Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-17 / 167. szám

Szombat, 1965. július 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagyobb gondot a tűzvédelmi eszközök megőrzésére! (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Tanács igaz­gatási osztálya és a tűzrendé­szet a közelmúltban ellenőriz­te a községek tűzvédelmi hely­zetét, és megállapította, hogy a tűzoltólajtokát a korábbi fi­gyelmeztetés ellenére Ando- cson, Gamáson és Törökkop- pányban különböző építkezé­seknél használják, Bábonyme- gyeren pedig engedély nélkül a tsz-nek adták kölcsön hasz­nálatra. Gamáson már egy éve javításra vár két használha­tatlan lajt. Nagyberényben azt tapasztalták, hogy a fecs­kendőtömlő nagy részét a szer­tár padlásán szabálytalanul tárolják. Az ilyen hanyagságok tűz esetén nagy károkat okozhat, nak, mert megnehezítik a gyors beavatkozást. A közsé­gek tanácselnökeit a járási ta­nács figyelmeztetésben része­sítette, és felhívta figyelmüket a tűzvédelmi eszközök jobb karbantartására. CSÉPELIK A MAGBlBORT a mikei Rákóczi Tsz-ben. Naponta 2,5—3 mázsa aprómagot tudnak kicsépelni. Mit váltottak valóra a műszaki fejlesztési tervből? TAPASZTALATOK HÁROM ÜZEMBŐL A NAPOKBAN ELLÁTO­GATTUNK a Világítástechni­kai Vállalathoz, a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárába és a Somogy me­gyei Faipari Vállalathoz az­zal a céllal, hogy megtudjuk: mit váltottak valóra a mű­szaki fejlesztési tervből az első félévben. Az egyik üzem fa Faipari Vállalat) a tanács irányítása alá. a másik (a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­ra) egy nemrég összevont nagy vállalathoz, a harmadik (a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyára) egy buda­pesti üzemhez tartozik. Mindhárom gyárban valóra váltották az első félévi mű­szaki fejlesztési tervet. A Fa­ipari Vállalatnál gépesítették a fűzvessző hántolását, üzem­be helyeztek egy elektromos kardkéses szabászollót, egy furnérvágó ollót; csiszológé­pet, keményfémiapkás szer­számokat szereztek be. a Vi­lágítástechnikai Vállalatnál többek között a villamos- áramvezető fémtesteknél szí­nesfémet (sárgárezet) takarí­tottak meg: több fészkes ba­kelitsajtoló szerszámot alkal­maztak. Bevezették a bakelit alkatrészek koptatódobban való sorjázását, üzembe he­lyeztek egy Wutting gyártmá­nyú egységfejekből álló kör­asztalos forgácsoló automatát és egy bakelit sorjázógépet. A ramutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárában a régi gé­pekre új, PK 211 típusú nyúj­tót szereltek föl. Huszonnégy kártológépen bevonatot cse­réltek. Ugyancsak a kártológé­pekre 81 darab munkáshen­gert és 20 fátyolprést tettek föl, egy nyújtó- és egy elő­fonó gépet görgőnyomó hen­gerrel láttak el, tizenhárom gépen gyűrűsnyújtómű-cserét hajtottak végre. Egy lánccsé­vélő gépre nagy átmérőjű csévélőhengereket szereltek. A lánccsévélőben 9 gépen (a géppark felén) egy újítással átalakították a kopszberakót, ezzel megkönnyítették a dol­gozók munkáját. Végül át­szervezték a géptisztítást (a gépeknek nem kell a tisztítás miatt hetenként fél órára le- állniuk). ‘A műszaki fejlesztési tervet tehát elismerésre méltóan tel­jesítette a három üzem. A Világítástechnikai Vállalatnál túl is teljesítsék a tervet. A műszaki fejlesztés révén 500 000 forintot kell megtaka­rítaniuk az idén. Eddig 427 000 forint a megtakarítás. AM A MŰSZAKI FEJ­LESZTÉS MÓDJA már hagy bátra némi kívánnivalót. A termelést ugyanis túlnyomó- részt új gépek, szerszámok be­állításával, új alkatrészek föl­szerelésével igyekeztek meg­könnyíteni. illetve meggyorsí­tani (főként a Világítástech­nikai Vállalat Kaposvári Gyá­rában és a Faipari Vállalat­nál), nem pedig újítással, a munka jobb megszervezésével és a technológia korszerűsíté­sével. Ez nemcsak azért nem szerencsés, mert a termelés meggyorsítása nagyobb ösz- szegbe kerül, hanem azért sem, mert veszélybe kerülhet a terv teljesítése. Bizonyítja ezt a Faipari Vállalat esete is. Már most megmondják, hogy az ez évre tervezett negyvenezer normaórát nem tudják megtakarítani. Ennek oka, hogy jó néhány gép meg­vásárlására, amelynek beállí­tását előirányozták, nem kap­tak fedezetet. (Megjegyezzük, hogy az illetékesek helytelenül jártak el, amikor nem adtak erre pénzt. Ha egyszer jóvá­hagyták a műszaki fejlesztési tervet, akkor a benne szerep­lő gépeket is biztosítani kel­lett volna.) Miért kevés az újításokból, a szervezésből, a technológiai eljárás megváltoztatásából fa­kadó korszerűsítés? Egyrészt azért, mert a vállalatok túl gyorsan akarnak modern gé­peket beszerezni, másrészt azért, mert a dolgozók kevés kezdeményezését építik be a műszaki fejlesztési tervbe. A Világítástechikai Vállalat mű­szaki csoportvezetője* ezt mondta: — Nem tudunk megfelelően foglalkozni dolgozóink javasla­tainak elbírálásával, kikísér­letezésével, mert kicsi a mű­szaki kapacitás, nagyon lefog­lal bennünket a napi munka. Mi viszont úgy tudjuk, hogy tiem minden műszaki van megfelelően foglalkoztatva. Némelyek nem túlságosan igyekeznek kivenni részüket a munkából. Ha minden műsza­kit kellően ellátnának mun­kával, több idő jutna a dolgo­zók ötleteinek elbírálására, megvalósítására. A második félévre a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kapos­vári Gyárában és a Világítás- technikai Vállalatnál kedve­zőek a kilátások (a Faipari Vállalatnál, mint említettük, nem tudják teljesíteni a ter­vet). Mindkét gyárban ellenőr­zik a műszaki fejlesztési terv végrehajtását. A Famutfonó- ipari Vállalatnál pl. havon­ként megvizsgálják, belép­tek-e a termelésbe a gépek, elvégezték-e a korszerűsítést. Az esztendő hátralevő ré­szét azonban nemcsak a terv végrehajtására, hanem a kö­vetkező év műszaki fejleszté­sének előkészítésére is föl kell használni. Csak alapos felké­szüléssel, elemzéssel lehet el­kerülni az egyoldalúságot. A PART DECEMBERI HATÄROZATA minden üze­met, vállalatot arra kötelez, hogy gazdaságosan termeljen. Ennek legfőbb előmozdítója az okos műszaki fejlesztés. Ahol ezt megértik, ott a fej­lesztési terveket minden bi­zonnyal nagyon gondosan ké­szítik el; ügyelnek arra, hogy helyet kapjon bennük a gyártmányfejlesztés, a techno­lógia korszerűsítése, a gépesí­tés, az újítás és sok. a belső tartalékok feltárására vonat­kozó javaslat Szegedi Nándor Cikkünk nyomán Kijelölték az autóalkatrész-lerakat helyét Lapunk április 21-i számában cikket közöltünk Mégsem lesz autóalkatrész-lerakat? — A me­gyének kellene segíteni címmel. Leszögeztük, hogy szükség van a lerakatra, a város vagy a megye biztosíthatna helyiséget. Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese közölte, hogy kedvező fordulatot vett a lerakat ügye. A városi ta­nács vb-elnöke megbeszélést tartott az érdekeltekkel május 14-én. Megállapodtak, hogy melyik szervnek mi a feladata. A városi tanács az autószerviz mögött megfelelő területet biz­tosított. A KPM Autófenntartó Ipari Tröszt és az AUTÓKER központ képviselői szerint rö­vid időn belül jóváhagyják a beruházást, s a KPM megbíz­za a Somogy megyei Tanácsi Tervező Irodát a beruházási program elkészítésével, a terv adaptálásával. Ezt a munkát december 31-ig kell elvégeznie a tervezőirodának. A Beruhá­zási Iroda vezetőjének a tájé­koztatása szerint az iroda vál­lalta a terv adaptálását a kért határidőre 0 A SZERETETTEL, FELELŐSSÉGGEL (rszágosan körülbelül harmincezer azoknak a fiataloknak száma, akik a nyári szünidő egy részét munkával szeretnék eltölteni. A KISZ az elmúlt évek tapaszta­latai alapján az idei nyáron újabb középiskolás és egyetemi építőtáborokat szervezett, és július elsejével az el­ső csoportok teljes létszámmal be is népesítették ezeket a táborokat. Alig két hét múltán az újságok tudósításai és a televízió riportjai arról adhattak hírt, hogy a táborok­ban — különösen az árvíz utáni helyreállításban — diákfiataljaink máris jelentős segítséget adtak. Az építőtáborok népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Ezt bizonyítják az évről évre szaporodó jelentkezők is. Bár a táborok száma növekedett, mégsem foglalkoztathatják mindazokat, akik nyári munkákra jelentkeztek. Egyes kör­zetekben a munkát kérő fiatalok egyénileg próbálnak idénymunkára elhelyezkedni. Az iskolák engedélye alapján sok ezer fiatal jelentkezett négy-hat heti időre a külön­böző üzemeknél. A mezőgazdasági üzemeknél a legtöbb helyen nincs probléma hasznos foglalkoztatásukkal. A ter­melőszövetkezetek és az állami gazdaságok örömmel fo­gadják a fiatalokat, annál is inkább, mert a csapadékos időjárás miatt az aratással egy időre tolódott számos nö­vényápolási munka probléma főleg a városi ipari üzemeknél jelentkezik, ahol nem egy esetben külön gondnak, tehernek ér­zik a fél műszakos igénnjel jelentkező fiatalokat. A munkára nevelés egészséges iskolai célkitűzésének hatását mutatja a növekvő munkakedv. A baj akkor kez­dődik, amikor — rendszerint racionális érvekre hivatkozva — az egyes üzemek elzárják, sőt »lezárják« kapujukat. Az elzárkózás érvei között legtöbbször a »takarékosság«. »a baleseti veszély« szerepel, és ezeket az érveket külön-kü- lön meg is lehet magyarázni. A tizenöt-tizennyolc éves munkálkodni akaró fiatalnak azonban ezek az érvek csak annyit mondanak: »Lám, az iskolában a hasznos időtöl­tést kérték a tanárok, de a felnőttek ennyi ürügyet talál­nak, csakhogy ne mehessünk be a gyárkapun.« Vannak bizonyos esetek, amikor nem lehet eo" dolgot mereven minden jelenségre alkalmazni. A dolgozni akaró fiatalban nemcsak a jó szándékának kudarca miatti csalódás okoz szemléletbeli törést. A foglalkozás, a rendszeres tevé­kenység hiányában fellépő unalom ennél is nagyobb veszé­lyeket rejt magában. Igaz, egy gyár vagy üzem vezetője nem köteles arra gondolni, hogy a nyári szünet sok tét­len órája megnöveli-e a »csínytevések« számát. Véleked­het ez a vezető úgy is, hogy mindez nem termelési kér­dés ... De az már közvetlenül kellene, hogy minden veze­tőt érdekeljen: a ma még csak fél műszakos idénymunká­ra jelentkező fiatalok jövőre vagy egy-két év múlva mint munkások állnak majd meg annak a gyárnak, üzemnek kapujában, amely ma nem engedi be őket... Számos eset bizonyítja, hogy az ilyen »idénymunkás« fiatalok a nyári hónapokban ismerkedtek meg olyan szak­mákkal, ^melyekről korábban hallani sem akartak. A nyá­ri »játékmunka« során ezrek és ezrek szerették meg az üzemet, és tanulmányaik befejezése után mint »régi isme­rősök« jelentkeztek végleges munkára. Ezek a fiatal mun­kások gyermekkoruk érzelmi kötődését is magukkal hoz­zák, és ezzel az érzelmi alappal mint plusszal sokkal job­ban igyekeznek felnőttként is hasznos munkát végezni azoknál, akik e plusz nélkül vagy egy korábbi elutasítás keserűségével lépik át a gyár küszöbét. diákifjúság nyári munkavállalási kedve örvendetes jelenség. Egy egészséges szemlélet egyre erősödő tér­hódításának jele. Kizárólag a »felnőtteken« áll, hogy olyan felelősségérzettel és szeretettel tudják-e fogadni és koruknak megfelelő munkára fogni őket, amilyen őszinte akarással és a munka, a hasznos tevékenység iránti becsü­léssel a tanuló fiatalok nyaranta az üzemek kapuján bebo- csáttatásért kopognak. Segítsük hát őket, hogy a közösség érdekében hasznosan tevékenykedhessenek. A NYÁRI KÜZDELEM A kép egy kicsit szokattam földre terített kabáton ultizik két traktoros. Mögöttük, a fia­tal gyümölcsfasorok között pedig áll a Dutra. A csaknem vállig érő gumikerekek alatt víztócsa. Nem tudtak bele­menni a gyümölcsösbe. — Olyan ez a föld, mint az ingovány — mondta később egy lábodi parasztember. S igazat adtam neki, amikor megláttam az országút mel­lett elterülő árpatáblát. Rend- revágóval akartak aratni, azonban csak a kézikasza bir­kózott meg a földdel. Igen, a földdel, hiszen a gabona nem volt annyira dőlt, hogy a gép ne vághatta volna le, csakhogy a talaj nem bírta el a gépet. A traktor nyomát mély barázda jelzi a tarlóban. S a barázdá­ban — bár napok óta tűző me­leg van — csillog g talajvíz. Nem egyedüli eset a lábodia- ké. Ez az esős nyár megkínoz­za az embert, próbára teszi a gépeket. Nagybajom határában láttam, amint két traktor is próbálkozott egy pótkocsival. Drávaszentesen a rét kellős kö­zepén félig vízben állt egy pót­kocsi. Kihúzatását még csak meg sem kísérelhették az el­süllyedés veszélye nélkül. De ennél nagyobb baj is fenyege­tett ezen a falu alatt elterülő réten. A múlt héten még kint volt a széna nagy része. Pet- rencékben is meg renden is. Menteni kellett. De csak a ló­fogatok bírtak vele. — Addig kell kihozni — mondta a növénytermesztési brigádvezető —, amíg meg nem melegszik a víz. Addig nincs baja a, szénának. A me­leg víz azonban megbüdösödik, a poshadt szagot átveszi a ta­karmány is. Ha pedig átvette, akkor már csak alomnak való. Mindenütt a visre panass- kodnak. A víz az oka min­dennek. Állok a Dráva partján. Fi­gyelem a sebes sodrású fo­lyót. Magas, a szintje nagyon, de a fákra,'* bokrokra rakódott iszapréteg" azt tanúsítja, hogy csökkent már a vízállás. — Szerzett nekünk egy-két meleg napot a Dráva — mondta Nyári Pál, a Dráva- menti Egyetértés Tsz elnöke. — Ez a jelentéktelennek lát­szó nyúlgát védett meg ben­nünket az árvíztől. A víz még most is a ma­gas partot mossa. — Tavaly nyáron olyan ala­csony volt a víz — folytatja az elnök —, hogy teljesen a partra kellett vinni a szivaty- tyút Három tömlőt kapcsol­tunk egybe, hogy felszívathas- suk a vizet Most meg? Ott, ahol akkor a szivattyú volt, még víz áll. Kemény küzdelem volt ez, mert az ember vajmi keveset tehetett a sok víz ellen. Gyak­ran tehetetlen dühvei nézte az újra és újra lezúduló csapa­dékot. De amikor kisütött a nap, megindult a nagy mun­ka, hogy az eső, a víz okozta lemaradást minél előbb pótol­hassák. Darányban a tsz-irodán az elnököt keresem. — Arat — válaszolják. Lát­va, hogy csodálkozom, hoz­záteszik: — Nemcsak az elnök, az irodából mindennap más megy aratni, hogy kint is haladjon meg itt benn se álljon a mun­ka. Másutt is hasonlóan van. Be­legen Csécsei János főkönyve­lő irodájában osztják az elő­leget. — A pénztáros hol van? — Most váltotta le a bér- számfejtőt a zöldborsó cséplé- sénél. Éjjel-nappal megy ott a munka, mert a konzervgyár várja a borsót, ezért az iro­dai dolgozók is segítenek. — Győzi egyedül az irodá­ban? — kérdem a főkönyvelőt. — Bírni kell. Aztán sorolni kezdi, mennyi az aratnivaló, hol, milyen munkákat kell elvégezni. — Honnan tudja ilyen pon­tosan? — Most mindenki tőlem ér­deklődik. Az elnököt meg az agronómust nehéz megtalálni. A küzdelem* a megásott fűiddel meg az összesűrűsö­dött munkával rövidebbre szabja az éjszakákat, és meg­nyújtja a munkaidőt. De az ember nem lankad, keményen dolgozik. A szorgalom előbb vagy utóbbi diadalt arat. Kercza Imre II félévi feladatok végrehajtását értékelte a városi KlSZ-bizottság Tegnap ülést tartott a KISZ városi bizottsága. Az ülésen részt vettek a bizottság tagjain kívül a kaposvári KlSZ-alap- szervezetek titkárai is. Szikora István, a városi KISZ-bizottság titkára beszá­molójában többek között el­mondta, hogy az elmúlt évek­hez viszonyítva fejlődött az alapszervezetek termelést elő­segítő munkája. A felszabadu­lás 20. évfordulójának tiszte, letére indított munkaverseny­be 33 ifjúsági brigád nevezett be. Ugyanennyi brigád dolgo­zott a múlt évben is, az idén azonban cserélődtek a brigá­dok. Üj brigád alakult például az AKÖV-nél és a húsüzem­ben. Hiba, hogy ezek a brigá­dok gyakran nem érzik a KlSZ-alapszervezetek támoga­tását. Jól halad a Szakma ifjú mes- tere-mozgalom is. Eddig mint­egy száz fiatal tett eredmé­nyes vizsgát, s még több mint ötven vizsgázóra számítanak. Beszámolt a városi titkár a Vi­rágos Kaposvárért-mozgalom eredményeiről is, majd a KISZ lakásépítési programjáról tá­jékoztatta a bizottságot. El­mondta, hogy eredetileg hu­szonnégy lakás tervdokumen­tációját akarták elkészíteni ebben az évben, ezzel szem­ben eddig 112 lakás tervdoku­mentációja készült el, s hama­rosan hozzálátnak az első venkét lakás építéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents