Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Péntek, 1965. október 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A visszakapott szeretet Egy kedves epizódnak voltunk szemtanúi a múlt héten ... A kaposvári Gárdonyi Géza úttörőcsapat Zrínyi-őrsének 17 tagja szorgalmasan eljár a közelben lakó Schulcz nénihez segíteni. Az idős asszony beteges, nehézkesen bír járni. Az őrs elvállalta, hogy megkönnyítik az éle­tét. A kispajtások ügyeletet tartanak. Min­den héten két-két úttörő megy el Schulcz né­nihez: Bevásárolnak, fát vágnak, tüzet rak­nak, kitakarítanak. Ha van még idejük, fel­olvasást is tartanak neki. Schulcz néni valamikor betegápolóként dolgozott a kórházban. Mint mondja, azt a szeretetet és figyelmességet, amelyet akkor ő adott a betegeknek, most ezektől a kislá­nyoktól kapja vissza. Gyakran örömkönnyek peregnek arcáról, mert érzi, hogy nincs egye­dül ... (Grábner) Az első képen: Nagytakarítás. Klaus/ Zsuzsa és Tóth Valéria ragyogóra tisztítja az ablaküvegeket. A második képen: Minden látogatáskor virággal díszítik a szobát. A harmadik képen: Munka után felolvasást tarta­nak Schulcz néninek. Kárteyőveszély a gabonaföldeken A holládi beszélgetés Répaszállítási huzavona Szépen termett cukorrépa To- ponáron tavaly is meg az idén is. A termésnek örülnek a szö­vetkezet vezetői, az elszállítás azonban nagy gondot okoz ne­kik. Kevés a szállítógépük, az őszi munkacsúcsban sehogy sem tudják a répához küldeni a gé­peket. Hasonló volt a helyzet a múlt évben is. Akkor a Kaposvári Cukorgyár sietett a szövetkezet segítségére. Atvevőhelyet létesí­tett Toponáron. Ezzel szinte egy csapásra megoldódott a szövet­kezet problémája. A járási ta­nács vezetői látták, hogy ebben az évben is jónak ígérkezik a cukorrépatermés. A rendkívüU ősz okozta munkacsúcs viszont még jobban igénybe veszi a ter­melőszövetkezetek szállítógépeit. Ezért arra kérték a cukorgyár vezetőit, hogy a tavalyi átvevő­helyeket az idén is tartsák meg. Számítottak a segítségre Toponá­ron is. Ott van a mérleg, nem okozna különösebb nehézséget az átvétel. A cukorgyár azonban arra hivatkozva, hogy a toponári átvevőhely csak szükségmegöl- dás volt, ebben az évben azt ké­ri a szövetkezet vezetőitől, hogy a gyárba szállítsák a répát. A távolság nem nagy, ez igaz. A szállítógépekkel mégsem tud­ják megoldani ezt a feladatot, mert a szövetkezetben szántani, vetni kell. Szedik a burgonyát is, meg hamarosan tömi kell a kukoricát is. Az alkudozás még folyik. Leg­utóbb a járási operatív bizottság is foglalkozott a toponáriak ké­résével. Ott is olyan megállapo­dás született, hogy _ ha teheti — a cukorgyár a helyszínen ve­gye át a répát. Helyes lenne, ha ezt a kérést teljesítenék a gyár vezetői. K. L AMIKOR MÁR EGYBE- tették a körülmények, hogy GYŰLTEK a meghívottak, j addig dolgozzon, amíg él előrebocsátotta Németh Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára: — Kérem, mond­ják el, hogy hogyan élnek itt a szövetkezeti parasztok; szól­janak örömükről, gondjaikról, vágyaikról, törekvéseikről egyaránt. Használjuk föl ezt az alkalmat arra, hogy