható átalakulása a szocializmus építése során. de az a tapasztalat, hogy ezek a traktorok nem sokáig vannak kint a határban. A megyei ope­ratív bizottság ülésén szó esett arról is, hogy ki kellene előre jelölni azokat a táblákat, ahol nyugodtan dolgozhatnak éjsza­ka a traktorosok. A legutolsó: Zics Ha valaki a járás összképét nézi, azt tapasztalja, hogy az utóbbi néhány napban sokat javult a helyzet. Ez azonban nem mondható el Zicsre. Kedd estig a tervezett 549 hold ke­nyérgabonából mindössze 14 holdat vetettek el. Előkészített talaj is alig volt több hetven holdnál. Pedig a termelőszö­vetkezetnek nyolc saját gépe van. Nagy Dénes agronómus arra hivatkozott, hogy eddig silóztak, most jön majd a ve­tés. Érzi a lemaradás súlyos­ságát Smidt István, a szövet­kezet elnöke is, de — úgy­mond — nem tud mit tenni. A tavasszal nem szerződtek a gépállomással, most hiába vár­ják a segítségét. Ha jöhetné­nek is a gépálloimási trakto­rok, a tagok a költségek miatt elleneznék. Eddig legalább is, így véle kedtek. De most, október kö­zepén már alaposabban meg kellene fontolniuk: várhat­ják-e, hogy saját gépeikkel biztonságosan elvetnek. Szö­vetkezetük ütemterve szerint 223 holddal kellett volna vé­gezniük keddig. Messze elma­radtak tehát ettől az aránytól. Akkor járnak el helyesen, gazdasági érdekeiknek is az felel meg ha mindent megtesz­nek azért, hogy fennakadás nélkül, teljes erővel dolgozza­nak a traktorok is, a vetőgé­pek is. Kercza Imre Az első kérdéshez: Tudvalevő, hogy népünk tör­ténetében a (helyes, haladó vagy hamis, reakciós irányú) nemzeti érzületnek, a nem­zeti tudatnak mély, -még a tulajdonképpeni nemzeti léi kialakulását megelőző időre is visszanyúló gyökerei van­nak. Ugyanez elmondható a nemzeti egység jelszaváról is. Újra meg újra felbukkant a2 a török, majd az osztrák el­nyomás elleni harc során is, de ugyanakkor e jelszavak nemegyszer a széles népréte­gek megtévesztését, a kizsák­mányoló osztályok érdekeit szolgálták. Az uralkodó osz­tályok a nemzeti egység esz­méjét a társadalmi haladás hívei ellen használták fegyve­rül. Elég, ha az utolsó száz évre s azon belül különösen a Horthy-rendszer ilyen jel­legű gyakorlatára utalunk. Ennél azonban jelentősebb a nemzeti egység eszméjének pozitív múltja. Utalunk itt a XVIII. századi szabadságtö­rekvésekre, valamint az 1848-as forradalomra és sza­badságharcra, amikor a nem­zeti egység eszméje a társa­dalmi haladást szolgáló ösz- szefogó erő szerepét töltötte be. A második világháború alatt a nemzeti egység jegyé­ben jött létre a különböző pártok, politikai irányzatok háborúellenes—antifasiszta együttműködése. A felszaba­dulást követően hirdetett nemzeti egység tartalma a termelés megindítása, az újjá­építés, a közélet demokrati­zálása volt. Egy igen lényeges elvi szempontra már itt indokolt rámutatni. Arra, hogy osz­tálytársadalomban a nemzeti egység csak viszonylagos és átmeneti lehet, illetve lehe­tett, mert a kizsákmányoló- kat és kizsákmányoltakat alapvető, kibékíthetetlen el­lentét választja el egymástól, Ha időnként létrejött is ilyen egység, az egy idő múltán elkerülhetetlenül felbomlott. Más a helyzet a szocialista társadalomban. Itt — a szo­cializmus alapjainak lerakása után — a társadalom egyes csoportjait már nem állítják egymással szembe merőben különböző érdekek, kibékíthe­tetlen ellentétek. Ezért ki­mondhatjuk, hogy a nemzeti egység fogalma csak a szo­cializmus építésének körül­ményei között nyerheti el tel­jes értelmét; valóságos nem­zeti egység csak szocialista társadalomban valósulhat meg. Nem véletlen, h0gyasú. lyos társadalmi-politikai har­cok évei után a nemzeti egy­ség most újra a politikai Pótolta a lemaradás nagy részét a Textilipari Vállalat A Somogy megyei Textil­ipari Vállalat a első félévben több mint négymillió forint értékű áruval maradt adós. A nagymérvű lemaradást főként piac- és anyaghiány okozta. A vállalat vezetői az év el­ső felében igyekeztek piacot és anyagot szerezni. Sajnos, fáradozásuknak az óv első hat hónaniában nem mutat­kozott meg az eredménye, nem tudták biztosítani a fo­lyamatos termelést. A har­madik negyedév elején azon­ban már éreztették kedvező hatásukat az erőfeszítések. A vállalattól nagy mennyiségű zsákot rendelt a külkereske­delem. Sikerült anyagot is szerezniük. A vállalat vezetői jól kihasználták a kínálkozó lehetőségeket. Tabi üzemük­ben megszervezték a második műszakot. Naponta ellenőriz­ték, hogyan halad a munka. Az akadályokat azonnal elhá­rították az útból. Konfekció­részlegük munkáját is folya­matossá tették, s megkezdték az exportcikkek gyártását. A harmadik negyedév vé­gére sikerült döntő fordulatot elérniük. A lemaradásból 3 300 000 forintnyit pótoltak, a tervet 99,3 százalékra telje­sítették. A vállalat vezetői szerint, ha időközben nagyobb anyag­hiány nem lesz, akkor az év végéig túl is teljesítik a ter­vet. Kisebb mérvű anyag­hiány már nem veszélyeztet­heti a tervteljesítést. A válla­lat dolgozói az utóbbi három hónapban bebizonyították, hogy kénesek nagy feladatok végrehajtására. Cikkünk nyomán A burgonyaszedők megérkeztek a tsz-ekbe Meddig marad hiánycikk az Orkán silózó és a burgonyásze-‘ dő? című írásunkban szóvá tet­tük, hogy lassan érkeznek a gépek a tsz-ekbe. Megállapítot­tuk, hogy az igényelt munka­gépek akkor álljanak a gazda­ságok rendelkezésére, amikor szükség van rájuk. _ Kovács Andor, az AGRO- TRÖSZT főosztályvezetője tá­jékoztatta a szerkesztőséget a gépellátásról. A tröszt intézke­dett, hogy az Orkánokat gyár­tó Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár szüntesse meg lema­radását. A Szabolcs megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat szeptember 30-ig elkészí­tette a megrendelt Káló 3-as burgonyaszedőket. A gépek az­óta megérkeztek a tsz-ekbe. Társasnyaraló épül Fonyódon. A 72 lakrészes épületet a Baranya megyei Építőipari Vállalat panelelemekből állította össze, Egy-cgy lakrészhez egy szoba, főzöfülke és beépített ruhásszekrény tartozik. kérdések előterébe került. En­nek objektív, társadalmunk fejlődésében rejlő oka van, ez pedig a társadalmunk, szer­kezetében végbement átala­kulás, amelyet röviden úgy szoktak összefoglalni, hogy a népgazdaságban a szocialista termelőviszonyok osztatlanul uralkodóvá váltak, befejező­dött a szocializmus alapjainak lerakása. Milyen kihatással van ez a társadalom belső szerkezetére? Mindenekelőtt: ez idő alatt eltűntek az ország gazdasági, politikai életéből a kisebb és nagyobb kizsákmányolok: a nagybirtokosok, tőkések az el­nyomó gépezet őket kiszolgá­ló, közülük kikerült vezetői­vel együtt. Ugyanakkor a ko­rábban kizsákmányolt osztá­lyok vették át a hatalmat, és számszerűen is jelentős fej­lődésen mentek keresztül. Az állami iparban foglalkoztatott munkások száma például az 1949. évi kereken 414 ezerről 1964-ig 987 ezerre nőtt. Ezen belül pedig jelentősen emel­kedett a nagyipari munkások aránya, azé a rétegé, amel> a munkásság történelmi hiva­tása szempontjából a legje­lentősebb. Ma (szemben a háború előtti mintegy 25 szá­zalékkal) arányuk az ossz- munkásságon belül 70 száza­lék. A mezőgazdasági keresők 92,5 százaléka a szocialista szektorban dolgozik. Az ún. önállók száma jelentősen csökkent: az eltartottakkal együtt mintegy 100 000 főre. Ez a réteg is megtalálta he­lyét a szocializmust építő tár­sadalomban. Szólni kell az értelmiségen belül végbement változásokról is. Az új értelmiségnek mint­egy fele munkás- és paraszt- származású, s jelentős ré­szük értelmiségi eredetű. Olyan rétegekből származnak T tehát, amelyeknek közvetlen érdeke a szocialista építés. A regi értelmiségbe »friss vér« áramlott. Megszűnt e ré­teg egy részének »összenőtt- sége« a régi uralkodó osztá­lyokkal. Az értelmiség fontos, megbecsült alkotóeleme tár­sadalmunknak. A munkásosz­tály mellett az egyetlen ré­teg, amely számszerűen is nö­vekszik: 1949-ben a népesség 8 százaléka, 1962-ben 14 szá­zaléka volt értelmiségi. A változások sajátos, a szo­cialista társadalomra jellem­ző fejlődési irányról tanús­kodnak. Ez: a végletes, polá­ris ellentétek eltűnése, a tár­sadalom egyes részeit azelőtt (és részben még most is) el­választó különbségek csökke­nése; idegen szóval: homoge­nizálódás. Ez a folyamat hom­lokegyenest eltér a tőkés tár­sadalom mozgási irányától. Ez a törvényszerű folyamat a legfőbb objektív alapja a nemzeti egység megvalósulá­sának. Eltérően tehát a ko­rábbi, történelmi példáktól, ahol a nemzeti egység főleg politikai kategória, a különbö­ző, gyakran ellentétes érdekű osztályok időleges összefogá­sát kifejező gyűjtőfogalom volt, most a termelési viszo­nyokban gyökerez& folyamat­ról van szó. E folyamat alap­ja a szocialista társadalom építése, tehát szocialista nem­zeti egység kialakulásáról kell beszélnünk. Leszűkítenénk ^ ez zel kapcsolatos kérdést, ha csak az objektív folyamatról beszélnénk. A szocialista nem­zeti egység nem kis mérték­ben politikai Jogalom is: a szocialista nemzeti egység po­litikájának gyakorlása a mun­kásosztály szövetségi politi­kájának megnyilvánulása. Az, hogy melyik társadalmi osztály mikor, melyik más osztállyal lép szövetségre, so­sem véletlen. Főleg a mun­kásosztály és pártja szövet­ségi politikájánál fontos szem előtt tartanunk, hogy a szö­vetségnek tárgyi alapjai van­nak, Ez: a különböző osztá­lyok, rétegek érdekeinek tar­tós vagy átmeneti egybeesése. Ez határozza meg például a munkásság és a parasztság szövetségét, de azt is, hogy a társadalmi harc valamely szakában a munkásság a pa­rasztság melyik rétegével igyekszik szorosabbra fűzni szövetségét, melyiket kívánja semlegesíteni stb. A magyar munkásmozgalom története, de különösen felszabadulás utáni történelmünk beszéde­sen tanúsítja, hogy az elért eredményeket mindig a szö­vetségi politika helyes alkal­mazása tette lehetővé, és vi­szont: amikor a szövetsége­sekkel való együttműködés­ben hibák voltak, ez vissza­esés, nehézségek forrása lett. Ha társadalmunk jelenlegi arculatát, összetételét tekint­jük (a fentiekben vázlatosan érintett adatok alapján), vi­lágosan beigazolódik előttünk az a megállapítás, hogy »ma már nincsenek olyan osztá­lyok vagy számottevő réte­gek, amelyeknek az érdekei ellentétesek volnának a szo­cializmusai«. (Kádár János a párt VIII. kongresszusán.) A szocialista nemzeti egység politikai kritériuma­ként a szocializmus, a béke, a nemzeti függetlenség igenlé­sét kell megjelölnünk. Ügy véljük, ebben népünk többsé­gének felfogása egységes. Ám az egyetértés különböző fokú és következetességű. Honnan adódnak a különbségek? Lé­nyegében két forrásból. Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy a társa­dalmunk szerkezetéről koráb­ban említettek csak a legál­talánosabb tendenciát tükrö­zik. Tény, hogy dolgozóink 95 százaléka a szocialista szek­torban tevékenykedik, helyze­tüknél fogva közös érdekük a szocializmus minél eredmé­nyesebb építése. Ámde még jelentős különbözőségek is vannak. A legjellemzőbbet említjük: még megvan az ér­dekek részleges eltérése a I városi és a falusi lakosság, az ipari munkásság és a pa­rasztság között. Ezen túlme­nően: elég egy pillantást vetnünk a városi lakosság belső rétegeződésére, a falu belső tagozódására, hogy meg­állapíthassuk: itt még jelen­tős ellentmondások lehetősé­gei adódnak. Magában a mun- kásosztálvban is érezhető a különbség a régi, »törzsökös« munkások és a nemrég be­áramlottak gondolkodásmódja között. Ez utóbbiak egy része még a városi és falusi kis- nolgárság gondolatvilágában él. A termelőszövetkezeti pa­rasztság sem egyhamar és nem egyformán vetkőzi le kistulajdonosi gondolkodás­módját Az iparosok jelentős része ma már kisipari termelőszö­vetkezetekbe tömörült, azaz a szocialista szektor részese lett. Tudott dolog azonban, hogy a szövetkezetekben itt- ott olykor még megtalálható a magántulajdonosi gondolko­dás és magatartás. Ami a tudat kérdését illeti: senki sem tagadhatja, hogy a felszabadulás óta népünk nagy léptekkel haladt a művelődés útján. Látóköre tágult, szem­lélete sok tekintetben átala­kult. A szocialista gondolko­dás széles rétegekben gyöke­ret vert. Ez is a szocialista nemzeti egység tényezője. Ám önmagunkat áltatnánk, ha át- siklanánk a számottevő kü­lönbségek fölött. Az új és a régi harca itt is tart. A pol­gári ideológia hatásával még sokai» számolunk kell. Nemcsak szövetség és megegyezés a szocialista nemzeti egység politikája, ha­nem egyúttal eszmei és politi­kai síkon folyó harc is, osz- ■ívharc a szocializmus teljes fölévítéséért E harc eredmé- nvessége föltétele az egység növekedésének, de van más kihatása is: a társadalmi célt ismerő, azt igenlő dolgozó máskénven, jobban végzi m.vnkéiát. mint. akit a kisvol- rári individualista gonfolko- dásmód tart fogva. Ilvenfor- m-m a tudat átformálásáért vé»zrt rmmka: esztálvhare s a. szocialista nemzeti egység elöntésének eóvik fontos föl­tétele. Farkas Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents