Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-07 / 236. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1965. október X Péter János besséde ENSZ-kosgy ülésben Az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakának szerdai ülésén felszólalt Péter János magyar külügyminiszter. Beszédében bevezetőül rámutatott: Mélyen gyökeredző válság — Az előző ülésszakhoz ké­pest a közgyűlés 20. üléssza­ka a javulás bizonyos jeleit mutatja. Ügy látszik, hogy képes hozzáfogni normális te­vékenységéhez. Ez egymagá­ban is nagy eredmény. A Biz­tonsági Tanács is — legalább­is egy bizonyos mértékig — bebizonyította, hatékonyságát közbenjárásával India és Pa­kisztán kormányánál, aminek következtében új lehetőség nyílik a kasmíri kérdés meg­közelítésére. — Az eredményeknek, va­lamint az égető kérdések gon­dos és óvatos kezelésének el­lenére a normális tevékeny­ség felszíne alatt mélyen gyö­kerező válság húzódik meg — az a válság, amely az elő­ző ülésszak tehetetlenségének okozója volt —r jelentette ki a magyar külügyminiszter, majd így folytatta: — Hasznos lehet, ha a dol­gok mélyére nézünk, és fele­letet keresünk ezekre a kér­désekre: vajon mi a valódi oka a felszínes javulásoknak, és másrészt mi az oka a szer­vezet mély válságának, job­ban mondva az Egyesült Nemzetek Szervezete alapve­tő nehézségeiben tükröződő jelenlegi világhelyzetnek? E kérdések megválaszolása ugyanis világosabban feltár­ja, hogy milyen akadályok gátolják az igazi, a lényeget érintő javulást a nemzetközi együttműködés területén. Az ENSZ-re szükség van ■•te;..-. .. f ■­— A közgyűlés mostani, 20, ülésszaka azért képes elkez­deni normális munkáját, meri az egy évig tartó holtpont idején ismét kitűnt, hogy a jelenlegi hatalmi viszonyok között a világszervezetre tör­ténelmileg feltétlenül szükség van. A Szovjetunió, Francia- ország és több más állam döntően szilárd és kitartó ál­láspontja meghiúsított min­den kísérletet, amellyel az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét el akarták téríteni alap­okmányától. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai fejlődő or­szágok követeléseiből az Egyesült Államok megértette, hogy semmi jót sem várhat attól, ha továbbra is megbé­nítja a szervezet normális működését. Következtetésképp ezeknek a tagállamoknak amelyek az Egyesült Nemze­tek Szervezetét újból meg­mentették a pusztulástól, kü­lönleges joguk van ahhoz, hogy megmondják, mit kíván­nak a szervezettől. Az ő mon­danivalójukat különös figye­lemmel kell meghallgatnunk azért, hogy igazi és lényeges javulás álljon be a szervezet­ben és az egész világon. Azzal kapcsolatban, hogy a Biztonsági Tanács képes volt intézkedni, és hogy az India és Pakisztán közötti tűzszü­netről hozott határozata — legalább részben — hatókon} volt, azt kell megállapítani, hogy a tagállamok együttmű­ködésének, különösen pedig 6 Szovjetunió és az Egyesüli Áll amok kölcsönös egyetérté­sének köszönhető, hogy le­hetővé vált az ilyen közös és hatékony föllépés ... Ügy vé­lem, helyénvaíóak az elisme­rés meleg szavai arról a jó­szolgálatról, amelyet U Thant főtitkár és az előző ülésszak elnöke. Alex Quaison-Sackey végeztek. Kína nélkül életképtelen a világszervezet — A nemzetközi bék° és biztonság érdekében vagy pontosabban a kis nemzetek érdekében történt az, hogy húsz esztendővel ezelőtt azöí nagyhatalom az alapokmány létrehozásával magára vállal­ta a legfőbb felelősséget a világszervezet működéséért. Az öt nagyhatalmat úgyszól­ván egymáshoz kötözi a Eí z- tonsági Tanácsban betöltött állandó tagságuk és az a kü­lönleges joguk, hogy csak együttesen hozhatnak érvé­nyes határozatokat a nem­zetközi. béke és biztonság fon­tos kérdéseiben. — Az egész világ érdeké­ben, tehát az összes kisebb nemzetek érdekében is ébe­ren kell vigyáznunk az Egye­sült Nemzetek Szervezetében, nehogy megengedjük a nagy­hatalmak kötelességeinek és jogainak fellazítását a Bizton­sági Tanácsban. Ha a nagyha­talmak kötelességeit és jogait a Biztonsági Tanácsban fel­lazítanák, olyan helyzet áll­na elő, amelyben egyik vagy másik nagyhatalom a szerve­zetet a többiek ellen hasz­nálhatná fel. — Nyilvánvaló — folytatta Péter János —, hogy amíg a Kínai Népköztársaság képvi­selete az ENSZ-ben megol­datlan marad, addig az öt nagyhatalom igazi együttmű­ködésére nincs lehetőség sem az ENSZ-ben, sem a világ­szervezeten kívül. A fő fele­lősség az ENSZ ezen alapvető problémája megoldásának akadályozásáért az Egyesült Államokat terheli. Bebizo­nyosodott, hogy Kína meg tuó lenni e nemzetközi szervezet nélkül. A világszervezet vi­szont képtelen meglenni és eredményesen tovább dolgoz­ni a Kínai Népköztársaság je­lenléte nélkül. Az USA vietnami háborújának káros következményei — Ameddig az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziója tart — mutatott rá a szónok —, addig nincs lehetőség ar­ra, hogy nemzetközi téren va­lóban kedvező fejlődés indul­jon el, és viszont, minél to­vább terjed a háború, annál jobban romlik a helyzet. A Vietnamban elkövetett agresz- szió megmérgezi a kelet-nyu­gati kapcsolatokat, de még a nyugati szövetségesek egymás közötti kapcsolatait is bonyo­lulttá teszi. Akadályozza a nemzetközi szervezeteket ab­ban, hogy kellő figyelmet for­dítsanak a fejlődő országok gondjaira. RÖVIDEN Gordon Shaffernak, az is­mert angol újságírónak és közéleti személyiségnek szer­dán a Kremlben átnyújtották a Nemzetközi Lenin-békedí jat jelképező aranyérmet és az ezzel járó oklevelet. Sumialot, a Kongói Forra­dalmi Főtanács elnöke sajtó- értekezleten beszámolt a Kí­nai Népköztársaságban, Ku­bában és a Szovjetunióban tett látogatásáról. Rio de Janeiróban és Sao Paulóban riadókészültségbe helyezték az összes katonai egységeket. Az intézkedés ar­ra utal, hogy a katonai veze­tők fel akarnak lépni az el­lenzékkel szemben, amely előretört a vasárnapi válasz­tásokon. A katonai vezetőket aggodalommal tölti el az is, hogy visszatért az országba Kubitschek volt elnök. Radhakrisnan indiai köztár­sasági elnök szerdán egynapos látogatásra Szlovákiába uta­zott. A vendéget a pozsonyi repülőtéren ünnepélyesen fo­gadták. Dr. Radhakrisnan szerda este Prágában fogadást adott Antonín Novotyn köz- társasági elnök tiszteletére. Az indiai elnök ma reggel utazik el Prágából. Arab államok levele a Biztonsági Tanácshoz Tizenkét arab állam állan­dó ENSZ-képviselői szerdán a Biztonsági Tanács elnöké­hez intézett levelükben fel­hívják a tanács figyelmét az Adenban és a dél-arábiai pro­tektorátusokban uralkodó rendkívüli súlyos helyzetre. Az angolok adeni önkényé­ről a levél megállapítja, hogy az »ellentmond az ENSZ alapokmányának, a világszer­vezet határozatainak, vala­mint a gyarmati országok és népek függetlenségének meg­adásáról szóló nyilatkozatnak. Ezért az angol kormánynak e térség népei ellen alkalma­zott legutóbbi intézkedéseit úgy kell tekinteni, mint az ENSZ-szel való nyílt szembe­szegülést, és olyan előre meg fontolt törekvést, amely a gyarmati uralom megerősíté­sére és a nép alapvető sza­badság- és önrendelkezési jo­gától való megfosztására irá­nyul«. (MTI) A MALI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE MOSZKVÁBAN Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke a Szovjetunióban tartózkodik és tárgyalásokat fo lytat a szovjet párt- és állami vezetőkkel. A köztársasági elnö k (középen) a Lenin-mauzó- leumból távozik a koszorúzási ünnepség után. SZÁZHÚSZMILLIÓ P énteken, október nyolcadikán, amikor a Varsói Kultúra és Tudomány Palotájának üléstermében összeül a VI. szakszervezeti világkongresszus, naptárilag, sőt szinte még az órát tekintve is, éppen húsz esztendeje, hogy lezajlott a modern világ szakszervezeti mozgalmának legnagyobb ese­ménye. Húsz éve, 1945. október 8-án fejeződött be a pári­zsi Chaillott-palotában az I. szakszervezeti világkongresz- szus, amely sok-sok esztendő harcainak eredményeként megalkotta a Szakszervezeti Világszövetséget. Varsóban most, húsz év után nem az emlékezés vagy akár