Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-09 / 238. szám
Szombat, 1965. október 9, 3 SOMOGYI NÉPLAP Csatát nyerni — roham nélkül A z esztendő, egyszers- mind az ötéves terv befejező negyedévében járunk. Sok-sok erőfeszítésünk összegeződik most, és azt sem fölösleges aláhúzni, hogy ez a rövid , mindössze háromhónapnyi időszak jelentősen befolyásolhatja még az ötesztendős munka végső mérlegét is, de különösképpen a tervidőszak utolsó évének, 1965-nek gazdasági eredményeit. Aligha lehetséges az egész népgazdaságra érvényes, te hát azonos képet rajzolni a negyedik negyedévben előttünk halmozódó feladatokról. Ezek iparáganként, sőt vállalatonként egészen addig a szélső határig eltérőek, hogy egy helyütt valóban minden erőt célszerű összpontosítani a tervek hajszálpontos megvalósítására, sőt túlteljesítésére, másutt viszont éonen ellenkezőleg: az »erő-összpontosí- tás« — magyarán: a rohammunka. az év véffi hajrá — elkerülése, e tünetek idei ismétlődésének mesakadálvozá- s? - ’»^fontosabb. smcsak népgazdasági jelentősége, hanem teljesítésének különleges követelményei is indokolják, hogy e feladatrangsor élére a külkereskedelmet, az exporter- vet állítsuk. Indokolja ezt már az idei előirányzat is, amely az export minden eddigi esztendőnél erőteljesebb növelését tűzte ki erre az évre; miközben az mari termelés mérsékelten, mintegy 4 százalékkal bővül, az ipari kivitel ennek kétszeresénél is gyorsabban: 9,3 százalékkal. Teljessé akkor válik az export idei s különösen a negyedik negyedévi magas követelménye, ha hozzátesszük, hogy az esztendő elmúlt hónapjaiban egész sor fontos ágazatban némi elmaradás is felhalmozódott. Miközben a külkereskedelmi áruforgalom egészében kedvezően emelkedett — s különösen előnyös, hogy az év eltelt időszakában a kivitel némileg meghaladta a behozatalt —, a teljes exportszerkezetben viszont valamelyest csökkent a gépipari cikkek kivitele. Ez azzal is összefü»" hogy a gépgyártás teljes 1965. évi kötelezettségének 56,8 százaléka az év második felére maradt. Mindezt tetézi, hogy a gépipari válla latoknak összefogva pótolniuk kell a hajógyártás különösen súlyos — az árvíz miatti — exportelmaradását is. Egész sor vállalatnál ilyen tárgvi, elháríthatatlan ok nélkül is jelentős exportkötelezettség teljesítése maradt az év utolsó időszakára; a tervezettnél kevesebbet exoortál- tunk eddig néldául televíziókészülékekből. néhány textiláruból stb. Egészben véve: az exportra elsősorban áll az a népgazdasági méretű, mindenütt érvényes követelmény. hogv ilyen célra nemcsak helyes, de rendkívül fontos is a túl teljesítés. Nén- p'azdaspej érdek, hnpv a kedvező. aktívvá lett külkereskedelmi mérleget — amplvhen a kivitel meghaladta a behozatalt — mée eredn-ónyeseb- bé tegyük az év véaéig. I T a a sorrendben máso- dikként említjük is, korántsem másodlagos a belkereskedelmi, illetve a beruházási, felújítási megrendelések pontos, határidőre való teljesítése, bár természetesen a túlteljesítés itt is kizárólag rendelésekre, valóságos szükségletekre alapozva indokolt! Bevezetőben, ha közvetve is, utaltunk a negyedik évnegyeddel összefüggő legfontosabb követelménye: a szállítás egyenletességére. A termelés valamennyi értékesítési irányára — tehát az ex- nortra, a belföldi és a beruházási célzatú termelésre — egyaránt vonatkozó, ám évek óta sok gondot okozó feladat <7Lagy.apám Végtelenül szeretem, tisztelem, becsülöm a nagyapámat. Pendelyes koromtól tart már ez a vonzalom, már akkor azt állítottam, hogy nincs nála erősebb ember az újfaluban, de még az egész nagy faluban sincs. Édesapámnál is erősebbnek tartottam. Egyszer, amikor a Szabad Európa kacsagépezete igen aktívan lökdöste felénk fullánkjait, egy nagy fehér léggömb szállt a házak fölött imbolyogva. A közeli erdőnek tolta a szél. Mi, gyerkőcök a földön versenyt loholtunk a furcsa repülővel. — Az erdőnél elérjük! — ujjongtunk, és valóban, a tölgyes szélén, egy hatalmasra serdülő fában elakadt a küldemény: kipukkanva gyűrődött az ágak közé. Lassanként a fél falu odagyűlt a fák alá, mindenkit érdekelt, hogy mi van a belsejében. Többen megpróbálkoztak, hogy a hosszú, sima törzsre felkússzanak, de az vastag volt, ág nem nőtt az oldalán, csak pár száraz göcs: nem bírták szusszal, visszafordultak. Nagyapám egyszer csak a konok tölgy tövéhez állt. Átkarolta, de úgy látszott, simogatja inkább a kérget, a lábával kapaszkodott, és egyenletesen kúszni kezdett fel a fára. Szótlanul bámultuk az ötvenéves embert; karján kötélként, dudorokban feszültek az izmok, s csak emelte magát egyre följebb. A kora tavaszi szélben mosolygó nyikorgással gtí- •nyolódtak az énn^k lendülő tö'avek. koronájuk ringott s~éle~en. s akkor a rémülettel "láVt a. lélegzetünk. Nagyapám, széttárta karját. s eg^r villanásig úgy látszott ''any ’ezuhan.-- Td ' n-'n-s-n ' --- sikítottunk ~ >-ö b n létrákért, siető embe-ek felé. De a karok szabályos tartásban maradt ak: a tenyér előre, két térde közé fogta a karcsúbbá simult törzset, ennél fogva tartotta magát a magasban könnyedén, mintha lovat ült volna meg, ágaskodó lovat. A sóhajok felszabadult örömmé mordultak a roppant erő láttán. A tölgyek harsogva visszhangzottak. Aztán pillanatokig tartotta még feszesen magát, de nem ment tovább, lassan ereszkedni kezdett lefelé. A fa alatt annyit mondott nekünk: — Hát csak próbáljátok meg ti is, gyerekeim — s egyet szusszanva elkerülte a létramászókat. Vasárnap odahaza voltam. Este nagymama az öblös fazékban forralt vizet. Megint görcsbe rándult a sokat trappolt két csikó, lefekvés előtt csak egy jó lábvíz ad nyugodt éjszakát nagyapámnak. Ül az asztal mellett, a szemén okuláré, kezében a tőlem kapott ceruza, előtte egykori diakfv.zetem, lábát tocsogva kúrálja a gőzölgő vízben. A füzet borítóján kicsit ődöngő betűk: »Tsz-mun- Icák- Mert a közösben dolgozott napokról akkurátus kimutatást sorakoztat: három kocsi mearakása ekkor, lóhere hordása egész délután akkor... Es számol: a hegy alatt ötvenmiolc ... Almásnál negyvenkettő, összesen ezeregyszáznyolcvanhét kereszt. Pontosan. Fölfigyelek. Mennyi, papám? — Hát ennyi.! Ennyi gabonát raktam fel a nyáron, fiam. Csak ennyit bizony ... Tavaly több volt, de ezek a lábak meg az inak ... Ej. ej — s fogát csikorgatva hailit- gatja térdben a görcsös lábikrákat. A nyári elszámolásra téved a tekintetem■: az ezer- egyszáznnolcvanhét keresztre és a töloiresheli mutatványéra pántolok.- hót még Trrnd'o a lea-rö.sebb ember a nagyapám! Novak Ferenc ez. A nehézipar például — szándékosan említve az éppen kedvezően dolgozó népgazdasági ágazatot —, bár az idén hozzávetőleg 10 százalékkal, tehát jelentős arányban túlteljesíti exportkötelezettségeit, 1965 eddig eltelt negyedéveiben rendre-sorra az utolsó hónapban adta át szállítmányainak mintegy a felét. A kiemelkedően iól dolgozó gyógyszeriparban még ennél is kedvezőtlenebb az arány. A teendők halmozódásá- bői, az évzárásból eredően — sok éves tapasztalat szerint — november—december táján különösen széles körű a lökésszerű, egyenetlen szállítás, a rohammunka. E káros jelenségek hátrányai nyilvánvalóak: drágul a termelés, egyebek között a túlóraköltségek miatt is; csökken a gyártmányok színvonala, hiszen a kapkodás nem ép- nen előnyös föltétele a jó minőségnek, s ráadásul a következő év első negyedében rendszerint súlyos visszaesés következik, ami a nyersanyagok, a befejezetlen készletek, alkatrészek korábbi »túlfogyasztásából-“ adódik. Jellemzésül emlékeztetünk a legutóbbi év azonos időszakára: 1964 utolsó negyedében szállította az állami ipar teljes évi exportkötelezettségének több mint 30, beruházási-felújítási jellegű termelésének 34 százalékát. Az év eleji visszaesés kirívó példája: a kohó- és gépioar vállalatai az idén januárban a megelőző decemberi befejezett termelésnek mindössze 46 százakká! teljesítették! (Igaz: a KGM az idén 19 nagyválala- tánál a termelés ütemességét előmozdító, új tervezési, munkaszervezési rendszert próbál ki. tehát ennek igazi »evü- rnölcsei« esetie« csak jövőre érucV majd be.) A rohammunka, a túlórá- zás nemcsak közvetve — a népgazdasági kár áttételében —, hanem közvetlenül is a dolgozók érdekeit sérti, szabad idejüket rövidíti, egészségüket károsítja. Kivételes, elsősorban exoortérde- keket előmozdító feladatok teljesítésére mégis vállalkoznak az üzemek munkásai, hiszen ha olyan teendőkre kell összpontosítaniuk erőiket, amelyeknek látják értelmét, előnyeit, akkor teljesítik, amit az ország l"őr tőlük. Ám arra nem lehet indok, hogv a rossz szervezés miatt, rohammal kelljen megnyerniük a csatát. T. A. Napraforgó betakarításkor Darányban A MEZŐRŐL A SZÁRÍTÓRA Tizennyolcas? Nagy ez a nedvességszázalék. Tudomásul veszi Potcmyi Imre, a szövetkezet raktárosa, és a zsákmerők után söprögeti, takarítja össze az udvaron szétszóródott magot. Elmúlt ugyan öt óra, de nem maradihat éjszakára a szabad ég alatt egyetlen szem sem. Amilyen bizonytalan az idő, még meg is ázhatna. Akkor aztán még nedvesebb lesz, és csökken a bevétel, mert drágábba kerül a szárítás. Hatvan holdon termel napraforgót a darányi Üj Élet. Ha jó a termés, megtalálják benne számításukat. Kézi munka nincs is más vele, mint az egyszeri kapálás. Meg ősszel az elszállítás. Mert ami a betakarítást illeti, az a kombájn dolga. Ilyenkor aztán fontos, hogy mozgósítson a vezetés, mert egy-két nap, és végezni kell vele; ebben a néhány napban dől el végérvényesen, hogy mennyi pénzt hoz a házhoz. A mozgósítás? Rendben megtörtént. Megy a kombájn fennakadás nélkül. Domokos István traktoros azt a megbízatást kapta, hogy a szántást félbehagyva fogjon rá a billenőplatós pótkocsira. Hordja is vele az ömlesztett napraforgót szaporán. Közúton nem jár, nehogy valami baj essék, hanem a mezőről a faluig megy, ott, a malomudvaron »megbillenti« a szállítmányt, lerakodik. Itt a raktáros irányításával szállításra készítik elő a napraforgót. A fiatalok négyen — * , íp"* m & I *' * Borbély Benő, ifj. Domokos István, ifj. Paksi János meg Sáfrán József — zsákba merik. Estefelé már-már letették volna a lapátot, csakhogy idejében elhangzott a szaporább munkára intő figyelmeztetés: ezt abbahagyni nem lehet, csalk befejezni. Tehát: zsákba mindet. Közben id. Czéh János, Gyuri János meg Hollósi Ferenc, a rakodó-brigád tagjai a vontatóra lendítik a telt zsákokat. Milyen gyorsan beszállíthatnák Barcsra, az átvevőhelyre, ha mehetne a teherautó! De az épp most, néhány nappal ezelőtt romlott el. Hoztak ugyan ma Pécsről fogaskereket hozzá, de nem jót; a ■J kiadásnál elté- ‘ vesztették a méretet, mehet holnap újra Pécsre valaki, hogy kicserélje az alkatrészt. A napraforgó viszont addig, sőt további fél napig sem várhat, mert ezen a helyen befülledne. Ide vezényeltek hát két vontatót. Matók József meg Módos László jó párszor találkoztak már ma a darány—barcsi : W** - . T •'Aé'í -V »<-& országú ton. A szövetkezetnek így nincs semmi, de semmi gondja a tárolással. A darányi mezőről — zsákba méréssel, illetve átrakással — Barcsra, a vállalat raktárába kerül az olajos mag. Ott van a barcsi telepen három darányi zsákoló: Horváth János, Taranyi Sándor és Varjú József; nem utazgatnak napközben ide-oda a vontatóval, mert vigyázni kell a személyszállítással, meg sok idő veszendőbe menne. Tehát egész nap a terményraktárnál zsákolnak, szövetkezetük napraforgóját rakják le és hordják be. A további már az átvevő vállalat dolga: azonnal szárítóra küldi a nedves terményt. Térül-fordul a két vontató reggeltől késő estig. Ami itt van a malom udvarán, azt sötétedés után is elviszik, az átvevő ugyanis — a tsz-vezetők fölkérésére — alkonyat után is fogadja a szállítmányokat. A kombájnolás sem fogyott még el, megy a gépi betakarítás. Oda is üzenni kell gyorsan, hogy a vontatás ezután ne ide, a szabad tárolótérre, hanem az alsó major fedett gépszínébe vigye a magot. Holnap aztán onnan is szállíthatják rendeltetési helyére, Barcsra. Mehet, hadd menjen a szerződött növény nyolc—nyolc és fél mázsányi holdankénti termése, ellenében pedig a vállalat fizetheti a megjáró összeget. M Kutas József ST-TERVEZÓ KAPOSVÁRI Városszerte gyorsan terjedi a hír: kaposvári fiatalember nyerte a Fővárosi Tanács és az Építésügyi Minisztérium békásmegyeri lakótervpályázatának második díját May Attila az idén végzett a Műegyetem építészkarán, pályázaton először vett részt. A huszonhárom éves mérnök negyvenezer embernek tervezett modern városrészt Budapest III. kerületébe. Manaqia slaggal kezd ódáit... Ügy érezte, tartozik annyival az őt szárnyra bocsátó szülővárosnak, hogy diploma- munkának választja a fejlesztését. Egy dombóvári lány azonban megelőzte. May Attila udvariasan átengedte társnőjének a témát, s helyette Békásmegyerre tervezett modern várost. A diplomaterv jól sikerült, ötöst kapott rá. Amikor a tanács és a minisztérium áprilisban kiírta a pályázatot, elhatározta, hogy átdolgozza a diplomatervét, s beküldi. £>qéiz nap izó/t a rádió Kemény napok következtek. Rajzolt, számolt, álmodozott. / Három hétig nem ment ki a házból. Csak az Orionton táskarádió kötötte össze a külvilággal. Hajnaltól éjfélig szólt a készülék Leginkább zenét hallgatott, de kíváncsi volt a hírekre is (még tartott az árvíz), kívülről tudta a vízállásjelentést. Annyit rádiózott, hogy többször cserélni kellett az elemet. Az egész nyár ráment a tervezésre. Két hétig vagdosta a papírt és a kartont a maketthoz. Amikor közeledett a beküldési határidő, már nem is számolta, hány éjszakát töltött a rajztábla mellett. Ha nagyon kimerült, felállt, kiment a fürdőszobába. Egy kicsit felfrissült, s folytatta a munkát. DCéi kiló negyven deka tejfa Taxival vitte a kész tervei a postára. Csaknem éjfélt mutatott az óra, amikor odaért a Nyugati pályaudvar melletti hivatalba. Még fölvették a csomagot, hat forintol fizetett a két kiló negyven deka tervért. A G 987 742 számú feladóvevényt a tárcájába zárta, s várt. — Bízott a sikerben? — Titkon igen ... Az ember van annyira elfogult, hogy bízik a saját tervében. Szeptember végén kihirdették a pályázat eredményét. Sarlós István, a Fővárosi Tanács vb-elnöke adta át neki a 25 000 forintos második díjat. A fiatal mérnök az »évzáróra« kapott sötétszürke öltönyben jelent meg a tanács Gobelin-termében. A fogadáson ő volt a libling, a szenzáció. Harminc éven aluli tervezők nem szoktak pályázatot nyerni. A születésnapja előtt érte a nagy öröm, titokban megsimogatta a feladóvevényt. Mába kon átló házak Az építészek között elterjedt, hogy házgyárral nem lehet építeni. May Attila megcáfolta ezt a nézetet a tervével. Négyezer-háromszáz lakosú egységeket tervezett öt-, tíz- és tizenöt szintes épületekből. Garázs, szolgáltató részleg, üzletek, orvosi rendelő és gyógyszertár, étterem, klub, szuperett-bolt, bölcsőde, óvoda, iskola egészíti ki a telepet. A HÉV a lábakon álló tízszintes épületek alatt közlekedik, háztól házig szállítja a lakókat. Ahogy leszállnak a háziasszonyok, már léphetnek be a szuperett-boltba. Mindegyik épületből fedett gyalogjáró vezet a bölcsődébe, az óvodába és az iskolába. A Duna felől nézve csodálatosan szép sziluettképet adnak a magas házak. A természet szinte körülöleli a lakóegységeket. Minden együtt lesz itt: fák, bokrok, pázsit, víz. A finn építészet áll hozzá a legközelebb, a tervezéskor az északi mérnökök példáját követte. Magas, fekete fiatalember. Nagyon szerény. Csak akkor ered meg a szó belőle, ha a megálmodott városról beszél. Kiállították egy tervét Párizsban a nyáron. A lakóteleppályázat zsűrije nagy jövőt jósolt neki. May Attila nem pihen a babérjain. Most, hogy hazalátogatott Kaposvárra, egy új pályázatra készült a vonaton. Lajos Géza
