Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-22 / 223. szám
Szerda, 1965. szeptember 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÚJSÁGCIKKEK G yűjtögetem mostanában a Magyar Távirati Iroda tudósításait arról, hogy milyen értékes régészeti kincsek kerülnek elő a föld mélyéből országszerte. Vértes- szöllősön páratlan értékű kincsre, ősemberi csontmaradványokra bukkantak; Dunapataj határában legalább ötven régészeti lelőhely található őskori, római kori, népvándorlás korabeli emlékekkel; a Fejér megyei Tác község határában pedig római kori katonai tábor maradványait ásták ki a régészek. És Somogynak sem kell szégyenkeznie, hiszen évek óta szorgos kutatómunka folyik Andocs—Nagytoldipusz- tán és másutt is; Jután meg bronzkori település feltárása kezdődött meg. S ki tudja, még milyen értékes kincseket rejt a föld megyeszerte, melyekből következtetni tudunk régmúlt idők történetére, s képet nyerhetünk arról, hogy az egykori emberek hogy s mint éltek. És gyűjtögetem, táskámban őrzöm azokat az újságcikkeket meg egyéb följegyzésekpt, amelyek arról szólnak, hogy milyen lesz az élet 2000-ben; milyen tudományos és technikai szenzációk várhatók a közeljövőben, s az űrhajózás fejlődésével megoldódik-e a nagy rejtély: élnek-e Földünk lakóin kívül értelmes lények a világegyetemben? Néha megnézem az újvidéki Magyar Szó című napilap folytatásos képregényét Flash Gordon világűrpilóta fantasztikus kalandjairól, s nemegyszer mosolygok a naivnak ható történeteken. De aztán eszembe jut Verne és Wells — őket is megmosolyogták, kinevették —, és hizzar gondolatok kergetőz- nek az agyamban: hogyan lehetne összehasonlítani a két szélső pólust: az ősi múltat és a megálmodott jövőt? Vajon a megálmodott jövő régészei milyen emlékeket találnak a mi korunkról vagy a mi generációnkról? Vagy ne lépjünk olyan nagyot előre, és csak arra gondoljunk, hogy két-há- rom évtized múltán mit mesélhetünk el unokáinknak a mi életünkről. Valóban, mi lesz az, ami apáról fiúra száll majd a következő években, évtizedekben — a technika számtalan lehetőségének segítségével —; mi lesz az, amire a kisunoka csillogó szemmel figyel, és minduntalan noszogat: »nagypapa, beszélj még róla«? S ok mindent megértünk, és sok mindent megérünk még lüktető századunkban. Megértük Hitlert, és megértük az első atombombát; hitetlenkedő meghökkenéssel fogadtuk a hírt: ember kering a világűrben; megcsodáltuk a Vosztokok és a Voszhodok repülését; drukkoltunk a Gemini űrhajó utasainak; Salk és Sabin professzorok nevét együtt emlegettük Semmel- weissével, hiszen az előbbiek a gyermekparalízis leküzdésével írták be nevüket a tudomány történelemkönyvébe; hallottunk dobogó pótszívről, lézersugarakról és megannyi óriási jelentőségű kísérletekről. De a mi korunk jellemzője, sajnos, az is, hogy az emberiség jelentős része éhínséggel küszködik; hogy a fegyvernyugvás nem születik meg a világon, mert a szunnyadó parázsra minduntalan olajat öntenek kardcsörtető tábornokok. Erről mind-mind beszélnünk kellene az unokáknak egy remélhetőleg olyan korszakban, amikor a Gagarinok és Cooperek békés megértésben a Pax, a Mir, a Peace, a Paix vagy a Béke elnevezésű űrhajóval a Holdra indulnak; ami- kor a lézersugarakkal műtétet végeznek, — hogy okuljanak és emlékezzenek. Elragadja az embert a fantázia, s nehéz kizökkenni a gondolatmenetből, de ki kell zökkennünk, mert rajtunk is áll, hogy miről beszélhetünk harminc—negyven év múltán •s unokáknak. Mert mindazokban a ma még fantasztikusnak tetsző dolgokban, amelyekről az előbb szó volt, a mi kezünk munkája is benne lesz. Olvasok a minap egy újsághírt: Somogy megyében hat hónap alatt ötmillió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság: művelődési otthonok, utak, járdák készültek el közös erővel. A megye lakossága megértette és magáénak vallja a nemrég megismert szép jelszót: Tegyünk többet Somogyért! De ennek a tenni akarásnak nemcsak a társadalmi munkában, a közös összefogásban kell megnyilvánulnia, hanem a műhelyekben, a gépek mellett, a földeken is. A ugusztus elején jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal Somogy megyei Igazgatóságának jelentése a megye 1965. első félévi fejlődéséről. Bántja az emberek szemét — és lelkiismeretét —, hogy az első mondat így hangzik: »A megye állami iparvállalatai az első negyedévben nem teljesítették termelési tervüket. A második negyedévben tovább folytatódott a lemaradás...« Arról lehet vitatkozni, hogy rosszul sikerült tervek okozták-e a lemaradást, avagy egyéb ok játszott közre, egy azonban bizonyos: ezzel az ütemmel, munkatempóval nem lehetünk elégedettek. Hogyan tehetünk többet Somogyért, ha nem végezzük el becsülettel munkánkat, hogyan kérhetünk, követelhetünk az államtól több lakást, iskolát, ruhát és cipőt, ha nem teljesítjük saját kötelességünket? Őrzöm ezt a statisztikai jelentést, és arra gondolok: jó lenne majd az év végén arról olvasni, hogy a második félév szorgos, becsületes munkával telt el, és jó lenne majd akkor megkeresni a tervüket korábban nem teljesítő vállalatok kollektíváját, hogy elmondják, miként változott meg a kép, hogyan találtak újra önmagukra. Az emberek tudnak dolgozni, ha akarnak — ez régi igazság. Rákapcsolnak, hajtanak, ha még többet akarnak. Sokan »hajtanak« a televízióért, mások meg hűtőszekrényt szeretnének vagy porszívót, modem bútort vagy Trabantot, Skodát. A jobbért, a szebbért folytatott küzdelem jó hajtóerő kollektív méretek-1 ben is. De ahhoz, hogy több áru legyen a piacon, és olcsóbban megkapjuk a zöldpaprikát, a paradicsomot vagy a gyümölcsöt, többet kell dolgozni a falvakban; hogy olcsóbb legyen a ruha, a cipő, a mosógép, jobban és többet kell dolgozni az üzemekben. Hiszen jól tudjuk: az életszínvonalat nem emelhetjük, ha nincs mögötte reális anyagi fedezet; nem lehetnek olcsóbbak az elektromos háztartási gépek, ha elavult technológiával készülnek, nem lehet több és jobb a termés a földeken, ha nem gondozzák megfelelően a gabonát, a kukoricát stb. O lyan kör ez, amelyből nem lehet és nem is szabad kitörtünk. Holnapunkért, a 2000. esztendőért 1965- ben is felelősek vagyunk, bármennyire meghökkentő is. Vagy talán nem is meghökkentő, hiszen a szülők vágya mindig az volt, hogy többet és jobbat adjanak gyermekeiknek. A nagyapáknak pedig a szép történeteken kívül mást is át kell adniuk: hitüket, lelkesedésüket. És azt, hogy elmondhassák unokáiknak, ha egy modern üzem vagy iskola felé visz útjuk: Látod, ebben az én kezem munkája is benne van. ... S akkor a jövő régészei azt állapítják meg a mi korunkról, hogy szép volt... Polesz György Eszmecsere termelőszövetkezeti elnökökkel A NÉPGAZDASÁGI FELADATOKRÓL ÉS A TERMELÉS FEJLESZTÉSÉRŐL, A DEMOKRATIKUS JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK EGYSEGÉRŐL ES A SZÖVETKEZETI VEZETŐK MEGDECSBLÉSÉRŐL ■ ★ ★ ★ ' A göllei eszmecserére eljött a környékről Bálizs Jenő fonói, Szabó Gábor kisgyaláni, Nádorfalvi Nándor büssűi és Kovács Lajos kazsoki tsz-elnök; ott volt a helybeliek közül Szíjártó János, a Béke Tsz elnöke, Szabó Zoltán főagronómus meg a szövetkezet több más vezetője. Velük is — csakúgy, mint előző napon a nagyberki körzet párttitkáraival — a tsz-mozgalom, a falu gazdasági, politikai, társadalmi életének számos időszerű kérdéseiről beszélgetett Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára; részt vett az eszmecserén dr. Orsai János, a Központi Bizottság megyei instruktora és Dombóvári László, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titiíára. A LÁTOGATÁST, találkozást és a kötetlen beszélgetést méltán tekintették a részvevők közös számvetésnek. Németh elvtárs azzal kezdte a tanácskozást, hogy elismeréssel szólt az elért eredményekről. Ez a körzet sorra-rendre előbbre jutott az átszervezés óta eltelt évek mindegyikében; közös gazdaságai folyamatosan erősödnek, s nincs köztük egyetlen gyenge szövetkezet sem. Az egész Kaposvölgyére jellemző ez. Ennek a tájegységnek egyre javuló termelése, állattenyésztése kedvezően hat a járás helyzetére, sőt fontos tényezője a megye mezőgazdasága általános fejlődésének is. Elismerést érdemel, hogy a kaposvári járás nemcsak teljesítette gabonaértékesítési előirányzatát, hanem már terven felül is adott búzát és rozsot az államnak. Megvan a lehetősége és alapja annak is, hogy az év végéig hízott sertésből szintén felvásárolják a járásban a tervezett mennyiséget. HOGYAN TOVÁBB? —vetődött föl a kérdés a beszélgetésen. Ezzel összefüggésben került szóba az új tervezési rendszer. Általában helyesléssel fogadták, és nagy várakozással tekintenek bevezetése, alkalmazása elé. Németh elvtárs ezzel összefüggésben elmondta: az új módszer lehetővé teszi, hogy jobban, teljesebben érvényesüljön a szövetkezetek önállósága a termelési célok meghatározásában. Nem lesz ezután tervtárgyalás a mező- gazdasági osztályon, a termeltető és felvásárló vállalatok emberei helybe jönnek, és tárgyalnak, igyekeznek megegyezni, szerződni a tsz-veze- tőkkel. Ennek a módszernek az előre teljesen föl sem mérhető előnyei mellett van egy sarkalatos pontja: tervkötelezettség nélkül is szükséges összehangolni a szövetkezeti és a népgazdasági érdeket. Éppen a gölleiek hangsúlyozták: a nagyobb önállóság a felelősséget is növeli. Másrészt: nemcsak termelési elgondolás van a tsz-ben, hanem pénzügyi terv is; a szükséges bevételekről csakis az árutermelés és áruértékesítés útján gondoskodhatnak. A kisgyalániak úgy látják, hogy most nagyobb lehetőséget teremthetnek a taks-máuyel1' tásra, biztonságosabbban és eredményesebben folytathatják, sőt fejleszthetik az állattenyésztést. Ez a talaj termőerejének növelése, a növénytermelés hozamainak emelése szempontjából is előnyös. Büssűben ia, másutt is abból indulnak ki, hogy a közös gazdálkodás eddigi időszakában már kialakultak a növénytermelés, állattenyésztés nagyiában-egészében megfelelő arányai; ezeket nem kell lényegesen megváltoztatni, hanem — ha szükséges — lehet rajtuk módosítani. Ez a körzet megyénknek azok közé a vidékei közé tartozik, ahol a közös fejlesztése mellett mindeddig kellően törődtek a háztáji állattenyésztéssel is. El kell ismerni: nem könnyű feladat ez. Erre — amint a megyei párt- bizottság első titkára hangsúlyozta — a jövőt illetően is fel kell készülni. — Külön üdvözöljük — folytatta — a göllei szövetkezeti parasztok törekvéseit; helyeseljük, hogy kihasználják a háztáji állattenyésztés lehetőségeit, s mindezt összeegyeztetik a vezetők a közös erősítésének érdekeivel. A szövetkezeti vezetők másutt sem feledkezhetnek meg a közös elsődleges fejlesztése mellett a háztáji állatok ellátásáról. Tudjuk, van torzulás helyenként, ez azonban nem mehet a közös gazdaság fejlesztésének rovására. A fő veszély azonban nem az, hogy egyik-másik tsz-tag túl sok állatot tart; az a nagyobb baj, hogy számos parasztcsalád felszámolta a háztáji állattenyésztést. Nem a túlméretezés a cél, nem arra van szükség, hogy további aránytalanságok keletkezzenek ezen a téren, hanem arra kell törekedni, hogy minél többen tartsanak tehenet, kocát azok, akiknek lehetőségük van rá. A VEZETÉS KÉRDÉSEI, főként a tsz-demokrácia helyes érte!mezesének és megvalósításának feladatai tág teret kaptak az eszmecserén. Bevált tapasztalatokról, jó módszerekről hallottunk, kivált azonban sok jogos kívánság hangzott el. Ezért a vezetés gondjai — de nem kesergő panaszai — a megbeszélésnek szinte a középpontjába kerültek. A tagok jogaikat pontosan megtanulták, kitűnően ismerik, de kötelezettségeikről sokan megfeledkeznek. Az elnöktől viszont mindenki elvárja, hogy minden kérését teljesítse. Ha nem teszi, rossz embernek, vezetőnek nem valónak kiáltja ki az a néhány érdekelt. A tagság túlnyomó többsége tudja ugyan, hegy nem a hangosko- dóknak van igazuk, de a szorgalmas, józan ítélőképességű em,berek nemigen veszik védelmükbe elnöküket, s szó nélkül hagyják, hogy oktalanul és jogtalanul sértegessék, kikezdjék, és próbára tegyék idegeit. S tudják-e, számon tartják-e, méltányolják-e a faluban, hogy szövetkezetük vezetője és vezetői mit és mennyit dolgoznak, küszködnek, fáradoznak a köz érdekében? Nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelnek — Orsai elvtáirs szavaival élve — a szövetkezeti gondolat apostolai, akik tudatos vállalói a szocialista falu építésének. Vállalják ezt a roppant nagy munkát örömeivel, gondjaival és nehézségeivel együtt. Németh elvtárs részletesen méltatta érdemeiket mondván: — Termelőszövetkezeti vezetőink döntő többsége igen nagy erőfeszítéssel és eredményesen dolgozik. Küszködnek, fáradoznak, naponta új és új feladatokkal találják szemben magukat, és sok nehézséget legyűrtek már. Vezetési tapasztalataik állandóan gyarapodnak, többségük máris öt-hat érd gyakorlatra tekinthet visz- sza. Megyeszerte azt igazolja az élet, hogy a tagság zöme világosan látja: a jó vezető valóságos főnyeremény a szövetkezetnek, a falunak. Jogos a vezetőknek az a kívánsága, hogy a munkában helytálló szövetkezeti gazdák keljenek védelmükre, ha fegyelmezetlenek, hanyagok igazságtalanul támadják az elnököt, a párttitkárt, a brigádvezetőt. Mi is arra törekedtünk eddig is, arra törekszünk most és a jövőben is, hogy megvédjük és megszilárdítsuk a jól dolgozó tsz-ve- zetőket. Ebben a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak is fontos szerepük van. A szövetkezeti parasztok többsége a tsz-vezetés mellett már eddig is igen sokszor síkra- szállt. Az is igaz viszont, hogy nem szeretik, elmarasztalják, egyre élesebben támadják és elítélik azt a vezetőt, aki hibát hibára halmozott, igazságtalanságot, méltánytalanságot követett el velük szemben, aki az intézőnél is rosszabb módszerekkel dirigál. — A SZÖVETKEZETBEN A TAGSÁG A GAZDA; a tsz-demokrácia a néphatalom érvényesülése a szövetkezeiben. Nagy dolog, óriási vívmány ez -r folytatta a megyei pártbizottság első titkára. — A demokráciával nem volt módja megismerkedni a múltban a parasztságnak. Meg kell tanulnia élni vele, meg kell tanítani rá. A vezető ne féljen a demokratizmustól, ez a vezetési módszer semmivel sem helyettesíthető. Némelyek úgy vetik föl, hogy azért vannak bajok, mert túlteng a demokrácia. Téves ez a megállapítás. A szervezetlenségnek, a lógásnak, a fegyelmezetlenségnek semmi köze sincs a tsz-demokráciá- hoz. Az sem helyes, hogy egyesek csak saját jogaikat igyekeznek érvényesíteni, a kötelezettségeket ped'g megpróbálják áthárítani másokra. A szövetkezeti demokráciában jogok és kötelességek vannak; ezek egysége adja meg a tsz-vezetés sarkalatos alapelvét. És ha sorrendről beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy minden tsz-tag teljesítse kötelességét, s utána jöhet a jog; aki teljesítette a demokráciából adódó kötelezettségeit, az ilyen arányban élhet demokratiKUS jogaival. * * * Nehéz esztendő az idei A vezetők és a tagok többsége eddig becsülettel, derekasan helytállt. Tisztelet és elismerés érte. Bízunk abban, hogy szorgalmas tsz-tagságunk az év hátralevő részében is teljesíti kötelességét. K. J. Bíznak a fiatalokban (Tv dósítónktól.) 1962 óta tizenöt kereskedelmi tanulót szerződtetett a lengyeltóti fmsz igazgatósága. A fiatalokat kiváló kereskedők oktatták. 1965-ben hat tanuló vizsgázott sikeresen a kaposvári szakiskolában. Koch Ilona aranyéremmel, Nyers Veronika ezüstéremmel végezte el a szakiskolát. A szövetkezet igazgatósága bízik a fiatalokban, ezt mutatja az is, hogy sok fiatal szakemberre bíztak boltvezetésit, több százezer forint értékű árut. Fazekas László például hétszázezer forint készletű könyvesboltot, Polgárdi László pedig kultúrcikkboltot vezet, negyedmillió forint értékű áru van a gondjaira bízva. Termelőszövetkezeti, háztáji, egyéni gazdaságok figyelem! Az étkezési szárazbabot a szerződéses irányártól magasabb áron vásárolják a földművesszövet- kezetek. FELVÁSÁRLÁSI ARAK: Szerződött: Szabad: Speciál babfajták (cukor, gyöngy, lapos, Seaway stb.) 740 Ft/q 660 Ft/q Gömbölyű és hosszú fürjbab 740 ,, 660 „ Szokvány fehér bab 640 ,, 570 Egyszínű, színes és vegyes fürjbab 550 „ 500 Vegyes bab — ,, 350 „ \ termelőszövetkezeteknek 20 q-nál felül értékesített bab után q-ként további 20 Ft nagyüzemi "elárat fizet a földművesszövetkezet. Az értékesítési szerződéssel lekötött és szabadon termelt étkezési szárazbabot minden községben egész napon át vásárolják a földművesszövetkezeti felvásárlók. (3306)
