Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

SOMOGYI NÉPLAP Földeák János: A z élet legszebb pillana­tai közé tartozik, ha két 8 Vasárnap, 1965. augusztus S. ES ÉS KARIKÁS 1 cA plasztika ófióiLCL él köztünk... VILT TIBORRÓL régii jó barát összetalálkozik. S nem kedden vagy pénteken, hanem szombaton. A hét leg- áldottabb napján. Nem kísért a másnapi korai fölkelés. Jut idő kibeszélni gondot és örö­möt, keresetet és művezetőt, asszony és gyerekeket... Fröccsökkel lódítanak az emlékeken, könnyítik a nyelv forgását. De az idő is múlandó — ve­szi észre Kerekes az óráján. — No, még egy féldecit, te! Aztán az utolsó busszal elfu­varozunk! Ezzel Karikás is egyetért Az apostolok lován hosszú és kényelmetlen lenne az út ha­záig. — Jól van, pajtikám! — mondja lelkesen. — Űgyis én következem! Most rajtam a sor! — Azt már nem! Én kezd­tem, én fejezem be! — ma- kacskodik Kerekes. — Te majd legközelebb leszel soros! Már régen fölhajtották a féldecit, de még vitatják, ki fizesse. Mire megegyeznek, el­megy az utolsó busz. Csak kia­bálni tudnak utána — Sebaj, pajtikám! — le­gyint Karikás. — Nem esünk kétségbe! . — Nem, nem! — igazgatja magát egyenesre Kerekes. Be­lekarol a másikba — Ha már így esett, vigasztalódjunk!... Visszamennek a vendéglőbe. Mintha másutt volnának most az asztalok és székek. Mind­untalan beléjük ütköznek. Ke­rekes ezen mérgelődik, Kari­kás meg előre kiabál, meg­előzni a cimborát: — Két féldecit a fütyülős­ből! A pincér megtagadja a ki-' szolgálást. Egy falra is kisze­gezett utasításra hivatkozik: nem és nem! És közben olyan barátságos, hogy külön fáj: — Elég volt mára, polgár- __társak! Inkább holnap! Job­b an fog esni, én mondom. Hát lehet ezt érteni? Egész este a vendégeik, borravalót kapott, és most hallani sem akar róluk. — Mi magyar állampolgárok vagyunk! — próbálkozik Ka­rikás, és döngeti a mellét, — Az alkotmány szerint Nem fejezheti be, Kerekes közbeszól: — Csak nem vitatkozol ez­zel a jóemberrel, te? Nem ért az alkotmányhoz. Nem vasas, mint mi vagyunk. Kár az idő­ért! ... vitatkoz . . és kerítésekkel van baj. — Pogány sötét van, pajti kám! — igazítja Karikás a ka lapját. Leverte egy növendék akác ága. — Nem ott ég a villany, te, ahol kellene! Tanakodnak. Mért az úttest fölött lógnak a lámpák? Az autóknak reflektoruk is van... | Kioldalaznak középre. Sze­líden ragyognak a csillagok. Ez ösztönözheti Kerekest. Csen­desen eldalolja, hogy végig­ment az ormódi temetőn. — Te mért hallgatsz? — tá­mad utána Karikásra. — Mert nem vagyok pesszi­mista! — mondja az dacosan. — Mi__micsoda nem vagy? — Pesszimista, érted? Én csak optimistán tudok... csak optimistán vagyok hajlandó, pajtikám! Csak optimistán! — és rázendít »A Csap utcán--ra. A környékbeli kutyák kó­rusban kísérik. Kerekes nem maradhat alul. Olyan optimis­ta ő is tud lenni, mint cim­borája. Kiereszti hát a hang­ját... A nagy versengéstől nem is veszik észre a melléjük faroló motoros rendőrjárőrt. — Nincs jobb dolguk, mint az út közepén kurjongatni? — Op... optimisták va­gyunk — dadogják megszep­pentem — Helyes. Akkor fejenként csak egy tízes!.,. Nem vitatkoznak, de még könyörögni sem mernek. Jo­gos a bírság. Az egyik rendőr a nyugtát írja, a másik meg ugyancsak cifrázza, milyennek kell lenni az igazi munkásem­bernek ... — Hát... hát ezt szépen megúsztuk — sóhajt Kerekes a járdán, amikor a rendőrök elberregnek. — Hatósági gyo­moröblögetéssel is végződhe­tett volna... — Ha nem kurjongatsz, paj­tikám, ez sincs! — mondja Karikás szemrehányóan. szomszédos házakból. Nagy ne-1 hezen szétválasztják a két ma- kacskodót. Nem történik klast- romi csöndben ... A helyszínre érkező rend őrnek csak a - puszta előállítás feladata jut. Mire A KÉPZŐMŰVÉSZET KED­VELŐINEK alig lehet pana­szuk ezen a nyáron: néhány egészen különleges élményben van részük, olyanokban, me­lyekről joggal . mondhatjuk, «■.a ,u,. hogy nem mindennapiak. Kü­beérnek a kapitányságra, a lönösen alá kell ezt húzni verekedés virtusától és izgal- azért, mert az utóbbi években mától kijózanodnak. Szégyen- nemigen voltunk elkényeztet- kezve, szótlanul méregetik ve> s némelyek hajlamosak egymást. S még jobban, ami- voltak eltemetni a magyar kor parancsot kapnak, hogy ki képzőművészetet. Talán az is a cipőfűzőt, le a nyakkendőt, a fejlődést jelzi, hogy az él- elo a zsebkést, cigarettát, gyű- ménvek e2v része ezúttal az fát! Reggelig nincs rá szüksé- e y egy resze _ idegenforgalomhoz és a nya­raláshoz kapcsolódik: Tihany­ban Borsos Miklós kiállítása, Keszthelyen Gorka Lívia ke­rámiái láthatók, s a balatoni út pihenőjében, Székesfehér­váron Vili Tibor szobrai te­kinthetők meg. Vilt Tibor nem tartozik a sűrűn bemutatkozó művészek közé. Legutóbb 1938-ban volt gyűjeményes kiállítása. Azóta noha több köztéri szobrát ál­lították fel, és kállításokon is rendszeresen szerepelt, nem érezte szükségét az összefog­laló, áttekintő bemutatkozás­nak. Ezért hat a mostani bi zonyos fokig a reveláció ere­jével is: tudtuk, hogy kiváló szobrász, hogy plasztikai for­mákban érzékeli a világot, hogy szüntelenül új utakat keres és talál — mégis a mos­tani bemutatkozása arra mu­tat, hogy a plasztika óriása él köztünk (sokat szidják a kritikát, hogy összemossa a fogalmakat, nem tesz különb­séget: kiváló alkalom, hogy :zt megtegyük!) Mindjárt előre kell bocsáta­ni, hogy nem az a művész, akinek művészete első ráte- kintésre megérthető. De vajon ki volt az — s hányon voltak olyanok —, aki Bartók »Ze- né-x-jét első hallásra tökélete­sen megértette?! Nem mintha Vilt non-figuratív alkotások­kal szerepelne — nem: művei­nek címe és tárgya egybevág. Ö maga fogalmazta mag egy korábbi nyilatkozatában mű­vészetének lényegét: »Na­gyobb célom nem lehetett és nem lehet, mint hogy a szer­kezetesség és a sokféleség harmóniáját, ami a termé­szetben egy pillanatra sem bontható meg, realizáljam a művészetben is, ahol a har­mónia igényét még jó esetben is legtöbbször a szerkezetes­ség és a sokféleség kettősségé­ben, harcában, kifejező esz­közeinek kereséseként éljük át.* Ez az alapvető probléma mozgatja szobrászatét — ez drámai, a megrázó, a felemelő dolgok mozgatják. Ezt bizo­nyítják figurái is. Közülük az 1944-ben készült Magány mintha Donatello híres késői Keresztelő Szent Jánosának volna távoli mása. Hosszú, megnyúlt figura, minden föl­felé tör benne, a fejforma hosszúkásra nyújtott, a felületi mintázás modellállásai is ebbe az irányban hatnak. A fej kis­sé jobbra döntött, az arc vo­násai elgyötörtek és vágyako- zóak egy időben. Párdarabja ennek a Remete; kissé ko­rábbi, tömörebb alkotás a Há­ború után, a 45. Mindegyik szobrán a vertikálist hangsú­lyozza, ugyanakkor határo­zottan előhúzott a szerkezet. Egyre erősebbé válik a negatív formák szerepe nemcsak a farmaképzésben, hanem az anyag modellálásáfoan is, az az izgatott, lüktető előadásmód, mely annyira expresszíwé te­szi műveit. S a későbbiek so­A z utcán sem nak, csak a fákkal — Nanana! Csak a szabály­talan közlekedésért fizettünk! — Igyekszik pontos lenni Ke­rekes. — Ha nem kurjongatsz, nem találnak ránk. Hang után jöt­tek! — Az ormódi temetőt nem hallották! Csak a Csap utcáti Esküszöm! — Hiába beszélsz, pajtikám, te kezdted! Ne kendd rám! — indulatoskodik Karikás. — Keni rád az atyaisten, nem én! — fortyan föl Kere­kes, és hirtelen mérgében lök egyet a másikon. — Még te taszigálsz? Még neked áll följebb, pajtikám? — ordít Karikás. És visszaad­ja a lökést. Kerekes nekitán- torodik egy üzlet vasredőnyé­nek. Az úgy feldübörög, mint­ha bomba robbant volna. Pillanatok múlva már ösz- szeakaszkodnak és hempereg­nek. Gyomrozzák, szorongat­ják egymást Virtusból és nem gyűlöletből. Régen volt, hogy így próbálták utoljára az ere­jüket. Kit hol ér az ütés vagy rúgás, attól ordit és károm­kodik. Más már a csontjuk, hasuk, izmuk, mint harminc évvel ezelőtt Ijesztően más A dübörgésre, dulakodásra egy nő rohan ki a házból. Ré­mült visítozásba csap, mintha öt vernék: — Segítség! Rendőr! ... Se gítsé-é-ég! Néhány férfi is előkerül Szekeres Emil rajza gük a különszobában. Pihen jék ki magukat, míg jegyző­könyvbe mondhatják az éjsza­kai pankrációt és hangver­senyt ... Kerekesből buggyan ki elő; szőr a bűnbánat: — Lesül a pofámról a bőr, te... Karikás barátian rábólint: pajti­Csorba Győző: HÚS REND FELÉ is, — Az enyémről kám... Ekkor tér vissza körútjáról a rendőrjárőr. Megismeri őket.- Hát magukkal mi történt? csodálkoznak a tépázotta- kon. A tényállás summázásánál már mindenki nevet. És sze­mük és szívük is van a rend­őröknek. — Van pénzük taxira? — kérdezi az ügyeletes. — Hogyne volna! Nem va­gyunk mi vagányok! — Olyan önérzettel mutatják az erszé­nyüket, hogy azon kacagni kell. Csak küiön-külön mehetnek haza... Elsőnek Kerekes indul: — Hát szervusz, Karikás! — fátyolosodik meg a hangja, és bújik a taxiba. — Viszontlátásra, pajtikám — facsarodik a másik szíve is öt perc múlva Karikás indulhat. Most már tudják, mért bér regte föl két taxi az éjszaka csöndjét A föld alá, a föld alá bújik az élet, — ott is Met. Bitang napok meg éjszakák zsandárjai gyötörlek érted. Reméltem? Mit? Réméibe tétlent. Tűrtem a szív s m idegek tobzódását, hogy érthetetlen, komor tájokra vigyenek. Hagytam: kuszálódjék körém a zűrzavar. Jó volt a Úszta hidegből bolyhal közé lapulni vissza; és várni, várni még, mikor már az agy rég tudta volna hogy haszontalan, (sorsom latolván ha csak kicsit józan vagyok). — Most hökkenten nézek körül: csönd és üresség és üresség. Arcomra lassan rákövül a mélyből sarjadó ijedtség. Indulnék, s hűtlen lesz a láb, szemben a hűs rend csillagával, szivemben indulnék tovább túl-túlcsorduló halállal. inOZ&aLJü SZOUZUS-ZctUll. ------ erz. , — -t----------------------- -­h ajtja előbbre, újabb és újabb Tai} ez*- a vertikális törekvést megoldások felé. a horizontális váltja fel — az icrvotAnoi b-iAní átmenet a Szorongó — anél­tott nSo KIÁLL!- kül, hogy ézzel izgatott fe­'ML/VE 1926-ban ke- szültségéből jottányit is vesz- szült fa — önarcképe. Az tene. Még tovább is megy a életnagyságú fej mintha ősz- feloldásban, mint a szokvány­sáé volna szierelve szabályos, tói teljesen eltörő két Piéfa-ja lekerekített testekből, amit vagy fekvő Kentaur-ja mutat- a fa simasága, erezett anya- ja: a fekvő alakban egységbe gának tompa fénye csak még vonja a földön elterült ember­jobban aláhúz. A fa termé- alakot a lócsontvázzal szetes merevsége különleges „ .. nyugalmat ad a műnek: A ke- . ,A LEQL/TÓBBI IDŐBEN mény, éles kontúrok hangsú- , - j. a|k°tasok ismét nius lyozzák a szerkesztettséget, e ^u^módot mutatnak: for- kiemeiilk a mű tökéletes egy- 'Z13 :ura-'a, újabb bővülését, szerűségét, szinte sugározzák ,?u „ tömör formákat alkot: a belső harmóniát. Az 1942- temt°7lböt >KJolg°z meg« fű- es Fej már alapvetően más ’ v»,~ konstruál, karakterű. A szerkesztettség ff , ’ m,elyen domború megtartása mellett a bronzfe- - . kapcsolja össze az al- lület megmozgatása már nyug- ^ a felső talansógot éreztet. S még sok- - vulro1 domború (a hat), kai inkább ezt adják a ké- Sa?P*csit e16­sőbbi portrék, melyeket ma ezen üT S’^ bronálapbkból épített föl, s fekvő fei- av a hengeres amelyek torzan rakott síkjaik- vJd alsó’ test é?*1 kai mintha a világnak adnának lábak alkotják. Több úiabb fricskát, ugyanakkor saját műve készült hasonló eljárás­nyomorúságukat is nehezen vi- sál; s e művek mintha valami­selnék Már az 1946-os Gyér- ^en összefoglalás Irányába semen. Mar az um os ,mutatnának:-* formák nyűgöd mekfej a háború után valami tabban, összefogottabbak, a mély szomorúságot, vigasztal- modellálás egy kicsit darabos, hatatlanságot hordoz lapos kis a negatív forma szerepe is mó­gyermekorrán, két mélyen pofacsontján. S a Közöny sen finoman domborított Kör (1952): a száj vékony, hosszú íánc-tól a szerkezetesen megöl- csíkjára rárakott torz orr, a dott Türöképek-ig, melynek csukott «„ok s minderre . ffÄÄ’.S ferdén rarakott sapka — ne- dísze, a féldombormű Bánat­hány, jellegzetes formával ke- ig a változatok gazdag sorát vesen mondtak többet ez el- láthatjuk. Szirmay Endre: HŐSÉG Csobban a csönd vize kéken, ömlik a földön, az égen szerte a fény; szusszan a porban a püffedt hőség, és szomjasan lüktet, a televény. Zizzen a fény a szemedben, pilláid szárnya se rebben, pihegve vár; böffen a jóllakott hőség, zsírosán omlik a bőség, horkol a nyár. Földközel surran a fecske, mozdulat alig jelezte, hogy mit akar; pilláid árnyéka kékül, messze, a hegy mögött készül a zivatar. tompult magatartásról. S a két Fej 1949-ből! Vilt bátran alkalmazza műveiben azt köztudott tényt, hogy arcunk két fele nem egyforma; ezt jellemábrázolásra használja. Néhány elnagyoltnak tűnő hosszúkás síklap — az orr egy kicsit ferdébbre csapott a szo­kottnál, a nyakon mintha az erek jobban dagadnának, a szemek mélyen ülő háromszö­gek, a hajnak egy lapos tin­cse belóg a homlokba: kö­tetnyi leírásnál jobban jellem­zett típusok tekintenek le az állványról. S bohócai! A művészet el­terjedt témája, bár a képző­művészetben inkább a festé­szet élt vele. Lények, akik a művészetnek is, az életnek Vilt Tibor művészete elmé­lyedést, megértést igényel; fog­lalkozni kell vele, újra meg új­ra visszatérni alkotásaihoz; mert új meg új oldalukról mu­tatkoznak be. Segít művésze­tének megértésében, amit ő mond magáról: »Keresztül kell néznünk a véletlen adta motí­vumon, kézbe kell vennünk a benne és mögötte rejlő szerke­zetet azzal a szándékkal, hogy azt munkára bírjuk, dolgoztas­suk a bennünk élő legmaga­sabb humánum érdekében és határozott céllal: az egész em­beri fajtának, a mi szűk ha­zánkban, a Földön való jobb elhelyezkedéséért, teljesebb ér­vényesüléséért. Nem a társada­lom pillanatnyi, jövőjénél sze­gényesebb állapotát kell kife­jeznünk, hanem megfeszített munkával megsejtett lehetősé­geinket keli a szerkezet jelké­a perifériáján élnek; nevük is pében birtokba vennünk és Somogyi Pál: BOLDOGAN CSILLOG A TÓ Az éjszakai vihar elült. Nem hallom a fellázadt tó száztorkú kiáltását, amint tajtékozva ostromolja évezredes börtönét. Csend van. A vízóriás alig él, alig piheg. Szürkészöldes fodrok felett, üde kék sátor alatt, mint felhajitott labdarózsák, habfehér sirályok szállnak. Gyapjas felhők közül tekint le a nap, tekintetétől csillog a tó, boldogan csillog, mint szemünk fénye, mikor bent ragyog kedvesünk mosolya. Patyolatszín, szikrázó vitorlás töri a víztükröt, bolond szél cibálja, hajtja, űzi, messze jár már, akár a gondolat, mely partot keres. Amerre a szem ellát, gyümölcsgazdag fák, színes virágerdő, viruló tarka emberrengeteg. Ö, Balaton, füröszd, ringasd anyaöledben munkában fáradt gyermekeidet. a komikumot jelzi. Vilt mé­lyen megértette erejüket és nagyságukat, kényszerűen hor­dozott torzsá-gukban rejlő tragikumukat. Bohócai — vi­rággal az egyik, gitárral a má­sik, csak amúgy magában a harmadik — testén óriás pom- ponok éktelenkednek, lábaik két jelzett ceruza, nyakúk a harmadik, melyen madárorrú fej ül, tetején torz Napóleon­kalappal. A porondon állnak, alappal. A porondon aimax, . , ., ,. _ , .r“. , .. ... ,_•, menyezeseit s újabban k özönség előtt: orok komé- _ értékesítenünk. Ha a művészet lehet cselekvés, akkor így válik azzá, s nem amikor a szépség kék madara után szalad.« A kiállítást a székesfehérvá­ri István király Múzeum mu­tatja be a megszokott, kiemel­kedően szép rendezésben. Augusztus 21-ig tekinthető meg. MÁR MEQSZOKTUK a szé­kesfehérvári múzeum kezde- mind diás, ki magát emésztve mu­lattat. MINDEZEK A MÜVEK is jelzik, hogy Vilt Tibor művé­szete — mint a nagy művészet legjava — nem különösebben derűs. Távol áll tőle a szó köznapi értelmiben a szépre törekvés: sokkal inkább a több vidéki múzeum — a sze­gedi, a hódmezővásárhelyi, a veszprémi csatlakozik a jó pél­dához. Engedtessék meg a kró­nikásnak egy szerény kérdés: a somogyi közönséget nem ér­dekelnék hasonló színvonala* — talán néha egy kicsit »rá* zós- — kiállítások? Láncz Sándor <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents