Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-12 / 137. szám
Szombat, 1965. június 12. 3 SOMOGYI N6P£áP NAPIRENDEN a munkaerő-gazdálkodás „ Tartoztam ennyivel,. • A gazdasági életben minden megvizsgálható a takarékosság, illetve a pazarlás szempontjai szerint. Túlzás lenne azt állítani, hogy a gazdasági vezetők ezeket a szempontokat eddig általában nem méltatták különösebb figyelemre. Valami azonban gyakran kimaradt a számításból: a munkaerő. Volt anyaggazdálkodás, pénzgazdálkodás, de munkaerő gazdálkodás — a szó igazi értelmében — csak szórványosan, rendszertelenül és főképpen következetlenül. Több intézkedés után — amely már nyomatékkai számolt a munkaerő helyzettel — a múlt év decemberében pártunk Központi Bizottsága olyan határozatot hozott, amely a munkaerkölcs, a munkafegyelem és ezzel kapcsolatban a termelékenység időszerű problémáit vizsgálva, a munkaerő-elosztás és a létszámgazdálkodás jobb megszervezését jelöli meg az egyik legfontosabb, országos feladatként. Az okok meglehetősen közismertek. Az ipar- vállalatok 1964-ben a tervezettnél lényegesen magasabb létszámmal oldották meg termelési feladataikat Attól eltekintve, hogy ez a körülmény milyen nagy mértékben fékezte a termelékenység növekedését, egyben azt is kilátástalanná tette, hogy az egyes területeken már huzamosan taoasztalható munkaerőhiányt csökkentsük. Röviden: a munkaerő elosztás nem igazodott kellően a termelés és a gazdaságosság követelményeihez sem országosan, sem helyileg. Érdemes e helytelen gyakorlat következményeit egy kissé alaposabban elemezni. Ami a számos területen mutatkozó munkaerőhiányt illeti, ennek mértékét olykor eltúloztuk. Ez elég rossz hatást gyakorolt a munkafegyelemre. Sok gazdasági és műszaki vezető, számolva a terv bizonytalansági tényezőivel, eleve túlzott munkaerőtartalékokat kötött le, arról nem is beszélve, hogy elég ritka esetben egyeztették következetesen a termelési-műszaki és a munkaügyi terveket. Ennek a létszámgazdálkodási lazaságnak az okai és következményei között egyaránt megtaláljuk a laza munkanormákat, az átlagteljesítmények rossz megtervezését, az improduktív létszám gyors növekedését, a sok veszteségidőt és hiányzást. Mindehhez tartozik, hogy o munkaerő-gazdálkodásban még alig-alig lehetett felfedezni az anyagi érdekeltség egészséges, ösztönző hatását. A decemberi határozat alapján olyan miunkaügyi intézkedések történtek és történnek jelenleg is, amelyeknek eredményeképpen ebben az esztendőben a termelékenység növekedése lényegesen felülmúlhatja a korábbi arányokat, a létszám pedig csupán a lehetőségek és a tényleges szükségletek által megszabott keretek között növekszik. Az első negyedévi tapasztalatok mind a termelés és a termelékenység, mind a létszám alakulása szempontjából azt mutatják, hogy az említett aktív munkaerőgazdálkodási tevékenység megindult, és itt-ott már kedvező eredményei is mutatkoznak. Tény, hogy a vállalatoknak kevés gyakorlatuk van a létszám átcsoportosításban, hiszen évek óta nem folyt ilyen munka. Még nehezebb feladat elé kerülnek, ha csak nyugdíjazással vagy bizonyos számú dolgozó elbocsátásával tudják megszüntetni a létszámfelesleget. Természetesen az adott körülmények között is meglehetősen sok új munkaalkalom nyílik; a vegyipar uj létesítményei például több ezer főnyi új munkáslétszámot kívánnak, az építőipar helyzete közismert, és változatlanul nagy a kereslet bizonyos szak-munkaerőkben. A. elhelyezés vagy elhelyezkedés mégsem mindig könnyű, kü lönösen nem az a szakképzet- len nőknek. Mindenesetre, bármilyen kevés dolgozót érintsen }s a csökkentés, illetve az átcsoportosítás, igen gondos, körültekintő, a szociális szempontokat messzemenően mérlegelő előkészítést és végrehajtást követel. Annak ellenére, hogv az átcsoportosítás okozott és okoz még gondokat, és a párt-, illetőleg a szakszervezeti szervek több esetben helyesen léptek közbe megfontolatlan intézkedések megakadályozására, a fő feladat most már a közelebbi s távolabbi jövőre vonatkozó létszámtervek előrelátó kidolgozása. Bár az ezzel kapcsolatos feladatok — az ösztönzőbb bérezési formák kiterjesztése, bizonyos közvetett termelői munkák, például az anyagmozgatás gépesítése, és nem utolsó sorban normák állandó figyelemmel kísérése — a korábbinál jobban az előtérben állnak, sok még a negatív tapasztalat. Több gyárban még mindig indokolatlanul magas létszámot terveztek. Gyakorlatilag mindegy, hogy újnak nevezett régi gyártmányokkal, vagy alacsonyra szabott teljesítményekkel indokolták ezt a szükségletet. A törekvés mindenképpen irreális, s egyben arra vall, hogy az anyagi ösztönzők alakításával is küzdeni kell ellene. Több helyen mostanában munkaerő-gazdálkodási vizsgálatot végeztek. Folytatódnak a munkaidő kihasználásának tanulmányai, a munkanap fényképezések és számos más vizsgálat, felmérés a helyesebb létszámgazdálkodás érdekében. Mindez arra vall, hogy egészséges törekvés van kialakulóban a munkaerőgazdálkodásban. Végül is ez oda vezethet — mert ez a lényeg —, hogy a takarékosság gondolata és gyakorlata teljes métékben számításba veszi a legfontosabbat és legértékesebbet: az embert. Balog János Nagydarab barna arcú férfi állított be csütörtökön délelőtt a szerkesztőségbe. — A Mártírok nyomában című cikket szeretném kiegészíteni — mondta. Leült, elgondolkozva nézett rám, majd beszélni kezdett. — Én tudom, hol vannak eltemetve a mártírok. Saját szememmel láttam a kivégzésüket. Nagymarton határában van a sírjuk. — Az inke-darvaspusztai iskolaigazgató levele szerint az inkei erdőben végezték ki a fe- hérterroristák Gold Vilmost, Mayer Istvánt, Horváth (Szundra) Gyulát és hadi Jánost — vetem közbe. Nem lepődik meg. — Hát közben van a csurgói kincsesfai erdő meg az iharo- si... Ott történtek ezek a dolgok. Mi Csekepusztán laktunk, erdős volt az apám. Nagyatádon jártam polgáriba. 1919- ben beléptem az ifjúmunkások szakszervezetébe. A fehérek lefogtak érte egy társammal. Három napig bent tartottak, jól megpokrócoztaik, aztán hazazavartak. A társamat még ott tartották, s nyomorékra verték. Elhallgat, hatalmas tenyerére mered. Majd így folytatja: — Három vagy négy napja lehettem otthon, amikor éjjel puskalövésre riadtunk fel. Apám kiugrott az ágyból, fogta a puskáját, ment ki. Beleléptem én is a nadrágba meg a cipőbe, c utána. Azt gondoltuk, hogy »rwadászok. Még négy-öt lövés hangzott el, megindultunk a hang irányába. Olyan kétszáz méterre az er- dészháztói autót pillantottunk meg a kövesúton. Hat katonaruhás, fehértollas ember sürgölődött körülötte. Holdvilágos éjjel volt, mindent tisztán láttunk. »Mit csinálnak?" — kérdezte tőlük apám. »Menjenek nyugodtan haza, majd reggel mindent megtudnak. A kötelességünket teljesítjük« — válaszolt a különítmény vezetője. Nem mentünk haza, megálltunk tőlük tíz lépésre, s elborzadva néztük a kegyetlenkedést. Egy férfit kínoztak. Felhúzták az almafára, leeresztették róla, aztán kezdték elölről. Később szuronnyal böködték a mellét. Másnap reggel megszámláltuk a szúrásokat, huszonötöt olvastunk meg körben a mellén. Huszonhatodszor a szívén ment keresztül a bajo- nett... Amikor végeztek az áldozatukkal, odább mentek ötven méterrel, s leparancsolták a kocsiról a következő férfit, odaállították egy másik alma- fa alá. Amikor végeztek vele, ötven méterrel arrébb mentek, s a harmadik férfival ismételték meg ugyanezt. — Ki temette el őket? — A nagymartoniak. Az erdő szádén ástak sírt hármójuknak. Pontosan ismerem a helyeit, sokszor elmentem megnézni a sírjukat, virágot is vittem rá ... A Prónay-különít- mény, mert az volt ott akkor éjjel, egy szál ingben és alsónadrágban hagyta a fa alatt a mártírokat. Reggel még rajtuk volt a cipő, de aztán jött egy katona, s azt is elvitte. Ujságh Tibor nem három, hanem négy mártírról írt a levélben. A bádogosmester hatvanegy, a jogszigorló huszonnégy, a szabósegéd tizenkilenc, a tanító negyvenéves volt az inkei anyakönyv szerint. Hogy az ő kivégzésüket látta-e tizenhat éves korában a nyugdíjas molnár, vagy másokét, nagyon nehéz negyvenhat év távlatából megállapítani. — Milyen karú lehetett a három ember? — kérdezem, hátha újabb támpontot kapok. — Fiatal... az egyik főképpen — mondja csendesen Szabó Imre. Holdvilágos éjjel, tíz lépés távolságból nehéz megállapítani, hogy hány éves egy megkínzott férfi. Az emlékezet is megcsalhatja az embert Akár az iskolaigazgató levelében említett mártírok, akár mások kivégzését látta olvasónk, amit elmondott, az érdekes adalék a fehérterroristák kegyetlenkedéseihez. — Szörnyű világ volt akkor, kérem ... csak az tudja, aki átélte. — Mit érzett, amikor látta, hogy mit csinálnak az almafa alá állított emberekkel? — Elképzelheti, hogy mit... Három napja szabadultam tőlük én is .. . Pedig semmit sem csináltam. Énekeltünk, örültünk — a szívére mutat —, itt bent lakott valami ... S nemcsak ezt láttam. Néhány nap múlva Csurgóra mentem. Hát kit látok a lóhereföldben agyonverve, mint a Szabó nevű tanítót... A nyugdíjas molnár lánya tanítónő Orciban, a veje tanácstitkár. Náluk volt három hétig, ott olvasta az Olvasóink írják rovatban közölt levelet. Elhatározta, hogy azonnal fölkeresi a szerkesztőséget, amint bejön a városba. Csütörtökön érkezett, első útja ide vezetett. — Amióta olvastam a levelet, nem bírok aludni... Gondoltam, napvilágra hozom, amit tudok. Feláll, búcsúzik. — Tartoztam ennyivel — mondja, s keményen megszorítja a kezeimet. Lajos Géza Dzsungelháború Dél-Vietnamban Világszerte ismerik és a legolvasottabb könyvek egyikének tartják Wilfred Burchett Dzsungelháború Dél- Vietnamban című kötetét. Burchett személyesen bejárta riportjainak, történeteinek és pillanatfelvételeinek színhelyét. Minden sorát a nagy élmény közvetlen ereje jellemzi, s a tények hallatlan gazdagsága. Ez a könyv felfedi azt a »titkot«, miképpen képes ellenállni a dél-vietnami szabadságharcosok serege a túlerőben levő dél-vietnami kormánycsapatoknak, amelyeket az amerikai imperialisták a legmodernebb fegyverekkel állig felfegyvereztek. Kiderül, hogy a szabadságharcosok eredetileg »maroknyi« csapata szakadatlanul gyarapodik, nő, duzzad, amiként nő. duzzad a nép haragja is belső és külső eh lenségei ellen. Burchett könyve, mert a teljes valóságot tükrözi, nagyon izgalmas mű. Bemutatja a dzsungelháború minden vetületét. Megismerteti velünk az embereket, a tájakat. a csodálatosan buja, trópusi ország szabadságszerető népét, s a feltétlen pusztulásra ítélt népellenes erőket is. A kötetet igen sok eredeti fényképfelvétel gazdagítja. Ezek a képes dokumentumok fokozzák Burchett könyvének hitelét. A szép kiállítású kötetet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Magyar árubemutató Poznanban 1949 óta a magyar külkereskedelem rendszeresen részt vesz Európa egyik legjelentősebb általános vásárán, a Poznani Nemzetközi Vásáron, kelet—nyugat kereskedelmének fontos találkozóhelyén. Tizenhat magyar külkereskedelmi vállalat küldte el Poznanba áruinak mintapéldányait. A magyar árubemutatón különös hangsúlyt kapnak a beruházási javak. A poznani vásár látogatói most első alkalommal ismerkedhetnek meg a Köp 160-as optikai köszörűvel, a MU 250-es műszerész esztergapaddal és a DSCL 6xl0-es légpárnás kábelgyártó gyorssodró- vaL Kéí nóta közben — Az volt a szerencsénk, hogy kikecmeregtünk abból a lapos földből, különben körülnézhettük volna magunkat. A mély férfihang az ajtóban üti meg a fülemet. Kint nagy esőcseppek hullanak a fehér virággal tömött akácfákról. A görnyedt hátú házikó mellett az égre meredő rádióantenna csúcsa majdnem a felhőket éri. A domb és a szürke égbolt találkozásánál pirosra festett traktorok sorakoznak. Valaki rekedtes hangon egyik divatos táncdal szövegét énekli. Amikor elhallgat, csönd szakad a tájra. Csak az eső kopog álmosító egyhangúsággal. Bent a gázolaj szagú szobában összeázott emberek beszélgetnek. Vagy hárman fekszenek az olajos pokróccal letakart vaságyakon. A fűrészA LEGJOBBAK KÖZÖTT Szőke fiatalasszony, arcát lóolajos növényeket gondozza. — Még sohasem jutott barnára festette a nap. Bizalmatlan az idegennel szemben, következésképp tartózkodó is, ez már első szavaiból is érződik. Miért éppen rám esett » választása? Nem szeretem én az ilyesmit, rólam még sohasem írt az újság... Ezzel kezdte, ezt csinálja most eszembe, hogy elkívánkozzam is. innen. Elhagyni a társaimat? — Levendulát vetettünk, les- A legtöbbjével együtt kezdtem tyánt és angelikát gyomlál- a gazdaságban, velem együtt tunk. Palántákat is neveltünk, közülük is sokam itt lettek a.sz— A gazdaságnak kísérleti szonyokká, itt alapítottak csa- területe is van, ahol féltő gond- ládot. Pécsi István csapatában dal kell bánni a növényekkel, negyvenen vagyunk, jól össze— Igen, én is ott dolgozom, szoktunk, megértjük egymást mus meg a brigádvezető azt mondta, Horváth Lászlóné Az igazgató meg az agronó- abba a csoportba osztottak. Nem tudnám itthagyni őket. Azt nem említi, hogy éppen — És mi lenne akkor, ha a jó munkája révén érdemesí- például a növénytermesztés szorgalmas, lelkiismeretes és tették a kísérletekben való egy másik ágazatában száz fo- régi dolgozója a Daránypusz- részvételre. Pedig így van, az rinttal többet kereshetne hátai Állami Gazdaságnak. Hát igazgatótól tudom. vonta, mint itt az illóolajos ezért beszélgetünk most. — Mennyit keres havonta? növények között? Melyiket vá— Mások is jól dolgoznak, — Ezer forinton felül, a jó- lasztaná? nemcsak én... És olyan régi uö hónapban ennél is többet, — A mostani munkámat, sem vagyok, még csak ötven- mert a levendulavágást jobban Eddig még minden évben kilencben álltam munkába. fizetik. Akkor azonban reggel kapott prémiumot, tavaly Ki— Itt kezdte? hattól este hétig dolgozunk, váló dolgozó jelvénnyel, az— Igen. Mindjárt az általa- Most este fél hatig vagyunk a előtt meg oklevéllel tüntették nos iskolából ide jöttem. Itt mezőn. ki. Semmivel sem érzi magát mentem férjhez. — Aztán otthon is munka többnek a társainál, közösen — Mivel foglalatoskodott várja. oldják meg a feladatokat. Ott először a gazdaságban? — Gondolhatja. Nincs több hajlong velük a nagy gondosA tartózkodás oldódik. Az asszony a családban, így hát s&Q°i igénylő kísérleti növé- egy mondatból kettő lesz, majd takarítani, mosni kell, és ott nVßk között, együtt szívják három, s a munkájáról már van a jószág is. majd az ezekből áradó hódító percekig beszél. Közben mun- illatot, s megosztják a terhekatársait is említi, akikkel ozoraK z . két is. Horváth hászlónét a együtt dolgozik. Dehogyis ki- ~ Hetente egyszer moziba munka szeretete emelte azok- sebb az ö érdemük az eredmé- megyünk. Legutóbb a Benzin- nak a dolgozóknak a sorába, nyékben, ezt bizonygatja mind- kút hercegnőjét láttuk a fér- akiket csak dicsérő jelzővel untalan. Szavai tele vannak jemmel. Tetszett. illetnek. Ezért a gazdaság szerénységgel, természetes egy- Aztán megint a gazdaságról vezetői méltán .emlegetik ezt szerűséggel. Abban sem talál beszél. Nagyon szereti a mun- az asszonyt a legjobbak, a kö- semmi rendkívülit, hogy idejö- káját és azokat az embereket, vetésre méltóak között, tlefele óta minden évben az ti- akikkel együtt dolgozik. Hemcsz Ferenc poros kályhában tűz duruzsol. Itt szárítgatják az agyonázott overállokat, bakancsokat Van ebben a sivárnak tűnő szobában valami megkapó melegség. — Ma sem tudtak dolgozati? — kérdem. Az élcelődő, jókedvű társaság abbahagyja a beszélgetést. Az ágyon heverők is felülnek. — Akartunk, de nem megy. Kivert bennünket az eső. Rossz volt a mai területünk is. Azokat a lapos földeket akartuk szántani, amit elhagytunk eddig Silókukoricát kellene vetni ide, meg csillagfürtöt zöldtrágyának. De lehet ilyenkor szántani? A múltkor is hárman maradtak bent a nagybajomi határban. Most úgy vagyunk, hogy három napig dolgozunk, és hét napig állunk. A szobában az ázott ruhák fanyar szaga keveredik a gázolajéval. — Hogyan tudnak ilyenkor keresni? — kérdem. A válasz több embertől is egyszerre érkezik. — Azt az időjárás mondja meg ... Gyengén. — Mégis? — No, Balázs, mondd meg te — biztatják többen is Van- csura Balázst. — Nyolcszáz forint előleget kaptam. De maga mennyit keresett? A kérdésre egy ősz hajú ember, Vancsura Ferenc válaszol: — Májusban éjjel-nappal mentem. Jó munkám volt — A gépek hogyan bírják? — Jól. — Baj nem volt velük? — Kezdetben volt, de ügyes ember a szerelőnk, Löki János. Egyik pillanatban mérgesen szidják az újra meg újra megeredő esőt, a másik pillanatban már vidám élcelődésbe kezdenek. — Nézze meg a mai programunkat. Hatkor kimentünk szántani, most tizenegy felé jár az idő, és semmit sem csináltunk. Ma már a karbantartáson kívül másra nem is na. gyón lesz alkalom. — Esős időben mindig itt vannak? — Mindig, mert ha hazamegy az ember, az asszonyok adnak munkát — élcelődnek. Aztán komolyan hozzáteszik: — Itt is akad munka. A gépek között mindig van mit csinálni. Az olajjal vastagon átitatott asztal fölött két selyemzászló van. Arról tanúskodik, hogy a Nagybajomi Gépállomás Somogy sárdi brigádja kétszer nyerte el a szocialista címet. Az asztalon levő értékelés pedig arról tudósít, hogy az utolsó dekádban a rossz idő ellenére is száztíz százalékra teljesítették tervüket. A gépállomás négy brigádja közül ők lettek az elsők. Tizennyolc traktoros dolgozik a brigádban. Ez a tizennyolc ember nem csak abban hasonlít egymáshoz, hogy mindegyiken kék munkásruha van, hanem abban is, hogy mindannyian szíwel-lélekkel végzik a munkájukat. A szakadó esőből belép a kopott, sötét barna ajtón Lukács László meg Pázmány László. — Április harmadikén volt a nyereségrészesedés — kezdi egyikük —, akkor megittunk egy.két pohár sört, elmondtunk egy-két nótát, azóta aztán nem volt időnk még arra, hogy betérjünk a kocsmába. — Ha az idő engedte, dolgoztunk. Most 118 százalékra állunk a tavaszi tervünkkel. — Vasárnap is megy a munka? — Eddig minden vasárnap dolgoztunk. Ez volt a szerencsénk. Hétköznap úgyis sokat kellett állni. Kint csak nem hagy alább az eső. Akik megérkeznek, magukkal hozzák a traktor ülését is. Aztán végigdőlnek az ágyon, fejük alá teszik az ülést. — Olyan ez a társaság, mint a Vidám Színpad közönsége — mondja egyikük. — Örökké nevetnének. — Voltak már a Vidám Színpadon? — Nem. De megyünk Szegedre, a szabadtéri játékokra. Előtte meg Harkányba. Erre összeszedtük már a pénzt. Akkor megint elmondunk majd egy-két nótát. A két nótázás között azonban a szántóföldeket róják. Figyelik, hogyan simulnak egymásra a barázdák. Élcelődésre is csak akkor jut idejük, ha az eső a brigádszállásra parancsolja őket. Kercza Imre
