Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

Vasárnap. 1 ;5. szeptember 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Sok Igaz, nem minden karádi mondhatja az idén, hogy elé­gedett a szilva­terméssel, de ahol nem esett kár a gyümöl­csösben, ott az­tán roskadoznak a fák a termés súlya alatt. A falu némely ré­szein jól fizetett a szilva, másutt meg csak muta­tóban található az ágakon egy­két szem. Ezt tette az idei idő­járás, no meg a fák gondozása sem volt min­denütt egyfor­ma. összességében azonban az fmsz felvásárlója számottevően túlteljesíti tervét. Kocsin, talicskán érkezik a szilva Kocsis Jánoshoz — a fe­lesége a felvásárló, neki se­gít —, és telnek a rekeszek lekvárnak meg pálinkának va­ló gyümölccsel. Mintegy két vagon szilvát exportáltak ed­dig a Német Demokratikus Köztársaságba, a zöm azonban ebben az évben csak ipari fel­dolgozás után lesz fogyasztha­tó, mert gyorsan romlik. Ott- jártunkkor például 1 forint IC fülért fizettek a pálinkának való szilváért, ennél 10 fillér­rel többet kaptak a gazdák a lekvárkészítésre alkalmas gyümölcsért. Fábri Józsefék például nemrég kezdték el a szilvaszüretet, s máris 500 fo­rint bevételnél tartanak. Akik korábban fogtak hozzá, mint például Sipos János, Zarka Já­nos és mások, azok még jobb árat kaptak érte, több mint kétszeresét a mostaninak, s ezer-kétezer forint közötti összeghez jutottak. Kocsis János tájékoztatása szerint a terven felüli szilva- terméssel némileg ellensúlyoz­hatják más gyümölcsfélék ki­esését. A szőlőben nagy kárt tett a peronoszpóra, s hiába tervezték mintegy három va­gonnak az átvételét, talán ha néhány mázsát értékesítenek majd a gazdák. A hullott al­mát rendszeresen hordják a felvásárlóhoz a karádiak. Nem­is érezteti hatását a tejterme­lésben. Amióta ebből etetnek az istállókban, másfél-két li­terrel több tejet fejnék. A nagy tömegű siló előzetes számítások szerint négy-öt va­gonnal többet ad a százhúsz vagonos szükségletnél. A fölös­leget tartalékolják a tsz-ben. Eddig még soha sem fordult elő, hogy újtól újig elég lett volna a takarmány. Az el­múlt éveikben többször is kel­lett az államtól kölcsön kérni. rég három tehergépkocsit rak­tak meg vele. Az almát a MÉK balatonboglári kirendeltségére szállítják. hogy a réten nem ázott hetekig a megszáradt széna, s a kuko­rica gyommentesítése is nagy­ban függött tőlük. A nagy tö­megű és jó tápértékű siló pe­dig takarékosabb takarmány­gazdálkodásra is lehetőséget ad. Ha ezt etetik, kevesebb ab­rak kell, hiszen a silózott nagy csövek pótolják az afaraktakar- mány egy részét. Egészségesebben táplálkozunk (Tudósítónktól.) Érdekes adatokat közöltek a So­mogy—Zala megyei Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalat ve­zetői. A számokból kiderül, hogy egészségesebben táplálkozunk. Az év első hat hónapjában 265 má­zsával több étolajat vásároltak, mint a múlt év azonos időszaká­ban. Málna-, citrom- és som­szörpből 330 mázsával több fogyott el. A kakaót is igen kedvelik a vásárlók: tavaly 120 mázsával töb­bet vettek belőle, mint 1963-ban. Az idén fél év alatt újabb 30 má­zsával nőtt a kakaófogyasztás. A gyümölcsbefőttekből június végéig 660 mázsával többet vettek a ta­valyinál. Végül még egy adat: 312 000 literrel több tej fogyott el ez év első felében, mint tavaly. A verbecs aligha boldogul- na a nagyberényi domboldalakon, emiatt aztán nem is próbálkoztak géppel szedni a burgonyát az Üj Ba­rázda Tsz-ben. Agyagos domb­oldal — és burgonya. Még­hozzá nem is kis területen, ha­nem több mint száz holdon. És ez csak a közösé, ezenkívül jó pár hold háztáji krumplijuk van a herényieknek. A termés? Mintha a megye déli, homokos talajú határvidékén járnánk, terítve a föld a sárga gumók­kal. A mezőt járjuk, beszélge­tünk az öregekkel. Mert job­bára azok hajlonganak a par­cellákon. A kapát mélyen a földbe merítik, kiemelik a bok­rokat, kupacba öntik, és di­csérik a termést. — Szapora fajta — mondja az egyik felgyűrt ingujjű he­rényi. — Ilyen krumplit még nem termeltünk. Somogyi sár­gának hívják. — Aztán hogyan jobb süt­ve vagy főve? — Nem kóstoltuk. Otthon a régi fajtából van, azt eszünk. De hogy ebből mennyi lapul egy tő alatt!... Nézze csak, apró alig akad. A legtöbbje ak­kora, mint az óklöuk AZ ÚT SZÉLÉRŐL A minap egyik ismerősöm megállít az utcán. Odamutat az árokban egymás mellett heverő betoncsövekre, és őszinte méltatlankodáissal el­kezdi: — Ez is csak a népi de­mokráciában fordulhat elő. A tanács hetekkel ezelőtt ideszállíttatta, beledobálták az árokba, jó néhány el is törött a gondatlan lerakás­kor. Mikor kezdik a mun­kát? Jön az őszi nagy esőzés, a víz nem tud lefolyni, kiöm­lik a járdára. Vagy nézd meg a túlsó oldalt! A téglát még a tavasszal fölszedték, hogy helyette új, bitumenes bur­kolatot készítsenek, közben kiderült, hogy nincs rá fede­zet. A lakók egész télen át taposhatják a sarat. Vagy jártál mostanában a Mártí­rok útján? Már felvonultak az útépítők, pedig amint hallom,’ a szennyvízcsator­nát az út közepén vezetik keresztül. Meg akarják is­mételni a Petőfi utcai bot­rányos bontást? Közbeszólok, hogy tudo­másom szerint az útépítést a járási tanács leállíttatta. — Lehet, de máris megle­hetősen nagy a kár a fölös­legesen kiszállított anyag miatt. Na és a kéthelyi ese­tet hallottad? Az útépítéskor kilométernyi szakaszon föl kellett szedni az új töltést, mert kiderült, hogy alul nem szigetelték kellően, és beszi­várgott a talajvíz. Nem tud­ták ezt előbb megvizsgálni? Micsoda felelőtlenség, a nép- vagyon herdálása! Pillanatnyi szünetet tart, talán újabb hiba után kutat emlékezetében. De nem vá­rom meg, míg eszébe jut, közbeszólok: — Ügy tudom, tanácstag vagy. Miért nem teszed szó­vá mindezeket és a hasonló visszásságokat a tanácsülése­ken is? Ismerősöm egy kissé za­vartan válaszol: — Nemigen érek rá el­menni. Mire a munkából ha­zaérek, fáradt vagyok, a ház körül is akad tennivaló, megmosakszom, aztán legföl­jebb megnézem a tévét. Ha elmegyek is, nem tudok én annyi ember előtt beszélni. Sajnos, az effajta maga­tartás nem egyedüli jelenség. Gyakran találkozni olyanok­kal, akik mintegy »kívülről«, idegenként bírálják gazdasá­gi vagy politikai életünk va­lóban meglévő, de nemegy­szer vélt fogyatékosságait, maguk pedig legelemibb tár­sadalmi kötelezettségeiket sem teljesítik, nem használ­ják ki azokat a lehetősége­ket véleményük nyílt kifej­tésére, bíráló szavuk han­goztatására, amelyeket ép­pen rendszerünktől kaptak. Helyette útón-útfélen elma­rasztalják a különböző szer­veket, intézményeket, szinte vadásznak a hibákra, és a javítás szándéka, a tenni akarás igénye nélkül, mint­egy az út széléről figyelik mások erőfeszítéseit. Pedig ha beljebb lépnének, az út­testre, lehet, hogy a hibákat még plasztikusabban látnák, de a nehézségeket, az akadá­lyozó tényezőket is, amelyek­nek leküzdése azonban a tár­sadalom minden tagjának kötelessége. Azoké is, akik még az út szélén állnak. P. L. Elegendő takarmányt tárolnak Balatonkilitiben Jól fizet a silókukorica a ba- latankiliti tsz-ben. Előzetes becslések szerint a kilencven­hat hold átlagtermése megha­ladja a kétszáz mázsát. Hason­ló termésre a szövetkezeti gaz­dák még nem emlékeznek. »Olyan a silókukoricánk — mondta Dudás Károly tsz-el- nök —, mintha a csövekért termeltük volna. Nem ritka a félkar-nagyságú cső sem.« Ez Most úgy látszik, hogy erre nem lesz szükség. Abrakból is több terem a tervezettnél: jobbnak ígérkezik a kukorica termése, s tizenöt vagonnal több árpát takarítottak be az előirányzottnál. Van elegendő szálas takarmány is. A múlt évivel összevetve körülbelül ötven százalékkal több széna termett. Ezért a többletért nagyon so­kat tettek a szövetkezeti gaz­dák. Hiszen nekik köszönhető, ÖSSZHANG NÉLKÜL Több mint két hete jártam a Csurgói Napsugár Ktsz- ben. Hallottam, hogy bajok vannak a KISZ-szervezettel, furcsa dolgok történtek, s jelenleg nincs is titkár, mivel Pókos Sándor két hónapja lemondott. A lemondást a tag­gyűlés még nem fogadta el, — de csak azért, mert két hónapja nem tartottak. A napokban megint ellátogattam a szövetkezetbe. Az extitkár helyzete nem változott, vi­szont az történt, hogy kineveztek még egy titkárt. Papíron tehát két titkár is van, a valóságban viszont egy sincs. SOK FIATAL DOLGOZIK A KTSZ-BEN. A KlSZ-szer- vezetnek több mint ötven tagja van. Volt idő, amikor szépen dolgozott az alapszer­vezet. Három ifjúsági brigá dot alakítottak. Fejenként húsz óra társadalmi munká­val segítettek a ktsz udvará­nak parkosításában. Segítsé­get nyújtottak a helyi tsz- nek az aratásban. Jól meg­szervezték és szépen látogat­ták a politikai oktatást; négy héten keresztül heti két alka­lommal 30—35 fiatal vett részt rajta. Kulturális terü­leten is tevékenykedtek. Ké­sőbb azonban mély hullám­völgybe kerültek, s ebből máig sem sikerült kilábal­niuk. Papp Lászlónak, a járási KISZ-bizottság titkárának az á megállapítása, hogy a ktsz- nek sem a pártszervezete, sem a gazdasági vezetői nem törődnek eléggé a KISZ-fia- talokkal, elhanyagolják neve­lésüket. A járásban ennek az alapszervezetnek a tagjai a legrosszabb tagdíjfizetők: 60— 65 százalék az átlaguk. Ez is mutatja, hogy a fiatalok mennyire nem érzik magukat a KISZ-hez tartozónak. Mi az oka ennek az álla­potnak, hogyan vélekednek erről a ktsz fiataljai? A javítóműhelyben ülünk össze. Itt van Pókos Sándor, a volt titkár is. — Miért mondott le? — Nincs értelme, hogy tit­kár maradjak, ha egyszer nem tudom összefogni a KISZ-tagokat — mondja. — Műszakban, brigádban dolgo­zom, nem tudok időt szakíta­ni arra, hogy meghallgassam a problémáikat, beszélgessek velük. A másik okom szemé­lyi természetű volt. Kétszáz darab VIT-sorsjegyet kap­tam. Csak százat tudtam el­adni. A másik százat nem vette át a járási KISZ-titkár, azt mondta, fizessem ki az alapszervezet pénztárából. Mi­vel a pénztárban nem volt semmi, a sajátomból kellett fizetnem... A TÖBBIEK SEGÍTSÉGÉ­VEL KIDERÜLT, hogy nem­csak ezek voltak az előzmé­nyei a KISZ-titkár lemondá­sának. Hisz hamarosan kö­vette őt Péczeli János cso­porttitkár is. Elmondják, hogy a tavasszal egy fiatalember jött hozzájuk dolgozni, Ancsi Mihály. Korábban a hadse­regben végzett KISZ-munkát, s amikor látta, hogy itt segít­ségre van szükség, cselekedni kezdett. Különös módon járt el. »Maszek« alapon, a KISZ-vezetőség megkérdezése nélkül elhatározta, hogy meg­alakítja az alapszervezet re­víziós bizottságát, és ellen­őrizni fogja a KISZ munká­ját. Az alakuló ülésre meghí­vókat készített, s »KISZ-ve- zetőség« aláírással kiküldte a tagoknak, a pártszervezetnek, az iparitanuló-felelősöknek. — Csodálkozva nézegettem a meghívót meg az aláírást — mondja Péczeli János —, mert nem tudtam róla sem­mit Szóltam a titkárnak, ő sem. Elmentünk azért, s ak­kor kiderült minden ... Ancsi Mihály buzgósága ez­zel még nem ért véget. Szólt a brigádvezetőknek, a mű­helyvezetőknek, hogy írjanak véleményt a náluk dolgozó fiatalokról, hogy megismer­kedhessen velük, elbírálhassa őket. Többen kerek perec megtagadták, s megkérdez­ték, hogy milyen alapon kéri ezt. Ezt tette Bolla József brigádvezető is, az alapszer­vezet egyik párttag patrónu- sa. A KISZ-vezetőséget sér­tette Ancsi Mihály eljárása, főként akkor, amikor Borsos Gábor párttitkár is helyes­lőén nyilatkozott róla. A já­rási KISZ-bizottságnak kel­lett közbelépni és megakadá­lyozni a revíziós bizottság működését, s keményen meg­mondták a véleményüket a frakciózásról. Az alapszerve­zet több vezetőségi tagja úgy látta, hogy ha ilyen dolgok megtörténhetnek, rájuk nincs is szükség, s lemondtak Ezt tette Péczeli János is. Az ügynek volt még egy érdekes­sége — ahogy Sinka Marika szervező titkár megjegyzi —: Ancsi még nem is volt átiga­zolt tag náluk! EGYÁLTALÁN HOGYAN ESHETETT MEG MINDEZ? Többen azt mondják, azért, mert Ancsi Mihály rokona a párttitkárnak, s nem mertek ellene tenni semmit. A ve­zetők meg annyira elfoglal­tak, hogy föl sem figyeltek arra, mi történik a KISZ- ben. Az utóbbit erősíti meg Radnóti László, a ktsz elnöke is. — A gazdasági problémák annyira túlterhelik a vezető kartársakat, hogy nincs, aki foglalkozzék a KlSZ-fiatalok- kal: nem érnek rá. Nem volt megfelelő a KISZ-titkár sem. Nem is tudom, milyenek a mi fiataljaink. Cinikusak. Meg kellene találni a jó pe- pedagógiai módszert.. Radnóti elvtárs fölveti, hogy a iárási KISZ-bizottság sem törődik eléggé a ktsz fia­taljaival, s elsősorban a já­rási titkár tevékenysége hagy hátra sok kívánnivalót. Való­ban, mivel Csurgón nincs te­rületi KISZ-szervezet — bár szükség volna rá —, a járási bizottságnak jobban figyelem­mel kellene kísérni a ktsz-t, de nem lehet csak tőle várni a helyzet megváltoztatását. Mi a párttitkár véleménye? Borsos Gábor elmondja, hogy nagyon helyeselte Ancsi Mihály kezdeményezését, de »sajnos, a járási KlSZ-bizott- ság beleszólt a dologba«. Be­szélgetésünkkor kiderült, fo­galma sem volt arról, hogyan indult el a revíziós bizottság megszervezése, Ancsi Mihály »magánvállalkozása«. Belátta, hogy így valóban károsan ha­tott az alapszervezet életére, ö is megemlíti, hogy több segítséget várnak a járási bi­zottságtól. Amikor mondom, hogy már találtak új titkárt, csodálko­zik. Nem tud róla, hogy vala­ki megválasztotta volna. A volt titkár, Pókos Sándor sem. Az bizonyos, hogy a legutób­bi kirándulásokat Koósz Jenő, az asztalosrészleg egyik dol­gozója szervezte, de megvá­lasztásáról vagy kinevezésé­ről nem hallottak. Koósz Jenő a somogycsicsói alapszervezet titkára volt, a ktsz-ben dolgozik. Elmondja, hogy a járási KISZ-bizottság bízta meg ideiglenesen a tit­kári teendők ellátásával. (Elég hjba, hogy erről nem értesítette a járási bizottság a ktsz pártszervezetét, veze­tőit, s nem kérte a vélemé­nyüket!) — Elvállaltam, mivel Csurgón szeretnék amúgy is letelepedni. — Tud arról, hogy milyen állapotok uralkodnak az alap­szervezetben? — Most már igen. Tudom, hogy nagyon nehéz dolgom lesz, s hogy csak sok segít­séggel, támogatással tudok majd úrrá lenni a kezdeti nehézségeken. És bízom. ELSŐSORBAN A PART­SZERVEZET SEGÍTSÉGÉRE VAN SZÜKSÉG, arra, hogy jobban törődjenek a KISZ- szel, s ne csak általánosság­ban vizsgálják az alapszerve­zet tevékenységét. Jó volna, ha a ktsz vezetői is pontosan megszabnák, hogy mit vár­nak a fiataloktól nemcsak gazdasági, hanem politikai és kulturális területen is. Ezt be lehetne építeni a KISZ máso­dik félévi munkatervébe. S a járási KISZ-bizottságnak is több segítséget kell adnia. Elmondták a fiatalok, hogy az előző járási titkár idejé­ben a vezetőségi tagok heten­te fölmentek a bizottságra, beszélgettek, tanácsokat kap­tak. Ez hiányzik most nekik. Azt tervezi a megbízott tit­kár, hogy a közeljövőben összehívja a taggyűlést, és megbeszélik a tennivalókat. Hangulata bizakodó. Remél­jük, ilyenné válik a tagság hangulata is. . i Strubl Márta Szaporán telik a kosár, s — Azt hittem, a fiam jön. gurulnak az aranysárga gumóik Termetre hasonlít magához, az egyre növekvő piramisról. Régen láttam már, Ausztráliá- A dombtetőn túl, az új köves- ban él. Mióta elment, még út közelében húzódik Majorék egyszer sem látogatott meg parcellája. Mellettük az első bennünket... ház, itt kezdődik az utca. A A kapanyélre támaszkodik, HA TÖBBEN VOLNÁNAK... két öreg közül az asszony az erősebb, ez abból látszik, hogy ő fordítja ki a krumplit, a férje pedig szedi. Jöttünkre fölegyenesednek, s az asszony kezében megpihen a kapa. Amint odaérünk, int, hogy fi­gyeljük meg, miként vágja a kapát a földbe. Gondosan fél­rehajtja az indát, hogy lássa, hova csapódik le a szerszám éle. És óvatosan kifordítja a bokrot. Egyetlen gumó sem sé­rült meg. — Így kell ezt csinálni — mondja, nem dicsekvésként, hanem oktatva a látogatókat. Bemutatkozom, ö is mondja a nevét, Major Lajosnénak hív­ják. A férje régóta beteg, ép­pen csak kijött, de nem sokra futja az erejébcl „ és messzire néz. Ki tudja, mi­re gondol. — A szövetkezeti irodán mondták, hogy magas kora el­lenére sokat dolgozik a közös­ben. Ezért kerestem föL Könny szökik a szemébe. — No hát nem gondoltam, hogy megbántom. Miért sír? — Örülök, azért... Mert megdicsértek a vezetők ... Lám, mire képes egy elis­merő szó! — Hatvannyolc éves va­gyok, már nem bírok el any- nyit, mint a fiatalok. De amit megtehetek, abból részt válla­lok. Csépeltem is a nyáron, meg téglát hordtam. Amikor a tavasszal kimérték a krumpli­parcellákat, én is vittem a cö- veket. Amikor a brigádvezető meglátott, azt mondta: Major néni, maga csak menjen szé­pen haza, majd a háza közelé­ben kap egy holdat. Hát nem szép volt tőle ez a figyelmes­ség? Lenéz a völgybe, ahol az új kövesút épül. Ő még a régi úton járt, dagasztotta a sarat, és szívta a port, amint éppen az időjárás hozta. — Megbecsülnek engem itt a szövetkezetben, ha az erőm­ből nem telik is sokra. Megta­karítanak ... Vállalt a krumpli mellett kukoricát meg cukorrépát is, s ha a kapásokban nem talál el­foglaltságot, egyéb munkáért jelentkezik a tsz-ben. Segíteni akar. Ez a szándék megmutat­kozik abban is, hogy 1963-ban, amikor belépett a termelőszö­vetkezetbe, 199 munkaegységet szerzett, tavaly pedig 129-et. Ha többen volnának a Ma­joméhoz hasonló emberek, s a fiatalok is ilyen szorgalommal látnának munkához, még több terméssel fizetnének a nagy­berényi domboldalak... Hernesz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents