Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
Balazs Anna atalmas robbanás ff rázta meg a há- / I zat. Az asszonyok —*- felsikoltottak, és magukhoz rántották gyermeküket. Karjuk közé ölelték eszelősen. Vakolat hullott a fejükre, egy percre csönd lett, vagy talán csak egy szívdobbanásnyi ideig tartott, aztán újra tompa, nagy dörrenés rázta meg őket, r lus is felállt. Elengedte kishúga, Eta kezét. Most érezte meg, hogy szinte fájdalmasgörcsösen szorították egymást egész idő alatt. Másik kezével ájult félelemmel ölelte át lüktető hasát. Amikor talpon volt, egészen könnyűnek érezte magát. A bőre felszínét kellemes, tüzelő meleg öntötsötét lett, és mintha a föld a lábuk alól felugrott volna. Megtelt a pince jajgatással. Neveket kiáltottak, aztán a házparancsnak rekedtes hangja hallatszott: — Nem kell megijedni, nincs semmi baj. Mindenki maradjon a helyén! Gyufa sercent, egy Ids zseblámpa fénye kutatta végig az embereket. Halottsápadtan álldogáltak, a padok feldőlve hevertek; volt, aki a földön ült, csodálkozó, tágult szemmel bámult a fényre, mintha maga sem hinné el, hogy él. Bartyánné elájult az ijedtségtől, kislányát alig tudták görcsösen szárító karjai közül kiemelni. Az óvóhely vasajtaja nem nyílott. Hiába emelgették, nem mozdult. A parancsnok félrehívta Novákot, és suttogott vele. Aztán hátramentek a vészkijárathoz, és bontani kezdték a falat. A pincében néma csend támadt. A téglák egyenként mozdultak ki a falból, és nemsokára hallották, hogy odakintről is dolgoznak. A falon egyenletes kopogtatás kereste őket. Visszakopog- tatt.ak, aztán hallgatták, ahogy lassú zörrenéssel hullanak a téglák a két férfi munkája nyomán. A vészátjárót vastag törmelék temette be. Már többen adogatták egymásnak hátra a kiemelt omladékot. A levegő lassan megsűrűsödött. Homlokukat kiverte a veríték. A gyerekek vizet kértek, de a tartály, amely másik óvóhellyel közös kis előtérben volt, kint szorult. Nem lehetett megközelíteni. Ilus rémületéből alig tudott magához térni. És ez a tűrhetetlen meleg, talán lángban áll felettük a világ ... Nehezen telt az idő. Végre kiszabadult a vészátjáró nyílása. Egy ember arca jelent meg benne. Poros bőrére éles csíkokat szántott az izzadság. — Élnek? Először a gyerekek és az asszonyok jöjjenek. te eL Felnyögött. Megfogták. Elsőnek vitték át a nyíláson. Miután a föld alatt három- négy házat is megkerültek, óvatosan lefektették egy tömött óvóhely idegen ágyára, ahol idegen, ijedt arcok bámultak rá. Forrónak érezte a fejét, és szemgolyóá mintha megmerevedtek volna. Belülről kegyetlen, erős görcs rángott át rajta, és alig néhány perc múlva szétpattanó teste megfeszült, mintha ketté akarna válni. Asszonyok állták el a heverőt, hogy a gyermekek és a sápadozó férfiak ne lássanak oda Elviselhetetlen volt a pillanat. Mintha nem is az ő hangja jajgatna foj- tottan és színtelenül. Egy idegen asszonynak az orra mellett nagy szemölcs ült, azt látta csak, míg valami síkos, meleg kis testet nem érzett, és utána egy vékony hangocskát nem hallott felsírni. — Kislány — mondta egy hang, és mintha mennyei zene hallatszana, a vékonyka sirás kömlmuzsikálta a fülét, egyszerre már nem hallott mást. Lehunyódtak szempillái, végtelen fáradtság borította el. Mikor magához tért, anyja ült mellette, és apja borotvá- latlan arcára tévedt a pillantása. Anyja kis bugyrot tartott a karján. Onnan világított felé egy lángvörös arcocska összeszorított apró öklök közül. Aztán megint apjára nézett, és látta, hogy sötét szomorúsásba van burkolva az arca. Üjra lehunyta a szemét. Sóhajtott. Élnek. mind itt vannak, de tovább nem tudott gondolkozni, csak aludt, aludt. Mikor reggel fölébredt, erős volt és vidám. Mellére tették a kislányt, és ő örömmel nézte, hogy megtejesedik a szája széle, nagyokat nyel. — Te legalább jóllakhatsz — mondta egy piros képű idegen asszony, és rámosoly- gott Ilusra. A ház maidnem egészen összedőlt, minden holmijuk benne veszett. Nincs egyebük, mint a rajtuk levő, a pincében élviseLődött egy szál ruha. Az Papp Árpád: SIRATÓ *. • • egy domboldalban arattak. A vihar elöl gabonakeresztbe menekültek. Ott érte őket a villámcsapás. B. L. és E. nevű lánya azonnal meghalt, a kisebbik lány súlyos égési sebeket szenvedette (Újsághír) Arcodra kalászokat teregettek szemfödőöl. Nem cseng a kaszád többé, fölverve a hajnalt, a kalapálószék vasán soha többé nem kalapálod, miközben megéled körül a falu — a kaszák feleselve csendülnek fel emitt is, amott Is az udvarokon. Üzent a mező, érett, kaszára vár a búza, nem késlekedhettél hát, fogtad az ősi szertartás eszközeit, s elindultál a kert alatt, át a réten, nyomodban két leányod, a kisebb leakasztotta az ezfist holdsarlót az égről, másik kezében előruhában ennivalót vitt, a nagyobbik egy csomó kötelet a hátán; Előttetek megjárta már a hajnal a tarlót, kötényébe összegyűjtögetve az elhullt csillagkalászokat, s véresre tépte meztelen talpát a szúrós tors ... Egy pillanatra megálltatok a legelői csordakütnál, a mohos vödörben megbuktattátok a korsót, s míg fuldokolva bugyborékolt, tokmányodba is löttyintettél keveset, a követ beszorítottad fűcsomóval, s vizes kötényt csavarva a korsó köré mentetek fel a domboldalba, hová nem tud följutni a gép. A búzaföld szélén megigazítottad a takarót a nyélen, zengő énekbe kezdett a kaszád — megköszörülted, aztán talán csak annyit mondtál: »-Elég dűlt.« Talán azt: «-Hát akkor, isten nevében!« Talán semmit se szóltál, egyszerűen csak meghajoltál a jövendő kenyér előtt — nekidűltél a rendnek, megszegted kaszáddal a búzatáblát, minden suhintással leszeltél belőle egy-egy karéjnyit, s már vitt, már lendített előre a véreddé vált, deréksajgató ritmus szárnyverése. — Mikor az ég tarjagos felhőktől elsötétült, s hirtelen szél viharzott, örvénylett át a tájon, a kalászok ijedten lelapultak a földhöz, a lányod eleven sarlóvá görnyedve fölkapkodta még a renden levő gabonát, széjjel ne ázzon, sietve összehordtátok a kévét, kereszteket raktatok belőlük, s már zuhogott, mikor az utolsó alá behúzódtatok mind a hárman. «ü Ha nem sietnek a többiek, elégtek mind a ketten a magatok rakta, villámgyújtotta máglyán, mint valami kegyetlen pogány istenség áldozatai. Szenesedő kereszt tövében fekszel most a tarlón, melletted a lányod, befont hajában két szalag, két ázott fehér szárnyú lepke, már soha többé nem csapongják virágarcát körül, fekszel, mint a maggal teli kéve, súlyosan a mező méltó ravatalán, valaki kalászokat teregetett arcodra szerafödőtfl; otthon már türelmetlen vár a jószág, hosszan el-elbődül a tehén a kinyitatlan nagykapunál, s te fekszel ott, utolsókat lobognak az alkonyatban zöld szárú gyertyákként a pipacsok, s az ázott föld szaga emelkedik égnek, fölötted szivárvány koszorú . *. Köréd gyülekeznek a mező emberei szótlanul, kissé leejtett kaszaszámnyal, egyikük felfogja a tiédet: »-El kellett volna dobnod« — dünnyögi, de nem, te nem menekültél el a városba sem, sem a végrehajtó, sem az agitátor elöl, ott maradtál, nem dobtad el a kor villámait vonzó kaszádat.. • Üjsághír lett belőled, és ők majd meg-megemlegetnek, eszükbe jutsz, ha megdöndül fejük felett az égbolt, még sokáig szájról szájra adják, mint hűs vizű korsót aratáskor egy-egy szavad s egyszerű életed egy-egy eseményét, de a markodhoz vásott szerszámod nyelére senki sem tesz új kaszapengét, senki sem örökli ... Tudom, az idők rendje ez, tudom, s nem is a kaszáért sírok én — téged szeretnélek méltóképp elsiratni, téged, föld rabságában tartott félszárnyú, fénylő kaszaszámyű Daedalosz-ember, aki ugyan maga sohasem szállt, s gyermekeit sem tudta megtanítani szállni, de mégis hozzátartozik a repülés történetéhez. óvóhely idegen lakói adtak egy-egy falat ennivalót, nekik sem sok volt már. És kint még egyre lőttek, robbantak a bombák súlyosan. Apja egyik reggel kimerészkedett. Este lett, mire visszajött. A város szélén, ro- konoKnál akad számúikra hely. Tíz napja élteik idegen óvóhelyen. Késő éjjel indultak, amikor a támadások véget értek. A hajnal rendszerint csöndes. Még sötét volt, amikor begön- gyöltéik a kicsit a kapott rongyokba. Etára, húgára is ráadott valaki egy nagykendőt. Így indultak az éjszakába. Ilus vitte a kicsit. Tíznapos szegényke, és máris ilyen nagy útra kell indulnia süp- pedős, havas úton. Egyszerre éles, erős durranással láng csapott fel a kerítés mögött, valami robbant. Ilus rémülten szaladt mellén kicsinyével. Most érezte csak teljes védtelenségüket. Apja alig tudta megfogni, hogy riadt futásában megállítsa. Már -dirkült a hajnal, amikor bebotorkáltak a kis ház nincéjébe, ahol rokonaik laktak. öten szorongtak a kis pincében, most arrább húzódtak az ágyakban, hogy helyei szorítsanak nekik. Fehéren világított a frissen esett hó, mikorra felnyitották a szemüket. A tűzhelyen pattogó fa meleg fényt vetett a falra, félhomály volt Karcsi, a kisfiú kiosont, amikor anyja hem látta. Egy perc múlva visszaszaladt: — Anyu, itt vannak! — kiáltotta, és már rohant is fel, nagyokat ugorva a lépcsőn, kamaszlábaival. M ind fölmentek. Ilus lépett ki elsőnek. A kislány arcát le kellett takarnia, mert sírva fakadt az éles fényre, amely fogadta őket. Állást mélyítettek az ágyúknak. Dongott a fagyott föld a csapások alatt. Zömök testű orosz katonák dolgoztak ott, és ránevettek a gyerekekre. Ilus zavartan állt egy percig. Vége? Aztán vad öröm csapott rá: Űristen, hát igazán vége van? Valaki azt mondta mellette: Szeretik a gyerekeket. Menjen oda, adnak ... De Ilus nem mozdult. Csúszós volt a hó, a megereszkedett felső réteg alatt még síkos jég tapadt a földhöz. Az öreg négy órakor kfl. Mindjárt odatesz a kislábas- ban egy liternyi bort, megforralja, bele egy hegyes csípős paprikát, aztán a reggeli munka — disznóetetés, faaprítás — közben megiszogatja. Akkorára fölkel az öregasszony. ö is elvégzi reggeli teendőit, aztán szalonnát sütnek. Utána, ha marad egy kis meleg bor, azt, ha nem, hideget isznak rá. Délben már nem esznek, estére is csak keveset, de Sándor, az öreg még napjában egyszer-kétszer falteszi a tűzhelyre a kislá- bast borral. Ott élnek a faluvégen, a szőlődomb alatti házikóban. A házon körös-körül szőlő. Bitang hely volt ez, amikor az öreg megvette az uraség- tóL Imitt-amott egy gyümölcsfaj szőlőtőke. Ontott, metszett, ültetett hozzá, szaporította. Vénségére egy kis paradicsom kerekedett körülötte. Az öreg — alacsony, bajn- szos, csattanó piros az arca. Egész héten a szőlő között van. Az asszony szelíd képű, vastag, fekete bő ruhában, ősz haja kontyos. Tipegnek egész nap. A bort, amit termel, eladja, megissza, elkínálgatja. Gyakoriak lennének a vendégek, de mindenkinek nem prezentál. A vendéggel együtt iszik, és a beszélgetésben úgy kiabál, hogy túlhallik a harmadik dombon is. Egyszer valaki ae egyik hordójára keresztet húzott krétával. — Mit firkálsz? — kiáltott rá az öreg. — Nem firkálok — felelte neki —, csak megjegyeztem, hogy ebben a hordóban van a legjobb borod. Ebből ne igyál, és el se adj, ezt majd Aztán apját látta meg, amint magyarázgat egy katonának. Az ide-ide nézegetett, aztán intett Ilus ment. Ott állt meg a ház előtt, ahová a katona befordult, és várt. Egy öregember megállt mellette. A napfény lágyan simogatta őket. Az ereszről cse peregni kezdett az olvadó hó. Es a lábuk alatt is cuppogott néhány perc alatt A katona visszajött, és egy kenyeret nyújtott át. Aztán megemelte a kislány arcán a kendőt, és figyelmesen megnézte. Elmosolyodott, Ilus vállára veregetett, és máris ellépett mellőlük. Szögletes, orosz kenyér volt, kissé savanykás szagú. Alig tudta a hóna alá erőltetni, de aztán vidáman visszasietett apjához. És maga sem tudta, miért, de mikor az öreg átvette tőle a kenyeret, ■ arra gondolt: Csak most született a kisleány, nem igaz semmi, ami mögöttük van, más élet volt az előbbi vérben, fájdalomban; most nap süti kis testét, életre kelti... és egy egész kenyerük is van, ez az öröm nem fogható semmi máshoz..** a halotti torodon isszuk megl azért jegyeztem a keresztet, hogy megismerjük! Megharagudott rá, azóta az udvarára se engedi azt az embert A bort megitta, másik évben újat szűrt a hordóba, a következő évben megint. Aztán ugyancsak. De a keresztet nem felejtette éL Beszélgetés közben gyakran hetykélkedik. — Ö... csak szája van ennek, lelkem — magyarázza az öregasszony. — De hiszen! — feleli az öreg Sándor. Nappal nem érnek rá beszélgetni. Az öreg maga végzi a szőlőmunkát, csak metszeni hív mást, mert a dereka nem hajlik. Legjobban a szőlőt szereti tetejezni. Mikor megvan a munkával, végignéz rajta. — Olyan, hogy a kígyó mehetne a tetején — mondja. Este aztán, ha beszélgetésre kerül a sor, hajnalig Is tudna mit mondani. A poharak egymásutánja csak abban mutatkozik nála, hogy egyre hangosabb lesz. Meg ha nevet, a szeméből folyik a könny. Leginkább azt szereti hallgatni, ha valaki öregemberek jeles cselekedeteit beszéli. —... hogy ez meg az még hetvenen túl is mit csinált.— — Na! — kiált közbe diadalmasan. Aztán mekkora öröme van, araikor valaki azt mondja, élhet még az öreg tíz évig is — Együtt örülnek mindketten, ha az öregnek elindul az orra vére, mert úgy mondják, ebben a korban az jót tesz! Ha nagyon legémykedik, így beszél: — Engem a feleségem fiatalkorában se tudott szemmel tartani, hát még most! Märe ő fölkel, akkorára én már—I — Csak nem tán? Még kiderül, hogy míg az öregass- szony alszik, addig menyecskék várnak a szőlőtőkék között, aztán Sándor kivisz egy- egy kancsó pirosat... Vannak a menyecskék közt, akik borszeretők. — Nem baj, lelkem, legalább engem békében hágjtí — mondja az öregasszony. — Jó, jó, hogy békén hagyja, de az a menyecske, amelyik nagyon kapatos, behúzza az öreget a tőke közéá — Mit bánom én! — feleli. — Az ő dolga. Csak hadd nyűje magát! Az öreg hallgatja, akkor pislog nagyobbakat, amikor az asszony kimondja: — Ha ő nyüvi magát, legalább én tovább élek! Osztoznak egész nap, és minden reggelt ajándékként fogadnak. ..