a húsz esztendő mérlegének megvonása a fő feladat; sokkal inkább a jelen kérdései, a holnap feladatai. Mégis szólni kell a húsz évről, hiszen a Chaillot-palota és a var­sói terem küldötteinek és megbízóinak száma közötti kü­lönbség sokatmondó fejlődéséről beszél. Párizsban 56 or­szág 346 delegátusa 67 millió szervezett munkás nevében szavazott az SZVSZ megalakítására. Varsóba 90 ország több mint 120 millió szervezett dolgozóját képviselő 600 SZ VSZ-küldöttet várnak, és harmincmillió, nem az SZVSZ" hez tartozó szervezett dolgozó képviselői is ott ülnek majd a lengyel főváros felhőkarcolójának nagytermében. P árizs óta nagy jelentőségű fejezetet írtak a világ mun­kásai a nemzetközi szakszervezeti mozgalom történe­tébe. Akkor, a Chaillot-palotában úgy tűnt, kialakulóban van a nemzetközi szakszervezeti egység, hiszen csak az amerikai AFL-szakszervezet maradt távolt az 1945-ös kez­detnél. Később, 1949-ben meg kellett küzdeni az egység­bontók, a hidegháborús hisztériából részt vállaló reformis­ta szakszervezeti vezetők mesterkedéseivel. 1949-ben, ami­kor a szakadárok kilépvén az SZVSZ-ből, megalakították a szabad szakszervezetek nemzetközi szövetségét, az ameri- ki Carey azt mondta: »Nincs értelme úgy tenni, mintha az SZVSZ még mindig élne. Temessük hát el!« Ám a »ha­lott, SZVSZ-be tömörült szervezetek tagjainak száma ép­pen a szakadás után nőtt 67 millióról előbb 80 millióra, majd 120 millióra... Az SZVSZ mindennapos tevékenységének, az általa vezetett nemzetközi akcióknak puszta felsorolása is vaskos kötetet töltene meg. A dolgozók nemzetközi szolidaritá­sáért, a szakszervezeti szabadságjogokért, a béke védelmé­ben, a leszerelési tárgyalások támogatásáért nagy harcok százait vívta és vívja a Szakszervezeti Világszövetség. V arsóban most három nagy beszámoló alapján vitatják meg a küldöttek a nemzetközi szakszervezeti mozga­lom előtt álló feladatokat. Az első beszámoló — előadója Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára — a nemzetközi szak- szervezeti egység megerősítésének lehetőségeit vizsgálja. Az SZVSZ soha nem szűnt meg hirdetni, hogy ha számos kérdésben van is nézeteltérés közötte és más nemzetközi központhoz tartozó szakszervezetek között, nem kevés az olyan problémák száma sem. amelyek megoldásában nem csak szükséges, de lehetséges is az akcióegység. Az SZVSZ megismételt kezdeményezéseinek hatását jól mutatja, hogy ez év nyarán a szabad szakszervezetek nemzetközi szövet­ségének amsterdami kongresszusán kiderült: az .egységelle­nes szakszervezeti vezetők ma már egyszerűen képtelenek megakadályozni a különböző irányzatú szakszervezetek kö­zötti kapcsolatok fejlődését, bár az természetes, vannak még viták, véleményeltérések, egyrészt az SZVSZ és más szervezetek, másrészt az SZVSZ-be tömörült szakszerveze­tek között -is.- -— - ___ . _ Ä második beszámol. — előadója Luis Padilla, az SZVSZ latin-amerikai titkára — a nemzeti függetlenségért, a neokolonializmus ellen vívott küzdelem helyzetét elem­zi, majd külön is taglalva az újonnan függetlenné vált or­szágok szakszervezeti mozgalmának lehetőségeit és fel­adatait. A két évtizede érvényben levő alapszabályoknak az azóta végbement változásokhoz, a jelen követelményeiKez való igazítása a témája a Varsóban vitára bocsátandó har­madik beszámolónak. J elentős vitafórumnak ígérkezik a munkásjogokért, a * dolgozók nemzetközi szolidaritásáért, a békéért küzdők százhúszmilliós táborát jelentő Szakszervezeti Világszövet­ség által összehívott VI. szakszervezeti világkongresszus. Louis Saillant írta nemrég: »Nem elegendő, ha az SZVSZ csak szóban nyilvánítja ki, hogy szakszervezeti szervezet és nem politikai párt, nem elegendő, ha csak szóban nyil­vánítja ki, hogy párton kívüli szakszervezeti tömegszerve­zet. Tevékenységével, megnyilatkozásaival, állásfoglalásai­val és különösen a világ dolgozói közötti egység probémái tekintetében tanúsított magatartásával kell bebizonyítania jellegének mibenlétét.« Varsó a dolgozók nemzetközi összefogásának erősítését kívánja szolgálni; a szakszervezeti mozgalom közös és ál­talános érvényű követeléseinek és harci terveinek világos megfogalmazásával. Laoszban is harcolnak amerikai csapatok Guam szigetéről felszállt B—52-es amerikai óriásbom­bázók szerdán reggel újabb támadást hajtottak végre a Saigontól északnyugatra, a kambodzsai határ közelében elterülő úgynevezett C övezel ellen, az ötödiket rövid idő alatt. Az amerikai stratégiai bombázóknak ez volt a 39. akciójuk dél-vietnami terü­let ellen. A Reuter saigoni tudósítója dél-vietnami katonai forrá­sokra hivatkozva jelenti, hogy az utóbbi négy hónapban Sai­gonban utcai razziákon nyolc­ezer dél-vietnami fiatalembert tartóztattak le mint katona- szökevényt. A Saigon közvetlen szom­szédságában levő Cholon vá­rosának házain sok helyen a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front zászlói jelen­tek meg, és az utcákon töme­gesen hevertek röpiratok, me­lyek Ky tábornok kormányá­nak megdöntésére szólították fel a lakosságot, és az ame­rikai agresszorok Dél-Viet- namból való távozását köve­telték. Az Üj-Kína hírügynökség szerdai közlése szerint a Dél- kínai-tengeren hétfőn és ked­den két-két amerikai repülő­gép bombázott és fedélzeti fegyverekkel lőtt kínai ha­lászhajókat. A hírügynökség Szerint a kínai hatóságok élesen tiltakoztak az ameri­kai imperialisták kalózkodása ellen. A Patet Lao Hangja rádió­állomás egyik keddi híréből arra lehet következtetni, hogy Dél-Vietnam után immár Laoszban is amerikai csapa­tokat vetettek harcba. A rá­dióállomás szerint ugyanis laoszi kormánycsapatok és amerikai egységek »felgön- gyölítési hadműveletet« foly­tatnak Vientiane tartomány­ban, Long Ton környékén. (MTI) „Jegyzékháború” India és Pakisztán között 7 Az indiai—pakisztáni hábo­rú hadszínterein az utóbbi 24 órában viszonylagos nyugalom uralkodott, a nyugati távirati irodák nem adtak hírt fegy­veres összecsapásokról. Ezzel j egyidőben azonban folytató­dik a két ország közötti/ »korlátlan jegyzékháború«. Kedden előbb India vádol ta be ellenfelét U Thani ENSZ-főtitkámál »sorozatod határsértések« miatt, későb: pedig Pakisztán arra hívtj fel a Biztonsági Tanács gyeimét, hogy »Üj-Dellji újabb nagyszabású offenzívá­ra készül Lahoretól délre«. A felek ezenkívül szemére vetik egymásnak, hogy nem tartják tiszteletben a diplo­máciai sérthetetlenséget. Egy Üj-Delhiben kelt jegyzék sze­rint Karachiban »felforgatták az indiai főmegbízott lakását, és elkobozták személyes ingó­ságait«. Rawalpindi szerint viszont ezek a sérelmek a pa­kisztáni főmegbízottat érték Üj-Delhiben, aki beosztottjai­val együtt gyakorlatilag már öt napja házi őrizetben van«. Pakisztán kedden bejelen­tette, hogy jelenleg 4133 négyzetkilométernyi indiai területet tart ellenőrzése alatt. Az indiaiak ellenőrzése 1155 négyzetkilométernyi pakisztá­ni és »szabad kasmíri« terü­letre terjed ki. Pakisztán tér­képeket bocsátott az ENSZ tűzszüneti megfigyelőinek rendelkezésére, s ezek azt mutatják, hogy Pakisztán Rajasthan térségében hatolt be legmélyebben indiai terü­letre, míg az indiai fegyveres erők Sialkot övezetében nyo­multak előre legmesszebbre pakisztáni területen. Az AFP hírügynökség tu­dósításában visszatér Pakisz­tánnak arra a döntésére, hogy megszakítja diplomáciai kap­csolatait Malaysiával. A fran­ca hírügynökség megfigyelők­re hivatkozva azt írja, hogy e lépés még inkább jelzi a pa­kisztáni külpolitikában végbe­ment változásokat. A tudósítás arról is beszá­mol, hogy egyre inkább szó­ba kerül Ajub Khan esetle­ges New York-i utazása. A pakisztáni elnök ebben az esetben találkozna Johnson elnökkel és megvitatná vele azokat a kérdéseket, amelyek Pakisztán új külpolitikai tá­jékozódásából és az amerikai segély felfüggesztéséből adód­nak. (MTI) A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ftűműveseket és segédmunkásokat vesz föl. Jelentkezés: fó-épftésvesetóség Siófok. Fö a. 260. sz. (117102)

Next

/
Thumbnails
Contents