Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-27 / 201. szám
9 Péntek, 1965. augusztus 27. 3 SOMOGYI NEPfcAY MUNKÁNK CÉLJA SZERINT E gyénileg számtalanszor végiggondoltuk már, miért is dolgozunk. Munkánk megélhetésünket, életünk szépítését, gazdagítását s egyidejűleg a társadalom javét is szolgálja. Keresetünkből általában nem vásárolunk haszontalan dolgokat. Vígjátékok témája csupán az esztelenül költekező, a télvíz idején kerti törpét vásároló ember. És ha nem kapjuk meg az áruházban azt, amit terveztünk, jogosan hábor- gunk. Munkánknak társadalmi méretekben is pontosan körülhatárolható, konkrét célja van. A cipőgyártó szalagon, a szövőgépen, a földeken dolgozó ember közvetlenül a ma igényeit elégíti ki, amikor élelmiszert, illetve fogyasztási cikket termel. A beruházási javakat, előlállító munkás azon fáradozik, hogy a jövő szükségleteit magasabb szinten elégíthessük ki. A ma épülő műtrágyagyár holnap vagy azután több kenyeret biztosít ez országnak. Mint vásárlók minden esetben megfontoltak vagyunk, következetesen ragaszkodunk személyes szükségleteink ki- élégítéséhez, családi beruházási tervünk teljesítéséhez. Mint termelők viszont néha hajiunk a könnyelműségre, nem számolunk mindig a rendelők, a piac igényeivel. Globálisan teljesítjük és túlteljesítjük a tervet, bizonyos részleteivel viszont adósak maradunk. Az idei gazdasági évnek is egyik valóságos gondja ez. Iparunk első félévi tervét mintegy 7 százalékkal túlteljesítette, ennek azonban — bármilyen furcsán hangzik is — nem örülhetünk egyértelműen. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság első félévi fejlődéséről egyebek között megállapította: »... nem minden iparvállalat tartotta szem előtt az MSZMP Központi Bizottsága 1964. decemberi határozatában kitűzött célt: nem mindig abból és annyit termeltek, amire a felhasználók igénye irányult. Az exportált és a belkereskedelemnek átadott ipari termékek mennyisége kisebb mértékben növekedett, mint az ipari termelésé. A termelés növekedésének egy része a készleteket növelte.« £ ' vek óta megfigyelhető, hogy bizonyos termékekből hiány mutatkozik, másokból viszont fölöslegesen raktárra termelnek. A statisztika pont osan kimutatja, hogyan növekednek minden esztendőben a fölösleges készleteik. Gépi kapacitást, munkaerőt és anyagot kötnek le fölöslegesen olyan termékek, amelyekre pillanaitnyilág sem a hazai, sem a külföldi piac nem tart igényt. Az ilyen — a szükségleteket szem elől tévesztő — munka is új keresletet támaszt, növelve a termelő és személyes fogyasztást, noha egyáltalán nem gyarapítja a ténylegesen felosztható hasznos társadalmi alapokat. Az olvasó jogosan kérdezheti: Hogyan keltkezhetnek nálunk fölösleges készletek? A válaszra nemegyszer a helyi vezetők illetékesek. Merít a vállalatok, az állami szervek a rendeléseik feladásakor nem mindig járnak el kellő körültekintéssel, a beosztó gazda módjára. “-Jó, ha van a háznál« alapon gyakran meggondolatlanul költekeznek. S a »-költekezőkedv« nemegyszer éppen a keresett termékeknél a legnagyobb. így • bizonyos anyagokból egyidejűleg fölösleg és hiány mutatkozik a népgazdaságban. Üzemeink anyagellátása általában nem zavartalan, noha a helyi készletek többnyire nagyok. Közismert, hogy az idei anyagbörzóken sok milliós elfekvő érték — sajnos, a fölöslegesnek csupán a töredéke — került be újból a népgazdaság vérkeringésébe. Ez is eredmény, bár az igazi megtakarítást a gazdálkodás színvonalának emelkedése jelenthetné, ami elzárná a fölöslegek újraképződésének csatornáit. A meggondolatlan költekezésnél is általánosabb jelenség, és több kárt okoz a tényleges szükségletekre fittyet hányó, öncélú termelés. Más szavakkal: egyes üzemeinkben és vállalatainknál változatlanul ma is érvényesül a mennyiségi szemlélet. Bizonyos termékekből növelik a termelést, míg mások gyártását elhanyagolják. így tulajdonképpen a meglevő választékot is szűkítik. A mennyiségi szemlélet legszembetűnőbb megnyilvánulása azonban, hogy a műszaki fejlesztés és a minőségjavítás tnellőzésevel fékezik a jelentkező új szükségletek kielégítését. Vagyis olyan termékek gyártásába ölünk munkát, anyagot, energiát, amelyeknél ma már lényegesen korszerűbbet ismer a technika, és igényel a vásárló. Az idei népgazdasági terv az ipari termelés viszonylag mérsékelt ütemű, 4 százalékos növelését írja elő, s a meny- nyiségi eredmények helyett a minőségi mutatók javítását szorgalmazza. Tervtúlteljesítés csak olyan gyártmányoknál engedhető meg, amelyek korszerűek, jó minőségűek, s a világpiacon gazdaságosan értékesíthetők. Ahol ezek a föltételek ma még hiányoznak, a gyártmány- és gyártásfejlesztéssel szükséges a jövő gyors ütemű fejlődését megalapozni. A gyártmányfejlesztés, a minőségjavítás, az önköltségcsökkentés — a szükségletek magasabb szintű kielégítését biztosítva — elhárítja a mennyiségi növekedés útjában álló akadályokat. A mennyiség és a minőség összhangjának megteremtése csakis ezen a úton képzelhető el: a népgazdaság és a lakosság növekvő és új szükségleteinek magas szintű kielégítésével. E zért oly fontos most, a második ötéves terv utolsó esztendejében, az új tervidőszak megalapozásakor ismételten végiggondolnunk munkánk tulajdonképpeni célját, értelmét. Ha mint termelők korszerűen dolgozunk, magas szinten elégítjük ki a bel- és a külkereskedelem igényeit, több örömünk telik a munkában, és mint fogyasztók, több hasznát látjuk mindennapos küzdelmeinknek, erőfeszítéseinknek. JAVÍTJÁK A SIÓFOKI KIKÖTŐ PARTFALAT Érthetetlen A kisipari szövetkezetek egy része félvállról kezeli saját beruházásait és felújításait. A KIOSZ 1 900 000 forintot biztosított erre az évre a helyi ipar. politikai tevékenység fejlesztésére. Ebből az összegből az első félévben mindössze 214 000 forintot használtak fel. Furcsa, hogy némelyik szövetkezet még saját beruházásaival sem törődik. Pedig ezek előmozdíthatnák a termelés és a termelékenység fokozását. Augusztus közepéig egyetlen kapavágás sem történt a Kaposvári Asztalosipari Ktsz üzemátalakítási munkájánál, a balatonlellci szolgáltatóház átalakításánál , a Barcsi Vegyesipari Ktsz üzlethelyiségeinek felújításánál • és a balatonföld- vári fodrászkombinát építésénél. Ha idegen vállalat lenne a kivitelező, kevésbé lehetne csodálkozni, de így mindenképpen érthetetlen. Hogyan lehet az, hogy néhány szövetkezet saját beruházásait is tizedrangú kérdésként kezeli? N. &. Októberre kell befejezni a kikötő partfalának felújítását. Üj eljárással úgynevezett beton szádpallókat készítenek, s azokat egymás mellé cölöpözik. A szádpallók zsa- lúszerűen kapcsolódnak egymásba. A képen: A pallók betonozása és előkészítése. JAVASOLTA A KISZ A barcsi járási KlSZ-bizott- ságon egy indigófoltos papírlapot mutatnak. A huszonhárom éves Rácz Györgyöt szorgalmas munkájáért párttagnak javasolják a péterhidai alapszervezetbe — olvasom. A szűkszavú jellemzés kíváncsivá tesz. Amikor keresem, a péterhidai tsz-irodán azt mondják: — Kiment az Orkánhoz. — Milyen ember? — érdeklődöm felőle. — Soha nem tud megállni. Nehéz lenne összeszámolni, hogy ma hány helyen fordult már meg. Mindig dolgozik. Ezt már Barcson is hallottam róla. Akkor mondták, amikor arról beszélgettünk, hogy az ő irányításával erősödött meg a péterhidai KISZ- szervezet. Négy évig volt titkár. Amikor megnősült, elbúcsúzott az ifjúsági mozgalomtól, de a fiatalok között maradt. Nincs könnyű dolguk a traktorosoknak Péterhidán sem. Az orvos a tavasszal azt javasolta Rácz Györgynek, hogy szálljon le a gépről Szerelő •lett. Kétszer is volt iskolán; ezt számon tartják, de azt senki sem tudja megmondani, hogy az orvos tiltó szava ellenére hányszor ült már a traktor nyergében. Mindig van üres gép, s hogy ne álljon, hát felül rá. Mindig talál munkát. Most egy Belorusz vezetőfülkéjében találom. A mákLöldön orkánozza a magasra nőtt gyomot. Csontos arca borostás. Fáradtnak látszik. — Az orvos szerint nem volna szabad gépre ülnie. — Megkért az egyik traktoros. El kellett mennie. A munka viszont nem állhat. Ha nem ülök föl helyette néhány órára a gépre, akkor nem tudja megvenni a tévéjét... Lehet ilyenA V 5 hauguwáyíielyiseg, . '■•v> < -Jók'tűnfl konyhájáról híres, jól vezetett hala toni egység. Üjonnan átalakított, bővített kié, it.- t tánchellyel. Magyaros szoba, tánczene. Autóparkírozó. Nyitva 7 órától hajnali 2 óráig. II. oszt. (3237) kar azt mondani, hogy nem teszem meg? — A saját munkája nem marad el emiatt? — A gépműhelyben kijavítottuk a tárcsákat, most van egy kis szabad időm. Volna mit tenni, de nincs elég szerszám. Kezdetleges még a gépműhely. Sok fölszerelési tárgy hiányzik. De azért a szükséges javítanivalót mindig elvégezte. Egy táska kulccsal járta állandóan a határt. — Fogtam a kulcsokat, és mentem. Javítani kellett. — Sok volt a gépállás? — Nem. Mindig megoldottuk valahogy. Sokat dolgozik. Néha a tizenkét óra is kijött naponta, De ki számolja ilyenkor az órákat? Azt tartja, hogy szakmája a faluhoz köti. Innen indult el hatvanban Pápára a traktarosiskolára. Innen küldték el Ádándra is, hogy ismerje meg a gépeket. Esténként itt várja a felesége és a gyerek, s ha ideje engedi, jó visszamenni azok közé a fiatalok közé, akikkel együtt dolgozott. Hiszen a KISZ javasolta. Türelmetlenséggel a hangjában mondja el ezeket — Mindig siet? — Ez is a bajom. Az ember (felizgatja magát, ha valami pem sikerűi. Mindig azon töröm magam, hogy jól megcsináljam, amivel megbíztak. Kercza Imre Jól fizet a kertészet Háromfán A hónap eleje óta állandóan üzemelnek az öntözőberendezések a háromfai Űj Barázda Tsz-ben. A kertészek munkája meg is hozta gyümölcsét: szépen fejlődik a szövetkezet káposztája. A tavasszal százmázsás átlagtermésre kötöttek szerződést a MÉK-kel. Kiss Imre főagronómus most már ennek duplájáról beszél. A jó termésnek köszönhető, hogy c? káposzta a tervezett 105 000 fo- \ rint helyett — előzetes számítások szerint — 300 000 forint bevételt hoz. Szép terméssel űzetett az uborka is. A negyven holdról eddig több mint négyszáz mázsát adtak át a Nagyatádi Konzervgyárnak. A hatvankét hold paprikából 170 mázsát szállítottak Nagyatádra Az előbbiből 300 000, az utóbbiból pedig 800 000 forint bevételre számítanak a szövetkezetben. DIÓFA ÉTTEREM nFwj ftefewrofe ••• ŐSZ HAJÚ, vékony kis ember Persa József, a csurgói Búzakalász Tsz tagja. A jövő hónapban tölti be nyolcvanadik évét. De még fürge, mozgása meghazudtolja a korát. A gazda esetlenül rakosgatja kezét az asztalról a térdére. Bütykös ujjú, görcsös csuklójú kéz... Sokszor markolta a vésőt, taszította a gyalut a műhelyben. Nehéz volna összeszámolni, hány kocsikereket és egyéb bognárkészítményt adott az alsokiaknak a most már öregségi járadékos Persa József. Nemrég egy kétoldalas levelet írt a szerkesztőségnek. — Mindent leírtam, ami bánt, ami elkeserít — mondja — Látja, megöregedtem, de nem tudom tétlenül nézni a fiatalokat, én is dolgozom, amíg erőmből telik. — Szorgalmas volt ő mindig — veszi át a szót a felesége. — Megmondhatják ezt az alsokiak. Most meg... Hát kire, mire számítsunk, ha nem a szövetkezetre? A fiunk is öreg már, járadékos, mint az uram, aztán hatodmagával van. Segíthet-e bennünket valamivel? Semmivel! — Dolgozom, amíg tudok, pedig most már igazán elkelne a pihenés.. — Nem nyugodhat az uram, beteg, ha nincs munkája. Nem ilyen bánásmód illetné, hiszen rászolgált a támogatásra. NEM HANGOSKODNAK, mint sok más panaszkodó. Persa József a levélben sem siránkozik, csupán leírja, milyen sérelem érte. És több megértést, nagyobb megbecsülést kér, s jogos kérésének teljesítését várja. 1959 óta tagja a tsz-nek. Minden évben több mint száz egységet szerzett. Némelyik esztendőben a százötvenet is megközelítette. Ám a szövetkezet a műAely- és szerszám- használatért mind ez ideig semmit sem fizetett neki, s olykor a fát is az öreg bognár adta a kerekekhez meg egyebekhez, j A tűzifa hazaszállítását mindig I megtéríttették vele, pedig annak a fának egy részét a műhelyben használta el, abban a műhelyben, ahol a tsz-nek dolgozott. Igaz, a tsz engedélyével készültek itt kapa- és kaszanyelek másoknak is, de ezek alig hoztak valamit a konyhára Háztáji földjére néha csak idegen fuvarost kapott sok pénzért, mert a szövetkezeti fogatosok kihagyták az ő parcelláját, nem tudja, miéri — Olvasom az újságban, hogy itt is, ott is milyen szépen gondoskodnak az öregekről a tsz-ben. Ilyenkor arra gondolok, de jó is lenne, ha nálunk sem feledkeznének meg az olyanokról, mint én. Az idő eljárt fölöttem, fogytán az erőm, maholnap kiesik kezemből a szerszám. Ami gabonát és más terményt kapok, meg fuvart igénybe veszek, annak értékét levonják az év végén, így aztán nem sok marad ... HOGYAN VÉLEKEDNEK erről a legilletékesebbek? Boncz Ferenc agronómus: — Koros ember, mégis szívesen dolgozik, igaz, maszekol is. De hát ez említésre sem méltó, mert olyan kevés, hiszen sok munkát adunk neki. Sok mindenben igaza van. így abban is, hogy nem kap tőlünk elég szerszámfát, sokat a sajátjából kell adnia. Követelésein nem lehet vitatkozni, mert ami megjár, az megjár, és ha a vezetőség úgy határoz, utólag elszámoljuk a tartozást. Belevári József főkönyvelő: — Kérése jogos, a használati díjjal nem maradhat adós a szövetkezet. Salamon Antal pénztáros: — A tsz-ben ő az egyetlen, aki ilyen öregen ennyit dolgozik a közös javára. Kisgéczi Sándor brigádvezető: — Arról lehet szó, hogy követelései jogosak, és ki keli elégíteni, de ha azon felül Is juttatunk neki valamit, akker mások is követelőznek. &ajta kívül is sok még az öreg, ki győzné segíteni őket? Cserti József brigádvezető: = Szorgalmas ember a Persa bácsi, és föltétien rászolgál a segítségre. Mulasztott a tsz, amikor nem fizette ki a használati díjat, szerintem ezt most pótolni kell. A háztáji földdel kapcsolatban sem mond valótlant, mert tényleg úgy volt, hogy nem futotta mindenre a tsz fogaterejéből. Sokan más fuvarosokkal dolgoztattak, mert ha a szövetkezet kocsi, saira várnak, megeszi a gaz a kukoricájukat, a krumplijukat. A Búzakalász Tsz mérleghiányos volt tavaly meg azelőtt is, így a szociális-kulturális alapban nem sok pénz gyűlt össze. Nagyon kevés jutott szociális célokra az idén. Temetkezési segélyen kívül semmit sem adtak. Az önsegélyező csoport biztosítási díját a legjobb dolgozók helyett fizeti a tsz, tehát az öregek in. nen is kiszorultak. Pedig nagyon jólesne Persa Józsefnek és a hozzá hasonlóknak — akik kevés erejükkel még mindig a közöst segítik — némi segély, szociális juttatás. AZ ÖREG BOGNÁR elmaradt járandóságát haladéktalanul ki kell fizetnie a tsz- nek. Igaz, hivatalosan — papíron — még egyszer sem kérte a használati díjat, de enél- kül is tudniuk kellett volna, hogy nem köteles saját szerszámait éveken át a közösség javára ingyen koptatni. .— Higgye el, fáj az nekünk, ha megfeledkeznek rólunk —• mondja a bognár. — Nemrég egy kényszervágott szarvasmarha húsát mérték ki az alsokiaknak. Nekünk senki se szólt, pedig szívesen vettünk volna mi is. Még idegenek is kaptak belőle, de jfú csak másnap hallottunk a td- méwásről. Elhallgat, a felesége vigasztalja: — -Wem baj, ettünk mást ag ünnepekben, az is jó volt Persze, hogy jó volt. De ■ gondoskodás jobban esett V(^ na. Hern esz Fer«É _j
