Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Földes György: GOfitßOS A kkor változott meg Gerde Sándor főkönyvelő élete és a világról való felfogása, amikor eszébe jutott, hogy húszéves lányát, a kedves és csinos Ibolykát férjhez kellene adni Boglár Péter közgazdászhoz. A fiú friss diplomával nemrég került az egyik gépgyárba. Nem annyira a fizetése, mint inkább a jövője csábította Gerdét, a gondos atyát arra, hogy a fiatal közgazdászban Ibolyka férjjelöltjét szimatolja. — Jó parti — mondta a feleségének Gerde már az első héten, amikor a fiút megismerték. — Nem kívánok jobbat — szólt elmerengve Ibolyka mamája. — Diplomás, jóképű, és korban is Ibolykához való. — Csak hát a fiú is bizonyára jó partit szeretne — folytatta Gerde. — Nagy szó, ha jól indul, és biztos anyagi háttérrel kezd egy fiatal diplomás. Ez a beszélgetés akár harminc évvel ezelőtt is megtörténhetett volna, de éppen az az érdekessége, hogy napjainkban zajlott le, ami arról tanúskodik, hogy a Gerde házaspárnál valamikor réges- régen megállóit az idő kereke. Gerde Sándor nemcsak a főkönyvelést szervezte meg jól és előrelátóan, hanem a család életét is. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha néhány nap múlva már arról faggatta Ibolykát, hogy tetszik-e neki Boglár Péter, és hozzámenne-e feleségül. — Tetszik! Nagyon tetszik! — felelte nevetve a lány. — De, te apu, mindjárt a házasságra gondolsz. td-m-oi- egyelőre nem nősül, nekem meg egyelőre nem surges, hogy férjhez menjek. A derék apa megelégedett ennyivel. Este már arról beszélt a mamával: tenni kellene valamit, hogy Boglár Péternek megjöjjön a kedve a házassághoz. — Hívjuk meg vasárnap ebédre — javasolta az asz- szony. — Jó gondolat. Töltött csirke, uborkasaláta, cseresznyés rétes — egészítette ki a férj. És ezzel az' ebéddel kezdődött a férjfogás. éter megjelent a vasárnapi dús lakomán, és ott is maradt estig. Akkor a papa javasolta, hogy menjenek ki a Szigetre vacsorázni. A mama örült, Ibolyka tapsolt, Péter nem szabadkozott. — Természetesen az én vendégem — mondta a fiúnak Gerde. Péter most sem szabadkozott, és kint a Szigeten végig ette a családdal az elő- ételes, nagyszabású vacsorát. Három üveg bort ittak meg négyen. Domoszlói muskotályt. — Menjünk a Budapestbe, ha már ilyen jól érezzük magunkat — javasolta ismét tizenegy óra tájt Gerde papa —, csináljunk egy görbe estét. A mama ismét csak örült, Ibolyka ismét csak tapsolt, a fiú ismét csak nem szabadkozott. Megnézték a műsort, francia konyakot ittak, és sósmandulát ettek hozzá, hogy jobban csússzon. A papa több mint nyolcszáz forintot fizetett ki, és egy százas borravalót adott a főúmak. Boglár Péterben ezen az estén érlelődött meg először áz a gondolat, hogy mégiscsak meg kellene nősülnie, és — ha már ilyen jómódú családdal hozta össze a sors — Ibolykát kellene elvennie. Aztán később még tovább ér- 'enne a gondolat! Gerde papa ugyanis ettől kezdve hetenként egyszer- kétszer taxiba pakolta a családot, és hol egy drága vacsora itt. hol egy drága vacsora ott. utána lokál és italozással spékelt éjszakai élet — minden esetben több száz forintos cechhel —, mindez egyre jobban meggyőzte Pétert, hogy lesz itt pénz bőven, csak be kell nősülni. I pgy idő múlva Gerde p Sándor főkönyvelő- e nek jobban tetszett az éjszakai ‘let, mint a főkönyvelés. Ismerték már mindenfelé. Akár családdal ment, akár nélküle, úgy fogadták, mint az éjszaka tóiként lovagját, aki otthonosan mozog minden mulatóban, kiskocsmában és osztályon felüli étteremben egyaránt. Az is előfordult, hogy csak Pétert vitte magával egy-egy hajnalig tartó mulatozásra. — Elveszem Ibolykát — motyogta az egyik éjszaka italos ilapotában a fiú. — Hát ha elveszed, én hozzád is adom — felelte a konyaktól szinte elalélt Gerde —, és adok hozzá neked egy Wartburgot. A következő vasárnap, amikor a részleteket is megbeszélték, és szűk családi körben megtartották az eljegyzést, nagyon boldog volt a család. A mama ismét csak örült, Ibolyka ismét csak tapsolt, a fiú ismét csak nem szabadkozott: sem a megígért Wartburg miatt, sem a kompletten berendezett egyszoba- összkomfortos lakás miatt, amit a papa még a megígért Wartburgra ráígért. Mindenki összecsókolódzott mindenkivel, a mama azt mondta Péternek: »-édes fiam«, az »édes fiam < pedig úgy szólította Gerdét, hogy »kedves papa«, ami még szokatlanul hatott ugyan, de máris magában hordozta a családi együvé tartozás jeleit. I ps ebben a nagy hülfe dogságban Péter fe nem kérdezte, hogy miből, és Ibolyka sem kérdezte, hogy miből, de amikor a mama már megkérdezte volna hogv miből, azaz hogy miből telik majd Wartburgra, lakásra, berendezésre, már éppen ellenőrzést tartottak a vállalatnál, ahol Gerde SánB. József, Budapest, XVIII. kér., Benedek Elek u.: Beküldött verseit nem tudjuk közölni. N. Gábor, Csurgó: frásában és verseiben tehetséget látunk, tanuljon, dolgozzon tovább nagyon sokat. F. Gusztáv, Budapest, XVIII. kér., Kossuth L. u. Szerencsére jó az emlékezőtehetségünk: ezt az írását már egyszer visszautasítottuk. G. Sándor, Bolhás: Írása nem a mi lapunkba való. Ezen túl egy kicsit émelygősnek tartjuk. »Somogyi« jeligére: Titkolózása fölösleges, megnyugtatjuk, sokkal rosszabb verseket is küldenek be névvel, pontos címmel. Vannak értékes részek verseiben. Törekedjen az egyszerűségre. aor iOKonyveionent ugykoaott. — Itt hiányzik egy nyolcszáz forintos bizonylat — szólt az egyik revizor Gerdé- nek, erre Gerde azt felelte, hogy meg kell annak lennie, mert nála minden stimmel. Három nap múlva kiderült, hogy semmi sem stimmel: Gerde hamis bizonylatokkal manipulált, és összesen harmincötezer forint tűnt el a kezén. Az, hogy Gerde főkönyvelőhöz illő hozzáértéssel összevissza kuszálta a dolgokat, csak megnehezítette a revizorok munkáját, de semmi esetre sem tette lehetetlenné. Gerde néhány nap múlva beismert mindent. A pénz a vacsorákra és az éjszakai mulatozásokra fogyott el. A Wartburg és a kompletten berendezett egyszoba-kom- fortos lakás csak ezután következett volna. Amikor Gerde Sándor főkönyvelő ellen a büntető eljárást megindították, a mama zokogott, Ibolyka nagyon szégyellte magát, Péter pedig nyomban kijelentette, hogy olyan családból nem választ feleséget, ahol ilyesmi megtörténhet. — Azt mondtad, hogy szeretsz! Hát csak eddig tart a szerelem? — siránkozott lL"lyka. — Elég nagy a lakás, elférnénk itthon is — zokogott Gerde mama. — Csak legalább az a vacak Wartburg lenne meg. És valami készpénz... — mormolta Péter. De ezt már az előszobában mormolta, búcsúzás közben, amikor örökre elhagyta Ibolykát és a Gerde családot. K. Péter, Csokonyavisonta: A lapnak igen kis felületén tudunk fordításokat közölni, és tengernyi anyag áll a válogatásban rendelkezésünkre. Beküldésre tehát nem biztatjuk. M. Jenő , Kéthely: Elbeszélése régimódi, erőltetett, túl hosszadalmas. Közlésére nem vállalkozunk. G. Lajos, Balatonlelle: Versei közlésével próbálkozzon irodalmi lapoknál. Sz. Attila, Pécs, Heim Pál u.: Versei közül egyik sem nyerte meg tetszésünket, bár neve nem ismeretlen előttünk, találkoztunk vele irodalmi lapokban. Gondosabb válogatással keressen föl újra ben- nünJcel. . Kerék Imre: A TÁVOZÓ UTÁN Mely minket egymáshoz fűzött: bizony, vékonyka cérnaszál volt. Csak érzékeim rögzített reflexe áltat még: hiányzol. S elmúlik ez is. Nem marad, csak a lehántolt védtelenség s villogó, páncélos közöny, abba öltözöm. Mit tehetnék? Az idegek hálózatán egy percre átragyog a téboly. Zörgő, misztikus madarak vijjognak rám egy szakadékból. Ami álom volt, a valótól elválik könyörtelenül. Közénk szigorú dac feszül: katedráiig szélrakta hóból. Somogyi Pál: ASSZONYOMHOZ Te vagy akit kerestem, vártam, Asszonyom, nővérem, sorstársam. Szenvedő drága magadban Napsugaras szép tavasz van. Erősebb vagy, mint sok férfi, Mert a tüskéknek sem térsz ki. Te büszke, szép magasztos dac, Nagy küzdelmemben erőt adsz. Alkonyó létem melege, fény, Te vagy nekem a legszentebb lény. V ________________J S zerkesztői üzenetek TERASZ A TENGER FÖLÖTT. (A RÉGI FŐVAROS EQYIK ÜDÜLŐJE) AZ ARCON* ÉVTIZEDES KÜZDELEM A TENGERREL AEQINA SZIGETÉN NAPFÉNYBEN ÜSZIK A KIKÖTŐ „SZIKRAK" A TENGEREN. ALKONYATI FÉNY. (Folytatjuk)
