Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-23 / 197. szám

TfLÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK) ÁR At 50 FILLÉR Mai számunk tartalmából; Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 197. SZÄM ★ HÉTFŰ, 1965. AUGUSZTUS 23. Hozománnyal vagy anélkül? (3. o.) Gépkocsi-nyereménybetétkönyvek sorsolása Rádió- és televízióműsor (5. o.) SZÖVETKEZETI NAP (6. o.) AZ ALKOTMÁNY NAPJÁT ÜNNEPELTÉK ORSZÁGSZERTE Kádár János elvtárs beszéde Békéscsabán Augusztus 20-án ország­szerte megünnepelték alkot­mányunk születésnapját. A dolgozók ezrei, tízezrei talál­koztak a párt és a kormány képviselőivel. Alkotmányunk születés­napját Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke köszön­tötte a rádióban és a televí­zióban. * * « A Viharsarok székhelyén, Békéscsabán az alkotmány ünnepének tiszteletére nagy­gyűlést rendezett az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Nép­front helyi bizottsága. A központi ünnepségen a me­gye csaknem minden helysé­ge képviseltette magát. A nagygyűlésre mintegy húsz­ezren gyűltek össze a város zászlókkal díszített főterén, hogy meghallgassák az ün­nepség szónokát, Kádár Já­nost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát. Az ünneplők sorában ott voltak a város szépen fejlő­dő ipari üzemeinek — köz­tük az újonnan létesített és még mindig tovább épülő Békéscsabai Konzervgyár­nak — dolgozói és a kör­nyékbeli termelőszövetkeze­tek mintegy három és fél ezer főnyi tagságának képvi­selői, akikkel a nagygyűlés után a Május 1. Tsz-ben rendezett munkás-paraszt találkozón együtt ebédelt és szívélyes beszélgetést folyta­tott a Központi Bizottság el­ső titkára. szocializmust építünk, hogy a kommunista világnézetet hir­detjük, és arra is, hogy ma­gyarok vagyunk és a piros-fe- hér-zöld zászlót is mi visszük előre. Kritikusaink itthon és kint Népünknek megvan a maga becsülete a világban A nagygyűlést a Himnusz hangjai után Such János, a Békéscsabai Városi Pártbizott­ság titkára nyitotta meg, majd Kádár János emelkedett szó­lásra. Tisztelettel emlékezünk a magyar államot megalapító István királyra, és még na­gyobb lelkesedéssel, teljes szí­vünkből köszöntjük az új munkásállamot megalapító magyar népet és alkotmányát — mondotta bevezetőben, majd hálával emlékezett meg a ha­zánkat felszabadító szovjet népről és azokról a hősökről, akik ezen a földön meghaltak a népek, a magyar nép sza­badságáért. Kádár János szólt a felsza­badulás óta eltelt húsz esz­tendő eredményeiről és hang­súlyozta, hogy a magyar ipar hatszor annyit termeli mint 1938-ban, és a magyar mező- gazdaság is mintegy harmadá­val termel többet, mint a há­ború előtt. Régen dolgozó népünk száz­ezrei éheztek, rongyokban jár­tak, nem volt egy becsületes ünneplő ruhájuk. A dolgozó ember az országutak vándora volt, mert még a munka sem volt mindig biztosítva. A kis- birtokkal rendelkező paraszt- embert is örökké fenyegette az árverés és a tönkremenés, s nagyon gyakran szólt a vég­rehajtó dobja a szegénypa­raszti, kisparaszti házak ud­varán. Ma van munka, és a mun­káért tisztességes kereset jár. Van ingyenes betegbiztosítás, öregségi biztosítás, fizetett sza­badság és számos más vív­mány. Hozzátartozik a képhez az is, hogy népünk újságot ol­vas, rádiója van, és rohamo­san terjed a televízió. Mind­ezt egybevetve, merem mon­dani, hogy dolgozni ugyan kell, de a munkáért tisztessé­ges kereset jár, és meg lehet élni. Amikor tegnap errefelé jöt­tem, láttam az egyik faluban, hogy a hentes- és mészáros­üzlet előtt vagy harnünc asz- szony húsért állt sorba. Ez ter­mészetesen nem lélekemelő látvány, jobb lenne, ha több hús volna. Az igazság az, hogy a húsellátás a jelenlegi igényekhez képest nem kielé­gítő. De amikor az alkotmány ünnepére, meg a húsz eszten­dőre, meg a régi és az új vi­lágra gondolok, az is eszem­be jut, hogy 25 évvel ezelőtt az a harminc falusi asszony nem állt volna ott a hentes és mészáros előtt. Nem azért, mert sok hús volt, sem nem azért, mert nekik nem kellett, hanem egyéb okok miatt. Nálunk jelenleg a húsfo­gyasztás országosan évenként és fejenként 50.3 kilogramm. Ha a fejenkénti húsfogyasz­tást nézzük, a 126 számon tar­tott önálló állam között na­gyon előkelő helyen vagyunk, még előkelőbb helyen, minta tokiói olimpián voltunk. Ez az igazság. Népünk vívmányai között, túl az élet anyagi föltételein és a művelődési lehetőségeken nagyon fontos és nagyon érté­kes az, hogy nálunk tisztelik a dolgozók emberi méltóságát, és népünknek is megvan a maga becsülete a világban. Nemzeti összefogást a szocializmus fölépítésére zólni szeretnék a jelenlegi ^zetről és politikánkról is. itkánk lényeges vonása, y változatlanul tovább rjuk erősíteni a párt és a i egységét, államunk leg- b politikai alapját, a mun- —paraszt szövetséget, 'olitikánknak része a nem­összefogás, ugyancsak az- a céllal, hogy az a szó­lista társadalom teljes töl­tését segítse elő. A Horthy- igban az volt a helyzet, y a piros-fehér-zöld zász- az urak. vitték, az ő álla­mukat jelképezte, s a mi ke­zünkben a vörös zászló volt. Most mi azt valljuk, hogy egyik kezünkben a vörös, a másikban a nemzetiszínű zászlóval kell előre mennünk. I Azt mondjuk: nemzeti össze­fogást a szocialista társada­lom fölépítésére. És ha valaha jó kezekben volt a piros-fe- hér-zöld zászló, akkor most van jó kezekben, mert most nem a burzsoázia tartja, ha­nem maga a dolgozó nép. Le­gyünk büszkék arra is, hogy Vannak persze, kritikusa­ink itthon is, de még inkább a nagyvilágban. Ez magáitól ér­tetődik. Vannak, akik azt mondják, hogy konzervatí­vak vagyunk, mert most, a kibernetika, meg az atom kor­szakában Marxot követjük. Erre mi azt mondhatjuk, hogy amikor Marx elkezdett írni, már három év múlva azt mondták róla, hogy elavult. Közben elmúlt egy évszázad, |és Marx eszméje, a kommu­nizmus valósággá vált a vi­lág jelentős részén; létrejött a Szovjetunió, majd azt követő­en a szocialista világrendszer. Hadd írják csak a burzsoá tu­dósok, hogy elavultak Marx eszméd, ez mit sem változtat azon, hogy nemsokára az egész világon ezek az eszmék fognak uralkodni, és min­denütt szocializmus, kommu­nizmus lesz. Vannak baloldali kritiku­saink is, akik azt mondják, hogy nem vagyunk elég radi­kálisak, mintha inkább puhák meg liberálisak lennénk. A ra­dikalizmusról persze nem ne­héz beszélni, és ha a baüodali frázisok segítenének, akkor egyáltalán nem kellene dol­gozni. Ez azonban nem segít; a szocialista társadalom föl­építéséhez jó politika, meg­győzés, a fizikai dolgozók munkája, tudományos, mérnö­ki munka, tervezés kell. Ez mind kell ahhoz, hogy esz­méink valósággá váljanak. Azt is mondják, hogy nem vagyunk elég erélyesek. Ez persze megítélés dolga. Mi azt tartjuk, hogy úgy jó, aho­gyan most van; a nép nagy többsége — nemcsak a régi, meggyőződóses kommunisták — elfogadja a szocialista célt, beleilleszkedik a társadalmi rendbe, rendes és normális kapcsolatban van és együtt dolgozik a kommunistákkal. Mit érnénk azzal, ha az or­szágban volna néhány százezer nagyon radikális kommunista, a nép többi része viszont szem­befordulna a kommunizmus eszméivel? Mit ér az ilyen ra­dikalizmus? Az a véleményünk tehát,, hogy folytatjuk bevált politikánkat, mert jó eredmé­nyei vannak, s megvédjük — mind a jobboldaliakkal, mind a kalandorkodásra hajlamos álbaloldaliakkal szemben. Legfőbb fegyverünk a meggyőzés Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy liberálisak, puhák vagyunk, azt felelem, hogy az eszme hirdetésében legfőbb fegyverünk a meg­győzés. Eszmét nem lehet furkós- bottal terjeszteni. Csöndet le­het csinálni furkósbottal, de eszmét hirdetni, tömegeket megnyerni nem. Beszélgetni kell, meggyőzni, még meggyőz­ni, még vitatkozni. Ha nem szükséges, miért verjük az asztalt, miért kiabáljunk, mi­ért riasszuk el az embereket az ügytől azzal, hogy a nem ellenséges embereket is az el­lenségnek ajándékozzuk, vagy odataszigáljuk? Természetesen van határ is, az, amikor vala­ki kezet akar emelni rendsze­rünkre. Akkor közbelép a né­pi államhatalom. A meggyőző szóval kezdjük — ez a leg­erősebb fegyverünk — de tar­taléknak ott kell lennie a népi államunk erejének is. Ezt sem szégyelljük igénybe venni, ha a szép szó nem segít. De a szép szónak óriási előnye van. Annak idején már Lenin azt tanította, hogy ha az ellen­ségesen fellépő emberekkel ízemben csak adminisztratív eszközt alkalmazunk, tehát be­börtönözzük, de nem leplez­zük le őket a nép előtt, akkor nem elég hatásos az admi­nisztratív eszköz sem. Most is előfordul, hogy va­lakit becsuknak nálunk, ha meg nem engedhető dolgot tesz, ha a rendszer ellen for­dult. Itt is érvényesül az ál­lampolgári egyenlőség. Nyuga­ton például most amiatt bé- kétlenkednek egyesek, hogy nálunk papokat tartóztattak le. Nem papokat tartóztattak le, hanem az utóbbi hónapok­ban letartóztattak néhány em­bert, aki azelőtt szerzetes, il­letve pap volt. Nálunk állam- polgári egyenlőség van. Ha va­(F oly tatás a 2. oldalon.) Ellonailták az áj román alkotmányt AZ ÁLLAM Új NEVE: ROMÁN SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG Újjáválasztották az államtanácsot és a minisztertanácsot A román nagy nemzetgyűlés egyhangúlag megszavazta az ország új alkotmányát. Ezzel az ország neve hivatalosan >-Román Szocialista Köztársaság« lett. A képviselők ezt követően a nagy nemzetgyűlés irodájá­nak két új alelnöki tisztére Kovács György marosvásárhelyi, írót, valamint Maria Grozát, az 1957-ben elhunyt nagy román államférfi lányát választották meg. Ezután Nicolae Ceausescu, az RKP Központi Bizottságá­nak főtitkára javasolta, hogy az államtanács elnöke ismét Chivu Sioica legyen. Javasolta továbbá, hogy a három alel­nöki tisztre Constanta Cracuin asszonyt, a művelődés- és mű­vészetügyi állami bizottság eddigi elnökét, Gere Mihályt, a Maros-Magyar Autonom Tartomány néptanácsának elnökét és Ilié Murgulescut, a Tudományos Akadémia elnökét válasz­szák. Egyben javaslatot tett az államtanács tizenöt tagjának megválasztására. A javaslatokat egyhangúlag elfogadták. Ezután ismét Nicolae Ceausescu lépett a szónoki emel­vényre, és javasolta, hogy a minisztertanács elnökévé újra Ion Gheorghe Maurert válasszák. Ennek egyhangú elfogadása után Maurer előterjesztette az új kormány névsorát. Javasla­tait az ülés titkos szavazással egyhangúlag jóváhagyta. Az új kormány névsora több ponton tér el az előzőtől. Az eddig egy első alelnök — Gheorghe Apostol — mellé két újat választottak Alexandra Birleadeanu és Emil Bod- naras személyében. Az alelnök ök sorából kimaradt Gheorghe Radoi, viszont bekerült Josif Banch, az RKP Maros-Magyar Autonom Tartomány Bizottságának első titkára és Fazekas János eddigi élelmiszeripari miniszter. Megtartotta alelnöki tisztét Petre Blajovici, Gheorghe Gaston Marin (akit ugyan­akkor fölmentettek az állami tervbizottság elnökének tiszte alól'' Goau Radulescu és Ilié Verdet. Leontin Salajan, a fegyveres erők minisztere, Corneliu Manescu külügy- és Cornel Onescu belügyminiszter az új kormányban is megtartotta tárcáját. A fentieken kívül öt tárca cserélt gazdát: az állami tervbizottság új elnöke Roman Moldovan, új élelmiszer- ipari miniszter Bucur Schiopu, a mezőgazdasági főtanács elnöke Nicolae Giosan, külkereskedelmi miniszter Gheor­ghe Cioara és a művelődés- és művészetügyi állami bi­zottság elnöke Pompiliu Macovei lett. (MTI) Vér folyt az athéni utcákon A rendőrség provokálta az utcai incidenseket — Kedden kezdődik a parlamenti vita a Cirimokosz-kormányról A második hónapja tartó görög belpolitikai válságot nagy mértékben súlyosbította a csütörtök esti véres össze­tűzés, amelyre négy hét óta nem volt példa a görög fő­városban. A hatóságok nagy rendőr­osztagokat és páncélos alaku­latokat vezényeltek ki a tün­tetésben részt vevő mintegy 5000-es tömeg feloszlatására. A rendőrség gumibotokat és könnyfakasztó gázbombákat alkalmazott. Az AFP jelenté­se szerint a véres összetűzésnek 90 sebesült áldozata van, köztük 28 sebesült álla­pota rendkívül súlyos. A rendőrség 350 tüntetőt le­tartóztatott. Az AP helyszíni tudósítása szerint a tüntetés királyelle­nes jelleget is öltött. A tün­tetők ilyen feliratokat is vit­tek: »Konstantin, anyáddal együtt távozzI« A görög saj­tó élesen elítéli a rendőri túlkapásokat. Athén — írja a többi között az Avgi című lap — »csaknem Los Ange- lessé vált.-« A 15 tagú új Cirimokosz- kormány pénteken délben letette az esküt. A miniszterek közül négy a lelépő Novasz-kormány tagja volt, a másik 11 miniszter, illetve államtitkár a Cent­rum Unió disszidens képvise­lőiből került ki. Pénteken este és szombatra virradó éjszaka újabb tömeg­tüntetésekre került sor a gö­rög fővárosban. A mintegy 15 000 főnyi tömeg megütkö­zött a harckocsikkal megerő­sített rohamrendörséggel. Az összecsapásokban több mint kétszázan megsebe­sültek, köztük 29 rend­őr. A görög közvélemény nagy felháborodással ítéli el a szombati népi tüntetések ide­jén alkalmazott rendőrter­rort. Sok száz tiltakozó levél érkezik a kormány, a parla­ment, a politikai pártok és a napilapok címére. Mint az újságok közlik, alapos gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy az athéni utcákon le­játszódott véres össze­csapásokat a rendőrség és a reakciós pártok ügy­nökei provokálták ki, hogy ennek ürügyén bevezet­hessék a diktatúrát. Papandreu volt görög miniszterelnök, a Cent­rum Unió vezetője va­sárnap folytatta ország­járó útját. A görög politikust híveinek ötszáz kocsiból álló autókara­vánja kíséri, vele tart 75 parlamenti képviselő is. Mint a Reuter elmondja, Papand- reut városokban és falvakban egyaránt virágözönnel fo­gadja a lakosság. Nyolcszáz kilométeres útjá­nak soron következő állomá­sa Larisza város, ahol tömeg- gyűlésen mond majd beszé­det. Cirimokosz kijelölt görög miniszterelnök magabiztosan kijelentette, hogy a parla­mentben kormánya megkapja a bizalmat. A parlamenti vi­ta kedden nyílik meg. A bi­zalmi szavazás szombatra várható. MTI) Nasszer Szaúd Arábiában A jemeni polgárháború megszüntetéséről tárgyal A MEN hírügynökség jelen­tése szerint Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság elnöke vasárnap délután az Ai Huria jacht fedélzetén Dzsiddába ér­kezett. A királyi palotában tartja Nasszer és Fejszal király két napra tervezett tárgyalássoro­zatát a jemeni polgárháború ügyének rendezéséről. (MTI) Elutazott az Arab Liga főtitkára Abdel Khalek Hasszuna, az Arab Liga főtitkára, aki Péter János külügyminiszter meghí­vására néhány napot hazánk­ban töltött, pénteken reggel el­utazott Budapestről.

Next

/
Thumbnails
Contents