Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

rnJ€ PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ÁRA' 80 FHXÉB Somogyi néplap 1SZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. évfolyam 19£; szám. 1965. auguszus 20., péntek ----------------------------------­A lkotmány napi gondolatok írta: Varga Károly, a Hazafia» Népfront Somogy megyei titkára Alkotmányunk kimondja: KENYÉRSZEQÖ Nagygyűlések az alkotmány ünnepén M a zászlódíszbe öltözött az egész ország. Ün­nepelnek a magyar falvak és városok dolgozói, ünnepük népköztársasági al­kotmányunk törvénybe ikta­tásának 16. évfordulóját. Történelmünkben sok ne­vezetes dátum van, de 1949. augusztus 20-a magasan ki­emelkedik közülük. Ez a nap a néphatalom születésének ünnepe, mert nemzeti létünk alaptörvénye először mondja ki történelmünk során: »A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.« Népünknek nem volt igazi alkotmánya 1949-ig. Amit felszabadulásunk előtt »ezeréves aikatmány«-ként emlegettek, az nem volt más, mint különféle jogszokások és jogalkotások gyűjteménye. Ez az »alkotmány« hatalmas vár­falként vette körül a népel- nyomó osztályt, biztosítva szá­mára a kizsákmányolás lehe­tőségét, a dolgozókat pedig kiszorította a hatalomból, ré­szükre a nincstelenséget, a nyomort, a cselédsors keser­vét jelentette. A dolgozó nép évszázadokon át hiába küzdött az úri elnyo­más ellen. Csak hazánknak a Szovjetunió által történt fel- szabadítása tette lehetővé a harc győzelmes befejezését. E történelmi sorsforduló után kezdhette meg a parasztsággal szövetséges munkásosztály a kommunisták vezetésével az ország újjáépítését és új tár­sadalmi rend fölépítését. Így kapcsolódik össze egy­mással elválaszthatatlanul 1945. április 4-e és 1949. au­gusztus 20-a, a szabadság és a néphatalom születésének, tör­ténelmünknek e két kiemel­kedő dátuma. Szabadság nél­kül nem lehetett volna nép­hatalom! Alkotmányunk törvénybe iktatásakor még csak négy­éves volt népünk szabadsága, mégis történelmi jelentőségű tetteket hajtottunk végre. A földreform során Somogy megyében 461 000 hold úri birtokot osztottunk szét mint­egy 40 000 földigénylő között. A »puszták népe« a közös la­kások helyébe új házakat, vi­rágzó településeket épített, s övé lett az a föld, melyen ad­dig másnak vetett, és másnak aratott. Z llamosítottuk a gyám­ja kát, a bányákat és a bankokat. Népköztár­saságunk alkotmánya ezeket, az egész dolgozó népet érintő politikai, gazdasági és társa­dalmi változásokat rögzítette le mint élő valóságot: »A Ma­gvar Népkztársaság a munká­sok és a dolgozó parasztok ál­lama..« Alkotmányunk kijelöl­te a további utat is. Az elmúlt 16 év alatt ezen az úton ha­ladva leraktuk a szocializmus alapjait, és megkezdtük a szo­cializmus fölépítését. Minden hatalom a dolgozó népé. Ennek megfelelően az államhatalom legfelső és he­lyi szerveiben a lakosság által közvetlenül választott képvi­selők és tanácstagok tevékeny­kedvek. A jelenlegi ország­gyűlés 340 tagja közül 142 munkás, 64 paraszt, 123 értel­miségi származású. Ezzel szemben az úri Magyarország 292 képviselője közül 1939- ben 98 földbirtokos és nagy- gazda volt, s csak 9 munkás és 2 középparaszt A megyei tanácsi m 23 munkás, 16 dolgozó paraszt, 19 értelmiségi, 10 alkalmazott és 6 egyéb foglalkozású kép­viseli Somogy lakosságát. Fel- szabadulásunk előtt a nagy- birtokos Somogy megye tör­vényhatósági bizottságába 16 gróf, báró és földbirtokos örö­kös tagként, 179 tag pedig legtöbb adófizetőként került be. Nem kétséges senki előtt sem, hogy gróf Bethlen, gróf Széchényi, vitéz Csicsery-Ró- nay, Hertelendy és a többiek kinek az érdekeit képviselték akár a parlamentben, akár a törvényhatósági bizottságban. Ma viszont a dolgozó nép sa­ját soraiból választott veze­tők a néphatalom szüntelen erősítésén és a népjólét növe­lésén fáradoznak. A lkotmányunk azt is ki­mondja: »A Magyar Népköztársaság társa­dalmi rendjének alapja a munka.« Az ember megítélé­sében többé nem a birtok nagysága vagy a származás az értékmérő, ' hanem a jól végzett munka. Dolgozó népünk szorgalmas munkájával nagy sikereket értünk el az ipar, a mezőgaz­daság fejlesztésében, a kultú­ra felvirágoztatásában, a nép­hatalom erősítésében. Űj ipar­telepeket, üzemeket, gyárakat, kulturális és egészségügyi lé­tesítményeket építettünk. Az iparban addig igen szegény megyénkben is új üzemek egész sora épült fel. Pl. a ka­posvári textilművek, a ruha­üzem, a hűtőház, a TRANSZ- VILL stb. Míg 1940-ben a me­gye üzemeiben csak 2500 volt a foglalkoztatottak száma, napjainkban több mint 27 000 ember dolgozik az iparban. Alkotmányunk törvénybe iktatása óta hazánk fejlődésé­nek legnagyobb eredménye a mezőgazdaság szocialista át­szervezése volt. Megyénkben is csaknem az egész földterü­let a szocialista szektorba ke­rült. Ma már 14 állami gaz­daságban és 240 termelőszö­vetkezetben folyik a mező­gazdasági termelés. A múlt évben 3500 traktor, 386 kom­bájn, valamint a munkagépek ezrei végezték a mezőgazda- sági tennivalók jelentős ré­szét. A szövetkezeti gazdálko­dás erősítését államunk éven­te több mint 160 millió forint hitellel támogatja megyénk­ben. A nagyüzem adta lehető­ségek kihasználásával, szövet­kezeti parasztságunk szorgal­mas munkájával jelentősen nőit a közös gazdálkodás eredményessége. Növekedett a terméshozam, az állatállo­mány és az állati termékek mennyisége. Gyarapodott a termelőszövetkezetek közös vagyona. Megyénkben az egy tagra jutó tiszta vagyon ár­tóke csaknem 20 000 forint. A múlt évben tovább emelke­dett az egy dolgozó tagra ju­tó részesedés is. A mezőgazda­ságban is megszűnt a kizsák­mányolás minden lehetősége, s a gépesítéssel parasztságunk megszabadult a látástól va- kulásig tartó nehéz munká­tól. Munkásosztályunk és pa­rasztságunk mély felelősség­érzettel és szorgalmas mun­kával tevékenykedik a gazda­sági és a társadalmi élet minded területén. Vállvetve dolgoztak és dolgoznak velük az értelmiségiek, bebizonyít­va, hogy tudják és akarják szolgálni a szocializmus épí­tését. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével népgazdasá­gunkban uralkodóvá lettek a szocialista termelési viszo­nyok. Ez kedvezően hatott a nemzeti jövedelem alakulá­sára, melynek összege 1964- ben 2,8-szorosa volt az 1949. évinek. Az ipari termelés nö­vekedése csaknem négyszere­se, a mezőgazdaságé pedig másfélszerese az 1949. évinek. Országosan — 1949-hez viszo­nyítva — az egy ipari kereső­re jutó reálbér 70,2 százalék­kal, az egy mezőgazdasági ke­resőre jutó reálbér pedig 64,5 százalékkal növekedett. Ennek eredményeként jelentősen emelkedett az életszínvonal. Pl. 1964-ben 31 kg volt az egy főre jutó cukorfogyasztás a háború előtti 10,5 kg-mal szemben. A lkotmányunk szélesre tárta a jogok kapuját is a dolgozó nép előtt. Ezek közül igen jelentős a mű­velődéshez való jog, mely le­hetővé teszi a népművelés ki- terjesztését. A felszabadulás előtt a munkás- és paraszt- gyerekek számára szinte elér­hetetlen volt a középiskola, de különösen az egyetem. Ma országosan o középiskolai ta­nulók száma nyolcszorosa, az egyetemi és főiskolai hallga­tók száma pedig több mint négyszerese az 1937/38. évi­nek. Somogy megyében 1937- ben négy középiskola műkö­dött 1448 tanulóval. A mun­kás- és parasztgyerekek alig kerülhettek be ezekbe az is­kolákba. Pl. 1936-ban a kapos­vári leánygimnázium 276 ta­nulójából kisbirtokos gyerme­ke volt 9, munkás gyermeke volt 2. Megyénkben ma 24 középiskola működik, a tanu­lók létszáma 7000. Ezenkívül sok felnőtt tanul a középisko­lák és az egyetemek esti és levelező tagozatán. A felszabadulás előtti 42 kultúrházzal szemben ma 236 van a megyében, a 30 mozival szemben pedig 315. 82 000 rá­dió, 15 450 televízió, 361 könyvtár több mint fétanillió könyvvel szolgálja megyénk lakosságának művelődését. A dolgozók egészségvé­delmében is nagy eredmények születtek. A felszabadulás előtt 235 or­vos volt, ma 395 orvos gyó­gyít megyénkben. A kórházi ágyak száma a felszabadulás előtti 710-nek több mint két­szeresére emelkedett A tár­sadalombiztosításnak a tsz- tagokra való kiterjesztésével megyénk lakosságának csak­nem teljes egésze ingyenes or­vosi ellátásban részesül. Alkotmányunk előírásainak megfelelően megvalósítottuk a női egyenjogúságot, a lelki- ismereti szabadságot, a tör­vény előtti egyenlőséget, a szólás- és sajtószabadságot. Alkotmányunk a jogok biz­tosítása mellett megszabja az állampolgári kötelességeket is. Ezek: a népvagyon védelme; a népköztársaság gazdasági erejének fokozása; a dolgozok életszínvonalának emelése, művelődésük előmozdítása; a népi demokrácia rendjének erősítése, a haza védelme. E kötelességek teljesítése min­den állampolgárnak fontos feladata. Alkotmányunk törvénybe iktatása óta hatalmas ered­mények születtek hazánk, né­pünk életében. De még sok a tennivaló. Mindenekelőtt to­vább kell erősíteni a munka- fegyelmet, javítani a termé­kek minőségét, csökkenteni az önköltséget, növelni a szaktu­dást, s jobbá kell tenni a ve­zetést. Erősíteni kell dolgozó népünk összefogását, hogy szi­lárd egységben valósíthassuk meg a párt és a kormány po­litikáját, mely eddig is oly sok sikert hozott az egész or­szágnak. R övid számvetésünkben visszapillantottunk, és összehasonlítást tet­tünk múltunk és jelenünk kö­zött. Megállapíthatjuk: Al­kotmányunk nem holt betű, hanem eleven valóság. Ered­ményeinkkel nem kell szé­gyenkeznünk. Elmondhatjuk, hogy megvalósítottuk Petőfi kívánságát: Űj hazát terem­tettünk, mely szebb a réginél; új hazát, hol nincsenek ki­váltságok kevély tornyai! Parasztságunk a mai napon leteszi az új kenyeret népünk asztalára. Fakadjon ebből az új kenyérből városon és fa­lun új, acélos erő, s építsük, fejlesszük tovább a megte­remtett új hazát a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tésével dolgozni és küzdeni tudó, szorgalmas népünk szá­márai Ma országszerte gyűléseket rendeznek az alkotmány ünne­pe alkalmából. Békéscsabán nagygyűlés lesz, amelyen Ká­dár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első tit­kára mond beszédet. Az Eger­ben sorra kerülő nagygyűlés Athéni politikád körökben vegyes érzelmekkel fogadták Eliasz Cirimokosz kormányala­kítási megbízatását. Cirimo­kosz már a csütörtökre vir­radó éjszaka hozzákezdett a kormányalakítási tárgyalások­hoz, Athénban úgy vélik, hogy a jelenlegi átmeneti kar­fél után, Papandreu sajtónyi­latkozatában nevetségesnek mondta a király választását, majd hozzáfűzte: »A király tanácsadói nem látják, hova Tegnap délelőtt találkozót rendezett a megyei pártbizott­ság ipari osztálya azoknak az ipari pártaktivistáknak, akik az utóbbi években sokat tettek az iparpolitikai feladatok meg­valósításáért. A megjelente­ket Püspök Tibor, a pártbizott­ság ipari osztályának főelőadó­ja köszöntötte. Méltatta a pártaktivisták önzetlen mun­káját. Részt vett és felszólalt a ta­nácskozáson Szigeti István, a pártbizottság titkára is. Hang­súlyozta, hogy a jövőben még nagyobb szükség lesz a tár­sadalmi aktivisták segítségé­re. Többen az első félévi mun­káról fejtették ki véleményü­ket. Gyakorlati tapasztalokkal szónoka Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára lesz. Szegeden Erdei Ferenc, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára mond be­szédet. (MTI) mány tagjai szerepet kapnak kabinetjében. A kijelölt kor­mányfő máris közölte, hogy Sztefanopulosz, aki vele együtt szakított Papandreuval, nem vesz részt a kormányban, bár a hamarosan megkezdődő par­lamenti vita során teljes tá­mogatásáról fogja biztosítani. viszik a nemzetet és a trónt.« Annak a véleményének adott hangot, hogy az új kormány­nak nehéz percei lesznek a parlamenti szavazáskor. (MTI) bizonyították, hogy mennyire hasznos a normák állandó karbantartása. Beszámoltak arról is, hogy a párt decembe­ri határozatai a dolgozók tet­szésével találkoztak minden üzemben. A találkozón az elmúlt években végzett jó munkáért jutalmat kapott Tihanyi Zol­tán, az MNB igazgatója; Mül­ler László, a ruhagyár igazga­tója; Tacsi Imre, a DÉDÁSZ párttitkára; Kertész János, a Közúti Üzemi Vállalat igaz­gatója; Varga István, a TRANSZVIL dolgozója; Nagy Lajos, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke és Hencz Pál, az Autójavító Vál­lalat igazgatója. Cirimokosz kormányalakítási kísérletei SZTEFANOPULOSZ NEM VESZ RÉSZT A KORMÁNYBAN Eliasz Cirimokosz, az egykori középiskolai tanár, liberá­lis politikusként, 30 évvel ezelőtt kezdte karrierjét. A náci megszállás alatt, 1941-ben, szakított a liberálisokkal, pártot alakított Népi Demokratikus Unió néven, s együttműködött a baloldallal. 1944-ben, az első háború utáni Papandreu-kor- mányban gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszter volt, majd kilenc éven át a kis, de befolyásos Görög Szocialista Párt főtitkára volt. 1958-ban független képviselőként a baloldali EDA listáján indult és nyert mandátumot a választásokon. 1961-ben pedig bevitte csoportosulását a Centrum Unióba. Az 1963-as választások után a parlament elnökévé választot­ták. Az 1964-es választások után, amikor a Centrum Unió többséget szerzett, Papandreu belügyminiszterévé válasz­totta. 1961-ben súlyos szívroham érte, amit. csodával határos módon, bravúros orvosi beavatkozás utált) élt túl: szívébe műanyag-artériát helyeztek. Csütörtökön, nem sokkal éj­Ipari pártaktivisták találkozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents