Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

VISSZAADNI A TALAJ EREJÉT A domboldalakon sokkal jobban csökken a talaj ereje, mint a sík területeken, ugyanis sok lemosódik belőle az esőzések következté­ben. Ebben a járásban tehált különösen nagy szükség van a talajerő rendszeres visszapótlá­sára. Az idén sokat tettek a szerves trágyázás fokozásáért. Nemes Tibornak, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének a tájékozta­tása szerint ezt az ütemet lehetőleg gyorsítani, de legalább tartani akarják a következő évek­ben. Az első félévben a tervezettnél jóval na­gyobb területre került istállótrágya. Sok he­lyütt naponta kihordják a trágyát, hiszen ez problémát nem okozhat, mert akár egyet­len fogat is győzi ezt a munkát. Ahol így gon­doskodnak az értékes talajgazdagító anyagról, ott a termésben bőségesen megtérül a trágya kihordására és kezelésére fordított költség. Helyenként azonban nemtörődömség tapasz­talható: sok a trágya az istállók körül, sőt olyat is látni, hogy az iroda, a lakóépületek mellől sem takarították el. Nagyobb területet istállótrágyáztak, mint amennyit terveztek — így szól a járási tájé­koztató. Az említett példák azt bizonyítják, hogy még jobban túlteljesítették volna a ter­vet, hiszen van miből. A talajerő visszapótlá­sánál mindig az legyen az irányadó, hogy mek­kora készlet van erre a célra. A terv tartal­mazhat kisebb vagy nagyobb számokat, azon­ban mindig arra kell törekedni, hogy az istál­lók mellett ne legyen trágya, a készlet ne bent, hanem kint a földeken, szarvasokban várja a felhasználást. Igaz, az időjárás meg az ese­tenkénti munkaerőhiány (többnyire erre hi­vatkoznak) nem mindig kedvez ennek a mun­kának, de jó szervezéssel elvégezhető. Tavaly és az idén jelentősen emelkedett a járásban a trágyamarkoló gépek és a trágyaszóró pót­kocsik száma. Az előbbiből — az idén még várható szállítmányokkal együtt — hatvan­ötöt, az utóbbiból húszat kaptak két év alatt. Tehát minden eddiginél nagyobb területet gazdagíthatnak istállótrágyával. Növelhetik a talaj szervesanyag-tartalmát azzal, hogy sok zöldtrágyának való növényt vetnek. Az idei nyár időjárása nagyon kedvez a fő- és másodvetésű zöldtrágyaféléknek. A já­rás közös gazdaságai eddig 5800 holdon, a szántóterületnek mintegy hat százalékán ve­tettek növényt zöldtiágyának. Ez csaknem há­romszorosa a tavalyinak. Hatszáz holdat árpa­tarlóba vetettek, s tovább folytatják ezt munkát a letakarított gabonaföldeken. Gazda­gon megtérülő befektetés ez, kár, hogy az is­tállótrágyázásra nem fordítanak ennyi gondot, pedig az még kevesebb munkába és pénzbe ke­rülnek, hiszen csupán a rendszeres kihordás­ra kellene törekedniük. Mederbe parancsolják a vizet Tenyésztési gondok a tsz-ekben Érdekes adatokat mutat a nyilvántartás a járás termelő- szövetkezeteinek közös tenyész- áliományáról. A tehenek szá­ma 1963. január 1-e óta 432- vel emelkedett ez év elejéig, a kocáké pedig 1095-ről 1524-re nőtt. Joggal várhatnánk, hogy ez a szép fejlődés az idén to­vább fokozódik, úgy, ahogyan a megyei előirányzat meghatá­rozza: a közös gazdaságoknak év végére 2500 tehenük és 1800 kocájuk legyen. Az utóbbi két év fejlődésének üteméből ítél­ve reálisnak látszanak az irányszámok. A termelőszövet­kezetek azonban nem tervez­ték meg a megyei előirányza­tot. Alig százzal akarják nö­velni a tehenek és a kocák számát. Ennek okát kutatva egy sor tenyésztési problémára bukkanunk a járásban. Adva vannak a viszonylag jó — és gondos ápolással még jobbá tehető — legelők, de he­lyenként hiányzik az abrak, mert alacsonyak az átlagter­mések. Takarmányozási gond­dal küzdenek a karádiak, a fiadiak, a nagyberényiék, a ká- nyaiak és mások. Hiába bő­velkednek tömegtakanmányok- ban — mert a pillangósok jól fizetnek, és a silóval sincs baj —, ez azonban nem ellensú­lyozza az abrakhiányt. Az is gátja az állattenyésztés fejlő­désének, hogy kevés a férő­hely. And öcsön pél dául növen- dékmarha-istállóban vannak a tehenek, Somogyegresen pedig nyitott fészerben tartják az ál­latokat. A törzsbaromfi-állomány nö­velése elé is akadályok gördül­nek. Ha sertést és marhát is hizlal a tsz, kevés takarmány jut a tyúkoknak. A járásban vannak már korszerű töjóhá­zak, de nem használják ki őket. Karádon nehezen teremtik meg a kétezer darabos tojóál­lományt, noha megvan hozzá a szükséges épületük. Forgatják a másodtermésfi lucernát a somogyacsalak. A járás termelőszövetkezetei­nek juhállománya az" utóbbi két esztendőben több mint két­ezer darabbal gyarapodott, s a juhok száma az év elején meghaladta a kilencezret. Al- kalmasi legelőterület úgyszól­ván az egész járásban van, a dombok és a völgyek bőséges eleséget adnak a juhoknak. Az aránylag kevés értékes takar­mánnyal beérő állatok azonkí­vül, hogy a gyapjú, a tej és a szanorulat révén bevételhez juttatják a gazdaságot, a kilú­gozott talajok táperejének visszapótlását is elősegítik, hi­szen a juhászat trágyahozama nagy jelentőségű. Persze ahhoz, hogy valóban jövedelmező le­gyen a juhtenyésztés, nélkülöz­hetetlen a szakember. Azaz ju­hászra van szükség, nem bir- kásra. Ez azt jelenti, hogy a gondozónak mindenhez érte­nie kell: nemcsak az őrzéshez, hanem a legelőterületek kivá­lasztásához, az állatok ápolásá­hoz, a betegségek megelőzésé­hez és gyógyításához is. Az adottságok leHetővé teszik, hogy jelentősen fejlesszék a ju- hászatot Bábonymegyeren, Nagyberényben, Lullán, So­mogy döröcskén, Karádon, Ka- polyon és másutt is, s így az eddiginél is nagyobb mellékjö­vedelemhez juthassanak a ter­melőszövetkezetek. A Daránypusztai Állami Gazdaság évről évre egyike az elsőnek az ország komlótermelő gazdaságai között. Az öt hold régi telepítés­től az idén is szép hozamot vár­nak. A további húsz hold komló két év múlva fordul termőre. Lehúzó szerkezetet készítettek a Tabi Gépállomáson a lápiföld pótkocsiról való lerakására. Így gyorsabban és kevesebb erővel szabadítják meg terhűktől a jár­műveket, s többet fordulhatnak naponta. Most azon munkálkod­nak, hogy a trágyaszóró pótkocsit némi módosítással a lápiföld egyenletes terítésére is használ­hassák. — Ezen a területen öt évvel ezelőtt még szántó volt, később rét, most meg ez lett belőle — mutat a kákával benőtt részre Árvái József, a karádi Búza­kalász Tsz párttitkára. Víz csillog a hajdani szántó helyén. A hosszan elnyúló völgy hasz­nálhatatlanná vált. A lefolyó árkok eltömődtek. Nem csoda, hiszen a járásban körülbelül húsz évvel ezelőtt volt utoljá­ra ároktisztítás. Pedig nagy szükség lett volna rá, mert a rétek 80 százaléka mélyen fek­szik. Az elmocsarasodott réte­ken pedig csak sásos, savanyú fű terem. Ennek nemcsak érté­ke, hanem tömege is jóval ki­sebb, mint amennyit adhatná­nak. A vízrendezés 1962-ben kez­dődött meg. A visszahódított területeken sokkal jobb minő­ségű fű terem. A 196 kilométer hosszú vízlevezető csatornából 84,8 kilométert tisztítottak ki eddig. 279180 köbméter föl­det kellett megmozgatni. E nagy munka eredményeként 32 900 holdat víztelenítettek. A vízrendezéssel párhuza­mosan víztárolók épülnek. Ezekből öntözhetik az árkok, patakok mentén levő kertésze­teket. A vízrendezés nagyon sok emberi erőt követel. Ká­nyán például csaknem egymil­lió-kétszázezer forint értékű munkát végeztek. Az árokren­dezéssel egyidejűleg mindenütt megépítik a leszívó árkokat S a víztároló egy új üzemágnak, a halászatnak a meghonosítá­sát teszi lehetővé. Hogy meny­nyire kifizetődő ez, bizonyítja a bonnyai példa. Volt olyan év, hogy a négy és fél holdas víz­tükörből huszonötezer forint értékű halat adott el a szövet­kezet. Az idén hatvanötezer forintnyi hal értékesítését ter­vezik. A vízrendezésnek ez azon­ban csak mellékeredménye. A nagy küzdelem igazi értékét a jó minőségű széna adja meg. A bedegkéri vezetők elmondták, — Ezen a területen öt évvel ezelőtt még szántó volt — mondja Árvái József, a karádi Búzákalász Tsz párttitkára. hoev legalább kétszer annyi takarmányuk terem, mint ed­dig. Ez a 160 hold rétnél leg­alább öt-hat vagon többletet jelent. A minőség is sokat ja­vult menyek között éltek az embe­rek, s gyakori volt a tbc-s megbetegedés. A vízrendezés­sel megszűnt ez a probléma. Biztatóak az eddigi eredmé­nyek, de ahhoz, hogy a járás Jól jövedelmez a halászat Bonnyán. — Ez nagyon nagy szó — tette hozzá Kasza György tsz- elnök. — Ha mindenütt meg­csináljuk a lecsapoló árkokat, akkor teljesen megváltozik a talaj minősége. Bedegkéren egészségügyi gondokat is megoldottak a víz­rendezéssel. Az egyik ér a falu alatt folyik el. Vizesek voltak a lakások, egészségtelen körül­arculata megváltozzon, virág­zó növénykultúrák honosodja­nak meg a Koppány mentén, a vízfolyások mellett, még na­gyon sokat kell tenni. S ez a tennivaló nem mérhető csu­pán számokkal. Az emberek­nek vigyázniuk kell az el­végzett munkára, ki kell hasz­nálniuk az új környezet adta lehetőségeket. Üj üzemág: a gyümölcs- és zöldségtermelés ' . w-íí Öntöznek a kapolyi Üj Élet Tsz kertészetében. zsályával óvatosan bánnak. Napközben nem takaríthatják be, csak estefelé és reggel, mert így adja a legtöbb olajat. Ezt a munkát géppel végzik: siló- kombájnnal takarítják be a növényt. A lepárló éjjel-nap­pal működik, a két műszakban harminc-harminc dolgozó talál itt elfoglaltságot. Többek kö­zött a paprikahulladékot is ők dolgozzák fel, s a kivonat egy részét a Debreceni Gyógyszer­gyárnak adják el. Az idén kö­zepes olajtermésre számítanak, de azért jócskán jut belőle kül­földre is. Az itt feldolgozandó növé­nyek kisebb hányadát más gaz­daságok termelik. A Daimandi tizemben a daránypusztai olajlepárló. Állami Gazdaságból naponta érkezik levendula. A mentater­melők között két somogyi tsz is akad: a balatonszabadi No­vember 7. meg az ádándi Aranymező Tsz. öt, illetve hét holdon termelik ezt a növényt. Jövőre mindkét közös gazda­ság húsz-húsz holdra növeli a menta területét. — A szabadiak és az ádán- diak mentája egy kissé gazos, de az illő olajos és a gyógy­növények termesztése minden­képpen kifizetődő — mondták a gazdaság vezetői. — Ha lel kiismeretesen gondozzák a mentát, több mint tízezer fo­rintot ad holdja. A tabi járás­ban különösen megérné, ha na­gyobb területen termesztenék, ugyanis kedvezőek az adottsá­gok, és a feldolgozóüzem kapa­citása is elbírná a jelenleginél több hozamot. A gazdaság minden évben gyarapszik műszaki berende­zésekkel, bővül a feldolgozó­részleg befogadóképessége. A járás közös gazdaságai kihasz­nálhatnák a közeli feldolgozás és a terepviszonyok nyújtotta lehetőséget arra, hogy így is növeljék jövedelmüket »•Minden gyümölcsöt átve­szünk!« Ezt a felhívásnak be­illő mondatot a tabi földműves­szövetkezet felvásárlóhelyének bejárata fölött olvastuk. Ha tud­juk, hogy a járás termelőszö­vetkezeteiben nincs számottevő termő gyümölcsös, akkor meg­értjük, hogy miért van olyan nagy szükség minden szem ba­rackra, szilvára meg almára. A járástól egyre több zöldséget és gyümölcsöt kér a Balaton-part. A kertekben levő fák pedig még a járás szükségletét sem elégí­tik ki. Termésük mennyisége ugyan elegendő lenne, minősége azonban nagyon gyenge. A múlt évben például kilencvenhat va­gon gyümölcs termett összesen, ebből azonban mindössze hu­szonnégy vagon volt exportra alkalmas. A járás közös gazdaságai az utóbbi években csaknem ki- lencszáz holdat ültettek el gyü­mölcsfával. Legkorábban — 1960- ban —- Gamáson kezdték meg a telepítést. Nagyot fejlődött az utóbbi esztendőkben a kertészet is. 1958-ban mindössze 34 holdon termeltek zöldséget, tavaly pe­dig már négyszázötvenen. Azon­ban még korántsem merítették ki a lehetőségeket. Sokkal több­féle konyhakerti növényt ter­melhetnének. A kertészetek a zöldségtermelésre alkalmas te­rületnek körülbelül csak egy­negyedét foglalják el. a völ­gyekben, a patakok mentén mintegy ezerkétszáz hold olyan terület van, ahol a paprika, a paradicsom biztonságosan meg­teremne. A piac korlátlan itt is. A nagyberényi kertészet például a termés nagyrészét a Balaton- parton adja el. S éveken ke­resztül korábban jelentkeznek a piacon primőr áruval, mint más gazdaság. A kapolyi Üj Elet Tsz is a Balaton-parton értékesíti a zöldség nagy részét, és sokat ad a tabi zöldségboltnak is. — Tizennégy éves a kertésze­tünk — mondja Bóka Károly kertész. — Még soha nem volt annyi árunk, amit ne tudtunk volna értékesíteni. A járás minden kertészetében sikerült biztosítani a munkaerőt. Karádon például olyan fiatalok­ból alakítottak KISZ-brigádot, akik eddig másutt keresték meg a kenyerüket, öt forintot kap­nak óránként, övék lesz a ter­ven felüli termés fele is, ha a ráfordított munka nem több a tervezettnél. A szülők szorgalmazták ennek a brigádnak a létrehozását — tájékoztatott bennünket Kro- mek Pál, a szövetkezet elnöke. — Nem nézték jó szemmel, hogy a fiatalok hetekig távol vannak a szülői háztól. Mi Őrö­lünk ennek a brigádnak. — Szerződött fiatalok vannak nálunk is. Nagyrészt a Balaton- parton dolgoztak — mondja Muth Imre, a bonnyai tsz el­nöke. — Jövőre legalább har­minc holdon akarunk kertész­kedni, mert van még ilyen fia­tal munkaerőnk. Az öntözésnek is nagy lehe­tőségei vannak a járásban. En­nek megfelelően fejlődött az öntözőhálózat. 1963-ban például mindössze harminckilenc hol­dat öntöztek, a múlt évben már száztizenötöt. A kapacitás azonban lényegesen nagyobb en­nél. A hét termelőszövetkezet­ben — ahol öntözőberendezés van — négyszázötven holdat ön­tözhetnének. Egyik-másik szövetkezetben szántóföldi növényeket öntöz­nek, másutt viszont kihasználat­lanul áll az öntözőberendezés. Luilának például nincs kertésze­te, de van hetven hold kapaci­tásra öntözőberendezése. írták: Hernesz Ferenc Kercza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents