Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
Vasárnap, 1965. augusztus 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP n Ecsetek, tubusok, paletták, kávéfőző és mosdószappan ... Alkotói szétszórtságukbar csendéletélményt idéznek: “•Művésztanya"... A Budapesti Pedagógus Szakszervezetnek a Balaton- boglári Általános Iskolában működő nyári művésztelepén két kedves, ősz hajú művész pedagógustól érdeklődöm munkájukról, a művésztelep életéről. Littkey György, a szakszervezet művészeti vezetője igen találóan fogalmazta meg ezt: — Így küzdünk a »begyepe- sedés« ellen ... Ami tehát nemcsak provinciális veszély pedagógusberkekben ... Ennek jegyében már tizenhárom éve mintegy 250 taggal működik a fővárosban a pedagógusok képzőművész-stúdiója. Rajztanárok önkéntes továbbképzése ez havonta két előadással, vitával és heti három gyakorlati foglalkozással. Nyáron pedig a Balaton mellett, művésztelepen töltenek néhány hetet; Somogybán most először. Véleményük egybehangzó: a Somogy megyei Tanács megértő tánogatása a művészi alkotómunka ideális föltételeit biztosította a bogiári iskolában. Sárközy Loránd festőművész az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem gyakorló gimnáziumának vezetőtanára a művésztelep céljáról és tartalmáról tájékoztat. A cél most is a továbbképzés, az önképzés balatoni élménygyűjtéssel, pihenéssel, önkéntes, de szigorú alkotómunka-fegyelemmel. Mindenki legalább négy órát dolgozik naponta korábbi vagy újabb alkotásán. A polcon képzőművészeti könyvek, esztétikai tanulmánykötetek, folyóiratok: az Élet és Irodalom, a Valóság. — Sokat olvasunk, és négyes-ötös csoportokban megvitatjuk. így választjuk ki egy- egy szélesebb körű ankét témáját. A legutóbb Szabó György A futurizmus és ugyancsak az ő fordításában Mario de Michelli Az avant- gardizmus című kötetéről és a Valóság egy cikkéről volt ankét. A vitát Littkey György ösz- szegezte. Röviden annyiban, hogy a vélemények a művészet régi és új látásmódjáról ütköznek össze. Művészi feladatunk kifejezni a társadalom fejlődését, korunk érzésvilágát. Míg a kapitalizmusban az ember, a művészet is áru, a szocializmus embere felszabadult; a művészetet is szabadon művelheti .. . Sokan teljesen elvetik a huszadik század különböző művészeti irányzatait- A szocializmus művészetének föl kell szívnia a korábbi művészetekből mindent, ami szükséges ahhoz, hogy helyesen tükrözze korunk valóságát, a mai ember gondolkodását. — Volt-e opponense ennek a felfogásnak? — Hogyne! A huszadik század érzésvilága igen bonyolult. Hiteles ábrázolásmódjához föl kell emelkedni, el kell jutni. Ügy van ez itt is, mint a zenében ... Bartók és Kodály — hányán »nem értik«, elvetik? ... Búcsúzóul azt kérem, hadd pillanthassak be a művésztelep egyik alkotóműhelyébe, amely ezúttal nem a szabadban, hanem az iskola egyik termében található. öten figurális kompozíción dolgoznak: portrét' festenek, rajzolnak elmélyülten. A modell egy bájos, érdekes arcú, 16—17 évesnek látszó lány két kis varkoccsal. Mint megtudom: kollegájuk, fiatal tanárnő, huszonegy éves. A kompozíció címe: »Csitri«. Vasárnap délelőtt mintegy 40 festményből összeállított nyilvános szakmai bemutatóval — a bogiári hetek alkotásaival — búcsúznak a művész pedagógusok a nyártól és Balatonboglártól. Wallinger Endre Terv és adósság 1 mások hibáztak A MEGYEI TANÁCS ipari és tervosztályának illetékes dolgozói csütörtökön a Somogy megyei Finomm- mechanikai Vállalat vezetőit számoltatták be az első félévi munkáról. A fő kérdés — Megkezdődött a baraekszezon Cikkünk nyomón Kijárati utat nyitott a ladi tanács Lapunk június 20-i számában cikket közöltünk Ki vigyáz a ladi parkra? címmel. Leszögeztük, hogy megérdemelné a védett terület a nagyobb gondoskodást. Andik József, a ladi tanács vb- elnöke és Egyed Zsigmond erdészetvezető közölte, hogy megegyezett a tanács és az erdészet. A végrehajtó bizottság kijárati utat nyitott az erdészetnek, így a gyógyszertár és az orvosi rendelő bejárata mentesül a naponta kibe járó nehéz gépektől. Ez lehetővé teszi az ügy végleges rendezését. A kijelölt új út karbantartásáról az erdészet gondoskodik. A községi tanács jórészt elkészítette a járdát, az építést befejezteti, s gondoskodik karbantartásáról, hogy biztonságos legyen a közlekedés az iskolához, az orvosi rendelőhöz és a gyógyszertárhoz a természetvédelmi területen keresztül. A ladi erdészet kezelésében levő természetvédelmi területet az erdészet gondozza és őrzi. A községi tanács támogatja ezt a tevékenységét. A tanács meghatározta, mi az iskolaigazgató feladata a természetvédelmi terület közepén elhelyezkedő iskola tisztán és rendben tartásával kapcsolatban. A tanács, az erdészet, az iskola és a tsz együttesen tárgyalta meg az intézkedések végrehajtását. Kicserélik a székeket “Nagyüzem« a strandon című cikkünkben kifogásoltuk, hogy rosszak a büfé előtti székek és asztalok. Javasoltuk, hogy lássák el kávéfőző géppel az egységet. A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat még egy alkalmazottat állított be a vendégek gyorsabb kiszolgálása végett. Intézkedett, hogy cseréljék ki az elavult székeket és asztalokat. Presszógépet nem tud beállítani a vállalat az épület műszaki hiányosságai miatt. Naponta húsz mázsa barackot dolgoznak fel a MÉK zákányi aszalóüzemében. Az asszonyok és lányok először felezik a gyümölcsöt (1. kép), majd sziruppal ön- tik le. A megfelelően kezelt barackot üvegekbe rakják, s az aszalásig tárolják (2. kép). Néhány hétig üvegben érik a barack, azután megy a szárítóba. I ■ nnét a hegyről olyan a folyó, mintha színezüst volna. Csöndes, békés a táj. A mellettem álló halász hosszasan nézi a vizet. Amikor visszafordul, gondterhelt az arca. — Még mindig nyugtalan. A túlsó parton megint emelkedett vagy ötven centit... A hegyen akadtunk össze, azt mondták lent a faluban, hogy ha mindent akarok látni, jöjjek először ide a zákányi téglagyár melletti ösvényen. A halász itt lakik, itt is született Szikár, szótlan ember. — Akkor mi volt? Ennyit mond: — Menjen le a betonáru- üzembe, ott majd megtudja... Utóbb még csöndesen hozzáteszi: — Akkor én is féltem. Vad és haragos volt a víz. Az üzem belső udvarán már nincs nyom. Szorgos munka folyik mindenütt. Nem is gondolná az ember, hogy egypár nappal ezelőtt még csónakkal közlekedtek ezen a részen. Csupán a csarnok falán meg az iroda bútorzatán látszik, hogy derékig érő víz volt mindenütt Egy héttel az árvíz után A csarnok hátsó falánál hárman beszélgetnek. Takács István, Horváth József szállítók és Kelemen Zoltán üzemvezető. Mind a hármán mérgesek. Az ok: — Nem tartja furcsának az elvtárs, hogy azt dicsérik meg, aki az utolsó pillanatban érkezett? Akik itt voltak kezdettől, és szívük szerint dolgoztak, azokat meg sem említették. Kijönnek velem a gáthoz. Az úton még sár van. A gát három méter magas, ugyanolyan széles. Azt mondják, az idén öt-hat métert faragott le belőle a folyó. Az ár újabb két métert meglazított, ez is Jpiztosan leomlik. Az a sáv, ahol állunk, néhány nap múlva vagy egy pár hét múlva a folyóé lesz. Marad majd mindössze egy méter széles földsáv. — Itt volt, innét tört be. Szerdán mi győztünk, szombaton hajnalban a folyó. Gyökerestül csavarta ki a fákat; szénakazlakat és vil- Lanypóznákat sodort... Szerdán is, szombaton is azonnal jött az üzem minden dolgozója. Követ hordtak, homokzsákot raktak. Szerdán örültek, szombaton a tehetetlenség még a férfiak szeméből is könnyet csalt ki. — Rossz volt nézni. Hiába akartunk, nem tudtunk semmit se tenni. Szerencsére a gépeket sikerült biztonságba helyezni. A csarnoknál ingerülten fogadtak; most, amikor megkérdezem, hogy szerintük kiket illet dicséret, hallgatnak mind a hárman. Később Takács szólal meg. — Mindenkit. De ha azt kérdezné, hogy kinek a nevét írja bele az újságba, akkor Bogdán István gépészt mondanám. — Bogdán mit tett? A másik kettő egyszerre válaszol: — Bogdán tette a legtöbbet Egyszerűen nem értettük, hogyan bír el annyit Megkeresem a gépészt. Éppen egy meghibásodott ag- regátoron dolgozik. Szálfatermetű, csupaizom ember. Szótlanul végighallgat, • amikor megtudja, miről akarok beszélni vele, sajnálkozva széttárja a kezét, és azt mondja, nem ér rá. Bemegy a gépházba. Várom egy ideig, de nem jön. Társa csavarokat húz, és mosolyogva megjegyzi. — Ilyen ember. Mindent megtesz, de nem szereti, ha ..csérik __ K ésőbb Kelemen üzemvezetővel és Czink Gyula igazgatósági elnökkel visszamegyünk a gáthoz. — Ha ez így marad, örökös lesz a veszély. Ezt a százhúsz méteres szakaszt teljesen kimossa majd a víz. Az üzem területére 3 200 000 forintot ruháztak be eddig. A helyszíni kavicsbányászat rendkívül nagy haszonnal jár. Kár lenne áttelepülni. De ez még csak az egyik szempont. Ha így marad a gát, jövőre már a vasutat is veszélyezteti a víz. Tenni kell hát valamit, méghozzá sürgősen. A megrongálódott gátszakasz építését még ebben az évben be kell fejezni! Németh Sándor éppúgy, mint korábban a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat vezetőinek beszámoltatásakor — az volt, hogy mi okozta a lemaradást, hogyan akarják pótolni' a kiesést az év hátralevő részében. A vállalat vezetői kirukkolták az objektív nehézségekkel. Annak, hogy a tervezettnél 2.5 millió forint értékű áruval kevesebbet gyártottak, főként az anyaghiány volt az oka — mondták. — Az üzemek nem szállították idejében a megrendelt anyagot. Súlyosbította a helyzetet, hogy a vállalat a börzéken sem tudott megfelelő mennyiségű nyersanyagot szerezni. Kétségtelen, a Finommechanikai Vállalatnál _ ebben az évben erősebben éreztette hatását az anyaghiány, mint tavaly. Tény az is, hogy a fö- löttes szervek intézkedésekkel hátráltatták a vállalat munkáját. Pl. a Pénzügyminisztérium megvonta a szeggyártástól a dotációt, ugyanakkor magas forgalmiadét sza^o+t ki erre a gyártmányra. Jelenleg az a helyzet, hogy minél több szeget gyárt a marcali telep, annál nagyobb a vállalat vesztesébe. Ez is oka volt a lemaradásnak. MÉGSEM LEHET EGYETÉRTENI a vállalat vezetőivel, amikor szinte kizárólag az objektív nehézségeket tekintik a lemaradás előidézőinek. A tanácskozáson egyikük ezt mondta: »A kiesés miatt nem érzek bűntudatot« Pedig ha arra gondolnának, hogy a marcali telepnek a szeggyártás megindításához nem adták meg a kellő segítséget, továbbá, hogy elhanyagolták a gépeket, nem szereztek jó szakmunkásokat, ha figyelembe vennék, hogy az anyavállalatnál is többször felütötte fejét a szervezetlenség, ha eszükbe jutna, hogy az anyag néha azért érkezett meg későn, mert nem idejében rendelték meg, akkor el kellene ismerniük, hogy a lemaradást legalább eoyhar- madrészben a rossz munka okozta. Ezt azért tartjuk szükségesnek megemlíteni; mert a Finommechanikai Vállalat vezetői kijelentették, most már semmi vész nincs, megiött rninden anyag, nőtől iák a kiesést. AZ ANYAG MÉG NEM BIZTOSÍTÉK a lemaradás megszüntetésére. Csak úgy teljesíthetik kötelezettségüket, ha nem feledkeznek meg arról, hogy saját házuk előtt is van mit söpörni, ha kijavítják hibáikat. A feladatok lebecsülésének azért sincs helye, mert a második félévben kell megalapozni, előkészíteni a jövő évi tervet. Tehát amennyi gond leesett a vállalat vezetőinek, dolgozóinak válláról az anyaghiány megszűnésével, annyi fel is kerül rá az újabb feladattal. A tanácskozáson, amikor a jövő évi munkáról van szó, nyilvánvalóvá vált: ahhoz, hogy 1966-ban teljesíthessék a tervet, még sok mindent kell tenniük az idén. Olyan játékokat kell tervezni és készíteni, amelyek versenyképesek a piacon, amelyeket szívesen átvesz a kereskedelem. Olyan műszaki fejlesztési tervet kell kidolgozniuk, amelynek végrehajtásával megtakaríthatják a2 ötvenezer normaórát — hogy csak néhánvat említsünk a tennivalókból. A Somogy megyei Finom- mechanikai Vállalat vezetői és dolgozói képesek a második félévi feladatok végrehajtására. Bizonyítja ezt, hogy tavaly óta emelni tudták a gazdálkodás színvonalát. Ha nem állnak meg félúton, ha továbbra is következetesen harcolnak a hibák ellen, sikeresen zárhatják az évet, és megalapozhatják a jövő évi tervet. Szegedi Nándor fl helyettesek helyettesei N yár van, »pangás«, »uborkaszezon« — hol minek nevezik. Nem egy helyen nagyon is nyár van: az üzem titkárságán megtudjuk, hogy nincs igazgató, nincs főmérnök, nincs főkönyvelő, nincs párttitkár. Szabadságon vannak. Ki vezeti a gyárat? Egy szál termelési osztályvezető, aki egymagában mindenki. Igazgató, főmérnök, főkönyvelő, párttitkár — mivel ő a pártvezetőségben a szervező titkár — s természetesen termelési osztályvezető is... Képtelenség? Nem az! Mert a másik üzemben ugyanezt mondják, azzal a különbséggel, hogy ott a főmérnök van egymagában, viszont a szakszervezeti bizottság titkára is szabadságon van. Ki irigyelné a megérdemelt pihenést, főként azoktól, akik egész évben egy üzem munkájáért felelnek, akik napi tizenkét, sokszor tizennégy órát dolgoznak? Csakhogy így szabadságra menni? Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: ilyenkor még inkább szükség van a termelésirányítás szilárdságára, a felelős és gyors döntésekre, mert a műhelyekből is sokan szabadságon vannak, mert hasonló okokból akadozik a kooperáció, s így tovább. Az egy szál főmérnök vagy a termelési osztályvezető mit tehet? Kapkod, ideges, egyik helyről a másikra szalad, értekezletre hívják hat helyre, postát bont, és aláír ... szóval mindent esi. nál, s ezért voltaképpen semmit sem! G yárainkban, vállalatainknál — igen helyesen — az üzemi és a népgazdasági érdeket szolgálva a dolgozóknak szabadságuk egy részét úgy kell kivenniük, ahogy azt munkahelyi vezetőik megszabják. Legalább annyira üzemi és népgazdasági érdek, hogy a termelés ellenőrzése, irányítása se szenvedjen csorbát az egy időben szabadságra menő felelős vezetők miatt, márpedig nyilvánvaló, hogy az egyetlen emberre otthagyott gyár aligha dolgozik zökkenőmentesen. • A másik: furcsa — s mindenképpen elgondolkoztató —, hogy hol vannak a helyettesek? Vagy azok is szabadságra mentek, vagy — nincsenek! Ezért kell — például — a személyzeti osztály vezetőjének helyettesítenie a műszaki osztály vezetőjét ... Igaz, példánk esetében ez még hagyján, mert a személyzeti vezető koráb. ban lakatos volt, de hát mégiscsak furcsa, hogy a nyolctagú osztályon nincs olyan ember, aki alkalmas lenne helyettesnek, hanem a személyzeti vezetőt kell megbízni ezzel. Furcsa, s hibás gyakorlatra mutat: arra, hogy a sokszor hangoztatott elv, mely szerint minden vezetőnek kötelessége kellő helyettest, esetleg utódot nevelni beosztottjai közül, elv maradt. Legalábbis igen sok helyen. A szabadságon levő »vezérkar« helyetteseinek helyettesei természetesen mindent elkövetnek, hogy ne legyen fennakadás, vagy legalábbis ne legyen nagy botrány, míg a helyettesített — vagy nem létező — helyettesek és a vezetők szabadságon vannak. Az időarányos, tervszerű termelésről sokat beszélünk. Kívánatosnak tartjuk, hogy a kapkodás, a »tűzoltómunka« mindinkább ismeretlenné váljék üzemeinkben. Nos. ez csak akkor sikerülhet, ha a vezetés minden láncszeme minden pillanatban akcióképesen működik. M. O.
