Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

Csütörtök, 1965. július 1. 3 ÍOMOGTI NfiPEAP FEJLŐDŐ BÖHÖNYE Oj házak, középületek jelzik, hogy mennyit fejlő­dött Böhönye az utóbbi években. Üj iskolát, műve­lődési otthont, buszvárót kaptak a falu lakói. Hama­rosan pedig bölcsődét, egészségházat és két peda­góguslakást adnak át ren­deltetésének. A három épü­let 2 350 000 forintba került, a község ebből egymillió­A Július 15-én nyílik meg a húszszemélyes bölcsőde. A déli fekvésű épület abla­kain özönlik majd a fény a csöppségekre. Augusztusban költözik be két család a pedagógusház­ba. A szakemberek az utol­só simításokat végzik már az épület belsején. Most száradnak a falak az egészségházban, október 1- én adják át rendeltetésének a rendelőt és az egészség­ügyi tanácsadót. Ebben az épületben lakik majd az orvos. A tanács nagy gon­dot fordított a korszerű épület munkálataira. T ötvenezer forintot fedezett A falu lakói ötvenötezer forint értékű társadalmi munkát végeznek, parko­sítják a bölcsőde környé­két, rendbe teszik az egész­ségház és a pedagőgusház udvarát. A bölcsődét a Ta­nácsi Építőipari Vállalat építette, a rendelőt és a pedagóguslakásokat a közsé­gi tanács építő brigádja. A szakemberek nagyon jó munkát végeztek. Tavaly szeptemberben kezdték el a rendelő építését, s már el­készültek a házzal. Közben megépítették az iker peda­gógusházat is. Száz nap és a következők S záz napja már, hogy a fel­duzzadt vizek rombolják, mossák a gátakat. Végig a ma­gyar Duna-szakaszon, s másutt is a folyók mentén átázott töl­tések, kőből, homokzsákok millióiból emelt hevenyészett gátak, acélpallók állnak ellen a szörnyű terhelésnek. Az em­beri akarat, az elemek erejét legyőző szívósság és erőfeszítés csodákat művel. Egy évszázad óta mérik és jegyzik a szak­emberek a Duna vízjárását, s évszázada csak hasonló víz­szintet jegyeztek föl, ekkorát még soha. S mert eddig erő­sebb és szívósabb volt az em­ber, mint a száznapos ár, nem törtek át a gátak. Az utóbbi napokban csekély enyhülést, apadást közölnek a jelentések. Még nem nagymér­vűt és nem olyat, hogy végleg megpihenhetnek az őrködök. Még mindig magasabb a viz a maximumnál, még mindig ve­szélyeztet. Még mindig tízez­rek dolgoznak és nem lankad­nak. Még. vigyázni kell, még fenyeget a víz. De már az ed­dig elért eredményeket össze­gezhetjük, s előre is tekinthe­tünk a következő hetekre, hó­napokra. Ha visszatekintve mérleget vonunk, az egyik oldalon pá­ratlan elemi csapás, a másikon Meinte példátlan erőfeszítés és összefogás áll. Ami az előzőt illeti, egészét és részleteit mindenki ismeri az országban. A vízállásjelentést, amelynek olvastakor ezelőtt kikapcsoltuk a rádiót, most országszerte millió és millió ember figyelte feszülten, lélegzetvisszafojtva. Ami az erőfeszítéseket illeti: az állam koncentrálta erőit, gépek, jármüvek tízezreit moz­gósította és küldte a helyszín­re, rendelkezésre bocsátott pénzt, anyagot, mindent, ami­re a védekezőknek csak szük­ségük volt. S mozgósította erőit a nép, mert hisz itt naponta tízezrek összefogásáról volt szó, öregek és fiatalok, civilek és katonák állták és állják a száz­napos rohamot. ' Ennyi a múlt hónapok mér­lege. S hozzá még annyi, hogy az időjárás szinte végig kedve­zőtlen volt, hetek óta jófor­mán nincs nap, hogy ne zu­hogna az eső, a termés későb­ben érik, a munkák torlódnak, az ár elleni védekezés leköt és mozgósít megannyi erőt. S e summázás a jövőre — követ­kező hetekre, hónapokra — tartalmában meghatározó. E summázás, gondok és termé­szet adta nehézségek összege­zése az alapja annak a fölhí­vásnak is, amelyet a KTSZ köz- h’^ottsásának intéző bi- ■’ottsáea intézett országunk fia­talságához. A védekezés az országtól roppant anyagi-fizákai-er- kölcsd erőfeszítéseket követelt. Folytatod kell: az ár még megvt- dultan hömpölyög a partok kö­zött. S közben beérett és érik a termés, a gabona aratásra és aratókra vár, a földeket mun­kálni kell, a növények gondos kézre várnak#»S a gyárakban pótolni kell a munkát, azok­nak a munkáját, akik a gátak­ra siettek, ott voltak, vagy ott állnak ma is. Rendeltetési he­lyére kell juttatni sok-sok tíz­ezer tonna árut és anyagot, építeni kell a házakat, az uta­kat, mint eddig, ezután is tíz­ezrek helytállása kell, hogy el­kerüljük a további pusztítást. A felső Duna-szakaszon már visszaköltöznek a falvakba az emberek. Házukat sok helyütt romokban találják vagy erősen megrongálta az épületeket a víz. Építők kellenek, de hon­nan? Közismert a gond, a munkaerőhiány, amellyel az építőipar küzd. önkéntes vál­lalkozókat hívnak, kérnek az árvíz sújtotta falvak, városok, S ki jelentkezhet nagyobb munkalendülettel, a hazáért, s a népért tennivágyóbb kedv­vel, mint a fiatalság? Kezdeményezések egész so­rát látjuk, a segíteniakarás ezerfajta megnyilvánulását. Széles körű miüjtés indult so­kasodnak a forintok * 10 200­Erkölcsi mérc van! Beszél­tem az egyik pártve­zetőségi taggal. Azt mondta: elítéli az osztályvezetőt cselekedeteiéi’t, mert azokat nem lehet össze­egyeztetni a kommunista er­kölccsel. A járási bizottságon hallottam, hogy — mint ma­gánember (!) — több vezetősé­gi tag is hasonlóképpen véle­kedik. S amikor összeült a héttagú vezetőség, a döntés mégis egészen más volt: egy­hangúlag úgy szavaztak, hogy az osztályvezetőt nem lehet pártfegyelmi elé állítani, nincs ok rá. Ezt az álláspontot tár­ták a taggyűlés elé... Az eset önmagában is el­gondolkoztató, hát még az, ami mögötte van. Nyomában síkra kell szállnunk az er­kölcsi mérce alkalmazásáért, s nem az ember ellen, nagyon is őérte, hogy megértse cseleke­deted helytelenségét. Bírósági akta fekszik előt­tem. Föllebbezésnek már nincs helye, az ítélet végrehajtásáig azonban öt esztendő telt el. Az ügy főszereplője özv. Suldi Mir hályné, veje és képviselője azonban Havasi Jenő elvtárs, a Siófoki Járási Tanács osz­tályvezetője. A törvény — na késve is — érvényesült, a mo­rális ítélettel azonban még adósak vagyunk ... Mi történt? Ä megyei tanács 1956 júliusában szülésznői la­kás céljára kisajátította Hava­si Jenő anyósának mikéi há­zat. Kártalanításul egy siófoki házat kapott cserébe, ahol ös­szeköt tűzhetett a család. Eb­ben nincs semmi törvénytelen, jóllehet aligha sikerül egy mi­kei házért siófokit kapni cse­rébe, ha nincs mögötte olyan ember, aki segít. Ráadásul a kétszobás kis falusi házat 79 250 forintra értékelték, a Siófok egyik legszebb részén épült háromszoba, hallos, elő- szobás, közművesített modern házat viszont 78 746 forintra. Az új tulajdonos a siófoki te­lek üres résziét rövidesen el­adta 50 000 forintért. A beje­lentés nyomán a megyei főügyész­ség keresetet indított, és meg­állapította, hogy ez az arány­talanság csak Havasi Jenő be­folyására alakulhatott így. A cselekedet fondorlatos, jogel­lenes volt, az államot jelentős kár érte. Hosszú bírósági tár­gyalások után 1964. április 24-én megszületett a másodfo­kú bírósági ítélet, mely »tár­sadalmi tulajdon sérelmére mutatkozó értékkülönbözet megtérítésére kötelezte« a tu­lajdonost Az összeget — mely Megindul a vizsgálat Teleküggyel kezdődött as számlán. Helyes és jó ez, mert a kárt jószerével csak milliókban lehet mérni. S az is bizonyos, hogy minden felaján­lott forint valahol, valakinek az arcáról letöröl egy ráncot. S ebben az akcióban forintjaik­kal, az önkéntes műszakok és a különféle rendezvények bevé­telével a fiatalság is sokat se­gíthet, sokat adhat. Friss pél­da, új kezdeményezés, most vettük a hírét: a közlekedés több vállalatának dolgozói el­határozták: bár alapos okuk és indokuk lenne rá, nem kérik terveik módosítását, hanem teljesítik erre az évre szóló elő­írásaikat, sőt, túl azon, több­letbevételt fizetnek be az ál­lam kasszájába. A példa vonzó, követésre érdemes. Nem vitás, hogy az ifjúság ebben is, hozzá hasonlóban is nagy feladatot, sok tettet vál- ,"iv,at. N m könnyű ez az esztendő. Árvíz, rossz idő, nehéz ara­tás, rendkívüli megpróbálta­tás és erőfeszítés jellemezte az utóbbi hónapokat. Most azt az erőt, azt az összefogást, amely­nek e nehéz időszakban tanúi és részesei voltunk, folytatni és továbbvinni kell. S akkor — ahoev az ember megállíthatta a gátak között az őrjönső vi­zet — úrrá lehetünk minden gondon, pótolhatjuk a veszte­ségeket, hogy majd az eszten­dő végén sik°rh»r). erőben gva- ranodva forrt”!’--------> ki­v etkező évre. Lantos László mintegy 50 000 forintra szapo­rodott — 60 nap alatt kellett volna befizetni a megyei ta­nács pénzügyi osztályára. Nyilvánvaló tehát, hogy Ha­vasi Jenő — hivatali beosztá­sát felhasználva — jogtalan előnyhöz jutott. Az állam ká­rosodott, s ezt meg kell téríte­ni ... A befizetés azonban hónap­ról hónapra elmaradt. Havas; Jenő közben különböző ügyle­teket bonyolított le. Mint mondja: »A házzal kapcsolatos alaptalan zaklatások következ­tében elhatároztuk, hogy el­adjuk, és...« Ezért telket vásárolt az Er­kel utcában kb. 20 000 forin­tért. Nem sokkal később kide­rült, hogy nem kaphat rá épí­tési engedélyt. Gyorsan eladta hát 30 000-ért. (Hogyan is képzelnénk olyat, hogy egy igazgatási osztályvezető előre megnézi: építhet-e rá vagy sem?) Csupán a »szerencséjén« múlt, hogy olcsón vette és drá­gán adta. De mert el kellett adni a siófoki telket, vett egyet helyette Balatonföldváron 32 000-ért. Ezt is csak azért, mert a siófoki szomszédja ál­landóan zaklatta. Havasi Jenő nagyon szereti a gépkocsikat is. A negyediket adta-vette ép­pen, amikor megindult a vizs­gálat. És ezek a dolgok szöget ütöttek az emberek fejébe... A járási pártbizottság kezde­ményezésére a tanács pártszer­vezete vizsgálatot indított a-', ügyben. Havasi Jenő pedig hir- telenében befizette az 50 000 forint körüli összeget.— csak­nem egyéves késéssel — ne­hogy szó érje a ház elejét. Ilyen körülmények között in­dult meg a vizsgálat* amit ne­héz a szó nemes értelmében annak nevezni. Különböző gát­ló tényezők nehezítették a dol­got. Mindenekelőtt az, hogy Havasi elvtárs kitűnő szakem­ber, főnökei elégedettek mun­kájával, s ha magánéletében vannak is problémák, nem ez a meghatározó. »Nem kell te­hát a fejét venni.« Persze ilyesmiről szó sem volt, de ar­ról feltétlenül, hogy erkölcsi normák is vannak a világon, s ezek szerint élni nem jog, ha­nem kötelesség. A hiva­Káros teIi Párt: ., , szervezet megalkuvás vezetősé­__________________ ge nehéz h elyzetben volt. Így következ­hetett be az a furcsa dolog is, hogy olyan jegyzőkönyv nem készült, ami a vizsgálódók vé­leményét, állásfoglalását tar­talmazza. Csupán Havasi Jenő mondta tollba nyilatkozatát, jóllehet ez sok mindenben el­lentmond például a bírósági jegyzőkönyvnek. A vezetőség döntött Egyhan­gúlag szavaztak: a következő indok alapján nincs ok arra, hogy pártfegyelmivel sújtsák az osztályvezetőt. O lgaz, hogy volt értékkü­lönbözet a siófoki és a mikei ház között. De ez már rendben van, befizette a pénzt (S hogy megkárosította az ál­lamot, hogy csak a vizsgálat hatására fizetett, hogy hivatali beosztását használta fel — ez nem ok.) O lgaz, hogy telket vásá­rolt, drágábban adta* mint vette, de befizette az ille­téket, rendben van. (S hogy nyerészkedett, hogy félrevezet­te az új tulaj donost, hisz ő sem kaphat építési engedélyi — ez nem ok.) © Igaz, hogy gépkocsikat cserélt, eladott és vett* de ha késve is, átíratta őket. (A spekuláció föl sem merül­hetett, tehát ez sem ok.) Röviden: Havasi Jenő nem lopott, nem sikkasztott, nem csalt, így hát pártfegyelmit nem érdemel, legföljebb fi­gyelmezteti a vezetőség. A tag­gyűlés ilyen tájékoztatást ka­pott. Voltak ugyan, akik mél­tatlankodtak, s elítélték Hava­si Jenő magatartását, jogtalan gazdagodási törekvését. De a legharcosabb felszólaló is csak figyelmeztetést javasolt. S az osztályvezető replikázott: — A vezetőség nem talált hibásnak, tehát nem vagyok az. Ha pedig nem vagyok bű­nös, a taggyűlésnek nincs joga figyelmeztetni engem ... Így hát az ügy egy időre le­zárult — pártfegyelmi nélküL Pedig nemcsak jogszabály, ha­nem erkölcsi mérce is van, ■ az nem ilyen magatartást kö­vetel. A nyerészkedés, a jog­talan előnyszerzés és gazdago­dási vágy nem a mi társadal­munk terméke, tehát küzde- nünk kell minden megnyilvá­nulási formája ellen. Az alap­szervezet nem ezt tette, a ve­zetőség nem talált okot a fe­gyelmi felelősségrevonásra. A járási pártbizottság vezetői­nek azonban más a vélemé­nye ... Beszéltem az egyik vezetősé­gi taggal. Azt mondta: elítéli az osztályvezetőt cselekede­teiért. Mégis mellé állt, mert... hiszen ... sokan vettek volt ál­lami házalj telket olcsón, érté­ken alul, tehát nem ő az egyetlen... Lehet, hogy így van, lehet* hogy nem. Egy azonban bizo­nyos: Mások hibája, bűne so­hasem lehet mentség a ma­gunk számára. A szocialista törvényesség megtartásán túl egyre nagyobb feladataink van­nak az emberek erkölcsi ma­gatartásának megítélésében.., Jávori Béla Világítási garnitúra tíra 130,— Ft Saját biztonsága és a közlekedési szabályok megtartása érdekében egyetlen kerékpárról sem hiányozhat a világítási lölszerelés! (2722)

Next

/
Thumbnails
Contents