Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

KONOK MONOLOG

agyogó tiszta a reggel. Az ablakon, ha kinézek, a recés tűzfalak köszörülik a napot. Sugarai mint vörös szikrák fröcskölődnek szét a házakra. Az éjszakai harmat teljesen lemosta az eget. Ha a negyedhatos buszt elérem, háromnegyedre biztosan bent vagyok, negyedóra pedig elég az öltözködésre. Így megy mindennap. De jó ez, jó, különösen akkor, ha az embert gyötri valami.

Szeretem azt a lányt. Az arca most is itt jön velem a busz ablakában. Ö egyetemista, én gé’-'munkás vagyok. Igaz, érettségiztem. Könyvtáram is van. Sokat olvasok. Mégis... Izgalmas és édes rettegéssel telnek napjaim.

Igaz, olykor valami másként érvel bennem. Tudom... tudom :.. ma már nincs különbség. Nincs T! Látszólag. Igen, látszólag. Mert én tudom, hogy van. Persze, más ez, mint azelőtt volt. Jól ismerem azt is, a régit. Apám géplakatos, és mennyi baja volt amiaitt, hogy olyan asz- szonyt vett el feleségül, akire csak másfél hold jutott az osztozkodáskor.

A lány vonalai itt derengenek az ablaküvegen. Úgy látom most, hogy nem festette ki a száját. Én nem szeretem így. Jobb, ha kifesti..: De most másfajta dologról v^n szó. Mindennap birkózom vele. Hogy is mondjam? Most valami olyasmiről van szó, hogy az apja kisiparos, ő meg egyetemre jár...

Le kell szállnom, ez már a gyár.

Jó reggelt! Szervusz!

— Szervusz!

Bélyegzés, rohanás az öltözőbe. Ilyenkor még nem sokat beszélünk majd a gép mellett. De én miért rohanok? Idejében jöttem.

— Nem tudod, jó a gép? — kérdi Gabi.

Magas, szemüveges, rokonszenves fiú. Értelmes. Kedvelem.

— Nem tudom. — Valóban nem tudom, de most valahogyan nem is érdekel.

... öt az is érdekli, mit szólnak a rokonok, mit szólnak az ismerősök. A mások véleménye! Miért fontos neki! Mennyivel értékesebb az ő ! társasága, mint az enyém? Néhány beszélgetés után kiderült, hogy irodalomban hozzám képest analfabéták. De a zenével másként van. Arról mindent tudnak, és fújják, mint az egyszeregyet. Viszont hamar észrevettem, úgy beszélnek a zenéről, mint a szakik a csapatukról; Ezt nem szeretem. Nekik a zene divat, sport.

Mondom, nem szeretem a zenét. Így nem szeretem. A lány pedig rajong a zenéért. A zene neki szent, mint azok a zsúrok és eg^éb összejövetelek, amelyekre rendszeresen eljár.

Már fél is öltöztem. Gyorsan ment. Az ember naponta háromszor vetkőzik, háromszor öltözik.

Lám, a gép jó. Az öreg Takács is itt van. Ma megcsináljuk a hetvenet; Ma megint énekelni fogunk, akárcsak az éjszakai műszakban, hogy el ne álmosodjunk. De most jókedvünkben fogunk énekelni.

— Jó reggelt, Takács bátyám!

— Jó reggelt.

Azt hiszem, kérdezett még valamit az öreg. Biztosan azt, hogy mi újság.

... ö pedig rajong ezért a társaságért, va»v ha nem is rajong, szereti őket. Nagyon bántja, ha fitymálva beszélek róluk...

Pfű, de meleg van. Kettőig jól megizzadunk még;

... Reszketve figyelem, hogy megváltozik-e. Hatott-e rá valami abból, amit elmondtam neki? Néha úgy hiszem, hogy igen, máskor meg elkeseredem. Arra gondolok, hogy nem is olyan régen mást hallott az iskolában, mást otthon és mást a barátnőitől. Okos lány ő, meg kell hogy értse, nekünk csak egyfajta barátaink lehetnek.

— Vigyázz az anyagra! Ne bámészkodj! — idegeskedik Gabi.

Igaza van. Ezt a részt újra be kell fognom. A henger azért csak gép. Ha valamit rosszul fogunk be, rosszul megy át rajta. Itt is ügyelni kell. Hát akkor Nála. ö nem gép! Az emlékei azokhoz kötik. És még sok minden. Nem vagyok egy »egzisztencia«? De lehetek még! Persze nem olyan, amilyent ők szeretnének. Nemrég fogadták el egyszerre három újításomat. Nem akármilyenek: az egyiknél

százezrekről van szó. Unszolnak, hogy legyek mérnök. Végezzem el az esti tagozatot. De engem inkább a könyvek érdekelnek. A matematikát néha kedvtelésből űzöm, de az egész életet számokkal eltölteni képtelen lennék. Ezt nem értik;

Most jól jön az anyag. Félszemmel azért figyelem. Persze a mérnök azok szemében talán más lenne. De én csak azért nem leszek mérnök.

Félek... Féltem ... Szeretem . ; ;

Nem azért vagyok féltékeny, mert megcsal. Nem csal meg úgy; mint nő, hanem mint barát. Engem úgy is megcsal, ha hagyja, hogy azok meghívják ide-oda, ha hagyja, hogy karolják — persze csak tánc közben. Nem érti, hogy ezzel is megcsal. Nem érti, hogy nálunk ez is csak divat. Unaloműző divat!

Ma gyorsan telik az idő. Mindjárt két óra. Tudom, hogy mit fogok csinálni Még többet olvasok. És nyelveket tanulok. Aztán isten neki, fölfalom az összes zeneszerzői Ez se legyen támadási felület, ne sebezhessenek meg sehol. Csak ezt neki nem mondom meg, mert akkor azt fogja mondani: no, ugye?

Eljön-e elém? És mit mond? Lehet, hogy megint békíteni akar azokkal. Hát azt hiszi, hogy alkudhatunk?

Már fürdőm. A verejtékkel, az olajjal együtt lemosom a fáradtságot is. Mellettem Takács bácsi áriázik a gőzben. Gabi kontráz neki. Odébb vitatkoznak. Mások törülközővel kergetik egymást.

Gabi nagyot csap a meztelen vállamra.

— Na megállj! Holnap

visszakapod!

Végre, a kapun kívül nyugodtan rá lehet gyújtani. Bélyegzés. Vajon itt van-e?

I

tt van! Eljölit! Már meglátott, integet és szalad.

— Szervusz!

Megcsókol. Én is megcsókolom. Szeret, és én is szeretem. De ez mégsem elég. Erről beszélni kell. Sokat!

— Ugye, jó, hogy itt vagyok?

— Jó — mondom neki, cs

örü'ök.

Szótlanul ballagunk egymás mellett.

— Mondanék valamit, de ugye, nem fogsz megharagudni?

— Miért? Miért haragudnék? — mondom neki nyugodtan, de megint; tótágast áll bennem a világ. Talán meghívtak valahova! Azt már jól tudja, mi a véleményem erről. Még mindig nem beszél, tehát ilyesmiről lesz szó.

— Naaa: s. ugye, nem fogsz haragudni?

Szép szája van, és olyan kedvesen beszél. Ok's lány is. Végig jeles az egyetemen.

— Mondd csak! Hogy ha- ragszom-e, azt majd megmondom.

— Milyen vagy! Most

duzzog.

Nehéz; nehéz a dolgom, vigyáznom kelt, nehogy elriasszam.

— Mondhatod ..«

Meghívtak:.. —• kezdi; ránézek, ismeri már ezt a tekintetet, mert gyorsan hozzáteszi: — mind a kettőnket...

— Hova? — nagyon élesen kérdezem, s— A Bélusékhoz;

— Nem megyek.

— El kell jönnöd. Fontos, a szülei miatt...

Ügy, hát a szülei fontosabbak? És fontosabb a társaság, mint az életünk lesz majd? i— Nem megyek!

— Elmegyünk — mondja halkan. •— Egy kicsit ott is leszünk, aztán...

— Szóval egy kicsit ide is meg oda is;..! Tudod jól, hogy mi erről a véleményem; Csak egy helyre tartozhatunk, de oda nagyon! Teljesen!

— Jó, akkor ezt még majd megbeszéljük. Most csókolj meg!

Megcsókolom.

Olcufihnie.nt& cl ^aíalőticrt

(Regös István felvétele)

Renato Frazzoni:

És ti a nyárfákról beszéltek

L

Álszent költők, kik elfeditek a hónalj izzadtságcseppjeit a hold fátylaival! ,

Az ágyakon a világ piszka, a húsban új háborúk csíráznak, s ti — a nyárfákról beszéltek!

ni.

E mögött az esőfátyol mögött — a gyűlöletem.

Sót hintenek a sebekre, nehogy a fájdalom kihunyjon.

E napsugár mögött — a gyűlöletem.

E halál-fekete mögött — a gyűlöletem.

Lassan kihuny az esőben, a napban.

* Xffl.

A vénák medrében áramlik a vér — görgeti a fájdalom kövét.

A láthatáron nincsen vitorla, sem békés olajfák.

Hajótörést szenved a szív egy hullámtalan tengeren.

Papp Árpád fordítása

•Renato Frazzoni fiatal kommunista költő, Rómában a, az ottani pártbizottság egyik titkára. A vers a költő nemrég megjelent hasonló című kötetéből való.

EGY HÓNAP MŰZEUMORSZÁGBAN

Takáts Gyulát bizonnyal nem kell bemutatni a somogyi újságolvasó közönségnek. Sokan ismerik őt mint a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatóját, és bizonnyal még többen mint a szép somogyi tájak, a Balaton meg- éneklőjét, a mai magyar líra egyik rangos képviselőjét.

Gyula bácsi — engedtessék meg, hogy így szólítsam — a nyáron egy hónapig tanulmányúton volt Görögországban feleségével együtt. E látogatásról beszélgettünk a csendes múzeumi irodában, s jegyeztem föl néhányat a sok gazdag emlék, impresszió közül.

— Az utazást megelőzően egy évig készültem: tanulmányoztam a görög művészetek történetét, s a legújabb külföldi útikönyvek alapján megismerkedtem a mostani múzeumokkal is. Olyan nagyszerű útmutatókat kapuim, melyek tüzetesen bemutatják még a Mgkisebb vidéki múzeumok alaprajzát, vitrinéinek elhelyezését és a kiállított tárgyakat is. Olyannyira ismerős voltam már, hogy egy helyt megkérdeztem, miért hiányzik egyik darab, melyet időközben restaurálni vittek el.

— Ez volt aa első utam Görögországba. Miért készültem, indultam oly kíváncsian? Olaszországban és Szicíliában járva már megismertem a görögség kirajzásának, a Magna Graeciának • (Nagy-Görögország) egyes területeit. S ezeknek ismerete után természetesen kiváncsi voltam arra, hogy milyen lehetett a nép szűkebb hazájabeli kultúrája. Kíváncsi voltam az eredeti művészeti alkotásokra, melyeknek visszfényét látni lehet a Földközitenger medencéjében. Ez a viszony sok esetben olyan körülbelül, mint nálunk a római

birodalmi és a későbbi provinciális, például a pannóniai művészet darabjai közti különbség, amilyen tárgyakat a dunántúli múzeumokban láthatunk. Bár sántít a hasonlat, mert a görögök kisázsiai és szicíliai kultúrája — elsősorban az építészet — szinte olyan szépségű, mint odahaza, Hellászban volt.

— Éz az út lehetőséget adott annak a kultúrának a megismerésére, mely a hajdani művészeteknek —a képzőművészeteknek különösképpen — az aranykorát képviselte. Megkerestem a krétai kultúrának, az európai műveltség alapjainak és gyökereinek mostanság is látható maradványait, összegyűjtött kincseit.

— Láttam a Knosszosban végzett ásatások legősibb leleteit összegyűjtő iraklioni múzeum anyagát, mely a maga nemében egyedülálló az egész világon. Több napot töltöttünk Iraklionban, Kréta fővárosában. Európa történetének hajnalhasadásából (i. e. mintegy 2000-től 1400-ig) egy igen-igen civilizált, szinte túlérett, intelligens nép alkotásainak késő maradványait láttuk.

— Sokat utaztunk. Naponta a legkisebb, mintegy kétszáz kilométeres körzet volt, amit bejártunk. Talán mondanom sem kell, hogy Athén, az Olümposz, a Parnasszus, a gyönyörű híres görög szigetek élménye mint költőt is megragadott.

— Nos persze, először Athént kell megnézni. A legjelentősebb anyagot az Akropolisz, illetve a Nemzeti Múzeum gyűjti egybe. S a

környék, ahonnan ezek származnak: jártunk Athén körül Pyräusban, Eleusisban, ahol a próféták prédikáltak. Delphiben a híres volt jósda oltára még mindig áll. Megnéztük a régi Korinthoszt, Mykene, Argos Tirins régi várait. Mykene: Agamemnon király fészke, ahonnan Trója ellen indult. A görög mondakör megörökítette események színhelyei — Homérosz világa ez. Énrám a legnagyobb hatást az Akropolisz tette.

— Itt említem meg, hogy a görög múzeumok elég drágák. Nekem szerencsére mindenüvé, a múzeumokba, más közgyűjteményekbe szabad belépőt adtak, s ezzel sokat segítettek.

— Még néhány szó a múltról. Odakint jön rá az ember, hogy nemcsak az antik görög kultúra érdekes, hanem az is, amely utána kinőtt: a bizánci kultúra, a bizánci császárság világa nem kevésbé. S amikor ennek emlékeivel találkoztam, rájöttem arra is, hogy roppant kevés az az egy hónap, hiszen úgy indultam, hogy csak az antik Görögországgal ismerkedjem. Tudjuk, hogy Róma és Bizánc bizonyos időközökben hazánkkal szoros kapcsolatban volt. Mindkét kultúra hatása érződött Magyarországon is. A görögség átvitt értelemben hatott nálunk, Bizánc pedig közvetlenül is.

— Természetésen figyeltem a mai görög életét is. Roppant érdekes, számunkra szokatlanul nyüzsgő a kikötők, a piacok világa,

az utcai ést üzleti forgalom. A görög temperamentum, vitalitás megnyilvánulásai jól tanulmányozhatók a tereken, az agorákon.

— Jártunk Epidaurosban, a tengerparthoz közeli városkában, melynek világhírű, csodálatos akusztikájú antik színházában éppúgy, mint a többi antik színházban, a külföldieknek és a görögöknek ma is játsszák a klasszikus görög drámákat. És a kitűnő görög színészek nemcsak hazájukban szerepelnek, hanem hajóra kelve, mint Odüsszeusz, a kiasz- szikusok műveivel sorra látogatják Ciprus, a Libanon-vidék, Izrael, az Egyesült Arab Köztársaság, Tunézia, Algéria modern színházait.

— Igyekeztem megismerni valamelyest a mai irodalmat — erre sajnos valóban alig jutott időm. Érdekessége, hogy az új görög iro> dalom és maga az újgörög nyelv is a XIXi századtól alakult ki.

— Tapasztalataim szerint a görögök igei) udvariasak a külföldiekkel, még fontos teendőik közben is előzékenyen igazítják útba az érdeklődőt. Az egyik legnagyobb görög magán színház művészeivel — akik Németországból jöttek — még odautaztunk alkalmával ismerkedtünk meg Belgrádban. Kedves szívélyességgel mindent megtettek, hogy egész ott- tartózkodásunk alatt jól érezzük magunkat.

Az út során sok színes, kitűnően sikerült diafelvételt készített. Pontosan százhatvan képpel gazdagodik múzeumunk.

Az utazások fáradtsága után — remélem —> sor kerül arra is, hogy mindezekről Gyula bácsi szép írásait olvashatjuk.

— Igen — mondja befejezésül —, ha más

nem, egy-két vers bizonyára sző'"-dk ez utazás élményeiből. Virányi Pál