Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

••

ZBELE1 A DOMBVIDÉKEN

a z ember szívós harcot folytat a természettel Sozi mogy legváltozatosabb felszínű járásában, a ta- /-§ biban. Keményen meg kell itt küzdeni olyan dolgokért is, amikei más tájakon ingyen kínál a természet. Az esővíz gyakran fölmérheteílan károkat okoz, mert a dombokat nagy esésű völgyek tarkítják. Minden megterem ezeken a domboldalakon. A levendula éppen úgy, mint a lucerna vagy a burgonya; a völgyekben, a patakok mentén virágzó kertészetek díszlenek — a termésátlagok azonban évről évre az országos és a megyei szint alatt maradnak. Ha nem vigyáz az ember, a meredek domboldalakon lefutó esővíz arat. Magával sodorja a völgyekbe nemcsak a termést, hanem a termőföldet is. Ez az egyik oka annak, hogy a huszonhét termelőszövetkezet olyan sok gonddal küzd. A több mint 45 400 hold közösen művelt területnek körülbelül a fele erős eróziónak van kitéve. A nagyfokú erózió nehezíti a talajerő-utánpótlást, több munkát követel a földek megművelése. Nehezebb a gazdaságos termelési szerkezet kialakítása is, mivel a növénykultúrák területi elhelyezése bizonyos mértékig természetes korlátok közé szorul. A vetési sorrend megtartása gyakran megoldhatatlan feladatnak látszik. Hozzájárult a talaj leromlásához a rétegvonalas művelés hiánya is. A szakemberek számításai szerint holdanként évente 40—80 mázsa istállótrágyának megfelelő értékű tápanyagot hord le a viz. Van olyan talaj is, amelynek humusztartalma a nagyfokú erózió miatt nem éri el a két százalékot. Az utóbbi

években például Zicsen 100 hold kukoricát vitt a völgybe a víz. Kányán a hungazinozott kukoricát hordta rá a kertészetre. Somogyacsán negyven hold cukorrépát iszapolt el. Hosszan sorolhatnánk a természet kártételét.

Az emberek évekig tétlenül nézték az erózió pusztítását. A legtöbb termelőszövetkezetben hegy-völgy irányú talajművelést végeztek a rétegvonalas művelés helyett. Sokáig nem voltak olyan gépek sem, amelyekkel az utóbbi művelési formát alkalmazhatták volna. Hiányzott a váltva forgató eke, s szűkében állt a Tabi Gépállomás azoknak az erőgépeknek is, amelyek a jellegzetes dombvidék talajművelését lehetővé tették volna. Ráadásul nem volt a termelőszövetkezeteknek olyan szervesanyag-utánpótlása, amivel a talaj romlását megakadályozhatták volna. A lezúduló sáros hordalék egymás után tömte el az árkokat is, és tette tönkre a réteket. A múlt évben például az eliszaposodás miatt 700 holdról nem tudták betakarítani a szénát. Ma már nem pusztíthatnak kényük-kedvük szerint a természet erői. Az ember olykor gigászi küzdelemmel állja útját a talajeróziónak.

Átfogó terv készült a járás földjeinek megvédésére. Bogó László, a járási pártbizottság első titkára már valóságos szakértője az erózió elleni küzdelemnek. Az ő elképzelései alapján indult meg ez a hatalmas munka, amely megváltoztatja majd a járás arculatát, és segít a tabi járási ember harcában. Ezt a gyakran emberfölötti erőt követelő munkát mutatjuk be az olvasónak.

ELTŰNNEK A FEHÉR FOLTOK

A »recept« így hangzik: vegyünk 300 mázsa lápiföldet,

3.5 mázsa műtrágyát, 80 mázsa istállótrágyát, s dolgozzuk bele egy hold földbe. Egyszerűnek látszik ez, a munka azonban nehéz és bonyolult. A talajjavítás mégis megéri, hiszen a befektetést (egy hold talajjavítás költsége 4933 forint) magasabb termésátlagok téri,tik vissza. A javított területek holdján például a Bezosztája búzából 5,4 mázsával termett több. Meghálálta a munkát a burgonya is: a korábbi hatvannégy mázsával szemben nyolcvanhét mázsát termett a talaj- javítás után.

Az 1962-ben alakult Tabi

Vízgazdálkodási és Talajvédó Társulat eddig 329 holdon végezte el a Mezősi-féle talajjavítást. Erre a célra 294 828 mázsa lápiföldet használtak fel. 3738 holdon altalajlazítást végeztek. ötszázezer forintot fordítottak. tereprendezésre, vízmosások bedöntésére, új utak kialakítására.

A talajjavításhoz szükséges lápiföldet Bonnyán termelik ki. A hetvenholdas területen

13.5 méter mélyen is van lá- piföld. Kitermelése azonban gondot okoz, hiszen a kotró csak öt méter mélyen tud dolgozni. Rossz helyen van ez az értékes anyag. Sokszor olyan ez a terület, mint az ingovány. Néha egyik pillanatról a másikra méteres repedések keletkeznek a lápon. Állandó ellenfél a víz is. Hol itt tör fel, hol ott, s gyakran elönti az egész területet. Kitermelés közben állandóan dolgoznak a szivattyúk is. A legújabb számítások szerint tíz-tizenöt évig fedezhetik innen a lápiföld- szükségletet. Ez alatt az idő alatt pedig az egész járásban elvégzik a talajjavítást.

Nagy szükség van erre. Az ember itt is, ott is lát kopár domboldalt. S gyakran a jó termést ígérő kukorica- vagy búzatáblákon bukkannak elő a sárgásfehér foltok. Somogydöröcskén már nincsenek löszös foltok, Somogyacsán pedig most dolgoznak eltüntetésükön.

— Körülbelül még négyszáz holdon kell elvégezni a talaj- javítást — mondja Pavlek Ferenc, a somogyacsai tsz elnöke, s végigmutat a domboldalakon. Nagy hegyről rohan a mélybe a víz. Sok helyen negyvenöt fokos lejtő is van. Néhol a lezúduló víz öt-hat méter mély szakadékot is mosott.

Tippel Henrik agronómus arról beszél, hogy a lejtők alján évente körülbelül négy-öt holdat elborított a sáros hordalék. A Sikeresi-dűlőben — ahol a múlt évben végezték el a talajjavítást — hatalmas fehér foltokban mutatta hatását az erózió. Azt mondják róla Somogydöröcskén, hogy erősen lecsonkult terület volt. Növény nem nőtt ezen a részen. Ma nagyon szép termést ígér a föld.

Az erózió régi ellenség ezen a vidéken. A szétszórtság, az apró parcellák nyújtották az egyetlen védelmet. A nadrágszíj nagyságú földeken ugyanis nemigen tudott megfutni a víz.

— Nem rossz termőtalaj ez

— vélekedik Porczió ‘György.

— Megterem minden, csak hát

a víz sok keserűséget okozott nekünk. Szerintem a talajjavítás meghozza az eredményt. A tavasszal nagyon elvált még a kukorica. Azt hittük, semmi sem lesz belőle. Most szép, s a fehér löszfoltok sem látszanak. '

Somogydöröcskén örülnek a talajjavításnak. Somogyacsán is az erózió fölötti győzelemnek tekintik ezt a munkát a jó termést ígérő búzatábla láttán. Törökkoppányban még csak várják az eredményt. Matesz Pál agronómus és Balázs Béla elnök most még csak az erózió rombolásáról beszél. Arról, hogy a koppányszántói részen a múlt ősszel huszonöt

iiHig

:?iws>«»Sí»«»***

Ilyen vízmosással sok helyen találkozik a látogató.

százalékos kárt okozott a vízmosás. Aztán megmutatták a táblát, ahol már dolgoztak a ta ajjavító gépek Tabon a Vízgazdálkodási cs Talajvédő Társula irodájában Szijjártó Ferenc, a társulat elnöke új terveket mutat. Szorosad, Fiad, Kisbárapáti tervei fekszenek az asztalon, s készül már a bonnyai meg a karádi terv is. Az ember egyre nagyobb területet hódít vissza a természet vad erőitől. Mert jó ez a föld — mondta az egyik szövetkezeti gazda — csakhogy itt semmit nem ad ingyen a természet. Mindenért, még a földért, a termőréteg kialakításáért, megtartásáért is kemény harcot kell vívni. Az ember állja a sarat. S ha ma még nem is. de holnap győz a természet erői fölött.

Jó jövedelemforrás lehetne a lucerna

A járás minden termelőszövetkezetében akad lucernatermesztésre alkalmas terület. Ez az értékes pillangós takarmányként is, másként is szép hasznot hoz a gazdaságoknak. Megköthető vele a domboldal termőrétege, így csökkenthető a lemosás veszélye. Gyökérzetének, tarlójának leszántásával szerves anyaggal gazdagodik a talaj. Hasznot hajt a lucerna akkor is, ha magot fognak belőle. Ezzel a lehetőséggel azonban nagyon kevés tsz él.

A lucernamag drága, éppen ezért viszonylag kevés fáradsággal is sok pénzhez juthat a szövetkezet. Persze gondos munka nélkül ez sem ad kielégítő hozamot: törődni kell vele, meg kell óvni a kártevőktől. Nágocson az Űj Hajnal Termelőszövetkezet brigád vezetőinek egyik megbeszélésén hallottuk, hogy a magfogásra szánt lucernát haladéktalanul porozzák. A járásnak ebben a szövetkezetében fordítanak legtöbb gondot ennek a bevételi forrásnak a kiaknázására. Másutt is érdemes lenne jobban törődni a magfogással.

önitatókból nevelik a borjakat

a járás négy termelőszövetkezetében. Az idén további hat közös gazdaságban térnek át a hagyományos módszerről az itatásos borjúnevelésre. A tudnivalók elsajátítására tapasztalatcseréket rendeztek az állatgondozók részére.

Különleges gépek állomása

A Tabi Gépállomás abban különbözik a megye többi gépállomásától, hogy sok speciális erő- és munkagéppel rendelkezik. A járás területi sajátosságaiból adódóan rendkívül nehéz feladatot kell megoldaniuk, és ehhez különleges munkaeszközök kellenek, ök végzik a dombvidékek felszíni talajmunkáinak egy részét, és teljesen a gépállomásra hárulnak a talajjavítási tennivalók.

Az altalajlazítók, a váltva forgató ekék, a terepegyeng^- tő, a csatamanyitó eke és még sok munkagép mind a járás termelőszövetkezeteinek talaj- javítását szolgálják. Sajnos, akad olyan munkaeszköz is, amit nem használhatnak, mert nem felel meg a követelményeknek, vagy vontatására nincs alkalmas erőgépük. Emiatt áll néhány váltva forgató ekéjük és tucatnyi alta- lajlazítójuk. Ha dolgoznak is velük, munkájuk nem felel meg a szakmai előírásoknak.

Az erőgépekkel már elégedettebbek a gépállomás vezetői és a termelőszövetkezetek. A talajjavítást hatvannégy erőgép végzi, a földmunkákban huszonöt lánctalpas traktor

vesz részt. A brigádok rendszeresen szállítják Bonnyáról a lápiföldet a termelőszövetkezetek földjeire, és ők dolgozzák bele a talajba. A gépekkel szakemberek dolgoznak.

A talajjavítást Beneczki Sándor, a gépállomás agronómusa irányítja. Ottjártunkkor az egyik brigád Törökkoppányban dolgozott, a talajjavítás előkészítő munkáit végezte.

Ha sok az eső, szünetel a lápiföld kitermelése, s a meredek domboldalakon még a lánctalpasok sem boldogulnak. A gépeket ilyenkor másutt, járhatóbb terepen foglalkoztatják. Ügyelni kellene azonban arra, hogy a traktorok csak indokolt esetben menjenek könnyebb területre, s ott dolgozzanak, ahol legszükségesebb a talaj javítása. Ezt várják tőlük a járás vezetői, és ézt igénylik a szövetkezeti gazdák is a járás községeiben.

(A képen: Az altalajlazítók lánctalpas traktorral való vontatását Matyikó Ferenc és Nemes János szerelők a főmérnök közreműködésével oldották meg. Újításuk azóta úgyszólván már országosan elterjedt.)

Ahogyan nem szabad szántani: a lejtő irányában végzett talajmunka növeli a lemosás veszélyét.

Hódít a karbamid

A járásban eddig csak a nágo- csiak e*ettek a jószággal karba- midos silót. I.átva az eredményt, az idén már Karádor. és Nagybe- rényben is szerepel az állatok étrendjében a karbamiűdal dúsított siló. A levéltrágyázásból visszamaradt karbamidot is takarmányként hasznosítják majd. E módszer elterjesztésében és helyes alkalmazásában járási szakemberek és tudományos kutatók segítenek.,

AZ „ILLATTERMŐ“FÖLD

Szedik a levendulát.

A Daránypusztai Állami Gazdaság egyedülálló a megye mezőgazdasági nagyüzemei között, sőt országosan is párját ritkítja. A domboldalakon termelt növényekből illő olajat állítanak elő a gazdaság lepárlójában. Termelő- és feldolgozóüzem is a daránypusztai. Negyedik éve tartozik az Állami

Gazdaságok Somogy megyei Igazgatóságának fennhatósága alá, azelőtt az Élelmezésügyi Minisztérium gazdasága volt.

A kép és a hódító virágillat, amely a puszta határán fogadott bennünket, arról tanúskodott, hogy most van a »teljes üzem« időszaka Darány- pusztán. Aratták az ötszáz hold levendulát. Együttvéve ugyanekkora területen termelnek muskotályzsályát, kaprot, római kamillát, izsópot és más illó olajos növényt. Ezenfelül — a szokványos szántóföldi növények mellett — van még ötven hold fekete ribizli- jük és huszonöt hold komlójuk is.

Mint egy gyár, olyan a központban levő feldolgozóüzem. Ottjártunkkor mintegy másfél százan vágták és gyűjtötték az izsópot meg a levendulát a határban. A 130 hold muskotály-