Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

Csütörtök, 1965. július L

Mikojan és Tito beszélt a szovjet — jugoszláv barátsági gyűlésen

A Kremlben, a kongresszusi palotában szerdán szovjet— jugoszláv barátsági gyűlést

tartottak. Az elnökségben Tito jugoszláv elnökkel együtt helyet foglaltak az SZKP és a szovjet állam vezetői.

A gyűlésen Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke

mondott beszédet. Kijelentette: »A Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai szakadatlanul erősödnek és kiküszöbölődik mindaz, ami valaha árnyékot vetett e kapcsolatokra.«

Mikojan többek között kijelentette, hogy most különösen szükség van a szocialista országok összefog '.sára, mindazok egységére, akik síkra szállnak a reakció és a háború imperialista politikája ellen.

Az USA

nem akar tárgyalni

— Az imperialista hatalmak ázsiai, afrikai és latin-amerikai agresszív cselekményei fokozták a nemzeUiozi re- szültséget — folytatta, — Az Egyesült Államok, a körünkben imperializmus legnagyobb országa, a világ csendőrének szerepében lep fel, és nemcsak a dél-vietnami hazafiak nemzeti felszabadító mozgalmának elfojtására vetett be fegyveres erőket, hanem példátlan agressziót követ el egy békés szuverén állam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen is. Továbbra is puskalövések dörrennek Dominika fővárosának utcáin, mert Washington durva erőszakkal próbál rákényszeríteni egy neki megfelelő rendszert Dominika népére. Lázas katonai készülődések folynak a NATO agresszív tömbben.

— A Szovjetunió és más szocialista országok megadták és továbbra is megadjuk a szükséges segítséget a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, a vietnami népnek. Erre nézve teljes az egyetértés köztünk és a VDK vezetői között.

— Az Egyesült Államok külpolitikájának irányítói igazolni próbálják kalandorkodásukat, »békeszerete tűket« hangoztatják, azt állítják, hogy hajlandók leülni a tárgyalóasztalhoz. Igen, a tárgyalóasztalhoz hajlandók leülni, de az agresszió beszüntetésére nem hajlandók. Ilyenformán hamisan hangzanak azok a Washingtonból a Szovjetunióhoz és más országokhoz intézett felhívások, hogy haladjanak együtt az Egyesült Államokkal »a béke útján«.

A szocializmus erői vannak fölényben

— Valamennyiünket óvatosságra intő aggasztó tény a nemzetközi helyzet utóbbi időben történt észrevehető kiéleződése. Fölmerült a kérdés: vajon az imperializmus agresszív akciói nem jelentik-e azt, hogy erősödtek az imperialista hatalmak pozíciói a nemzetközi küzdőtéren. Erre a kérdésre csak tagadó választ lehet adni.

— A nemzetközi élet fejlődésének alapvonása, hogy növekednek a szocializmus erői, azok az erők, amelyek a népek nemzeti felszabadulásáért, a társadalmi haladásért, a béke fennmaradásáért és megszilárdulásáért küzdenek.

— Üdvözöljük Kuba hős népét és a szocializmus építésében elért sikereit. Meggyőződésünk, hogy Algéria népe amely a szocializmust választotta, továbbra is ezen az úton halad.

Mikojan végül hangsúlyozta, milyen óriási jelentőségű az összes szocialista országok egysége. Az imperialista agresszió láttára minden párt forradal- miságának és a marxista—leninista eszmék iránti hűségének próbaköve, hogy közvetlenül, tevékenyen vegyen részt az imperializmus ellen, a békéért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ösz- szeforrottságáért vívott harcban.

Ezután Tito elnök mondott beszédet. Kijelentette: »Komoly válságok fenyegetik a békét és a biztonságot az egész világon.«

— A nemzetközi feszültség kiéleződésének alapvető okait mi abban látjuk — mutatott rá a továbbiakban —, hogy az imperialista és reakciós erők a világ egyes részeiben fenn akarják tartani idejétmúlta gyarmati és egyéb pozícióikat, értelmetlen szívóssággal arra törekednek, hogy megállítsák a nemzetek politikai és gazdasági felszabadulásának történelmi folyamatát. E politika legszembetűnőbb példája az Egyesült Államok, dél-vietnami fegyveres beavatkozása, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázása.

Felelőtlen

kijelentések

»Sajnos — mondotta a jugoszláv elnök — akadnak olyanok is, akik azt bizonygatják, hogy nincs okvetlenül szükség a békére és az együttélésre, ezek megvalósíthatatlan

dolgok és kárt okoznak a szocializmus fejlődése és a le. igázott népek forradalmi harca ügyének. Mélységes meggyőződésünk, hogy hibás és rendkívül veszélyes elméletek ezek, mivel a tapasztalat bi. zonyítja, hogy a reakciós erőknek kedvez a nemzetközi helyzet minden éleződése.«

Tito elnök állást foglalt »a felelőtlen kijelentések vagy a tények elferdítése ellen — bármely párttal vagy pártvezetőséggel szemben alkalmazzák is azt —, mert az ilyen gyakorlat nyíltan ellenkezik a kommunista erkölccsel, az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet elveivel.«

»A nemzetközi munkásmozgalomban támadt nehézségek és különösen a jelenlegi világ alapvető problémáiról — mint például a háború és a béke kérdése — vallott különböző álláspontok és vélemények bonyolítják az amúgy is súlyos nemzetközi helyzetet, bilincsbe verik a haladó erőket, amelyek hatékonyabban állhatnának ellen az agressziónak és a világ- helyzet kiélezésének. Nem két. séges, hogy egyéb tényezők mellett a nemzetközi munkás- mozgalomban fennálló nézet- eátérések bátorították! fel a reakciós erőket, hogy támadást indítsanak a világ egyes térségeiben.«

Tito elnök azt mondotta, hogy a Szovjetunió és az SZKP »óriási mértékben hozzájárult és hozzájárul a béke és a békés együttélés politikájához«. »A szovjet kormány és az egész szovjet vezetőség nagy érdeme az a tény, hogy a nemzetközi viszonyokban nem következett be még nagyobb mérvű éleződés.«

Az utóbbi években új tartalommal gazdagodott a jugoszláv—szovjet baráti viszony és az együttműködés — folytatta Joszip Broz Tito. — A szocialista társadalmi rendszer, amelynek fogalmába az egyenjogú viszony is beletartozik, jelenti a szilárd és legbiz. tosabb alapot kölcsönös kapcsolatainkban, barátságunkban és sokoldalú együttműködésünkben a legszilárdabb köteléket.

jshingtonban alighanem föllélegzéssel veszik tudomásul: az ANZUS — az USA, Ausztrália és Űj-Zéland katonai-politikai hármasszö* vétségé — végre az Egyesült Államok szájíze szerint értékelte a délkelet-ázsiai helyzetet. Ez a fellélegzés nagyon is indokolt. Az utóbbi néhány hónapban ugyanis az amerikai szövetségi rendszer három alappillérén (NATO, SEATO, CENTO) egyaránt éles repedések jelentkeztek Washington vietnami kalandorpolitikája miatt. Másrészt azonban indokolatlan a föllélegzés, hiszen az ANZUS pontosan azt adta, most vasárnap-hétfői réndes évi értekezletén, amit papírforma szerint várni is lehetett tőle. Véletlen ugyan, de jellegzetes, hogy ez az egyetlen tömb, amely már nevének rövidítésében (ANZUS) hordozza lényegét — hogy tudniillik az Egyesült Államok (US) csendes-óceáni hatalmi politikájának eszköze.

Ha visszalapozunk a mostanihoz hasonló rendes évi értekezletek történetében, tanulságos képet kapunk erről.

1962. május: Az ANZUS miniszteri tanácskozása »teljes mértékben támogatja a délvietnami nyugatbarát kormány megsegítését célzó rendszabályokat«. '

1963 június: A külügyminiszterek egységesen állást foglalnak az atomfegyvermentes

övezetek gondolata ellen.

1964. július: A tagállamok képviselői »aggodalmukat fejezik ki a délkelet ázsiai fejlemények miatt«, és »újabb konkrét lépéseket« helyeznek kilátásba.

Ezek a »konkrét lépések« azóta megtörténtek. Az Egyesült Államok fokozta vietnami ag- resszióját. s ehhez az ANZUS másik két tagja: Ausztrália és Űj-Zéland katonai egységeivel is asszisztál. Az »ANZ«-kon- tingens Vietnamba vezénylése természetesen nem arra hivatott, hogy megfordítsa a szeny- nyes háború kimenetelét. Azért van ott, hogy jelenlétével is kimutassa a két kormány szolidaritását' az Egyesült Államokkal. Mégpedig olyan pillanatban, amikor szövetségeseinek többsége elfordul az Egyesült Államoktól, de legalábbis aggodalommal szemléli délkelet-ázsiai manő. véréit.

Az idei ANZUS-értekezlet- nek így külön is pikáns színezetet kölcsönöz, hogy a miniszterek egyenesen Londonból, a r| it Nemzetközösség értekezletéről érkeztek a washingtoni tanácskozásra. Az ellentmondásos alaphelyzetböl, hogy Ausztrália és Üj-Zéland, mint nemzetközösségi ország, olyan paktumban vesz részt az ANZUS keretében, amelynek maga Nagy-Britannia nem tagja, további ellentmondások következnek. Ismeretes, hogy Wilson brit miniszterelnök úgynevezett vietnami békemissziója, amelyet nemzetközösségi tagállamok képviselőiből állítottak fel, jórészt azon szenvedett hajótörést, hogy ugyanakkor, amikor a testület öt tagállama közvetíteni Indult volna,' két másik tagállam az agresszor oldalán harcol Vietnamban.

Az ANZUS-értekezlet ezt

az ellentmondást most ismét reflektorfénybe állította ..

tea)

Algéria figyel meztet..;

15 tagja van a forradalmi tanácsnak Csak négy a civil

Buteflika algériai külügyminiszter magához kérette az Algériában működő nagyköveteket, hogy közölje velük, »Algeria nem engedi meg, hogy bárki is beavatkozzék bel- ügyeibe«. A külügyminiszter által összehívott nagykövetek listája nem került nyilvánosságra, diplomáciai körökből annyit meg lehetett tudni, hogy a franciá és az amerikai nagykövet nem volt jelen a figyelmeztetés közlésekor.

Az algériai forradalmi tanács, amelynek összetételét eddig még nem hozták nyilvánosságra, 15 tagból áll, s ezek között 11 katona, a négy civil pedig

a következő négy miniszter: Buteflika, Medeghri, Belka. szem és Bumaza — írja tájékozott forrásra hivatkozva az AFP. Hozzáteszi, lehetséges, hogy közreműködésre kérik fel Ferhat Abbaszt, az algériai ideiglenes kormány volt elnökét és B&bah Bitatot, Ben Bella első kormányának volt miniszterelnök-helyettesét.

Ferhat Abbasz azonban — folytatja a francia hírügynökség — politikai föltételeket szabott közreműködéséhez, melyek a következők: többpártrendszer és a választások megtartása

A KGSÍ végrehajtó bizottságának közleménye

(Folytatás az 1. oldalról.) Együttműködés Nemzetközi Bankjának 1964-ben végzett tevékenységéről. Ebben az év ben először alkalmazták a Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankja keretében a KGST-tagországok között átszámítási rubelben történő sokoldalú elszámolások rendszerét. A bank a KGST-tagországok* között átszámítási rubelben történő sokoldalú elszámolások központjává vált, és 1964-ben körülbelül 23 milliárd átszámítási rubel értékű külkereskedelmi elszámolást és egyéb fizetést tett lehetővé. A bank' megkezdte a betétek gyűjtésére és elhelye. zésére vonatkozó műveleteket, valamint^ szabadon átváltható valutában való hiteloperációkat is.

A végrehajtó bizottság javasolta, hogy a KGST-tagor- szágoknak a bank tanácsában helyet foglaló képviselői az első év tapasztalatai alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket a bank tevékenységének fejlesztésére és további javítására.

A végrehajtó bizottság megvizsgálta azokat a javaslatokat amelyeket a KGST gépgyártási állandó bizottsága terjesztett elő a textilipari gépek és fölszerelések gyártásának szakosítására és az 1966—1970 közötti időszakban történő kölcsönös szállítására vonatko. zólag; megvizsgálta továbbá az erdőgazdasági gépek és néhány nagy fontosságú fakitermelő gépfajta gyártásának szakosítására és kölcsönös szállítására vonatkozó javaslatokat. A végrehajtó bizottság több mint 200 fajta textilipari gép és fölszerelés, Valamint több mint 30 fajta erdőgazdasági és fakitermelő gép gyártásának szakosítására vonatkozólag fogadott el ajánlásokat.

Az ülésszakon tájékoztató hangzott el arról, hogyan hajtsák végre a KGST 15. ülésszakának határozatait, amelyek a KGST-tagországokban 1970-ig építendő tengeri szállítóflotta hajótípusaira vonatkoztak. A tájékoztatót megvitatva a végrehajtó bizottság megállapította, hogy a KGST gépgyártási és közlekedési állandó bizottsága az'»1962—1964 közötti időszakban jelentős munkát végzett a KGST-tagországok tengeri szállítóflottájánalí- hajótípusai kérdésében. Ez a munka lehetővé tette, hogy meghatározzák a javasolt tengeri szállítóhajó-típusok alapvető műszaki és üzemeltetési sajátságait, kidolgozzák a tengeri szállítóhajó-típusok terveinek elkészítéséhez és megépítéséhez szükséges dokumentációt. Az ülésszakon jóváhagyták a KGST-tagországokban 1970-ig elkészítendő fő tengeri szállítóhajó-típusok listáját.

A végrehajtó bizottság ülésszakán megvizsgálták a gazdasági együttműködés folyó kérdéseit is, s ezekkel kapcsolatban megfelelő javaslatokat és határozatokat fogadtak el.

Az ülésszak a testvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés légkörében folyt le. (MTI)

Reflektorfényben

Az elnapolt értekezlet

Apró Antal, a kormány elnökhelyettese megtekintette az 1NFORGA—65. kiállítást.

A LEMP Politikai Bizottsága és 3 Lengyel Egyesült Parasztpárt elnöksége közös határozatot hozott a mezőgazdaság gép-, traktor- és műszaki ellátásának központosításáról. A központosítást az országnak abban a részében hajtják végre, ahol a termelőszövetkezeti mozgalom és a mező- gazdasági körök a legfejlettebbek.

Koszigin szovjet kormányfő szerdán fogadta Reginaid Maudling angol parlamenti képviselőt, a konzervatív párt vezetőjének helyettesét és megbeszélést folytatott vele.

Július 1-i hatállyal az eddig a belügyminisztérium hatáskörébe tartozó lengyel belbiztonsági alakulatokat a »néphadsereg kötelékébe olvasztották be.

Vang Kou-csuan kfnai és John Cabot amerikai nagykövet Varsóban szerdán megtartotta a 128. nagyköveti találkozót. A két diplomata legutóbb április 22-én találkozott. A következő találkozót szeptember 15-re tűzték ki.

Alekszej Koszigin szerdán a Kremlben fogadta Vittorio Valletta professzort, a FIAT olasz konszern elnökét. A baráti beszélgetésen Patolicsev külkereskedelmi miniszter is ijelen volt.

Koszigin szovjet miniszterelnök fogadta szerdán Benig- no Regueirát, a kubai kereskedelmi kormányküldöttség vezetőjét. Regueira átadta Kosziginnek Osvaldo Dorti- cos elnök üzenetét.

Patrice Lumumba özvegye befejezte kéthetes kínai látogatását, s . repülőgépen elutazott Sanghaiból.

Viktor Grisin, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának elnöke táviratban üdvözölte Brutyó Jánost és Gáspár Sándort, a SZOT újonnan megválasztott elnökét, illetve főtitkárát.

Genfben szerdán megkezdődött az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának ülésszaka, amelynek napirendién több mint negyven kérdés szerenel. Az egy hónapig tartó ülésszakon a leszerelés gazdasági és szociális következményeit is megvitatlak.

Űj Delhiben szerdán aláírták a hivatalos okmányt a Kutch térségében ma hajnalban életbe lépő pakisztáni— indiai tűzszünetről!

lVfl ikor szombatra virradó éjjel Algírban, az afroázsiai külügyminiszteri értekezlet tervezett színhelyén bomba robbant, meglehetősen nyilvánvalóvá vált, amit különben már nemzetközi körökben sejtettek, hogy e pillanatban nem éppen látszik a legalkalmasabb helynek Algéria a második Bandung megrendezésére.

Igaz, nem elsősorban az ismeretlen személyek által elhelyezett pokolgép feszítő ereje veszélyeztette az afrikai és ázsiai államok nagy, demonstratív találkozását, hanem azok az áttekinthetetlen politikai körülmények, amelyek egy ilyen bomba robbanásához vezethettek Algériában. ,

Sokkal inkább arról van szó azonban, hogy az afroázsiai országok álláspontjában egy sor fontos kérdésben nincs meg a teljes egység. Az afroízsiai hatalmak gyarmatosítás-, neokolonializmus- és imperialistaellenes összefogásában pedig mindig is döntő momentum volt az egységes föllépés. Ennek hiánya objektíve csak az ellenkező tábort, az imperialistákat, a gyarmatosítás és a neokolonializmus erőit szolgálta a múltban. segíti a jelenben és támogatja a jövőben.

Mindezek alapján nyilvánvalóan igaza vp» o r>—„áznak, amikor az afroázsiai értekezlet elhalasztás'hoz r-t a megiegvzést fűzi: »Az előkészítő bizottság döntése, amelyet az Algériában kialakult helyzet diktált, kétségkívül olörr.oz'iítja az egység és a kölcsönös megértés erősödését az afrikai és az ázsiai országok népei között.« E józan állásfoglalás, amely az afroázsiai értekezlet mostaninál sokkal jobb előkészítését és majdan az adott időpontban sikerét szolgálja, nem egykönnyen érvényesült az érdekelt országok egv részének körében. A-z algériai fél — ^r+Kéfően — ragaszkodott ahhoz, hogy az értekezletet akár még bombarobban's közepette is megtartsák, hiszen ez közvetve, sőt közvetlenül is nemzetközi elismerését segíthette volna.

Egyébként már az előző viták és tapogatózások is azt mutatták, hogy az afroázsiai országok túlnyomó többsége nem sok hajlandóságot mutat valamiféle diszkriminációs eljárás követésére. Ebben nyilvánvalóan nagy része van annak, hogy az erőviszonyokat józanul számbavevő afroázsiai országok nemigen tudnak elképzelni hatásos anti- imperialista frontot a Szovjetunió részvétele nélkül. Afrikában és Ázsiában egyaránt nagyon jól tudják, hogy a Szovjetunió töltötte be a múltban is és tölti be a jelenben is a legfontosabb szerepet az imperializmus elleni harcban, adta és adja a legkézzelfoghatóbb támogatást a felszabadulásért küzdő népeknek.

A jelek szerint a végső józan döntés meghozatalában több más, kompromisszumot kereső hatalommal együtt oroszlánrésze volt az EAfí- nak. Ezt azért is érdemes kiemelni, mert hiszen az EAK és személy szerint Nasszer elnök az algériai fordulatot követő első időben még a konferencia megtartását szorgalmazta. Fokozatosan felismerve azonban az algériai változások és a helyzet buktatóit, az EAK és Nasszer elnök előharcosa lett annak az akciónak, amely végül is az elhalasztáshoz vezetett. Az EAK politikai vezetői pedig tudvalevőleg igen jól, árnyalataiban is pontosan ismerik egyrészről az afroázsiai országok, mindenekelőtt a legtekintélyesebb hatalmak véleményét, céljait, törekvéseit, másrészt az algériai belső helyzet valóságait. Álláspontjuk tehát döntően esik latba.

Az október—novemberig, az afroázsiai értekezlet új időpontjáig rendelkezésre álló idő alkalmas lesz arra. hogy az érdekelt felek a legkülön-, bözőbb csatornákon keresztül megismerjék és egyeztessék véleményüket és; mindezek alapján a második Bandung majd még jobban szolgálja a békéért, az imperialista oa- resszió ellen harcoló erők nemzetközi frontjának megszilárdítását.

Nemes János

Az US és az ANZUS