Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

Kedd, 1965. július 13. 3 SOMOGYI NÉPtAP il Új művelődési tervek készítése előtt Július-augusztusban össze­ülnek a kulturális bizottságok, hogy hozzálássanak az új mű­velődési tervek összeállításá- . hoz. Az idén a legtöbb helyen még éves tervet készítenek. Az új járási és községi ter­vek legfontosabb feladata: szolgálni a. dolgozók politikai, világnézeti nevelését, általá­nos és szakmai müveltégük emelését. A kulturális bizott­ságoknak megfelelő helyi is­meretekkel kell rendelkezniük. Hasznos lesz, ha a tervkészí­tés előtt tanulmányozzák az MSZMP KB ágit.-prop, bizott­ságának állásfoglalását, mely­nek minden pontja érvényben van, és alkalmazandó az új tervekre is. Ugyancsak nél­külözhetetlen a tervkészítés­hez a közelmúltban megjelent, az Időszerű ideológiai fela­datokról című kiadvány. E két dokumentum egyértelmű­en fogalmazza meg népműve­lési tevékenységünk feladatait. Ezek aprópénzre váltása a tervkészítőkre vár. A tartalom és a forma egy­ségére is kell ügyelnünk. Még mindig tapasztalható a régi, idejétmúlt, korszerűtlen és a lakosságot egyáltalán nem von­zó formákhoz való ragaszko­dás csupán azért, mert ezeket éveken át alkalmaztuk. Megszívlelendő az, amit Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes mondott a debreceni országos népműve­lési tanácskozáson: A »keve­sebbet, de jobbat« elv a nép­művelésben sem időszerűtlen. Kerüljünk minden szubjekti­vizmust, küszöböljük ki mun­kánkból a formalizmus ma­radványait. A nagyatádi járási kulturá­lis bizottság — kiegészítve a járás tömegszervezeti vezetői­vel — a napokban ülést tar­tott, és összeállította az új művelődési terv »-nyersanya­gát«. A tömegszervezeti veze­tők ismertették résztervüket. Nehéz dolga lesz majd az összehangolt tervet, megszöve­gező bizottságnak, mert a résztervek túlságosan elapró­zottak, nem mindig szolgál­ják az egységes célokat. Szin­te kivétel nélkül valamennyi szerv maximalitásra törekszik: a lehető legtöbbet, az egiész lakosságnak. Pedig arra is gondolni kell, hogy az embe­rek tv-t is néznek, és nem járnak minden este előadást hallgatni. Sokkal helyesebb lenne, ha valamennyi szerv a saját területén energiájának jó részét a felnőttoktatás szer­vezésére fordítaná, s általá­ban a korszerű alapműveltség terjesztését vállalná. Nem törvényszerű, hogy a népművelés valamennyi for­mája szerepeljen terveinkben csupán azért, hogy azt mond­hassák rájuk; alapos, sokol­dalú munka. A feladatok egy­séges értelmezésével, az erők jobb összefogásával megte­remthetjük az új népművelési évad alapját: a reális terve­ket! D. S. Segítenek aratni a marcali fmsz dolgozói (Tudósítónktól) A marcali községi pártszer­vezet, a tanács és a Vörös Csillag Tsz vezetősége azt kérte a marcali pártalapszer- vezetektől, hogy segítsenek aratni a tsz-nek. A marcali öldművesszövetkezet pártve- etősége nyomban tájékoztat- 5 a kérésről a dolgozókat, s nárosán a vállalások egész született. idát mutatnak a marcali ; 5 boltjaiban dolgozó szó­lista brigádok: hat hold 'aratására tettek ígéretet. A rászda és a központi iroda lozói 4 hold aratásra vál- ^ztak. A szállítók összesen cvan egynapi aratást vál- k, a kaszások is közülük ilnek ki. A számviteli és ■zügyi osztály 23 tagú szo­fista brigádja a főkönyvelő ütésével ugyancsak egyna- " >nkára jelentkezett, vas-műszaki bolt szod- brigádiából három na- keresztül két dolgozó se­it’ ■’ratnü FŰKASZA A TARLÓN — Nézze, hogy fölverte ezt az árpát a vadlencse. Az egy tömeggé összeszövő­dött árpa táblán fűkaszát húz a traktor. Amerre elhalad, széles csíkon elfekszik a ka­lász. Nem is fekszik, csak egy kicsit megrokkan a szára, mintha térdet hajtana a kasza előtt. Villás emberek állnak a traktor nyomában, és ütemes mozdulatokkal parancsolj ált rendekbe a szanaszét fekvő kalászokat Ezüstös szakállú ember ül az árva meggyfa tövében. Azt az időt igyekszik pihenésre kihasználni, amíg a traktor visszatér. — Mikor volt ilyen nehéz aratás? Végigtörli homlokát. Amikor lábát mozdítja, a bakancs sar­ka alatt megtörik a szalma. A tarlóra csak bakanccsal lehet menni, mezítláb nem bírja az ember. — Régen — válaszolja. — Huszonötben vagy huszonhat­ban? Akkor volt ilyen sok eső. Emlékszem olyan napra is, amikor csak négy-öt keresz­tet tudtunk levágni, aztán megeredt az eső. Hordani kel­lett a kévéket magasabb hely­re, nehogy eláztassa a víz. Szép munka volt mindig az aratás. Talán ilyenkor félt mindig legjobban az ember. Alig csöpörgött, már futott a kévékkel, hogy meg ne ázza­nak. Az volt mindig szép, hogy ennyire féltettük. — Most is féltik? — Féltjük, persze, hogy félt­jük. Ha ez elvész, akkor nincs kenyér. Amióta az eszemet tudom, mindig azt hallottam, hogy a, gabona volt mindig az első. A péterhidai tsz árpatáblájá- nak szélén beszélgetek Békefi Jánossal. — Húsz évvel ezelőtt még nem volt Ő6zi árpa, csak ta­vaszi. Az is jó volt, mert a szalmát etetni is lehetett. Meg-megáll, hallgatja, ho­gyan duruzsol a gép. A domb­tetőnek nehezebben húzza a traktor a kaszát. Itt a szélen reggel még annyira vizes volt a föld, hogy időnként elásta magát a traktor. Arra beljebb már jobb. Magasabb egy kicsit a terület, és valamivel szára­zabb a szalma is. Csak a szal­ma, mert a vadlencse ott is zölden virít. — A domboldalon tegnap kézzel is kaszáltunk. — Ma miért nem vágják? — A kocsisoknak egyéb el­foglaltságuk akadt. Tölteni kellett menni. Azt is el kell végezni még a nagy aratásig. Így mondta: nagy aratás. A búza betakarítását érti alatta. Az árpa csak amolyan kez­dés, hozzáidomulás a nagy munkához. — Látja, a traktor nem jár körbe. Nem tud körbejárni. Délelőtt még megpróbálta, de nem sikerült. Ott, a dombol­dalban nagyon megdőlt a ga­bona, s ha utánam« gy, akkor csak a fejet vágja le, a szal­ma ott marad. S ha a fejet már a tarlón levágjuk, a szár­ral nehezen kerül be a csűr­be. Elveszik a földön. Az ember aggódik minden szem gabonáért. A munka ne­hezen megy. — Mi megtesszük, amit le­het — mondja Békefi János. Csak hát az öregebbjének már korlátozott a teherbírása. A traktor új rendbe fog. A fűkasza csaknem két méter hosszan kényszeríti térdre a kalászokat A vasvillák újra ütemesen mozognak. Az em­berek ilyenkor mindent felej­tenek. A munka leköti figyel­müket. Igyekeznek, hogy mi­nél előbb száradjon a gabona, s jöhessen a kombájn. — Ha szükség lesz rá, még meg is fordítjuk — mondják, s arra vigyáznak, hogv ki ne zökken jenek a megszokott ütemből. K. L PILLANATKÉP Szaporodnak a rendek A munka nagy része még elvégzésre vár A marcali járás fiataljainak munkaversenyéröl Mély dohogással indul az árpatáblának a traktor. Mö­götte — mint a szélmalom lapátjai — hosszú terelő hajt­ja a kasza alá az árpát. Reg­gel óta megy így a munka. Reggel óta áll a rendrevágó aratógépen Tóth Vendel, hogy figyelje, hogyan aratja le és rendezi sorokba a gép a ter­mést. Szép munka ez. Annak tartja az idős babócsai paraszt- ember is. Tavaly hatszáz hol­dat aratott le az a gép, ame­lyen ő állt. Szép teljesítmény. Az idén is szeretné elérni. Nem lesz könnyű. Most ne­hezebb az aratás — mondja. — Jók a gabonák, és nagyra nőtt bennük a fű. Egy része pedig meg is dőlt. Ezt egy oldalra vágjuk. Az egyenesen körbejárunk. Mindig arra kell vigyázni, hogy ne menjen sok szem veszendőbe. Van olyan tábla is, ahol ha nem vigyáz­nánk, talán még egy vagon ár­pa is megbánná. Napcserzett, csontos arcú ember. — Erős nagyon az árpa meg füves is. Csak lassan tud­nak menni a gépek. Inkább menjünk’ lassabban, de jó. legyen. Én minden évben arat­tam eddig. Arra mindig ké­nyes voltam, hogy a gépek soha ne végezzenek »suszter- munkát«. Nekem ellenőrizni is kell, mert azt mondják ám az emberek, szépen néznénk ki, ha te sem vigyáznál a közösre, hiszen te vagy az el­lenőrző bizottság elnöke. Ha pedig én megkövetelem a jó munkát, akkor nekem kell azt a legjobban megcsinálni. A traktor egyre köröz az erős napsütésben. Szaporodnak a learatott sorok. Itt szárad majd néhány napig, aztán jön­nek a kombájnok: fölszedik és kicsépelik a termést. — ki TAVALY SZÉP EREDMÉ­NYEKKEL JÁRT a fiatalok körében szervezett munkaver- eeny a marcali járásban. Nagy részük volt ebben a termelő- szövetkezetekben dolgozó if­júsági munkacsapatoknak, el­sősorban a növénytermesztő brigádoknak. Az idén viszont még alig tettek valamit vál­lalásaik teljesítéséért a fiata­lok. Oka ennek a kedvezőtlen időjárás is. Bár egyes KISZ- szervezetek így is találtak tennivalót. A marcali járási KISZ-bi- zottság titkára, Sebjenics László elmondta, hogy kiesett a versenyből a gépállomáso­kon dolgozó traktorosok jó része, mivel a megyében csak egy műszakos gépekre írtak ki versenyt, a traktorosok pe­dig általában két műszakosak. — Próbáltunk úgy egyez­kedni a verseny szervezőivel, hogy ezeknek a traktorosok­nak a teljesítményét fele-fele arányban számolják el, mert igazságtalan lenne, ha ilyen ok miatt kimaradnának a versenyből — mondja a tit­kár. — Annál is inkább, mi­vel ezekre a fiatalok»'' **’’»>- dig lehet számítani. A mar­cali ifjú traktorosok például háromszor nyerték el a szo­cialista brigád címet, és an­nak ellenére, hogy még egy­szer sem kaptak jelvényt vagy oklevelet, az idén is szívvel-lélekkel versenyeznek. A JÄRAS FIATALJAI­NAK nagy része a mezőgaz­daságban dolgozik. A ver­senyben álló 454 fiatal közül 398-an tsz-ben, 40-en állami gazdaságban vannak. Évről évre emelkedik azoknak a száma, akik a mezőgazdasági gépesítésben találnak mun­kát maguknak. Ebben az év­ben több fiatal nevezett a he­lyi, a járási és a megyei munkaversenyekre a gépesí­tésből, mint a növénytermesz­tésből. — Sajnos, egyik ágazat sem teljesítette első félévi vállalását — mondja a titkár. — Több helyen a gazdasági vezetés közömbössége is aka­dályozza a verseny kibontako­zását. Sok tsz-elnök keveset törődik szocialista címért küzdő brigádok alakításával, támogatásával. Ahol jól dol­gozó ifjú munkacsapatok, szo­cialista brigádok vannak, ott elismerik a vezetők a fiatalok munkáját. Nagyon sok tsz- ben azonban nem értik meg, hogy csak kedvező körülmé­nyek biztosításával tarthatják meg a jól dolgozó fiatalokat — Nincs minden rendjén a szakiskolai képzés körül sem. A tanulókkal keveset törőd­nek a termelőszövetkezetek­ben. A baromfitenyésztőket kapálni küldik, a növényter­mesztő szakosokat az állatte­nyésztésbe, és ezzel elveszik kedvüket. — Tettek-e valamit a KISZ-szervezetek ennek a szemléletnek a megváltoztatá­sáért? — Nagy gondunk, hogy a helybeli KISZ-szervezetek ál­talában keveset törődnek a fiatalok problémáival. — A járási parasztifjúsági tanács segít-e a KISZ-szerve­zeteknek? — Nincs még munkaterve sem a marcali járási paraszt­ifjúsági tanácsnak. Ügy lát­szik azonban, hogy a második félévben számíthatunk segít­ségükre. Sebjenics László ez év ápri­lis elején került a járási KISZ-bizottság élére. Meg alig ismeri a feladatokat, a fiatalok gondjait, de azért bizakodik. — A KISZ-szervezetek na­gyon sokat segítettek a ta­vasszal a pocokírtásban. Je­lentős vállalkozás a 2100 hold rét- és legelőjavítás is, ezt a munkát eddig 860 kát. hol­don végezték el a fiatalok. A termelőszövetkezetekben első­sorban a kertészeti és a do­hánytermelő ifjúsági munka­csapatokra, brigádokra szá­míthatunk. Tavalyi szép ered­ményeik után több tsz-ben helyi versenyt is szerveztek^ hogy serkentsék a fiatalokat. A VÁLLALÁSOK SZÁ­MOTTEVŐEK. de a munka nagy része még elvégzésre vár. Jobban kell dolgozniuk a marcali járás fiataljainak, ha az évet a tavalyihoz hason­ló eredményekkel akarják zárni. Nagy József J Az árvízkárosiTidkért Üjabb felajánlások születtek aa árvízkárosultak megsegítésére in­dított akcióban. Tegnap kaptuk a hírt, hogy a göllei Béke Termelő- szövetkezet tagsága egy vagon őszi árpát ajándékoz a köldeki Vörös Fény Tsz-nek. A Kaposvá­ri Vegyesipari Ktsz tagsága egy­napi keresetét — 6400 forintot — fizetett be a 10 200-as csekkszám­lára. A Partyijnaja Zsizny című szovjet folyóirat 10. szá­ma tizenkét teljes oldalon részletesen kifejti az SZKP taglétszám-növekedésének té­nyeit és forrásait. Az adatok az utóbbi négy esztendőből valók, tehát a XXII. pártkong­resszus utáni időkből — s tudjuk, hogy a XXII. párt- kongresszus fogadta el a párt új programját, és határozta meg az új társadalom építésé­nek fő feladatait. Hadd idézzük az SZKP tag­létszámában megfigyelhető mennyiségi és minőségi válto­zások számait. Az SZKP taglétszáma 1961. január 1-én: 9 275 826 (ebből 803 430 tagjelölt). A létszám 1965. január 1-én viszont már 11 758 169 (tagjelöltek: 946 726). Ez pedig azt jelenti, hogy 1961. október 1-e és 1965. január 1-e között több mint kétmil­lióval gyarapodott a pártta­gok Száma, s ez a fo­lyamat évről évre mar­kánsabb formát ölt. Míg 1960-ban csakrv n 672 000 ember kérte t gjelöltségét, 1964-ben már több, mint 879 000. Ez a legnagyobb ará­nyú növekedés a honvédő há­ború óta. Az 1964-ben fölvett tagjelöltek megoszlása: kere­ken 45 százalék munkás, 15 százalék kolhozparaszt, 39 szá­zalék mérnök, műszaki, orvos, agronómus, tanár, egyetemi ha'lgató, és így tovább. Így tehát az új tagjelöltek gerincét —• ha^-an százalékát — munkások és kolhozpa­Kik a tagjai az SZKP-nak? rasztok alkotják. Moszkvában és Moszkva területén, valamint Leningrad, Szverdlovszk, Csel- jabinszk, Habarovszk, Mur- manszk, Novoszábdrszk, Ivano­vo, Omszk, Donyeck, Zapo- rozsje, Luganszk területen — összesen 40 iparvidéken — 50—69 százalék volt az új tagjelöltek között a munkások aránya. Moldavában, Kurszk, Vinyica, Volinszk, Zsitomir, Hmelnyickij, Ternopol, Andi- zsán, Buhara területen és az Adzsár Köztársaságban, össze­sen 25 területi és köztársasági pártszervezetben az új tagje­löltek és párttagok között 30—52 százalék volt 1964-ben a kolhozparasztok aránya. Az SZKP tagjai sorába lé­pők között növekszik az értel­miség részaránya, s különösen vonatkozik ez a műszaki ér­telmiségre. Az utóbbi években ez az arány 25-ről 28 százalék­ra emelkedett. Ezek az adatok mutatják, hogy a marxista eszmék a dolgozók mind szélesebb tö­megeit hatják át; azt jelzik, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság részéről még szilárdabb a bizalom az SZKP iránt A pártnak fontos tartaléka a Komszomol: az utóbbi négy esztendőben az új tagjelöltek­nek több mint a fele a kom- szomolisták közül került ki. ¥ gén nagyok a követel- menyek, a párt sorai­ba lépőkkel szemben, a kiválo­gatás egyenként történik. S ez alól nincs kivétel. Az SZKP a munkásosztálynak, a kol­hozparasztságnak és az értel­miségnek a legjobbjait veszi föl tagjai sorába; csupa olyan embert, aki híven kitart a kommunizmus eszméi mellett, s példát mutat a munkában, társadalmi kötelezettségeinek teljesítésében, és feddhetetlen erkölcsű. A párt éberen őrkö­dik a tisztasága fölött, és ki­veti soraiból azokat, akik mél­tatlannak bizonyultak a kom­munista nevezetre. Az utóbbi három évben 203 000 embert zártak ki az SZKP-ból, több­ségükben olyan cselekmények­ért, amelyek összeegyeztethe­tetlenek a párttagság fogalmá­val. Sokakat nem minősítet­tek át tagjelöltből párttaggá, mert nem feleltek meg az előlegezett bizalomnak. A tag­jelöltség ugyanis próbaidő, amely alatt ki-ki a munkában, a társadalmi munkában, ma­gánéletében köteles bebizonyí­tani, hogy méltó a párttagság­ra, s tud harcolni a párt esz­méinek valóra váltásáért. Aki a tagjelöltség ideje alatt ezt nem tudja bebizonyítani, nem számithat arra, hogy a párt tagja lesz. Milyen az SZKP szociális és nemzetiségi összetétele? A párttagság többsége (53,8 százalék) munkás és kolhozpa­raszt Az utóbbi három évben több mint 931000 fővel növe­kedett a párttagság létszáma a munkásosztály soraiból, míg a kolhozparasztok 225 700 új párttagot adtak. A munkások és a kolhozparasztok együttes számaránya a párttagság egé­szén belül másfél százalékkal nőtt. Mind több szellemi dol­gozó, műszaki, értelmiségi, tudományos munkás lép a kommunisták soraiba. Rész­arányuk az alkalmazotti kate­górián belül több mint 55 százalék. Az SZKP kicsiben tükrözi a Szovjetunió nemzetiségi struktúráját: több mint száz nemzetiség soraiból verbuvá­lódnak a párttagok. A párt­tagok sorában 7,8 millió az orosz, több mint 1,8 millió az ukrán, 376 000 a belorusz, több mint 193 000 az üzbég, több mint 181 000 a kazah és csaknem 200 000 a grúz. A párttagság műveltségi színvonala állandóan emelke­dik: 15 százaléknak van egye­temi és főiskolai, 2,6 száza­léknak technikumi, 58 száza­léknak általános és középisko­lai végzettsége; a többi az ál­talános iskola alsó tagozatát végezte «L A Szovjetunióban mind a gazdasági, mind a kultu­rális építésben fokozódik a nők szerepe, s ezzel párhuza­mosan gyarapszik a nők szám­aránya az SZKP-ban is: 1961. január 1-én a párttagság 19,5 százaléka, de 1965. január 1-én már 20 százaléka volt nő. A párttagoknak nem jár semmiféle kedvezmény, anyagi előny, sem a bérezés­ben, sem a munkavállalásban, sem a különböző társadalmi juttatásoknál. Ezzel szemben igen nagy a felelősségük, és sok a kötelességük, s ezek kö­zül is az első, hogy közvetle­nül részt vegyenek az új tár­sadalom építésében, jól dol­gozzanak és tanuljanak. Az SZKP különös súlyt helyez ar­ra, hogy a párttagság zöme az anyagi javak termelésének te­rületén dolgozzék. Míg 1961. július 1-én ezer párttag közül 714 vett részt közvetlenül az anyagi javak termelésében, 1965. január 1-én számuk már 724-re nőtt. Az utóbbi három évben a termelésben dolgozó párttagok száma több mint egymillióval gyarapodott. Bár nem törekedtünk teljes­ségre, ezek az adatok mégis sírról tanúskodnak, hogy az SZKP-nak igen nagy a tekin­télye a tömegek körében, hoev a pártot szoros szálak fűzik a néphez, amelyben a marxista eszmék befolyása eevre fokozódó mértékben ter­jed. M. Makszimov az APN szemleírói»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents