Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

SOMOGYI NÉPLAP

8

Yasárnap, 1965. augusztus t*.

SPANYOL MESTEREK REMEKMŰVEI

Egy kis nyelvmwelés

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

POMPÁZATOS KIÁLLÍTASSÁL ünnepelte a Szépművészeti Múzeum akotmányunk napját: a spanyol mesterek remekműveiből rendezett kiállítás Európa-szerte párját ritkítja. Alig akad olyan múzeum Spanyolországon kívül, amely e mesterek alkotásait, a spanyol aranykor — a XVII. század — pompás művészi

termését méltón tudná egyedül bemutatni. Az eddigi gyűjteményes, reprezentatív kiállítások is mind a nemzetközi összefogás szülötteiként vagy — mint a tavalyelőtti párizsi — a francia múzeumok anyagának egybegyűjtésével jöhettek létre. A Szépművészeti Múzeum méltán büszkélkedhet avval, hogy — Spanyolországon kívül — a lenin- grádi Ermitázs után a legsokoldalúbban képes bemutatni a spanyol festészet fejlődését. A mostani kiállítás a bécsi Kunsthistorisches Museum, a drezdai Gemäldegalerie és a leningrádi Ermitázs néhány kölcsönzött művével kiegészítve mutatja be a spanyol festészet fejlődését.

Erre a fejlődésre rányomta bélyegét, hogy az egyház rendkívül erős befolyása alatt ment végbe. Már Európa-szerte a reneszánsz szabadabb szelleme uralkodik, s előbb az egyházi ikonográfián belül, majd az mellett mind több tért nyer a profán elem; Spanyolországban még mindig az inkvízició képcenzora bírálja felül az egyházi ábrázolásokat, melyeknek szabályait is ők határozzák meg. A vallás nagyobb élmény a spanyol nép számára mint egyebütt, és sokkal inkább szabja meg egész életét és fejlődését, mint Európa más részein. Az egyház a művészet nagy ihle- tője, és sokáig egyedüli is marad. Flandriában már a XIV. században megjelenik a tájkép a festmény háttere, ként; itt csupán két évszázaddal később, s akkor is csak elvétve. Botticelli már Flórát és Vénuszt fest a XV. század Firenzéjében; Spanyolországban a XVIII. század végén jelenik meg először Goya festészetében az akt. Egyedül az arcképfestészet a megengedett, ezt megtűri az inkvízició, mely minden egyéb megnyilvánulást bűnösnek bélyegez. Ezek a korlátozások keretek közé szorítják a spanyol pik- túrát.

A KIÁLLÍTÁST IDŐRENDBEN a sevillai Pedro Sanchez- nek teljesen gótikus — bizán- cias a XV. század végéről származó Krisztus sírbatétele c. műve nyitja meg, majd a »Budapest mesterinek nevezett ismeretlen kasztíliai művész több rekeszes oltárképe. Ezután rögtön magasra íved a színvonal: a görögnek, El Gre- có-nak az alkotásai a spanyol festészet egyik legtöbbet vitatott, mégis annyira vonzó csúcsát jelzik. Nagy utat tett meg, míg hazájából, az ikonok festészeti világából eljutott Tizi- ono Velencéjébe. Szellemi tanítványa Tintorettónak; tanulmányozza Raffaelt és Mi- chelangelót, hogy végül Toledó- ban alkossa meg életművét a XVI. század végén, a XVII. elején. A múzeum ritka gazdagságban tárja elénk ennek az egyénien alkotó, nagy művésznek pompás anyagát: a még egészen tizianos Bűnbánó Magdolnától a legkésőbbiig: a Szent család Szent Annával címűig. S közben olyan remekművek, mint Az angyali üdvözlet, a Tanulmányáéi — erről föltételezik, hogy tulajdonképpen önarckép —, a Krisztus az Olajfák hegyén és a Szent András apostol. Művészete válóban egyéni és sajátos hangú: expresszi ven megnyújtott alakjai, csodálatos színei utánozhatatlanok és követhetetlenek.

Tanítványa — a naturalista- realista festészet egyik kialakítója a XVI—XVII. század fordulóján — Luis Tristan. A háromkirályok hódolása sok- ital inkább olasz hatást mutat, semmint mesterére utal. A kompozíció szándékolt mozgalmassága erősen alárendeli

a fő témát a mellékes tényezőknek. A spanyol származású, de Nápolyban élő s ott alkotó Jusepe de Ribera két képe, a v 't András vértanúsága és a Iából kölcsönzött Szent Ágnest egy angyal betakarja a börtönben jól mutatja a mester alkotásmódjának kettősségeit: olaszos festésmodorát és spanyolos témafelfogását.

A spanyol barokk klasszikus mestere Francisco de

sége a plasztikai formaalkotás, melyet meleg, sötét tónusokkal ér el; ez jól érzékelhető bemutatott másik két képén is.

A spanyol realizmus nagy mestere s egyúttal a spanyol festészet egyik legnagyobb alakja Velazquez. A Szépművészeti Múzeumban csak ifjúkori, ún. »bodegon« témájú képe (népi témájú csendélet és életkép) képviselte. Most a drezdai, a leningrádi és a bécsi képek teljesebben mutatRIBERA: SZENT ÁQNEST EQY ANQYAL BETAKARJA A BÖRTÖNBEN

Zurbarán, akinek művészetét három mű képviseli múzeumunkban. Egyik legreprezentatívabb műve a Szeplőtelen fogantatás: a kép közepén lebegő fiatal szűz bájos alakját kék köpeny lengi körül, lábát édes angyalfejek emelik magasba. Művészetének fő erősják művészetét. A leningrádi Ifjú feje, a bécsi A nevető ifjú (bár az újabb irodalom kétségbe vonja, hogy ezek Velaz queztól származnak és egyik követője művének tartják őket), főként pedig a drezdai arckép: a Juan Mateos királyi főlovászmester képmása egyik

legerősebb oldaláról mutatják: a portréíestésnek is utolérhetetlen mestere. Már ifjúkori művedben is biztos kezű mester, aki modelljeit határozott ítélettel karakterizálja.

E kor másik nagy mestere — a madridi udvarban élő Velazquez mellett — a sevillai Murillo. A szentek életéből vett jelenetek mellett az utca népét festi, s evvel határozottan viszi tovább a Velazquez megkezdte realista vonalat. Festésmodora puhább, lá- gyabb, lazúrosabban dolgozik, és részletezőbb rajzú, mint kortársa. Három nagyméretű szentképe és pompás Férfiképmása jól mutatja művészi erényeit.

Több kis mester után — mint Mateo Cerezo, Miranda, Claudió Coello, a leningrádi Ermitázs- ból kölcsönzött kép szerzője: Pereda — a XVIII. század végén Goya zárja le a klasszikus spanyol festészet fejlődését. A Szépművészeti Múzeumban le vő képei szinte egész pályáját reprezentálják. Korai korszakából való a Bermudezné portréja; ez a csodálatos színek harmóniájával, könnyed eleganciával jellemzi a csipkefátyol közül kibukkanó női arcot. Középső korszakából származik Jósé Antonio képmása, míg a két bordeaux-i kép: a Leány korsóval és A köszörűs öregkori alkotásai. E művek előadásának közvetlensége, színeinek elevensége jól mutatja Goya festői kvalitásait.

A VÁSZNAKRÓL komoly nézésű asszonyok, férfiak és ifjak tekintenek le ránk. Szemük tüzes, tartásuk izgatott, feszültséggel teljes. Jól jellemzik őket Bálint György szavai: »Úgy érzem, mintha a Földközi-tenger mostohagyermekei között járnék. Ezeket soha, semmilyen vonatkozásban nem kényeztette el a sors ... Nem csoda, ha az ország izgatott, nem csoda, ha itt ridegebb stílusban zajlik az élet, és el- szántabbak, csikorgóbb fogúak a lázadók.-« E sajátos világot most a legnagyobb spanyol mesterek és tanítványaik alkotásain át szemlélhetjük.

Láncz Sándoi

Szűcs Andor:

IP ZEIT

LG ÉTI

A hegy tetején, forgalmas út könyökénél, parányi lakatosműhely áll fészerféle

házikóban. limlomokkal teli kis udvar közepén. Figyelmes arcú, kunkori fehér bajszú, apró termetű öregecske szöszmötöl az udvaron, okuláréját madzag tartja. Látástól vákulásig ott matat a rozsdás kerekek meg csodarabok között. Foltos kék nadrág van rajta, meg színehagyott zeke, de mind!"“* tiszta.

Valahányszor arra jártam, elácsorogtam házikója közelében, de soha nem léjtam senkit betérni hozzá valami szeretnivalóval. O mégis munkálkodva töltötte nan- iajt, és talán soha nem nihent mea. Hümmönve keresőéit ócska kincsei közt aztán hement a. kis házba, s nemsokára szelíd kopácsolás heVatszntt.

Eov délután odenllfom. kami.én elé és — manamhen ——

<«•' beszélgettem az öreggel ...

_ Tfnh.ő . . . C.s«letivte

v

ogv, Naa-'-~'áml Semmi T. —$Om CS^nálsZ A hiszed nem veszem észrea r-sntr knrtoosr pnész nap. mint, net «mi harkály . ..

— nek.

— Jó. tó. hogy élsz... De mi értelme van vinségedre a kalevánsolásnnk?

— Értelme?! Ember vn- nvok még én is. az ember meg dolgozni szokott...

— Er még neked kenyeret. ád"> Nem hiszem el! Ne lenne lánuod. akihez unokát

őrizni mehetnél? Vagy fiúgyermeked, hogy gondod viselné? Vagy ha már nem áldott meg gyerekkel a sors, éppen teneked ne jutna valami nyugalmas otthon itt vagy amott, ahol sakkal, kártyával oszthatnád meg társakkal az időt? Ne is haragudj ... a munka a kezedben ... mímelt dolog, nem egyéb ...

— Nem, nem öcsém. A munka az sohase mímelt. Ha úgy végzik, már naplopás a neve.

— Igaz de akki~ magyarázd meg, mit csinálsz.

— Láthatod magad is. E~ műhely, itt egy satu, belé- tnova meg az anyaa. Ennél többet, öcskös. a dologhoz te nem értesz...

— Még hogy nem értek’ Erőltettek én hetek' ótn! Mondd meg telkedre: env kulcsot vag»/ eret anróoal-z «éret szerkesztettél legalábbt Csak. jársz-kelsz a vasaid között, egyiket ma ide holnap oda teleoi+od. fúrsz

trroner —— api PS pr*olorr>

nélküli rcp ezt is munkának

■Yu>1’)Pfr s>A ?

— Muvlcnvnlc. r)P^iri

rr~+ lri+^-rvy h/j/Jl bp~

$ZPl$Z.

*v\ r>x* n r* ő+rr rí r>l rrr\l*'h rt*x

ór\. 'ír*K^«n n~fc /\1rn.rb*

ungy elhiheted, ha én mondom . ..

__ J?lhá tívp/ffi, 1\JOVto

e

slanr+nl ni* TYlPClb n OO d n go a fi nnm. "b cno,

nrifloo? n-y l'í'zfn+rr-H- nno i

vr\,ons7l?lí+snln'k, . . . T)p hifíbn

hitetlenkedem a dolgaidban. Néked ez a munka már nem kenyered. Valid be, inkább csak emlékeid között kotorászol . .

— Nem kenyerem ez a

munka? Meglehet, igazad van. Mert sokkal több kenyeremnél __

— Igazán?

— Levegőm, pipám, orvosságom és pihenésem ...

— Szépen beszélsz... Mondd tovább. Nagyapám.

— Nincs tovább. Mindent megmondtam. A többit, megtudod majd, ha engedi neked az élet, hogy koroma• megérd. És föltéve, ha dolgozni szerettél.

— Kérlek! Beszél]! Áriámat sem hallgatnám tisz- tességtndóbban. És bocsáss meg. ha tiszteletlen voltam hozzád az előbb.

— Fia- al vagy ..

— Mond meg véars, e sok rozsdás kacat között nap nap után mit csinálsz?

— Megmondtam: élek ... Nincs mit magyaráznom ..

— Jó. de ..

— Ha nem csinálnám, nem is élnék. Maid megtanulod: a munka nemcsak kenyér ... nyugalom is, ha úgy hozza a sora... Tje menl most már. feltartottál sokáig, pedig sietnem, kell. oyzel a.... Máskor beszól,- netünk még, ha kedved kívánja ..

— Jó egészséget, Nagyapám!

Amikor

az állandó határozók nem állandók

Számos olyan igénk, igei kifejezésünk van, amely bizonyos jelentésében mindig csak egy valamely raggal vagy névutóval létrejött határozóval alkothat határozós szerkezetet, valósággal maga mellé kívánja, vonzza a megfelelő raggal, névutóyal alkotott határozót Például: kedvét leli valamiben; gondot visel valakire; érdeklődik valami iránt; szégyell valamit valaki előtt; stb. S ezt a jelenséget más nyelvekben is megfigyelhetjük. Szinte azt lehet mondani, hogy ezekben az úgynevezett állandó határozókban, voazatokban egy-egy nyelvnek a sajátossága, belső logikája nyilvánul meg. Így a magyarban valamiről beszélünk, gondolkodunk, a németben valami fölött (—über etwas); mi valamitől félünk, a németek valami előtt (—vor etwas); nálunk így természetes: ellopták tőle az óráját; ellenben a németeknél: ellopták neki az órát (=Ihm wurde die Uhr gestohlen); stb.

Mindebből azonban még nem következik az, hogy az állandó határozók használatában nem hagyhat cserben bennünket a nyelvérzékünk, vagy nem keletkezhetnek a nyelvben kettősségek, ingadozások. Sőt ezen túl egyik nyelvnek a másikra való hatásával is számolhatunk (nem tévesztve persze a hasonló szemléletből fakadó párhuzamokat sem szem elől!). Annál kevésbé közömbös, mennyire vagyunk biztos tudatában: ez vagy az az igénk ilyen vagy olyan jelentésében mai nyelvünkben mely vonzattal helyes, illetőleg magyaros. Bizonyságul elemezzünk néhány olyan esetet, amikor kételyeink támadhatnak.

Nyelvművelésünk történetében:: sokan csak a részt véíz valamiben szerkezetet helyeselték, a valamin részt vesz kifejezést németesnek (=an etwas) minősítették. Kétségtelen, hogy az első az eredetibb, a hagyományosabb. De — mint már Dengl János is rámutatott — a másodikat is szentesítette a nyelvszokás. S elterjedésében a német példán kívül a valamin megjelenik, jelen van, ott van kifejezések hatásának is lehetett része. Másként nem is volna az a jelentésbeli különbség, amely ma a -ban, -ben és az -n, -on, -en, -ön rágós szerkezetek között mutatkozik, érthető: az közreműködést jelent, ez ellenben csak megjelenést, jelenlétet, ottléteit. Sokszor tehát nem is cserélhetjük fel őket egymással: részt vett az ellenőrzésben, a közös munkában, a megyei verseny előkészítésében, de: a külföldi vendégek tiszteletére adott ebéden, a fogadáson, a temetésen, az ünnepségen. Olyankor, amikor a két jelentés keveredik, a raghasználat is ingadozik: részt vesz az értekezleten, a gyűlésen, de: a megbeszélésben vagy a megbeszélésen, a vitában vagy a vitán. — A valaminél (például: a vacsoránál, a temetésnél) részt vesz szerkezetet ellenben még ma sem tarthatjuk meg- honosodottnak (—bei etwas), ennek használatát tehát kerülnünk kell. — A valamiből részt vesz régies és más (’részesül, részt kap belőle’) értelmű: «... csak akkor jön le közéjük, mikor már részt vettek a jóból« (Jókai).

A valaki, valami után kérdezősködik szerkezet a német fragen nach jemandem, etwas egyenértékese. Emiatt azonban még nem kell okvetlenül elmarasztalnunk: a magyarban is régóta általános. Mindamellett a valaki, valami felől kérdezősködik valamivel ízesebb,

választékosabb kifejezés. A valakiről, valamiről kérdezősködik mai nyelvünkben már csak ritkábban használatos, egy kissé régies, irodalmias.

Az állandó határozók magyarosságában legtöbb kárt a német über tett: hatására igen elterpeszkedett a fölött név- utó vonzatként való használata- Itt — minthogy a helyünk korlátozott — csak a határoz és a rendelkezik valami fölött szerkezetet említjük, a nyelvi szempontból amúgy is elég sok gondot okozó hivatali nyelvbőL Például: Csak szervezeti kérdések fölött van joga határozni. Az egész összeg fölött ö rendelkezhet. Ez annál sajnálatosabb, mivel miatta egész sor ősi, szabatos kifejezésünk szorul háttérbe, sőt megy veszendőbe. Hogy az említett példáknál maradjunk: valamiben, valamiről vagy valamivel hosszabban: valami felől ha. tároz; csak szervezeti kérdésekben vagy kérdésekről határozhat. És: valamivel rendelkezik; Evvel az összeggel a vállalat szabadon rendelkezik; Nagy fölösleggel rendelkezik. Más kérdés, de a teljesség kedvéért megemlítjük: ’valaminek a végrehajtására utasítást ad’ értelemben a vair ii- ről és a valami felől rendelkezik egyaránt helyes, magyaros, legföljebb az első egy kissé egyszerűbb, régibb.

Természetesen azért nem kell minden fölött vonzatot németesnek tartanunk. Ha például a beszéd ’gyászbeszéd’ értelmű, a beszédet mond va. laki fölött szerkezetben a magyar szemléletben is megvan a fölött használatának az alapja. S már csak azért sem nélkülözhetjük, mert ha azt halljuk, hogy beszédet mond valakiről valaki, akkor emlékbeszédre, ünnepi megemlékezésre gondolunk. Ennek megfelelően így helyes: gyászbeszéd valaki fölött és emlékbeszéd valakiről. Ámde ez nem jelenti azt, hogy változatosságra törekedve ne mondjuk, írjuk olykor így is: beszéd a ravatalnál, a sír mellett. S az sem következik belőle, hogy az afölött kár beszélni szerkezetet is elfogadhatjuk helyesnek. Nem, e helyett ma is magyarosabb: arról kár beszélni.

A valaki, valami fölött ítél szerkezetben szintén nem kifogásolhatjuk a fölött névutó állandó határozóul való alkalmazását: már általánosan elterjedt; klasszikusainknál is találkozunk vele; a régebbi nyelvművelőktől helyébe ajánlott valakiről, valamiről ítél mást is jelenthet. Például: »Isten nevében az ember felett Száz zsarnok ítél« (Juhász Gyula). És: Ne ítélj róla köny- nyelműen! De: A legfelsőbb ügyészség még nem mondta ki fölötte vagy róla az ítéletét. Mindamellett) esetenként ige- kötős igei tárgyas szerkezettel pótolhatjuk: elitéi valakit, valamit. Megjegyzendő még: A valami (például: külső) után ítél szerkezet kerülendő (a német nach megfelelője!). Ha ellenben az ítél igét ’valamilyen következtetést levon’ értelemben használjuk -ból, -bői és -ról, -ről rágós határozót egyaránt alkalmazhatunk mellette: A hanghordozásból ítélve haragszik. És: A kiejtéséről ítélve nem magyar anyanyet« vű.

A tudomány, a technika fejlődése a differenciálódás felé halad. Nos, említett példái nU mutatják, hogy a nyelv is belekapcsolódik ebbe a fejlődésbe. Az ennek eredményeként kialakuló finom különbségek a pontosabb kifejezés eszközea becsüljmeg őket!

Dr. Ruzsiczky Éva kandidátus.

az MT/ elvtudományi Inté.

zetének t '"-mányos munkatársa