Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-23 / 224. szám
Csütörtök, 1965. szeptember 23. 5 SOMOGYI NSPEiAf A KANYARON TÚL K emény, hideg télen jártam először ezen a vidéken. Megkapóan szépek voltak a havas erdők és a magasban feszülő fúró‘ernyők. Az életről beszélgettem abban a Dráva-parti faluban, ahol régen mindig a szegénység volt az úr. Amikor érkeztem, mindössze annyit tudtam róla, hogy a tatárjárás után itt tanácskoztak az ország vezetői a haza jövőjéről. A boltos meg a kocsmáros számokat sorolt. A tanácselnök azt mondta, sétáljak végig az utcán, és nézzem meg a házakat. Szülőket kerestem, akik tanulni küldték gyermekeiket. Szíves szóval vallottak az emberek. Délután két óra tájban úgy éreztem, teljes a kép. Az alsó sorról indultam visz- sza a havas úton. A posta előtt akkor állt meg a körzeti orvost vivő szán. A kocsis nyűj- tózott egyet Az orvos már majdnem belépett az ajtón, amikor utánakiáltott. — Amíg a doktor úr rendel, hazaugrok, és harapok valamit... Az orvos csak intett. — Jól van, menjen. —- Arra tart? — fordult felém. — Üljön fel, úgy még kényelmesebb. Megrántotta a gyeplőt, a lovak elindultak. — Kis falu a miénk. Így télidőben olyan, mintha nem is lakná senki sem — kezdte a beszélgetést. — Ügy hallottam, a házakat járja reggel óta. Mondtak valamit? Nem várt választ. A kocsma előtt megállította a lovakat. — Ebben a hidegben jót tesz a pálinka. Ha úgy akarja, öntsünk le egy pohárkával! A kocsmáros a kályha melletti asztalra tette az italt. Vele együtt hárman voltunk. Töltött magának is, aztán odaült mellénk. Koccintottunk. A kocsmáros keveset ivott, a kocsis egyszerre lehajtotta az egészet. Mielőtt letette a poharát, kettőt koppintott az asztalon a másik kezével. — Ez az igazi! Még egy kört! Elutasította a Symphcmiát, Munkással kínált. — Ez erősebb. És higgye el, finomabb is! Rágyújtottunk. — Sikerült mindenkit i’megtalálni? — érdeklődött az italbolt vezetője. — Igen. Mindenkit, akit kerestem ... A kocsis koccintott és ivott. — Erdőkerülő Péter bácsit is kereste? Azt hittem, tréfál. __Nem. Most hallom először ezt a nevet. — Az baj — ingatta fejét a kocsis. — Ha mindent akar tudni, akkor az öreget is látogassa meg. Ha szerencséje van, beszélő kedvében találja ... Nem tudtam kikérdezni, mert elsietett. Az orvos mar biztosan várt rá. A kocsmáros annyit mondott, hogy Erdőkerülő bácsi a falu legöregebb embere. Igazi vezetéknevéül igen kevesen tudják, majd mindenki csak így ismén. Egész életében az erdőket járta. Volt halász, napszámos, uradalmi cseléd, favágó, cséplőmunkás, folyami malmos és a Dráva szabályozása idején kubikos. Vonaton még sohasem ült. Az autóbuszt is csak ki vülről nézte meg. Jócskán túljárt már a nyolcvanon, amikor látogatóba indult Iharosba az egyik gyerekéhez. Akkor is gyalogosan, bottal a kezében, erdei ösvényen, dűlőúton, toronyiránt. A faluban úgy tartották számon, hogy Erdőkerülő bácsi mindig az erdőben kereste a szerencséjét. Lett volna alkalma másutt, külhonban is próbálkozni, de nem ment. A századforduló idején és később, a húszas évek idején sokan kimentek innen Amerikába. Majd minden második, harmadik házból elment valaki szerencsét próbálni. Péter bácsi maradt. K éső délután az állatorvos kíséretében látogattam el a falú legöregebb emberéhez. Zsörtölődött éppen, amikor megérkeztünk. Töpörödött, hajlott derekú élete párját szidta, mert eldugta előle a dohányos ská- tulát. — Muszáj rejtegetni _ — mondta furcsa, magas éneklő hangon az öregasszony. — Kilószám színá mindennap ... Pokrócot terített az asztal melletti padra, és fát rakott a tűzre. Az állatorvos kezdte a beszélgetést. 1 időről, erről- arról. Az öreg bort parancsolt az asztalra. Töltött mindenkinek. Az első pohár után az amerikásokra, a halász- meg a kubikoséletre terelődött a szó — Szegénység volt az is ... Minden után ez volt a zárómondat. Pár órával utóbb már politizáltunk. Papírra vetettem az öreg minden szavát. — Az a baj ezzel a kommunizmussal, hogy túl sokat akar. Megköveteli az okosságot, és ráadásul azt is, hogy mindenki jobban éljen. Ezzel a faluval meg az a probléma, hogy sok a hitetlen ember. Miné1 többet kapnak, annál hitetlenebbek. Persze, ezt az üzem dolgot én sem hiszem el. Mese az, édes fiam. Laktanyából még sosem lett más. Olyaz az, mint a csizma. Próbáljon valaki csörgőórát csinálni belőle. Nem megy az. A laktanyát katonáknak csinálták. Én sok mindent elhiszek, mert ráérek megrágni a dolgokat. De ezt az egyet — már megbocsásson — soha. Azt mondják, valami járási pártember beszélt erről. De még ha maga a püspök vagy a pápa prédikálná, akkor is csak nevetnék ... Erősen este volt már, amikor elköszöntünk. A fúrómunkásokat szállító fakarusz elakadt valahol a hófúvásban. Szánnal mentünk a második faluba. A kanvar után,' ahol sudár jegenyefák jelzik az út két oldalát, katonák léptek elő. — Az igazolványokat! Rendben találtak mindent — Köszönjük! Jó utat! Ahogy távolabb értünk, az állatorvos az akáco3 mellett álló sötét épületekre mutatott. — Ez az! Erről beszélt az öreg. Itt lenne az a bizonyos üzem. Varroda, vagy valami ilyesmi... — Lenne? Te sem hiszed? — Ezt majd csak akkor, ha a két szememmel látom ... M ost néhány évvel utóbb, először Erdőkerülő bácsit keresem. Az éneklő hangú, töpörödött kát öregasszony az udvaron dolgozgat. — Az öregem? Itt hagyott. Magamra maradtam. Sokat veszekedtem vele, most aztán csöndben vagyok ... A másik faluban otthon találom az állatorvost. Meghívom, tartson velem. Együtt megyünk. — Jártai már ott? — Nem. Mindig akartam, de valahogy elmaradt... A kanyaron túl megállunk a szürke épületek előtt. Bent az irodában az üzemvezető készségesen tájékoztat mindenről. — Nem! Ez nemcsak konfekcióüzem. A folyosó túlsó oldalán, a körlet helyén szövőgépek vannak. Az a szövőüzem. Megnézzük a munkatermeket. ötvenen dolgoznak a gépek mellett. Innét. Heresznyé- ről, Bolhóról, Babócsáról, Pé- terhidáról és Barcsról járnak ide. A konfekciórészleg 300 darab nadrágot készít naponta. A dolgozók átlagkeresete 1800 forint. A szövődében százezer törülköző készül évente. Háromezer méter műselymet és ezer méter molinót szállítanak le minden hónapban. A dolgozók nagy része itt tett szakmunkásvizsgát. Éjszaka, többnyire gyalog tudtak csak hazamenni, mert akkor még buszjárat sem volt. A vizsga- biztos nem akart hinni a fülének. Azt mondta, legszívesebben mindenkit elcsábítana a budapesti gyárba. A szomszédos épületben kőművesek dolgoznak. Az lesz majd az ebédlő. Az ablak alatt egy különös betonkúpban virágok pompáznak. — Az volt a géppuskafészek — mondja a kőműves, és nevet. — De erre a célra még jobban megfelel.. Gyalog jövünk vissza az útig. Ahogy kiérünk, egyszerre nézünk hátra. A kapu két oldalán egy-egy fiatal, rezgő levelű nyárfa áll. Németh SándorLJjabb termelőszövetkezeti építkezéseket fejeztek be Augusztus végén hírül adtuk, hogy a Somogy megyei Beruházási Iroda által épít- tetendő új termelőszövetkezeti létesítmények milyen készültségi fokon állnak. A tervezett 307 létesítményből akkor még csak 89 készült el. A Beruházási Iroda legfrissebb adatai szerint azóta az átadott létesítmények száma 146-ra emelkedett. Csökkent az el nem kezdett munkák száma is: az augusztusi 97-tel szemben ma már csak 49 helyen nem láttak hozzá az épi- téshez A már elkészült 146 létesítmény összesen 21 millió forint értékű, az el nem kezdett építkezések beruházási programja pedig 12,5 millió forint. Dumas A Fekete tulipán című regényéből a franciák készítettek színes, szélesvásznú filmet. 1789 júniusa. Roussillon kisvárosban is lázong a nép. Az elégedetlenséget fokozza a kormányzó, a népszerűtlen Vigogne márki viselkedése. A megrémült nemesek igyekeznek vagyonukkal menekülni erről a vidékről, de egy idő óta a környék arisztokráciáját rettegésben tartja egy álarcos lovag. A kiszemelt áldozatok figyelmeztetésül egy szál fekete tulipánt kapnak, ezért nevezték el a titokzatos rablót Fekete Tulipánnak ... A film eseményekkel, fordulatokkal telve pereg, iz- » galmas és szórakoztató. Alain Delon kettős (sőt hármas) szerepében kitűnő alakítást nyújt. (A filmet szeptember 23-tól 29-ig játssza a Vörös Csillag Filmszínház.) A FEKETE TULIPÁN A rossz időbeosztás és a rendszertelen tanulás ára: ROSSZ ALVÁS, KIMERÜLTSÉG AMIKOR SZEPTEMBERBEN megnyílnak az iskolakapuk, a diákok mellett ezrével vágnak neki egy-egy tanévnek az esti és levelező tagozatra iratkozott felnőttek is. — Semmi baj sem lenne a felnőttekkel, ha rendszeresen tanulnának — mondja dr. Báthy Sándorné ideggyógyász. — Sajnos, nagy részük a kezdetben még nem gondol másra, csak a végbizonyítvány megszerzésére. Ilyenkor nagy a lendüleit. Az első rossz jelek félévkor mutatkoznak. A rendelőben megszaporodik azoknak a betegeknek a száma, akiket nyugtalanít vagy idegesít a súlyos alvászavar, a rossz közérzet, a fáradtság.--------------------------------------------------"A iía nduc is Szeptember 19-re a Kandúr és sisak című filmet hirdette a Vörös Csillag Filmszínház matinéműsora. Joggal gondolhatta hát sok kisgyermekes mama, hogy ez valami mesefilm lesz, s habozás nélkül elvitte négyhétéves gyermekét az előadásra. Ve akadtak olyan mamák is, akik »biztos, ami biztos-", jegyváltás előtt meg érdeklődték a pénztárosnőtől, hogy valóban mesefilm lesz-e az a bizonyos Kandúr, és hogy négy-hét éves gyerekét elhozhatja-e az előadásra. A válasz tökéletesen megnyugtatta őket; a pénztárosnő bizonygatta, hogy egyenesen a gyerekeknek készítették a filmet. A tökéletesen megnyugtatott mamák az előadás első percei után tökéletesen idegesek lettek, mert a filmet — amely partizánokról szólt — nem gyerekek számára alkották. A kisgyermekes mamáknak nem kötelező tudni, hogy egy film tulajdonképpen miről is szól. De a pénztárosnőnek illene, s meg kellett volna mondania akkor is, ha tudja, hogy hogy ezzel kevesebb jegy kel el... S. N. G. Mivel szívesen vállalták a tanulást, ezt általában nem említik az idegorvos előtt. Az a tapasztalatom, csak akkor mondják meg, hogy iskolába járnak, amikor a kifáradt embereken erőt vesz az elkeseredettség. Könnyelműséget követnek el azok a felnőttek, akik, noha tudják magukról, hogy gyenge az idegzetük, mégis nekivágnak a több éven át tartó tanulásnak. — Üjabban olyan igazolást kémek, hogy a jelentkező nem szenved-e idegbeitegség- ben, és hogy tanítható-e kollektívában? — Igen, csakhogy az a baj, hogy az orvosi vizsgálaton a jelentkezők elhallgatják jelentéktelenebb panaszaikat, vagy azért, mert nem tulajdonítanak nekik nagyobb jelentőséget, vagy azért, mert attól félnek, hogy ezzel elesnek a tanulás lehetőségétől. MIVEL A MUNKA MELLETTI TANULÁS a legerősebb idegrendszerű embert is megviseli, megfelelő körülményeket kell teremteni. A rossz társbérlet, a síró csecsemő, a rosszalkodó gyermek mellett vállalni az iskolát igen megerőltető. A tankönyvek forgatásához nyugodt környezetre, megértő családra van szükség. A naponkénti készülés azért fontos, mert ha a töméntelen tanulnivaló az utolsó hetekre marad, már a tanulmányi szabadság sem segít. A tananyagot nem elég átolvasni; könyvből tanulni átgondolva, lépésről lépésre szabad. Az egy-egy összefüggő rész utáni ismétlés eredményeképpen könnyebben fejünkben marad a tanult anyag. Ugyancsak jó a megtanult résznek hangos felolvasással való ellenőrzése. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tanulást mindig a nehezebb tantárgyakkal helyes kezdeni. Frissen könnyebben lehet boldogulni a bonyolultabb matematikai feladatokkal is. — Az esti és a levelező tagozatos felnőtteket a vizsgára való felkészülésben segítenie kellene a munkahelynek is. Mégis egyes vállalatoknál tekintet nélkül erre befogják túlórázni a tanuló dolgozókat. Különösen a nők bírják kevésbé az idegrendszer túlterhelését. Érdekes, hogy a nők szorgalmasabbak a férfiaknál, mégis őket viseli meg jobban a vizsgák előtti drukk, a család- és munkahelyi gendok mellett a sok-sok Izgalom. Akik az első félévet még ideges panaszok nélkül végzik el, év végére már ők is megérzik a túlzott igénybevételt. Ilyenkor kell kivenni az évi szabadságot, hogy ősszel új lendülettel, pihenten kezdhessék meg a tanulást. — A LEGKRITIKUSABB ÉV A HARMADIK — mondja az ideggyógyász. — Akik sokat elbírnak, de ilyenkor észreveszik, hogy belefáradtak, előfordulhat az is, hogy hitüket vesztik. Súlyos idegbetegségre gyanakodnak, gyógyszer után szaladgálnak, pedig csak a körülményeiket kellene változtatni. Az Ilyen jó idegzetű emberek ugyanis az esti iskola mellett megtartják másodállásaikat, és munkahelyükön is egész emberként akarnak helytállni. Nem jó, ha a tanuló felnőtt nyomban az első elfáradás után gyósvszerezi magát. Elég, ha egy időre lassítja a munka és a tanulás tempóját. Azok pedig, akik a harmadik osztályig úgy-ahogy eljutottak, és nagyon elfáradtak, kimerültség esetén bármikor kaphatnak féléves fölmentést. — A középiskolás vagy az egyetemre iáró felnőttek fáradnak-e el jobban? — Mivel a középiskolások vannak többen, velük van a legtöbb probléma. Az esti egyetemi hallgatók ugyanúgy, mint a nappaliak, már módszeresebben tanulnak, ők ritkán fordulnak meg az idegorvosi rendelőkben. A rossz kimenetelű idegi fáradtság csaknem biztosan elkerülhető, ha a középiskolába vagy egyetemre kerülő felnőtt négy vagy több éves tervet készít magának, amelyben a munka és a család mellett bőven jut idő a tanulásra is. Nagy József _________ _______________ J1 MmÍ^t ív* MN C IKKEK VASARA szeptember 20-tól október 3-ig az árusításra kijelölt áruházakban és boltokban. A SOMOGY MEGYEI IPARCIKK-KISKERESKEDELMI VÁLLALAT kaposvári, barcsi, nagyatádi és Balaton-parti szaküzleteit, ahol ízlése szerint vásárolhat.
