Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-08 / 159. szám
SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1965. július 8. Franciaország nem enged A francia kormány szerdán délelőtt minisztertanácsi ülésen foglalkozott a Közös Piac helyzetével. Az ülés után Alain Peyrefitte tájékoztatás- ügyi miniszter sajtóértekezletet tartott, amelyen közölte, hogy a francia kormány a múlt csütörtökön tett nyilatkozathoz tartja magát. A jelenlegi körülmények között nem lehet szó arról, hogy Franciaország részt vegyen a Közös Piacra vonatkozó brüsszeli tárgyalásokon — . mondotta a miniszter. i A sajtóértekezleten megkérdezték Peyreíitte-től, milyen föltételek mellett volna hajlandó visszatérni a francia kormány a brüsszeli tárgyaló- asztalhoz? A tájékoztatásügyi miniszter nem adott választ erre a kérdésre. Brüsszeli jelentések szerint a Közös Piachoz tartozó országok állandó képviselőinek helyettesei szerdán francia kollégájuk, Maurice Ullrich nélkül zárt ajtók mögött összeültek Brüsszelben, hogy megvitassák a francia kormány magatartása következtében kialakult válságos helyzetet. Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg képviselői ezen a tanácskozáson határoznak arról, megtartják-e a tagországok állandó képviselőinek csütörtökre kitűzött értekezletét. A tanácskozással egyidejűleg Hallstein professzor vezetésével a Közös Piac végrehajtó bizottsága hozzáfogott egy újabb határozattervezet elkészítéséhez, amely a Közös Piac egységes mezőgazdasági finanszírozási politikájában mutatkozó nézeteltéréseket hivatott elsimítani. A javaslatot föltételezhetőleg a hét végén juttatják el a hat fővárosba. Báró* sw eszavazták az angol kormányt Az angol kormány az alső- ..ázban szerdára virradó éjszaka az adótörvényjavaslat ne-’ gyedik olvasása során ■’ -n- tési stádium 1 43 -- három vereséget szenvedett. A Újabb amerikai egységek szálltak partra Vietnamban Folyatás az 1. oldalról.) A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya úgy' döntött, hegy önkéntes ifjúsági brigádot szervez az amerikai agresszió ellen, harcra, a nemzeti felszabadításra. Az önkéntes egységek felállításával a dolgozó ifjúsági szövetség központi bizottságát bízták meg. Az erről szóló határozat rámutat, hogy az Egyesült Államok a Del-Vietnamban elszenvedett sorozatos vereségek után fokozza háborúját Észa-k- v letnam ellen. Az a célja, hogy megzavarja a lakosság gazdasági építő munkáját, megbénítsa védelmi erejét. A helyzet azért megköveteli — egy olyan iíjakból álló szervezet megteremtését, akik egyaránt helyt';' I termelésben és a U Th. . őtitkára, aki Gén vett az ■ ENSZ ga^ajügi és szociális tanácsának ülésszakán, szerdán sajtóértekezletet tartott. Ismét hitet tett amellett, hogy a vietnami problémát csakis békés eszközökkel lehet rendezni. Hangoztatta, hogy már több mint két éve »kapcsolatokat« tart fenn a vietnami konfliktus rendezése érdekében, de erőfeszítései mind ez ideig eredménytelennek bizonyultak. Véleménye szerint »egyik fél sem számíthat teljes győzelemre és az ellenfél totális vereségére«. MinéJ távolabb kerül a békés rendezés lehetősége, annál nehezebb lesz a megoldás; ami még 1963-ban elképzelhető volt, azt 1964-ben inár nem lehetett megvalósítani, és ami tavaly még lehetséges volt, 1965-ben már nem realizálható. Egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a siker reális lehetősége nélkül nem szándékozik magára vállalni közvetítő szerepet. Nincs szándékában elutazni sem Hanoiba, sem pedig Pekingbe, amíg a VDK és a KNK arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem illetékes az ügyben. Álláspontját összegezve az ENSZ főtitkára kijelentette: a megoldás föltétele, hogy az érdekelt felek megszüntetnek minden katonai tevékenységet, és tárgyalásokat kezdenek. U Thant ma Párizsba, holnap pedig Londonba utazik, hogy tárgyalásokat folytasson a vietnami kérdésről. A Pravda szemleíró aláírású cikkében kommentálja azt a tényt, hogy az Egyesült Államok a napokban légitámadásokat hajtott végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság sűrűn lakott ipari központja, Nam Dinh és más észak-vietnami lakott területek ellen. Nam Dihn és a VDK lakott területinek bombázása — írja a Pravda — »ismét megmutatja, mit jelentenek az amerikai vezetőknek a tárgyalási készségről hangoztatott kijelentései.« »Itt az ideje, hogy megértsék az amerikai politikai irányítói, mennél messzebb mennek a veszélyes vietnami ka- and kiterjesztésének útján, annál inkább elkerülhetetlen az agresszorok teljes veresége« — hangsúlyozza a szemleró. A dkk befejezésül hangsúlyozza: »A Szovjetunió megadta és meg fogja adni a szükséges segítséget a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak ahhoz, hogy visszaverje az amerikai agressziót. (MTI) A Földműnkét Gépesítő V. azonnali hatállyal fölvesz vizsgázott kolrfimestereket, dóserkezeiőket. valamint kenőgyakornokokat vidéki munkahelyekre. Jelentkezés : a vállalat központjában, Budapest, V.. Vigyázó F. u. 3. munkaügyi osztály, Székesfehérvár, Seregélyesi út 83., Miskolc, József A. n. 35. Nevezettek részére 6 hónaros gyakorlat után 1956 február hóban szakmunkéstanfolyamo indítunk (3022) ház 14, illetve 13 és ismét 13 főnyi szótöbbséggel elfogadott egy, a kormány által ellenzett lényeges tory módosíló javas- ' tot, amely nagy adókedvez- " ínyeket ad bizonyos bsruhásoknak a tőkenyereségadó .-lói. Megfigyelők megjegyzik: az angol íratlan alkotmány nem határozza meg, hogy mikor köteles a kormány lemondani. A parlamenti gyakorlat szerint lemondásra csupán fontos politikai kérdésben szenvedett vereség kötelezi, de nem szabályozza nontosan, hogy mi tekintendő ilyen kérdésnek. Kis többséggel rendelkező kormány esetében ezt megszorító módon értelmezik, amit a jelen esetben erősít az a tény, hogy a vereség »rajtaütésszerű« volt: ezúttal a tory vitarendezők tüntetőén mellőzték a háromszori figyelmeztetést, amely tagjaikat szavazásra kötelezte volna és az ezzel félrevezetett munkáspárti vitarendezőket a biztonság hamis érzésben ringatta, úgy hogy enyhítették tagjaik ellenőrzését. A toryk a döntő percben felvonultatták az éttermekben ólálkodó seregeiket. (MTI) Koszigin szovjet miniszter- elnök az október 10-i török választások után Törökországba látogat. Eduardo Frei chilei köztársasági elnök szerdán délután De Gaulle elnök Caravelle-tí- pusú különrepülő"úoén H-’roG ból háromnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. Giuseppe Saragat olasz köz- társasági elnök szeptemberben hivatalos látogatást tesz Brazíliában. Ugyancsak Brazíliába érkezik — ez év novemberében — Baudouin belga király és felesége, valamint két hónappal korábban János luxemburgi nagyherceg. A spanyol kormány szóvivője megerősítette azt a hírt, hogy Franco 19 tagú kormányába 6 új minisztert nevezett ki. Csou En-laj miniszterelnök Csen Ji külügyminiszter szerda délután az EAK-ban tett baráti látogatás után visszatért Pekingbe. Godcfroid Munongót fölmentették a Kongói Köztársaság (Léopoldville) belügyminiszteri tisztje alól. Az SZKP Központi Bizottságának meghívására szerdán Moszkvába érkezett az Indonéz Kommunista Párt küldöttsége, Aiditnak, a párt központi bizottsága elnökének vezetésével. Edward Ochab, a lengyel államtanács elnöke szerdán hazaérkezett finnországi hivatalos látogatásáról. ?? A katona apja“ a moszkvai filmfesztiválon A negyedik moszkvai film- fesztiválon elsőnek A katona apja című grúz filmet láthatta a közönség. A film főalakja Georgij, az egyszerű paraszt- ember, aki elindul, hogy meglátogassa a kórházban sebesülten fekvő fiát. De nem találja ott, mert már gyógyultan visz- szament alakulatához. Az apa nem tér vissza falujába, hanem önkéntesen a fronton marad. Csak