Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

Somoggi Néplap 1ST MSZMP MEGYEI 01 »OTTSARA ES>Ä M€GVJE.( TANACS LAPJA Lefelé a lejtőn Jóváhagyták a nagyatádi járás művelődési tervét SOK-SOK UTAZÁSSAL és még ennél is több izgalom­mal teli egy hónapot töltött szabadlábon Kertész Gyula 29 éves iharosi fiatalember. Javíthatatlan típusához tarto­zik azoknak a tolvajoknak, akik mások elővigyázatlansá­gát kihasználva besurrannak a lakásokba, és minden moz­dítható értéket magukhoz vesznek. A szőke, magas fia­talember, aki eddig 96 hóna­pot, pontosan nyolc évet ült már börtönben, lopá3 és ok­irat-hamisítás miatt nyolc­szor állt a bíróság előtt. Kertész különösen jó ér­zékkel kutatott az idős em­berek összekuporgatott pénze után. Első börtönbüntetése három hónap, a legutóbbi két év és kilenc hónap volt. Július 3-án szabadult utoljá­ra, és augusztus 3-án már is­mét őrizetbe vették. Az az egy hónap, amit sza­badlábon töltött, igen moz­galmas volt. A “szülőszerető« fiatalember első útja So- mogyszobra vezetett, majd július 6-án kötött házassága után egy napot a fővárosban dolgozó feleségénél töltött. Űjra Somogyszobra, majd Nagyatádra utazott, közben táviratot küldött feleségének, hogy azonnal jöjjön haza. A távirat feladása után ismét vonatra ült, most azzal a céllal, hogy kikérje munka­könyvét dombóvári munkahe­lyéről. KAPOSVÁRON ROSSZ VO­NATRA ÜLT. A siófoki vo­natról Mernyén leszállt, tét­lenségében sétára indult a fa­luban. Jól megfigyelte a csöndesebb udvarokat. Ami­kor Marnqtri Já.:as.i2 háza előtt észrevette, hogy az asz- szony a kertben dolgozik, be­lopakodott az udvarra, majd a bezárt ajtót kinyitotta, és ! nyomban pénz után kutatott. | Miután 28 ..) forintot elemeit. i a külső ajtót becsukta maga j után, és óvatosan tovább állt. Ezután Klapsz Jánosné há­zába surrant be, itt csak nyolcvan forintot talált. Az alattomos tolvaj nem érte be ilyen kevés pénzzel, tovább kóborolt a faluban. Egyik háziról megszólították, amint éppen az udvarban szemlélő­dött. — Sós Györgyöt keresem — mondta annak az idős em­bernek, aki a szomszédból fi­gyelte a gyanús viselkedésű idegent. Kertész be is mutat­kozott, valami érthetetlen ne­vet morogva fogai között, majd elsietett. KEVÉSSEL EZUTÁN a postán taxit rendeltetett, hogy Budapestre hajtasson. A kocsiban meggondolta magát, és Dombóváron leszállt, hogy útját a nemzetközi gyorson folytassa tovább. Amikor a gépkocsivezető 317 forintot kért tőle fuvardíjként, Ker­tész előbb négyszázat, majd még húsz forintot adott át gavallérosan. Rövid pesti tar­tózkodás után — ahol a lo­pott pénzből inget, zoknit, nulóvert vásárolt — újra út­ra kelt. hogy megszerezze munkakönyvét Dombóváron. Dolga végeztével — mi sem természetesebb — sétára in­dult. Költött nevű »ismerősei« után kutatva lépett be az egyik dombóvári udvarba. Miután meggyőződött arról, hogy a házban senki sem tartózkodik, a teraszra ug­rott, hogy bejuthasson a la­kásba. Rövid keresgélés után megtalálta az elrejtett kulcsot. A szobában hozzáfo­gott a fiókok kifeszítéséhez, ahol a pénzt sejtette. Érzéke itt sem hagyta cserben: az egyik fiókban 2600 forintot talált. Távozása után újra Budapestre indult feleségé­hez. A NYOMOKAT AZONBAN NEM TUDTA ELTÜNTETNI, A följelentések után elren­delték körözését. Augusztus 3-án ért véget a szabadlábon eltöltött egy hónap. Kertész Gyula hamarosan bíróságon felel újabb tetteiért. Miután a lopott pénzen vásárolt ruháját lefoglalták, elkeseredetten hajtogatta, hogy többé nem megy vissza a börtönbe. Megtört arccal, merev tekintettel nézett ma­ga elé a megátalkodott em bér, aki minden segítő szán­dék ellenére le.iiebb és lej­jebb csúszott a lejtőn. Nagy József (Tudósítónktól.) Az MSZMP Nagyatádi Já­rási Végrehajtó Bizottsága és a járási tanács vb együttes ülésén jóváhagyták a járás 1965/66-os művelődési tervja­vaslatát. A tervben első helyen áll a felnőttoktatás. Az eredmé­nyek növelése végett előké­szítő tanfolyamokat, év közi korrepetálásokat szerveznek. Az új művelődési évben az ismeretterjesztő előadások napját csütörtökről hétfőre teszik át, hogy a televízió ne okozzon akadályt. Tizenkét községben szülők iskoláját, hat községben pe­dig nők akadémiáját, a kon­zervgyárban és a fonalgyár­ban munkásakadémiát szer­veznek. A járási művelődési ház megalakítja a szocialista brigádok vezetőinek klubját. A terv részletesen foglalko­zik a könyvtárak feladatai­val, az olvasótábor növelésé­nek módjaival is. Író-olvasó találkoz’ jk, könyvismerteté­sek vannak a programban. A népmm élők szakmai tovább­képzésére nagyobb gondot fordítanak, mint korábban. SEHEREZAD Nem a keleti mese híres Seherezádéjáról van szó ha­nem egy Dembinszky utcai asszonyról, aki sokat szeret mesélni. Ha valaha pletyka­versenyt rendeznének, ő biz­tosan az első dijat nyerné. Seherez Adél. Ez az álnév azért illik olyan nagyon rá, mert legalább annyit mesél, mint Seherezádé, az Ezer­egyéjszaka hősnője. Csak ép­pen nem éjszakai, hanem délelőtti mesékről van szó, az ezeregydélelőtt meséiről. Bizony, amikor Kovácsáé három évvel ezelőtt lakás­csere útján a Dembinszky utca 100/c-be ment lakni, nem gondolt arra, hogy szomszédnője, »Seherez Adél« nyugalmazott óvónő megkeseríti az életét. De megkeserítette. Már az el­ső nap, amikor a lakásba költözött, Adél odaállt a konyhaajtó elé, és mesélni kezdett. Horváthék .kerültek terítékre: — Tudja, szomszédasz- szony, én nem szoktam pletykálni, de ami ezeknél a Horváthéknál van, az már egy kicsit sok. Az öreg Hor- váthné állandóan veszek­szik a menyével. Külön ház­tartást vezetnek, de az öregasszony mindig beleka­nalaz a menye zsírjába. A lisztből is elvesz. A fiatal Horváthné tűri, de én na­gyon sajnálom szegényt. Igaz ugyan, hogy annak a férje nagy mamlasz... Kép­zelje, hagyja, hogy társbér­lőjük, az a színész... No de leég a rántásom, meg a tálalásra is készülni kell. Majd legközelebb ... Másnap Seherez Adél ott folytatta, ahol előző dél­előtt abbahagyta. — Szóval, az a színész már hónapok óta csapja a szelet a fiatal Horváthné- nak. A múltkor az egész család kirándulni ment, az ifiasszony is öltözködött, azután egyszerre fejfájásról kezdett panaszkodni. Per­sze otthon maradt, és vélet­lenül, érti, szomszédasszony, véletlenül a színész is ott­hon maradt. Én nem tudom, mi történt közöttük, csak a lármát hallottam. Ugyanis pont akkor jött oda a színész menyasszonya, és minden szó áthallatszott a mi szo­bánkba. Tudja, vékonyak a falak ... A következő délelőtt a nyugalmazott óvónő nagy színészi képességgel vázolta, hogy mi történt a menyasz- szony, a színész és a fiatal Horváthné között. Mintha televíziós közvetítést látott volna Kovácsné. A negyedik nap a mam­lasz Horváth és felesége ve­szekedéséről adott részletes beszámolót. Nincs az a rá­diószpíker, aki olyan hévvel tolmácsolna egy eredményt, mint ahogy Adél a perpat­var részleteit közölte. Fél évvel később (184. dél­előtt) Kovácsné megtudta, hogy Horváthné elvált, és feleségül ment a színészhez. Másfél év múlva (549. dél­előtt) arról kapott hírt, hogy a volt Horváthné 1visszaköl- tözött a házba mamlasz fér­jéhez, és ez így ment csak­nem három évig. Kovácsné nem tanulmányozta a nap­tárt, és így csak mi, a tör­ténet krónikásai tudjuk, hogy 1001 délelőtt telt el Kovácsék beköltözése és tá­vozása előtt. Seherez Adél mindenna­pos délelőtti meséi ugyanis tönkretették Kovácsné ide­geit, és ezért elcserélték la­kásukat. Az ezerkettedik délelőtt kezdték el a költöz­ködést. Az új lakó, miköz­ben a régiek csomagoltak, bizalmasan megkérdezte Ko­vácsáétól: — És mondja, drágám, de nagyon őszintén, jó ez a lakás? Kovácsné meggyőződéssel válaszolta: — Mi az, hogy jó? Me­sés ... \ Palásti László Ot vasárnapi műszak a zákányi téglagyárban A zákányi téglagyárban hatvan nap esett ki a terme­lésből a rossz időjárás és géphibák miatt. A gjrár ed­dig nyolcszázezer darab nyer; téglával készített kevesebbe' a tervezettnél. A gazdasági vezetők a pártszervezettel és a szakszervezeti bizottsággal együttműködve intézkedtek a lemaradás megszüntetésére. Eddig egyszer tartottak va­sárnapi műszakot. A gyár dolgozói megértették, hogy az év hátralevő részében csak a legésszerűbb munkaszerve­zéssel és a munkaidő leg­jobb kihasználásával teljesít­hetik kötelezettségüket. Vál­lalták, hogy a közeljövőben négy vasárnapon tartanak rendes műszakot. így előre­láthatóan október végéig pó­tolják a lemaradást. —* — Még egy levelezőlap, és nem tudjuk kifizetni a szám. Iánkat. Elítélték az összeesküvőket A Fővárosi Bíróság szerdán dél- tán hirdetett ítéletet Ligeti Jó­zsef és társai bűnügyében. Amint már megírtuk, a 19 éves Ligeti Jó­zsef februárban államellenes szer­vezet létrehozását határozta eL Ezt közölte társaival: a fiatalkorú P. Imrével, valamint a 22 éves Hoppe Antallai. Csoportjukba több sze­mélyt igyekeztek beszervezni. Meg­egyeztek abban is, hogy katonai szolgálatot teljesítő személyeket vonnak be a csoportba, s így fegy­vereket szereznek. Ligeti izgató tar­talmú verseket írt, s azokat több személynek megmutatta. Ligeti és P. Imre áprilisban elhatározta, hogy illegálisan elhagyja az or­szágot, s az Egyesült Államokba megy. Ligeti magával vitte az iz gató tartalmú verseket, s a csoport tagjainak kötelességeit tartalmazó »-nyilatkozatokat«. A határrendé­szeti szervek a vádlottakat elfog­ták. A bíróság mindhárom vádlottat bűnöst»®*! mondta ki összeeskü­vésre irányuló előkészületben, Li­geti Józsefet és P. Imrét pedig tiltott határátlépésre irányuló elő­készületben is. Ezért Ligeti Józse­fet négyévi és hathónapi, Hoppe Antalt kétévi és 10 hónapi, P. Im­rét kétévi és négyhónapi szabad­ságvesztésre ítélte. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, az elítél­tek és védőik enyhítésért felleb­beztek. (MTI) TAKÁCS TANÍTÓ ÚR Simán suhan a vonat. Meg­álláskor sem ütköznek egymás­hoz az utasok. Baté. Rákópusz- tára az utat már gyalog kell megtennem. A reggeli friss le­vegőtől, a tájtól kedvet kapva Indulok el a messziről pór há­zat sejtető puszta felé. Közben próbálom elképzelni a tanítót, akiről annyi szépet hallottam, ősz... Szemében az idősek bölcs fénye ... Tulajdonkép­pen elképzelhetetlen számom­ra. Nem ismerek hozzá hason­lót. A házakhoz közel van a me­ző. A hátsó kapuk a búzatáb­lára nyílnak. Egy középkorú ember kaszával szorgoskodik. A parasztemberek közvetlen­ségével magyarázza meg, mer­re menjek tovább. — Takács tanító urat keresi? Az a háza. De kiabáljon be, mert két harapós kutyája van. A házhoz tartozó kis kert­ben barna düftinkabátban földre hajolva szed valamit, ő lehet az. Átszólok a kerítésen, Takács tanító urat keresem. A hangra felkapja fejét, válaszol, s máris siet ajtót nyitni. Be­mutatkozás közben bocsánatot kér gazdászöltözéke miatt... — Egv kis epret küldök a fiamnak a városba. — Közben felesége is előkerül valahon­nan. A szobába tessékelnek, megkérdik, reggeliztem-e, mi­lyen cigarettát sziveik. — így jobban jönnek a gondolatok — mondja, s maga is rágyújt. 194,9-ben úgy ment el a kárháaba, hogy többé haza se jön ... Hosszú ideig kezel­ték, de baját csak sejtették. Közben — mivel hat hónap is eltelt — nyugdíjazták. — Én mondtam, hogy a kil- kil portól lehet a szédülés, a gyengeség Elmések között vol­tam, féltem tőlük. Nem va­gyok én bolond — mondtam az orvosnak. — Ök is ezt mondják — mutatott az elme­betegekre. Hamarosan kértem, hogy engedjenek haza. A pa­píromra azt írták, kil-kil mér­gezés lehetett... Azóta csak aludni nem tud, már hajnali négykor fölkel. De ez már »a korral jár« — ne­vetve mondja, öngúnnyal. A pár száz forint nyugdíj kevés volt. Elment dolgozni. Állami gazdaságban bérelszá­moló volt, később a tsz-ben. 1963-ban a művelődésügyi osztály megkérdezte tőle: taní­tana-e. — Hát azóta újra a gyere­kekkel foglalkozom. — Első­söket, másodikosokat tanít. Majdnem mind cigánygyerek. — Nem rosszak, nem kell ezeket bántani. Sok idő kell, amíg emberek lesznek, most még isznak, de azért becsüle­tesek. Szünetet csak egyszer tartunk, tíz órakor. Óra köz­ben, akinek kell. az kimehet. De olyan becsületesek, hogy sose mennék ki föl öal esesen Hatvannyolc éves Takács ta­nító úr. Egészséges arcát a nap vörösesbarnára pirította. Mun­kakedve a fiatalokat is bámu­latba ejtheti. — Bánhatja, hogy nem pén­teken jött. Láthatná, hogyan olvasnak, számolnak ezek a gyerekek. Takács tanító úr nyáron is foglalkozik a gyerekekkel, he tente kétszer, reggel nyolctól délig. — Baráti alapon megy. Oda ülnek, ahová akarnak — mondja. — Átismételjük az el­múlt tanév anyagát. Ezek a gyerekek otthon nem jutnak se könyvhöz, se újsághoz. Szá­molni sem tud velük senki. Megkérdem tőle, mi még a célja ezeknek a nyári foglal­kozásoknak. — Szeptemberben a gyere­kek átkerülnek Batéba. A töb­bi osztályt ott végzik. Hát ne kelljen szégyenkezniük, ne csúfolja, ne nevesse ki őket senki. Ha az ottani tanító kér­dez valamit, ők megválaszol­nak rá. Ezzel tekintélyt sze­reznek maguknak. Batéban ók lesznek a császárok! Most már bánom is, hogy a szerencse nem kedvezett. Jó lett volna látni Takács tanító úr huszonnégy tenyeres-talpas, szurkos hajú gyerekét. Hazafelé az útszéli magas nyárfák között fel-feltűnt előt­tem az idős tanító alakja. Fe­je a fák csúcsáig ért ... Horányi Barna SOJRiOK Mi az infláció? Egy olasz háziasszony levelet írt a Tempo című lap szerkesztőségéhez, és kérte, magyarázzák meg, mi az infláció. A szerkesz­tőség magyarázata így szólt: »Inflációnak nevezzük tudományos szóval a pénz­romlás folyamatát. Lénye­gében akkor beszélhetünk inflációról, ha ma veszünk egy háztartási készüléket ezer líráért, jövőre elrom­lik, és a javítás ötezer lírába kerül...« Drága csók A marseille-i kórházban egy orra hegyéig bepólyá­zott ember fekszik, aki az egyik ápolónővel az ér­deklődők megnyugtatásá­ra ágya fölé a következő szöveget íratta: »Ezt az árat fizettem azért, hogy autóvezetés közben csókolóztam. A gép száz kilométeres se­bességgel haladt...« * * * Joseph Davis, a New York-i állatkert igazgató­ja érdekes kísérletre szán­ta el magát. Az örökké civakodó gorillák ketrece elé televíziót állíttatott, hátha az nyugalmat te­remt a lármázó majmok között. A kísérlet bevált. A go­rillák nagy érdeklődéssel nézik a műsort, csak ak­kor kezdenek el háborog- ni, ha a televízió cowboy- filmeit sugároz. Nekik már van ízlésük. * * * — A gondolatok úgy ugrálnak egyik emberről a másikra, akár a bolha — írja Stanislav Jerzy Letz lengyel humorista. — Csak az a baj — te­szi hozzá —, hogy nem mindenkit csípnek meg. * * * Emilio Nodaris genovai polgár a boldogságtól szin­te eszét vesztve hajtott a rendőrségre, miután je­lentették neki, hogy meg­találták elrabolt ékszertás­káját. Az ékszeres táska átvé­tele után Nodaris jó han­gulatban köszönt el a rendőröktől, de alig fél perc múlva keserves áb- rázattal tért vissza. Amíg benn volt a rendőrségen, hogy átvegye a megkerült holmit, valaki ellopta az autóját. * * * Különös felirat inti óva­tosságra az autóvezetőket az amerikai San Bernar­dino város felé vezető úton: »Ha lassan hajt, hama­rosan egy gyönyörű tó­hoz jut, ha azonban túl­lépi az előírt sebességet — a kihágási bíróhoz.« * * » Texas fővárosában, Dal­lasban egy szépségápoló szalon ajtaján, olvasható: »Lépjen be nyugodtan, nem vagyunk ijedősek.« Somogyi Néplap A' MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: . WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon 15-16­Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra A2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents