Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
SomogyiNéplap '&t MS'ZMP MTGVF i mWTT$6C+fi ttyÁ MCGV£i TANACS' LAPJA MŰN KAS-PARASZT TALÁLKOZÓ, 1965 száztíz velemeny A BALATONBOGLÁRI KISZ-TÁBORRÓL AZ IDÉN ELŐSZÖR HÍVTAK ÖSSZE a KlSZ-alapszervezetek gazdasági felelőseit egyhetes továbbképző tanfolyamra Balatonboglárra augusztus 8—14-ig. A foglalkozásokon a KISZ-szervezetek pénzgazdálkodásával, az alapszervezeti ügyrend készítésével kapcsolatos tudnivalókat sajátították el a fiatalok. Előadást hallgattak az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről, az ideológiai nevelőmunka főbb feladatairól. Horváth Já- nosné táborvezető és a vezetőség igyekezett szórakozási lehetőségeket is biztosítani, hogy kellemesen tölthessék szabad idejüket is a tanfolyam részvevői. A tábor vezetősége az utolsó előtti napon véleményt kért a hallgatóktól, hogy javaslataik, tapasztalataik segítséget nyújtsanak a következő táborok megszervezéséhez. EGY DOLOGBAN MEGEGYEZIK mind a 109 hallgató véleménye: nagyon hasz nos volt a tanfolyam, sokat segít az alapszervezeti munkában. Labák Erzsébet, a szulo- ki KISZ-szervezet gazdasági felelőse még hozzáteszi: »Az oktatások és az előadások nagyon sok újat nyújtottak nekem. Sok olyan dologról hallottam, amit eddig a KISZ- szervezetben nem alkalmaztam, pl. a változásjelentésről. Ezután minden hónapban jogok változásjelentést küldeni a KISZ-bizottságra.« Deák Valéria Kazsokból: »Az előadások nagyon jók voltak, s egy kis humorral fűszerezve érdekesebbé tették az előadók. Lakatos Béla gazdasági előadásiból nagyon sokat lehetett tanulni, s ha mindenki megfogadja a tanácsait, nem lesz probléma a pénztárkönyvek vezetésével.« A somogyszili Csizmazia Györgyi főként annak örült, hogy a gyakorlati foglalkozásokon megtanulták a csekkek, bizonylatok helyes kitöltését. Éltek a kritika lehetőségével is. Főként a szabad időt kevesellték sokan, meg azt, hogy nagyon »vigyázott-« rájuk Jutka néni, a táborvezető, rövid volt a kimenő. Persze akadt, akik tárgyilagosan nyilatkoztak erről, így például Rózsa Éva Nagycsepelyről: »Igaz, a kimenő egy kicsit több is lehetett válna, de elsősorban tanulni jöttünk ide.-» Így ír a görgeteg! Nagy Aranka: »A szabad idő általában kevés. De ebben a táborban éppen elegendő, zsúfolt a napi program, úgyhogy unatkozásra nincs lehetőség.« SOKAN KEVESELLTÉK AZ EGY HETET, mint például Berta Piroska. Szerinte: » ... mire megszoktam mindent, haza kell utazni. Egy hétig még szívesen maradnék.« Buzsáki Erzsébet reménykedik, hogy jövőre kéthetes táborozás lesz, mert »ez az egy hét úgy elment, mint a sóhajtás ...« Simon Anna gyakorlatiasan fogja fel a jövő évi táborozás gondolatát: »Javaslom, hogy jövőre is legyen tábor, de ne egy hétig, hanem legalább kettőig, és egy kicsit dolgozhassunk ts mint épitötáboro- sok.« A táborvezetéssel valameny- nyien elégedettek voltak, megértették, hogy nem könnyű több mint száz fiatalt kézben tartani, megszervezni a programot, az előadásokat. Csaknem valamennyien azt írták a vélemények végére, hogy »viszontlátásra!« SZAZTIZEDIKKÉNT hallgassuk meg a táborvezétőt, Horváth Jánosnét is. — A tábori továbbképzéssel az alapszervezeti gazdasági munkához akartunk segítséget nyújtani a fiataloknak — mondja. — Nagyon fegyelmezettek voltak a hallgatók, érdeklődők, aktívak az előadásokon, megkönnyítették a tábor vezetőségének munkáját. Jövőre ismét találkozunk. Strubl Márta Ötvenegyedszer nem sikerült... Sorozatos villabetörésekről érkezett jelentés a rendőrséghez május elején a Balaton északi és déli partjáról. A helyszínen maradt nyomok arra engedtek következtetni, hogy a tettes valamennyi helyen egy és ugyanaz a személy. Erre utalt egyébként a betörések azonos módja is. Június 21-én a Tapolcai Járási Rendőrkapitányság őrizetbe vett egy huszonnégy éves fiatalembert, Seres Ferenc Tiszafüred, Külsőfokpart 5. szám alatti lakost. Kihallgatásakor Seres beismerte, hogy ő követte el a Balaton-parti betöréseket. Tekintettel arra, hogy a betöréses lopások túlnyomó többsége a siófoki és a fonyódi járásban történt, a vizsgálatot a SomoP'’ megyei Rendőr-főkapitányság végezte, és a siófoki ürvészség emel vádat Seres Ferenc ellen. Ki ez a fiatalember, aki ellen a siófoki járásban harmincöt. a fonyódiban pedig négy följelentés érkezett, és Veszprém megyében is jó néhány betörés terheli a lelki is- | ítéletét. méretét? Húszéves korában huszonkét rendbeli lopásért két és fél évi szabadságvesztésre ítélték. Kiszabadulása után nem sokkal újra börtönbe került: ismét lopott, ezért hat hónapot kapott. Ez év elején a Szolnok megyei Bíróság ítélte el egyévi szabadságvesztésre — ismételten lopásért. Seres ja börtönbüntetés elől megszökött, így vetődött a Balaton partjára, s itt, tovább folytatta ténykedését, összesen negyvenkilenc betöréses lopást, illetve lopási kísérletet követett el, egy alkalommal pedig gálád módon utcai lámpákat tört össze. »Sanyarú gyermekkorom volt, apám minden keresetét elitta, sok^t nélkülöztünk testvéreimmel . . .« — vallotta kihall ssfásakor. Elmondta azt is hogy Aszódon nevelkedett, a családi környp»et melegét soha nem érezte. Mindezek hozzájárultak. hogy a bűn útjára Tépett. Seres Ferenc előzetes letartóztatásban várja a bíróság P. Gy. A Parlament — gyufaszálakból Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke és Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke a Parlament de- legációs termében átvette ifj. Papp Jánostól és feleségétől a Parlament kicsinyített mását, melyet a miskolci házaspár három év alatt, hétezer munkaórával gyufaszalall >' készített. Lebukásom története — Elnézést kérek, de ez a színtiszta igazság. Amit a jelentés tartalmaz. Tudom, nem éppen mutatós; valószínű, hogy alaposan kikapunk érte. De én csak a valóságot írom le. Már az előbbi osztályvezető idején is így volt, igaz, csak fél esztendeje. Mióta lebuktam. Igen, lebuktam. Persze, még nem tetszett hallani, de ha nem untatnám ... Igyekszem röviden elmondani. Fiatal voltam, alig huszonkét éves, amikor idekerültem. Emlékszem, első feladatom egy szokványos havi jelentés összeállítása volt. A munkaterületet nem ismertem, a hivatali nyelvet, a formaságot is alig, de a kollégák megnyugtattörténhetett, biztosan maga adott rossz adatokat. A valóság azonban egészen más. És akkor én elmondtam. Ott mindjárt, fejből Elhallgatott. Talán azon gondolkozott, mondjon-e még valamit, vagy ennyiből is érthettem. De még hozzátette— Szóval, ha esetleg valahol kérdezik, maga volt a hibás. — De kérem, én nagyon pontos adatokat... — Maga volt a hibás! Megértette? Elmehet! Igyekeztem megérteni, és nem is eredménytelenül. Nemegyszer a kollégákat is kisegítettem »pontos« adatokkal, sőt a főnökömnek is szolgáltam »valósághű« tényekkel. Különösen a futó látogatások alkalmával voltam igazán elememben. Amikor csak tájékozódtak a központból, nem mélyed- tek el a dolgokban. Jöttek, tak: vegyem csak elő az kérdeztek, én feleltem. Ha előző példányokat, és másoljam le. Csupán az adatokon kell változtatni, a szöveg mehet, ahogy van. De honnan vegyem az adatokat? Egy ideig töprengtem, végül a mellettem ülő gyakorlottabb kollégához fordultam tanácsért. Nem is nézett rám, úgy dobálta fejből a számokat. Ez igen! — gondoltam. Ragyogóan ismeri munkaterületét. A jelentés elment, észrevétel nem érkezett. Néhány hónap múlva egyedül voltam az osztályon. A főnököm valami tanfolyamra ment, ketten pedig szabadságukat töltötték. És ekkor telefonon sürgős jelentést kért a központ megadott kérdések alapján. Huszonnégy órás határidővel. Körtelefon, búvárkodás az egységek jelentésében, lázas szaladgálás. Nagyon pontos akartam lenni. Fél éjszakámat feláldoztam rá, és másnap nem kis büszkeséggel soroltam az adatokat a telefonba. Egy hét múlva hivatott a főnököm. Rettentő rossz kedvében volt, csak rámutatott a székre, és már kezdte is: — Mondja, mit jelentett maga, amig nem voltunk itthon? Sorolom, és mindjárt hozzáteszem, hogy igyekeztem nagyon pontosan ösz- szeállítani a válaszokat. Idegesen játszott a tollával. Láttam, nem tudja, mit kezdjen velem. Végül is áthajolt az asztalon, úgy mondta: — Engem jól lehordták tegnap a központban. A nyilvánosság előtt. Hogy gyatrán állunk, nem teljesítettük az előirányzatot. Érti? Á, dehogyis! Majd talán megtanulja. Szóval kikaptam, és nemcsak én, hanem az eeész osztály. Én meg csak álltam, végül azt mondtam. tévedés van a dologban, valami félreértés, nem tudom, hogyan írták is, akkor egy kissé óvatosabb voltam. Tanulékonynak bizonyultam. Közben fontosabb munkakörbe kerültem, felelősebb beosztást kaptam. A főnököm azt mondta, jól értem a dolgomat, nem vagyok merev, rugalmasan tudok intézni mindent. Évekig szépen megvoltam. De most lebuktam. Pedig ez alkalommal is úgy látszott, simán megy minden Magabiztosan kezdtem válaszomat a testületi ülésen, és megnyugodva láttam az arcokon, hogy elfogadják magyarázatomat. Aztán az egyik vezető kért szót. Elmondta, hogy két napja járt kint a szóban forgó egységnél, és nyomát sem találta az általam elmondottaknak. Sőt, nem is hallottak róla az ottaniak. Rettenetesen éreztem | magam. Hebegtem valamit félrevezetésről meg a hamis tájékoztatásról, felületességről; az önkritika mellett szorongatott helyzetemben másokra is próbáltam hárítani a felelősséget, de közben ott, azon nyomban elhatároztam, hogy az igazság útjáról nem térek le többet... Figyelmeztetésben részesítettek. Megérdemeltem. Azóta csak valóban pontos, alaposan ellenőrzött adatokkal szolgálok, még akkor is, ha jó néhányan még mindig nem igénylik ezt. Ja, hogy mit szólt a főnököm? Azt mondta, azért nem ilyen bután kell csinálni, és mindennek van határa egyébként is. Meg hogy mindig föl kell mérni a helyzetet, és aszerint kell beszélni. Hát én azóta nem mérlegelek semmit. Még egyszer elnézést kérek, de még a főnökeimnek sem. — sk — (Víziiíael a rBa la tő h ő n SOR.OK Az írás nem segített, sőt... — Kezeket föl! — reccsent rá erélyes hangon a lakásába éjszaka besurrant tolvajra Archibald Madge winnipegi (Kanada) kereskedő, és a nagyobb nyomaték kedvéért mélyen a betörő hátaba fúrta pisztolya csövét. A tolvaj engedelmesen fölemelte kezét, és békésen tűrte, hogy a kereskedő lefegyverezze. Csak akkor káromkodott egy cifrát, amikor már bilincsbe verve meghallotta, hogy a kereskedő dicsekedve mondja a rendőröknek: — Sohasem gondoltam, hogy a fiam játékpisztolya ilyen félelmetes fegyver. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra >2 Ft index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca &
