Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1965. október 3. LABDARÚGÁS /" A megyei IL osztályú bajnokság állása: ÉSZAKI CSOPORT így látják a Kaposvári Honvédőt a fővárosi »Nagyszerű mérkőzésit vívott a két csapat. A szurkolók egyöntetű megállapítása szerint hazai pályán ilyen jól már igen régen játszott az Autóbusz... « így ír szeptember 30-i számában a múlt vasárnapi mérkőzésről a Fővárosi Autóbusz- üzem dolgozóinak lapja, az Autóbusz. S rögtön hozzá kell tennünk nekünk, akik a kaposvári csapat minden fővárosi mérkőzését láttuk: » ... ét kitűnően játszott a Kaposvári Honvéd csapata is, annak ellenére, hogy tudásának csak mintegy 70—75 százalékát adta, a csatársor pedig meg sem közelítette azt a játékot, melyet például augusztusban az Ikarus ellen mutatott... * Az Ikarus elleni mérkőzési együtt néztük végig az egyik legkiválóbb magyar játékvezetővel (aki különben nevének elhallgatását kérte). Nos, a játékvezető, amikor egy kissé fut csállottuk mátyásföldi kirándulását (az Ikarus itt játszik), így válaszolt: — Mindig szívesen nézem meg a kaposvári honvédegyüttes mérkőzését, ha Pesten játszik, mert amit NB I-es mérkőzésen is ritkán lehet látni, a kaposváriak mérkőzésein mindig megtalálom: nem »izzadnak«, hanem játszanak, nem rugdossák világba a labdát, tudatosan törekednek a játékra, úgy is mondhatnám, játékosan játszanak. Ezt pedig o Nemzeti Bajnokság különböző osztályaiban alig néhány csapatnál lehet látni. A néző, aki figyelemmel kísérte játékukat, minden pillanatban érezhette, hogy a kaposváriak nem szeretnek fölöslegesen futkosni, mozgás közben is állandóan gondolkoznak, még hozzá a legjobb megoldáson, s ezt igyekeznek megvalósítani. Sándor Károly, a magyar labdarúgás volt nagy játékosa, az MTK intézője néhányszor ugyancsak lelkesedett, amikor Erdőst valószínűtlen helyzetben mentett, s elismerően bólintott a mellette ülő Pöstényi Józse) dr., az MTK elnökségi tagja felé akkor is, amikor Tajtl' elegánsan szerelt, és a legnagyobb nyugalommal adta -legjobb helyzetben levő társához a labdát. — Érzi a labdát — mondta Csikar ... Aztán sokatmon- dóan súgott valamit Pöstényi doktornak. Félidőben Koltai Istvánnal, a Csepel szakosztályvezetőjével beszélgettünk, aki tréfásan megjegyezte: — Mi tegnap játszottunk, s mivel »jó« mérkőzést akartam látni, ide jöttem ki. Jó hírük van a kaposváriaknak Pesten, s Csepel — Pesthez tartozik... Igaz? ... A viccelődésen túl azonban azt is elmondta a kitűnő szakember: egyáltalán nem lehet véletlen, hogy Kaposváron, annak ellenére, hogy minden évben elmegy a fél csapat az egyesülettől, mégis felnő egy új együttes, amely legalább olyan jó, mint az előző évi volt... így volt ez három éve, így volt ez két éve, így volt ez tavaly, s így van ez most is... Ez nem lehet véletlen. Kaposváron — szerinte — értenek az összeválogatás- hoz, értenek a 11 játékosnak csapattá forrasztásához, értenek a neveléshez... Még akkor is, ha a csapat esetleg nem nyeri meg a bajnokságot. És ugyanezen a véleményen van az MLSZ egyik vezetőségi tagja is, aki akár nyár van, akár tél, akár esik, akár fúj, ott található a Kaposvári Honvéd fővárosi mérkőzésein. Pedig nem kaposvári, még csak nem is somogyi, és nem tartozik a honvédséghez sem ... — Tudja, mi tetszik nekem ebben a csapatban? — mondta nekünk az Autóbusz-mérkőzés után. — Érzik a labdát, van bennük szív, s bár kiváló egyéni képességű játékosaik is vannak, minden idegszálukkal a csapatjátékra törekednek. Nagyon jó kis csapat, nagy kár, hogy a bajnokság után megbomlik, mert minden képesség megvan benne, hogy a magasabb osztályban is sikerrel képviselje Kaposvár színeit. Ami kevés NB II-s csapatban van meg: kirobbanó erőben vannak, látszik rajtuk, hogy katonák, nincs szombati kimaradás... S hogy jó szellemű, tehetséges labdarúgók, azt bizonyítja az is, hogy a tőlük eltávozott játékosok legtöbbje magasabb osztályban is megállja a helyét. És még valamit. Nálunk, az MLSZ-ben mindig sokan érdeklődnek a leszerelő katona-labdarúgók felől... Évek óta a kaposvári leszerelők felől érdeklődnek a legtöbben. A szakemberek érdeklődése pedig egyúttal — szakvélemény is ... Természetesen nem mentes hibáktól a csapat, s ha ezeket a hibákat le lehetne nyesegetni, az NB 1 B-ben is helytállna a Kaposvári Honvéd! Sok szakembert kérdeztünk meg, mi a véleménye a két csapat, a Budai Spartacus és a Kaposvári Honvéd verseny- futásáról a bajnoki címért. Szinte egyöntetűen azt felelték, a vidéki csapat jobb, de hát a futballban minden lehetséges... Még az is, hogy esetleg november 21-én Kaposváron, az év legnagyobb NÜJ Il-es mérkőzésének ígérkező Kaposvári Honvéd—Budai Spartacus találkozón dől majd el a bajnoki cím sorsa ... Ha pedig ez így lesz, a kaposváriak fővárosi szurkolói nagyon bíznak a somogyi fiúkban ... Nagy József 1. B.-boglár 20 16 2 2 61:17 34 2. Zamárdi 20 16 1 3 62:18 33 3. B.-fenyves 19 12 3 4 57:26 27 4. Fonyód 19 10 5 4 40:25 25 5. Ordacsehi 19 8 4 7 33:31 20 6. öreglak 19 8 3 8 38:33 19 7. B.-lelle 20 7 3 10 29:42 17 8. Buzsák 19 7 2 10 33:45 16 9. B.-szárszó 19 6 4 9 23:35 16 10. S.-szentpál 20 7 2 11 32:52 16 11. B.-szemes 19 6 2 11-20:45 14 12. B.-keresztúr Ű8 3 1 14 20:53 7 13. B.-kiüti 19 2 2 15 18:45 6 Siófok IL 20 8 4 8 49:48 20 KÖZÉP CSOPORT L K. V. Lobogó 17 15 2 81:23 30 2. K. Építők 18 12 3 3 46:20 27 3. Karád 19 11 3 5 44:39 25 4. Somogysárd 19 9 4 6 47:35 22 5. Gölle 18 8 5 5 39:27 21 6. Somogyjád 19 8 5 6 42:34 21 7. K. Barneváll 18 8 1 9 40:45 17 8. Juta 18 6 5 7 32:38 17 9. K. Spartacus 17 7 2 8 33:28 16 10. Nagyberény 18 6 3 9 28:36 15 11. Adánd 17 2 5 10 27:52 f 12. Kaposfő 18 2 3 13 23:60 7 13. Andocs 16 2 1 13 23:68 5 DÉLI CSOPORT L S.-tamóca 19 13 3 3 64:23 29 2. Kadarkút 19 12 3 4 66:31 27 3. Heresznye 18 12 2 4 47:23 26 4. Kasílélyosd. 18 10 2 6 39:29 22 5. H.-szentgy. 18 7 5 6 33:36 19 6. Cs.-visonta 19 7 5 7 36:47 19 7. Berzence 19 8 3 8 35:52 19 8. Kutas 10 6 3 10 33:40 15 9. Vése 17 5 5 7 24:39 15 10. S.-udvarhely 18 5 2 11 31:30 12 11. Böhönye 19 4 3 12 31:58 11 12. Bolhás 19 2 2 15 28:71 6 • • • Az ifjúsági bajnokság állása: L Siófok 22 19 1 2 76:14 39 2. K. Kinizsi 22 16 3 3 77:21 35 3. K. Vasas 23 16 7 89:24 32 4. Lengyeltóti 23 14 1 8 52:35 29 5. Babócsa 22 12 3 7 62:39 27 6. Barcs 23 12 3 8 56:30 27 7. K. Vasutas 22 12 1 9 45:38 25 8. Lábod 23 10 4 9 32:34 24 9. K. Dózsa 21 7 6 8 22:34 20 10. Marcali VM 11. Nagyatád 12. Felsőbogát 13. Tab 14. Somogyszob 15. Gyékényes 16. Csurgó 8 3 7 4 7 3 4 4 5 1 - 8 2 3 10 40:44 19 10 29:60 lf 11 26:60 17 15 24:54 12 15 15:54 11 13 16:61 8 17 24:77 7 Világsiker öttusában — tanulságokkal A XIII. ÖTTUSA VILÁGBAJNOKSÁG, amelyet Lipcsében rendeztek — mint ismeretes — példátlan magyar sikerrel fejeződött be. A megszerezhető négy világ- világbajnoki címből — két felnőtt és két ifjúsági — mind a négyet magyar sportolók nyerték meg. A közönség és a szakemberek szinte egyöntetű lelkesedéssel tapsoltak Balczó András és Bodnár János, a felnőtt és az ifjúsági világbajnok, valamint a csapattagok: Török Ferenc dr. (aki egyébként az egyéni versenyben bronzérmet szerzett), Móna István, Pálvölgyi Miklós és Bakó Pál sikerének. Mindnyájan meg is érdemelték a tapsot, hiszen teljesítményük egyedülálló az öttusa történetében. Előfordult ugyan korábban — hozzátehetjük, a sportág gyermekkora idején —, hogy a svéd öttusázók százszázalékos eredményt értek el, és később is, a szovjet öttusasport élre törésekor, hogy a szovjet versenyzők nyerték az egyéni és a csapatvilágbajnokságot, sőt az utóbbi években a magyar versenyzők kétszer is nyújtottak százszázalékos teljesítményt (Rómában az olimpián és Magg- lingenben a világbajnokságon), de a lipcsei siker mégis »világcsúcsnak-« számít, hiszen a felnőttek győzelméhez az ifjúságiak is társultak. Hazánkban az öttusa — vagy ahogyan külföldön nevezik: modern pentatlan — a felszabadulás után vált nemzetközi színvonalú Állami, tanácsi és szövetkezeti vállalatok részére az ÉM Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat (Pécs, Rákóczi a. 56, ügyintéző Deákné, telefon: Pécs 14-16) felajánlja építőmesteri, szakipari, szerelő, nehéz- és könnyűgép-alkatrész, asztalos-lakatos, nyílászáró elfekvő készletét Kívánságukra az elfekvő készlet tételes jegyzékét megküldjük. Megrendelésnél 20—50 °/o árengedményt adunk. (107977) sportággá. Első nagy sikerünket — általános meglepetést okozva — 1952-ben a helsinki olimpián arattuk csapatgyőzelmünkkel, s azóta nem volt olyan világverseny, ahol öttusázóink az egyéni vagy a csapatszámban ne szereztek volna érmet. A magyar és a szovjet öt- tusázás feltörése világszerte lendületet adott a sportág fejlődésének, de az élen most már jó néhány év óta ennek a két országnak a versenyzői vetélkednek egymással. E párviadalban hosszú éveken át — különösen a világ- bajnokságokon — a szovjet öttusázók bizonyultak a jobbaknak. Erre az időszakra esett az öttusa egyik legnagyobb egyéniségének, a szovjet Igor Novikovnak a fénykora, aki négyszer nyert világbajnokságot. A római olimpia azonban megszakította ezt a sorozatot, az 1963-as VB óta pedig mindig magyar versenyző került az első helyre. A NEMZETKÖZI SZAKEMBEREKNEK és magának Novikovnak a nyilatkozata a lipcsei verseny után azt ígéri, hogy ez a sorozat még néhány esztendeig tarthat. — Balczó András, ha felkészülésében nem esik vissza, akkor évekig lesz legyőzhetetlen — mondotta a lipcsei eredményhirdetés után Novikov. — Jelenleg nem látok egyetlen olyan tehetséget sem, aki rövid távon képes lenne megtépázni babérjait. . . De minek köszönhető ez a rendkívüli siker egy rendkívüli erőfeszítést igénylő sportágban? Elsősorban a magyar öttusázás jó hagyományainak, a versenyzők céltudatos felkészülésének és a magyar szakemberek hozzáértésének. Amint az öttusa nálunk a »felnőtt korba« jutott, kezdett erőteljesebben érvényesülni a magyar öttusázásnak az az erényei hogy mindig nagy gondot fordított az úgynevezett technikai számokra. Az öttusázókat ugyanis ma már világszerte a fizikai képességeik alapján válogatják ki. Tehát olyan fiatalembereket keresnek, akik jól futnak és tehetséges úszók, aztán a lovaglásra, a vívásra és a céllövésre megtanítják őket. A magyar öttusázásban sokáig más volt a helyzet. Kiváló lovasok, vívók és céllövők közül válogatták a versenyzőket, akik aztán megtanultak úszni és futni. Tekintve, hogy a technikai számokban igen nagy a bizonytalansági tényező, a válogatásnak ez a módja rendkívül ingatag alapokon nyugodott, öttusasportunk akkor kezdett felzárkózni a nemzetközi élvonalba, amikor jobban figyeltünk rá, hogy versenyzőink jó futók és úszók legyenek. A JELENLEGI HELYZETRE JELLEMZŐ, hogy Balczó András például Lipcsében megnyerte az úszást és a futást, s ebben a két számban a többiek is kitűnően szerepeltek. Lipcsében mégsem ez volt a döntő — hiszen a szovjet versenyzők is jó úszók és futók —, hanem