Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Sásdi Sándor: eggel fiä. hat A rá­dióira: zsikát meg­szakítja az időjá­rásjelentési: «-Bu­dapest fölött az égbolt borús, gyenge északnyu­gati szél fúj, a hőmérséklet mí­nusz 7 fok.-« Apa az ágy szé­lén ül, odaszól anyának: — Légy szíves a gumitalpú cipőmet kiadni a szekrényből, inert tegnap átázott a bakan­csom. Anya az éjjeliszekrény al­jám kotorász, morog magában, nem találja azt, amit keres. Szava akkor hangosodik meg, amikor apa cigarettára gyújt: — Naponta nyolc-tíz forint füstölnivalóra... Nagyanya bedugja fejét a komyhaajtó résén: — Betöltöttem a kávét; ha kihűl, ne morogjatok megint, hogy mindent rosszul csinálok. Ketten egyszerire felelnek, tie Laci ezt mór nem hallja, mert fejére húzza, a paplant Ö ezen a héten dékttánocs, ráér heverésznt A «kinti világban« hirtelen csönd lesz, apuék a konyhai tűzhely mellett állva isszák a kávét. Krizsán szomszédék bal­konján kukorékol a levágásra szánt kakas, az ébreszti fel Böbét. Laci nővére tizennégy éves, jövőre technikumiba irat­kozik be. De apa hiába vil­lanyhegesztő élmunkás, ha nem lesz legalább jeles a bizonyít­ványa, mehet másnak. Böbe tavaszt álmodott, úgy mered a homályos ablaküvegre, mint­ha rémek ijesztgetnék. Eszébe jut a magyar dolgozat: »Az Aranyember Tímeájának jel­lemzése.« Anya már télikabétosan áll, annak kiáltozza, olyan szemre­hányóan, mintha ő volna az oka, hogy a csónakázás csak álom: — Miért nem keltettél föl? Tudod, hogy az este fájt a fe­jem, tudod, hogy korán akar­tam nekiülni a dolgozatírásnak. — Szemtelen vagy, Böbe — harsogja anya —, egy szóval sem mondtad, hogy keltselek fa. Laci a kedvenc ábrándozá­sába merül: Zsúfolásig megtelt a sta­dion ... Ezren és ezren kiáltoz­zak: »-Rajta, Laci... Pataki La­ci... Lássuk a harmadik gólt! ... Apa jéghideg, nikotinszagú keze érinti az arcát: — Szervusz, kisöreg, ha sok a dolga a nagyinak, segíts ne­in. A másodosztályra tankönyv­ben lapodat, és hangosan kez­di el kedvenc meséjét: »Egy fiú nagyon szeretett volna fecske lenni ...« — Leszel szíves befogni a szádat? Szeretett nénje ilyen gyen­géden figyelmezteti. Laci tud­ná, mit feleljen, de Böbe, cse­rébe azért, hogy egy héten át elhozta helyette a tejet a bolt­ból, neki ígérte a csehszlová­kiai golyóstollát. Laciról senki sem tudja, hogy csodacsatárként emlege­tik az újságok, és hogy ő lesz az, akit egy új Tyitov első holdutasként elvisz szputnyik- ján a világűrbe. A való élet­ben Laci olyan üzleti szellemet árul el, hogy a legmegátalko- dottabb kereskedő is megiri­gyelhetné. Kiszagolja, hogy há- jat árusítanak a hússzékben, fut haza: »Anya, kérem a ko­sarat és a pénzt. Sorba állok, akár estig is, de tudni szeret­ném, mi lesz a jutalmam." Hisz az ígéretekben. A note­szában ilyenféle följegyzése­ket találhatunk: »Apától jár, cipőpucolásért Tibi-csokoládé... Nagyitól január 7-én krumpli- hámozásért egy radír ... Anyá­tól bizonyítványosztáskor is­mételten rekamié...« Egy má­sodosztályos tanuló »üzleti« föl­jegyzései között miért szerepel a noteszában többszörösen is a rekamié? Kevesen tudják — mert titkolnivaló —, hogy La­ci ma is abban a farácsozatú gyerekágyban fekszik, amely­ben hároméves kiarában aitat- gaitták. Tavaly, amikor a man­duláját kivették, legjobb ba­rátjának se engedte meg, hogy meglátogassa, nehogy az isko­lába híre fusson a farácsozatú fekhelynek, amelyben már a lábát se tudja kinyújtani. »Ha megkapom a prémiumot« — mondja apa, de ez olyan lári- íáni ígéret, amit nem is érde­mes a noteszba föl írni, hiszen örülni kell, ha a prémiumból új konyhai takaréktűzhelyre futja, nem ám fényűzésnek számító rekamiére. Csak a lottó segíthet Anya negyecEk éve ugyanazzal az öt számmal próbálkozik, és há- romharmincért hétről hétre megvásárolja a reményt Na­gyinak fogsort, apónak bunda- béléses kabátot csináltat a nyereményből, de bőségesen futja — mert négy tál álatosnál alább nem adja — Böbe ke­lengye ágyneműjére, televízió­ra és a kiságy helyére ikerülő bordó huzatú, epedás rókáimé­ra. Apa már robog a gyár felé, Böbe tupírozza a haját a tükör előtt, anya a sálat köti a nya­kára, közben nagyanyának tart előadást: — A darálni való hús egy ki­ló legyen, de ha faggyút tesz­nek rá, a világért el ne fogad­ja. A töltelékbe való rizst kü­lön főzze meg, mert a múltkor is ropogott a fogam alatt Az ajtóban jut eszébe: — Istenem, a lottószelvénye­met nem töltöttem ki, pedig ha délig be nem dobom. .♦ — él hét, csütörtök, f / február 14. I -rí— — Elkések a ' // —- gyárból, ha neká­V ülök a szelvény­nyel veszkődsni ... Böbe visszafordul a tükör­ből: — Eredj nyugodtan, anya, majd én elintézek mindent Belemerül újra a tupírozas- ba, az orra melletti pattanás­sal is jó darabig veszkődik, és mire észbe kap, elmúlt há­romnegyed nyolc. Arra sincs ideje, hogy reggelizzen. Akta­táskáját útközben kapcsolja be, lihegve fut az iskola felé. Nagyanya elmossa a reggé, i edényt, takarít aztán hiába készült neki a veszekedésnek, a hússzékben olyan darálmvalót kapott, hogy — mint mondot­ta — rajzolni se lehetne szeb­bet. Könyökig vájkál a keve­rékben, amikor eszébe jut a lottó. A gyerek örömmel vál­lalkozik a fontos feladatra: — Bízd reám, nagyi! En ál­momban is felsorolhatom anya számait: 6, 18, 52, 61, 61. A noteszában szereplő re- kanúé jut eszébe a sokminden mellett, azért izgatott, és emiatt csöppen az 52-es szám­ra jókora pacni. Már^már fel­kiáltana, hogy :»Nagyi, mitévő legyek?", de idejében észre tér, úgy próbál segíteni a balon, hogy senki más ne tudjon róla. A pacnin semmiképpen se lát­szana keresztül az x jel, leg­egyszerűbb tehát, ha az 53-ast húzza keresztül mindhárom szelvényen. — A trafik előtti ládába be­dobom a szelvényt Ha nagyi megkérdezné: »Rendesen kitöltötted ?", bizo­nyosan elpirulna, dadotma, és annak rossz vége lenne. Szeren­csére a nyanya — ahogyan apa szokta néha neveas — * töl­tött káposzta miatt izgul, és a szokásos figyelmeztetésről is megfeledkezik: »Gombold be a kabátodat, és vigyázz, ha át­mégy a másik oldalira...« A feketeleves azonban még hátravan. Anya este hazajön a gyárból, és egészen bizonyos, hogy nem a szokottal kezdi: »Bolond, aki üzemi kosztét eszik. A leves ma is mosogató- víz veit, a káposztás tészta ra­gacsos.« A festett hajú Gulyás­áét is elfelejti szóba hozni, ki­gúnyolni, hogy vénségére bo- bomriuM meg, és újságban hir­deti a férjhezmenetelnékjét. Nem, dehogyis szidja a Lajtos- brígádcrt, hogy miattuk marad­tak le a tervteljesítésben, egye­nesen és hirtelen mellének szegezi majd a kérdést: »Hova tetted a lottószelvényt?« Anya kézibe veszi, megnézi, és kitör a balhé... Szerencséire a káposzta töl­telékében me#ní kemény maradt a rizs, korcogott anya foga alatt, és ebből lett olyan mart, hogy Krizsán néni beko­pogott — Baj van, kedveskéim? Apa tréfával akarja elütni: — Az a baj, szomszédasz- saony, hogy öregszik a felesé­gem, a foga nem rág ágy, aho­gyan kellene... Ez csak olaj a tűzre. Nagyi már megkapta a magáét, utána a villanyhegesztő élmunkás következik: — Ä tréfában mindig van egy adag igazság; ha öregnek találsz, válj éL, keress fiata­labbat, én el tudom tartani ma­gamat és a két gyerekemet... Anyádat viheted magaddal, majd az új menye kérésére ő is külön főzi a töltelékbe szánt rizst Vacsora után elmarad a rá­diózás. Egyik a szoba felső, a másik az alsó sarkában telepe­dik le. Aki kimegy, bevágja maga után az ajtót, nagyanya csak azért is előveszi kapcsos imádságra könyvét és az olva­sóját. A lottót elő se hozza senki. Laci mégis nyugtalanul alszik. Azt álmodja, hogy az 52-es szá­mot három másikkal együtt ki­húzzák, anya rájön a csalásra, kSbomlott hajjal fut végig a Wesselényi utcán: »A fiam, a saját fiam tett tönkre...« eggel fáradtan éb­red Laci. Amikor kettes­ben maradnak na­gyival, segít neki takarítani, meglepi azzal, hogy a pincéből, akármilyen keser­vesen is, de fölcipel egy kan­na szenet A kávét üresen isz- sza, ül a kályha mellett olyan összekuporodva, hogy a nagy­anyja ijedten kérdezi: — Beteg vagy? Hosszan sóhajt, mint aki­ből kiszállni készül a lélek, és felelet helyett visszakérdez: — Nagyi, aki még gyerek, azt is be lehet zárni okiratha­misításért? »Ez is csak olyannak jut eszébe, aki nem tanul hittant" — gondolja az öregasszony, és tapogatja Laci homlokát, ló- zas-e. Némelykor szerencse, hogy a felnőttek többet törődnek a más dolgával, mint a sajátjuk­kal. Anyának a gyárból haza­jövet pénteken se jut eszébe a lottószelvény. Izgatottan me­séli, hogy a festett hajú Gu- lyásnét becsapta a »Szeretetre vágyó, 176 cm magas önálló fodrász«, aki az újsághirdetés­be még azt is beletette, hogy »Nem dohányzó nők előnyben«. Gulyásáé az üzlet bővítésére átadott ezer forintot, és kitűnt, hogy nincs is üzlet, az »önálló fodrász« el se vált még a fele­ségétől, és hasonló csalás miatt két ízben dutyiban ült már. Az érdekes eset feledteti a fog alatt kocogó rizsit, azt is, hogy Krizsánné előtt apa rossz vic­cet engedett meg magának. Szent a béke, szól a rádió, Bö­be áhfta/tosan hallgatja Lanzát, apa kitálal a meglepetéssel: a gyár elfogadta az újítást, amellyel évente másfél millió forint megtakarítást érnek *L Mindenki örül, csak Laci gubbaszt szótlanul a kályha mellett. Apa is megtapogatja a homlokát, erre nagyi azt mondja: — Ha nem is lázas, baja le­het, mert egész délelőtt na­gyon a kedvemre járt, amel­lett mindenféléket összekérde­zett Éjszaka álmában az osztály­főnök előtt reszketett Laci; próbálta mentegetni az »okirat­hamisítást", de a válasz kér­lelhetetlen: »Kizárási indítvány a konferencián.1« Reggel mezítláb fut a posta­ládához. A konyhai gyékény- szőnyegen állva, remegő kéz­zel tartja kezében az újságot: »A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint a hetedik játékhéten Pi- lisvörösvárott, a Jókai Műve­lődési Otthonban megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 4, 29, 31, 35, 64...« Apa az ágy szélén ülve fúj­ja a cigarettafüstöt Laci lel­kendezve lobogtatja az újságot: — Anya, egyes találatod van, kihúzták a 64-et! Anya mérgesen mondja: — Majd amit az egyes talá­latért fizetnek, azon veszem meg neked a rekamiét. /—rwan baj, ha saha­f A / sem lesz rekamié,1 ' iß f inkább össaehú- '— zódik a kiságy­ban, csak nyu­godt legyem a lelkiismerete, mert — ezt nem álomban, ha­nem a valóságban mondta az osztályfőnök — a nyugodt lel­kiismeret a legjobb altató. Apa meglepetést tartogat számára: — Egyelőre csak mi, férfiak tudjunk róla: elbúcsúzhatsz a csecsemőkori fekhelyedtől: dél­után szállítják a bútorüzletből a bordó huzatú rekamiét. Az újításért járó előlegnek kö­szönheted ... Laci nevet, ugrál, fut le-föl. mint tavaszi csikó a réten. Bö­be hangja ostorként csördft a nyakába: — Siess a boltba a tejért, ha igényt tartasz a cseh golyós- tolira. PABLO NERUDA VERSEI A tenger munkásai Valparaisóban történt, hogy meghívtak a tenger munkásai: alacsony termetnek voltak és keménykötésűek. Napbarnított arcukon a Csendes-óceán térképe, hatalmas áramlásaival, cáparajokkal és viharainak hullámszárnyaival. Félmeztelen és rosszul táplált, szegény kisistenek, szerettem elnézni, ahogy küzdöttek, és összemérték erejüket messzi tájakról jött férfiakkal, nyomorúságos idegen kikötőkből való legényekkel, és hallgattam őket: % spanyolok, kínaiak, baltimore-beliek és kronstadtiak mind egyazon nyelven beszéltek. Könny szökött szemembe, amikor az Internacionálél énekelték. »Testvérek«, szerettem volna szólani, de csak a megindultság sóhaja szakadt fel keblemből, mely énekké válva ajkamról a habok felé szállt. Maguk közül valónak tartottak. Férfitekintetük átölelt, s néma pillantásukban elismerés volt Éhező Dél A megalázott chilei fájdalma kong a lotai szénben, melyre a keserű ércet fejtő munkás ráncos árnyéka borul. Látom születését, nyomorult életét, s ahogyan elvész a salakos hamuban. Görnyed és elnyúlik, mintha vele kezdődne, vele végződne a világ, szénpor, lángok és ingoványok között. Télen rázza a köhögés, s nem esik meg egyéb, csak egy ló poroszkál a fekete vízben, amelybe eukaliptusz levele hullott, mint valami élettelen kés. Patagonia Fókák párosodnak a jég birodalmának sötét barlangjaiban, bal végvárait őrzi az óceán. Kérődző tehenek tarkítják a patagóniai nappalt, maiy kicsapódó gőz lázadásához hasonló, dermesztő magányba lövellve forró oszlopát. Sivár vagy, Amerika, mint a meg nem szólaló harang. Hold vigyázza a pásztort és halászt, akik nem nyúlnak köteled után, és nem hallják szavad. Nő körülöttük a messzeség, éjszaka leselkedik rájuk, míg új nap születik, koravén, akár a többi. Temessetek a pampák földjébe Temessetek a pampák földjébe. Cigányok járnak majd táncot fölöttem, és véremből sarjadó vad kalászok tarkítják a végtelen mezőket, míg én a rimán száguldó lovak dobogását fülelem, ahogy a patkók rohama elhantolt testemen dübörög át Lezárt ajkam megcsókolja a szárba szökő magot, melyen felkúszik tekintetem, hogy gyönyörködjék a vágtában féktelen kedvem: ölj meg, kis élet, s szórd szét poraimat, akár a gitár fémhúrjainak rekedt hangját (A verseket Boldog Balázs fordítottal

Next

/
Thumbnails
Contents