Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

Péntek, 1965. augusztus 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP TENNI —MÁSOKÉRT Ahány ember, annyi kedves időtöltés, szenvedély, passzió, azaz hobby. Némelyeknek szép mellékjövedelmet hoz kedvenc elfoglaltságuk, mások — ön­zetlenül — társadalmi munká­ra áldozzák szabad idejük jó részét. S érdekes: általában osaládos és nagyon elfoglalt emberek az effajta »közösségi hobby« részesei. Mint például Récsey Lajosné tanítónő Bala- tonfenyvesen. Háziasszony Nagymosás közben találtam. Én restelkedtem, ő intézke­dett: szép, dióbarna szemű nagylányára bízta a mosógé­pet. Néhány pillanat, s kelle­mesen hűvös ebédlőben kínált hellyel, cigarettával, borral. Igazi háziasszony otthon: ked­ves, közvetlen, fegyelmezett; s igazi nevelő, népművelő az ott­hon falain túl. öt éve könyv­táros, erről kérem, hogy be­széljen, erről az öt évről. Könyvtáros Háromezer könyv, ötszáz ol­vasó — kedves elfoglaltság, ahogy ő mondta: kikapcsoló­dás, hobby. Fenyvesen strand­könyvtár működik most, vagy­is mindennap kölcsönöznek délutánonként az üdülők ked­véért Ezért külön tiszteletdí- jat fizetnek ugyan, de tulaj­donképpen ez nem érdekes. Emberek: üdülővendégek és dolgozók, nyugdíjasok és diá­kok százai keresik föl. Régi ismerősök mindannyian. Ez az érdekes. Az alig kétezer lelkes község szép olvasótáborral di­csekedhet. — Hogyan toborozta őket? — Hirdetéssel, a moziban, az iskolában; szervezéssel a nőtanács, a szülői értekez­let és a gyűlések fórumain, ahol csak lehetett Mit jelent, mit nyújt a könyv? Mit ad­junk a serdülők kezébe? Er­ről beszéltem az embereknek. Nevelő A beírt olvasók hatvan szá­zaléka felnőtt Fenyvesen is meséket meg elbeszéléseket kezdenek olvasni az emberek. Helyesebben: ezzel kezdik az olvasást Mert ennek is útja- módja van; folyamat a könyv­élmények befogadása is. El kell indulni valahonnan, és él kell jutni valahová. — Azután már jönnek: »Ta­nító néni, ajánljon nekem va­lami jót...-« — Kik, mit kérnek legin­kább? — A lányok a romantikát, a fiúk a kalandos műveket ke­resik, például Ebrkesit, Szil- vásit; az értelmiség Passuthot olvassa szívesen ... Sokat segít a rádió, a mozi, a sajtó a könyvtárosnak. Még a képregény is. Észrevehető, hogy egy-egy kritika, film, rádióismertetés után keresik a művet, és kérik előjegyezni. — Milyenek az emberek a könyvtáros szemével? — Érdeklődők, közvetlenek; szeretem őket. Tizenhat éve élek a faluban. Csaknem min­denkit ismerek. Igyekszem tár­gyilagosnak és őszintének len­ni hozzájuk. Még sohasem mondták, hogy elfogult va­gyok, s nem hiszem, hogy el­lenségem akadna a községben. Gyakran elmondják egyéb gondjaikat, s közben megnyi­latkoznak az olvasott műről is. — A mai témákról is? — Igen. Általában érzik a mai valóság értékeit, ellent­mondásait egyaránt És gyak­ran az olvasmány élményhez hozzákapcsolják a község sa­játos problémáit is. Ezért kel­lenek az ilyen művek, és ezért tartom igen fontosnak, a leg­fontosabbnak a könyvtáros­munkát a népművelésben. Népművelő — Sok népművelő kevesli a tiszteletdíjat, és... — Ezt nem lehet tíszitelet- díjért, nem lehet pénzért csi­nálni, és megfizetni sem le­het ... Megfigyelheti: a nép­művelés általában ott megy jól, ahol nem nézik, mit kap­nak érte. Ahol szívből és lel­kesedéssel törődnek a kulturá­lis élettel... A fekete hajú, fiatalos, kreolbőrű asszony szenvedé­lyesen érvel, bizonyít a saját életével, példájával, a munká­jával * • • Leánykora óta részt vesz a közügyekben. Belső, alkati sa­játossága valamit mindig ten­ni, valahol hasznosnak lenni. Az a típus, akinek csak így teljes az élete. Igaz, szórakozásra kevés idő jut. De kárpótolja ezért az emberek bizalma, érdeklődése a könyvek, a korszerű, szép szabadpolcos könyvtár iránt Récsey Lajosné pedagógus. Munkaközösségi és szakszerve­zeti vezető; a klubtanács tag­ja; a községi nőtanács titkára, és mindenekelőtt — amiről nem mondana le semmiért — könyvtáros. Wallinger Endre Nagygyűlés Mohácson és Miskolcon Az alkotmány napja alkal­mából Mohácson, a 120 napos küzdelem árán megmentett Duna menti városban rendez­ték meg csütörtökön este Ba­ranya megye központi ünnep­ségét. A Bartók Béla Művelő­dési Ház szabadtéri színpadán megtartott nagygyűlésen Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Miskolcon az SZMT székhá­zának színháztermében ren­deztek nagygyűlést. Ünnepi beszédet Péter János külügy­miniszter mondott. (MTI) ÍGÉRGETŐK Némely munkahelyi veze­tők olyan bőkezűen bánnak az ígéretekkel, mint a me­sék jó tündérei. Szemben a jó tündérekkel, az említett vezetők, sajnos, nem min­dig tartják meg ígéreteiket, és ezzel sokszor okoznak kellemetlen pillanatokat ma­guknak is, másoknak is. És itt kezdődik (vagy folytató­dik) a társadalmi felelősség. A kérések egy része ugyan­is jogos, más része jogtalan. Ilyen az élet. Aki kér, ter­mészetesen mindig jogos­nak érzi óhaját. Hát még amikor meg sem mondják neki, milyennek tárták a kí­vánságot, csak »-bianco« megígérik a teljesítését! Mi szüli a könnyű ígére­teket, azt a hálás tekintetet kiváltó mondatot, amelynek végén ott van: »Szakikám, tele vagyok munkával, de elintézem■»? Az első: annak a képességnek a hiánya, hogy az ember nemet mond­jon. Kétségtelen: ez nem a legkényelmesebb, nem is népszerű, és nem is könnyű. Jó ember és jó vezető — sokak felfogása szerint — csakis az lehet, aki minden hozzá fordulónak minden ügyét elintézi. De ilyen em­ber nincs. Gyakorlatban nincs, s elméletileg is bajos elképzelni, hiszen igazán kü­lönleges adottságokkal és összeköttetési potenciállal kellene rendelkeznie annak, aki sok tucat vagy éppen több száz fős munkahely minden felmerülő személyi gondján segíteni tudna. Erre képtelenek is az emlí­tett vezetők, de sajnos, en­nek bevallására ugyancsak, így születnek a ködös, de azért pozitívnak tekinthe­tő dátumok, határidők, a xmajd utánanézünk« és a xne féjen, majd csak sikerül megnyomni valahol a gom­bot« fogalmazású mondatok. A második ok rokon az elsővel: de nem annyira gyengeség a lényege, hanem a népszerűség tudatos kere­sése. xTőlem senki ne men­jen el úgy, hogy tagadó vá­laszt kap kérésére« — mond­ják ezek a vezetők. Meg kellene azonban érteniük: nem ezzel mutatnak igazán erőt, biztonságot, vezetőké­pességet, ha ideig-óráig ma­gatartásuknak jó is az »op­tikája«, ahogyan mondani szokták. Ez az optika az idő elő­rehaladásával úgy romlik, ahogyan az erkölcsi, hitel kopik. Elég két—három füst­be ment (és előzőleg igen szépen csengő) ígéret, hogy a tegnap még mosolygó és bizakodó arc szürkévé és csalódottá váljék. Még ak­kor is, ha az illető vezető lélektanilag valóban jobb­nak érezte az ígéret megté­teléti mint megtagadását. Mert az egyenes beszéd (ha akkor esetleg kényelmetlen) szilárdabb tekintélyt, mara­dandóbb tiszteletet vív ki, mint a legszebbnek tűnő, de soha be nem váltott ígé­ret B. F. Az őszi tennivalókról tanácskoztak a járási főagronómusok Elkészült a TIT nyelvoktatási terve (Tudósítónktól.) Elkészült a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat nyelv- oktatási terve. Az új oktatási évben központi, területi és iskolai csoportokat indítanak a TIT nyelvtanfolyamain. Kel­lő számú jelentkező esetén üzemeknél és vállalatoknál is lehet majd nyelveket tanulni. A tanfolyamok két féléves időtartamúak, egy félévben 35 órát tartanak. Akik a nyelvet rövidebb idő alatt akarják megtanulni, azok részére, a heti kétórás foglalkozás mel­lett 2x2 órás gyorsított tanfo­lyamokat indítanak. Az idén orosz, német, angol, francia és olasz nyelvet tanulhatnak a TIT-nél a kezdő, közép, hala­dó és társalgó fokon, horvát szerb és szlovák nyelvet pe­dig kezdő fokon. Egyéni elbírálás, egyéni nevelés a tagjelöltről van szó. Minden évben sok ezren lépnek tagjelöltnek pártunkba, mert úgy látják, hogy a párt céljai, küzdelmei az ő személyes ügyük is. A pártszer­vezetek és a választott szervek nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a tagjelöltek közül mind többen váljanak te­vékeny, öntudatos, áldozatkész kommunistává. Ezért a tag­jelöltek túlnyomó többségét bevonják a szervezett politikai oktatásba, sok helyütt tanfolyamot tartanak részükre, hogy jól megismerjék a párt alaptörvényét, a szervezeti szabály­zatot, tagjelöltiskolát szerveznek számukra, és igyekeznek aktivizálni őket a párt mindennapos munkájában. Még sincs minden rendben ebben a tekintetben. Az évente fölvett tagjelöltek figyelemreméltó hányada kikerül a pártból, s az összes töröltek, kilépettek és kizártak csak­nem egyharmada tagjelölt. Nagyon elgondolkoztató ez, mi­vel évről évre ismétlődő jelenség. Az okát egyértelműen meghatározni nehéz, mert sok összetevője, még több »ma­gyarázata« van. Vegyük sorra a legfontosabbakat. E léggé általános magyarázat, hogy a fölvételre jelentke­zőket nem nézik meg elég körültekintően, és sokan — amikor megismerik a párttagsággal járó felelősséget, kötelezettséget — kilépnek a sorból. Van ebben az érve­lésben némi igazság. Nem vitás, hogy a felvételüket kérők előzetes, alapos megismerésére nagy gondot kell fordítani. Ez azonban mégsem lehet az alapvető ok. A tagjelöltfölvétel ugyanis nem úgy történik, hogy X. Y. ismeretlenül jelentkezik a párt valamelyik szervezeténél, és közli belépési szándékát. A fölvételre kerülők — néhány esettől eltekintve — előzőleg kitűntek valamilyen módon; az átlagosnál jobban dolgoznak, példás munkafegyelmet mutatnak, a szakszervezetben, a KISZ-ben tevékenykednek, fokozottabb érdeklődést tanúsítanak a politikai kérdések, a pártszervezet tevékenysége iránt. Leggyakrabban több ilyen vonás is egyesül az illetőben. A pántszervezet vezetősége és tagsága igyekszik őt minden oldalról megismerni, s csak ezután kerül sor fölvételének elbírálására. Mindemellett ajánlók kellenek, akik felelnek az illető politikai, erkölcsi megbízhatóságáért. Talán nem vonják be eléggé a tagjelölteket a politikai oktatásba, a pártszervezet mindennapos tevékenységébe? Nem, ezt nem lehet kategorikusan állítani, hiszen a tagje­löltek túlnyomó többsége a pártoktatás valamelyik formá­jában részt vesz, sőt arányuk sok helyütt nagyobb, mint a párttagoké. Ami pántmegbízatásukat, a gyakorlati pártmun­kába való bevonásukat illeti, ténylegesen vannak problé­mák. A foglalkoztatás mindenekelőtt nem állandó és nem egyenletes. Nem általános a tagjelöltek fokozatos, mind több politikai tapasztalatot és hozzáértést igénylő társadalmi munkával történő ellátása. Ez valóban lényeges hiba, de még mindig nem a legdöntőbb ok. A z alapvető fogyatékosság abban van, hogy nem minde­nütt érvényesül megfelelően az a fontos elv és gyakor­lat, hogy a fölvételkor alkalmazott egyéni elbírálást a tagjelöltek nevelésénél is érvényesíteni kell. A párt mindegyik szervezete olyan, mint egy család. És miként a családban a nagyobb figyelem mindig a kicsi­nyekre, a kezdőkre irányul, úgy kell ennek lennie a párt- szervezetben is. Amíg a tagjelöltből kommunista lesz, és po­litikai öntudata, belső meggyőződése, morális magatartása jellemvonásai megütik a kommunista mércét, sok minden történik. Fontos, de korántsem elegendő, hogy csak a poli­tikai oktatásban vagy a párt különböző megmozdulásaiban vegyen részt A »globális«, a futószalagon történő foglalko­zás — ha még oly rendszeres is — keveset ér. Legalapve­tőbb: a rendszeres személyes törődés, egyéni nevelés. Kommunistává lenni: ez annyit is jelenthet, mint meg­tagadni a korábbi meggyőződést, világnézetet, szemléletet, a személyes érdeket alárendelni a közösnek, feladni a ké­nyelmet, és végrehajtani egy politikai szervezet közös aka­ratát, megtartani fegyelmét stb. Van, aki gyorsan magáévá teszi ezeket a követelményeket, de sokan csak nehézségek árán jutnak el idáig. Mindezt elsősorban személyes foglal­kozással, egyéni neveléssel lehet a tagjelöltekbe plántálni. Ez természetesen azt is magával vonja, hogy a tagjelöltekkel a legképzettebb és a legpéldamutatóbb párttagok foglal­kozzanak. a z idén is számos pártbizottság foglalkozott a tagjelöltek fölvételével és' nevelésével, feltárták a tagjelöltek ne­velésében mutatkozó hiányosságokat, és ennek megfele­lő útmutatásokat adtak az alapszervezeteknek. Csak he­lyeselni lehet azokat a kezdeményezéseket, minit az ajánlók felelősségének növelését a tagjelöltek nevelésében, továbbá, hogy egyes pártszervezetek vezetősége rendszeres időközök­ként beszámol a taggyűlésnek a tagjelöltek neveléséről, fej­lődéséről, tevékenységéről. Ahol ezt rendszerssé tették, már eredmények is mutatkoznak. A legfontosabb mégis: az egyé­ni elbírálást egyéni neveléssel kell párosítani. Tegnap a megyei tanácson megbeszélést tartottak a já­rási főagronómusok. A ta­nácskozáson Molnár Imre megyei főagronómus ismer­tette a betakarítással, a ve­téssel kapcsolatos legfonto­sabb tennivalókat. Beszámo­lóikban a járási szakirányítók az időszerű munkákkal fog­lalkoztak. Az aratás gyors befejezése Az ÉM Budapesti Beton- ára*vír, Bp.. XXI., (Csepel), R&kóczi Ferenc u. 289-, azonnali belépéssel alkal­maz rakodáshoz és kőőrlés- hes valamint betonelem­ét mozaiklap gyártáshoz (érti és női segédmunkásokat. A felvételhez munkakönyv, előző munkahelyről MIL- lap, SZTK kiskönyv és tanácsigazol&s szükséget. Munkásáról lést biztosítunk. ~ Jelentkezés a fenti címen a mnnkaügyi csoportnál­végett már korábban átcso­portosították a gépeket, de még mindig mintegy három­ezer hold gabona lábon áll a megyében. Járásonként három­négy tsz-ben van még arat- nivaló, egyedül a barcsi já­rás szövetkezetei végeztek ezzel a munkával; Megyeszerte dolgoznak a cséplőgépek. Az utóbbi öt nap alatt kétezer vagon új termést adtak át a Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalatnak a termelőszövetke­zetek és az állami gazdasá­gok. A szalmaletakarítás és a szántás me?gyorsítása sürge­tő feladata a termelőszövet­kezeteknek. Sehol a megyé­ben nem állhatnak a gépek. Lehetőség nyílt arra is, hogy mindenütt meginduljon a si­lózás. Tizennyolc szövetkezet látott neki ennek a tenniva­lónak, mivel a kukorica be­érett. Ezekben a napokban föl kell készülni az őszi vetésre is. Szórványosan megkezdték a gazdaságok a vetőmagtisz­títást, a jövő héten pedig hozzálátnak a vetőmagok ; csávázásihoz is. ESTE iDÁNDOI Reggel először zúgott fel a cséplőgép, és a silókukoricá­ba először állt be a kom­bájn. Most szürke a falu és poros. Napégette asszony ballag az úton, szatyrában kenyér. A mezőről jött. Mel­lette férje, a vállán kasza. Lehajtott fejjel, szótlanul mennek. Elfáradtak __ V ontató fordul a magtár felé. A férfiak, akik egész nap zsákoltak, belevesznek a porba. Az egyik udvarban egy idős asszony aprójószágot terel az ólba; gyerekek ke­rékpároznak az úton; s a jö­vő-menő emberek meg-meg- állnak néhány szóra beszél­getni. Szürkületi kép. Ádánd fel­élénkül. hangosabb lesz, mint napközben. De ez az élénk­ség mégis más, mint a reg­geli. Most megtörtek a te­kintetek, porosak az arcok, súlyosak a mozdulatok. Reg­gel fürgébbek voltak a lépé­sek, beszédesebbek az asszo­nyok. Mögöttük van egy nap. A munkában csak a mun­kát látják. Nincs idejük, hogy arra gondoljanak, ez a nap is adott valami újat, ez is méltó lenne arra, hogy följegyezzék. Nem, erre most nem érnek rá, a gondolato­kat csak egyetlen dolog fog­lalkoztatja: »G verünk, gye­rünk, mielőbb végezzünk, így is jó két héttel hátrább vagyunk, miijt máskor ...« Szorgalmat igénylő, fárasz­tó nyári napok. Vasárnap fe­jezték be az aratást. A hét­köznapok egybeolvadnak az ünnepekkel. 735 hold ke­nyérgabonát, 238 hold takar­mánygabonát arattak le. Százhatvannégy holdat ka­szával vágtak. S közben hányszor szakította meg munkájukat az eső, hányszor fohászkodtak magukban eredménytelenül: csak még ma tartana ki az idő. És vasárnap estére végez­tek. Míg kinn a határ egyik részén dőltek a kalászok, másutt már iavában hordták a fogatok a kévéket, nőttek az asztagok. A kombáinolt táblákon pedig nyomban munkához látott a bálázó és a szalmalehúzó. Mire végez­tek az aratással, lenn volt az összes szalma, és felszántot­tak több mint hatszáz holdat. Igen, a napok egybefolytak. S ha a mai nap krónikáját kellene feljegyezni, mi ke­rülne a tiszta lapra? Az irodában Kaj ári Sándor elnökkel és Porth László ag- ronómussal beszélgetünk. — Megkezdtük ma a csép- lést egy géppel, és hozzálát­tunk a silózáshoz. Van még valamennyi hazahozni való szalma, azt is rakták. Meg hordtuk a takarmányt. A hét közepén megindul a másik cséplőgép is. Addigra beke­rül a takarmány utolia is. Valahol messze kinn még szántanak a gépek. Napköz­ben három, ilyenkor este öt­hat. Nyújtott műszakban. Mindig mások. Ott, ahol nemsokára ismét vetni kell, mélyítő szántást végeznek. Az aratást követő teendő már előkészület az új mun­kára. A jövő évi kenyérért már most kell dolgozni. — Csak még egy kicsit tartson ki a jó idő, hogy fogyjon le a cséplés. Készülünk az újra, és fá­radhatatlanul dolgozunk az ideiért. Temérdek még a munka. Sürget a cséplés, itt a silózás; vetésre készen, kijavítva állnak már a gé­pek, s nemsokára beérik a cukorrépa. Följ egyeztem a mondatot: »Van még fantá­zia a határban ...« Igen. Szépek lettek a gabonater­mések, a sok aggodalom után nem várt jónak ígérke­zik a kukorica. A szürkület sötétséggé sű­rűsödött. Elcsöndesedett is­mét a falu. Az asszony talán új búzából sütött kenyeret vitt a szatyrában, de holnap reggel ismét ott fog állni a cséplőgép mellett. Mire be­esteledett, sok minden meg­változott a határban. De nincs még vége. Sok az, ami még hátravan .., Vörös Márte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents