Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
és a vilaq népei ABBAN A HATALMAS és rendkívül sokrétű műben, amelyről egyre jobban látjuk, hogy a XX. század egyik legnagyobb alkotása volt: Bartók Béla életművében, döntő szerepet játszik a népek testvériségének gondolata. Maga a probléma nem váratlanul, nem előzmények nélkül vetődött fel Bartók és kortársai számára. A magyar szellemi élet legjobbjait is már hosszú ideje foglalkoztatta. Liszt Ferenc például, Bartók legnagyobb és legközvetlenebb elődje Párizsból hazatérve az 1840-es években, természetesnek és szükségesnek érezte, hogy ne csak a magyar, hanem a román, orosz, ukrán, lengyel és török népzenék vagy népies zenék felé is szinte egyazon érdeklődéssel forduljon, hogy magyar és román cigányzenészek játékát szomjas buzgalommal figyelje és tanulmányozza. De mily hallatlan erőfeszítés vezetett még odáig, amíg Bartók Béla elküldhet- te egy román barátjának, Busitia Jánosnak Ady Endre versét a »magyar, oláh, szláv" bánáti- közösségéről !, s amikor hozzáfűzte, hogy a népeiknek össze kell tartaniuk, hiszen »testvérek az elnyomatásban-«: már meg is érlelődött benne a gondolat, hogy ő ennek az összefogásnak költője és tudósa lesz. BIZONYARA volt idő, amikor az ifjú Bartók — gyűjtő- és kutatómunkája kezdetén — Liszt Ferenchez hasonlóan még csak a »nyersanyagot« látta az előtte feltáruló hatalmas népi dallam- kincsben, magyarban, románban, szlovákban egyaránt; de amikor a fent idézett sorokat leírja, 1912-ben már sokkal többet jelent számára Kelet- Európa népzenéje, mint zenei érdekességet, tudományos eszközökkel megszerzett egzotikus anyagot, amelyet művészetté kell formálnia. A kettősség, mely az alkotóművész helyzetéből és szándékából adódik, először mint ellentét és feszültség Vetődik föl benne, hogy azután — pályája második felében — egyre ön- tudatosabban ismerje föl a nagy ellentétben a nagy egységet, a nehézségben az erőforrást, a konfliktusban egy eljövendő összefogás roppant távlatait. A művész fogalmazása oly őszinte és világos, hogy csak őt magát kell idéznünk. 1920 ban írja Busitia Jánosnak, hogy Berlinben megtelepedhetne ugyan, de »a népdalok nehezen engednek engem nyugatra; hiába minden, kelet felé húznak«. És a megoldás ott van már abban a levelében, melyet Octavian Beunak ír 1931-ben: »Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőmtől telik — szolgálni zenémben ...« S azt az éppenséggel nem könnyű utat, mely idáig vezetett, legjobban felmérhetjük akkor, ha Bartók teljes világképében látjuk, mit jelentettek számára a népek. EBBEN A KÉPBEN — ma már világ san látjuk — a legsajátosabb módon egyesült a rousseau-i romantika a XX. század tudományos realizmusával, s persze a zeneköltő fanatikus igazságszeretetével. A nép embere Bartók szemében az egyszerű, az őszinte, az igaz ember, nem azért, mert közel maradt egy régebbi történelmi állapothoz, hanem mert közelebb maradt a természethez. Bartók leveleinek tanúsága szerint, húsz-huszonkét éves -órában, elfordulva a maga gyermek- és serdülőéveinek, neveltetésének tételesen-vallá- sos irányától (mint fejtegetései elárulják), természethivő, panteista lett. Esküjét vagy( hitvallását — írja 1907-ben — legszívesebben azzal kezdené: »A Természetnek, a Művészetnek, a Tudománynak nevében ...« A természetnek ez a nagy, csodálkozó, gyermeki bámulata, a természettel való mély közösség vágya és tudata Bartókot haláláig elkísérte. Innen, hogy rokonait, közösségi támaszát, művészetéinek gyökerét és humuszát is csak a természet közelségében tudja keresni; ott van az az erdőkben és pusztákon, az erdei és pusztai zsellérkunyhókban. Nem illúzió-e mindez 1920- ban és 1930-ban, nem romantikus önáltatás-e, s épp annak > cl ^JikiAn; jJq jjtfUynyira a XX. század gyermeke, s aki mindenekfölött annyira harcosa az újnak, a legújabbnak, a holnapinak és holnaputáninak? Bartók számára ez a kétkedő kérdés azért nem merülhet fel, mert önmagában érzi a kettőt: a legrégibbet és a legújabbat, a természetit és a civilizáltat — valamint a népet és a teremtő lángelmét IQY ÉS CSAK iQY ÉRTHETŐ, hogy számára mindig menedék lehet egyik a másik után: hogy Francia- országból Moldvába vágyik, de alföldi falvaikból Berlinbe, Párizsba, Londonba menekül; hogy arab oázisokon és török falvakban szerzett élményei nyugati nagyvárosok hangversenydobogóin kell hogy megszólaljanak; hogy amerikai világvárosokban a kínai színház ragadja meg legerősebben; hogy nagy román népdalgyűjteményét végül is — elhagyatottan és betegen — New York házrengetegében revideálja. A két motívum úgy egybefolyik nála, úgy kiegészítik egymást ebben a hősies és csodálatos életrajzban, mint egyazon szimfóniának eg-"másba kulcsolt, örökre összefonódó zenekari szólamai. Így és csak így válik érthetővé, hogy élete legboldogabb napjainak azokat vallja, amelyeket falun, parasztok között töltött: Élete végén is úgy emlékszik vissza népdalgyűjtő munkájára, hogy »az az idő, amit ilyen munkával töltöttem, életem legszebb része, nem adnám oda semmi másért«. Roman ti ka-ez vajon, Bartók rousseau-i romantikája 1943- ban, a második világháború vége felé? S azé a Bartóké, aai Strausstól Schönbergig, Deliustól Ravelig felszívta kora műveltségének, lázának és lüktetésének egész ritmusát? Áltatta magát vajon, vagy nem tudta meglátni az akkori parasztélet mély nyomorúságát, ellentmondásait, keserves és vak küszködését? NEM: AVALASZT MEQ- ADJA MAQA BARTÓK »A népek testvérré válását akarom szolgálni« — írta híres levelében, és kései hitvallása is csak erre a gondolatra tér vissza: a népek testvérré akarnak válni, testvérré fognak válni egy napon! A művész legszebb feladata, hogy e nagy testvéresülést előkészítse, hogy hírnöke legyen a béke eljövendő nagy ünnepnapjának, akkor is, ha tulajdon élete szenvedésbe, magányba, meg nem értettségbe és nyomorba hanyatlik. Eljön az ünnep — hirdette a búcsúzó Bartók Béla, amikor utolsó szerzeményeiben és írásaiban meghirdeti azt az eljövendő ünnepet, a nagy napot, melyen a népek egymásra találnak- Szabolcsi Benő* Megjelent a Béke és Szocializmus szeptemberi száma A íolyóirat bevezető cikkét Sz. Luvszan, a Mongol Forradalmi Néppárt Politikai Irodájának tagja írta a japán militaristák szétzúzásának nemzetközi jelentőségéről. Albert Norden, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Irodájának tagja a német imperializmus háborús készülődéseit leplezi le cikkében. Az európai szocialista és kapitalista országok gazdasági kapcsolataival foglalkozik K. H. Domdey professzor (NDK). A szocialista országok egységét és együttműködésük maximális fejlesztésének szükségességét hangsúlyozva vizsgálja a két világrendszer közötti kooperáció lehetséges formáit, illetve a gazdasági kapcsolatok objektív határait. A folyóirat hasábjain J. Közel és J. Kovalcikova beszámol a csehszlovákiai Észak- Morva kerület pártszervezetének mimikájáról Politika — tudományos alapon cimmel. Közli a lap W. Alternek (NDK) A gazdasági irányítás új módszereinek tapasztalatairól Írott össszefoglalóját. V. Perlő amerikai közgazdász az Egyesült Államok kormánya és a gazdasági ciklus cimmel figyelemreméltó tanulmányt irt az Egyesült Államok gazdaságpolitikái áról. A nemzeti felszabadító mozgalom mai problémái című rovat szovjet szerzői koUektíva cikkét közli Az agrárkérdés a fejlődő ázsiai országokban címmel. ugyanebben a rovatban jelent meg A. Ardokani A nemzeti demokratikus front megteremtésének útjai Iránban című írása is. Két írás foglalkozik e szám keretében a finn dolgozók egységének kérdéseivel. L. Junt- tila cikkének címe: A szakszervezeti szakadás leküzdésének perspektívái, A. Jantti cikkének témája pedig Az akcióegység a szövetkezeti mozgalomban. Az Időszerű kérdések fóruma címszó alatt G. Oh man és A. Levkovszkij A proletariátus osztályszövetségesei című írását olvashatjuk. Naplónk cimszó alatt a totyő- lrat tudósítást, illetve Jegyzeteket közöl a Helsinkiben tartott Béke-világkongresszusról, a demokratikus szabadságjogokat védelmező görög nép hősi harcáról és az amerikaiak vietnami szennyes háborújáról. Ipgy levéllel kezdődött, •*-* ámbár abban szó sem volt róla. Benne csak az állt: egyik rokonunk ekkor meg ekkor átutazik Budapesten, és menjen ki »vaiaiki« az állomásra, mivel csomagot hoz. Nem szeretem az ilyen határozatlan meghatározásokat, mert annak rendesen az a vége: — Maga úgy is szenet korán kelni... Ez a »Maga« én vagyok. Szeretek korán kelni, amíg nem kell, de amint elő van írva, azonnal nem szeretek. A nevezett vonat valamikor hajnali négy óra tájban érkezik a Keletire. Azért oda, mert ennél távolabbi állomás hozzánk nincs. Ha Rákosfalván laknánk, nem kétséges, hogy összes átutazó ismerőseink Kelenföldre érkeznének. Már bele is törődtem, bár a Keleti megközelítése hajnalban nem olyan egyszerű. Éjszakai villamos — nagyon helyesen — nincs, így a szolgálati kocsival utaztam, és fájó szívvel pislogtam a Déli, valamint a Nyugati »indóházakra«, amelyeket átutazó ismerőseink elkerülnek. A rokon asszonyság — természetesen — nem várt, azaz keresett az indulás oldalon, úgy okoskodva: amint leszállt a vonatról, megszűnt érkező utas lenni, tehát lehet annyi eszem hogy ott nem is keresem. Sajnos, nem volt. De azért egy órán belül csak megtaláltuk egymást, ami az érkező és induló vonatok zűrzavarában szerencsének mondható. örültünk, s ezt az örömet a tekintélyes csomagok bennem majdnem lelkesedéssé fokozták. Az például, amelyet vidáman felkaptam, olyan súlyos volt, hogy Gödöllőre is kiutaztam volna érte. — Nem nehéz? — kérdezte kedves rokonunk —, a £eJÁTSZÓ KAMASZ (László Levente rajza) Fodor József: MILYEN SZAVAKAT... Milyen szavakat mondhatsz róla már? Az Embert dicsérd-e vagy az alkotót? Művét kérdvén: új, nagy zenéje válasz, A kor, melyben élt, küzdött, elfutott. Milyen is volt mint ember! Láttam, élve, Mit hangba szőtt, ma népről népre száll. Hős embersége nagy volt, mint zenéje, Ne tartsa ezt se rejtve a halál. Egy szörnyű korban élt, és a sötétség, S nehéz, szűkös élet gondjai tépték, S értetlenség kísérte s gúny, amit Ma magasztal a föld! Rendíthetetlen Küzdött a Műért s barbár kora ellen. Bartók! Nagy példád int, serkent, tanít. ' '' 't dí gyem eL, vagy takarjam te, mert ez — étterem, A tyúk — úgy látszik — szerette a társaságot, mert azonnal kikezdett a pincérrel és később a villamosok utazó közönségével. A rokon elvitte a leplet, s én — ölemben a szatyorral — elkeseredetten állapítottam meg, hogy ennyi állatbarát sehol a világon nines* mint Pesten. Rettegek a feltű- néstőL De nem lehetett elbújnom, mert a tyúk minden leszállót, felszállót hangos kárí- cálással üdvözölt, és a kalauznő fényes ollóját megcsípked- te... Végre leszálltunk, s akkor megfenyegettem a tyúkot* hogy vagy csöndben lesz, vagy elhallgatom a száz tojást, és akkor fazékba kerül. De nem hallgatott eL és — nem restellem — mire hazaértünk, én voltam megfőzve. Hogy miket mondott kotyogó, káráló tyú lenyel vem, nem tudom, de benne volt az elhagyott rét, a napsütéses udvar, a kútgém és a szénáspajta, a csalán a kerítés mellett, a gólyafészek a kéményen ... benne volt az elhagyott táj s a fakadó ribizlibokrok, benne volt minden, s akkor már éreztem, hogy ebből a tyűkből nem lesz leves soha. Nem is lett!! meglátogatjuk, beszélgetünk vele, kézből etetjük, és nem múlik el nap, hogy hol itt, hol ott tojást ne találnánk utána. Válogatott, szép, valódi »teatojásokat« .., Igen, már a huszonnegyediknél tartunk, s a bolt érdemes vezetője nem tudja elképzelni, máért veszek mindennap egy tojást. Csak egyet. Aztán eltüntetem róla az áruló számozást... Mert tojni, amióta megvan, nem tojt még egy darabot sem. j?gy kosárban alszik a faházban, mindennap hémemüm ven benne. Hosz- szabb időre megyek. A csomag majdnem kiesett a kezemből. Olyan nehéz lett egyszerre, s alig tudtam meg- vigasztalódnd, amikor reggeli - zés közben azt mondta: meg fogunk lepődni, milyen kedves ajándékot gondolt ki számunkra. — Száz tojást hoztam, legalább százat... de hogyan!? Ebben a kis szatyorban ... A szatyrot felbecsülni — ahogy mondani szokás — egy pillanat műve volt. Benne csak mint rántotta férhetett volna el száz tojás, ezért úgy mosolyogtam, mint akinek semmi kedve a mosolygáshoz nincs. A szatyrot fekete kendő borította, s a rokon egy szoborleleplezéshez méltó áhítattal bontotta meg a leplet A szatyorban egy kis ken- dermagos tyúk ült. Körülnézett a resti neonfényében, és tyűknyelven valamit mondott, utána rögtön ásított. — Na, mit szól hozzá! Ez a tyúk mindennap tojik, és még csak most kezdte... Nem tudom, mit mondtam. Nem tudom, miként vágtam csodálkozó, lelkes és elismerő képet a meglepetéshez, de azonnal megállapítottam: hálátlan és aljas farizeus vagyok, mert a tyűkot legjobban szerettem volna a falhoz vágni, vagy legalábbis fölkelni és hűtlenül otthagyni. A rokon nő már régen elutazott, s mi még mindig ott ültünk kettesben, amíg a pincér finoman nem figyelmeztetett, hogy tyúkomat vagjr vi-
