Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-29 / 177. szám

Csütörtök, 1965. július 29. 3 SOMOGYI NÉPtAP Túl a kezdeti nehézségen A KAPOSVÁRI VAS- ÉS FÉMIPARI VÁLLALAT el­határozta, hogy az Expressz lucernaszárítókhoz (ezeket a gépeket a Mosonmagyaróvári Gépgyár készíti) az idén húsz darab keverődobot gyárt Az első dobon most végzik az utolsó simításokat a munká­sak. Az üzemben mindenki örül annak, hogy a nagy gőz­mozdonyhoz hasonló, 11 mé­ter hosszú keverődob néhány nap múlva elkészül, s útnak indulhat Mosonmagyaróvárra. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Vas- és Fémipari Vállalat túljutott a dobgyártás kezde­ti nehézségein. Ezek a nehézségiek az utóbbi hetekben nemegyszer súlyos gondot okoztak a vállalat gaz­dasági, műszaki vezetődnek, munkásainak. Teljesen át kel­lett dolgozniuk azt a technoló­giát, amely szerint a jászberé­nyi aprítógépgyárban a keve­rődobokat készítették. (Ez fő­ként azért vált szükségessé, mert a Vas- és Fémipari Vál­lalat nem tudott biztosítani a dobgyártáshoz olyan gépeket, berendezéseket, amelyek a korszerűen fölszerelt jászberé­nyi gépgyárban vannak.) Mindenekelőtt azonban a kis méretű terméket előállító ka­posvári üzemben meg kellett tanulni a nagyméretű gyárt­mányok készítését. A kaposváriakat egyszer sem tudták két vállra fektetni a problémák. Igaz, hogy egy­hónapos késéssel, de a szűk és alacsony üzemben egy olyan mammutgyártmányt készítet­tek, amelyet majd csak egy speciális gépkocsi tud elszál­lítani. Ezt a nagyszerű ered­ményt azért sikerült elérni, mert a dolgozók többsége de­rekasan helytállt, kezdemé­nyezett, nem ijedt meg az új­tól. Akadtak olyanok is, akik az átlagosnál jóval többet nyújtottak, szinte éjt nappal­lá téve fáradoztak egy-egy probléma megoldásán. Ilyen, fáradságot nem ismerő ember volt az egész technológiát át­dolgozó Molnár Ferenc mű­szaki osztályvezető, Bencze Géza, Kiss Ferenc brigádveze­tő, Markos István művezető. Sokáig sorolhatnánk a neve­ket. A SIKERNEK JOGGAL ÖRÜLNEK, hiszen az első ke­verődóbot most már gyors egy­másutánban követheti a töb­bi. Ám ez koránt sem jelenti azt, hogy az új gyártmánnyal kapcsolatos összes probléma megoldódott. Van még jócs­kán tennivaló — főként a gyártás föltételeinek biztosítá­sáért. Többek között sürgősen fedél alá kell vinni az elő­gyártó részleg dolgozóit. Ugyanis az ősszel és a télen nem tudnak a szabad ég alatt termelni. Már most hozzá kell fogni egy új csarnok építésé­hez is. Csak úgy vállalhatják el jövőre a Szovjetunió részé­re készülő mintegy 130 keverő­dob gyártását, ha korszerű gé­pekkel, daruval ellátott szé­les és magas épület áll ren­delkezésükre. Tudomásunk szerint a KGM is ajánlott fel pénzt gépek beszerzésére. Ér­tesültünk arról is, hogy a me­gye rendelkezik a csarnok épí­téséhez szükséges összeggel. Most tehát sürgősen közös ne­vezőre kellene jutni az illeté­kes hatóságokkal, és el kelle­ne kezdeni a csarnok építését. Gondoskodnak a háztáji állományról Bedegkéren »Nálunk már senki sem tud­ja elképzelni a háztáji állat­tenyésztést siló nélkül.« Bedeg­kéren mondták ezt, s hozzá­tették, hogy ebben az évben például negyven hold silóku­koricát vetettek a háztáji te­hénállomány részére. Á ter­mést a tagok takarítják be Brigádsilókat készítenek, s az öt brigád ebbe teszi el télire a takarmányt. A télen aztán lófogattal hordják a háztáji istállókhoz a napa mennyisé­get. A gazdák másként is tö­rekszenek arra, hogy legyen bőven lédús takarmány. Na­gyon sok háztáji parcella vé­gébe vetettek két-háromszáz négyszögöl csalamádét. Ezt is a télre tartogatják. A termelőszövetkezet a szo­kásos harmados és feles ka­száláson kívül is igyekszik biz­tosítani a háztáji tehénállo­mány ellátását. Például negy­ven hold takarmányrépát ve­tettek. Ezt munkaegység ará­nyában osztják szét a tagok­nak. A cukorrépa feje is a háztáji siló mennyiséget nö­veli majd. Megkapják a ház­táji gazdaságok a búzapelyvát, és már kaptak a felülvetett gabona szalmájából is. A 140 hold legelőből 110 holdat pe­dig a háztáji állomány kap. A gondoskodás meglátszik a község tejtermelésén: az ösz- szes tejnek 65—70 százalékát adják a háztáji tehenek. Kevesebbet dohányoznak a lengyelek Lengyelországban is folyik a harc a mértéktelen dohányzás el­len. 1964-ben a lengyelek másfél milliárddal kevesebb cigarettát szívtak el, mint az előző évben, de még mindig az erős dohányo­sok iközé tartoznak. Egy_ lakosra évente átlag 1800 cigaretta jut. PRÉMIUMEBÉD Sokat verítékezik most a kombájnos és az aratógép kezelője. Ez a munka egész embert kíván; szorgalmat, szí­vósságot, lelkiismeretességet kell magában hordoznia annak, aki nyáron át a gabonabetakarító gépek nyergében ül. Könnyen azt hihetné valaki, hogy elég, ha jó gépet kap a kombájnos vagy az araiógép-kezelő, és csak az a fontos számára, hogy minél nagyobb teljesítményt érjen el, minél többet keressen. Akadnak, akik úgy vélik, hogy ha a gépkezelőknek ez a kívánsága teljesül, nem is lehet egyéb vágyuk. Pedig ók nemcsak ezért vállalták a nagy nyári munkát, hanem kötelességérzetből is. Éppen ezért a fizetésen felül is örömet lehet szerezni nekik, másképpen is kifejezhetik irántuk a hálát, amit áldozatos munkájukkal naponta kiérdemelnek. A csurgói járásban beszélgettem az Iharosberényi Gépállomás egyik ara.tógép-ke~.előjével. Poros, olajos volt az arca és a keze, homlokáról veríték csurgott alá. Olyan területen dolgozott gépével, ahol nem minden traktoros boldogult volna. Fáradt volt Mégis, amikor arról kérdez­tem, hogy kijönnek-e néha hozzá a tsz vezetői, felcsillant a szeme, és elmondta, hogy igen, gyakran kilátogatnak, megnézik, milyen munkát végez, s azt is megkérdezik, nincs-e valamire szüksége, örül, hogy törődnek vele, érté­kelik ín^ekezetét. A Balatonkiliti Gépjavító Állomáson arról tájékoztat­tak, hogy a körzet legtöbb termelőszövetkezetében nem­csak a saját, hanem a földjeiken dolgozó idegen traktoro­sokról is gondoskodnak. Különösen Balatonszabadiban és Bálátovöszödöv törődnek velük dicséretesen a gépjavító ál­lomás ott dolgozó traktorosainak véleménye szerint. Sajnos, kivétel is akad: néhol még friss vizet sem visznek ki a gabonatáblára az arató-cséplő kezelőjének. Szintén a siófoki járásban hallottam, hogy a kombáj- nosok helyenként ebédet kapnak a termelőszövetkezetek­től. Nem kell érte fizetniük semmit, a tsz prémiumként adja a nehéz, fáradságos munkáért. Ez nem kerül sok pénzébe a szöi^etJcez^tn.ek. a ''‘épen ülő embereknek vi­szont sokat jelent: érzik belő e a megbecsülést, szorgal­muk elismerését. _ H- F. (Ha legkésőbb 1966 első negye­dének végéig készül el az épü­let, már nem vállalhatják a szovjet exportot.) AZT MONDHATNA VALA­KI, hogy ha netán nem sike­rülne a keverődobgyártás ak­kor a Vas- és Fémipari Vál­lat szerez más profilt, hiszen eddig még sohasem fordult elő, hogy munka nélkül ma­radtak volna az emberek. Ez igaz. Ám lemondani egy olyan gyártmányról, amelynek elő­állítására a betanulás idősza­kában igen nagy energiát for­dítottak, s amely évtizedekre munkát adhat a Vas- és Fém­ipari Vállalat dolgozóinak, enyhén szólva könnyelműség lenne. Szegedi Nándor ŐK IS RÉSZESEI Pártmunkással utaztam megoldásának színhelyére el­a nagyatádi járásban. A gépkocsiból négy kombájnt villantottunk meg, jöttek ve­lünk szembe az országúton. Találgattam, hova mehetnek. Üti társam mindjárt megnyug­tatott: az állami gazdaság gé­pei ezek; a gépállomási kom­bájnok ugyanis kijelölt helyü­kön dolgoznak, s ha netán egyik szövetkezetből át kell irányítani egyet-egyet más község határába, akkor éjsza­ka megy át a gép. Harcban az idővel az időért, minden szem gabonáért. S nem vesztegetik a kombájnosok a munkára alkalmas órákat ar­ra sem, hogy újabb feladatuk jussanak: inkább éjszaka vo­nulnak. Az emberi helytállás tenmakarás és kötelességtudat példája ez is. De amit a párt­munkás mondott, az másra is vall. Kimondom, amiről meg­győztek szavai: ismeri, igen jól ismeri a kenyércsata har­ci tervének szinte apró részle­teit is. ö és ők — a mezőigaz­daság "árt- és tanácsi irányí­tói — is részesei ennek a nagy küzdelemnek, amelyet gépke­zelők, aratók a gabonafölde­ken vívnak. Tabon meg .fii Itanája vol­tam, amint a járási ta­nács mezőgazdasági osztályán telefonon magyarázták a hívó­IGYEKEZNEK A SZALMALEHÚZÁSSAL ÉS A KAZALRAKÁSSAL a boronkai Zöldmező Tsz-ben. A negyvenegy holdas táblát három nap alatt tisz­tították meg, hogy utána azonnal felszánthassák, és takarmánykeveréket vethesse­nek bele. Alkatrészprohléma akadályozza a kaposvári autójavító rész­leg munkáját — erről győ­ződtünk meg a napokban. Az új telephelyen rend, tisztaság fogadja a gépko­csi-tulajdonosokat, annak azonban már nem örülnek, hogy a javítás befejezésére sokat kell várniuk. Teher­autókat mezőgazdasági üze­mek is hoznak ide, s bi­zony gyakran előfordul, hogy három-négy hét vára­kozási időt helyeznek kilá­tásba a szerelőit. Bármeny­nyire igyekeznek is, nem jutnak tovább a motorok szétszedésénél, mert alkat­részhiány miatt abba kell hagyniuk a munkát az el­romlott gépen. Ottjártunkkor a nagyba­jomi Zöldmező és a szulo- ki Petőfi Termelőszövetke­zet teherautói rostokoltak a telepen. A szuloki gépkocsi kijavításához például tíz­fajta alkatrész hiányzott. Arról tájékoztattak ben­nünket a részleg vezetői, hogy az említett teherau­tókra kevés pótalkatrészt küldött a központ. Megértjük a részleg ve­zetőinek és szerelőinek gondját, hiszen javítanák ők a behozott gépeket, ha volna mivel. Ennél is na­gyobb azonban azoknak a gazdaságoknak a gondja, amelyek hosszú időn át kénytelenek nélkülözni te­herkocsijukat. Éppen ezért figyelembe kellene venni, hogy most a mezőgazdaság­ban milyen nagv szükség van a szállító járművekre, köztük a teherautókra. Bi­zonyosan lehetne módot ta­lálni, hogy az illetékes központi ellátó vállalat méltányolva a nyári nagy mezőgazdasági munkákat, az eddiginél gyorsabban küldené a szükséges alkat­részeket. Az AGROKER — i<?az, hozzá csak a mezőgazdasá­gi gének alkatrészellátása tartozik — példás gyorsa­sággal gondoskodik új tar­tozékokról az elromlottak ka’vett. Hasonló ks,mon*i ~liíf»sban Mlena r“«r»»sí- '-ni az autójavító rZs»l«»<ret Cikkünk nyomán Tematikai javaslatot készített a minisztérium a lakásbérleti jogszabály módosítására LÍL Lapunk június 13-i számában cikket közöltünk Fényűző hu­mánum címmel. Megbíráltuk azokat a szakembereket, akik az első kínálkozó alkalommal visszatelepülnek a fővárosba, s a várostól kapott lakást el­cserélik, Cikkírónk szerint az élet túlhaladta lakástörvényünk néhány paragrafusát. Idősze­rű lenne, ha a törvényhozók követnék az eletet. Kurucz János, az Építés­ügyi Minisztérium Lakás- és Kommunálisgazdálkodási Fő­osztályának vezetője a követ­kező tájékoztatást adta szer­kesztőségünknek. A jelenlegi lakásbérleti jogszabályok sze­rint a tanács lakásügyig szerve köteles a városban levő na­gyobb állami vállalatok, üze­mek, hatóságok, egyéb szervek rendelkezésére bocsátani bi­zonyos hányadat pz évente el­osztásra kerülő új állami la­kásokból. Äz említett szervek a munkáltaitól érdekeket szem előtt tartva kötelező hatállyal kijelölik e lakások bérlőit. A tanács köteles a felsőbb szer­vek rendelkezése alapján jut­tatott lakásokat a kijelölt dol­gozóknak kiutalni. A lakás nem válik az üzem, a vállalat, a szerv szolgálati lakásává, továbbra is tanácsi rendelke­zésű állami bérlakás marad. A bérlő a lakásbérleti jogszabá­lyok rendelkezései szerint sza­badon rendelkezhet vele, a megállapított föltételek mel­lett el is cserélheti, a tanács lakásügyi hatásága nem ta­gadhatja meg a cseréhez kért hozzájárulást. A cikkben említett, egyéb­ként nem kívánatos jelenség nem a tanács helytelen, jog­szabálysértő eljárása miatt kö­vetkezett be, hanem a mun­káltatók miatt: nem voltak eléggé körültekintőek a bérlő kijelölésekor. A minisztérium egyetért a cikk megállapítá­sával, hogy gátat kell vetni e jelenségnek. Az állam nem azért juttat új lakásokat az üzemnek, a vállalatoknak, hogy olyanoknak utaltassák ki, ? ki k a munkaviszony révén lakáshoz akarnak jutni, s ami­szüntetik munkaviszonyukat, a munkakörükért kapott la­kást pedig egyéni céljaik érde­kében cserealapul használják fel. A minisztérium állásfogla­lása szerint ilyenkor elsősor­ban a munkáltató szervnek kell nagyobb körültekintéssel, gondossággal kiválasztania az alkalmazott szakembert. A ká­ros jelenség meggátiása nem­csak lakásügyi, hanem ennél szélesebb körű, munkajogi, fel­adat. A munkajogi szabályok további módosításával e’ejét lehetne venni, hogy a munka­vállalók megfontolatlanul lép­jenek munkaviszonyba, hogy a cikkben említett gyors kilé­pés, lakáscsere ne legyen min­den joghátrány nélküli. Csak a most hatályban levő lakásügyi kormányrendeletek módosításával lehet meggátol­ni a jelenség elharapózását nak, az egyik tsz-elnőknek! »Kérjük, lássa be, hogy nem küldhetünk több gépet; a kör­nyéken minden szövetkezet hátrább van " aratással, tő­lük nem vehetünk el kom­bájnt, hanem inkább adni kel­lene nekik.« A tsz-elnök leg­jobban és elsősorban saját szövetkezete goúdját érzi. Ért­hető, hogy igyekszik mindent elkövetni azért, hogy mielőbb zsákba kerüljön az összes ga­bona. De a járási vezetőnek az egész járás aratási problémái­ból részt kell vállalnia. Nem teheti meg, hogy az egyik tsz-t előnyben részesitse a másik rovására. A körültekintő, pon­tos számításra épített gépel­osztás azt a célt szolgálja, hogy valamennyi közös gazdaság arányosan, nagyjában-egészé- ben együtt haladjon a gabona­betakarítással. A helyzet vál­tozhat úgy, hogy a szükség megkövetel átcsoportosítást. De ez is gondos mérlegelés és megfontolt intézkedés dolga. Éppen a tabdak mondták el, hogy egyazon napon a járás két körzetében megvitatták az ez­zel összefüggő kérdéseket. Mindkét megbeszélés fél hét­kor kezdődött: az egyik reg­gel, a másik este. Ez a nagy feladat tehát megkívánja, hogy a járási vezetők is kora reggel­től késő estig talpon legyenek. A kiszámíthatatlan időjárás szeszélye növeli az irányítok gondjait is. Helyszíni tapasz­talatszerzés, a helyzet pontos ismerete, rövid, tömör tájékoz­tatás, beszámoltatás és gyors, határozott, de megfontolt dön­tés — ez az ilyen megbeszélé­sek programja. Mennyi gond adódik a betakarított termés tárolásá­val is! A tabi járás naponta kétvagonnyi gabonát küldhet a vállalat szárítóiba. Karádon in­tézkedni kell, hogy a vetőmag­nak alkalmas árpát rostálat- lanul is vegyék át, mert a tsz nem bír a tisztításával. Má­sutt meg nemrég is kukorica foglalta el azt a helyet, amely a kombájnok; gabonának kel­lett. A zicsiek panaszolták: nem tudják szállítani kellő ütemben az árpát, mert ke­vés a vizsgázott vontatójuk. Bábonymegyeren a helyszíni megegyezés eredményezte a megnyugvást: Tabon átveszi gabonájukat a vállalat. S a bonnyai állami raktárban is sürgősen helyet kellene csi­nálni az új termésnek. Ahány szövetkezet, szinte annyi a kérés, kívánság. Segí­teni kell, ahol és amiben lehet. A járási vezetők járják a ha­tárt, s keresik irodájukban személyesen vagy telefonon is őket. Mindenütt ezt tapasztal­juk. A dűlőutakon döcögő gép­kocsi utasa, a telefonhívásra jelentkező illetékes: pártbizott­ságon, tanácson, gépállomáson egyaránt az aratást, az arató­kat igyekszik segíteni. Kutas József (Hernesz) ^or megkapják, azonnal meg­A MECSEKI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT vájártanulókat fölvesz Fölvehetők azok a fiatalok, akiknek életkora 14—17 év között van, és általános iskolai végzettséggel ren­delkeznek. Levélbeli jelentkezéskor a Mecseki Szén- bányászati Tröszt személyzeti osztályára írjanak (Pécs, Déryné utca 9.) vagy az 501-es Vájártanuló Intézetnek Komlóra. Személyes megjelenés ugyanott. (3146)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents