Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

Vasárnap, 1965. augusztus 1. 3 SOMOGTI NÉPLAP Gyürkőzni és cselekedni BARÁTI TÁRSASÁGBAN ültek együtt a közéleti fér­fiak, s egyikük dohogva szó­vá tette: sok a hiba, a meg­gondolatlanság, a vétkes kár­okozás. El is mondta, hogy a közeli folyó árterében kutat mélyítenek egy tervezőiroda tervei alapján. ' Mikor ő ott járt, a dolgozók nevettek- bosszankodtak, mert tudták, azt a területet minden évben elönti az ár ... »Küzdeni kel­lene az ilyen tervező tevé­kenység ellen« — merengett a közéleti férfi, s igen meg­lepődött, amikor azt a követ­keztetést vontuk le, mindenki küzdjön a maga területén, a maga tapasztalatai szerint. Ha ő hibát, vétket lát, ne maradjon meg közöttünk so- pánkodásával, hanem csele­kedjen, a tervezőirodáig is vigye el felháborodása. Hibás rendelkezések, meg­gondolatlan tervek s az ezek­ből fakadó károk ugyanis nem az égből hullanak le jégeső gyanánt. Nem a ter­mészet vak erejéből, hanem emberi gyengékből születnek; hozzá nem értés, tájékozat­lanság, a valóságos problé­máktól való távolság jellemzi az ilyen példák okozóit Az ilyen esetek nem a szocializ­musra, hanem a szocializmust építő társadalom összetettsé­gére jellemzőek, amelyben bőven ott élnek még a bírá­landó és megszüntetésre érett negatív vonások, de az azok ellen harcoló emberek is ott szorgoskodnak. ÁM MINTHA EZEKNEK A NEGATÍV VONÁSOKNAK néha nagyobb teret adnánk, mint a tapasztalatcserére érett tetteknek, jó példáknak. Nemrégen az ideológiai of- fenzíva feladatairól tanácskor zott egy nagyobb kollektíva Mint az ilyenkor lenni szo­kott, a bölcs és értelmes gon­dolatok közé beszűrődtek a gondok: ez is, az is, beruhá­zás is, intézkedés is kellene a tudatformáláshoz, a népi­nemzeti egység kialakításá­hoz, a kulturális forradalom újabb sikereihez stb. Egy já­rási vezetővel beszélgettem a szünetben, aki — mintegy zá­rójelben — felvázolt egy rö­vid és győzelmes harcot. A járási székhelyen — bár területükre az állattenyésztés a jellemző — állandó volt a húshiány és a vásárlók elé­gedetlensége. Terveztek ezért egy tsz-húsboltot, amelyben kiselejtezett tenyészállatok húsát hozták volna forgalom­ba. Közbeszólt azonban egy rendelet, amely szerint olyan községben, városban, ahol ál­lami húsbolt van — noha sokszor és gyorsan kiürül — ott nem lehet tsz-boltot nyit­ni. Ha belenyugodnak, máig sem szűnik meg az elégedet­lenség. ök azonban megkeres­ték a szabályos kiskaput, a piacon építettek ideiglenes, de szilárd téglaépületet, s máris megoldották a helyi kereske­delem legnagyobb gondját. Kérdeztem: s tudnak erről a lehetőségről más járások is? Nem, nem beszélt róla sen­kinek, ott helyben, a nagy kollektív tanácskozáson sem. Pedig terjeszteni kellene az ilyen véletlen csaták örömét, hiszen a győzelmi hírek még a háborúban is lelkesítették a katonákat. MÁRPEDIG békés CSA­TÁK VOLTAK, vannak s lesznek a jövőben is. Itt mondjuk el, bár más megyé­ben történt, az egyik modern, vígeposzba kívánkozó példát — a jó munka -büntetésé­ről«. Az ötéves terv egyik fontos, nagy beruházásáért összefogott minden helyi erő, s az a tervben megszabottnál fél évvel hamarabb el is ké­szült, belépett az er<” rt,~v" dozó anyagok termelésébe. S ekkor valahonnan elindult egy bürokratikus hadjárat: fegyelmit kell adni a tervfe­gyelem megsértéséért. Hogy elemezni kellene a jó munka összetevőit? Hogy ki kellene számítani a fél év nyereség várható népgazdasági hasz­nát? Hogy terjeszteni kellene a szocialista kooperáció helyi eredményeit? Ezek a gondola­tok meg sem fogamzódtak a bürokrata agyában. Szeren­csére a megyei politikai veze­tő szervek vették azt a bátor­ságot, hogy az ígért fegyelmi helyett dicséretben részesítet­ték az arra méltókat Szivattyús kút mélyítése, tsz-húsbolt létesítése, beruhá­zások elkészülte — egy szün­telenül épülő ország erőfeszí­téseit jelképezik. Dicséretes erőfeszítéseket, amelyek ser­kenthetik a milliók tettvá­gyát, így vagy úgy befolyá­solhatják hangulatukat, alko­tókedvüket is. Ha nem megy simán, majd megy nagyobb határozottsággal és eréllyeL Meg kell szoknunk, hogy az év minden szakában s a munka minden területén fel­készüljünk a várható küz­delmeikre, amelyek az átala­kuló emberi társadalomban is természetesek. A TERVTELJES ÍTÉS SZÁMADATAI mindenütt telítve vannak erőfeszítések­kel,'s ezt követően az embe­ri akarat diadalával. Elavult rendeletek vagy lelketlen be- tűrágók csak ideig-óráig vet­hetnek gátat az áradó kezde­ményezésnek — a fejlődés végül is törvényszerű és ál­landó jellegű. Nem siránkozni kell, mint a népmeséi család, amely a nehéz káposztáskőtől féltette a még meg sem szü­letett gyermeket, hanem gyür- kőzni és cselekedni, de min­denütt! Legyen erőnk és hi­tünk hozzá, hogy a termé­ketlen dohogást mindenütt felváltsa az eredményeket szülő tettre készség. Jnrmics László Augusztus zu-an szövetkezeti nap Balatonlellén Alkotmányunk és az új ke­nyér napján a Somogy me­gyei KISZÖV és a MÉSZÖV szövetkezeti napot rendez Ba­latonlellén, a szabadtéri szín­padon. Az egész napos programot szövetkezeti nagygyűlés nyit­ja meg, amelyen Erdős József, az OKISZ elnöke mond ünne­pi beszédet. A szövetkezeti nap rendez­vényei s esti műsora a megye szövetkezeti mozgalmának eredményeit kívánja bemutat­ni. Az ünnepi gyűlés után megnyitják a kisipari terme­lőszövetkezetek és a földmű- ve^zövet kezetek közös ter­mékkiállítását. Délben honvédségi fúvósze­nekar térzenét ad, majd sport- bemutatókat és az OKISZ rendezésében divatbemutatót tartanak a szabadtéri színpa­don. Este hat óraikor mozgalmas, tarka képet ölt a balatonlelloi villasor: felvonulnak a rész­vevő népi tánccsoportok és együttesek. Este nyolc órakor megkez­dődik a művészeti csoportok bemutatója. Ennek keretében a siófoki Balaton Táncegyüt­tes, a buzsáki, a csurgói és a szöÜőskisláki népi együttes, a marcali fmsz népi zenekara, valamint a balatonboglári és a barcsi ktsz-ek egyesített kóru­sa ad műsort A szövetkezeti nap a sza­badtéri színpradon rendezett bállal fejeződik be. gonaoKar meg — Mikor indult reggel? — Fél ötkor. — Az este mikor ért haza? — Tíz óra után. — Nem fáradt? — Aki naponta nem látja a határt, elveszett ember a ml szakmánkban. Csak akkor tud­ja az agronómus, hogy mit kell tenni, ha végigjárja a területet Ha néhány napig nem nézem meg a burgonyát tudja, mi lett volna belőle?! Semmi! Csonkig rágják a bo­garak. Két éve áll a láibodí Kossuth élén ígér Ferenc. Két év óta majdnem minden este ilyen későn ér haza. — Én sohasem akartam el­nök lenni. Arcát; kezét kreolra égette a nap. Szeme sarkában apró szarkalábak húzódnak meg. — Miért? — Nekem a szakvonal tet­szik. Kint járni a határban reggeltől estig, figyelni, ho­gyan fejlődik a termés. Ez szép. Én ezt szeretem. — Az elnök is járja a ha­tárt — De nem mindig. Az el­nöknek sok papírmunkája is van, meg ő foglalkozik a pa­naszokkal is. Az agronómus- munka más. — Az elnöknek is van segí­tője. — Tapasztalt, régi emberek vannak körülöttem. Mi csi- nálgatjuk a dolgokat, de azért néha jó volna ö6szehasonlítaini más munkájával is. Akkor tudná igjazán az ember, hogy jól vagy rosszul dolgozik-e. Ez a kívánsága voltaképpen teljesült. Létrehozták a Me­DERŰS, HASZNOS ÖREGKOR Az emberi helytállás emlékalbuma ÁRVÍZ, 1965. Augusztus első napjaiban könyv jelenik meg a Kos­suth Könyvkiadó gondozásá­ban Árvíz, 1965. címmel. Emberekről szól ez a kö­tet, akik hónapokon át hő­siesen helytálltak a gátakon, a volán mellett az árral, a buzgárokkal vívott küzdelem­ben. Asszonyoknak, lányoknak, diákoknak, katonáknak állít emléket s azoknak, akik hősi, halált haltak. S akik a nyo­mukba léptek: ezrek és tíz­ezrek, akik kitartottak, és győztek eső, sár és elemek fölött... Róluk szól a kötet. Ez a könyv társadalmi ■unkában készült. A mű­vészi, mélynyomású fölvéte­lekért, a rajzokért, az irodal­mi riportokért, a tárcákért és a versekért a szerzők: neves írók, költők, újságírók, grafi­kusok és fotósok, a kötet előállítói és terjesztői nem fogadtak el honoráriumot, munkadíjat Így adják közre, juttatják el az olvasóhoz az emberi helytállás emlékalbu- nát A könyvhöz Fehér Lajos, az MSZMP Közpxmti Bizott­ságának tagja írt előszót. Az Árvíz, 1965. ára 20 fo­rint. A befolyt összeget a ki­adó az árvízkárosultak javá­ra fizeti be. Hazánkban minden ötödik felnőtt lakos nyugdíjas — ál­lapítja meg a statisztika. Éven­te százezerre tehető azoknak a munkásoknak, alkalmazottak­nak és szövetkezeti parasztok­nak a száma, akik elérve a hatvanadik, illetve ötvenötö­dik életévüket, nyugdíjba mennek. Máról holnapra megválto­zik körülöttük a világ. Aki negyven esztendeig reggel fél ötkor kelt — vagy még ko­rábban —, hogy hat órára munkahelyén legyen, az a hatvanadik esztendőn túl is abban az időben ébred, de rádöbben: nem tud mit kez­deni az idejével. Az évtizede­ken át beidegződött életrit­mus nehezen vált át a pihe­nésre. A hirtelen megnőtt sza­bad idő, a hasznos tevékeny­séggel ki nem töltött napok, hónapok sokakban a fölösle­gesség érzését keltik. Akit tel­jes tétlenségre kárhoztat a nyugdíj, hamarabb »megöreg­szik«, mint az, akinek a tel­jes nyugalomig ideje van a fokozatos átállás megteremté­sére. Ezt az átmenetet segíti a szocialista nyugdíjtörvény, amely az alapnyugdíj folyósí­tása mellett lehetőséget ad a nyugdíjas meghatározott időn­kénti foglalkoztatására. Amíg ereje teljében van az ember, hajlandó megfeledkezni az öregség gondjairól. Ennek kö­vetkezménye az a ma még eléggé elterjedt szemlélet, amely ugyan lehetőséget ad a nyugdíjasoknak az üzemekben a havi ötszáz forint értékű munka elvégzésére, de ezt csu­pán nyugdíjkiegészítésnek te­kinti, és nem törődik azzal, hogy a nyugdíjasok a képessé­geiknek és szakmai tapaszta­latuknak legjobban megfelelő munkát végezhessék. Az utób­bi években végzett fölmérések azt tükrözik, hogy a nyugdíja­sok foglalkoztatásánál több­nyire hiányzik a céltudatos­ság. A nyugdíjasok szakmai ta­pasztalatait úgy kell kamatoz­tatni, hogy mind az egyén, mind a közösség számára ér­tékesebbé váljon. A tervező­mérnök »fél műszakját« pél­dául ne adminisztrációs fel­adatokkal töltsék ki, mert a rajzasztal mellett nemcsak na­gyobb kedvvel dolgozik az a mérnök, hanem a közösség­nek is nagyobb hasznot hajt. A lakatos, maxúA esztergályos szakmunkások szintén haszno­sabban tölthetnék idejüket, ha az üzemekben annyi gondot okozó újítások, egyedi kísér­leti darabok előállításába vonnák be őket, vagy a fiata­labb munkások szakmai ne­velését bíznák rájuk. A lehe­tőségek üzemenként mások, de a döntő az, hogy az adott gyár vezetői mennyire számítanak a legtapasztaltabb munkaerő­re, a nyugdíjasok munkakész­ségére. Ahol erre számítanak, ezt igénylik, ott a célszerű egy­beesik a humánummal; . egy élet tapasztalata, szaktudása gazdagítja a közösséget, ugyanakkor az öregkor nyu­galma, anyagi biztonsága mel­lé megadja az egyénnek tevé­kenysége további értelmét. Sz. R. gyei Termelőszövetkezeti Ta­nácsot. ö is tagija. Ennek a testületnek egyik feladata ép­pen a jó módszerek terjeszté­se. Hosszú utat tett meg, míg idáig eljutott — A tsz-szervezés idején le­léphettem volna, én is, de ma­radtam, mert láttam, hogy itt is megél az ember. Maradt, dolgozott és ta­nult. Hat évvel ezelőtt még csak hat általánosa volt Ma mezőgazdasági technikumban szerzett érettségije van. Pe­dig a levelező tagozaton nem volt könnyű a tanulás. Neki különösen nem volt az. Bri­gádvezetőként dolgozott a tsz- ben. Később agronómus, két éve pedig elnök lett Végigkí­sérte a gazdaság fejlődését. Amikor megkezdődött a közös munka, sok volt még a tamás- kodó, de néhányan azt mond­ták: ha megtermeljük a ke­nyeret, akkor lesz nekünk is. A szövetkezet az első évben húsz forintot osztott; a máso­dikban már harmincat ért egy munkaegység, a múlt év­ben p>edig negyvenkilencet — A mi munkánkat nem le­het csak könyvből megtanulni. Mindenre nagyon ügyelnünk kell. Egy agronómus naponta vizsgázik, mert ha kiadja az ember, hogy ezt a táblát meg kell ddkonírtozm, megkérde­zik ám, hogy mennyi szert te­gyenek a vízbe. Akkor pedig válaszolni kell. Az oklevél még nem minden. A képesítőt naponta újra és újra meg kell szerezni, ehhez pedig állandó tanulás szükséges. — Nem ezeroldalas köny­vek — mondja —, hanem a szakfolyóiratok nyújtanak köz­vetlen segítséget. Azokban megtalálja az ember a leg­újabb kutatási eredményeket is. Az életben nagyobbak a követelmények, mint az isko­lában. Naponta meg kell fordulnia majdnem mindenütt. Eddig biciklivel járt. A tagság most megszavazta a motort, de még nem tudták megvásárolni. — Én állítom, hogy ez a munka nagyon szép. — És a gondok? — Gondok mindenütt van­nak, de meg lehet oldani őket Néha az agronómus máskor meg az elnök beszél belőle. De elő-előbukkan az üzemgaz­dász is. Azt mondta egyszer: — Ha a sertéshúst tizenkettő­ért állítjuk elő, és tizenhétért adjuk el, akkor az jó; ha a tejet háramötvenért tudjuk előállítani, és hármat kapunk érte, akkor már baj van, és a baj okáit meg kell keresni ... Kercza Imre IGYEKEZET ÉS HELYTÁLLÁS Az időjárás az idén sem kedvez a mezőgaz­daság dolgozóinak, ellenkezőleg: szokatlanul mostoha hozzájuk, és kemény próbára teszi őket. A szorgos munkát újra meg újra eső, zivatar, vihar szakítja félbe. S mióta megy ez így már. Amit a természet szeszélye el­ront, azt az ember nagyobb erőfeszítéssel, hatványozott szorgalommal, szilárdabb helyt­állással igyekszik helyrehozni. Ünnep és hét­köznap egyre megy, csak tehessen valamit a gazda a határban. Az előző munkák elhúzó­dása, torlódása és ráadásul az igen nehéz aratás — nagy nyári próbatétel ez. A zamárdi út mentén gyomos répaparcel- Lákat láttam. A kapa nem' segített, asszonyok kézzel tépdesték a gazt. Így szabadították ki a sárgult levelű répát a gyomból. Barcsról ha­zatérőben figyeltem meg, hogy a samogytar- nócai fogatosokra a kukoricatáblában köszön­tött rájuk az este. Húzatták a sorközöket, hadd tisztuljon, s a végre melegre fordult időben hadd növekedjék gyorsabban a fejlődésében úgyis visszamaradt kukorica. Késő estig ment a traktor a lábodi határban: sürgetett a bur­gonyabogér elleni védekezés. A jazvinai erdő sarkánál meg vasárnap kaszálták le a gamá- siak a réti fű utolját A csősz a mernye- szentmiklósd határt járva reggel meg-megnéz- te a szénapietrencéket: megszáradtak-e, s le- het-e délutánra hívni a kocsikat. Beestele­dett már, amikor a kaposfürediek vontatója is megérkezett a szénával. Milyen nagy erőfeszítést követelt az aratásnak már a kezdete is.'■A csokonyavison- tai körzetben az összes Dutra hetekig mást sem csinált, mint a gabonaföldeken elsüly- lyedt gépieket vontatta ki. Lad határában az ilyen erős traktor is gyengének bizonyult, lánctalp>ast kellett segítségül hívni. A csur­gói járásban a kombájnok mentésére küldött lánctalpasoknak egymást is ki kellett húzni- uk a Mázott lóid kátyúiból. Nagyatád határában is nagy küzdelem az aratás. Víz futott össze a gabonaföldek lapo­sabb részein, sőt a talajvíz is fedtört. A kom- bájnos fanyar humora jól érzékelteti a ne­héz helyzetet: — Azt gondoltam, hogy ladik­kal belemehetnék, de géppel nem. — Azért megpróbálkozott. Traktor vonszolta ki kombájnját. S gumicsizmás emberek szárig érő vízből hordták ki a rendre vágott gabo­nát Néhány nap múlva örömmel újságolta a kombájnos a még mindig nedves talajon áll­va: — Most már nincs nagy baj, mehetünk, mert megbír bennünket a föld. — Bennünket: az embert és segítőtársát, a gépet. Az ember meg a gép együttműködése igen szépen megfigyelhető. Ha jó a tábla, áll a gabona, mehet a kombájn, a felázott földek dőlt, fekvő kalászosait plédig csak kaszahegy- gyel lehet levágni. A balatonendrédiek már az árp>ában is így osztották meg a munkát. Ahol a gép nem boldogult, derékfáj dító ké­zikaszára volt szükség. Ment mindenki a ha­tárba, kaszát fogott traktoros, állatgondozó, kocsis és gyümölcstermelő egyaránt. Az ara­tásnak ezt az egy műveletét kellett a gép helyett az embernek elvégezni. Kepiesorok nem álltak a táblán, mert nem kötötték ké­vébe a levágott árpát. Két-három rendet egyberaktak — mintha rendrevágó aratta volna a gabonát, s jött a kombájn, és föl­szedte, elcsépelte a termést. Együtt arat, egy­másnak segít az ember és a gép. Kisüt a nap, a határban folytatódik a munka. »Csak eső ne jönne az aratás kez­detétől végéig« — sóhajt föl a kombájnos. Olyan rádió kellene, ami most hetekig nem mond esőt« — szól a szövetkezeti elnök. Tár­sa p>edig noteszában, ahova följegyzi a ter­més mázsáit, külön lapra írja, melyik nap hány milliméternyi csapadék hullott. Küzd az ember a természettel, takarítja be az új ga­bonát. Kemény munka időszakát éli a falu. Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents