Somogyi Néplap, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-19 / 195. szám
Gerhard, Günther és a többiek Fonyódi pihenő az építőtábor után ■ Szép a Balaton, csak... „Tündi-bündi” magyar lányok SZABAD A JOGOSÍTVÁNYT? ah hiszen nem is megy. Itt még ezt is megengedte apu, otthon viszont hozzá sem nyúlhatok. Hogy mi mindenre jó a nyaralás! Tjét óra. Szállingóznak a vendégek a Szabadság fürdőtelepi Halászcsárdába. Minden este telt ház van; nagyon szeretik a. nyaralók ezt a vízparti szórakozóhelyet, a romantikus környezetet, a változatos, kitűnő ételeket... és a zenét. Mert a zongoránál Horváth Jenő zeneszerző ül, akit szinte minden vendég ismer, a külföldiek közül is sokan; dalait dúdolják az emberek, több zenés vígjátékának tapsolhattak Budapesten és vidéken. 1963 nyarán sok kellemes estét szerzett a balatoni üdülőknek, aztán Kanadába utazott több hónapos turnéra. Most megint visszatért a Balatonhoz, de szeptemberben újabb külföldi szerződés kötelezi. — Szeptemberben indulok ismét Kanadába — mondja —, meglátogatom azokat a helyeket, ahol tavaly jártam. Nagyon kedves a kanadai közönség. Minden estem nagy siker volt, egy darab Budapestet lá)t» tak bennem az ott élő magyarok ... Játszottam Montrealban, Hamiltonban, Ottawában, nagyon sok hallgatómat hazacsalogattam Magyarországra látogatóba. — A turné alatt születtek újabb szerzemények? — Igen. Hiszen sok benyomás éri az embert, tele van élményekkel. Üj dalaimat szeptemberben mutattam volna be egy szerzői esten az Erkel Színházban, utam miatt azonban az est elmarad. Jelenleg egy zenés vígjátékon dolgozom; KÉT KÜLFÖLDI ÚT KÖZÖTT Oláh Margit szövegkönyvét ési Romhányi József verseit zené-' sítem meg. Nézd meg az apját- a címe, a Kecskeméti Katona József Színház mutatja majd be a következő évadban. Szinte »-házi szerzője« a kecskeméti színháznak Horváth Jenő, tavaly is műsorra tűzték egy darabját, A gyereket a gólya hozza című zenés vígjátékot. Itt, a Halászcsárdában nemzetközi műsort ad Borisz Szve- dolodovval, a dobossal. Az angol, francia, olasz, német dalok mellett azonban hallhatjuk a Horváth-szerzeményeket is, hiszen sok vendég kéri. Fürgén, könnyedén szaladnak ujjai a billentyűkön, s már énekli is a sokak által kedvelt és a szerzőnek is egyik legkedvesebb dalt: Hegedű, te vagy az én barátom... Nemcsak vérbeli zenész, hanem kitűnő pszichológus is Horváitíh Jenő. Azonnal meglátja, hogy egy-egy asztaltársaság milyen dalt szeretne halla- lani. Az imént egy Chopin-tantázia »talált be« a közeli asztal lengyel vendégeihez, majd pedig a Gyere, ülj, kedves mellém ... dallamára húzódott közelebb egy szőke kislányhoz a fiú. Hangja és dalai beférkőznek a szívekbe. Egyik vígjátéka főszerepélőjének dala kísér el bennünket, és száll a csöndesen hullámzó víz fölé: ... a te bűvös zenéd kinyitja minden ember szívét.. Strubl Márta A szegedi járás úttörőtáborában, Fonyódon huszonöt német fiú is pihen. A KISZ csereakciója révén jöttek | Magyarországra, három hetet töltöttek a székkúti táborban, ahol kukoricát címereztek. Valamennyien ipari tanulók Halléban; a Buna Művek vegyipari szakmunkásai lesznek. Vezetőjük és tóim ■'—uk egy barna fiatalember, Varga István, a szegedi József Attila Egyetem hallgatója Az ő kalauzolásával látogatunk meg egy sátrat. Csak az 1. számú sátorban találunk lakókat, a többiek a Balatonban lubickolnak. »Házigazdáink« — Hans Werner Kolbe, Gerhard Silbersack. Günther Raymund és Heinz Abraham — az ágyakon hasalva söröznek. Szőke hajúak, barna bőrűek — itt-ott égési foltokkal. — Ilyen a magyar nép — . mutat a vállára a szakállas I Hans Werner. — Ezzel volt a legtöbb problémánk. Kér«"' ’ cl, amikor eljöttünk Haliéból, tíz fok volt a hőmérséklet, a kukoricaföldön a napon pedig —-Í5. Az elr.ö napokban nemigen bírtuk fekve tölteni az éjszakát. — Na-von jól érezzük magunkat Magyarországon — vág közbe Heinz —. csak az étel, a klíma és a nyelv nehéz. Szép ez az ország, kedvesek az emberek. A táborban nagyon megszerettük a magyar fiatalokat. Elmondják, hogy fizika tanárjuktól sokat hallottak hazánkról, ugyanis tavaly járt itt. Főleg a Balatontól volt elragadtatva. — Szép a Balaton — jegyzi meg Günther —, csak ... Csak a stranddal nem vagyunk megelégedve. Szebbnek képzeltük. — S a víz... Talán melegítik? — Ez szabad strand itt —< magyarázza nekik a tolmács —, a bekerített strandok kulturáltabbak. — Akkor is jobban törődhetnének vele — szögezi le a fiú. Cigarettára gyújtunk. — Ahá, Fecske! — örvendeznek. — Tegnap akartunk venni, de elfogyott. — R»muj tátják a camping-hamutartót, mutató- és hüvely’-uijuk- i hói karikát csinálnak, és azon ' keresztül hamuznak a földre. | — Legyünk jól neveltek. | — Csaknem egy hó :apja j vannak nálunk. Milyen sza- i vakat tanultak meg? — Har- ' sány nevetés. Aztán közlik, I hogy szívesen mondanak í egyet-kettőt, de tekintettel ! akzrna'i lenni arra, hogy hölgy van a társaságban. —* Sör, bor, pálinka — sorolják haliéi dialektusban magyarul —, Fecske, kezét csókolom, Tündi-bündi — ezt a kislányoknak szoktuk mondani. Pontosan ne™ t-"**vk, hogy mit jelent, de nagyon örülnek neki. — Számolni is tudunk százig — dicsekedik Gerhard —, de csak oda, vissza már nem. Amikor arról faggatom őket, hogy mi nem tetszik nekik nálunk, megjegyzik, hogy sokat vannak zárva az üzletek. És amit főként fájlalnak: Budapesten nem lehet nyloninget kapni. — Még szerencse. hogy vannak csehek a Balaton- parton — mondják mosolyogva. Varga István elmondja, hogy a fiúk cm' nek a fonyódi táborban, él indulnak haza. Ks+ hét múl a pedig a szegediek utaznak Flalléba. szintén építőtáborba. — Viszontlátásra jövőre — búcsúznak —, ha lehet, megint eljövünk. Nagy vonzóerő van ebben az országban. Nagyon csinosak a magyar lányok. S. M. I BALATONI Baiatwái a^cáság-alc A „KEDVES” ISMERŐS Ki győzi jobbau szusszal? Balatonfenyvesi társasjáték vasidegzetű felnőtteknek Amolyan kiránduló időben érkeztek ki a Balatonra Kovácsék. Fújt a szél. felhő takarta a napot — egyszóval mindent lehetett csinálni, csak fürödni és napozni nem. Más ember nem éppen szelíd szavakkal az eget szokta ostromolni ilyenkor — de Kovács!?... Melegítőben, pokrócba burkolózva békésen üldögélt a teraszon, és ötpercenként kijelentette: — Sebaj! — Ez az Igazi pihenés! Már maga az megfizethetetlen, hogy az ember nem látja maga körül a megszokott, jól ismert arcokat!... Ez már ki- kapcsolódás! . . . Megüdvözüit mosollyal még egy ideig mormogott maga elé, aztán elszenderült. Valami lakatlan szigetről álmodott éppen, ahol ő volt egyedül, amikor nem várt zsibongás zavarta fel. — Csókolom! Jónapot!.. . Szevasz öreg fiú, csakhogy megtaláltalak! . .. — Ügyes voltál, mindenesetre! Éppen ma jöttem. Es a címet nem adtam meg senkinek ... — egy áldozat elhomályosult tekintetével mérte végig Kovács -kedves« ismerőseit. Csak nyolcán voltak ... Mit szaporítsuk a szót? A rossz Időre való hivatkozással a vendégek a késő esti órákig ott ücsörögtek ... Közben két csemetéjüket háromszor felpofozták, s a házaspár négyszer ösz- szezörrent a korszerű gyermek- nevelés elvein. Végül így búcsúztak: — Jó, hogy itt nyaraltok ti Is! Legalább lesz kivel összejárni. Igaz? Holnap, ha jó idő lesz a parton, ha nem — hat akkor itt találkozunk ... Kovács megkövült tekintettel bámult utánuk. Majd vizes borogatást rakva fejére, levelet Irt a különleges tudakozónak, megérdeklődve hogyan lehet zavartalanul két hetet nyaralni a Balaton parton .. . V. M. A társasjáték mindig este kezdődik. Néha nyolc órakor, néha fél kilenckor. Az időpont a mozi előadásától függ. A játék a hangulatos szép kertmozi és a Vigadó nevezetű vendéglő között zajlik le, melyek a sors kegyelméből tőszomszédok lettek Balatonfenyvesen. Mindkettőnek az a hivatása, hogy a pihenni vágyó üdülőknek szórakozást nyújtson. Hát ebből nincs is hiány, már csak azért sem, mert kötelességén túl a mozi is meg a Vigadó is minden ottlevőt abban az örömben részesít, hogy tanúja lehet annak a társasjátéknak, amelynek ezt a címet adtam: »Ki győzi jobban szusszal?k Hogyan zajlik le ez a játék? Elmondom. Ültem a kertHelviségben. A sárga műanyag falak mint színpadi díszletek takarták a kertmozit. No, nem teljesen, mert egy jó tenyérnyi sávon láthattam a vásznat. Míg a Vigadó kitűnő zenekara szünetet tartott, óhatatlanul arra a tenyérnyi sávra irányult a figyelmem. Vajon mi történik ott? Lovak nyerítenek, ágyúdörgés, majd hatalmas, zúgó vihar... Aztán munkához látott a zenekar, és folytatódott a játék. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, a pálma a zenekaré. Ám az andalító tangóba beleüvöltött egy öblös férfihang, hogy aszondja: »Győzeleeem! Győzeleeem!« Észrevettem, hogy többen — hozzám hasonlóan — a tenyérnyi rész felé fordították fejüket, a megriadt tekintetek azt tükrözték: »Te jó isten, mi történhetett, ki győzött, ki vesztett? ...« stb. Sokáig nem töprenghettek, mert egy harsogó tviszttel a zenekar visszaszerezte a vezetést. Erre persze a mozi is erősített. És ez így ment — no nem az idők, hanem az előadás végeztéig. Másnap este a kertmoziba ültem be. Kodály megfilmesített, pazar kiállítású dalművében, a Háry Jánosban gyönyörködtem — volna, ha elmarad a társasjáték. De erről sző sem lehetett, mert a kerthelyiség tömve volt táncolni vágyó fiatalokkal. Ki győzi jobban szusszal? Háry bátyó vagy a Vigadó? Megfeszítetten figyeltem. Gyönyörűen énekelte a kórus azt, hogy Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik... de zenei aláfestésként kitűnően hallottam az O sole miót. Mit mondjak? Csodálatos este volt. A társasjáték ismét kitűnő volt. Olyan remek hangzavart, sikerült előidézni, hogy állítom, ennek a »műfajnak« a remekei közé lehet sorolni... Ezek után, ha valaki azt találná mondani: »Hiszen ez borzasztó! Ezt nem lehet idegekkel elviselni!« — az nagyon téved. Minden este tele van mindkét »intézmény«. Hiába. Ha felnőttek vagyunk is, valahol ott bújkál valamennyiünkben a gyerek. Szeretünk játszani. Vörös Márta PIHENÉS •FŐZŐTANFOLYAMH A FONYÓD-BÉLATELEPI CAMPING BEN I
