Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1965. Jtrahts H A PRAVDA CIKKE az afroázsiai értekezletről A szombati Pi-avda közli Primakov »Erősítsük a gyar­mati rendszer ellen küzdő erők egységét« című cikkét. A cikk­író részletesen foglalkozik az Algírban június 29-én össze­ülő második afroázsiai csúcs- értekezlet feladataival, az af­rikai és ázsiai országok életé­ben tíz év alatt bekövetkezett nagy változásokkal, majd a szovjet kormány álláspontját ismerteti. — A szovjet kormány ismé­telten hangsúlyozta, hogy tá­mogatja az értekezlet összehí­vását, mivel az afroázsiai or­szágok többsége imperialista­ellenes, antikoilonialista célo­kat tűz ki a konferencia elé — írja a Pravda »Az amerikai, angol és fran­cia titkos diplomácia fő fel­adata az, hogy megakadályoz­za a Szovjetunió részvételét ezen az értekezleten — álla­pítja meg a lap. — Azonban a legtöbb afroázsiai ország megérti a Szovjetunió részvé­telének jelentőségét, és nem hallgat azokra a suttogó han­gokra, amelyek a szovjet rész­vétel ellen próbálják őket han­golni. A Szovjetuniónak joga van a részvételre. Ez nem­csak a Szovjetunió földrajzi helyzetéből következik, hanem abból az általános elismert szerepéből is, amelyet a forra­dalmi felszabadító folyamat­ban betölt. Aki gyengíteni akarja a barátság és a szolida­ritás szálait a Szovjetunió né­pei és a többi ázsiai, valamint afrikai nép között, csak az imperializmust segíti, és nagy károkat okozhat a nemzeti fel­szabadító mozgalomnak. Csou En-laj találkozik Sasztrival Kairóban akkreditált indiai újságíróktól származó értesü­lések szerint Nasszer elnök közvetítő tevékenységének eredményeként Csou En-laj kínai és Sasztri indiai minisz­terelnök között megbeszélé­sek kezdődnek Algírban az afroázsiai konferencia alkal-1 mából. Mint ismeretes, az in­diai és a kínai kormányfő | nemrég Kairóban járt és ta­lálkozott az EAK vezetőivel. í Véget ért a De Gaulle—Erhard csúcstalálkozó Von Hase: „A nézeteltérések ismeretesek" Szombaton délben véget ért Bonnban a kétnapos nyu­gatnémet—francia csúcskon­ferencia. De Gaulle francia elnök kíséretével együtt dél­után visszarepült Párizsba. A tanácskozások befejezté­vel Von Hase államtitkár a sajtó képviselői előtt bejelen­tette: De Gaulle elnök és Erhard kancellár megállapo­dott abban, hogy a Közös Piac többi tagállamainak ja­vasolni fogják, tartsanak még ez év vége előtt egy közös csúcskonferenciát, amelyen az Európai Gazdasági Közössé­gen belüli politikai együtt­működés problémáit vitatnák meg. Az államtitkár továbbá hangsúlyozta: a kétnapos kon­ferencia másik pozitív ered­ménye az, hogy közeledés mutatkozott a francia és a nyugatnémet álláspont kö­zött a Közös Piac vitás gaz­dasági kérdéseiben is. Bonn ennek megfelelően most már kész arra, hogy közreműködjék az agrárpiac finanszírozásának a franciák által sürgetett újra szabályo­zásában, francia részről pedig nem ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a kérdést legkésőbb június 30-ig rendezzék. Von Hase a konferencia le­folyását ecsetelve megemlí­tette, hogy a két kormányfő között természetesen nézetel­térések is mutatkoztak, első­sorban a NATO-problémák | terén, valamint egyes világ- politikai kérdések megítélésé­ben. Az újságírók kérdéseire az államtitkár arra hivatko­zott, hogy ezek a nézeteltéré­sek »úgyis ismeretesek« és így nem szükséges részlete­sebben taglalni őket. (MTI) Afrikai külügyminiszterek értekezlete Az afrikai külügyminiszte­rek szombaton zárt ajtók mö­gött folytatták csütörtökön megkezdett tanácskozásaikat az Afrikai Egység Szervezeté­nek Accrába összehívott csúcsértekezletén való részvé­tel kérdéséről. Ghana és a vele szemben különböző kifo­gásokat hangoztató Elefánt­csontpart, Felső-Volta és Ni­ger között egy öttagú bizott­ság közvetít, amelyben Nigé­ria, Tunézia, Gambia, Etiópia és Mali képviselői vesznek részt. A bizottság megbeszélé­seket folytatott mindkét fél­lel. (MTI) Tüntetnek az angol farmerek Az alkotmányos kormány megbénítására tör az amerikai kaierő Dominikában Washingtonból érkezett je­lentések szerint a dominikai AÁSZ-erők oroszlánrészét al­kotó amerikai csapatok újabb manőverbe kezdtek, hogy el­szigeteljék a Caamano-erők ál­tal ellnőrzött területeket, meg­bénítsák az alkotmányos kor­mányt. Az a céljuk — írja a TASZSZ tudósítója —, hogy elvágják a külvilágtól a Caa- mano-városnegyedekben levő gazdasági létesítményeket, az ott még mindig működő üz­lethálózatot, s ily módon meg­adásra kényszerítsék Caama- nóékat. (Az- amerikai műszaki egységek például kőolajvezeté­ket fektettek le a Santo Do- mingó-i kikötő és az Imber- ték által megszállt városne­gyed között. Ezzel azt akarják elkerülni, hogy a tartályhajók a Caamanóék által ellenőrzött kikötői dokkokat látogassák. Minthogy a pénzintézetek leg­többje a Caamanóék által el­lenőrzött városnegyedben van, az amerikaiak úgy akarják megbénítani forgalmukat, hogy a saját zsebükből folyósítanak fizetést a közalkalmazottak­nak. Ez eddig 9,2 millió dol­lárjukba került, s ismeretessé vált, hogy júniusban további amerikai kifizetésekre kerül sor. Mint a TASZSZ tudósító­ja írja, az amerikai sajtó is egyre észrevehetőbben készíti föl a közvéleményt arra, hogy Dominika amerikai megszállá­sa tartós lesz. Donald Reid Cabral, a meg­buktatott dominikai junta el­nöke hosszú idő után ismét megszólalt. Mint ismeretes, az ő zsarnok uralmának meg­döntésével kezdődött a domi­nikai válság: lemondatása óta Santo Domingóban rejtekhe­lyen tartózkodik és ott fogad­ta a Reuter tudósítóját is. Ki­jelentette, hogy »végzett a po­litikával«. »Ezután kénytelen leszek dolgozni« — mondta, majd hozzáfűzte: »Hazámban maradok, mert osztani akarom a dominikaiak sorsát, népem bajait.« Cabral mellesleg skót. (MTI) Vereséget szenvedett az ENSZ leszerelési bizottságában az Egyesült Államok Az ENSZ 114 tagú leszere­lési bizottsága pénteken este az Egyesült Államok és kato­nai szövetségesei obstrukciója ellenére túnyomó többséggel — 89 szavazattal 16 tartózko­dás mellett — elfogadta 35 af- roázsiai országnak és Jugosz­láviának a leszerelési világér­tekezlet megtartásáról előter­jesztett határozati javaslatát. A javasla előterjesztői üd- vözlik az el nem kötelezett országok második értekezleté­nek a leszerelési világértekez­let megtartásáról szóló indít­ványát, és azt ajánlják, hogy az ENSZ-közgyűlés 20. ülés­szakán tűzzék napirendre a határozati javaslatot. A hírügynökségek megálla­pítják, hogv az afroázsiai ha­tározati javaslat elfogadása az Egyesült Államok súlyos veresége. Több nyugati hata­lom — köztük Nagy-Britannia is — az indítvány mellett szavazott, semmibe véve azt az amerikai figyelmeztetést, amely szerint »a kommunista Kína és az ENSZ-ben nem képviselt többi állam részvé­telével megtartandó leszerelési világértekezetet a kommunis­ta országok propagandafóru­mává válik«. (MTI) A dühös farmerek nagy csoportokban, feliratos táblákkal vo­nultak az angol képviselőház elé. Tábláikon becsületes mező­gazdasági politikát követelnek a kormánytól. Azt hirdetik, hogy a brit farmerek jövedelme ÍZ év óta stagnál, és hogy ezt az árak becsületes rendezésével kell megszüntetni. Dél-Angliában, Middlesex­ben a farmerek legutóbbi gyű­lésén a 250 tagból csak 37 je­lent meg. »Nem hibáztathatjuk őket — mondta a gyűlés hi­vatalos szónoka —, hiszen a szerencsétlenek napi 16 órát dolgoznak.-« S ez valóban így van. Ang­liában sokan irigylik a far­mereket, mert állami támoga­tást kapnak, ám megfeledkez­nek arról, hogy ez csupán szemfényvesztés. Az állam — az adófóizetők pénzéből — ad némi árkiegészítést a farme­reknek. hogy a mezőgazdasá­gi árakat olcsón tarthassa, s a xogyasztót ezzel elégedettség­re hangolja. Az árkiegészítés rendszere azonban egyre mé­lyebb válságba jut. A mező- gazdasági minisztérium ez évi rendelkezése szerint csak az kaphat ártámogatást, akt bi­zonyos mennyiség alatt, tehát minél kevesebbet termel. Az árak viszont még a kiegészí­téssel együtt is alacsonyak, a farmernek csak úgy lenne ki­fizetődő a gazdálkodás, ha egyszerre nagy mennyiségű árut dobhatna piacra. Ez eset­ben viszont minden kedvez­ményt elveszít... Az angol farmerei? tehát a kapitalista termelési módra oly jellemző hibás körben mozognak, mely­ből nehéz, sőt lehetetlen a ki­szabadulás. Míg a mezőgazda- sági termelés az utóbbi tizen­két évben 33 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági lakosság ke­resete ugyanezen idő alatt másfél százalékkal csökkent. Tito - U bricht megbeszélés Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke ber­lini hivatalában szombaton hosszabb megbeszélést folyta­tott Joszip Broz Tito jugosz­láv köztársasági elnökkel nemzetközi kérdésekről és a két ország kapcsolatairól. A megbeszélés igen szívé­lyes légkörben folyt le. (MTI) Nasszer, az EAK elnöke augusztus végén vagy szep­tember elején a Szovjetunió­ba látogat — jelentette a MEN közép-keleti hírügynök­ség. A mezőgazdaság gépesítésé­nek kérdésével foglalkozik Varsóban a harmadik nem­zetközi szimpózium. A ta­nácskozás munkájában Auszt­ria, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Szovjetunió szakem­berei vesznek részt. Alezredesi rangot kapott McDivitt és White, a két amerikai űrhajós. Ugyanezt a rendfokozatot kapta a két korábbi űrhajós: Cooper és Grissom is. Koszigin szovjet miniszter- elnök Erlander svéd minisz­terelnök meghívására Svéd­országba látogat. A látogatás pontos idejét nem közölték. Letartóztatott 300 embert a chicagói rendőrség, mert ülő- sztrájkkal tiltakoztak az Egyesült Államok tanintéze­teiben uralkodó faji megkü­lönböztetés ellen. Ismét botrány tőrt ki az érettségi vizsgák körül Fran­ciaországban. Kiderült, hogy a diákok egy része már na­pokkal a vizsgák előtt ismer­te az érettségi tételeket. Klaus kancellár régebben tervezett párizsi utazására június 30-a és július 2-a kö­zött kerül sor. Kreisky osztrák külügymi­niszter július 9—12-e között Szófiába utazik, hogy viszo­nozza Basev bolgár külügymi­niszter ausztriai látogatását. Föld alatti nukleáris kísér­letet hajtott végre az Egye­sült Államok pénteken a ne- vadai kísérleti telepen. Hat hét Camp Luphungoula poklában (2) Maga a pokol. A börtön — az börtön. De Camp Luphungoula ráadásul — kongói börtön volt: maga a pokol. Amikor Hohlovot a közös cellába lökték, valaki gyufát gyújtott: megnézni a jövevényt. A gyufának im­bolygó fénye rávetődött a szürke betonfalakra, a töre­dezett cementpadlóra, a fog­lyokra. Egy-kettőn ing volt, de a többség egyetlen öltö­zéke csak klottnadrág. Vala­mennyien mezítlábasok. ■ Az újoncot nyomban közrefogták, hátha maradt nála cigaretta, pénz, újságfoszlány. De Hoh­lov egyetlen használható hol­mija a cipője volt. Egy szál­fatermetű fogoly barátságosan felszólította, hogy vegye le. Az újságíró engedelmeske­dett. A kongói testvériesen megosztozott vele a cipőn: az egyik fél párat a maga feje alá tette, és intett Hohlov- nak, hogy a másikat tegye a saját feje alá. Szükségpár- uának-.. Lingala nyelvlecke Fehér ember, és ráadásul: szovjet. »Ezt bizony kinyír­ják« — mondták ki egymás közt a szentenéiát a foglyok. A jelek valóban nem voltak biztatóak. Hohlov, ha akarta, ha nem, egész éjszaka — lin­gala börtön-nyelvleckét vett. — Beta ie — hallatszott odakintről. — Üsd, vágd, nem apád! — Beta ie na moto — Csak a fejét, hogy meg ne s' ntuljon Beta ie lokolo na lubumu- — Ne sajnáld a lá­bad a gyomrától! S a nyelvlecke vége rend­szerint: — Ekoki to bakisza li- szusz? ... Elég volt, vagy akarsz még? — Majd szinte hallani lehetett a hangból, hogy lemondó kézlegyintés kí­séri: — Ie akufi — Ez bizony : készült. Közben meg-megcsikordult a börtön nehéz vaskapuja. • • Ugyan hová viszik a foglyo­kat? Ki végző osztag elé, vagy kínzókamrába? Mert a tábor különleges rendeltetésű, a Sureté National főnökének, Nendakának közvetlen igaz­gatása alá tartozik. Camp Luphungoula neve magyarul egyébként azt jelenti: Kulcs­tábor. Valóban, kulcskérdés­ről döntenek itt: lenni vagy nem lenni. A kérdés a fog­lyokra vonatkozik, és aki el­dönti: maga Nendaka. Jövevény q Reginából Hohlov csodálkozással látta, hogy a cellában még egy fe­hér fogoly van. Rogers főhad­nagy. Micsoda találkozás: szov­jet újságíró és belga zsoldos Csombéék börtönében. — Tévedés, fatális tévedés — mondta a belga. — Reggel­re kiengednek. Addig is szóval tartotta Hohlovot: — Nézze, ketten vagyunk itt fehérek, legalább mi tartsunk össze... Végül még lakosztályába, a Regina Szállóba, a 303. szo­bába is meginvitálta Hohlo­vot. Rogers a hírhedt Mi­chael Hoare zsoldososztagában szolgált, fizetése 48 000 kongói és 18 000 belga frank volt A börtönbe úgy került, hogy elő­ző este mulatozás után az af­rikai piacon részeg fővel lö­völdözni kezdett. Ébresztő előtt valóban kiengedték. Már világosodott látni lehetett az arcát: hegyes orr, ellenszenves kis bajuszka, belga főhadna­gyi egyenruha, vörös katonai tábori sapka. Az egyik néger fogoly szit­kot küldött Rogers nyomába Az a férfi volt, aki este Hoh­lov cipőjét tette a feje alá pár­nának. A kaszai törzsből szár­mazó Alphonse Oulou börtön­ügyekben kifogyhatatlanul ta­lálékonynak bizonyult. Ö mu­tatta meg Hohlovnak, hogyan lehet körömmel — papír híján — banánhéjra, cipőtalpra — vagy: gyufaszállal körömre jegyzetelni. — Napközben még cigaret­tát is szerzünk — ígérte. A törzs törvénye Hogyan? A titok nyitja egy­szerű. A táborparancsnok, Di­bou gyakorlatilag »Isten után az első«. Ide ugyanis bírói el­járás nélkül kerülnek a fog­lyok, akikről sokszor jószeri­vel még azt sem tudják, hogy kicsodák tulajdonképpen. Így aztán Dibou azt enged ki, akit akar. Persze, azt akarja ki­engedni, akinek a rokonsága megfelelő váltságdíjat fizet A börtönben a szabályzat sze­rint nem jár élelem a foglyok­nak. Amikor a hozzátartozók végre kinyomozzák, hogy a szerencsétlen Camp Luphun- goulába került, igyekeznek en­nivalót bejuttatni neki. Ehhez persze »meg kell kenni« a fél börtönszemélyzetet. A titok harmadik nyitja — jellegzetesen kongói. Az or­szágban rendkívül erős a tör­zsi összetartozás érzése. Ezért a foglyok először is azt pró­bálják kideríteni, nincs-e az őrök között olyan, akivel egy vidékről származnak. Mert ha van: a fogolynak nincs többé gondja pénzre, ételre, italra. A törzsi törvények még a bör­tönszabályzatnál is erősebbek. Ha az őr megszegi őket, és nem segít bajba jutott »távoli rokonán«, a törzs bosszúja előbb-utóbb utoléri... Következik: A NDOLÄBÖL A MAKALÁBA Eszéknél kiöntött a Dráva A Dráva áttörve a gátat, el­árasztotta az eszéki állatker­tet, s ezzel véget ért az a huszonkét napos drámai küz­delem, amelyet a hadsereg alakulatai a polgári lakosok­kal karöltve az állatkert megmentéséért vívtak. Az állatkertből az állatok na­gyobb részét már korábban biztonságba helyezték, a tig­risek, a leopárdok és más ál­latok azonban még mindig ketreceikben vannak. A seb­tében készült faállványok csak részben enyhítették a kilátástalan helyzetet. A vég­ső veszély esetére felkészült különleges csoportok elpusz­títják a vadállatokat, ame­lyek az árvíz láttán teljesen megvadultak. A legnagyobb figyelmet ter­mészetesen a környékbeli há­zak megmentésére fordítják. Eszék alsóvárosában a Dráva már elöntött néhány utcát. A CSPtOvnp hálózatból feltörő szennyvíz m^g az árvíznél is nagyobb veszedelmet jelent pillanatnyilag Eszék alsó vá­rosában. Vukovámál a Duna vízállá­sa elérte a 702 centimétert; a víz szintje tovább emelkedik. A város egyes központi részel már víz alá kerültek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents