Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-11 / 214. szám
Szombat, 1965. szeptember 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Automata tablettakészítő gép A Ceglédi Vasipari Ktsz-ben nemrég készült el a magyar alapanyagból gyártott gyógyszeripari tablettázógép mintapéldánya. A korszerű gépet a moszkvai világkiállításon mutatják be. A ktsz ebben az évben tizenöt, jövőre húsz gépet gyárt Jugoszlávia és Ghana megrendelésére. Az automata egy műszakban 7-—8000 tablettát készít. Képünkön: Bérces Pál géplakatos a befejező szerelésnél tart az automata tablettázógépen. Rosszul értelmezett takarékosság A hajnali négy óra negyven perckor induló gyékényes! vonattal akart elutazni Kaposvárról Horváth Vilmos balatoni enyvest lakos. Előző este csomagjait taxival leszállította az állomásra, hogy hajnalban, az indulás előtt ne kelljen velük vesződni. Amikor a ruhatár kezelője közölte vele, hogy beteheti ugyan csomagját a ruhatárba, de csak másnap reggel hét órakor veheti k\, igen meglepődött. Bosszankodnak mások is. Azok például, akik az éjszakai órákban hívják telefonon a felvilágosítót. Hiába csörög a készülék, senki sem veszi föl. Egy ötlet megvalósítása következtében a kaposvári állomási felvilágosítóban és ruhatárban ugyanis három ember helyett kettő dolgozik. Míg azelőtt naponta nyolc órát, most egyfolytában tizenhat órát vannak szolgálatban. A felvilágosító és a ruhatár pedig este tizenegy órától reggel hét óráig tart zárva. Aki elrendelte ezt a létszámcsökkentést, a felvilágosító és a ruhatár nyitva tartásának korlátozását, bizonyára nem gondolt arra, hogy ezzel — ha megtakarítanak is valamit — rontják a vasút tekintélyét, nehezítik az utasok tájékoztatását, s fölösleges kényelmetlenséget okoznak nekik. A hajnali óráktól a pesti gyorsig — tehát a felvilágosító és ruhatár nyitása előtt — csaknem, harminc vonat indul, illetve érkezik a kaposvári állomásra. Jó néhány ember szeretné csomagját a továbbindulásig ruhatárba tenni, s megtudni, hogy mikor lesz csatlakozása, mennyit kell várnia. Az utazóközönség érdeke azt kívánja, hogy egy olyan nagy forgalmú állomáson, mint a kaposvári, a felvilágosító és a ruhatár már az első vonat indulása előtt és az utolsó beérkezése után is rendelkezésükre álljon. Sz. L. Fejlődik a kisállattenyésztés Marcaliban (Tudósitónktól.) Hársházi Józsefnét szorgalmas asszonynak ismerik Marcaliban. Nem rest korán kelni, későn nyugovóra térni. A háziasszonyi teendők mellett nyúltenyésztéssel foglalkozik. — Nagyon szeretem a nyu- lakat — mondja —, mert megtérül a rájuk fordított fáradság. Hársiháziné hat esztendeje szerezte be a tenyésztéshez szükséges törzsállományt a gö_ döllői kisállsttenyésztő telepről. Azóta 280—300 nyulat ad el évente, fgy 18 000 forint körüli bevételre tesz szert. Marcaliban egy 22 tagú nyúltenyésztő szakcsoportot szervezett 1960-ban. Sokáig ő volt az elnöke. A csoportnak ma negyven tagja van, s közös alapjukban több mint 15 000 forint van. Hársháziné az idén libákat is tenyészt a háztájiban. Egész sereg szárnyast hajt ki naponta a legelőre. Ebből az ősszel netvenet akar hizlalni és a szövetkezetnek eladni. Innen mintegy 10 000 forint bevételre számít. A nyulak és a libák mintegy 20 000 forint tiszta jövedelmet hoznak a családnak az idén. Marcaliban egyre többen látják meg a kisállattenyésztésben rejlő lehetőségeket, s fog’alkoznak nvulakkal, libákkal. A tsz takarmányter- nö területet ad a szakcsoportnak, a foldművesszövet- kozet pedig szerződéseket köt gazdákkal, szakmai előadásokat tart, szakkönyvekkel és tanácsokkal látja el őket 99 SPEKULÁNS EMBER... 99 NÉVTELEN BEJELENTÉS érkezett a Kaposvári Járási Tanácsra június végén. A levélíró szóvá tette, miért használhat négy hold bérföldet meg egy pár lovat Csere József, a mezőcsokonyai Űj Erő Tsz tagja. A bejelentés dr. Vincze Tiborhoz, a mezőgazdasági osztály jogtanácsosához került; ő a község vezetőitől már hallott az alapszabályt és a törvényes rendelkezéseket megsértő emberről. Csere József hol a tsz, hol más falubeliek lovaival fuvaroz, elvállalja ki- sebb-nagyobb földek megművelését. A vezetőség május kö zepén felelősségre vonta, mert a trágyahordó lovat minden nap befogta a kocsijába, s a bérelt földekre járt vele. Csere József megharagudott, s három hónapig felé sem nézett a közösnek. Olyan ereje van, hogy három ember munkáját elvégzi, mégis csak addig jár a tsz-be, amíg meg nem szer zi a kötelező munkaegységet. Ha azonban érdeke úgy kívánja, mindjárt jelentkezik. Jó példa rá a következő: augusztus elején a vezetőség megvonta a búzaelőlegét. Még el sem készült az értesítés, már ment, hogy adjanak neki munkát. Hogy honnan neszelte meg, mi készül? Biztosan figyelmeztette valaki. Dr. Vincze Tiborral megvizsgáltuk a Csere-ügyet. Először a község vezetőivel beszéltünk. Fülöp Lajos párttitkár elmondta, hogy tavaly óta vannak bajok Csere Józseffel. Amikor 1964-ben fegyelmi elé állították, kihívóan viselkedett az elnökkel. A járási pártbizottság instruktora is ott volt, és kérdezett tőle egyet s mást. Ha kérdenék, így csinálná? A dombok úgy -ölelik körül, mintha védeni akarnák. Rég volt, hogy először jártam itt. A lassan őszi köntöst öltő erdőben akkor még nem kanyargóit szerpentin út. Csak sár volt és sötétség ... Nem feszítettek büszkén a szürke betonoszlopok, hogy az áram odalent a faluban fényt teremtsen. Rég volt. — Már nincs itt a tsz-iro- da. Elköltöztek. Szép házat vettek. Arrafelé kell menni. A fakósárga napfény fáradtan csillantja meg magát az ablaküvegen. Jól idelátszik a major. Gondosan »megépített« szénakazlak sorakoznak, a legszélső mellett silót tip- rat egy lánctalpas. Ez a gép való ide, mert a dombok meredekek, s az élet, a munka nem könnyű itt Horvátkúton. Az emberek szorgalmasak, az adottságok mostohák. Mindössze egy istálló épült. A bruttó osztalék 36 forint volt tavaly, ebből azonban a munkaegységre alig 18 forint jutott Ez évre 24,90 forintot terveznek egységenként. Megközelítően talán meglesz. Sok a kiesés, siralmas átlagot ígér a burgonya. Az állattenyészPaksi járási vezetők tapasztalatcseréje Marcaliban (Tudósítónktól.) Csató-lóken a paksi járás párt- és tanácsi vezetői tapasztalatcsere-látogatásra érkeztek a marcali járásba. A küldöttséget Fetrekanits Andor. a járási pártbizottság első titkára tajékoztatta a járás gazdasági és kulturális helyzetéről, majd a vendégek megtekintették, a járás több művelődési és egészségügyi intézményét, valamint ellátogattak a marcali és a kéthe- lyi termelőszövetkezetbe. A siófoki szálloda és kórház építkezésekre az ÉM SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT es 1 nesz Jelentkezés: fő-építésvezetőség Siófok, Fő n. 200. sz. (116828) tésből igyekeznek a hiányt pótolni. — Semmivel kezdtük. Az adottságokhoz képest az előrehaladás szép. — Kúti Lajos állattenyésztési brigádvezető a homlokába húzza sapkáját. Sápadt a fény, de még van ereje... — Az elején összeszedtünk negyven olyan tehenet, ami nem kellett senkinek sem. Az idén az első félévben négyezer forint híján az éves tejtermelési tervnél álltunk. Az első évben száz hízót adtunk, most négyszáz lesz. De mellette benn áll majd az ólakban a jövő évi alapanyag is. Csak egy kicsit több segítség kellene. A majorhoz vezető kátyús, rossz utakra mutat. A bénaságra, a küszködésre céloz, amit az esős ősz, a tél okoz itt. A hang csöndes, nem követelődző. Inkább együttérzést kelt — S ha maga lenne az irányító? — Nézze, a nincsből én sem tudnék többet teremteni. Ha az induláskor több segítséget kapunk, akkor talán könnyebben volnánk ma. De mást, mint ami történt én sem tudtam volna csinálni. Míg megérkezik a vontató a silóval, szilvát eszegetnek az asszonyok, ök négyen — Ammer Jánosné, Nagy Istvánná, Heccer Józsefné, Farkas Józsefné — meg az idősebb Beck Pál segítenek a lerakodásban. — Szívesen dolgozunk, az egyszer biztos! De írja csak meg azt is, hogy tavaly ilyenkor már végeztünk a silóval! — Rozi néni, nem az egészszel — figyelmeztetik Farkas- nét — csak ezen a részen. — Az meglehet. Én csak ezen a részen csináltam. — És mindenki dolgozik? — Hallja, aki nem restell!, dolgozik. Aki valamikor is resteilte, az most is! Hm. Vannak egypáran ... — Csak azt ne mondd, hogy kilépsz... — Dehogynem! Kilépek én! Majd este hazafelé. — felvillan a derű, de mindjárt komolyra fordul a szó. — Nézzen körül. Mindenünk van. Gabona, széna, szalma. Abból aztán lehet majd sok trágya. — Lehetne több mindenük is? — Persze, hogy lehetne! De az már nemcsak rajtunk áll. A mi viszonyaink között ez is szép. Maguk közt beszélnek. Leállítja a gépet, odajön a lánctalpas vezetője. Kollár Jenő is. Figyelem a szavukat. Csöndes, szerény. Tudják, hogy vannak helyek, ahol sokkal jobban megy, de mivel ők megtesznek mindent, amire futja az erőből, nem panaszkodnak. — Ha maga elnök lenne, mit csinálna? — Én?... Mi mást csinálhatnék, mint ami van? A vezetőség nem teheti másképp, mint ahogy most! Láthatja, azért nem vagyunk hátul. Jó polgárfiú volt az elnökünk, s aki valamikor tudott, az most is tud. — Nézze, nálunk az a legjobb, hogy nem marakodunk. Mi értelme van annak? Kevés jutott tavaly, az idén talán több lesz ... Gazdálkodunk, dolgozunk, aztán lassan kialakul minden. ... A falut körülölelik a dombok, mintha védeni akarnák. De a dombok meredekek — az élet, a munka nem könnyű itt... De ha kérded az embereket, ha ők lennének a falu élén, mit csinálnának, akkor ilyen válaszokat kapnál. Vörös Márta Azt vágta neki oda: — Kisapám, ki vagy te, mi közöd hozzá! A tagok többször állítottak be az irodára azzal, hogy ünneplésen, szivarral a szájában sétál, amikor munkába mennek, s azt kiabálja: »Nem vagyok bolond a tsz-ben dolgozni!« ö műveli Csima György háztájiját, a múltkor még az árpajárandóságát is elvitte a raktárból, úgy kellett visszahozatni. Megengedték, hogy a trágyahordó lovat néha igénybe vegye, ő azonban vérszemet kapott, s szinte mindennap hajtotta. Kocsija, szerszáma volt, szecskát 'hordott a traktormagasítóval. Megkérdem a párttitkárt, hogyan került hozzá. Közli, hogy elvitte. A traktorosok nem akartak érte menni, azt mondták, vigye vissza Csere József. A KÖZVÉLEMÉNYRŐL mondott el egy példát Baracsi Jenő vb-elnök. Kint járt az istállóban, az emberek bírálták a vezetőséget, amiért megengedik Csere Józsefnek, hogy kihasználjon minden lehetőséget a maszekgazdálkodásra. A tanácselnök május 23-án beidézte a tanácsra a lótartás ügyében. Megkérdezte, hogyan műveli Finánszky Sándor nyugdíjas erdész két hold földjét. Mivel nem lehetett bebizonyítani a haszonbérletet, nem indíthattak eljárást ellene, csupán figyelmeztették négy nappal később, hogy az alapszabály és a törvényes rendelkezések szerint sem bérben, sem részesben nem művelhet földet, mert ebben az esetben ezt is be kell számítani a háztájiba, ha pedig meghaladja a törvényes mértéket, be kell vele terhelni. Különben Csere Józsefet nem tudták sarokba szorítani, mindig kibújt a felelősség alól. A gyógyszerész, az erdész, Nyári István azt állították, hogy Csere József nem haszonbérli a földjüket, csak napszámba jár. Bognár István tsz-elnök megjegyzi, hogy az idén bokroso- dott meg Csere József. Közben kopognak az ajtón. Csima György jön be az irodába. Egyedül' élő ötvenhárom éves érő. Cseréékhez jár segíteni fél napot, ugyanannyit dolgozik a tsz-ben. Feltűnően gondozatlan. Remeg a keze, riadtan néz, amikor megkérdezzük, miért használja Csere József a háztájiját. — Azt mondta, hogy tartozom. — Mivel? — Nem tudom ... Pünkösd másnapja óta nem voltam nála. Láttam, hogy becsap, nem megyek hozzá... — Miért nem dolgozott Csere a tsz-ben? — Azt mondta, hogy nem érdemes, semmit sem kap ... — Szokott fröccsöt fizetni? — Szokott hármat-négyet... Hogy jobban be tudjon csapni. — Fél tőle? — Félek... Azt mondta, hogy megver. Behozzák az írógépet, s írásba foglalják: Csima György tanúk előtt kijelenti, hogy Csere József jogtalanul, minden ellenszolgáltatás nélkül használja a h'áztáji földjét. TÖBB TSZ-TAGGAL BESZÉLTÜNK. Néhány vélemény. Landek József növény- termesztési brigád vezető: — Spekuláns ember. Maszek fogatot hoz, nyakkendősen, kiöltözve ül rá. Mindenkinek a* a véleménye róla, hogy bárkinek a földjét felvállalná. Szerencsés József, az ellenőrző bizottság elnöke úgy tudja, hogy leváltották Cserét az állattenyésztésbőL A párttitkár felvilágosítja, hogy nem így van, ő hagyta ott. — Az emberek azt mondják, nem dolgozik. Ehhez a tanácsnak van szava. Erősebben oda kellene rá hatni. Egy gyűlésen felszólaltam, hogy jogtalanul használja a lovat. Jakab, a normás figyelmeztetett, vigyázzak, mert Csere le káderez ezért. — Volt eredménye a felszólalásnak? — Volt... Fegyelmi elé állították. Kiss József vezetőségi tag: — Pánikot kelt a tsz-ben Csere a magatartásával. Milyen munkát végez a vezetőség, ha engedi? Az az igazság, hogy gyöngék vagyunk ... nem is foglalkoztunk olyan komolyan az ügyével. Szerintem a járásnak is segítenie kellene. Péter Lajos főállattenyésztő: — Jó állattenyésztő Csere József, csak rettenetes ember ... CSERE JÓZSEFET az italboltban találtuk meg, a feleségét helyettesítette. Nagydarab, pirospozsgás arcú férfi. — Kerek perec megmondtam, én nem dolgozom a szövetkezetben ... — S megtartotta? — Két hónapot nem dolgoztam. Az aratásban már részt vettem... Ha azonban decemberben lenne az aratás, addig nem dolgoztam volna ... Látja arcunkon a megütközést, hangot vált: — Kötelességemnek tartottam, hogy jelentkezzek. Annyira bánt, hogy eltoltam 150—180 munkaegységet. Volt már nekem 570 munkaegységem is. De hát éppen énrám másztak rám, nincs mese, el kell mennem a faluból. — Mi van Csima háztájijával? — Megkapáltuk kétszer, szép a kukorica — Hogyan lehet, hogy a családja műveli? — Megvettem kétezer forintért. — Van róla papír? — Nem szoktunk csinálni. Tavaly egyszer vettem neki egy öltözet ruhát, szandált, inget, alsónadrágot. — Csima azt mondta, hogy becsapta — Nem merné a szemembe mondani! — írásban van, heten hallottuk. — Kifizettem őt, nem hiszem el, hogy mondta — Mennyi fizetést kap Csima? — Tavaly aratás óta nálunk kosztol, a feleségem mos rá. — Azt mondta, hogy pünkösd másnapja óta nem volt maguknáL — Ez nem igaz. RÁTERELJÜK A SZÓT az erdész és a gyógyszerész földjére. Eldicsekszik vele, hogy azt is megkapálta a család. Amikor dr. Vincze Tibor aziránt érdeklődik, milyen alapon használja a földeket, kis gondolkodás után azt mondja, hogy harmadosán. Nem ismeri el, hogy tavaly lekisapámozta az instruktort, hogy bolondnak nevezte a közösben dolgozókat. Természetesnek tartja, hogy lovakat kölcsönöz a fehértói fagylal- tostól. Elüti azt a kérdést is, hogy szerinte törvényes-e ez a gazdálkodás. Azzal hozakodik elő, miért csak őt ellenőrzik, az erdőn többen használnak illetéktelenül földet. Nem lehet vele dűlőre jutni. Mindjárt felcsattan, szaporán káromkodik, ha kényes kérdést teszünk fel, sőt visszavág, hogy akkor ő elmegy a faluból. Mártírnak^ megbántott embernek, üldözöttnek tünteti fel magát, nem érti, hogy a falu közvéleménye jogosan kéri, vele is tartassák meg az alapszabályt és a törvényes rendelkezéseket meg a hozzá hasonló gondol- kozásúakkal is. Ehhez azonban több határozottságra van szükség a tsz fi* a tanács vezetői részéről. Lajos Géza