éle­tükről, mindennapi munká­jukról kötetlenül elbeszél­gessünk. Az egész napos program befejezése volt ez az esti ösz- szejövetel itt, Hollódon. Né­meth elvtárs és Szigeti Ist­ván, a megyei pártbizottság titkára, meg Nemes János, a Fonyódi Járási Pártbizottság első titkára délelőtt a Dél-Ba- laton Tsz vezetőivel vitatták meg a termelés és gazdálko­dás időszerű kérdéseit; dél­után a vendégek Weinhoff er István tsz-elnök, Békefi ha­jós párttitkár és Keller László főagronómus kíséretében ellá­togattak Balatonberénybe és Vörsre; a majorokban állat­gondozókkal, a mezőn pedig burgonyás zedőkkel beszél­gettek; estefelé Hollódon vé­gigjárva a lakóházakat tekin­tették meg, majd a klubban találkoztak a helybeli és a tikosi tsz-gazdák egy csoport­jával. Ezért tehát a beszélge­tés nem most kezdődött, ha­nem folytatódott.' A tikosiakról szólva Hor­váth Jenő brigádvezető el­mondotta: — Ismerek min­denkit, naponta járok vala­mennyi háznál; azt látom, hogy nem élnek rosszul az emberek. Jól öltözködnek a falusiak; régen nem jutott nekik ennyi ruhára. Az utób­bi években a zsúpos házak közül tíz eltűnt. Többen ki­cserélik régi bútoraikat. Bát­ran mondhatom, hogy jobban és könnyebben él, mint egyé­ni gazdaként az a szövetkeze­ti paraszt, aki családjával együtt becsületesen dolgozik a közösben. A munkából ki­öregedetteknek, aki magukra párttaggyűlésen. Mi mást mondhatnék: nehéz ez az év, Most, a szövetkezetben is se­gítenek az idősebbek, amit tudnak; helyzetük minden­képpen jobb, mint a múltban, Ä s°kan „tamasz naküJ’ ítélik meg a helyzetet. Ami teljesen magukra maradtak. ,rA„, „„ Ennek a véleményének adott sok a kiesés. — A beszélgeté­sen' erről mások is részletesen szóltak. Megfigyelhettük, hogy mértéktartóan, igen józanul hangot a beszélgetésen Varga József holládi fogatos is. kárt az időjárás okozott ezen a vidéken, azért senkit sem okolnak, vezetőiket sem hi­báztatják. Elmarasztalni csak GONDOK IS SZOBA KE- azokat marasztalják el. akik RtlLTEK. Akadnak családokb a közös munkából kivonják amelyeknek nem az összes! magukat. munkabíró tagja dolgozik a. Káros ez a mulasztás, a szövetkezetben. El-eljárnak szorgalmasok, a mindennapos pénzes munkahelyre. Kivált a dolgozók csapódnak be ezzel, fiatalság hagyja el a falut. Tikosra meg Holládra ez ke­vésbé vonatkozik, inkább a szövetkezet többi községében támadnak emiatt nehézségek. Balatonberényben mondták napközben: — Elkészülni azért mindennel elkészülünk, mert részesedésüket csökkenti a közös munkák elhanyagolá­sa. Ezért is van nagy szükség arra — amint Szigeti elvtárs mondta —, hbgy értessék meg az emberekkel: ők a szövetke­zet gazdái. Munkálkodjanak íi“ * sstór “«ess • „ “"hul b k tovább erősödiék. Keressék az Ezzel kapcsolatban Németh eíos*tós. ^ágosabb formáit; elvtárs kifejtette: . - Igen e1’ mindenki meg­nagy kár az, hogy‘sok munka ± Ä megkésik. Másutt is előfor­dul, hogy amit megtermeltek, nem tudják idejében betaka­rítani. Tetemes anyagi vesz­teség származik ebből. Na­gyon nagy gonddal kell ezen változtatni, a károkat meg­előzni. Az szükséges, hogy lettel helytáll. Azt ne enged­jék, hogy bárki is anyagi előnyhöz juthasson mások, a közösség rovására. Mindenki tegye meg a kötelességét, ami­vel tartozik szövetkezetének, társainak. A szorgalmas pa­rasztok Holládon, Tikoson és ilyenkor a szövetkezeti gaz- másutt is segítsék a vezetőket dák családtagjaikat is jobban ßbba/n., hogy dolgozzon yala• ~ _ T. ' T o-nrióM + Ó ó /»ool/í/ifnri vonják be a munkába; a ve­zetők pedig bátrabban ösztö­nözzék erre a tagságot anya­gilag is. Természetesen nem úgy, hogy akkor alkudozza­nak, amikor a munka már nem tűr halasztást. Előzete­sen kell megegyezni a java­dalmazásban. A nyáron a Dél-Balaton Tsz-ben körülbe­lül húszvagonnyi gabona el- pergett. Nem csoda, hiszen június 28-tól szeptember 8-ig elhúzódott az aratás. Rugal­masabb, gyors, főleg pedig előzetesen meghatározott in­tézkedéssel az elpergett meny- nyisér.nek legalább a felét megmenthették volna. Okul­junk belőle. MINDENT A MAGA IDE­JÉBEN — mindig ez a gya­korlati parancs szabályozta a maradtak, nehezebb a sorsuk- Paraszti munkát. Ezt figyelem­be kell venni mindenkor. így de az állam biztosította já­radékból, nyugdíjból, a háztá­ji jövedelméből meg az egyéb szövetkezeti támogatásból megvan a megélhetésük. So­most, az őszi betakarítás és szántás-vetés idején is. Molnár mennyi tsz-tag és családtag erejéhez mérten. Fölvetették a beszélgetésen, hogy célszerű lenne bevezetni az üzemegysé­gek önelszámolását. Figyelmet érdemel ez a javaslat, érdemes rajta elgondolkodni. Meg kell vizsgálni, hogy milyen módon lehetne megvalósítani. Ez job­ban biztosíthatja, hogy a he­lyi igyekezetnek, szorgalomnak és helytállásnak meglegyen a közvetlenebb anyagi haszna. AZ EGYÉNI HELYTÁLLÁS ÉS HELYI PÉLDAADÁS ,Vv kapcsosaik egybe a közérdek­kel, az egész szövetkezet to­vábbi szilárdításának, a tag­ság, az öt falu összefogása erő­sítésének gondolatával és mindennapos feladatával. Ez az út, a közös út csak előre vezet._ Hangsúlyozta Németh elvtárs: az egyesülés óta szá­mottevően gyarapították va­gyonukat, sokat tettek nagy szövetkezetük anyagi megala­. , a tsz-vezetők is megerősítették: kan mondjak közülük: ha rájuk, fogatosokra bármikor József, Mózes Ernő és Mózes j pozásáért. Van mire építeniük, Péter meg más fogatosok di- bizakodóan tekinthetnek a jö- csekvés nélkül elmondták, és j vőbe. A megyei és a járási x * . . ~-._i.-i.x-,-. szervejc pticjjg is segítették és küszködnek is nehézségekkel, mégis biztonságosabb az éle­tük, mintha kívül maradtak volna néhány hold földjükkel. Nadrai Józsc.f állatgondozó kózbevetette: régen az öreg parasztembert arra kényszer!­A fejhez vagy a lábhoz? Az első jelzés Zimányból ér­kezett a Növényvédő Állomás-, ra: fertőzöttek a gabonatáb­lák. Van olyan terület is, aho­va talajfertőtlenítés nélkül nem lehet elvetni az őszi kalá­szosokat, mert a pajorok, drót­férgek kirágnák. Az első jelzés óta a Növény­védő Állomás agronómusai részletes talajvizsgálatokat vé­geztek a kaposvári járás több termelőszövetkezetében. Meg­állapították, hogy az erősen homokos talaj kivételével csaknem mindenütt fenyeget a kártevők elszaporodásának veszélye. A vizsgálatok nyo­mán készülő talaj térkép rész­letesen tartalmazza majd, hol milyen a fertőzés mértéke, melyik területen szaporodott ej a drótféreg vagy a pajor. De általános megállapítás sze­rint erre a térképre nem sza­bón várni. Minden termeioszö- «•tkezetben a vetés előtt el kell végezni a megfelelő vizs­gálatokat, s ahol a kártevők úgy elszaporodtak, hogy ve­szélyeztetnék a gabonát, még a vetés előtt végre kell hajta­ni a talajfertötlenítést. A Növényvédő Állomáson érdeklődésünkre elmondták, hogy eddig mintegy negyvenöt­ötvenezer holdon végeztek vizsgálatokat. Ennek a terü­letnek körülbelül egynegyede erősen fertőzött. Nagyobb kár­tételektől a védekezés elmu­lasztása esetén a Kaposvölgyé- ben, a Zselicségben és Igái környékén tarthatnak a szö­vetkezetek. A védekezéshez szükséges vegyszerek egy része a szövet­kezet rendelkezésére áll. Un, ahol nincs elég talajfertőtle­nítő szer, és kártevőt találnak, a szövetkezetek haladéktalanul rendeljék meg a szükséges vegyszert, mert sürget a vetés. Nagyon sok emberben él még az »inkább megyek fejhez, mint a lábhoz« szem­lelet. Ezt a görcsöt csak ál­landó felvilágosítással, nyil­vános bírálattal lehet oldani. A panaszokkal foglalkozók a megmondhatói, milyen kacskaringós utat jár be né­ha egy-egy javaslat, kére­lem. Egy kaposvári lakos például tizenegy oldalas le­velet írt a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának. Hosszan ecse­telte családja helyzetét, s azt kérte, föltétlenül járja­nak közbe az érdekében, hogy megkapja a gázt. A le­velet Budapestről visszaküld­ték Kaposvárra, a városi ta­nácsra. Hiába keresték azon­ban a panaszos kérvényét, nem találták. Ahelyett ugyanis, hogy a »lábhoz« fordult volna, átugrott né­hány lépcsőfokot, s a »fej­hez« ment. Ugyanígy tett egy másik kaposvári is, aki az Építésügyi Minisztérium­nál kilincselt kerítésépítési ügyében. A városi tanács végrehajtó bizottságának egyik ülésén többen elítélték e helytelen szemlélet terjesztőit. Hányszor megtörténik, hogy egyszerű tanácsi igazo­lásért a vb-elnököt. vagy a helyettesét háborgatják, s meg vannak sértve »mi az, derogál neki, hogy intézked­jen«), amikor az előadóhoz kiüdüi őJcgÍq A munkaközvetítő irodá­ban először a kaposvári je­lentkezőknek osztanak szá­mot, a vidékiek csak ezután kapnak. Egy toponári lány mérgében a városi tanács vb-elnökhelyetteséhez sza­ladt panaszkodni, majd a szerkesztőségbe. Amíg jár­kált, éppen bekerülhetett volna az irodába, a munka­ügyi előadó közölte volna ,, , , vele, milyen munkahelyek | szelgetok. Igen,^ számolgat min- közül választhat. számíthatnak. Az év vala­mennyi munkanapján megte­szik a magukét. Ha a dolog úgy követeli, hajnalban már talpon vannak, és este lét tíz­kor itatják meg a lovakat. Gyalogmunkára, kaszálásra is vállalkoznak; az aratásban is derekasan részt vettek. Holiá- don a gondozók olyan szép marhákat hizlalnak, hogy szí­vesen veszik meg az állatokat a külföldi kereskedők. — A holládiak és tikosiak mindig is példás szorgalmukról vol­tak ismertek a környéken A szövetkezetben a kezdettől fog­va igen jól gazdálkodtak. Helytállásukat ma is elisme­rik a Dél-Balaton Tsz többi községében is — hangsúlyozta Németh elvtárs. MILYENEK AZ IDEI KI­LÁTÁSOK? — tértek át erre a közérdekű kérdésre a be­Hogy mi táplálja ezt a helytelen szemléletet? Elő­ször a tájékozatlanság, má­sodszor az oktalan bizalmat­lanság. Persze az sem ritka, hogy előre megfontolt szán­dékkal mennek a »fejhez«, hátha előnyt szereznek ez­zel. Nehéz volna kimutatni, hány forintot dobatnak ki velünk az ablakon azok, akik nem tartják meg a hi­vatalos utat. Olyan pocséko­lás ez, mint amikor a deb­receni téglát denki, latolgatja a várható eredményeket. — Meg-megkér- dik a társaim — mondta Bé­res Ferenc tikosi fogatos —, hogy az este miről volt szó a a jövőben is segítik ezt a nagy szövetkezetei. A Dél-Balaton Tsz megkapja az alapvetően szükséges beruházásokat, mun­kagépeket. * • * Az esti beszélgetés Holládon a napi munkával, a minden­napi élettel kezdődött, s föl­mérte a megtett utat is, és a jövőbe mutatott. Visszapillan­tás és útmutatás volt egyszer­re, kötetlen eszmecsere közös dolgainkról; a szövetkezeti gazdák helyzetéről, közös gaz­daságuk további erősítéséről, amihez szorosan hozzá van kapcsolva életük, jövendő sor­suk alakulása. Gyakorlott és fáradhatatlanul dolgozó veze­tőik irányításával a holládiak, a tikosiak, a balatonszent­györgyiek, a balatonberényiek meg a vörsiek, ha időnként nagyobb nehézségekkel küsz­ködve is, de folyamatosan előbbre jutnak — összegezte a látogatás és az esti beszélge­tés legfőbb tapasztalatait Né­meth elvtárs. Kutas József Tanácskoztok a barcsi járás tsz-párttítkárai szállítják, a kaposvárit Deb recenbe. Az ésszerűség nyil­ván azt diktálja, hogy ne vonaioztassák több száz ki­lométert a téglát az ország más vidékére, hanem hasz­nálják fel a gyár közvetlen közelében. A hasonlatnál maradva: az aktát se vona- toztassa senki a világ má­sik végére, hiszen ezzel nem előbb, hanem később ér a végállomásra. Mert hiába megy a »feihez« bárki, ha a panaszt csak a »lábnál« or- nnsolJia ftjrijf. (Tudósítónktól.) A Barcsi Járási Pártbizott- Kaposvárra 1 ság tanácskozásra hívta össze a tiszteletdíjas termelőszövet­kezeti párttitkárokat. A vita­indító előadást Takács István főelőadó tartotta. Tájékozta­tást adott az időszerű gazda­sági, politikai és kulturális kérdésekről, beszélt a pártszer­vezetek legfontosabb feladatai­okoz. Egyes helyeken elhanya­golják a párton kívüli aktíváik oktatását, tájékoztatását. Az előadó elemezte néhány párthatározat végrehajtásának tapasztalatait. Elmondta, hogy a határozatok megvalósítá­sáért a vízváriak, a ladiak, a bolhóiak tettek a legtöbbet, de ezekben a községekben is van még tennivaló. Keveset tettek a pártszervezetek a ról. Szólt a hiányosságokról pártópítésért. Vannak olyan is: több alapszervezetben nem tartják meg a vezetőségi ülé­seket, egyes községekben el­maradnak a koordinációs ér­tekezletek, mindez kapkodást, sok esetben tervszerű tlenséget alapszervezetek, ahol ebben az évben még egyetlen tagjelöl­tet sem vettek föl. Ezután a párttitkárok szá­moltak be a végzett munká­ról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents