Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

h'jn em űjn en ng.ag.adni tért...

Emlékezés Vikár Bélára halálának 20. évfordulóján

omogyi földön, Hetes községben látta meg a a napvilágot 1859. április 1-én, és a nagy folyó mentén, Dunavecse egyik szerény, nádtetős épületében halt meg 1945. szeptember 22-én. Nyolcvanhat esztendős volt Vikár Béla, Magyarország nagy öregje, amikor eltávozott az élők sorából, de a kis faluban csak kevesen tudták, ki is volt tulajdonképpen. Ma már emléktábla díszíti a Vándor utca 4. számú — azóta cseréptetővel befedett — házat, s a Vándor utca neve is megváltozott, Vikár Béla nevét vette föl. A tanács, a Népfront s a Ids úttörők ápolgatják emlékét — halálának 20. évfordulójáról is megemlékeznek —, de különösen híven őrzi minden

egyes itt maradt kéziratát, följegyzését Molnár Lajos református lelkész, aki nemcsak kedves beszélgető társa volt életének utolsó éveiben Vikár Bélának, hanem segítője, gyá- molítója is a nehéz napokban. Most így emlékezik azokról az időkről:

— Egy kis táskával érkezett községünkbe 1944 áprilisában. Fővárosi lakását bomba találat érte, s itt keresett menedéket nővérénél, Fazekas Károlyné Vikár Katalinnál. Fazekasné egy Somogy megyei tanító özvegye volt, s Vikár Béla nyaranta többször is lelátogatott hozzá. Otthon érezte magát Tinka nővére mellett, akinek egy hazai gondviselője is volt, Vaun Jánosné Bárány Franciska személyében, akit környezete csak Fáninak hívott, hiszen

fiatalabb is volt náluk. Fáni később — gazdái halála után

— hazakívánkozott, azt mondta, ott akar meghalni somogyi földben, kaposvári volt, ha jól emlékszem.

— Hogy milyen ember volt az öregúr? Nagyon szeretetreméltó s igen derűs kedélyű ember, ö, aki a Kalevalát, a hatalmas finn népi eposzt oly zengzetesen szép magyar nyelven tudta visszaadni — igaz, hogy sokáig is, majd huszonöt évig dolgozott rajta —, s a Párducbőrös lovag lefordítása kedvéért még grúzul is megtanult, több nyelven beszélt, nem egy tudományos társaságnak és az Akadémiának is tagja volt, sosem restellte a vidám, tréfás szót.

A tiszteletes úr most egy kemény táblájú füzetet vesz elő, és szálkás betűvel írt kéziratokat mutat, Vikár Béla itt töltött másfél esztendejének írásos emlékeit, melyek közt nem egy bök- vers, gondűző aforizma, szójáték is található.

— Folyton dolgozott valamin. A népdal szeretetét még édesanyjától, Vikár Jánosné Szomju Veronikától örökölte, aki nemcsak a dalok szeretetét hagyta rá, hanem megtanította azok gyűjtésére is. Bejárta a Nagyalföldet, a Székelyföldet, s fonográffal — ő volt az első a világon, aki ezt a korszerű módszert alkalmazta

— gyűjtötte a szebbnél szebb népdalokat. Ezek közül is talán leghíresebb a Somogy megye népköltészete című munkája, majd a Magyar népköltés című kétkötetes gyűjteménye, amelyeknek nagy értéke, hogy nemcsak a dallamot, hanem a szövegeket is megörökítették. Neves gyorsíró volt ugyanis — országgyűlési gyorsíróként, revizorként működött éveikig —, aki gyorsíró tudományát a népdalgyűjtésben is felhasználta.

Molnár Lajos most egy pillanatra elmosolyodik.

— Hadd mondjam el egy érdekes szokását ezzel kapcsolatMolnír Lajos dunavecsei lelkész sok Vikár-em- léket őriz kegyelettel.

A biz, ahol utolsó napjait töltötte Vikár Béla.

Vikár Béta portréja.

ban. Még beszélgetés közben is folyton mozgott az ujja, jeleket írt a levegőbe, így tartotta emlékezetében a gyorsírási jeleket még öregkorában is. Bartók Béla és Kodály Zoltán elődje volt a népdalgyűjtésben, s mint említi egy Helyen, odakölcsönözte nekik a fonográfot, s megtanította őket annak használatára. Népdalgyűjtemé- nyeinek sorsa még utolsó napjaiban is sokat foglalkoztatta, szerette volna ismét sajtó alá rendezni munkáját. Reményke» dett a Rusztaveli-mű újabb kiadásában is. A grúz eposzt még Zichy Mihálynál, Péterváízes fordulatot, képet merítve. Így függött össze nála minden: a hírneves gyorsíró, a népdalgyűjtő, a kiváló műfordító és a költő, aki maga is rímes szóban tudja leginkább kifejezni gondolatait.

A háború nem kímélte értékeit, félszázadnyi munkájának írásos emlékeit. Szerencsére legnagyobb műved fennmaradtak az utókorra. A Kalevala szép új kiadása pár esztendeje került tízezer példányban a könyvesboltokba, s népdalgyűjtő tevékenysége ma is példa és

3 * !■<”? - <> V ' > ,- i' i » ráafcHi

< • f í *. < •• ' ‘■ ^*■

ijg.y ' W- V» T" "

A Látogatás Zichy Mihálynál című verses visszaemlékezés ki iratának egyik részlete.

ron tett látogatásakor ismerte meg, s érdekes, hogy mennyire foglalkoztatta ez a látogatás öreg napjaiban. Még versben is megörökítette.

Nézegetjük a kissé kusza írást, a gondos betoldásokat, javításokat, melyek egy későn is tevékeny és frissen munkáló szellem titkaiba nyújtanak betekintést.

Elsétálunk a kis házig, ahol utolsó másfél esztendejét töltötte. A szomszédasszony, Pintér néni még jól emlékszik az ősz hajú, szakállas, szikár emberre, akit bizony az idő tájt már nemegyszer kellett hazasegíteni, támogatni a templomkertben tett sétáiróL

Mint a finn eposz hőse, az agg Vejnemöjnen, bizony ő is megfáradt élete vége felé.

»Tűzláng is lelohad végre Egész éjen által égve;

Csak a dal ne bágyadna el. Finom vers ne fáradna el...«

— írta a Kalevala szép sorait magyarul, a népdalok gyönyörű nyelvéből sok-sok színt és

gazdag kincsestára az utókor

számára.

Halálánál csak kevesen voltak régi munkatársai, barátai közül. Éppen azokban a napokban akarták fölvinni Budapestre, hogy ott dolgozhasson tovább, kedvezőbb körülmények között Az autó már későn érkezett Az agg Vejnemöjnen kezéből kihullott a lant s a toll... Földi porhüvelyét díszsírhelyen tették örök’ nyugovóra a Kerepesi temetőben.

Szülőfalujában, Hetesen, a tanácsházán emléktábla jelzi: a falu lakói nem felejtették el Vikár Bélát. A hetesi iskola hajdani tanulója nagy utat tett meg, de hű maradt a somogyi tájhoz és néphez mindhalálig. S az általa gyűjtött dalok tovább élnek ma is a fiatalok ajkán.

Talán ezekben a percekben is felcsendül valahol:

»Lement a nap a maga járásán ...«

F. Tóth Pál (Pásztor Zoltán felvételei)

TANULTSÁG ÉS FOLYAMATOS ÖNMŰVELÉS

A falusi vezetők műveltségéről

V

égül is az iskolázottságom vagy a műveltségem érdekli? — nézett rám pillantásában némi meglepettséggel a község tanácsei- nökhelyettese. Piacnap volt. A főutcán portékás szekerek zörögtek végig, s egy fagylalt- áius éppen a beszélgetésünk színhelyéül szolgáló szoba ablaka alatt hívta föl mindenki figyelmét készítményére.

Meg kellett értenem az elnökhelyettes zavarát. Ismerjük egymást vagy nyolc éve, nemegyszer írtam is már községükről. De kérdéseim mindig ilyenek voltak: Mi van a vetéstervükkel? ... Halad-e a törpe vízmű építése? ... Bíznak-e abban, hogy hamarosan lábra- áll a tsz-ük? ...

És most rögtön a magánélete kellős közeliébe kértem bepillantást. “ is kért valamit az őszinteségért: se az 6 neve, se a községük neve ne szerepeljen az írásomban.

Az iskolázottsága: annak idején csak öt elemit járhatott; a felszabadulás óta gimnáziumi érettségit tett, és most járja a marxista egyetem második évfolyamát. Szeretne a három év után tovább tanulni. Számítása szerint negyvenkilenc esztendős korára megszerzi az egyetemi diplomát.

Csak tisztelni lehet érte a hajdani ácslegényt, aki már megfordult a falusi közélet fél tucat posztján. Volt bíró, DÉFOSZ-titkár, földművesszövetkezeti ügyvezető, a helyi sportegyesület vezetője, ideiglenes tsz-elraök és béketitkár is. »A munka szeret engem, mindig karonfogva járunk-« — szokta tréfásan mondani. És nem is kérdi tőle: mikor szeretne úgy sétálni, hogy négy iskolás gyermekével diskurál- jon.

Ami a művelődését Illeti?

— Olvasásra alig van időm — mondta. — Amit az újságok a Rozsdatemetőről meg a Húsz óráról írnak, az csak keserít: a fél ország beszél olyan könyvekről, amiket én még nem olvastam eL — Mozi?

Nevetett:

— Az családfői kötelességem. Minden vasárnap délután el kell vinnem a gyerekeiket. Anélkül a következő héten otthon se rend, se tanulás nem volna.

— Színházat mikor látott?

Legyintett:

— Régen ... A sógorom esküvője idején Pesten.

Újságot sokat járat: a Nép- szabadságot, a megyei Hírlapot, a Tanácsok Lapját, a Képes Újságot, a folyóiratok közül pedig a Társadalmi Szemlét. Hogy mennyit és hogyan olvas ebből? Naponta egy cigarettaszívásnyi ideje jut a Népszabadságra, a többit főleg átfutja. A rádiót ritkán nyitja ki.

IIgy vélem, fölösleges to- u vább sorolnom ennek a derék, köztiszteletben álló falusi vezetőnek iskolázottsági és műveltségi jegyeit Mint a sejt az egészet azonmód tükrözi a falusi vezetők általános tanulási, művelődési állapotát Azt a pozitívumot is, hogy a legtöbbjük tanuL Hogy egyetlen példát említsek: az egyik községben a tanácselnök érettségizett, és most kezdte el egyéves pártiskolai tanulmányait; helyettesének technikumi végzettsége van, s most fejezte be a marxista középiskolát, a titkár négy középiskolája mellé) hamarosan tanácsakadémiai tanulmányokat folytat; a tsz-elnök mezőgazdasági technikumot végez.

Ami a tanácsok függetlenített dolgozóit illeti, közülük az ország három tanácsakadémiáján, Budapesten, Szombathelyen és Veszprémben jelenleg is 400 elnök, elnökhelyettes és titkár folytatja tanulmányait. A tsz- és az állami gazdasági vezetők seregét képezi tovább évről évre a mezőgazdasági szakoktatási hálózat. A falusi pártmunkások között majd mindenki egy személyben oktató is, tanuló is.

A

tanultság azonban nem mindig jár karonfogva a folyamatos önműveléssel vagy éppen a műveltséggel.

Mert miként vélekedjem annak a funkcionáriusnak a hozzáértéséről, aki — három esztendeje érettségizett jó eredménnyel — a könyvtár legfőbb gondviselője falujában, mégis ilyen mondatokkal lepett meg: — Nem érek rá eleget olvasni, de a Sárgult fűzfát elolvasnám még egyszer. Somogyvári írta ... Nem tudná nekem Pesten megszerezni az elvtárs?

Az egyik tsz-vezető képesz- tett. el másfél esztendeje azzal a megjegyzéssel, hogy beosztott agronómusa kispolgári életstílusú ember. Hogy miért? Hát azért, mert hegedülni taníttatja a gyermekeit...

Természetesen durva túlzás volna általánosítani az ilyen megnyilatkozások alapján. Hiszen találkoztam én olyan tsz- elnökkel, aki »mellékesen« óraadó tanár is volt a helybeli gimnáziumban. Az egyik járási tanács titkára pedig a legműveltebb falusi népművelő, akivel valaha is beszéltem. A fővárosi lapokban is jelentkezik olykor egyik községi tanácselnök a verseivel.

Mégis azt mondhatjuk: a falusi vezetők jelentős részének — politikai és mezőgazdasági szakismereteinek további gyarapítása mellett — igen-igen nagy szükség volna arra, hogy rendszeresen olvasson szépirodalmat; legalább a tv-n keresztül minél több színházi előadást lásson; időről időre, ha másutt nincs erre alkalma, hát a helyi könyvtárban lapozza végig az ismeretterjesztő, művészeti és egyéb folyóiratokat.

Legutóbb két falusi általános iskolás gyerek kérdezte tőlem levélben; van-e rokonság az irodalmi neorealizmius és a filmművészettel kapcsolatban emlegetett »új hullám« között. Az öröm és az ijedelem porolt bennem, amikor elolvastam a levelet. Az öröm, hogy 14 éves parasztgyerekek már ilyesmin is vitatkoznak. És az ijedelem, hogy vajon a helyi vezetők jó választ adnának-e a kérdésre, ha hozzájuk fordultak volna kérdésükkel a gyerekek?-Mindenki csak azt a kérdést tudja helyesen megítélni, amit ismer, de ebben azután helyes is az ítélete: tehát az egyes kérdésekben d szakember, egyetemlegesen pedig az általános műveltségű ember ítélete a döntő...« — irta a görög filozófus.

i vitathatná: a fáhrak- nak ma általánosan művelt vezetőkre van szükségük. Ez pedig szorgos önművelés nélkül aligha lehetséges. Időt kell biztosítani hozzá, s ez az egyik legnagyobb »and, ami csakis a szabad idő okos beosztásával oldható meg.

Bajor Nagy Ernő

A hét könyvújdonságai

A Szépirodalmi Kiadó jelentette meg Kertész Ákos Sikátor című kisregényét. Az Olcsó Könyvtár- sorozatban jelent meg So-mmerset Maugham Eső című elbeszéléskötete.

A Magvető Kiadónál jelent meg Dutka Ákos új verseskötete A vén- ség balladája címmel. Benedek Marcell elbeszélésgyűjteményét Ibolyaszín bárány címmel adták ki. Zágoni Ferenc regénye Kitérő címmel jelent meg.

A Táncsics Kiadó Ütikalandok- sorozatában adták ki Lennart Meri útikönyvét Hegyen-völgyön cím- meL

A Gondolat Kiadó a Világjárók- sorozatban adta közre második kiadásban Boldizsár Iván Rokonok és idegenek című franciaországi naplóját. Miroslav Plavec ismeret- terjesztő könyve A csillagok világa címmel jelent meg.

A Móra Ifjúsági Kiadó adta közre új kiadásban Fekete István Lut- ra című regényét. Megjelent Felix Salten lírai regénye, a Bambi. A Kozmosz-sorozatban jelent meg Ágoston György és Veress István szatirikus regénye Amerikából jöttem címmel.