Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 A könyv falusi ünnepe K ulturális életünknek évről évre növekvő jelentőségű eseménye a könyv falusi ünnepe. Nem véletlenül, A könyvvel találkozni annyit jelent, mint kedves ismerőssel beszélgetni. A könyv jó barát, amely mellénk szegődik tétlen óráinkban eppen úgy, mint amikor meglévő ismereteinket kívánjuk bővíteni. Nemcsak más emberek világába kalauzol bennünket, de segít megismerni önmagunkat, hozzájárul látókörünk szélesítéséhez, tudásunk gyarapításához, elgondolkoztat, tanít, szórakoztat. Immár ötödször rendezik meg hazánkban az őszi megyei könyvheteket. Az október elsejei megnyitótól december közepéig két és fél hónapon át egymást követik majd a falvakban az író—olvasó találkozók, a könyvba- rátnapok, az irodalmi estek, a szellemi vetélkedők, a könyvkiállítások. A cél: a könyv és az olvasók találkozásának elősegítése, a könyv iránti igény fölkeltése, ébren tartása és a falusi olvasótábor növelése. Különösen a mai magyar irodalom, elsősorban a szocialista mondanivalójú művek és a mezőgazdasági szakirodalom népszerűsítése áll a könyvhetek központjában. Az elmúlt négy esztendő tapasztalatainak tanúsága szerint egyre népszerűbbek a könyv heted a falusi lakosság körében. Elegendő bizonyíték erre a tavalyi két hónap könyvforgalma, amely meghaladta a tizenhatmillió forintot! Csupán a házról házra árusítás keretében két és fél millió könyv talált gazdára. Hogy mit jelent két hónap alatt tizenhatmilliós könyvvásár, azt csak az érti meg igazán, aki ismerte a huszonöt—harminc évvel ezelőtti magyar falut, amelyben a könyv olyan ritka vendég volt a parasztházakban, akár a fehér holló. J elentős pozitívuma ennek az évről évre ismétlődő eseménynek, hogy nem csupán mind több jó szépirodalmi könyv talál gazdára a falusi emberek körében, hanem egyre erősebb a mezőgazda- sági szakirodalom térhódítása is. Következik ez abból, hogy a nagyüzem több tudást és föltétien szakosítást kíván. Az a parasztember, aki korábban univerzális szakember volt. a kisgazdaság követelményének szintjén, most vagy a kertészetben, az áülattenyésztés- ben, vagy éppen a növénytermesztésben dolgozik. A megváltozott körülmény új termelési módszerek elsajátítását teszi szükségessé. Ezért ezrek és ezrek tanulnak a különböző szakmunkásképző tanfolyamokon és a dolgozók iskoláiban. A szakkönyv megkönnyíti is- . méreteik gyarapítását — sokan ezért vásárolták már eddig is. Most itt az alkalom, hogy újabb ezrekkel és tízezrekkel Ismertessük meg a munkát segítő és könnyítő mező- gazdasági szakkönyveket. Az őszi megyei könyvhetek nem egyszerűen könyvárusít isi akciót jelentenek, hanem általános kulturális megmozdulást a falusi népművelési idény kezdetén. Mindannyiunk számára ismeretes: a könyv nagyobb térhódítása jelentős kulturális előrelépést jelent a falu életében. Eppen ezért a könyvterjesztés nem lehet csupán a földművesszövetkezetek feladata. A tavalyi könyvhetek megrendezése ott volt a legeredményesebb, ahol a földművesszövetkezetek munkáját széles körű társadalmi összefogás segítette. A művelődési házak és a könyvtárak, a könyvbarátbizott- ságok és az iskolák, valamint a társadalmi szervezetek egyaránt r-~zt kell hogy kérjenek ebből a munkából. Természetesen mindenki a maga módján. A művelődési házak gazdag és színvonalas műsorok biz.o Jíásáyal, a pedagógusok irodalmi ismeretterjesztő előadásokkal, a könyvtárak kiállítások megrendezésével működhetnek közre az őszi megyei könyvhetek programsorozatában. N idat vár ebben az időszakban a tanyavilágot és a kisebb településeket járó művelődési autókra. A filmvetítések és a könyvkölcsönzések mel-' lett könyvpropagandával és árusítással járulhatnak hozzá a könyvhetek sikeréhez. Tevékenységük azért is fn-rr”t éppen a kevésbé látogatott helyeken lehetnek terjes-' tői, szószólói a szépirodalmi és mezőgazda- sági könyveknek. A könyvhetek sokrétű feladatot állítanak a népművelők elé. A megyei ünnepélyes megnyitókon túl minden községben egy vásárnapot az őszi megyei könyvhetek ünnepévé kell emelni. Az e^észnapos rendezvénysorozat lényege: délelőtt gyermek- vagy ifjúsági könyvankét író részvételével; házról házra árusítás; déi- ;án szellemi veétlkedő; este irodalmi est, utána könyvbál. Az író—olvasó találkozó, irodalmi est, színesebbé, vonzóbbá tételében sokat segíthetnek az irodalmi színpadok erre az alkalomra összeállított műsorukkal. Tavaly kétszázötven sikeres író—olvasó találkozó gazdagította a programot. Az idén legalább ennyit rendeznek ismét az őszi megyei könyvhetek keretében. Ezúttal azonban elsősorban olyan községekben, tanyaközpontokban, termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban kívánatos sort keríteni író és közönség találkozására, ahol ilyet még soha nem rendeztek. Így szélesíthetjük tovább a falusi olvasók táborát, s ébreszthetjük fel a könyv szeretetét még nagyobb tömegekben. K önyvet minden falusi házba! Ez a soron következő két és fél hónapos időszak nemes jelszava. A kultúra munkásain és terjesztőin a sor, hogy ez valósággá váljék. \ Kif küldjünk külföldre? Új könyvek Dénes Zsófia: A személyzeti vezető hetek óta .öprengett a problémán, de kiutat nem 'talált. A végső határidő vedig egyre közeledett. Ha addig nem jelentik be, hogy kiket Ívűidének a vállalattól jutalomént külföldre, az több kellemetlenséggel járhat. Legfőképp azzal, hogy a felettes szervek megváltoztatják eddigi jó véleményüket a vállalatról, s eset- gg ugrik a prémium. Ezt nejn érthetjük meg, hatá- ozta el a személyzetis immár ezredszer, s újból nekidurálta magát, hogy számba vegye a dolgozókat. S ekkor eszébe jutott a mentő ötlet. Miért ő? S miért egyedül legyen a felelős? yerünk az igazgatóhoz. Döntsön az. Az igazgató éppen bent tartózkodott szerény pompával, ipari elevízióval berendezett irodájában elmélyedt figyelemmel apadt a képernyőre. A titkos kamera a csinos Annabellára zsgeződött. Az igazgató időnként elismerően csettintett a nyelvével, beidegződött mozdulattal megigazította; nyakkendőét, hátrasimította gyérülő haját, rcvonásait elemezte a tükörben. A személyzetis illemtudóan kocogott, majd az erélyes tessékre oelépglt. — Mi a baj? — kedélyeskedett :i direk or a személyzetis fan- joali képét látva. — Emlékszel a múltkori központi értekezleten azt mondták, hogy öt dolgozót jutalomként [küldhetünk külföldre — kezdte mondókáját. — Ismered a kívánalmakat is: hogy csak olyan emereket delegáljunk, akik példamutatónk a munkában, makulátlan eikölesűek, hiszen külföldre mennek. Hiába gondol- iiodíam, nem találtam senkit, aki méltóképpen képviselhetne 'Címünket. — Ott van Pác Lajcsi, küldd azt egynek — javasolta az igazgató, hogy minél hamarabb túl legyen a dolgon. — Nem Is he*, túl fiatal. Alig öt éve dolgozik nálunk. Mit szólnának az öreg szak munkások?. . .'De mi le ne, ha Fekete Palit küldenénk? — Arról szó sem lehet — intette le az igazgató. — Gyakran hiányzik, megbízhatatlan. — Kovács Rozi? — Na, nem. Már elfelejtetted, V ___________________ h ogy múltkor munkaidő alatt csokolózot£ a segédművezetővel? — És Rajz Béla? — Elmehetne ... De ő már négy évvel ezelőtt részt vett egy kéthetes tapasztalatcserén. — Kenéz Józsi bácsi? — Fegyelmije van! Hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. Emlékszel a vödör olajosrongy esetére? . . . — A szép Murányiné? — Házasságtörő. — Kovács Benő? — Ügy gondolom, eléggé megbecsüljük azzal, hogy négyszer kitüntettük jó munkájáért, erkölcstelen lenne, ha még külföldre is elküldenénk. — Labanc Dénes? — Iszákos. — Laci János. Tudod, az a csendes? . — Van, van, nem tűnik ki a dolgozók közül, nekünk meg olyan ember kell, aki példakép. — Kiricsi János? — A társadalmi bíróság javító-nevelő munkára ítélte. GYALOG A BALOLDALON Az Egyszeri kaland-ban az írónő az első világháború előtti idők emlékeit összegezte, a pesti polgárcsaládból kiszakadó értelmiségi lány útkeresését, magára találását. A Gyalog a baloldalon mozgalmasabb kor, a háború és a forradalmak időszakába Vezet eL Rávilágít a háborús műlelkesedés mögött meghúzódó förtelmekre, a toll embereinek tévelygéseire és kijózanodására, a színházi és művészvilág intimitásaira. Megrázó mozzanatokat idéz fel Ady Endre életének utolsó hónapjairól. A maga életének személyes dilemmáit éppolyan őszinteséggel tárja fel, mint a kortársak gyakran furcsa lem vonásait vaev Molnár Ferenc és Fedők Sári kapcsolatát, a korabeli sajtó visszásságait, majd — László Vincéné? — Most kapott beutalót Siófokra. Elégedjen meg azzal. — Most már csak öten maradtunk — simított végig gyöngyöző homlokán a személyzetis. — A szenilis Vékony Lujzi, Krampács Annabella, Kozgonyi- né, te meg én. — Meg kell menteni a vállalat becsületét! — szögezte le ellentmondást nem turöen az igazgató. — De mit szólnak majd, ha kiderül, hogy te meg Annabella .. . — ellenkezett erőtlenül a személyzetis. — Hiszen már úgyis mindenki suttog a viszonyotokról. Még szerencse, hogy a feleséged fülébe nem jutott el... — Semmiség az egész — intette le a direktor. — Persze te könnyen beszélsz. Otthagytad a családod, senki sem vetheti a szemedre azt a kis flörtöt Rozgonyinéval. .. — De. .. — nyikkant meg Ismét, még erőtlenebből a személyzetis. — Tudom most azt akarod mondani, nemrég jártam külföldön. Az tanulmányút volt. Kemény munka. Ez meg pihenés. Es egyébként is. Egy igazgatónak ez jár! SZABÓ ZSIGMOND a forradalmak s az ellenforradalom embersorsokat megbolygató megpróbáltatásait. Somogyi Tóth Sándor: PRÓFÉTA VOLTÁL, SZIVEM Különös, bizzar mondanivalójú. ízig-vérig mai írásmű ez a kisregény — voltaképpen egy ideggyógyintézetbe sodródott újságíró kusza önvallomása. Az egykori prófétai ihletű fiatalemberből kiégett lelkű, meghasonlott, cinikus professzionista lett, akit benne valamikor vakon bízó oárja is otthagyott, s tehetetlen préd jává vált asszonyoknak, múló kalandoknak, koldusa a hajdani nagy ígéreteknek. Visszájára fordult karriertörténet, kíméletlen önleleplezés ez a könyv, egy nálunk szerencsére nem gyakori embertípus lelki elferdülésé- nek kortörténete. Különös, fanyar stílus, kesernyés önirónia jellemzi a művet — írójá- j ra mindenképpen föl kell fi- ^'gyelnünk. A KORINTH ŐSZI AQÓRAN JEQYESEK - A TENQER BŰVÖLETÉBEN. DELPHI. A RÉQI JÓSDA SZÍNHELYE. TURISTÁK MYKENÉBEN. KORINTHOSZ! MARADVÁNYOK, A KULTÚRA ÉKES ÖRÖKSÉQEI. A HIRES OROSZLÄNKAPU MYKENÉBEN.