az ellenség földjén sikerül fiával találkoznia, egy házért vívott ütközetben, ami- koris a fiú életét veszti. A megrázó filmaücotás (rendezte: Rezo Csheidze, a címszerepet alakítja: Szergo Zakariadze) nagy sikert aratott a fesztivál közönsége körében. Ben Bellát egy idegosztályra szállították Bumédien ezredes, az algériai forradalmi tanács elnöke kedden este az ország függetlenné válásának harmadik évfordulója alkalmából fogadta a diplomáciai testület tagjait. Bumcdien megismételte a tanács korábban már több ízben kifejtett politikai álláspontját, s külön kiemelte Algéria »szocialista hivatását« az új vezetőknek »igazi szocializmus« megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. Hazánk minden állammal burád kapcsolatot kíván teremteni a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának és az egymás belügveibe való be nem avatkozás elvének alapján. Hangoztatta, hogy Algéria teljesíti az ENSZ-szel szemben fennálló kötelezettségeit, hű marad az Arab Ligához és tiszteletben tartja az ENSZ alap- demányát. A világsajtó hasábjain egy- újabb és újabb találgatások Hennek meg Ben Bella sor- tárói. Legutóbb az U. S. Weekly News azt Irta, hogy a volt elnököt sivatagi börtönéből átszállították egy algíri kórház idegosztályára. A lap szerint az átszállításra nem Ben Bella betegsége adott okot, hanem az új kormánynak az az aggodalma, hogy a börtön parancsnoka esetleg — Ben Bella iránti rokonszenvből — szabadon bocsájtja foglyát. Georgij sokáig bizonygatta a parancsnoknak, hogy addig nem tud hazamenni, míg az ellenség ki nem takarodik az országból. A parancsnok végül meghajol az érvek előtt, és beosztja Geor- gijt a trenbe. Az ellenséget kikergették a haza földjéről. Georgij és a többiek szemébe, amikor a Képünkön: jelenet a határoszlopnál. örömkönny szökik határhoz érkeznek. Ma indul el Helsinkibe a magyar békedelegáció Ma indul el Helsinkibe a július 10-én összeülő békevilágkongresszusra a magyar delegáció, amelynek tagjai — írók, tudósok, művészek és a termelőmunka legjobbjai — egész népünk üzenetét viszik a finn fővárosba. A küldöttség szellemi útravalóját a magyar békemozgalom immár negyedszer megrendezett tavaszi békedemonstrációjának gyűlésein, találkozóin és más összejövetelein, a társadalom minden rétegének részvételével fogalmazták meg. (MTI) LÁNCOK HARLEMBEN 2. „Az én bőröm sem fehér...“ Az első, az 1935-ös nagy harlemi robbanás úgy kezdődött, hogy letartóztattak itt egy néger kisfiút. Azzal vádolták, hogy ellopott valami apróságot. A környéken elterjedt a hír, hegy a gyereket vallatás közben agyonverték. Nem volt igaz, de a harlemiek húsába mindennap belevágott az igazságtalanság, az elnyomás, hát a suttogást igaznak hitték. A gettón végigcsapott a láng. A tömeg összecsapott a rendőrséggel. Négyen meghaltak, több mint százan megsebesültek. Nyolc évvel később egy te- hér rendőr — ma már nehéz kibogozni, miért — őrizetbe akart venni egy néger asszonyt. Egy néger katona ezt meg akarta akadályozni, a rendőr megsebesítette a katonát, és az áradat újra' megindult, öt halott, ötszáz sebesült, ötmillió dollár anyagi kár. Egy kínai boltos táblát tett a kirakatba: »Ne bántsátok az üzletemet. Az én bőröm sem fehér ...« 1964 nyarán Thomas Gilli- gan szolgálatban nem levő rendőrtiszt valamiért rászólt James Powell 15 éves néger fiúra. A fiú visszafeleselt, majd — Gilligan állítása szerint, bár bizonyítani nem tudta — kés Villant a kezében. A tiszt agyonlőtte a gyereket. Talán emlékszik az olvasó: Harlemben ezután napokig tombolt az elkeseredés, valóságos utcai harcok folytak. EGY CIKK ÉS A CÍME Az addigi és a tavalyi összecsapások között több lényeges különbség volt. Nemcsak az, hogy minden megmozdulás erősebb, általánosabb volt, mint a megelőző. A korábbi esetekben a kormányzat még megengedhette magának azt a fényűzést, hogy ezeket a zendüléseket puszta rendőri ügyként kezelje. Azóta azonban Harlem helyzete még kiáltóbb ellentétbe került az amerikai életszínvonallal, azóta többek között Afrika független nemzeteinek képviselői is ott ülnek éppen New Yorkban, az ENSZ üvegpalotájában. Azóta — amerikai néger katonák részvételével is — a szövetségesek szétzúzták az intézményesített fajüldözés legnagyobb hatalmát, a hitleri birodalmat. Azóta óriási erkölcsi-politikai-ka- tonal tekintélyként jelent meg a világpolitika porondján az áldozatokból legnagyobb részt vállalt nagyhatalom, a Szovjetunió. És azóta számolni kell egy egész szocialista világrend- szer létével és szavával. A gyorsan változó világban az amerikai néger nyomorúság »fővárosa«, Harlem sem maradhat hosszabb távon a változatlanság szigete. Nehéz elhinni, hogy alig néhány évtizede mennyire más volt még ez a kerület. A levegő gyakran vibrált már ugyan, de azért nappal keresztül-ka- sul pásztázták Harlemet a turistabuszok, éjjel pedig tömegesen zarándokoltak el az igaz jazz fehér szerelmesei a hangulatos mulatók muzsikusaihoz. És ma? Don’t take a chance! Ne kockáztasd meg! Megérkezésem másnapján a New Yonk Daily News, a világ egyik. legnagyobb példány- számú napilapja ezzel a főcímmel jelent meg: »Szervezett fehérellenes bandák Harlemben?« Elolvastam a cikket. Esvesek (!) — írta a riporter — úgy tudják, hogy Malcoln X. a Fekete Muzulmánok nevű szekta egyik azóta orvul meggy ilkolt Vezetőjének irányításival harlemi fiatalok úgynevezett vértestvériséget alakítottak. A már említett »egyesek« úgy tudják, hogy a szervezetnek négyszáz tagja van, és mindegyik megfogadta: végez legalább egy- fehérrel. Miután mindezt — persze szenzációs tálalásban és sokkal részletesebben — közli a cikk, az olvasó tudtára adja, hogy a rendőrség és a harlemi »szociális szervek« véleménye, sőt vizsgálata alapján »egyeseknek« ezek az értesülései teljesen légből kapottaknak bizonyultak. Csakhogy legalább hárommillióval többen olvasták a fehérellenes gangekről szóló címet — akár megvették az újságot, akár nem — mint a végkövetkeztetést, amely szerint nincsenek ilyen bandák Harlemben. Lehet, hogy a szerkesztői szándék nem kifejezetten az volt, hogy tovább sűrítsék az amúgyis fullasztó félelmet és gyűlöletet. Lehet, hogy egyszerűen el akarták adni a lapot. De a következmény mégis az lett: néhány nappal később a rendőrség több ezer frissen vásárolt lőfegyvert volt kénytelen elkobozni a Harlem határán levő fehér »férfikluboktól«. A BŰNÖZÉS KÉPLETE Mit ‘hát az igazság? Don’t take a chance? Valóban az erőszak pokla-e Harlem? Amikor rriár belül voltam ennek az irdatlan gettónak a láthatatlan falain, első élményem egy tűz volt a Harlem River partján. Tűzvész persze egész New Yorkban nagyon sok van. De Harlemben, ahol a túlzsúfoltság, több a régi favázas ház, kevesebb a biztonsági berendezés, könnyebben kap lángra a szikra. Ez a harlemi bűnözés képlete is. Bűn- cselekmények tekintetében egész New York a világ-ranglista egyik »legelőkelőbb« he- lvén áll. De Harlemben több a szegénység, a munkanélküliség, több a fásultság és ugyanakkor a szikrázó szenvedély. Kell-e mondanom, hogy ahol 450 000 ember él együtt, ott nemcsak tűz és bűn van, hanem szerelem és barátság, öröm és gond, gonoszság és jóság, nyomorúság és gazdagság is? Ez az egyetlen becsületes válás j a Harlem-kérdésre. Ilyen egyszerű és ilyen bonyolult. Láttam négert új Cadillac kormány keréknél is. Van ame- rikában vagy huszonöt néger milliomos. Van mintegy négyezer néger, akinek évi jövedelme meghaladja az ötvenezer dollárt. De az átlagos néger család jövedelme az átlagos fehér család jövedelmének ötvenöt százaléka. És ezen túl van valami, ami közös Harlem rengeteg szegényénél és nagyon kevés gazdagjánál: valamennyien az F.avesölt Államuk másodrendű pékárai. Harmat Ernte Következik: TÉGLÁK A FA BÓL.
