Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
Sásdi Sándor: eggel fiä. hat A rádióira: zsikát megszakítja az időjárásjelentési: «-Budapest fölött az égbolt borús, gyenge északnyugati szél fúj, a hőmérséklet mínusz 7 fok.-« Apa az ágy szélén ül, odaszól anyának: — Légy szíves a gumitalpú cipőmet kiadni a szekrényből, inert tegnap átázott a bakancsom. Anya az éjjeliszekrény aljám kotorász, morog magában, nem találja azt, amit keres. Szava akkor hangosodik meg, amikor apa cigarettára gyújt: — Naponta nyolc-tíz forint füstölnivalóra... Nagyanya bedugja fejét a komyhaajtó résén: — Betöltöttem a kávét; ha kihűl, ne morogjatok megint, hogy mindent rosszul csinálok. Ketten egyszerire felelnek, tie Laci ezt mór nem hallja, mert fejére húzza, a paplant Ö ezen a héten dékttánocs, ráér heverésznt A «kinti világban« hirtelen csönd lesz, apuék a konyhai tűzhely mellett állva isszák a kávét. Krizsán szomszédék balkonján kukorékol a levágásra szánt kakas, az ébreszti fel Böbét. Laci nővére tizennégy éves, jövőre technikumiba iratkozik be. De apa hiába villanyhegesztő élmunkás, ha nem lesz legalább jeles a bizonyítványa, mehet másnak. Böbe tavaszt álmodott, úgy mered a homályos ablaküvegre, mintha rémek ijesztgetnék. Eszébe jut a magyar dolgozat: »Az Aranyember Tímeájának jellemzése.« Anya már télikabétosan áll, annak kiáltozza, olyan szemrehányóan, mintha ő volna az oka, hogy a csónakázás csak álom: — Miért nem keltettél föl? Tudod, hogy az este fájt a fejem, tudod, hogy korán akartam nekiülni a dolgozatírásnak. — Szemtelen vagy, Böbe — harsogja anya —, egy szóval sem mondtad, hogy keltselek fa. Laci a kedvenc ábrándozásába merül: Zsúfolásig megtelt a stadion ... Ezren és ezren kiáltozzak: »-Rajta, Laci... Pataki Laci... Lássuk a harmadik gólt! ... Apa jéghideg, nikotinszagú keze érinti az arcát: — Szervusz, kisöreg, ha sok a dolga a nagyinak, segíts nein. A másodosztályra tankönyvben lapodat, és hangosan kezdi el kedvenc meséjét: »Egy fiú nagyon szeretett volna fecske lenni ...« — Leszel szíves befogni a szádat? Szeretett nénje ilyen gyengéden figyelmezteti. Laci tudná, mit feleljen, de Böbe, cserébe azért, hogy egy héten át elhozta helyette a tejet a boltból, neki ígérte a csehszlovákiai golyóstollát. Laciról senki sem tudja, hogy csodacsatárként emlegetik az újságok, és hogy ő lesz az, akit egy új Tyitov első holdutasként elvisz szputnyik- ján a világűrbe. A való életben Laci olyan üzleti szellemet árul el, hogy a legmegátalko- dottabb kereskedő is megirigyelhetné. Kiszagolja, hogy há- jat árusítanak a hússzékben, fut haza: »Anya, kérem a kosarat és a pénzt. Sorba állok, akár estig is, de tudni szeretném, mi lesz a jutalmam." Hisz az ígéretekben. A noteszában ilyenféle följegyzéseket találhatunk: »Apától jár, cipőpucolásért Tibi-csokoládé... Nagyitól január 7-én krumpli- hámozásért egy radír ... Anyától bizonyítványosztáskor ismételten rekamié...« Egy másodosztályos tanuló »üzleti« följegyzései között miért szerepel a noteszában többszörösen is a rekamié? Kevesen tudják — mert titkolnivaló —, hogy Laci ma is abban a farácsozatú gyerekágyban fekszik, amelyben hároméves kiarában aitat- gaitták. Tavaly, amikor a manduláját kivették, legjobb barátjának se engedte meg, hogy meglátogassa, nehogy az iskolába híre fusson a farácsozatú fekhelynek, amelyben már a lábát se tudja kinyújtani. »Ha megkapom a prémiumot« — mondja apa, de ez olyan lári- íáni ígéret, amit nem is érdemes a noteszba föl írni, hiszen örülni kell, ha a prémiumból új konyhai takaréktűzhelyre futja, nem ám fényűzésnek számító rekamiére. Csak a lottó segíthet Anya negyecEk éve ugyanazzal az öt számmal próbálkozik, és há- romharmincért hétről hétre megvásárolja a reményt Nagyinak fogsort, apónak bunda- béléses kabátot csináltat a nyereményből, de bőségesen futja — mert négy tál álatosnál alább nem adja — Böbe kelengye ágyneműjére, televízióra és a kiságy helyére ikerülő bordó huzatú, epedás rókáiméra. Apa már robog a gyár felé, Böbe tupírozza a haját a tükör előtt, anya a sálat köti a nyakára, közben nagyanyának tart előadást: — A darálni való hús egy kiló legyen, de ha faggyút tesznek rá, a világért el ne fogadja. A töltelékbe való rizst külön főzze meg, mert a múltkor is ropogott a fogam alatt Az ajtóban jut eszébe: — Istenem, a lottószelvényemet nem töltöttem ki, pedig ha délig be nem dobom. .♦ — él hét, csütörtök, f / február 14. I -rí— — Elkések a ' // —- gyárból, ha nekáV ülök a szelvénynyel veszkődsni ... Böbe visszafordul a tükörből: — Eredj nyugodtan, anya, majd én elintézek mindent Belemerül újra a tupírozas- ba, az orra melletti pattanással is jó darabig veszkődik, és mire észbe kap, elmúlt háromnegyed nyolc. Arra sincs ideje, hogy reggelizzen. Aktatáskáját útközben kapcsolja be, lihegve fut az iskola felé. Nagyanya elmossa a reggé, i edényt, takarít aztán hiába készült neki a veszekedésnek, a hússzékben olyan darálmvalót kapott, hogy — mint mondotta — rajzolni se lehetne szebbet. Könyökig vájkál a keverékben, amikor eszébe jut a lottó. A gyerek örömmel vállalkozik a fontos feladatra: — Bízd reám, nagyi! En álmomban is felsorolhatom anya számait: 6, 18, 52, 61, 61. A noteszában szereplő re- kanúé jut eszébe a sokminden mellett, azért izgatott, és emiatt csöppen az 52-es számra jókora pacni. Már^már felkiáltana, hogy :»Nagyi, mitévő legyek?", de idejében észre tér, úgy próbál segíteni a balon, hogy senki más ne tudjon róla. A pacnin semmiképpen se látszana keresztül az x jel, legegyszerűbb tehát, ha az 53-ast húzza keresztül mindhárom szelvényen. — A trafik előtti ládába bedobom a szelvényt Ha nagyi megkérdezné: »Rendesen kitöltötted ?", bizonyosan elpirulna, dadotma, és annak rossz vége lenne. Szerencsére a nyanya — ahogyan apa szokta néha neveas — * töltött káposzta miatt izgul, és a szokásos figyelmeztetésről is megfeledkezik: »Gombold be a kabátodat, és vigyázz, ha átmégy a másik oldalira...« A feketeleves azonban még hátravan. Anya este hazajön a gyárból, és egészen bizonyos, hogy nem a szokottal kezdi: »Bolond, aki üzemi kosztét eszik. A leves ma is mosogató- víz veit, a káposztás tészta ragacsos.« A festett hajú Gulyásáét is elfelejti szóba hozni, kigúnyolni, hogy vénségére bo- bomriuM meg, és újságban hirdeti a férjhezmenetelnékjét. Nem, dehogyis szidja a Lajtos- brígádcrt, hogy miattuk maradtak le a tervteljesítésben, egyenesen és hirtelen mellének szegezi majd a kérdést: »Hova tetted a lottószelvényt?« Anya kézibe veszi, megnézi, és kitör a balhé... Szerencséire a káposzta töltelékében me#ní kemény maradt a rizs, korcogott anya foga alatt, és ebből lett olyan mart, hogy Krizsán néni bekopogott — Baj van, kedveskéim? Apa tréfával akarja elütni: — Az a baj, szomszédasz- saony, hogy öregszik a feleségem, a foga nem rág ágy, ahogyan kellene... Ez csak olaj a tűzre. Nagyi már megkapta a magáét, utána a villanyhegesztő élmunkás következik: — Ä tréfában mindig van egy adag igazság; ha öregnek találsz, válj éL, keress fiatalabbat, én el tudom tartani magamat és a két gyerekemet... Anyádat viheted magaddal, majd az új menye kérésére ő is külön főzi a töltelékbe szánt rizst Vacsora után elmarad a rádiózás. Egyik a szoba felső, a másik az alsó sarkában telepedik le. Aki kimegy, bevágja maga után az ajtót, nagyanya csak azért is előveszi kapcsos imádságra könyvét és az olvasóját. A lottót elő se hozza senki. Laci mégis nyugtalanul alszik. Azt álmodja, hogy az 52-es számot három másikkal együtt kihúzzák, anya rájön a csalásra, kSbomlott hajjal fut végig a Wesselényi utcán: »A fiam, a saját fiam tett tönkre...« eggel fáradtan ébred Laci. Amikor kettesben maradnak nagyival, segít neki takarítani, meglepi azzal, hogy a pincéből, akármilyen keservesen is, de fölcipel egy kanna szenet A kávét üresen isz- sza, ül a kályha mellett olyan összekuporodva, hogy a nagyanyja ijedten kérdezi: — Beteg vagy? Hosszan sóhajt, mint akiből kiszállni készül a lélek, és felelet helyett visszakérdez: — Nagyi, aki még gyerek, azt is be lehet zárni okirathamisításért? »Ez is csak olyannak jut eszébe, aki nem tanul hittant" — gondolja az öregasszony, és tapogatja Laci homlokát, ló- zas-e. Némelykor szerencse, hogy a felnőttek többet törődnek a más dolgával, mint a sajátjukkal. Anyának a gyárból hazajövet pénteken se jut eszébe a lottószelvény. Izgatottan meséli, hogy a festett hajú Gu- lyásnét becsapta a »Szeretetre vágyó, 176 cm magas önálló fodrász«, aki az újsághirdetésbe még azt is beletette, hogy »Nem dohányzó nők előnyben«. Gulyásáé az üzlet bővítésére átadott ezer forintot, és kitűnt, hogy nincs is üzlet, az »önálló fodrász« el se vált még a feleségétől, és hasonló csalás miatt két ízben dutyiban ült már. Az érdekes eset feledteti a fog alatt kocogó rizsit, azt is, hogy Krizsánné előtt apa rossz viccet engedett meg magának. Szent a béke, szól a rádió, Böbe áhfta/tosan hallgatja Lanzát, apa kitálal a meglepetéssel: a gyár elfogadta az újítást, amellyel évente másfél millió forint megtakarítást érnek *L Mindenki örül, csak Laci gubbaszt szótlanul a kályha mellett. Apa is megtapogatja a homlokát, erre nagyi azt mondja: — Ha nem is lázas, baja lehet, mert egész délelőtt nagyon a kedvemre járt, amellett mindenféléket összekérdezett Éjszaka álmában az osztályfőnök előtt reszketett Laci; próbálta mentegetni az »okirathamisítást", de a válasz kérlelhetetlen: »Kizárási indítvány a konferencián.1« Reggel mezítláb fut a postaládához. A konyhai gyékény- szőnyegen állva, remegő kézzel tartja kezében az újságot: »A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a hetedik játékhéten Pi- lisvörösvárott, a Jókai Művelődési Otthonban megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 4, 29, 31, 35, 64...« Apa az ágy szélén ülve fújja a cigarettafüstöt Laci lelkendezve lobogtatja az újságot: — Anya, egyes találatod van, kihúzták a 64-et! Anya mérgesen mondja: — Majd amit az egyes találatért fizetnek, azon veszem meg neked a rekamiét. /—rwan baj, ha sahaf A / sem lesz rekamié,1 ' iß f inkább össaehú- '— zódik a kiságyban, csak nyugodt legyem a lelkiismerete, mert — ezt nem álomban, hanem a valóságban mondta az osztályfőnök — a nyugodt lelkiismeret a legjobb altató. Apa meglepetést tartogat számára: — Egyelőre csak mi, férfiak tudjunk róla: elbúcsúzhatsz a csecsemőkori fekhelyedtől: délután szállítják a bútorüzletből a bordó huzatú rekamiét. Az újításért járó előlegnek köszönheted ... Laci nevet, ugrál, fut le-föl. mint tavaszi csikó a réten. Böbe hangja ostorként csördft a nyakába: — Siess a boltba a tejért, ha igényt tartasz a cseh golyós- tolira. PABLO NERUDA VERSEI A tenger munkásai Valparaisóban történt, hogy meghívtak a tenger munkásai: alacsony termetnek voltak és keménykötésűek. Napbarnított arcukon a Csendes-óceán térképe, hatalmas áramlásaival, cáparajokkal és viharainak hullámszárnyaival. Félmeztelen és rosszul táplált, szegény kisistenek, szerettem elnézni, ahogy küzdöttek, és összemérték erejüket messzi tájakról jött férfiakkal, nyomorúságos idegen kikötőkből való legényekkel, és hallgattam őket: % spanyolok, kínaiak, baltimore-beliek és kronstadtiak mind egyazon nyelven beszéltek. Könny szökött szemembe, amikor az Internacionálél énekelték. »Testvérek«, szerettem volna szólani, de csak a megindultság sóhaja szakadt fel keblemből, mely énekké válva ajkamról a habok felé szállt. Maguk közül valónak tartottak. Férfitekintetük átölelt, s néma pillantásukban elismerés volt Éhező Dél A megalázott chilei fájdalma kong a lotai szénben, melyre a keserű ércet fejtő munkás ráncos árnyéka borul. Látom születését, nyomorult életét, s ahogyan elvész a salakos hamuban. Görnyed és elnyúlik, mintha vele kezdődne, vele végződne a világ, szénpor, lángok és ingoványok között. Télen rázza a köhögés, s nem esik meg egyéb, csak egy ló poroszkál a fekete vízben, amelybe eukaliptusz levele hullott, mint valami élettelen kés. Patagonia Fókák párosodnak a jég birodalmának sötét barlangjaiban, bal végvárait őrzi az óceán. Kérődző tehenek tarkítják a patagóniai nappalt, maiy kicsapódó gőz lázadásához hasonló, dermesztő magányba lövellve forró oszlopát. Sivár vagy, Amerika, mint a meg nem szólaló harang. Hold vigyázza a pásztort és halászt, akik nem nyúlnak köteled után, és nem hallják szavad. Nő körülöttük a messzeség, éjszaka leselkedik rájuk, míg új nap születik, koravén, akár a többi. Temessetek a pampák földjébe Temessetek a pampák földjébe. Cigányok járnak majd táncot fölöttem, és véremből sarjadó vad kalászok tarkítják a végtelen mezőket, míg én a rimán száguldó lovak dobogását fülelem, ahogy a patkók rohama elhantolt testemen dübörög át Lezárt ajkam megcsókolja a szárba szökő magot, melyen felkúszik tekintetem, hogy gyönyörködjék a vágtában féktelen kedvem: ölj meg, kis élet, s szórd szét poraimat, akár a gitár fémhúrjainak rekedt hangját (A verseket Boldog Balázs fordítottal
