Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1965. október 3. LABDARÚGÁS /" A megyei IL osztályú bajnok­ság állása: ÉSZAKI CSOPORT így látják a Kaposvári Honvédőt a fővárosi »Nagyszerű mérkőzésit ví­vott a két csapat. A szurkolók egyöntetű megállapítása sze­rint hazai pályán ilyen jól már igen régen játszott az Autóbusz... « így ír szeptember 30-i szá­mában a múlt vasárnapi mér­kőzésről a Fővárosi Autóbusz- üzem dolgozóinak lapja, az Autóbusz. S rögtön hozzá kell tennünk nekünk, akik a ka­posvári csapat minden fővá­rosi mérkőzését láttuk: » ... ét kitűnően játszott a Kaposvári Honvéd csapata is, annak el­lenére, hogy tudásának csak mintegy 70—75 százalékát adta, a csatársor pedig meg sem közelítette azt a játékot, melyet például augusztusban az Ikarus ellen mutatott... * Az Ikarus elleni mérkőzési együtt néztük végig az egyik legkiválóbb magyar játékve­zetővel (aki különben nevé­nek elhallgatását kérte). Nos, a játékvezető, amikor egy kis­sé fut csállottuk mátyásföldi kirándulását (az Ikarus itt játszik), így válaszolt: — Mindig szívesen nézem meg a kaposvári honvéd­együttes mérkőzését, ha Pes­ten játszik, mert amit NB I-es mérkőzésen is ritkán lehet lát­ni, a kaposváriak mérkőzé­sein mindig megtalálom: nem »izzadnak«, hanem játszanak, nem rugdossák világba a lab­dát, tudatosan törekednek a játékra, úgy is mondhatnám, játéko­san játszanak. Ezt pedig o Nemzeti Bajnokság különböző osztályaiban alig néhány csa­patnál lehet látni. A néző, aki figyelemmel kísérte játéku­kat, minden pillanatban érez­hette, hogy a kaposváriak nem szeretnek fölöslegesen futkosni, mozgás közben is ál­landóan gondolkoznak, még hozzá a legjobb megoldáson, s ezt igyekeznek megvalósíta­ni. Sándor Károly, a magyar labdarúgás volt nagy játékosa, az MTK inté­zője néhányszor ugyancsak lelkesedett, amikor Erdőst va­lószínűtlen helyzetben men­tett, s elismerően bólintott a mellette ülő Pöstényi Józse) dr., az MTK elnökségi tagja felé akkor is, amikor Tajtl' elegánsan szerelt, és a legna­gyobb nyugalommal adta -leg­jobb helyzetben levő társához a labdát. — Érzi a labdát — mondta Csikar ... Aztán sokatmon- dóan súgott valamit Pöstényi doktornak. Félidőben Koltai Istvánnal, a Csepel szakosztályvezetőjé­vel beszélgettünk, aki tréfá­san megjegyezte: — Mi tegnap játszottunk, s mivel »jó« mérkőzést akartam látni, ide jöttem ki. Jó hírük van a kaposváriaknak Pesten, s Csepel — Pesthez tartozik... Igaz? ... A viccelődésen túl azonban azt is elmondta a kitűnő szak­ember: egyáltalán nem lehet véletlen, hogy Kaposváron, annak ellenére, hogy minden évben elmegy a fél csapat az egyesülettől, mégis felnő egy új együttes, amely legalább olyan jó, mint az előző évi volt... így volt ez három éve, így volt ez két éve, így volt ez tavaly, s így van ez most is... Ez nem lehet vé­letlen. Kaposváron — szerinte — értenek az összeválogatás- hoz, értenek a 11 játékosnak csapattá forrasztásához, érte­nek a neveléshez... Még ak­kor is, ha a csapat esetleg nem nyeri meg a bajnokságot. És ugyanezen a véleményen van az MLSZ egyik vezetőségi tagja is, aki akár nyár van, akár tél, akár esik, akár fúj, ott talál­ható a Kaposvári Honvéd fő­városi mérkőzésein. Pedig nem kaposvári, még csak nem is somogyi, és nem tartozik a honvédséghez sem ... — Tudja, mi tetszik nekem ebben a csapatban? — mond­ta nekünk az Autóbusz-mér­kőzés után. — Érzik a labdát, van bennük szív, s bár kiváló egyéni képességű játékosaik is vannak, minden idegszálukkal a csapatjátékra törekednek. Nagyon jó kis csapat, nagy kár, hogy a bajnokság után megbomlik, mert minden ké­pesség megvan benne, hogy a magasabb osztályban is siker­rel képviselje Kaposvár szí­neit. Ami kevés NB II-s csa­patban van meg: kirobbanó erőben vannak, látszik rajtuk, hogy katonák, nincs szombati kimaradás... S hogy jó szel­lemű, tehetséges labdarúgók, azt bizonyítja az is, hogy a tőlük eltávozott játékosok leg­többje magasabb osztályban is megállja a helyét. És még va­lamit. Nálunk, az MLSZ-ben mindig sokan érdeklődnek a leszerelő katona-labdarúgók felől... Évek óta a kaposvári leszerelők felől érdeklődnek a legtöbben. A szakemberek ér­deklődése pedig egyúttal — szakvélemény is ... Termé­szetesen nem mentes hibáktól a csapat, s ha ezeket a hibá­kat le lehetne nyesegetni, az NB 1 B-ben is helytállna a Kaposvári Honvéd! Sok szakembert kérdeztünk meg, mi a véleménye a két csapat, a Budai Spartacus és a Kaposvári Honvéd verseny- futásáról a bajnoki címért. Szinte egyöntetűen azt felel­ték, a vidéki csapat jobb, de hát a futballban minden lehetséges... Még az is, hogy esetleg no­vember 21-én Kaposváron, az év legnagyobb NÜJ Il-es mér­kőzésének ígérkező Kaposvá­ri Honvéd—Budai Spartacus találkozón dől majd el a baj­noki cím sorsa ... Ha pedig ez így lesz, a kaposváriak fő­városi szurkolói nagyon bíz­nak a somogyi fiúkban ... Nagy József 1. B.-boglár 20 16 2 2 61:17 34 2. Zamárdi 20 16 1 3 62:18 33 3. B.-fenyves 19 12 3 4 57:26 27 4. Fonyód 19 10 5 4 40:25 25 5. Ordacsehi 19 8 4 7 33:31 20 6. öreglak 19 8 3 8 38:33 19 7. B.-lelle 20 7 3 10 29:42 17 8. Buzsák 19 7 2 10 33:45 16 9. B.-szárszó 19 6 4 9 23:35 16 10. S.-szentpál 20 7 2 11 32:52 16 11. B.-szemes 19 6 2 11-20:45 14 12. B.-keresztúr Ű8 3 1 14 20:53 7 13. B.-kiüti 19 2 2 15 18:45 6 Siófok IL 20 8 4 8 49:48 20 KÖZÉP CSOPORT L K. V. Lobogó 17 15 ­2 81:23 30 2. K. Építők 18 12 3 3 46:20 27 3. Karád 19 11 3 5 44:39 25 4. Somogysárd 19 9 4 6 47:35 22 5. Gölle 18 8 5 5 39:27 21 6. Somogyjád 19 8 5 6 42:34 21 7. K. Barneváll 18 8 1 9 40:45 17 8. Juta 18 6 5 7 32:38 17 9. K. Spartacus 17 7 2 8 33:28 16 10. Nagyberény 18 6 3 9 28:36 15 11. Adánd 17 2 5 10 27:52 f 12. Kaposfő 18 2 3 13 23:60 7 13. Andocs 16 2 1 13 23:68 5 DÉLI CSOPORT L S.-tamóca 19 13 3 3 64:23 29 2. Kadarkút 19 12 3 4 66:31 27 3. Heresznye 18 12 2 4 47:23 26 4. Kasílélyosd. 18 10 2 6 39:29 22 5. H.-szentgy. 18 7 5 6 33:36 19 6. Cs.-visonta 19 7 5 7 36:47 19 7. Berzence 19 8 3 8 35:52 19 8. Kutas 10 6 3 10 33:40 15 9. Vése 17 5 5 7 24:39 15 10. S.-udvarhely 18 5 2 11 31:30 12 11. Böhönye 19 4 3 12 31:58 11 12. Bolhás 19 2 2 15 28:71 6 • • • Az ifjúsági bajnokság állása: L Siófok 22 19 1 2 76:14 39 2. K. Kinizsi 22 16 3 3 77:21 35 3. K. Vasas 23 16 ­7 89:24 32 4. Lengyeltóti 23 14 1 8 52:35 29 5. Babócsa 22 12 3 7 62:39 27 6. Barcs 23 12 3 8 56:30 27 7. K. Vasutas 22 12 1 9 45:38 25 8. Lábod 23 10 4 9 32:34 24 9. K. Dózsa 21 7 6 8 22:34 20 10. Marcali VM 11. Nagyatád 12. Felsőbogát 13. Tab 14. Somogyszob 15. Gyékényes 16. Csurgó 8 3 7 4 7 3 4 4 5 1 - 8 2 3 10 40:44 19 10 29:60 lf 11 26:60 17 15 24:54 12 15 15:54 11 13 16:61 8 17 24:77 7 Világsiker öttusában — tanulságokkal A XIII. ÖTTUSA VILÁGBAJ­NOKSÁG, amelyet Lipcsében ren­deztek — mint ismeretes — pél­dátlan magyar sikerrel fejeződött be. A megszerezhető négy világ- világbajnoki címből — két felnőtt és két ifjúsági — mind a négyet magyar sportolók nyerték meg. A közönség és a szakemberek szinte egyöntetű lelkesedéssel tapsoltak Balczó András és Bodnár János, a felnőtt és az ifjúsági világbaj­nok, valamint a csapattagok: Tö­rök Ferenc dr. (aki egyébként az egyéni versenyben bronzérmet szerzett), Móna István, Pálvölgyi Miklós és Bakó Pál sikerének. Mindnyájan meg is érdemelték a tapsot, hiszen teljesítményük egyedülálló az öttusa történetében. Előfordult ugyan korábban — hoz­zátehetjük, a sportág gyermekko­ra idején —, hogy a svéd öttusá­zók százszázalékos eredményt ér­tek el, és később is, a szovjet öt­tusasport élre törésekor, hogy a szovjet versenyzők nyerték az egyéni és a csapatvilágbajnoksá­got, sőt az utóbbi években a ma­gyar versenyzők kétszer is nyúj­tottak százszázalékos teljesítményt (Rómában az olimpián és Magg- lingenben a világbajnokságon), de a lipcsei siker mégis »világcsúcs­nak-« számít, hiszen a felnőttek győzelméhez az ifjúságiak is tár­sultak. Hazánkban az öttusa — vagy ahogyan külföldön nevezik: mo­dern pentatlan — a felszabadulás után vált nemzetközi színvonalú Állami, tanácsi és szövetkezeti vállalatok részére az ÉM Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat (Pécs, Rákóczi a. 56, ügyintéző Deákné, telefon: Pécs 14-16) felajánlja építőmesteri, szakipari, szerelő, nehéz- és könnyűgép-alkatrész, asztalos-lakatos, nyílászáró elfekvő készletét Kívánságukra az elfekvő készlet tételes jegyzékét megküldjük. Megrendelésnél 20—50 °/o árengedményt adunk. (107977) sportággá. Első nagy sikerünket — általános meglepetést okozva — 1952-ben a helsinki olimpián arat­tuk csapatgyőzelmünkkel, s azóta nem volt olyan világverseny, ahol öttusázóink az egyéni vagy a csa­patszámban ne szereztek volna érmet. A magyar és a szovjet öt- tusázás feltörése világszerte len­dületet adott a sportág fejlődésé­nek, de az élen most már jó né­hány év óta ennek a két ország­nak a versenyzői vetélkednek egy­mással. E párviadalban hosszú éveken át — különösen a világ- bajnokságokon — a szovjet öttusá­zók bizonyultak a jobbaknak. Er­re az időszakra esett az öttusa egyik legnagyobb egyéniségének, a szovjet Igor Novikovnak a fény­kora, aki négyszer nyert világbaj­nokságot. A római olimpia azon­ban megszakította ezt a soroza­tot, az 1963-as VB óta pedig min­dig magyar versenyző került az első helyre. A NEMZETKÖZI SZAKEMBE­REKNEK és magának Novikovnak a nyilatkozata a lipcsei verseny után azt ígéri, hogy ez a sorozat még néhány esztendeig tarthat. — Balczó András, ha felkészü­lésében nem esik vissza, akkor évekig lesz legyőzhetetlen — mon­dotta a lipcsei eredményhirdetés után Novikov. — Jelenleg nem látok egyetlen olyan tehetséget sem, aki rövid távon képes lenne megtépázni babérjait. . . De minek köszönhető ez a rend­kívüli siker egy rendkívüli erő­feszítést igénylő sportágban? Elsősorban a magyar öttusázás jó hagyományainak, a versenyzők céltudatos felkészülésének és a magyar szakemberek hozzáértésé­nek. Amint az öttusa nálunk a »felnőtt korba« jutott, kezdett erő­teljesebben érvényesülni a magyar öttusázásnak az az erényei hogy mindig nagy gondot fordított az úgynevezett technikai számokra. Az öttusázókat ugyanis ma már világszerte a fizikai képességeik alapján válogatják ki. Tehát olyan fiatalembereket keresnek, akik jól futnak és tehetséges úszók, aztán a lovaglásra, a vívásra és a cél­lövésre megtanítják őket. A ma­gyar öttusázásban sokáig más volt a helyzet. Kiváló lovasok, vívók és céllövők közül válogatták a ver­senyzőket, akik aztán megtanul­tak úszni és futni. Tekintve, hogy a technikai számokban igen nagy a bizonytalansági tényező, a válo­gatásnak ez a módja rendkívül in­gatag alapokon nyugodott, öttusa­sportunk akkor kezdett felzárkóz­ni a nemzetközi élvonalba, amikor jobban figyeltünk rá, hogy ver­senyzőink jó futók és úszók le­gyenek. A JELENLEGI HELYZETRE JEL­LEMZŐ, hogy Balczó András pél­dául Lipcsében megnyerte az úszást és a futást, s ebben a két számban a többiek is kitűnően szerepeltek. Lipcsében mégsem ez volt a döntő — hiszen a szovjet versenyzők is jó úszók és futók —, hanem a három technikai szám. öttusázóink felkészülése során szakembereink igen nagy gondot fordítottak — viták közepette is — a lovaglásra. A vitát az okozta, hogy sokan fölöslegesnek tartották a túl sok lovas edzést mondván: az öttusában a tendencia a köny- nyű lovaspályák építése. Tehát a lovaglásra fordított energia nem térül meg. Lipcsében aztán kide­rült, hogy fölényes csapatgyőzel­münket elsősorban a lovaglásnak köszönhettük. A német rendezők ugyanis nehéz pályát építettek. Ezen a mi jól lovagló verseny­zőink otthonosan, önbizalommal mozogtak, míg a legnagyobb rivá­lisok hibát hibára halmoztak, öt­tusázóink — hála a magyar vívó- sport magas színvonalának — ki­tűnő párbajtőrözőknek számítanak, nemegyszer vívóversenyeken is si­kereket értek el, a lipcsei vívó­számban szintén. A lipcsei VB egyik érdekes tü­nete, hogy a magyar öttusázók fölénye mellett is észre lehetett venni a sportág fejlődését, a szín­vonal általános emelkedését. A szovjet versenyzők változatlanul kitűnőek, de szorosan felzárkóztak mögéjük a németek, a nagy ha­gyományokkal rendelkező svédek és továbbra is az élvonalba sorol­hatók a Lipcsében nem indult amerikaiak. AZ ÖTTUSA TEHAT FEJLŐDIK, s mi jó úton haladunk, öttusá­zóinktól tanulhatnak más sportág­beli szakembereink és verseny­zőink is, his'zen négy világbajnok­ságuk újra igazolja: a sportban csak a következetes és sok munka hozza meg a sikert. Ardai Aladár A szurkoló szíve Kereki Dávid idegesen pillantott az órájára. Alig húsz perc volt hátra a mér­kőzés kezdetéig, de ő még mindig nagyon messze volt a stadiontól, a város túlsó végén. Villamosra vagy tro­libuszra feljutni egyszerűen lehetetlenség volt, taxiról pedig legfeljebb csak ál­modni lehetett. Röviden szólva, nagy mér­kőzésre virradt a város, s ezen a napon minden és mindenki csak egy irányba száguldott, vágtatott, iparko­dott: a stadion felé. Kereki Dávidot a verejték is elön­tötte a gondolatra, hogy a markában szorongatott jegy­gyei nem tud eljutni a sta­dionhoz, és e rettenetes le­hetőségtől felindulva, kezét a melléhez szorította. Né­hány járókelő mindjárt részvéttel megállt mellette: — Mi történt önnel? — kérdezte izgatottan az egyik. — A szívem... — vála­szolt halkan Kereki. Két fiatalember óvatosan karonfogta, egy lány pedig a telefonhoz rohant. Néhány percen belül a járda mellett csikirogva fé­kezett egy mentőautó. Szim­patikus, fiatal, fehér köpe­nyes nő hajolt Dávid fölé. Megnézte a pulzusát, majd rövidesen így szólt: — A hordágyat! A mentősök óvatosan fel­emelték és a hordágyra fektették a beteget. A kerekek alatt lágyan surlódott az aszfalt, a men­tőautó a város fő útvonalán száguldott. Egyszer azután a sofőr fé­kezett, s a kocsi megállt. — Mi történt? — kérdez­te az orvosnő. — A stadion. Nem tudok tovább menni, akkora a tö­meg — válaszolt a vezető, miközben szüntelenül sziré­názott. A beteg a bűvös »stadion­szó hallatára hirtelen leug­rott a hordágyról és feltépte a kocsi ajtaját. Az orvosnő megragadta táskáját és a beteg után ve­tette magát. — Hová szalad, doktor­nő? — kiáltott utána az egyik mentős. — Jaj, gyorsan! Csak utol­érjem! — kiáltott az vissza. — Még utóbb szívrohama lesz: a kocsiban felejtette a jegyét!... Nagykanizsai Dózsa—K. Vasas 3:2 (2:1) Kaposvár, 400 néző. V: Sipos. N. Dózsa: Platthy _ Strassz, Péhl, Vízhányó — Teleki, Mau- rics — Szigetvári, Gőbel, Tálasi, László, Hegyi. Edző: Kátai Jó­zsef. K. Vasas: Nadrai — Kovács, Szili, Gál — Zimonyi, Nagy — Bartos, Magyar, Laki I., Gulyás, Fülöp. Edző: Gyenes Antal. Már az első percekben látszott, hogy nagy iramú mérkőzést vív a két csapat. A kezdeti időszak a hazaiaké volt, azután a 21. perc­ben Szigetvári elfutott, és beadá­sát Gőbel értékesítette, 1:0. A 27. percben csúnya jelenet játszódott le. Szigetvári belerúgott Nagyba, Zimonyi dulakodni kezdett, s a dulakodás egyik részvevőjét és a durváskodó Szigetvárit a játék­vezető kiállította. Csak hét perc múlva állt helyre a rend a pá­lyán. A 38. percben egyenlített a Vasas. Zimonyi—Laki—Magyar volt a labda útja, s Magyar lö­vése a kapufáról a hálóba került, 1:1. Azután Hegyi rúgott egy ka­pufát, majd a 49. percben Gőbel 35 méterről lőtt, lövését a megle­pett Nadrai a kapufára ütötte. A labda László elé pattant, és ő nem hibázott, 2:1. Szünet után változott a játék képe. A Vasas szinte a kapujához szegezte a Dózsát. A 70. percben Gulyás a kapufát találta el. A 73. percben Platthy és Péhl össze­futott a tizenhatoson, a labda Bartos elé került, s a csatár a hálóba továbbított, 2:2. A játékve­zető két percet hosszabbított a második félidőben is. Egy perc volt még vissza a játékidőből, amikor az előretörő Teleki beál­lította a végeredményt, 3:2. Két jó formában levő csapat élvezetes, jó játékát hozta a ta­lálkozó. A küzdelemből a vendé­gek csak nagy szerencsével ke­rültek ki győztesen. A Vasas egy pontot feltétlen megérdemelt vol­na. Jók: Vízhányó, Teleki, Gő­bel, ill. Kovács, Bartos, Gulyás. F. L. Göröcs a válogatott keretben Az NDK elleni világbajnoki se­lejtezőre készülő magyar labda­rúgó-válogatott keret pénteken délelőtt a Népstadionban egyórás edzést tartott. A korábban kije­lölt tizenöt játékos közül csak tizenhárom vett részt a gyakor­lásban, két ferencvárosi labdarú­gó, Mátrai és Albert sérülése miatt csak a pálya széléről nézte társai mozgását. — Mátrai és Albert fölmentést kapott a pénteki edzés alól — mondotta Baróti Lajos szövetségi kapitány. — Tizenhatodik játékos­nak — minden eshetőségre készen — meghívtam a keretbe Göröcs Jánost is, aki szombattól bekap­csolódik a közös felkészülésbe. Egyéb változás nincs, a már is­mert program szerint folytatjuk edzéseinket az NDK elleni mér-j kőzésre. Az amatőrkérdésről tárgyaltak Rómában A nemzeti olimpiai bizottságok 71 küldötte római tanácskozásán az amatőrséggel és pénzügyi kér­désekkel foglalkozott. A NOB elé olyan javaslatot ter­jesztenek, hogy amatőr az, aki nem jövedelemért sportol, és sporttevékenységét tanulás vagy foglalkozás egészíti ki. Bizonyos javakban részesíthető az a spor­toló, akinek igazolható és ellen­őrizhető költsége van sportolásá­val kapcsolatban. Javasolják a NOB-nak, hogy az olimpiai játékok televíziós köz­vetítéséből eredő jövedelmet a jövőben a NOB, a szervező bizott­ság, valamint a támogatásra rá­szoruló nemzeti olimpiai bizott­ságok között osszák fel. Ezt az álláspontot támogatta Egri Gyula, a magyar, és Frantisek Kroutil a csehszlovák olimpiai bizottság ne­vében is. Szó került a hivatalos kísérők és újságírók számának növelésé­ről. A kenyai és a kolumbiai kül­dött ezzel kapcsolatban úgy nyi­latkozott, hogy a javaslat beve­zetése csak a nagy nemzeteknek kedvezne. Flór Isava (Venezuela), az egyet­len női küldött csakúgy, mint az izraeli delegátus, azt az álláspon­tot támogatta, hogy olyan egyez­ményt kellene aláírni, amely bi­zonyos nemzeteknek a nagy világ- versenyekre való meghívásánál nélkülözi a politikát a sport győ­zelme érdékében. A Fejér megyei Bauxitbányák Guttamási üzeme fölvesz 18—40 év közötti dolgozókat föld alatti bányamunkára. A bérezés formája teljesítmény-időbér. A vál­lalat térítés ellenében a legényszállón szállást, az üzemi étkezdében napi kétszeri étkezést biztosít. A fölvételhez tanácsi igazolás és tü­dőszűrő lelet szükséges. Székesfehérvárról au­tóbuszjárat van. (117314)

Next

/
Thumbnails
Contents