a három technikai szám. öttusázóink felkészülése során szakembereink igen nagy gondot fordítottak — viták közepette is — a lovaglásra. A vitát az okozta, hogy sokan fölöslegesnek tartották a túl sok lovas edzést mondván: az öttusában a tendencia a köny- nyű lovaspályák építése. Tehát a lovaglásra fordított energia nem térül meg. Lipcsében aztán kiderült, hogy fölényes csapatgyőzelmünket elsősorban a lovaglásnak köszönhettük. A német rendezők ugyanis nehéz pályát építettek. Ezen a mi jól lovagló versenyzőink otthonosan, önbizalommal mozogtak, míg a legnagyobb riválisok hibát hibára halmoztak, öttusázóink — hála a magyar vívó- sport magas színvonalának — kitűnő párbajtőrözőknek számítanak, nemegyszer vívóversenyeken is sikereket értek el, a lipcsei vívószámban szintén. A lipcsei VB egyik érdekes tünete, hogy a magyar öttusázók fölénye mellett is észre lehetett venni a sportág fejlődését, a színvonal általános emelkedését. A szovjet versenyzők változatlanul kitűnőek, de szorosan felzárkóztak mögéjük a németek, a nagy hagyományokkal rendelkező svédek és továbbra is az élvonalba sorolhatók a Lipcsében nem indult amerikaiak. AZ ÖTTUSA TEHAT FEJLŐDIK, s mi jó úton haladunk, öttusázóinktól tanulhatnak más sportágbeli szakembereink és versenyzőink is, his'zen négy világbajnokságuk újra igazolja: a sportban csak a következetes és sok munka hozza meg a sikert. Ardai Aladár A szurkoló szíve Kereki Dávid idegesen pillantott az órájára. Alig húsz perc volt hátra a mérkőzés kezdetéig, de ő még mindig nagyon messze volt a stadiontól, a város túlsó végén. Villamosra vagy trolibuszra feljutni egyszerűen lehetetlenség volt, taxiról pedig legfeljebb csak álmodni lehetett. Röviden szólva, nagy mérkőzésre virradt a város, s ezen a napon minden és mindenki csak egy irányba száguldott, vágtatott, iparkodott: a stadion felé. Kereki Dávidot a verejték is elöntötte a gondolatra, hogy a markában szorongatott jegygyei nem tud eljutni a stadionhoz, és e rettenetes lehetőségtől felindulva, kezét a melléhez szorította. Néhány járókelő mindjárt részvéttel megállt mellette: — Mi történt önnel? — kérdezte izgatottan az egyik. — A szívem... — válaszolt halkan Kereki. Két fiatalember óvatosan karonfogta, egy lány pedig a telefonhoz rohant. Néhány percen belül a járda mellett csikirogva fékezett egy mentőautó. Szimpatikus, fiatal, fehér köpenyes nő hajolt Dávid fölé. Megnézte a pulzusát, majd rövidesen így szólt: — A hordágyat! A mentősök óvatosan felemelték és a hordágyra fektették a beteget. A kerekek alatt lágyan surlódott az aszfalt, a mentőautó a város fő útvonalán száguldott. Egyszer azután a sofőr fékezett, s a kocsi megállt. — Mi történt? — kérdezte az orvosnő. — A stadion. Nem tudok tovább menni, akkora a tömeg — válaszolt a vezető, miközben szüntelenül szirénázott. A beteg a bűvös »stadionszó hallatára hirtelen leugrott a hordágyról és feltépte a kocsi ajtaját. Az orvosnő megragadta táskáját és a beteg után vetette magát. — Hová szalad, doktornő? — kiáltott utána az egyik mentős. — Jaj, gyorsan! Csak utolérjem! — kiáltott az vissza. — Még utóbb szívrohama lesz: a kocsiban felejtette a jegyét!... Nagykanizsai Dózsa—K. Vasas 3:2 (2:1) Kaposvár, 400 néző. V: Sipos. N. Dózsa: Platthy _ Strassz, Péhl, Vízhányó — Teleki, Mau- rics — Szigetvári, Gőbel, Tálasi, László, Hegyi. Edző: Kátai József. K. Vasas: Nadrai — Kovács, Szili, Gál — Zimonyi, Nagy — Bartos, Magyar, Laki I., Gulyás, Fülöp. Edző: Gyenes Antal. Már az első percekben látszott, hogy nagy iramú mérkőzést vív a két csapat. A kezdeti időszak a hazaiaké volt, azután a 21. percben