Somogyi Néplap, 1965. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1965. október 17, Tála megyehatáron SZIGET A VIHARSAROKBAN utóbbi szektort a modern gőzfürdő épületével együtt a tavasszal adták át rendel­tetésének. — A fürdő minden létesít­ményében ott a lakosság munkája is — mondta a tanácstitkár —, o tervezés­től az építkezés szinte mind­egyik mozzanatáig. MILYEN MÓDSZERREL? »Emlékezzünk az király végházárul, Körös mellett az Vég-Gyula várárul...« (Históriái ének az 1560-as évekből.) »Járási jogú város, a régi Fehér-Körös ágai mellett, 4 km-re a román határtól... Húsipar, harisnyagyár, tejpor- gyár ... Kórház... Régi alföldi város ... síb.« Hasonlókat olvasni a lexikon száraz, lakonikus adatai kö­zött. Gyuláról is meg jó néhány alföldi kisvárosról is, ami­ket szinte el sem képzelhetünk, poros gömbakácok szegélyezte főtér, konflisok, és századeleji vendéglő nélkül, ahonnan egy­kor Cseörgheő Csulí mustrálta — söre habját lefújva — a fa- kirrá soványodott csugari proletárokat. Pedig Gyula más. Sziget a viharsarokban. Szerencsés sziget: természeti adottságai, népe, vezetői révén. LOKÁLPATRIÓTÁK Első elgondolkoztató em­lékem a gyulaiakról diák- koromi: néhány búb a fe­jemen. Abból az alkalomból, amikor gyulai illetőségű paj­tásaim bosszantására egy kaján gondolat csiklandozta bennem a nevetést. Kétség­be vontam ugyanis, hogy Gyula város és hogy eme­letes házainak száma több lenne kettőnél, de azok közül is legalább az egyik bizto­san templom... Azóta is sokat töpreng­tem, mi fűtheti ezeknek az embereknek a lokálpatriot­izmusát, amely ma is él, és talán erősebb, mint valaha? Bárki meggyőződhet róla: egészséges, tiszta gyökerek­ből, a szülőföld, a hagyo­mányok szeretetéből; inter­nacionalizmusból, lelkes cse- lekvők~szségből táplálkozik ez az érzés. Megértésben aktív társadalmi akcióegy­ségben ál huszonötezer lel­kes lakossága: magyarok és románok. Egyetlen szívfáj­dalmuk a megyeszékhely; ugyanis 1950-ig itt volt, majd Békéscsaba lett Békés megye központja. Ebbe nehezen törődnek bele, s egy kis elfogultság­gal, egy kis irigykedő nosz­talgiával mondogatják lép- ten-nyomon, hogy »persze, Csaba fejlődik, épül, iparo­sodik; persze, mert Csaba közelebb van Pesthez ...« Kuncogtam magamban, mert eszembe jutott, hogy amikor átutazóban a me­gyeszékhely főterén kollé­gákkal, ismerősökkel össze­futottam, s elmondtam, hogy nem, nem Csabára jöttem, hanem Gyulára készülök, mintha egy pici üröm csöp­pent volna a találkozás örömébe. »Persze —, mond­ták enyhe iróniával —, Gyula fürdőváros..., vár­játékok meg idegenforga­lom ... Gyulát ajnározzák. Az elvtársak, ha lejönnek a fővárosból, csak akkor szállnak meg itt, a Csabá­ban, ha Gyulán már nincs hely.. .« ESTI FÉNYEKBEN Hosszan nyújtózó geszte­nyés, árnyas út vezet Gyu­lán az állomásról a város szívébe. Esténként neon­fényben hömpölyög a sétá­lók folyama itt, a jobbára keskeny utcákon. A kivilá­gított üzleteknek csaknem mindegyike önkiválasztó, ön- kiszolgáló. MNB-saroképület, bejára­tánál ötnyelvű tájékoztató­szöveg. Tőle jobbra és balra is fényárban úszó kirakatok a boltok, szaküzletek, s előt­tük hullámzanak a sétálók sorai, mintha minden hely­béli, az egész város ide jött volna ki ezen a langyos szeptember végi hétköznap estén. A higanygőz kékes párá­jában most ismerős tekinte­tek mosolyognak vissza. Karcsú, madonnaszemű ta­nárnő kíséretével egyosz- tálynyi kaposvári diák (ki­csi a világ!...) a Munkácsy Gimnáziumból, ötnapos ta­nulmányi kiránduláson jár­lett. Csend, viliódzó fények, fűzfák és hidak. A zongora is elhallgatott. Furcsa ez a csend, ez a különös hangu­latú terasz. Japán témájú színesfilmekben éreztem ha­sonlót meg műtárgyak ké­peit szemlélve, mintha nem is Európában, hanem egy tóparti lampionos teaház balkonján lennék... »Ééésti Hírlaaap!... Et- találatos lotóóban...« Itthon vagyunk... HAGYOMÁNY­TISZTELET... Keskeny, macskaköves meg széles korszerű utcák. Sétányok, terek és sok, sok virágzó park, egymással szépségversenyben. (Gyüla — kiemelt városként — a mintegy kétszázezer forint­nyi társadalmi munka mel­lett költségvetéséből évi négy milliót költ parkosí­tásra. Épületei között azon­ban kevés az új, modem vonalú. Ezek érdekes ellen­tétei környezetüknek. Régi házacskák guggolnak itt vastag falú, ódon műemlé­kek tövében, hol a falakon táblák jelzik a kor, a stílus sajátosságait. Másutt — mint Erkel szülőházán is —, neves alkotók emlékét idézi a felirat, hiszen nemcsak történelmi, hanem művésze­ti hagyományait és Jókai, Ady, Petőfi, Bródy Sándor, Móra Ferenc nevéhez fűződő irodalmi emlékeit is buzgón ápolja ez a város. Még lakói büszke önérze­te is nemes hagyományokat őriz. Tegnap este a kastély­parkban sétálva elérti tárult kékfestő hátteréből a közép­kori vár gótikus sziluettje A látvány egy régi történet­re emlékeztetett. Utánalapozva, mohón fal­tam a sorokat, egy ismeret­len szerzőnek, föltehetően a vár vitézének a verses re­mekét; Szép ének a kato­nákról (Cantio dé militibus pulchra) címmel, a gyulai vitézeknek egy kalandos portyázásáról az 1560-as években. Kerecsényi várka­pitány uram zsugori, gyáva és pökhendi ember volt, — erről tudósít a hislóriás ének —, s mikor egy alka­lommal a vitézek rég nein látott hópénzüket követel­ték, ő gúnyosan letorkolta őket Az önérzetükben sér­tett katonák közül százötve­nen, kapitányuk nélkül por­tyára indultak, és megütköz­tek egy sokszoros túlerőben levő török csapattal. Vissza­vonulva sok török levágott fejével és hetvenöt halott társukkal tértek vissza a várba. De megmutatták — virtusból, önérzetből —, hogy nem gyávák, hogy mennyit ér, mire képes a gyulai vitéz... Négy évszázad távolából is él, nemesen lobog a ha­gyománytisztelet és az a »majd mi megmutatjuk« — virtus a gyulaiakban. Előnyére a városnak é* lakóinak. ...ÉS TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS Mai vezetői nagyrabecsü- lik Gyula népét Okkal és joggal. ötvenhéttől a város na­gyobb iramú fejlődésének lendületében — 25 millió forintos költséggel — meg­valósították a városi fürdő­komplexum fölépítésének első ütemét S öt évvel ké­sőbb az óriás kastélypark közepén két mélyfúrású kút- ból hét szabadtéri, majd újabb két év múlva már egy fedett sportmedencében is ott gőzölög az erős teaszínű vasas gyógyvíz. A medencék, az öltözősorok, az új gőz­fürdő körül mindenütt utak, sétányok, friss parkírozás. Huszonötmillió forint: hétmillió állami támogatás­ból és tizennyolcmillió a helyi erőkből, vagyis a községfejlesztés, á költség- vetés összegeiből s a lakos­ság társadalmi munkájából, forintjaiból. Hogyan, nündezf és még sok más egyebet is egy hu­szonötezer lakosú alföldi kisvárosban? Az ódon tanácsházépület egyik irodájában, dr. Vidó Istvántól, a városi tanács titkárától vártam a választ erre a kérdésre. Dr. Vidó középkorú férfi, régi veze­tője a. városnak. Komoly, el­mélyedő típus. Amíg átgon­doltan és pontos adatokkal az utóbbi évek tapasztalatait idézi, kétszer is kihűl csé­széjében a feketekávé. Beszélgetésünk alkalmával mindenekelőtt megtudtam, hogy a fürdő gondolata nem új. Negyvenkettőben már furatott egy kutat a parkjá­ban gróf Wenckheim, a kas­tély, ura ám a fürdőépítés később sem halad előre, öt- venhétben aztán végkép el­fogyott a lakoság és a veze­tők türelme. Felhívás tanácsi határozat született —; »Nem várunk tovább, megcsináljuk saját erőből/« — monták a gyulád ak. És megcsinálták. Az első nyáron félmillió forintért vásároltak a kibo­csátott 10—100 forintos für­dőjegyekből, és az öt ér alatt — nyaranként — két és fél millió forintot érő társadal­mi munkát végzett a telje­sen elhanyagolt park felújí­tásában. rendezésében, a földmunkáknál és az építke­zésen a város lakossága. (A városrész parkosításán, virá- gosításán kívül!.) A párt, a tanács és a nép­front irányításával a diákok és naponta délután 5 órától a város apraja-nagyja: üze­mi dolgozók, alkalmazottak, értelmiségiek és háziasszo­nyok százai és ezrei felvált­va, szervezett csoportokban ástak, kubikoltak, és végez­ték a culágermunkát az építkezésen. S aki nem jö­hetett, megváltotta pénzen munkáját, mert senki nem akart lemaradni. Amikor az első két medencét felavat­ták, mindenki sorra »lefü- rödte« pénzbeli hozzájárulá­sát, s újra elindultak az em­berek öt óra utáni társadal­mi műszakra az épülő új medencékhez; öt éven át, és még azután is, a Wenckheim- féle műemléklovardából »át­szabott« fedett versenyuszo­da alapozásához. Ezt az nek erre. Az első impressziók közé tartozik egy városban a vendéglátóipar néhány »egy­sége« is, ahová betér az idegen. Jó érzés leülni itt a kedves, hangulatos pince­vacsorázóhelyen; kis cuk­rászdában vagy a váiv presszóban; kerthelyiségben vagy az első osztályú zenés presszóban. Ez Gyula új büszkesége, két hete nyílt meg. Kalauzom, a helyi gimnázium tanára illő áhí­tattal vezet be ide. Tényleg nagyon szép hely, fényezett, diófa-burkolatú falakkal, szupermodern ' berendezés­sel és egy romantikus »szú­nyogetetőnek« becézett te­rasszal a Körös felett... (A kávé mellé vizet is hoz a felszolgáló. Ez is helyi ku­riózum lehet, másutt, vidé­ken hasonló figyelmességet még nem tapasztaltam.) Ucsörgünk a Körös te­A gyulai vár Közép-Európa egyetlen megmaradt alföldi téglavára. Hogyan sikerült tartósan általános megmozdulásra ösztönözniük az embereket? — Tulajdonképpen mi csak meghirdettük a tanács hatá­rozatát, ami a lakosság együttes óhaja is volt Az» után már jöttek, csak be kel­lett osztani a csoportokat... És bíztak az emberek a saját erejükben, a város erőiben... Mit mondjak? Bejön hozzám például egy maszek lakatos: »Nyugaton jártam, és ott lát­tam, hogy emeletes csúsz­dákon szánkáznak lefelé a vízbe a strandólók. Meg­szervezném én a többieket, hadd csináljunk olyat itt is...« Nekilódultak akkor a ma­szek kisiparosok és megcsi­nálták a csúszdát. S lehetne sorolni még a tippeket, a megvalósított ötleteket. A kollektív bizakodás, a fürdőépítési akciók a^ em­bereket, az emberek a vá­ros képét formálták. A für­dő meg nyaranta tömegeket vonzott. Százezrekben mér­hető az idények forgalma a megyéből, az országból, s újabban külföldről is. A mostani nyáron mintegy harmincezer turista maradt a városban több napon át — Persze, gondunk még az elhelyezés. Jelenleg épül, hatvanhatban be is fejeződik egy mikro-hotel, egy túrista- szálló meg egy érterem; ter­vezik a gyógyrészleget is, ez kb. hatvanhétben készül el. A távlati elképzelések? A nyolcadik vagvis egy sza­badtéri hullámmedence fel­építése; fürdőszállók és a SZOT 500 személyes gyógy­szállójának a felépítése. Itt... A piros ceruza pontot hagy a fűzöld térképsávon. VÁR JÁTÉKOK Gyu'a nemcsak fürdőváros, kulturális központ is. Erre kötelezik adottságai, hagyo­mányai mellett az a misz- ezió is, hogy »valamit a für­désen kívül is kell adni...« az ideérkezőnek. Így azután a fürdőépítéssel egyidőben gondoskodott Erkel városa új zeneiskoláról és koncert­teremről, könyvtárat korsze­rűsített és legutóbbi prog­ramjában szerepeltek a többi között az Erkel Diákünne­pek (keszthelyi mintára) és három országos vándorgyű­lés mellett az Eszperantó Nyári Egyetem meg két év óta az országos hírű gyulai Várjátékok is. Ennek a tapasztalatairól Miszlay Istvánnal, a békés­csabai Jókai Színház s egy­ben a játékok rendezőjével beszélgettem. Több országos lapban ol­vashattuk, hogy a Várjáté­kok külföldi, elsősorban krakkói, varsói, dubrovnyiki tapasztalatok és a restaurált gyulai vár sajátos »local va- leur«-je, lehetőségei alapján születtek meg. Hogyan érté­keli a rendező a mostani, azaz sorrendben már a má­sodik idényt? — A tavalyi bemutató, az Hernani kísérleti év, az idei kulcsév volt. Ezzel kellett bebizonyítani a gyulai Vár­játékok életképességét. Ügy érzem, ez sikerült... Mind a tizenhat előadást megtartot­tuk — csodálatosképpen eső nélkül(!)—; százszázalékos telt házakkal, ebben az elbű­völően szép várszínház-mi­liőben ... Sárközi Dózsa drámájának a kiválasztása­kor is nemcsak a darab uni­kumjellege, hanem az egész­séges romantikakeresésé, a történelmi múlt idézése is vezetett bennünket. A Dózsa- előadás — a Nemzeti Szín­ház és hét vidéki színház művészeinek az előadásában — ismert és elismert hibái ellenére Is jelentős művészi előrelépés volt. Országos ér­deklődés nyilvánult meg iránta, a Várjátékok iránt, mind a várszínház látogatói, mind a szakmabeli közön­ség és az országos sajtó ré­széről. Ügy érzem, a gyulai várszínház — bizonyított. — Miért hiányzik a zenés mű, dalmű, opera a várjáté- kok repertoárjából, vagy ta­lán vannak erre elképzelé­sei? — Ügy tudom, Európában eddig egyedül a varsói elő- várban, a Barbs tanban játszottak operát. Mi több okból nem vállalkozhatunk erre. Egyrészt nagyon költsé­ges. másrészt az operaelő­adások sajátos nyári arcula­ta — Szegedé . .. Sok szép, várban játszódó darab van, ezekkel szeretnénk foglal­kozni s az itteni sajátos környezet, a gyulai várszín­ház kamara jellege — ami engem mindig Shakespeare Globe-jára emlékeztet —, ilyen, prózai műveket kíván. — Mi lenne a jövő nyári program? — Mindenképpen két da­rabot mutatunk be. Az egyik a Néma levente már biztos, a másiknak a Hamletet sze­retném, Darvas Ivánnal a címszerepben ... Vagy ha ez nem megy, a Czillei és a Hu- nyadikat vagy Bajza Jenő kevéssé ismert drámáját, a Zách Klárát. — Tervezi-e az öt évvel ezelőtti magyarországi ős­bemutató kaposvári rendezé­se után Gyulán is színpadra vinni a Cid-et? — Nem, ezt semmiképpen sem, a darabot azóta már a Körszínház is bemutatta. El­lenben változatlanul nagy szeretettel gondolok Kapos­várra és a kaposváriakra, hiszen annak a színháznak és annak a közönségnek kö­szönhetem, hogy a Cid be­mutatásával elindulhattam... Annak a városnak is köszön­hetem, hogy ma várjátéko- kat rendezhetek Gyulán. S a várjátékoknak — egyik iro­dalmi hetilapunk elemző megállapítása szerint — ta­laja van, tehát érdemes foly­tatni ... • • • Gyula valóságos sziget. Szerencsés, gazdag, kincsek­kel teli sziget a Viharsarok sarkában. Legutóbbi adatai öt éve kerülhettek bele a lexikonba, öt év — öt röpke mozzanat a változások mennyiségi folyamatában, mégis, ha valaki csak egy napot tölt ebben a városban, érezheti, öt év óta is meny­nyire hiányos lett a lexikon Gyula címszavánál... Hát még ha a változások minőségi ugrásait is tükröz­hetnék a lexikális adatok! Wallinger Endre A Tapsonyi Gépjavító Állomás több éves gya­korlattal rendelkező esztergályosokat, maróst, Diesel-motor szerelésé­ben jár:: szerelőket, lakatosokat fölvesz. Jelentkezés a gépjavító állomás igazgatójánál. Fizetés megegyezés sze­rint. Két család részére szolgálati lakást biztosí­tunk. (3355) A legszebb 100 fajta rózsaújdonság között válogathat! BOKORRÓ/8ÁK, BABA RÓZSÁK FUTÓRÓZSÁK. DÍSZCSERJÉK, ÉVELŐK. Kérjen ár-egyréket! Haladáa terme iőaziWet kezet. Újszeged, Bérkert n 119. (6603)

Next

/
Thumbnails
Contents