Szigetvári elfutott, és beadását Gőbel értékesítette, 1:0. A 27. percben csúnya jelenet játszódott le. Szigetvári belerúgott Nagyba, Zimonyi dulakodni kezdett, s a dulakodás egyik részvevőjét és a durváskodó Szigetvárit a játékvezető kiállította. Csak hét perc múlva állt helyre a rend a pályán. A 38. percben egyenlített a Vasas. Zimonyi—Laki—Magyar volt a labda útja, s Magyar lövése a kapufáról a hálóba került, 1:1. Azután Hegyi rúgott egy kapufát, majd a 49. percben Gőbel 35 méterről lőtt, lövését a meglepett Nadrai a kapufára ütötte. A labda László elé pattant, és ő nem hibázott, 2:1. Szünet után változott a játék képe. A Vasas szinte a kapujához szegezte a Dózsát. A 70. percben Gulyás a kapufát találta el. A 73. percben Platthy és Péhl összefutott a tizenhatoson, a labda Bartos elé került, s a csatár a hálóba továbbított, 2:2. A játékvezető két percet hosszabbított a második félidőben is. Egy perc volt még vissza a játékidőből, amikor az előretörő Teleki beállította a végeredményt, 3:2. Két jó formában levő csapat élvezetes, jó játékát hozta a találkozó. A küzdelemből a vendégek csak nagy szerencsével kerültek ki győztesen. A Vasas egy pontot feltétlen megérdemelt volna. Jók: Vízhányó, Teleki, Gőbel, ill. Kovács, Bartos, Gulyás. F. L. Göröcs a válogatott keretben Az NDK elleni világbajnoki selejtezőre készülő magyar labdarúgó-válogatott keret pénteken délelőtt a Népstadionban egyórás edzést tartott. A korábban kijelölt tizenöt játékos közül csak tizenhárom vett részt a gyakorlásban, két ferencvárosi labdarúgó, Mátrai és Albert sérülése miatt csak a pálya széléről nézte társai mozgását. — Mátrai és Albert fölmentést kapott a pénteki edzés alól — mondotta Baróti Lajos szövetségi kapitány. — Tizenhatodik játékosnak — minden eshetőségre készen — meghívtam a keretbe Göröcs Jánost is, aki szombattól bekapcsolódik a közös felkészülésbe. Egyéb változás nincs, a már ismert program szerint folytatjuk edzéseinket az NDK elleni mér-j kőzésre. Az amatőrkérdésről tárgyaltak Rómában A nemzeti olimpiai bizottságok 71 küldötte római tanácskozásán az amatőrséggel és pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. A NOB elé olyan javaslatot terjesztenek, hogy amatőr az, aki nem jövedelemért sportol, és sporttevékenységét tanulás vagy foglalkozás egészíti ki. Bizonyos javakban részesíthető az a sportoló, akinek igazolható és ellenőrizhető költsége van sportolásával kapcsolatban. Javasolják a NOB-nak, hogy az olimpiai játékok televíziós közvetítéséből eredő jövedelmet a jövőben a NOB, a szervező bizottság, valamint a támogatásra rászoruló nemzeti olimpiai bizottságok között osszák fel. Ezt az álláspontot támogatta Egri Gyula, a magyar, és Frantisek Kroutil a csehszlovák olimpiai bizottság nevében is. Szó került a hivatalos kísérők és újságírók számának növeléséről. A kenyai és a kolumbiai küldött ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a javaslat bevezetése csak a nagy nemzeteknek kedvezne. Flór Isava (Venezuela), az egyetlen női küldött csakúgy, mint az izraeli delegátus, azt az álláspontot támogatta, hogy olyan egyezményt kellene aláírni, amely bizonyos nemzeteknek a nagy világ- versenyekre való meghívásánál nélkülözi a politikát a sport győzelme érdékében. A Fejér megyei Bauxitbányák Guttamási üzeme fölvesz 18—40 év közötti dolgozókat föld alatti bányamunkára. A bérezés formája teljesítmény-időbér. A vállalat térítés ellenében a legényszállón szállást, az üzemi étkezdében napi kétszeri étkezést biztosít. A fölvételhez tanácsi igazolás és tüdőszűrő lelet szükséges. Székesfehérvárról autóbuszjárat van. (117314)
